Szabad Föld, 1983. július-december (39. évfolyam, 27-53. szám)

1983-07-02 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD 1983. Jt L1US EMBER A VÖLGYBEN A völgy Maglód tájékán, a 31-es műút közelében fekszik. Először csak futó pillantást ve­tettem rá a kocsiból, aztán ész­revettem, hogy a sűrű bozóttal benőtt nyárfás rét, egy akollal és karámmal beépített nyári szállást rejteget. Továbbmenve a birkákat is megláttam: össze­bújva deleltek a hasig érő fű­ben. A regényes hangulatú vi­déken, afféle magánjuhász bi­rodalmát sejtve, rákanyarod­tunk a hepehupás bejáróútra. Közelről azonban a kép már korántsem tűnt olyan romanti­kusnak. Bárhová néztem, min­denütt piszkot és enyészetet lát­tam. — Hahó! Van itt valaki? — kiáltottam bele a csendbe. Valamelyik sötét zúgban egy kutya vonítani kezdett. Aztán valaki álmosan megszólalt: — Itt vagyok! A hang irányába néztem. A birkák közelében, a kaszálónak is beillő fű közül egy szutykos rongyokba bújt emberi alak tá- pászkodott fel. Egyik kezében botot, a másikban Sokol rádiót szorongatott. 1 — Jó napot! A magáé ez a falka? — Csak a baja. — Ki a gazda? — Az agronómus. — A legelő is az övé? — Azt csak úgy béreli. — Kitől?. — A téesztől. — S magát ki fizeti? — Az agronómus. — Mennyi a bére? — Havi kétezer. Meg a koszt. Néha pia is. Minden este jön az autóval. .Akkor hozza ki a himmihummit. — Mióta csinálja ezt? — Amióta a hajót otthagy­tam. Mert hajós voltam én egy dunai gőzösön. Jól ment a so­rom. Még avanzsáltam is: az utolsó esztendőben már fedél­zetmester lettem. — Miért hagyta ott azt a jó helyet? — Az asszony miatt. Mert családos ember vagyok én, ké­rem: feleségem, meg három gyerekem van. Aztán, hogy az asszony takarítani járt a vendég­lőbe, összeszűrte a levet a pin­cérrel. Azonnal beadtam a fel­mondást, hazajöttem, de már hiába, nem tudtuk visszacsinál­ni a dolgot. A gyerekek is ná­la vannak. — S maga most hol lakik? Fejével egy kiszuperált, roz­zant lakókocsi felé intett: — Abba, ni! Megnézi? — Engedelmével... Két rozoga lépcsőn kaptattunk fel a bejárati ajtóhoz. Amikor kinyitotta, a kiáramló bűztől hátrahőköltem, de azért erőt merítve, elszántan léptem be a lakájosnak egyáltalán nem ne­vezhető helyiségbe. A berende­zés — heverő, asztal, szék — ragadt a mocsoktól. Az egyik sarokban egy gyapjúval kitö­mött zsák, a másikban, egy lá­da mélyén három árva, ránta­ni való csirke bűzlött. A fedél- zetmesterből lett juhász buzgón magyarázta: — Itt tartok mindent: a gyap­jút is, a csirkét is. Szabad időmben nyírom a birkákat. A csirkéket meg az agronómus hozta, hogy főzzek belőlük, ami­kor megkívánom. — Ma mit evett? — Kenyeret, szalonnát, zöld­hagymával. — Olvasni szokott-e? — Ritkán. Ha az agronómus régi újságot hoz. — A faluban mikor járt? — Szombaton. Akkor szokott hazavinni az agronómus. Ilyen­kor találkozom a gyerekekkel. Elmegyek velük sétálni. Ha van nálam pénz fizetek nekik egy fagylaltot. Aztán jön értem az agronómus, visz vissza a bir­kákhoz. — Árulja már el: melyik téesz agronómusa a gazdája? Vonakodott a válasszal: mondja, ne mondja? — Aztán legyintett: — Hiszen éppenséggel meg­mondhatom. Most már úgy is