Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-04 / 1. szám
1981. JANUÁR 4. a megyei küldöttértekezleteken Népfront: sikeres számvetés A Hazafias Népfront VII. kongresszusára készülve, ezekben a napokban-hetekben kerül sor a megyei küldöttértekezletekre. Fontos és rangos tanácskozások ezek, hiszen a mozgalomnak az elmúlt öt évben végzett sokrétű és sokoldalú munkáját értékelik e fórumokon, s határozzák meg az elkövetkező ciklus politikaimozgalmi feladatait. Mostani és jövő heti számunkban részleteket közlünk egy-egy megyei beszámolóból. Borsod megye: „A területfejlesztésben egyrészt a megye településének egységes rendszerét, a meglevő sajátosságokat, másrészt a különböző típusú települések együttműködését, egymásra utaltságát képviseltük. Tevékenységünk során a településhálózat-fejlesztési tervek és a Mátra-Bükk területfejlesztési határozatban foglaltak megvalósításáért munkálkodtunk, majd a megyei koncepció felülvizsgálatában vettünk részt, és ajánlásokat tettünk az arányosabb fejlesztésre. A városi körzetekre alapozva szerveztük a népfrontesteket, ahol a nyílt várospolitika jegyében tanácskoztunk. A város és vonzáskörzete igényeinek öszszehangolására törekedtünk, amelynek első eredményei Miskolc, Ózd, Leninváros és Kazincbarcika városokban jelentkeznek. A nagyközségekkel, amelyek szerepe megnövekedett, differenciáltan foglalkoztunk. Az aprófalvas területen a vonzáskörzet, a székhelyközség fejlesztésének elsődlegességét figyelembe véve több alkalommal foglalkoztunk a társközségek helyzetével. A „körzetben” való gondolkodást és cselekvést különböző fórumokon szorgalmaztuk. A rásonysápberencsi tanácskozások (3 alkalommal) azt a célt szolgálták, hogy fejlesszük az aprófalvas települések népességmegtartó képességét, javítsuk az alapellátást, az életkörülményeket. A továbbfejlődést elősegítené az aprófalvak, társközségek helyének, szerepének konkrétabb meghatározása. A megyei bizottság 1979-ben a településkategóriák felülvizsgálása, a megyei településhálózat-fejlesztési terv korszerűsítése, a körzeti székhelyek szerepének növelése, valamint a városok és a községek kiegyenlítettebb fejlesztése mellett foglalt állást. A településpolitikai munka fontos, új vonása a távlati lakásépítési program megvalósításában a magánerős és a telepszerű lakásépítés segítése.” Csongrád megye: „A népfrontmozgalom munkájában jelentős helyet foglal el a művelődéspolitikai tevékenység Részt vállalunk a közoktatás fejlesztésének társadalmi támogatásában, és az ismeretterjesztés eszközeivel segítjük a tömegek művelődését, önképzését. Az évenként megrendezett megyei szintű ankétokon, pedagógiai bizottsági üléseken, szülők akadémiáin közvetítettük az oktatáspolitikai határozatból adódó feladatokat, a családi életre nevelés és az állampolgári ismeretek bevezetését ... Ma már a szülők többsége felkészültebben fogadja az iskolai korszerűsítéssel kapcsolatos intézkedéseket, nagy részük jobban érdeklődik az iskola munkája iránt Fontos feladat a tankötelezettségi törvény betartásának és a felnőttoktatás szervezésének segítése, amelybe szintén bekapcsolódtak bizottságaink. Az adatok tanúsága szerint megyénkben évente a tanulóknak mintegy 6-7 százaléka nem fejezi be általános iskolai tanulmányait. Magas az úgynevezett „évvesztes” diákok száma is. Szintén tény, hogy megyénkben — az erőfeszítések ellenére is — az utóbbi években csökkent az érdeklődés a felnőttoktatás iránt. A szülők pedagógiai műveltségét