Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-06 / 27. szám

4 SZABAD FÖLD Megújító erőnk: a demokrácia Nem vitás, hogy szövetkezeti mozgalmunk a demokrácia je­gyében fogant, az alapítótagok már a mozgalom bölcsőjénél a szövetkezeti demokrácia szelle­mében bábáskodtak: ki közöt­tük a legrátermettebb, azt vá­lasztották meg elnöknek: hol, mit termeljenek — közös egyet­értéssel döntötték el, s év vé­gén miként osszák fel a jöve­delmet — arról is együttes aka­rattal szavaztak... Nem kétséges, ez adott erőt mind a tagoknak, mind a ve­zetőknek, hogy úrrá legyenek az indulás útvesztőin, a megszi­lárdulás számtalan nehézségein. Párosulva a tudomány és tech­nikai haladás vívmányaival, be­érett a gyümölcse: szövetkezeti mozgalmunk eredményeit — nemzetközi mércével mérve is — elismeréssel nyugtázzák. És nem véletlen, hogy a szövetke­zeti demokrácia napjainkban mintaképül is szolgál társadal­mi, gazdasági életünk demokra­tizálási folyamatában. De a „mintát” is lehet, sőt: szükséges korszerűsíteni, tartal­mi vonásait erősíteni. Ezért sze­repelt a TDT elnöksége múlt heti ülésének napirendjén a szövetkezeti demokrácia fej­lesztése, különös tekintettel a XIII. pártkongresszus határo­zatára, mely történelmi prog­ramként hirdette meg a szocia­lista demokratizmust. Ahogy az elnökség elé került előterjesz­tés hangsúlyozza: hazánk gaz­dasági és társadalmi fejlődésé­ben a megújulás szükségessége sürgető igény mind a közgon­dolkozásban, mind a cselekvés­ben. Elöljáróban eszmecsere ala­kult ki arról, vajon — divatos szóval élve — van-e alternatí­vája napjainkban a szövetkeze­ti demokráciának? Akadnak ugyanis olyan vezetők, akik azt hangoztatják, hogy a demokra­tizmus ellentmond a szakszerű­ségnek; a tagság — beleszólá­sa révén — csak a rövidtávú érdekeit nézi és nem tud pers­pektívában gondolkozni; mások időigényes dolognak tartják, hogy a szövetkezeti életforma több fórumán végigjárva tájé­koztassák a tagságot és vélemé­nyét kérjék a közös ügyek inté­zésében. Az ülés részvevői egyetértettek abban, hogy ahol megfelelően előkészítik a dön­téseket, ott a szakszerűség és a demokrácia egészségesen ki­egészíti egymást. Az pedig a vezetés gyengeségét bizonyítja, ha a tagság csak a mát nézi és nem tud a „holnapban is gon­dolkozni”. Az azonban igaz, hogy „időigényes dolog” a de­mokrácia érvényesülése, mert könnyebb felülről irányított, erőszakos döntéseket hozni a tagság tudta és akarata nélkül, mint velük együtt megalapozot­tan határozni. Viszont „velük együtt” minőségileg jobb dön­tések születnek, s ez egyben ga­rancia a tévedések elkerülésére is, sőt — így — főként ebben a pénztelen világban — minden különösebb beruházás nélkül is növelhető a termelés. Mind az írásos beszámoló, mind a hozzászólások hangsú­lyozták, hogy a demokrácia ér­vényesülését a tsz-ekben a kül­ső feltételek és a belső viszo­nyok együttesen — jó vagy rossz irányban — befolyásol­ják. Többen elmondták, hogy a törvényben garantált szövetke­zeti önállóság — a végrehajtás során — nem érvényesül töret­lenül; egyes, országos hatáskö­rű szervek a törvényi felhatal­mazást gyakran korlátlan jogo­sítványnak tekintik, s így a szö­vetkezeti önállóságot korlátozó rendelkezések is napvilágot lát­nak. Évtizedes gond a jogi túl­szabályozás, a különböző körle­velekkel és állásfoglalásokkal való aprólékos „beleszólás” a szövetkezetek életébe, s ez sokszor ellentétes a szövetkezeti törvénnyel. A bürokrácia túl­burjánzása a gyakran tapasz­talható „operatív” beavatkozás­ban nyilvánul meg, amely za­varólag hat a tulajdonosi, szem­léletű gondolkodásra és cselek­vésre. A szövetkezetek és az állam kapcsolatában fontos