Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-04 / 1. szám

1981. JANUÁR 4. a megyei küldöttértekezleteken Népfront: sikeres számvetés A Hazafias Népfront VII. kongresszusára készülve, ezekben a napokban-hetek­­ben kerül sor a megyei kül­döttértekezletekre. Fontos és rangos tanácskozások ezek, hiszen a mozgalomnak az elmúlt öt évben végzett sokrétű és sokoldalú mun­káját értékelik e fórumo­kon, s határozzák meg az elkövetkező ciklus politikai­mozgalmi feladatait. Mos­tani és jövő heti számunk­ban részleteket közlünk egy-egy megyei beszámoló­ból. Borsod megye: „A területfej­lesztésben egyrészt a megye te­lepülésének egységes rendsze­rét, a meglevő sajátosságokat, másrészt a különböző típusú te­lepülések együttműködését, egy­másra utaltságát képviseltük. Tevékenységünk során a tele­püléshálózat-fejlesztési tervek és a Mátra-Bükk területfejlesz­tési határozatban foglaltak megvalósításáért munkálkod­tunk, majd a megyei koncepció felülvizsgálatában vettünk részt, és ajánlásokat tettünk az ará­nyosabb fejlesztésre. A városi körzetekre alapozva szerveztük a népfront­esteket, ahol a nyílt várospolitika jegyé­ben tanácskoztunk. A város és vonzáskörzete igényeinek ösz­­szehangolására törekedtünk, amelynek első eredményei Mis­kolc, Ózd, Leninváros és Ka­zincbarcika városokban jelent­keznek. A nagyközségekkel, amelyek szerepe megnöveke­dett, differenciáltan foglalkoz­tunk. Az aprófalvas területen a vonzáskörzet, a székhelyközség fejlesztésének elsődlegességét fi­gyelembe véve több alkalom­mal foglalkoztunk a társközsé­gek helyzetével. A „körzetben” való gondolkodást és cselekvést különböző fórumokon szorgal­maztuk. A rásonysápberencsi tanácskozások (3 alkalommal) azt a célt szolgálták, hogy fej­lesszük az aprófalvas települé­sek népességmegtartó képessé­gét, javítsuk az alapellátást, az életkörülményeket. A tovább­fejlődést elősegítené az aprófal­vak, társközségek helyének, sze­repének konkrétabb meghatá­rozása. A megyei bizottság 1979-ben a településkategóriák felülvizs­gálása, a megyei településháló­zat-fejlesztési terv korszerűsíté­se, a körzeti székhelyek szere­pének növelése, valamint a vá­rosok és a községek kiegyenlí­tettebb fejlesztése mellett fog­lalt állást. A településpolitikai munka fontos, új vonása a távlati la­kásépítési program megvalósí­tásában a magánerős és a te­lepszerű lakásépítés segítése.” Csongrád megye: „A népfront­mozgalom munkájában jelentős helyet foglal el a művelődéspo­litikai tevékenység Részt vál­lalunk a közoktatás fejlesztésé­nek társadalmi támogatásában, és az ismeretterjesztés eszközei­vel segítjük a tömegek művelő­dését, önképzését. Az évenként megrendezett megyei szintű an­kétokon, pedagógiai bizottsági üléseken, szülők akadémiáin közvetítettük az oktatáspolitikai határozatból adódó feladatokat, a családi életre nevelés és az ál­lampolgári ismeretek bevezeté­sét ... Ma már a szülők több­sége felkészültebben fogadja az iskolai korszerűsítéssel kapcso­latos intézkedéseket, nagy ré­szük jobban érdeklődik az is­kola munkája iránt Fontos feladat a tankötele­zettségi törvény betartásának és a felnőttoktatás szervezésének segítése, amelybe szintén be­kapcsolódtak bizottságaink. Az adatok tanúsága szerint me­gyénkben évente a tanulóknak mintegy 6-7 százaléka nem fe­jezi be általános iskolai tanul­mányait. Magas az úgynevezett „évvesztes” diákok száma is. Szintén tény, hogy megyénk­ben — az erőfeszítések ellenére is — az utóbbi években csök­kent az érdeklődés a felnőtt­­oktatás iránt. A szülők