Szabad Föld, 1981. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-05 / 27. szám
1981. JÚLIUS 5. Építőtáborok: a diákok ezreinek munka és emlék Ház megkezdődött... Ez a hétfő reggel az ország százhárom ifjúsági építőtáborában lakó diákok ezreinek marad szép és jó emlékezetű dátum. Életük első, igazán munkás napja kezdődött a kora reggeli ébresztéssel, hogy a sietve bekapott falatokat lenyelve, lapátnyél vagy malterosláda, gyümölcsfa vagy kalapács legyen hat kemény órán át a társ, az értéket teremtő munka eszköze. Igen, a tábori két hét napjai értelmes, társadalmilag hasznos, céltudatos emberi tevékenységgel — munkával — telnek el, persze a fiatalok részére biztosított, megfelelő körülmények között. A szállás kényelmes, a program színes és szórakoztató, a napi étkezés „alapanyaga” kalóriadús, és természetesen kulturált feltételek közt telik el az a napi hat óra, a háromszázhatvan percnyi munka is. Amiért ■— természetesen pénzt is kapnak, tehát kialakul a brigádok és az egyének közötti, egészséges verseny. Ésszerű versengés a munkában, s munka után a diákszállókon. Nap mintnap születnek sikerélmények a termelő egységek területén, de a már említett, változatos, szórakoztató programok is közelebb hozzák egymáshoz az építőtáborok lakóit. S nem egyszer életre szóló barátságok szövődnek itt... Ezek a találkozások inkább véletlenek, ám ami szükségszerű: két hétig napi hat órán keresztül komolyan ismerkednek a munkával. S két hét után szigorúan előírt normák alapján számolnak a gazdaságok, termelőszövetkezetek, ipari vállalatok vezetői, amikor a munkás háromszázhatvan perc értékelésére kerül sor. A szigorúság persze, nem az inaszakadtig megfeszített munkatempó érdekében íratott elő, egyszerűen azért, hogy a fiatalok érezzék: munkájukra van szükség, s nem puszta jelenlétükre. Igaz, vannak az építőtáborozók között olyanok, akik már több nyári tábormunka tapasztalatával „hajtanak”, ám sokan most először ismerkednek a munkával, a felnőttek — apák, nagyapák — nemzedékének mindennapi munkahelyével. S tulajdonképpen ez az építőtáborok elsődleges célja: a fiatalok munkára nevelése. Szigorú normákról írtunk föntebb — kedves szülők, ezek a normák elsősorban önökre vonatkoznak. A tábori két hét után hazatérő tizenéves nem mutogatja sírva hólyagos tenyerét, inkább arról beszél, milyen körülmények között találkozott első ízben a munkával, a munkahelyi demokráciával, a fegyelemmel, közéletiséggel. Hogyan mutattak példát a munkahelyek régi dolgozói, vagy éppen: hogyan nem? Új, hamarosan felnőtté váló, munkába álló nemzedék dolgozik az idei nyári építőtáborokban, s nem mindegy, milyennek találja az „élet sűrűjét”, megszerettették-e vele a szakmát, a mesterséget, avagy (sajnos, volt már rá példa) elriasztják attól. Besze Imre A „nagy asztal” terítve... Volt kellemes tavasz és korai fagy, májusi aszály, jég, és még éppen jókor jött eső, félidőhöz és aratáskezdéshez érkeztünk. Hogy áll most, mit ígér az ország ötmillió hektár nagyságú terített asztala? A választ dr. Mészáros István, a MÉM szervezési főosztályvezetője adja meg: — A növénytermesztés ez évi helyzete különösen összefügg az időjárással. A kitavaszodás ideje megfelelt az átlagosnak, de száraz jellegű volt, különösen az április. Ez jó volt arra, hogy a múlt évről áthúzódó munkákat az üzemek