Szabad Föld, 1979. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 1. szám

1979. JANUÁR 7. Sikeres együttműködés Kutatóintézetünk a legszélesebb körű együttműködést a szovjet kollégákkal hozta létre, különösen az UNIIMESZH és a Kubáni Mezőgazdasági Gép- és Traktorvizsgáló Tudományos Kutató Intézet munkatársaival. A szakembe­rek, a tudományos-technikai informá­ciók, a műszerek, felszerelések és az el­képzelések cseréje már régen hagyo­mánnyá vált, az utóbbi években pedig a testvéri együttműködés új szakasza kezdődött. A magyar és szovjet inté­zetek programjában egyre több a közös téma, egyebek között: műszerek gyár­tása, tervezői munkák, művelési tech­nológiák, betakarítás, különböző növé­nyek feldolgozása és tárolása, állat­tartás. A gödöllői kutatóintézet sokéves kap­csolatot ápol az Ukrajnai Mezőgazdasá­gi Gépesítési és Villamosítási Tudomá­nyos Kutató Intézettel. Különösen szo­ros kapcsolatot alakított ki az állatte­nyésztés és takarmánytermelés gépesí­tésével foglalkozó osztály. Körülbelül tíz évvel ezelőtt kerül­tünk kapcsolatba először a­z ukránok­kal, akkoriban leginkább a búza és a szemes kukorica betakarításának prob­lémái foglalkoztattak bennünket. Közös erővel meglehetősen pontos, gazdasá­gos technológiát dolgoztunk ki. Az uk­rán és magyar körülményeknek meg­felelően van köztünk bizonyos kü­lönbség, de az alapelv ugyanaz. Egysé­ges terv szerint dolgozunk, s bőségesen ellátjuk egymást új ötletekkel. Az utóbbi években az élet szükséges­sé tette, hogy a két intézet közös ku­tatásait a takarmánytermesztésre, a be­takarításra, a feldolgozásra és a táro­lásra összpontosítsa. Emlékeztetnék rá, hogy Magyarországon a kukorica a leg-­­­fontosabb takarmánynövény. Gazdasá­gi á­gaink­ azonban hosszú ideig nem tudták­­ értékeit teljesen kihasználni. Ha a szemre figyeltek, kárba veszett a szár-­­ tömeg. Az UNIIMESZH szakemberei fo­­­­lyamatosan átadják nekünk a szárbeta­karító technológia kutatása terén elért eredményeiket. A szükséges technika hiánya is prob­­l­­émát jelentett. Igaz, egyes gazd­asá­­­gainknak lehetőségük volt arra, hogy nyugati gépeket vásároljanak. Ezek azonban túl drágák voltak, és beszerzé­sük ma már nehézségekbe ütközik. Ezért néhány évvel ezelőtt intézeteink közös programot fogadtak el a szükséges gé­pek létrehozására és ezek alapján táv­lati technológiák kidolgozására. A ne­héz­ feladatot közösen oldottuk meg. Együttes töprengésekre, számításokra, modell- és mintavizsgálatokra került sor a két intézet kísérleti területein. Három irányban folytak a kutatások: betakarítás, a szárítatlan kukorica kon­zerválása és tárolása; betakarítás és si­lókészítés az összetört csövekből; be­takarítás és silókészítés az egész nö­vényből. Ez utóbbi nagy érdeklődést­­ keltett a kijevi intézetből érkezett ba­rátainkban és most tanulmányozzák a kérdést, mint a saját viszonyaik között távlatban megvalósítható dolgot. Ma már beszélhetünk együttműködé­sünk első jelentős sikereiről. A közös kutatások és kísérletek alapján a szov­jet elvtársak — véleményünk szerint —­ egy sor nagyszerű gépet hoztak létre, amelyek kiváló bázisai lesznek az ál­taluk kidolgozott technológiai terv­nek. Közéjük tartozik a KSZK—100 ön­járó szembetakarító kombájn, amely betakarítja és feldarabolja az egész ku­koricanövényt; az univerzális 6 soros KSZKU—6 kombájn, amely különvá­lasztja a csövet és a szárat, és a Niva kombájnhoz készített PPK—4, mely al­kalmassá teszi ezt a