Szabad Föld, 1981. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-05 / 27. szám

1981. JÚLIUS 5. Építőtáborok: a diákok ezreinek munka és emlék Ház megkezdődött... Ez a hétfő reggel az or­szág százhárom ifjúsági építőtáborában lakó diákok ezreinek marad szép és jó emlékezetű dátum. Életük első, igazán munkás nap­ja kezdődött a kora reggeli ébresztéssel, hogy a sietve bekapott falatokat lenyel­ve, lapátnyél vagy malte­­rosláda, gyümölcsfa vagy kalapács legyen hat ke­mény órán át a társ, az ér­téket teremtő munka esz­köze. Igen, a tábori két hét napjai értelmes, társadal­milag hasznos, céltudatos emberi tevékenységgel — munkával — telnek el, per­sze a fiatalok részére biz­tosított, megfelelő körülmé­nyek között. A szállás ké­nyelmes, a program színes és szórakoztató, a napi étkezés „alapanyaga” ka­lóriadús, és természetesen kulturált feltételek közt telik el az a napi hat óra, a háromszázhatvan percnyi munka is. Amiért ■— természetesen pénzt is kapnak, tehát ki­alakul a brigádok és az egyének közötti, egészséges verseny.­­ Ésszerű versengés a mun­kában, s munka után a diákszállókon. Nap mint­­nap születnek sikerélmé­nyek a termelő egységek területén, de a már emlí­tett, változatos, szórakozta­tó programok is közelebb hozzák egymáshoz az építő­táborok lakóit. S nem egy­szer életre szóló barátságok szövődnek itt... Ezek a ta­lálkozások inkább véletle­nek, ám ami szükségszerű: két hétig napi hat órán ke­resztül komolyan ismer­kednek a munkával. S két hét után szigorúan előírt normák alapján szá­molnak a gazdaságok, ter­melőszövetkezetek, ipari vállalatok vezetői, amikor a munkás háromszázhat­van perc értékelésére ke­rül sor. A szigorúság per­sze, nem az inaszakadtig megfeszített munkatempó érdekében íratott elő, egy­szerűen azért, hogy a fiata­lok érezzék: munkájukra van szükség, s nem puszta jelenlétükre. Igaz, vannak az építő­­táborozók között olyanok, akik már több nyári tábor­munka tapasztalatával „haj­tanak”, ám sokan most elő­ször ismerkednek a mun­kával, a felnőttek — apák, nagyapák — nemzedékének mindennapi munkahelyé­vel. S tulajdonképpen ez az építőtáborok elsődleges cél­ja: a fiatalok munkára ne­velése. Szigorú normákról ír­tunk föntebb — kedves szülők, ezek a normák el­sősorban önökre vonatkoz­nak. A tábori két hét után hazatérő tizenéves nem mu­togatja sírva hólyagos te­nyerét, inkább arról be­szél, milyen körülmények között találkozott első íz­ben a munkával, a munka­helyi demokráciával, a fe­gyelemmel, közéletiséggel. Hogyan mutattak példát a munkahelyek régi dolgozói, vagy éppen: hogyan nem? Új, hamarosan felnőtté váló, munkába álló nemze­dék dolgozik az idei nyári építőtáborokban, s nem mindegy, milyennek találja az „élet sűrűjét”, megsze­rettették-e vele a szakmát, a mesterséget, avagy (saj­nos, volt már rá példa) el­riasztják attól. Besze Imre A „nagy asztal”­­ terítve... Volt kellemes tavasz és ko­rai fagy, májusi aszály, jég, és még éppen jókor jött eső, fél­időhöz és aratáskezdéshez ér­keztünk. Hogy áll most, mit ígér az ország ötmillió hektár nagy­ságú terített asztala? A választ dr. Mészáros István, a MÉM szervezési főosztályvezetője ad­ja meg: — A növénytermesztés ez évi helyzete különösen összefügg az időjárással. A kitavaszodás ide­je megfelelt az átlagosnak, de száraz jellegű volt, különösen az április. Ez jó volt arra, hogy a múlt évről áthúzódó munká­kat