el tudták végezni. Nem állítom, hogy a talajállapot olyan lett, mint az őszi szántás után, de megfelelő magágyat sikerült készíteni. Jó szervezettséggel a tavasziak vetőmagjai optimális vagy ehhez közeli időben kerültek a földbe. Biztató kilátások A növényvédőszer-igényeket teljesen fedezte a •készlet — egy-két újdonság kivételével. A kis kiszereléseknél előfordult, hogy vagy gyümölcs-, vagy szőlőkombi nem volt, és kevesen tudták, hogy ezek helyettesíthetik egymást. A nitrogén-műtrágyából többet is megvettek volna. Az üzemek elfekvő készleteit mozgósították és így nagyjából elégnek bizonyult. A százezernyi alkatrészből az ellátás már nem volt zavartalan. A legkorábbi vetések még a téli nedvesség hatására kikeltek. Az áprilisi vetések azonban megsínylették a szárazságot, kelésük egyenetlen volt. Egy részük csak a júniusi esők hatására indult meg. Ezért a cukorrépánál, tavaszi árpánál, zabnál gyakori volt a többszöri kelés. A kukorica egy részén is látni egy vetésen belül különböző nagyságú növényeket. A három nagy országos júniusi eső hatására végtére kikeltek a vetések, és ma már elmondhatjuk, hogy a növényállomány a napraforgónál nagyon jó, a kukorica nagy része — jó, a rostlen és a rostkender úgyszintén, a tavaszi kalászosoknál azonban 80—90%-os a tőállomány. A cukorrépánál és kukoricánál a későbbi kelés kiegyenlítődik, a tavaszi árpánál viszont egyenetlen érésre kell számítani. A hosszú meleg a kukoricára, a napraforgóra, a szójára és rizsre kimondottan jó volt és a múlt évhez képest 10—14 napos fejlődési előnyben vannak. A burgonyára kedvező időben jött az eső, virágzásban érte. A zöldségfélék korábban jöttek be, több volt a fólia is és ez érezhető az olcsóbb árakban. A lucerna kaszálása 320 ezer hektáron közepes mennyiséget, de kiváló tápértékű termést adott. A fűszénatermés is jó, csak a kései kaszálások áztak meg. A nedvességre aktiválódó vegyszerek nem mindenhol hatottak, sok helyen felülkezelést kellett végezni. Ugyanakkor ennyi gépi kapálás már régen nem volt és ennyi kézi kapás már régen nem dolgozott a földeken, mint az idén. Húsvét táján több napon keresztül fagy volt. A szántóföldi növényekben nem keletkezett kár, a palántázások még akkor nem kezdődtek meg. Annál jobban érintette a szőlőket és a gyümölcsösöket. Szőlőnél a téli fagykárral együtt 30%-os az országos kiesés. A gyümölcsösök közül legjobban az érzékeny dió és az elvirágzott kajszi érezte meg a fagyot. Ezeknél 50 százalékos kárral számolunk. Atöbbi gyümölcsben csak virágkárt okozott, az alma pedig akkor még ki sem virágzott. Cseresznyénél, meggynél olyan bőséges volt a virágzás, hogy a 25 százalékos fagykár ellenére az átlagosnál nagyobb termést kaptunk. A háztáji kertekben a fagykárok még kisebbek voltak a védettség és beárnyékoltság miatt. T0 nap előny Az aratás kezdése is a tavalyihoz képest 10 nappal korábbi, megfelel a normális időpontnak. Az árpa aratása befejezéséhez közeledik. A búzabetakarítás a sülevényes talajokon megkezdődött, július 4— 5. körül általánossá válhat. A száraz tavasz hatására a búzák szalmája 10—15 százalékkal rövidebb, mint tavaly. Az ország szárazabb részein a sarjhajtások nem tudtak kalászt hozni, így a kalászszám alatta marad a tavalyinak, amikor a sarjhajtások nagy száma volt a jellemző. A májusi, júniusi esők viszont