mindegy, mert nemsokára itt- hagyöm. Inkább visszamegyek a hajóra. Vagy beállók péknek. Mivelhogy pék az én másik ta­nult mesterségem. És — mintha féltve őrzött tit­kot közölne — halkan megne­vezte a gazdáját. Ari Kálmán TÖRVÉNYTÁR A Minisztertanács rende­letet adott ki a magyar ál­lampolgárok külföldön tör­ténő munkavállalásáról. Magyar állampolgár csak munkavállalási engedéllyel vállalhat külföldön mun­kát. Nem tekintendő mun­kavállalásnak az ösztöndí­jas tanulmányút, valamint a külföldi kiküldetés, illet­ve a tartós külföldi szol­gálat. Az engedély iránti kére­lemhez a külföldi munkál­tatónak — a keresményre is kiterjedő ajánlatát, va­lamint a sorkatonai szolgá­latot nem teljesített, sor­köteles korú dolgozó eseté­ben a külföldi utazáshoz a honvédelmi jogszabályok szerint szükségás engedélyt csatolni kell. Az engedély megadására — a meghatá­rozott kivételektől eltekint­ve — a dolgozó belföldi munkahelye felett felügye­letet ^gyakorló minisztérium, illetve országos hatáskörű szerv jogosult. Engedély csak munkavi­szonyban álló vagy kereső foglalkozást folytató sze­mélynek, nyugdíjasnak, il­letőleg tartós külföldi szol­gálatot teljesítővel vagy a külföldön munkát vállaló­val együttélő családtagnak adható, aki arra magatar­tásánál fogva alkalmas. A kérelem elbírálásánál fi­gyelembe veszik, hogy az egyéni külföldi munkavál­lalás feleljen meg társa­dalmi céljainak és gazda­sági, tudományos, kulturá­lis szempontból hasznos, valamint annak tapaszta­latai a belföldi munkálta­tónál hasznosíthatók legye­nek. Egyéni külföldi munka- vállalás általában a dolgo­zó szakképzettségének vagy hazai munkakörének meg­felelő munkakörben enge­délyezhető. Az engedély határozott időre szól, amely meghosszabbítható. A fo­lyamatos külföldi munka­végzés ideje azonban a hosszabbításokkal sem ha­ladhatja meg az öt évet. Még hányat találjak? Idős agronómus ismerősöm arról panaszkodott a minap, hogy túl a nyugdíjkorhatáron egész egyszerűen nem meri ott­hagyni a tsz-t, mert fiatal mun­katársai közül egyet sem tart képesnek arra, hogy az ő mun­káját folytassa. A mai fiatalok a munka könnyebbik végét fog­ják meg és amilyen gyorsan csak' lehet, el is engedik. Én tudom, keserűsége mögött az is munkál, hogy három fiá­ból egy sem maradt otthon, földközelben. — Én. ott tartok — mondja —, ahol a jóisten, áld már egy igaz emberrel is megelégedett, volna. Ha mutat nekem csak egy fiatal agrárértelmiségit, aki szenvedélyesen, szíwel-lé- lekkel dolgozik, hát én magának kezet csókolok. Kedves Mihály bácsi! Most jelentkezem a kézcsókért. Ma­gam sem hittem, hogy ilyen ha­mar találok magának ellenpél­dát, nem is akármilyet. A fiatal­ember 26 éves, Tamásnak hív­ják. Budán látta meg a napvi­lágot egy értelmiségi családban, csupa humán beállítottságú em­ber között, akiknek a vidékkel való kapcsolata abban állt, hogy évente két hétig nyaraltak a Balatonnál. Tamás ilyenkor ösz- szeszedett tücsköt-bogarat, egész nap állatokkal bíbelődött. Egy ilyen nyaraláson lovagolt először és ez az Adorján nevű ló döntötte el további életét. Nagyon megszerette a lovakat, és a sikeres érettségi után az agrárra jelentkezett. Két