az üzemek el tudták végez­ni. Nem állítom, hogy a talaj­­állapot olyan lett, mint az őszi szántás után, de megfelelő magágyat sikerült készíteni. Jó szervezettséggel a tavasziak vetőmagjai optimális vagy eh­hez közeli időben kerültek a földbe. Biztató kilátások A növényvédőszer-igényeket teljesen fedezte a •készlet — egy-két újdonság kivételével. A kis kiszereléseknél előfordult, hogy vagy gyümölcs-, vagy sző­lőkombi nem volt, és kevesen tudták, hogy ezek helyettesít­hetik egymást. A nitrogén-mű­trágyából többet is megvettek volna. Az üzemek elfekvő kész­leteit mozgósították és így nagyjából elégnek bizonyult. A százezernyi alkatrészből az el­látás már nem volt zavartalan. A legkorábbi vetések még a téli nedvesség hatására kikel­tek. Az áprilisi vetések azon­ban megsínylették a szárazsá­got, kelésük egyenetlen volt. Egy részük csak a júniusi esők hatására indult meg. Ezért a cukorrépánál, tavaszi árpánál, zabnál gyakori volt a többszöri kelés. A kukorica egy részén is látni egy vetésen belül külön­böző nagyságú növényeket. A három nagy országos jú­niusi eső hatására végtére ki­keltek a vetések, és ma már elmondhatjuk, hogy a növény­­állomány a napraforgónál na­gy­on jó, a kukorica nagy része — jó, a rostlen és a rostkender úgyszintén, a tavaszi kalászo­soknál azonban 80—90%-os a tőállomány. A cukorrépánál és kukoricánál a későbbi kelés kiegyenlítődik, a tavaszi árpá­nál viszont egyenetlen érésre kell számítani. A hosszú meleg a kukoricára, a napraforgóra, a szójára és rizsre kimondot­tan jó volt és a múlt évhez képest 10—14 napos fejlődési előnyben vannak. A burgonyá­ra kedvező időben jött az eső, virágzásban érte. A zöldség­félék korábban jöttek be, több volt a fólia is és ez érezhető az olcsóbb árakban. A lucerna ka­szálása 320 ezer hektáron kö­zepes mennyiséget, de kiváló tápértékű termést adott. A fű­­szénatermés is jó, csak a kései kaszálások áztak meg. A nedvességre aktiválódó vegyszerek nem mindenhol ha­tottak, sok helyen felülkezelést kellett végezni. Ugyanakkor ennyi gépi kapálás már régen nem volt és ennyi kézi kapás már régen nem dolgozott a földeken, mint az idén. Hús­vét táján több napon ke­resztül fagy volt. A szántóföldi növényekben nem keletkezett kár, a palántázások még akkor nem kezdődtek meg. Annál jobban érintette a szőlőket és a gyümölcsösöket. Szőlőnél a téli fagykárral együtt 30%-os az országos kiesés. A gyümöl­csösök közül legjobban az érzé­keny dió és az elvirágzott kaj­szi érezte meg a fagyot. Ezek­nél 50 százalékos kárral szá­molunk. A­­többi gyümölcsben csak virágkárt okozott, az al­ma pedig akkor még ki sem virágzott. Cseresznyénél, meggy­­nél olyan bőséges volt a virág­zás, hogy a 25 százalékos fagy­kár ellenére az átlagosnál na­gyobb termést kaptunk. A ház­táji kertekben a fagykárok még kisebbek voltak a védett­ség és beárnyékoltság miatt. T0 nap előny Az aratás kezdése is a tava­lyihoz képest 10 nappal koráb­bi, megfelel a normális idő­pontnak. Az árpa aratása be­fejezéséhez közeledik. A búza­betakarítás a sülevényes tala­jokon megkezdődött, július 4— 5. körül általánossá válhat. A száraz tavasz hatására a búzák szalmája 10—15 száza­lékkal rövidebb, mint tavaly. Az ország szárazabb részein a sarjhajtások nem tudtak ka­lászt hozni, így a kalászszám alatta marad a tavalyinak, amikor a sarjhajtások nagy száma volt a jellemző. A má­jusi, júniusi esők