pedagógiai művelt­ségét kívántuk növelni (a „Szü­lők akadémiája” sorozattal, a kerekasztal-konferenciákkal, a népszerű iskolai „Nyílt napok­kal, a szülők különböző rétegei­nek részvételével tartott érte­kezletek, s népszerű kiadványok segítségével). Sajnos, éppen azok a szülők, akik nagyon rászorul­nának ismereteik bővítésére, kis számban vagy egyáltalán nem látogatják e rendezvényein­ket és az iskolai szülői értekez­leteket sem. Ezért rájuk még nagyobb gondot kell a jövőben fordítanunk.” Bács-Kiskun megye: „A tele­pülésfejlesztési verseny szorosan kapcsolódott az V. ötéves terv célkitűzéseihez, annak megvaló­sítását támogatta. A lakosság kiemelkedő tevékenységet vég­zett a parkosítás, fásítás, föld­utak karbantartása, szilárd bur­kolatú út- és járdaépítés és óvodai, valamint iskolai célú fejlesztések terén. A községek, városok településfejlesztési munkája és az eredmények az V. ötéves terv időszakában nagymértékben növekedtek, messze túlszárnyalták az előző időszakok ilyen irányú tevé­kenységét. A társadalmi munka teljesí­tésének értéke és az egy főre jutó összeg így alakult a me­gyében: Négy év átlagában az egy főre jutó társadalmi munka ér­téke 942 Ft. Ez egy lakosra számítva két és félszerese az országosnak. A Hazafias Népfront megyei bizottsága 1979 augusztusában az MSZMP XII. kongresszusa, hazánk felszabadulása 35. évfor­dulója tiszteletére településfej­lesztési társadalmimunka-moz­­galmat indított. Ez az akció a városokban, nagyközségekben és községekben) az érdeklődés elő­terébe került. Megyénk minden települése csatlakozott a moz­galomhoz, és a felajánlásokban — a helyi igényeknek megfele­lően — elsősorban a gyermek­­intézmények bővítése és felújí­tása szerepelt.” Tolna megye: „Nagy figyel­met fordítottunk történelmi múltunk, népünk haladó ha­gyományainak ápolása, a nem­zeti és nemzetközi évfordulók­ról való méltó megemlékezésre. Ebben a munkában elsősorban a KISZ- és úttörőszervezetek voltak a partnereink. Ezt szol­gálták az évfordulók alkalmával a megyei levéltárral és a TIT- tel közösen szervezett regionális jellegű, tudományos ülésszakok is. A szocialista hazafiság és nemzetköziség tudatos elmélyí­tését segítette a honismereti mozgalom is, amely a VI. kong­resszus óta eltelt időszakban tovább erősödött. Megszilárdult az úttörő honismereti szakkö­rök munkája. A szekszárdi út­törőház a mozgalom országos módszertani központja lett, a kölesdi szakkör munkájának híre eljutott a megyehatárokon túl. A sárközi, a székely és né­met hagyományőrző közösségek tevékenységét is az egyre tar­talmasabb munka jellemzi.” 197« 337 millió forint (392 Ft) 1977 447 millió forint (784 Ft) 1978 580 millió forint (1014 Ft) 1979 788 millió forint (1378 Ft) összesen: 2152 millió forint. Traktor és szerelem Tíz—tizenkét éves lehetett Deli István, amikor eldöntötte: traktoros lesz! Ettől kezdve ne­hezen teltek évei. Esténként ki­állt a kókai ház kapujába és vágyakozással hallgatta a trak­torok zúgását. Szépnek, sőt oly­kor gyönyörűnek találta. Elha­tározásáról nem beszélt senki­nek. Korainak tartotta. Amikor osztályfőnöke végigkérdezte, ki milyen pályára készül, Pista csak ennyit mondott: — Termelőszövetkezetben dol­gozok majd! Úgy lett. Csak néhány hó­napot pihent az iskola befejezé­se után és munkát kért. Be­osztották a tsz erdészetébe fa­csemetéket ültetni, gondozni. Nagyapja szerszámnyeleket fa­ragott neki, családi örökségül. Németh József erdész csakha­mar felfigyelt Pistára, a reggel­től estig tartó kitartó szorgal­mára. Negyvenes kapájával