évig nem vették föl, harmadszorra jutott be a Kaposvári Főisko­lára, ahol természetesen „cso­dabogár” volt a pesti fiú. Tré­fálkoztak is vele, de szelíden, mert szorgalma tiszteletet vál­tott ki mindenkiből. Egy vizs­gáján például a tanár nem tu­dott olyat kérdezni a borjúne­velésről, amire ne felelt vol­na. Jól van, fiam, rendesen fel­készült, jelest kap, ha idehozza nekem a tejtükröt — mondta a professzor. Tejtükör, tejtükör — morfondírozott Tamás és szétnézett a laboratórium tisz­taságú istállóban^ de tükörnek nyomát sem látta. „Nem volt a tananyagban, az biztos, de tud­nom kellene” — mondta Tamási I Végül a tanár elnevette magát: .J „Ha nem látnám az indexéből^-! hogy pesti, tanácstalanságából 9 rájönnék. A tejtükör nem vala- I mi szerszám, hanem egy te- * nyérni tőgyrész. Ha falusi len­ne, tudná, de maga behozza azt ■*£ a hátrányt, hogy Pesten nevel- ■-'fl kedett.” Tamás ma egy állami gaz— - daság ló- és szarvasmarha-^ telepének irányítója. Sok tíz-..? millió forint értékű állományt , bíztak rá. Hajnalban kel és nem teszi le a munkát négy­kor, hanem körüljárja az istál­lókat. Tudja, melyik ló, melyik kiscsikó gyengélkedik, hol vár­ható ellés. Ellenőrzi, hogy ki­vették-e Ramszesz patájából a kavicsot, megigazították-e Su­dár lötyögő patkóját... Tamás zsebében mindig ott lapul a jegyzetfüzet és a toll. Kartoték- rendszere, saját, részletes nyil­vántartása van a lovakról, mert egyszer majd könyvet ír örök- lődési tulajdonságaikról. Óriási munkabírására nemcsak fiatal­sága és lelkiismeretessége a ma­gyarázat. Ahol dolgozom, ott legyen az eredmény — ez a jel­szava. Tamás pályakezdő, hi­szen 26 éves, fizetése 4 ezer fo­rint. Munkásszállón lakik, még­is otthon van a pusztán. Lehe tőségeit nem behatárolnak, ha- nem korlátlannak érzi, és ma gát sem gúzsbakötöttnek, ha nem szabadnak. Beosztottjai kö- jÉ zött vannak 70 évesek is, de egy® olyan sincs, aki ne ismerné el ™ szakmai tudását. „300 ló és mind az enyém” — mondja Ta­más és már porzik utána az út, töménytelen dolog várja. Úgyis sok idő ment el a beszélgetés­sel. Hát Mihály bácsi! Találtam egy igaz embert és hozzáteszem, hogy máshol is vannak Tamá­sok, ne keseredjen el. Ami pe­dig a kézcsókot illeti: elenge­dem. Nekem is öröm, hogy egy boldog embert felmutathattam. Ungváry Ildikó NEM TIPIKUS, DE ELŐFORDUL... (Mészáros András rajza) SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyűli Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest. Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 138-821 Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130 Felelős kiadó: Till Imre igazgató y. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely posta- hivatalnál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (KHI, Budapest V , József nádor tér l. 1900) személyesen vagy postautalványon, valamint átutalással 9 KHI 315—96 162 pénzforgalmi ielzőszámlára. Előfizetési díj 1 nőnapra 12 Ft, negyedévre 36 Ft Beküldött kéziratot nem örzünb meg és nem adunk vissza Index: 25 777 83—2904. Szikra Lapnyomda, í Budapest \ Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0930

Next

/
Thumbnails
Contents