kombájnt a ku­korica törésére. Különösen elégedettek vagyunk a KSZK—100 kombájnnal, amely a kísérletek során Ukrajnában nem mutatkozott rosszabbnak, sőt né­hány műszaki mutató szerint még jobb is volt, mint a külföldi márkák. Ez mi­nőségileg új gép, amely megfelel a be­takarítási technológia legmodernebb kö­vetelményeinek, a legracionálisabban hasznosítja a kukoricatermést. Nagy érdeklődés kísérte a KSZKU— 6-ot is. Mint ismeretes, ez a gép a múlt évben a Szovjetunió­ néhán­y gaz­daságában egy szezon alatt 500—600 hektáron takarította be a kukoricát. Ez csodálatos eredmény. Mit ad az új technika? 1­ .Munkatermelékenység 2—2,5-sze­­resére növekszik. Ezt a munkaszélesség és a sebesség növelése, további állás­idő csökkenése teszi lehetővé. 2. A betakarított össztermék növek­szik, a veszteségek csökkenése révén. 3. A hatsoros, kombájn termelékeny­sége 2,5—3-szor nagyobb, mint a két­sorosé. Így használata 3 traktorost és 2 kombájnkezelőt szabadít fel. A legutóbbi kijevi találkozónkon el­fogadtuk a következő évekre szóló kö­zös munkatervet. Kétségtelen, hogy a szovjet gépek mielőbbi szériagyártása és a technológia végső kipróbálása új távlatokat nyit az ukrán és a magyar kukoricatermelők előtt. De ennél nem állunk meg. Együtt gondolkozunk a szovjet kollégákkal új géprendszereken, az egész technológiai rendszer automatizálásán, azon, hogy gazdaságosan használjunk ki mindent, amit a föld adhat a mezőgazdasági dol­gozóknak. Csermely Jenő, a MÉM Műszaki Intézetének osztályvezetője, Gödöllő Az Ukrán Mezőgazdasági Gépesítési és Villamosítási Tudományos Kutató Intézet (U­IIMESZH) hosszú évek óta gyümölcsöző, mindkét felet kölcsönösen gazdagító kapcsolatot ápol rokonintéz­ményével, a MÉM Műszaki Intézetével, amely Gödöllőn van. Együttműködésünknek már külön története van. Közös munkánk fő irá­nya a kukoricatermesztés gépesítése. Hogyan is kezdődött az együttműkö­dés? Először is összejöttünk, megbe­széltük egymás problémáit, felvázoltuk a munka gyakorlati útját. Különösen szoros kapcsolatunk alakult ki Cser­mely Jenő osztályvezetővel. Volt, amit mi csináltunk jobban, volt, amit ma­gyar kollégáink. Törekvésünk arra irá­nyult, hogy új technológiát dolgozzunk ki a kukorica művelésére és betakarí­tására, és ezen az alapon mindenek­előtt létrehozzuk a legkorszerűbb kö­­vetelményeknek megfelelő kukorica­betakarító technikát. A technológiával kezdem, ami ná­lunk a négyzetes vetésen alapult. Ez a módszer, mint ismeretes, a maga ide­jében fontos szerepet játszott a kuko­rica terméshozamának növelésében. De mint minden, ez a módszer is lassan kimerül. Kezdtek előjönni a hátrányai. A négyzetes vetés és művelés nem le­hetséges nagy sebesség mellett. Felkel­tette érdeklődésünket a Magyarorszá­gon alkalmazott szemenként­ vetési módszer, ami a magasabb minőségi kö­vetelmények következtében fegyelme­zettebb munkát igényel a földeken, de ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a gép­egységek termelékenysége közel két­szeresére emelkedjen. Azokra a kulcs­momentumokra összpontosítottunk, amelyek biztosíthatják a kukoricater­mesztés sikerét, tehát a pontos vetésre (ami szükségtelenné teszi a ritkítást), továbbá a mechanikus és vegyi gyom­irtó eszközök időbeni alkalmazására. A magyarországi eredmények figyelembe­vételével kidolgozott ajánlásainkban kevesebb herbicid alkalmazását. Ugyan­akkor a mechanikus gyomirtási mód­szerek bővítését javasoljuk. Jelenleg ezek a javaslatok