ugyanúgy vágta, metélte a ta­rackot, mint körülötte bárki. Csak olyankor lazított, amikor közelünkben traktor bukkant föl. Nézte, nézte ... Igazi öröme lett, amikor növényvédő iskolára küldték. Tizenhét évesen. Tud­ta, közelebb kerül a gépekhez, karnyújtásnyira. Nem tévedett! Új beosztásában vegyszereket kevert és félóránként találko­zott gépekkel, traktorosokkal. Kérdéseire alig győztek vála­­szolgatni. Végül az egyik trak­toros megszánta: — Pista! Akarsz kerülni egyet? — Hát megengedi? ! Felült. Tudott kupl­un­gol­ni, kapcsolni és ügyesen kezelte a munkagépet is. No persze, moz­dulataira őrködött az öreg trak­toros, de nem lett szükség a beavatkozásra. Ezután minden­nap vezetett néhány fordulót, amikor vegyszerkeveréstől az ideje engedte. Évekig. Tavaszodott. Rügyek fakad­tak, gépek zúgtak szerte a kó­kai határban. Egyik reggelen, Lantos Rufi kereste őt. A trak­toros brigádvezető. Meglátszott rajta, valami fontos mondani­valója van. Gépre ülteti őt, traktoros lehet! Úgy látja van vonzalma hozzá, meg ráter­mettsége is. Később iskolára kell majd mennie, Örkénybe. Pista csak egyet kérdezett: — Mikor kapok gépet? — Most! Félóra múlva már eggyel több gép zúgott a határban. Deli Ist­ván 50-es MTZ-je, hengert hú­zott a lucerna vetésén. Örömöt érzett. Végre beteljesedett a gyermekkori vágya, hatalmas gép engedelmeskedik akaratá­nak. Teljesítménye már a leg­első napon is több lett az el­várhatónál. Gépével ritkán akadt baj. Gondozta, ápolta, hangjáról megállapította, mi­lyen a „közérzete”. Így hát gyorsan megteremtette a jó szakembernek kijáró megbe­csülést Egy éve traktorozott csupán, amikor: „Kiváló terme­lőszövetkezeti dolgozó” kitünte­tést kapott Fiatalon, huszon­egy éves korában. Azóta esztendők teltek, ösz­­szesen négy. Deli István tovább­ra is szánt, vet, tárcsázik, csak másik traktorral. Százhetven lóerős „John­ Deere”-el. Huszon­­négyórázik, ha úgy kívánja a munka. Hosszú az éjszaka, so­kára virrad meg. Deli István olyankor a családjára gondol. Feleségére, meg kislányára, a hároméves And­ra, ők alusz­nak és reggel hazavárják. Ha­za, arra a földdarabkára, amely­ről meglátta ... Ahol azóta már egy félig kész családi ház áll. Gyakran végig gondolja, ho­gyan is kezdődött? Szőlőültetés­sel! öccsével dolgozott, vesszőt dugdostak forgatott talajba. Reggel óta. Dél felé a dereká­ba bele-belenyilallt. Szokatlan­nak találta a görnyedezést, ki­egyenesedett. Tekintete az utca felé tévedt, szerencséjére. Fia­tal nőt, meg egy idősebbet lá­tott, kezükben egy-egy kosár­ral. Anyát és leányát. — Ki ez a lány? — kérdezte öccsét. — Honnan tudjam? ! — No, majd megtudom én! Utánuk indult az utca, má­sik oldalán. Kifigyelte, melyik házba mennek. Aznap délután nehezen haladt a szőlőültetés. Meg sehogyan sem akart be­esteledni. Végre mégis szürkül­ni kezdett és Deli elindulhatott. A kapuban találta a lányt, egyik szomszédasszonyával. Hozzájuk lépett, köszönt és fel­tette a mondvacsinált kérdést: — Itt laknak, Kukficsék? Rátekintettek. Megfordult a szomszédasszony, majd szó nél­kül elsietett. Sejtései lehettek. Deli bemutatkozott és beszélni kezdett. Miről? Ami éppen eszébe jutott! Fölöttük egy osz­lopon villany világított. A lány szemügyre vehette őt, és meg­tetszett neki a jóvágású trakto­ros legény. Deli kérdéssel bú­csúzott: — Máskor is eljöhetek? — Kuklicsékat keresni? — Nem! Magát, Ancikal — Ha úgy gondolja ... Fél év múlva összeházasod­tak, Anci traktorosfeleség lett. Még nem fordult termőre a sző­lő, amikor megszületett Deli szemefénye, a