szerepet tölt be a törvényességi felügyel­e­t intézménye. Lényeges­­érde­kek fűződnek ahhoz, hogy az arra jogosult szervek megfelelő információkkal rendelkezzenek a szövetkezetek működésének és gazdálkodásának helyzetéről és szükség esetén kikényszerít­­sék az állam által előírt nor­mák betartását — hangsúlyozta több felszólaló, hozzátéve: gon­dot okoz azonban a törvényes­ségi felügyelet gyakorlásának módja, amely összefügg az ágazati-szakmai felügyelet tar­talmának tisztázatlanságával. Az úgynevezett komplex törvé­nyességi vizsgálatok során a törvényességi kérdésekkel ke­verednek az ágazati-szakmai felügyelet megállapításai, ame­lyek gyakran a gazdasági dön­tésekbe való indokolatlan be­avatkozásoknak tekinthetők. Éppen ezért az ülés részvevői szükségesnek tartják a törvé­nyességi felügyelet gyakorlásá­nak módját és módszereit a szövetkezeti önállóság és de­mokrácia figyelembevételével tökéletesíteni, helyére tenni. Indokolt felülvizsgálni az úgy­nevezett külső ellenőrzés je­lenlegi rendszerét is, mivel a termelőszövetkezetekben igen sok — az időt és energiát igénybe vevő — párhuzamos el­lenőrzés is. A szövetkezeti életformában a demokrácia érvényesüléséről szólva megállapították, hogy bevált a vezetők titkos válasz­tása; évek során át kialakult az önkormányzati rendszer , a közgyűlés, a küldöttgyűlés, a vezetőség és a különböző bizott­ságok, a demokrácia minden­napjainak közvetlen fórumai. Csak a bizottságokban több mint százezer szövetkezeti tag fejt ki elismerésre méltó tevékeny­séget. A tagok közérzetét, han­gulatát előnyösen befolyásolja, hogy a szövetkezet legfontosabb működési, gazdálkodási kérdé­seiben őket illeti a döntés. Eredmény, hogy lényegesen megnőtt a szövetkezeti emberek hozzáértő és felelős cselekvő­készsége, a belső normák kiala­kításában és elfogadásában. A szövetkezetek bátrabban élnek az önszabályozás lehetőségével. Viszont változatlanul gond — tették hozzá néhányan —, hogy az önszabályozás szám­os terüle­ten szűkebb körű a kívánatos­nál. Nehezen érvényesíthetők — éppen a formai előírások miatt — az eltérő sajátosságok, a he­lyi adottságok, például a háztá­ji gazdaságban végzett tevé­kenység közös munkavégzés­ként való elismerhetőségében, a tag és a szövetkezeti vagyo­n kapcsolatában, a saját gépkocsi használatában ... Többen foglalkoztak azzal a kérdéssel, hol adódik lehetőség a szövetkezeti demokrácia to­vábbfejlesztésében. Számos te­rületét érintették ennek, de szinte mindenki elismerte, hogy a tagság közvetlen részvételé­nek, a demokrácia g­yakorlásá­­nak­ jól bevált fórumai az alig egy évtizede kialakult munka­helyi közösségek. A szövetke­zeti tapasztalatok azt igazolják, hogy a nagy egészen belül e kis közösségekben jól érzik magu­kat az emberek, át tudják te­kinteni azt, s ahol a vezetés fel­ismerte a fórum jelentőségét és számol vele, ott a munkahelyi közösségek tevékenysége mind a gazdálkodásra, mind az em­berek közérzetére kedvező ha­tást gyakorol. Sajnálatos, hogy a szövetkezetek egy részében ez a fórum még nem nyert pol­gárjogot. Pedig — az elnökség véleménye szerint — a szövet­kezeti demokrácia legnagyobb tartalékai a munkahelyi kisebb közösségekben rejlenek. Csak hozzáértő módon ki kell bá­nyászni, felszínre kell hozni őket, hogy a közösség tagjai érezzék: egyre inkább részesei az önkormányzatnak. Ered­ményképpen könyvelhető el, hogy van véleményezési, javas­­lattevő jogosítványuk a szociá­lis jóléti juttatások, a tagfelvé­teli kérelem elbírálása, az év végi részesedés elosztása, a ju­talmazás, a kitüntetés stb. kér­désében, de indokolt lenne ha­táskörüket bővíteni, döntési jogkörrel is felruházni őket. Összegezésként