útmutatóként szol­gálnak a gazdaságok számára. Ami a betakarítást illeti, a Magyarországon al­kalmazott technológia lehetővé tette először is a kombájnok alkalmazását, másodszor a magas termelékenységet, harmadszor pedig a könnyebb szárítást. A magyarok jelentős eredményeket értek el a mag betakarítás utáni fel­dolgozásban. A magyar gazdaságok leg­többje nagy teljesítményű kukoricaszá­rító és feldolgozó telepekkel rendelke­zik, a problémát nagy teljesítményű szárító- és tisztítógépekkel oldották meg. A kérdést azzal a szándékkal ta­nulmányozzuk, hogy magunk is alkal­mazzuk. Együttműködésünk egyik legfonto­sabb területe az új, termelékenyebb technikájú kukoricatermesztő gépsorok kifejlesztése. Magyarországon ottani kollégáink a mi munkatársainkkal együtt végezték a kutatásokat, és az eredményeket azonnal eljuttatták in­tézetünknek. Mi is beszámoltunk ered­ményeinkről a gödöllőieknek. Végered­ményben mi dolgoztuk ki a műszaki­gazdasági megalapozást, ezt a magyar elvtársak kiegészítették saját elképzelé­seikkel. A műszaki-gazdasági alapelvek a munkaszélességre, a munkasebesség­re, a munka elvére vonatkoztak, s a nagy munkaszélességű gépegységek ki­dolgozásánál a tervezőiroda már ezeket is figyelembe vette, így született az el­­­­vileg új, hatsoros kombájn, és emellett­­ a gabíriabetakarító kombájnhoz kap­csolható adapter. Mi jellemzi ezeket az adaptereket? Lehetővé teszik, hogy a kombájn csaplődobjába csak a kukori­cacsövek kérőijének, ami jelentősen te­hermentesíti a munkavégző szerkeze­teket, ezáltal nő a gyorsaság és a ter­melékenység. Az ilyen adapterrel ellá­tott kombájn egy nap alatt 10 hektár­ról képes betakarítani a kukoricát. Az új kukoricabetakarító gépek al­kalmazásának eredménye csupán Uk­rajna esetében évi 20 millió rubel érté­kű többletet hoz. Magyarországi tartózkodásunk idején munkatársaink mélyrehatóan tanulmá­nyozták a kukoricatermesztés gépesíté­sének szervezeti felépítését, többek kö­zött érdeklődésre tarthat számot, aho­gyan a gazdaságok közösen használják ki gépparkjukat — ez a gyakorlat ma­gyar barátainknál széles körben elter­jedt. Jelenleg azt tanulmányozzuk, ho­gyan alkalmazhatnánk ezt a módszert nálunk, Ukrajnában. A módszernek megfelelő új technikát nem az egyes gazdaságoknak kell beszerezniük, ha­nem több gazdaságnak közösen, együt­tes felhasználás céljából. . Most folyik nálunk a módszer termelési próbája. összegezve az eddigieket, elmondhat­juk, hogy a szoros kapcsolatnak kö­szönhetően a legrövidebb idő alatt si­került létrehoznunk az új kukoricabe­takarító technológiát. Az új gépek so­rozatgyártása a közeljövőben megkez­dődik. Az új technika létrehozásában más testvéri országok is közreműködtek. A bolgár elvtársak kidolgozták az auto­mata vezérlést, Csehszlovákia szállítja a kombájnokhoz a hidraulikus átté­telt. Ezek tehát testvéri együttműködé­sünk gyümölcsei. N. Tudely, az UNIIMESZH szántóföldi kultúrákkal foglalkozó laboratóriumának vezetője, Kijev Barátságunk láncszemei KGST: HARMINC ÉV A KGST keretein belül tartós nemzetközi kapcsolatok alakultak ki a baráti országok között az egyik legfontosabb ágazatban, a mezőgazdaságban is, így közösen tervezik és alkotják a magas termelékenységű mezőgaz­dasági gépeket. Ebben az összeállításban — amelyet moszkvai testvérlapunkkal, a Szelsz­­kaja Zsiznnyel egyidőben közlünk — a szov­jet és a magyar tudósok együttműködéséről lesz szó. Ennek a közös, erőfeszítésnek az eredményeként