kívántuk növelni (a „Szülők akadémiája” sorozattal, a kerekasztal-konferenciákkal, a népszerű iskolai „Nyílt napokkal, a szülők különböző rétegeinek részvételével tartott értekezletek, s népszerű kiadványok segítségével). Sajnos, éppen azok a szülők, akik nagyon rászorulnának ismereteik bővítésére, kis számban vagy egyáltalán nem látogatják e rendezvényeinket és az iskolai szülői értekezleteket sem. Ezért rájuk még nagyobb gondot kell a jövőben fordítanunk.” Bács-Kiskun megye: „A településfejlesztési verseny szorosan kapcsolódott az V. ötéves terv célkitűzéseihez, annak megvalósítását támogatta. A lakosság kiemelkedő tevékenységet végzett a parkosítás, fásítás, földutak karbantartása, szilárd burkolatú út- és járdaépítés és óvodai, valamint iskolai célú fejlesztések terén. A községek, városok településfejlesztési munkája és az eredmények az V. ötéves terv időszakában nagymértékben növekedtek, messze túlszárnyalták az előző időszakok ilyen irányú tevékenységét. A társadalmi munka teljesítésének értéke és az egy főre jutó összeg így alakult a megyében: Négy év átlagában az egy főre jutó társadalmi munka értéke 942 Ft. Ez egy lakosra számítva két és félszerese az országosnak. A Hazafias Népfront megyei bizottsága 1979 augusztusában az MSZMP XII. kongresszusa, hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére településfejlesztési társadalmimunka-mozgalmat indított. Ez az akció a városokban, nagyközségekben és községekben) az érdeklődés előterébe került. Megyénk minden települése csatlakozott a mozgalomhoz, és a felajánlásokban — a helyi igényeknek megfelelően — elsősorban a gyermekintézmények bővítése és felújítása szerepelt.” Tolna megye: „Nagy figyelmet fordítottunk történelmi múltunk, népünk haladó hagyományainak ápolása, a nemzeti és nemzetközi évfordulókról való méltó megemlékezésre. Ebben a munkában elsősorban a KISZ- és úttörőszervezetek voltak a partnereink. Ezt szolgálták az évfordulók alkalmával a megyei levéltárral és a TIT- tel közösen szervezett regionális jellegű, tudományos ülésszakok is. A szocialista hazafiság és nemzetköziség tudatos elmélyítését segítette a honismereti mozgalom is, amely a VI. kongresszus óta eltelt időszakban tovább erősödött. Megszilárdult az úttörő honismereti szakkörök munkája. A szekszárdi úttörőház a mozgalom országos módszertani központja lett, a kölesdi szakkör munkájának híre eljutott a megyehatárokon túl. A sárközi, a székely és német hagyományőrző közösségek tevékenységét is az egyre tartalmasabb munka jellemzi.” 197« 337 millió forint (392 Ft) 1977 447 millió forint (784 Ft) 1978 580 millió forint (1014 Ft) 1979 788 millió forint (1378 Ft) összesen: 2152 millió forint. Traktor és szerelem Tíz—tizenkét éves lehetett Deli István, amikor eldöntötte: traktoros lesz! Ettől kezdve nehezen teltek évei. Esténként kiállt a kókai ház kapujába és vágyakozással hallgatta a traktorok zúgását. Szépnek, sőt olykor gyönyörűnek találta. Elhatározásáról nem beszélt senkinek. Korainak tartotta. Amikor osztályfőnöke végigkérdezte, ki milyen pályára készül, Pista csak ennyit mondott: — Termelőszövetkezetben dolgozok majd! Úgy lett. Csak néhány hónapot pihent az iskola befejezése után és munkát kért. Beosztották a tsz erdészetébe facsemetéket ültetni, gondozni. Nagyapja szerszámnyeleket faragott neki, családi örökségül. Németh József erdész csakhamar felfigyelt Pistára, a reggeltől estig tartó kitartó szorgalmára. Negyvenes kapájával ugyanúgy