megállapítha­tó, hogy a szövetkezeti demok­rácia eredményes működését közös gazdaságaink eddigi sike­rei is bizonyítják és ez a társas­gazdasági sajátosságokhoz iga­zodó intézményrendszer korsze­rűsítése révén, a jövőben még alkalmasabb lesz arra, hogy a tagság egészét bevonja a közös ügyek intézésébe, az egyéni , a közösségi érdekek egyeztetésé­be. Ahogy egyik hozzászóló az ülésen megfogalmazta: „Erőnk egyik legnagyobb forrása a szö­vetkezeti demokrácia volt és lesz.. Major Lajos 1985. JÚLIUS­­. Javában tart a nagy nyári karbantartás a kábai Hajdúsági Cukorgyárban. A munkával augusztus végére készülnek el (MTI Fotó : Oláh Tibor felvétele) Nem mindegy, hogyan lépjük át az Élet küszöbét Ezekben a hetekben mint­egy százezer családiban na­ponta visszatérő beszédté­ma: a munka, az állás, a pályakezdés. Mérlegre ke­rül most minden, hiszen nem mindegy, hol, hogyan, milyen körülmények és milyen emberek között kezdi a nagybetűs életet a fiatal. Apák és anyák ez­rei még mindig gondban vannak, kilincselnek, ösz­­szeköttetést és protekciót keresnek, mert jót akarnak a gyermeküknek. Gondol­kodjunk józanul, mielőtt pálcát törnénk. Nézzük csak, mekkorát változott a hazai világ. 1958-ban a 35 évnél fiatalabbak alig 54 százaléka, 1983-ban pedig már 94,7 százaléka végez­te el az általános iskolát Fiatalok százezrei előtt a szó igaz értelmében tágabb teret nyitott, nagyobb lehe­tőségeit adott az induló tu­dás. Tettünk egy tisztele­tet érdemlő nagy lépést, de az általános iskolát vég­­zettek helyes és tudatos pályaválasztásáról felső fo­kon még ma sem beszélhe­tünk. A foglalkoztatáskutatás eredményei egyszerűen nem jutnak el az érintet­tekhez. Éveken át nem él­tünk a lehetőségekkel, ki­hagytuk a pályaalkalmas­sági vizsgálatok, a pálya­­választási intézetek, a labo­ratóriumok és a hozzáértő szakemberek meghallgatá­sát vagy egyszerűen fü­tyültünk rájuk. Így aztán a fiatalok elhelyezkedésé­ben a közeli ismerősöknek, barátoknak jutott a na­gyobb befolyás. Egy fel­mérés tanulsága szerint három­­évvel ezelőtt min­den tíz fiatal közül hár­man teljesen pályatévesz­tettnek tekintették önmagu­kat A pályakezdők csak­nem tíz százaléka már az induláskor pályaelhagyó­ként vállalt munkát, mert nem talált a szakképzett­ségének megfelelő állástt Most is, ma is — tulaj­don tévedésükön okosodott — elvándorlásra, ingázás­ra kényszerült szülők pró­bálkoznak a családi téve­dések helyrehozásán. Nem­csak illik, de meg is kell értenünk őket. Idán 132 ezer 8. osztályos fejezte be általános isko­lai tanulmányait. A gimná­ziumokban 23 ezer, a szak­­középiskolákban pedig 27 ezer tanuló érettségizett Közülük szép számmal ta­nulnak tovább. A szak­munkásképző iskolák mint­egy 46 ezer fiatal előtt nyitják meg az élet kapu­ját. A főiskolákon és az egyetemeken pedig csak­nem 14 ezer diplomát ad­tak át ezekben a napok­ban. A statisztikák csak a nagy számokat kedvelők számára szépek. A friss diplomások közül három­ezren rendelkeztek tanul­mányi szerződéssel, a töb­bi 11 ezer fiatal számára 23 400 helyet „kínáltak” a pályázatok. A műszakiak­nak nincs is gondjuk, hi­szen öt helyből választhat minden mérnök. ■ A peda­gógusok iránt is van „ke­reslet”, de a jogászok és a bölcsészek közül bizony sokan kilincselnek állás után. Általában kedvezőek a szakmunkásképzőkből és az általános iskolákból munkába lépők lehetősé­gei. Nem mondható el ugyanez a gimnáziumot és szakközépiskolát végzett fiatalok helyzetéről. Ne csak beszéljünk a pálya­kezdésről, hanem valóban segítsünk az elhelyezkedő­kön. Ne feledjük: a mun­kának csak akkor jó a gyü­mölcse, ha a munka és a boldogság egy úton jár. Németh Sándor

Next