születnek meg az új kukori­cabetakarító gépek. Sawkiifle Sibbud Föld Gazdaságosság: ki hogyan számít? Az egyik jászsági téeszben szinte hihetetlennek tűnt, ami­kor az állattenyésztési ágazat vezetője azt állította, hogy ná­lunk az állatférőhelyek kihasz­náltsága átszervezésekkel és né­hány házilagos kivitelezésű át­építéssel 115 százalékossá vált. Aztán e tekintetben később még jobb eredményekről hallot­tam. Ezek között is nagymérték­ben kiemelkedik a Kaposvári Hibridsertést Tenyésztő és Érté­kesítő Közös Vállalkozás tájé­koztatójában ismertetett mód­szer, amellyel az állatférőhelyek eredeti nagyságától és szerkeze­tétől függően 60—100 százalék­kal növelhető a fiaztató férő­hely kihasználása csekély rá­fordítási költséggel, amely csak töredéke egy új férőhely beruházási költségének. Ez a Kiváló Szövetkezeti Tár­sulás címet nyert közös vállal­kozás nem rejti véka alá ötle­tes módszereit. Tájékoztatójá­ban képek és rajzok mutatják, hogy tulajdonképpen nincs itt szó valamilyen bonyolult eljá­rásról. Az eredeti állatférőhelye­ket fából vagy fémből készített rekeszekkel megosztják és ezzel a férőhely kihasználásának meg­növelésén kívül még a fialáskor előforduló malacelhullás kocká­zatát is csökkentik úgy korlá­tozva a fialás izgalmaitól nyug­talan állat mozgását, hogy ne veszélyeztethesse túlságosan a világra jövő állatkákat. Ez a létesítmény akár házi­lag és hulladék anyagokból is elkészíthető. Egy ötlet, egy módszer ez a sok közül, ame­lyekre felfigyelhetünk és alkal­mazhatjuk, ha nyitott szemmel járunk a világban. Szinte mind­egyik gazdaságban kínálkozik ilyen vagy hasonló lehetőség, amikor külön beruházások nél­kül fejleszthető a termelés, a gazdálkodás. És ez most annál is inkább nagyobb jelentőséget nyer, mert a népgazdasági egyensúly megteremtése érdeké­ben nem kaphatnak a korábbi­hoz hasonló nagyságú hitelt, be­ruházási lehetőséget a vállala­tok és a szövetkezetek. Persze itt nemcsak a vállala­tokra és a mezőgazdasági nagy­üzemekre gondolhatunk. Tág te­ret kínálnak az egyszerű és takarékos termelésfejlesztéshez a háztáji gazdaságok és egyéb kisgazdaságok is. Nemrég egy szövetkezeti gazdát látogattam meg, aki éppen dirib-darab fa­ágakat toldozgatott össze azzal a céllal, hogy majd a tavasszal ezekből építi meg a sertésói elé a kifutót a malacoknak és a süldőknek. Önkéntelenül is a mai diva­tos fogalom, a gazdaságtalan termelés megszüntetésének kö­vetelménye jutott eszembe és megkérdeztem a szövetkezeti gazdát: érdemes ezzel bajlód­nia? A házilag barkácsoló szö­vetkezeti gazda így válaszolt: attól függ, ki hogyan számít. Tudom én azt, hogy ezzel ren­geteg időt pocsékolok el. Sokkal gazdaságosabb lett volna, ha a fakereskedésben megvásárolom a kész anyagot, ha lehetett vol­na kapni. Vagyis a gazdaságtalan terme­lés megszüntetése nemcsak az egyes termelőn múlik. És ez igaz nemcsak a kistermelőre, hanem a vállalatokra és a szö­vetkezetekre nézve is. Az egyik tsz-ben szintén megkérdeztem: érdemes házilag alkatrészt büty­kölni? Hiszen ez itt legalább tízszeresébe került a sorozat­­gyártásnak. Az elnök majdnem hajszálpontosan azt mondotta, mint a barkácsoló szövetkezeti gazda: attól függ, ki hogyan számít, mert itt is kétféle a szá­mítási alap. Az egyik: mennyi­be kerül a házilag bütykölt al­katrész? A másik: mennyibe kerül a gépállás, beleszámítva az alkatrészek utáni országjárást is.­­ Ez utóbbi sokkal többe kerül. Teszkó Sándor I SZABAD FÖLD 5

Next