nagyon kedvezőek voltak a szemképződésre. Jó hatással volt az aratás előtti hűvösebb időszak is. Az üzemek is mindent megtettek a korai szárazság ellensúlyozására. Mindenhol elvégezték a vegyszeres gyomirtást, és május végén, június elején levéltrágyáztak, amit összekötöttek a növényvédelemmel. A repülőgépes lombtrágyázást a búza 80—85 százalékán alkalmazták, csak a villanydrótos területeken maradt el. Pest megyében a permetezési mutató 1,3, ami azt jelenti, hogy sok területet kétszer is levéltrágyáztak. Közel 1,6 millió hektár kalászos vár betakarításra, ebből 1 millió 150 ezer hektár a búza. Tizenháromezer kombájn áll bevetésre készen. De nem is a nagy szám a lényeg, hanem az, hogy nagy részük már nagy teljesítményű, nagy áteresztő képességű — E 516-osok és Clas Dominatorok. Ezzel a kapacitással 12—15 munkanap alatt végezhetünk a betakarítással. Ez a szám azonban nagy egyenlőtlenségeket takar üzemenként. De eljutottunk odáig, hogy már rendszerré vált a kisegítés. Van ahol az idő, van ahol a domborzati viszonyok adnak lehetőséget a besegítésre. Sokszor 15—20 km távolság 7—8 nap eltolódást jelenthet. Országrészek közötti átcsoportosítást csak rendkívüli esetben rendelünk el. Egyébként az üzemek egymás között már megkötötték a szerződéseket, és a munkát munkával fizetik vissza. A búzánál igen sok múlik az időben történő betakarításon. A legnagyobb termést a teljes érésben adja. Ez egy-két nap és utána minden egyes nap már egy százalékos biológiai súlycsökkenést jelent, nem beszélve az egyéb veszteségekről. Mivel lehetetlen mindent egyszerre levágni, ezért az optimális idő előtt 2—3 nappal, 20 százalék körüli nedvességgel kell megkezdeni az aratást és az optimális idő után 2—3 nappal befejezni. Igaz, így az elejét szárítani kell, de a szárítókapacitás rendelkezésre áll. Az is igaz, hogy az energia pénzbe kerül, de vizsgálataink bizonyítják, hogy ezt bőven pótolja a szemtöbblet. Ügyelet vasárnap is Az elmúlt évekhez hasonlóan az Agroker és a Mezőgép ügyeletet tart, hétköznap este 7-ig, szombat-vasárnap délután 5-ig. A gabonafelvásárlók is alkalmazkodnak az üzemekhez, ha kell, éjjel-nappali fogadást tartanak. Az üzemanyag-ellátás is zavartalan, az üzemek 15—18 napos készleteket tároltak. A szállítóeszközök és a szalmabetakarító-gépek is elegendők úgy, hogy a bálázott szalma aránya 55—60 százalékos lehet. A bálázást és a szalmalehúzást együtt kell végezni, hogy a tarlóhántás ne késlekedjen. Különösen fontos a szalma eltávolítása és a talaj megmunkálása az aratás első időszakában, hogy még el tudjuk vetni a rövid tenyészidejű kukoricákat. A talajállapot ideális, robbanásszerű kelést tesz lehetővé. Nem vagyok időjós, de van az időjárásunkban egy olyan tendencia, hogy ha az év első felében kevesebb a csapadék, a következőben nagyobb az esőzés valószínűsége. Ami viszont biztos, hogy minden eddiginél nagyobb öntözőkapacitás áll rendelkezésünkre és ezt ki kell használni. ★ A „nagy asztal” tehát terítve, minden eszköz biztosítva. A megfeszített munkát most már dicsérje meg az ég — akkor süssön és akkor essen, amikor kívánjuk Sz. L. Új híd épül a Rábán. Rumnál a régi híd szomszédságában már áll a hetvenhat méter hosszú, tizenkét méter széles híd, amelyen a forgalom szeptember végén indul meg. (MTI Fotó : Rózsás Sándor felvétele) SZABAD FÖLD 3