vágta, metélte a tarackot, mint körülötte bárki. Csak olyankor lazított, amikor közelünkben traktor bukkant föl. Nézte, nézte ... Igazi öröme lett, amikor növényvédő iskolára küldték. Tizenhét évesen. Tudta, közelebb kerül a gépekhez, karnyújtásnyira. Nem tévedett! Új beosztásában vegyszereket kevert és félóránként találkozott gépekkel, traktorosokkal. Kérdéseire alig győztek válaszolgatni. Végül az egyik traktoros megszánta: — Pista! Akarsz kerülni egyet? — Hát megengedi? ! Felült. Tudott kuplungolni, kapcsolni és ügyesen kezelte a munkagépet is. No persze, mozdulataira őrködött az öreg traktoros, de nem lett szükség a beavatkozásra. Ezután mindennap vezetett néhány fordulót, amikor vegyszerkeveréstől az ideje engedte. Évekig. Tavaszodott. Rügyek fakadtak, gépek zúgtak szerte a kókai határban. Egyik reggelen, Lantos Rufi kereste őt. A traktoros brigádvezető. Meglátszott rajta, valami fontos mondanivalója van. Gépre ülteti őt, traktoros lehet! Úgy látja van vonzalma hozzá, meg rátermettsége is. Később iskolára kell majd mennie, Örkénybe. Pista csak egyet kérdezett: — Mikor kapok gépet? — Most! Félóra múlva már eggyel több gép zúgott a határban. Deli István 50-es MTZ-je, hengert húzott a lucerna vetésén. Örömöt érzett. Végre beteljesedett a gyermekkori vágya, hatalmas gép engedelmeskedik akaratának. Teljesítménye már a legelső napon is több lett az elvárhatónál. Gépével ritkán akadt baj. Gondozta, ápolta, hangjáról megállapította, milyen a „közérzete”. Így hát gyorsan megteremtette a jó szakembernek kijáró megbecsülést Egy éve traktorozott csupán, amikor: „Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó” kitüntetést kapott Fiatalon, huszonegy éves korában. Azóta esztendők teltek, öszszesen négy. Deli István továbbra is szánt, vet, tárcsázik, csak másik traktorral. Százhetven lóerős „John Deere”-el. Huszonnégyórázik, ha úgy kívánja a munka. Hosszú az éjszaka, sokára virrad meg. Deli István olyankor a családjára gondol. Feleségére, meg kislányára, a hároméves Andra, ők alusznak és reggel hazavárják. Haza, arra a földdarabkára, amelyről meglátta ... Ahol azóta már egy félig kész családi ház áll. Gyakran végig gondolja, hogyan is kezdődött? Szőlőültetéssel! öccsével dolgozott, vesszőt dugdostak forgatott talajba. Reggel óta. Dél felé a derekába bele-belenyilallt. Szokatlannak találta a görnyedezést, kiegyenesedett. Tekintete az utca felé tévedt, szerencséjére. Fiatal nőt, meg egy idősebbet látott, kezükben egy-egy kosárral. Anyát és leányát. — Ki ez a lány? — kérdezte öccsét. — Honnan tudjam? ! — No, majd megtudom én! Utánuk indult az utca, másik oldalán. Kifigyelte, melyik házba mennek. Aznap délután nehezen haladt a szőlőültetés. Meg sehogyan sem akart beesteledni. Végre mégis szürkülni kezdett és Deli elindulhatott. A kapuban találta a lányt, egyik szomszédasszonyával. Hozzájuk lépett, köszönt és feltette a mondvacsinált kérdést: — Itt laknak, Kukficsék? Rátekintettek. Megfordult a szomszédasszony, majd szó nélkül elsietett. Sejtései lehettek. Deli bemutatkozott és beszélni kezdett. Miről? Ami éppen eszébe jutott! Fölöttük egy oszlopon villany világított. A lány szemügyre vehette őt, és megtetszett neki a jóvágású traktoros legény. Deli kérdéssel búcsúzott: — Máskor is eljöhetek? — Kuklicsékat keresni? — Nem! Magát, Ancikal — Ha úgy gondolja ... Fél év múlva összeházasodtak, Anci traktorosfeleség lett. Még nem fordult termőre a szőlő, amikor megszületett Deli