pici Ancika. Éle­te új értelmet kapott, munkája pedig r­ég nagyobb lendületet. Van kiért dolgoznia. Hazahívo­gató, meleg családi fészket te­remtett maguknak. Pontosab­ban teremtettek! Mert hát ket­tőjük érdeme, hogy hárman boldogok! Tihanyi József SZABAD FÖLD 5 Dallam: gyertyában ölt testet Út esztendő előtt Óbuda régi főterén felfedeztem egy kis üzle­tet, szemkápráztatóan szép és ízléses kirakattal. A kirakat mögötti boltban és gyertyaöntő műhelyben pedig egy fiatal há­zaspárral, Fehér Lajossal és fe­leségével ismerkedtem meg. ★ Sohasem tudni milyen mély­ről táplálkoznak a gyökerek, mitől terem a felszínen a virág. Érdemes néha egy ici-pici bolt kirakata mögé nézni. — Dorogon nevelkedtem, apám gépmester volt a bányában, de még nyugdíjasan is tagja a fú­vószenekarnak. Mindig kedvel­te a dobot, engem is rászokta­tott már gyerekkoromban. A nyolc általános után vegyész­technikumba mentem és ott is doboltam. Aztán bevonultam katonának és ott is. A katona­ságnál ismerkedtem meg a Szi­nusz zenekar akkori vezetőjé­vel. Én előbb leszereltem, de megkedveltük egymást és meg­állapodtunk, hogy én a zenekar tagja leszek. — Az is lettem. Sokat jár­tunk vidékre és sokat jártunk külföldre, Dániába, Norvégiába, Svédországba, Svájcba. 1975-ig csak a zene, a zene, a zene! Norvégiában figyeltem föl arra, hogy a mai világban milyen divatja van a díszgyertyáknak. Soha semmi közöm nem volt a gyertyaöntéshez. Csakhogy rá­jöttem: a gyertyák formálásá­nak, színezésének épp olyan di­namikája, harmóniája van, mint a zenének. Máig se koptam ki a zenéből, de áttértem a „gyer­tyák zenéjére”. — A feleségem svájci, ott is­merkedtem meg vele. Az ő fog­lalkozása is messze esett a gyertyaöntéstől. Egy ideig leve­leztünk, aztán kiderült, hogy szeretjük egymást. A legköze­lebbi találkozáskor megkérdez­tem tőle: feleségül jönne-e Ma­gyarországra egy gyertyaöntő­höz? Mert én otthagyom a ze­nekart és gyertyaöntő leszek. Vera igent mondott Ez 1977-ben történt, Vera ma már egy tízhónapo­s kislány, Beatrice anyukája — és tökéle­tesen beszél magyarul. Beillesz­kedéséről most így beszél: — Megkérdeztem Lajost: „Te hogy tanultál gyertyát önteni, mert én csak hallottam róla az iskolában.” Lajos megnyugta­tott: „Nem nagy boszorkány­ság. Két évig lesegettem külföl­di utakon a gyertyaboltok tar­kaságát, a gyertyaöntők mun­káját. Kis helyiség, kevés fel­szerelés kell hozzá, annál több fantázia, jó ízlés. A többi gya­korlat dolga.” Lajosnak igaza volt. 1979 áprilisában akadtak rá Itt a régi Óbuda központjában erre a kis bolthelyiségre. Egy nyugdíjba készülő töltőtollasé volt. Átvették tőle és átrendez­ték. Még a kicsi helyiséget is elfelezték: elöl a bolt, hátul a műhely. És amit hátul készíte­nek, az elöl szemet gyönyörköd­­tető, különleges látvány. Kevés ma már Magyarországon a gyertyaöntő, azok is csak a ha­gyományos formájú, szintű gyertyákat gyártják. Ez a fiatal házaspár a modern ember ízlé­sét kielégítő fantáziával alkot. Fiatalosan merész ötleteket va­lósítanak meg. Az egyikről Ve­ra meséli: — Nyáron beültünk valahová egy pohár sörre, de épp nem volt sör. Mondtam Lajosnak: csináljunk magunknak gyertyá­ból. Vettünk sörö­spoharakat, beleöntöttük a gyertyát, de úgy, hogy a peremén is túlcsordul­jon, mintha jól habzó sör lenne. Most ez az egyik legkeresettebb árunk. A gyertyáknak most van a szezonja. Tavasztól őszig a gyertyaöntő főleg csak készíti a gyertyákat, ilyenkor pedig csak árulja Egymást váltják a ve­vők, szorongunk hát a kicsi boltban. • Merly Krisztina

Next