viszont na­gyon kedvezőek voltak a szem­képződésre. Jó hatással volt az aratás előtti hűvösebb időszak is. Az üzemek is mindent meg­tettek a korai szárazság ellen­­súlyozására. Mindenhol elvé­gezték a vegyszeres gyomirtást, és május végén, június elején levéltrágyáztak, amit összekö­töttek a növényvédelemmel. A repülőgépes lombtrágyázást a búza 80—85 százalékán alkal­mazták, csak a villanydrótos területeken maradt el. Pest­ megyében a permetezési muta­tó 1,3, ami azt jelenti, hogy sok területet kétszer is levél­trágyáztak. Közel 1,6 millió hektár kalá­szos vár betakarításra, ebből 1 millió 150 ezer hektár a búza. Tizenháromezer kombájn áll bevetésre készen. De nem is a nagy szám a lényeg, hanem az, hogy nagy részük már nagy teljesítményű, nagy áteresztő képességű — E 516-osok és Clas Dominatorok. Ezzel a kapaci­tással 12—15 munkanap alatt végezhetünk a betakarítással. Ez a szám azonban nagy egyenlőtlenségeket takar üze­menként. De eljutottunk odáig, hogy már rendszerré vált a kisegítés. Van ahol az idő, van ahol a domborzati viszonyok adnak lehetőséget a besegítés­re. Sokszor 15—20 km távolság 7—8 nap eltolódást jelenthet. Országrészek közötti átcsopor­tosítást csak rendkívüli esetben rendelünk el. Egyébként az üzemek egymás között már megkötötték a szerződéseket, és a munkát munkával fizetik vissza. A búzánál igen sok múlik az időben történő betakarításon. A legnagyobb termést a teljes érésben adja. Ez egy-két nap és utána minden egyes nap már egy százalékos biológiai súlycsökkenést jelent, nem be­szélve az egyéb veszteségekről. Mivel lehetetlen mindent egy­szerre levágni, ezért az opti­mális idő előtt 2—3 nappal, 20 százalék körüli nedvességgel kell megkezdeni az aratást és az optimális idő után 2—3 nap­pal befejezni. Igaz, így az ele­jét szárítani kell, de a szárító­kapacitás rendelkezésre áll. Az is igaz, hogy az energia pénzbe kerül, de vizsgálataink bizo­nyítják, hogy ezt bőven pótol­ja a szemtöbblet. Ügyelet vasárnap is Az elmúlt évekhez hasonlóan az Agroker és a Mezőgép ügyeletet tart, hétköznap es­te 7-ig, szombat-vasárnap délután 5-ig. A gabonafelvá­sárlók is alkalmazkodnak az üzemekhez, ha kell, éjjel-nap­pali fogadást tartanak. Az üzemanyag-ellátás is zavarta­lan, az üzemek 15—18 napos készleteket tároltak. A szállítóeszközök és a szal­­mabetakarító-gépek is elegen­dők úgy, hogy a bálázott szal­ma aránya 55—60 százalékos lehet. A bálázást és a szalma­lehúzást együtt kell végezni, hogy a tarlóhántás ne késle­kedjen. Különösen fontos a szalma eltávolítása és a talaj megmunkálása az aratás első időszakában, hogy még el tud­juk vetni a rövid tenyészidejű kukoricákat. A talajállapot ideális, robbanásszerű kelést tesz lehetővé. Nem vagyok idő­jós, de van az időjárásunkban egy olyan tendencia, hogy ha az év első felében kevesebb a csapadék, a következőben na­gyobb az esőzés valószínűsége. Ami viszont b­iztos, hogy min­den eddiginél nagyobb öntöző­kapacitás áll rendelkezésünkre és ezt ki kell használni. ★ A „nagy asztal” tehát terít­ve, minden eszköz biztosítva. A megfeszített munkát most már dicsérje meg az ég — akkor süssön és akkor essen, amikor kívánjuk Sz. L. Új híd épül a Rábán. Rumnál a régi híd szomszédságában már áll a hetvenhat méter hosszú, tizenkét méter széles híd, amelyen a forgalom szeptember végén indul meg. (MTI Fotó : Rózsás Sándor felvétele) SZABAD FÖLD 3

Next