szemefénye, a pici Ancika. Élete új értelmet kapott, munkája pedig rég nagyobb lendületet. Van kiért dolgoznia. Hazahívogató, meleg családi fészket teremtett maguknak. Pontosabban teremtettek! Mert hát kettőjük érdeme, hogy hárman boldogok! Tihanyi József SZABAD FÖLD 5 Dallam: gyertyában ölt testet Út esztendő előtt Óbuda régi főterén felfedeztem egy kis üzletet, szemkápráztatóan szép és ízléses kirakattal. A kirakat mögötti boltban és gyertyaöntő műhelyben pedig egy fiatal házaspárral, Fehér Lajossal és feleségével ismerkedtem meg. ★ Sohasem tudni milyen mélyről táplálkoznak a gyökerek, mitől terem a felszínen a virág. Érdemes néha egy ici-pici bolt kirakata mögé nézni. — Dorogon nevelkedtem, apám gépmester volt a bányában, de még nyugdíjasan is tagja a fúvószenekarnak. Mindig kedvelte a dobot, engem is rászoktatott már gyerekkoromban. A nyolc általános után vegyésztechnikumba mentem és ott is doboltam. Aztán bevonultam katonának és ott is. A katonaságnál ismerkedtem meg a Szinusz zenekar akkori vezetőjével. Én előbb leszereltem, de megkedveltük egymást és megállapodtunk, hogy én a zenekar tagja leszek. — Az is lettem. Sokat jártunk vidékre és sokat jártunk külföldre, Dániába, Norvégiába, Svédországba, Svájcba. 1975-ig csak a zene, a zene, a zene! Norvégiában figyeltem föl arra, hogy a mai világban milyen divatja van a díszgyertyáknak. Soha semmi közöm nem volt a gyertyaöntéshez. Csakhogy rájöttem: a gyertyák formálásának, színezésének épp olyan dinamikája, harmóniája van, mint a zenének. Máig se koptam ki a zenéből, de áttértem a „gyertyák zenéjére”. — A feleségem svájci, ott ismerkedtem meg vele. Az ő foglalkozása is messze esett a gyertyaöntéstől. Egy ideig leveleztünk, aztán kiderült, hogy szeretjük egymást. A legközelebbi találkozáskor megkérdeztem tőle: feleségül jönne-e Magyarországra egy gyertyaöntőhöz? Mert én otthagyom a zenekart és gyertyaöntő leszek. Vera igent mondott Ez 1977-ben történt, Vera ma már egy tízhónapos kislány, Beatrice anyukája — és tökéletesen beszél magyarul. Beilleszkedéséről most így beszél: — Megkérdeztem Lajost: „Te hogy tanultál gyertyát önteni, mert én csak hallottam róla az iskolában.” Lajos megnyugtatott: „Nem nagy boszorkányság. Két évig lesegettem külföldi utakon a gyertyaboltok tarkaságát, a gyertyaöntők munkáját. Kis helyiség, kevés felszerelés kell hozzá, annál több fantázia, jó ízlés. A többi gyakorlat dolga.” Lajosnak igaza volt. 1979 áprilisában akadtak rá Itt a régi Óbuda központjában erre a kis bolthelyiségre. Egy nyugdíjba készülő töltőtollasé volt. Átvették tőle és átrendezték. Még a kicsi helyiséget is elfelezték: elöl a bolt, hátul a műhely. És amit hátul készítenek, az elöl szemet gyönyörködtető, különleges látvány. Kevés ma már Magyarországon a gyertyaöntő, azok is csak a hagyományos formájú, szintű gyertyákat gyártják. Ez a fiatal házaspár a modern ember ízlését kielégítő fantáziával alkot. Fiatalosan merész ötleteket valósítanak meg. Az egyikről Vera meséli: — Nyáron beültünk valahová egy pohár sörre, de épp nem volt sör. Mondtam Lajosnak: csináljunk magunknak gyertyából. Vettünk söröspoharakat, beleöntöttük a gyertyát, de úgy, hogy a peremén is túlcsorduljon, mintha jól habzó sör lenne. Most ez az egyik legkeresettebb árunk. A gyertyáknak most van a szezonja. Tavasztól őszig a gyertyaöntő főleg csak készíti a gyertyákat, ilyenkor pedig csak árulja Egymást váltják a vevők, szorongunk hát a kicsi boltban. • Merly Krisztina