Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-06 / 27. szám
4 SZABAD FÖLD Megújító erőnk: a demokrácia Nem vitás, hogy szövetkezeti mozgalmunk a demokrácia jegyében fogant, az alapítótagok már a mozgalom bölcsőjénél a szövetkezeti demokrácia szellemében bábáskodtak: ki közöttük a legrátermettebb, azt választották meg elnöknek: hol, mit termeljenek — közös egyetértéssel döntötték el, s év végén miként osszák fel a jövedelmet — arról is együttes akarattal szavaztak... Nem kétséges, ez adott erőt mind a tagoknak, mind a vezetőknek, hogy úrrá legyenek az indulás útvesztőin, a megszilárdulás számtalan nehézségein. Párosulva a tudomány és technikai haladás vívmányaival, beérett a gyümölcse: szövetkezeti mozgalmunk eredményeit — nemzetközi mércével mérve is — elismeréssel nyugtázzák. És nem véletlen, hogy a szövetkezeti demokrácia napjainkban mintaképül is szolgál társadalmi, gazdasági életünk demokratizálási folyamatában. De a „mintát” is lehet, sőt: szükséges korszerűsíteni, tartalmi vonásait erősíteni. Ezért szerepelt a TDT elnöksége múlt heti ülésének napirendjén a szövetkezeti demokrácia fejlesztése, különös tekintettel a XIII. pártkongresszus határozatára, mely történelmi programként hirdette meg a szocialista demokratizmust. Ahogy az elnökség elé került előterjesztés hangsúlyozza: hazánk gazdasági és társadalmi fejlődésében a megújulás szükségessége sürgető igény mind a közgondolkozásban, mind a cselekvésben. Elöljáróban eszmecsere alakult ki arról, vajon — divatos szóval élve — van-e alternatívája napjainkban a szövetkezeti demokráciának? Akadnak ugyanis olyan vezetők, akik azt hangoztatják, hogy a demokratizmus ellentmond a szakszerűségnek; a tagság — beleszólása révén — csak a rövidtávú érdekeit nézi és nem tud perspektívában gondolkozni; mások időigényes dolognak tartják, hogy a szövetkezeti életforma több fórumán végigjárva tájékoztassák a tagságot és véleményét kérjék a közös ügyek intézésében. Az ülés részvevői egyetértettek abban, hogy ahol megfelelően előkészítik a döntéseket, ott a szakszerűség és a demokrácia egészségesen kiegészíti egymást. Az pedig a vezetés gyengeségét bizonyítja, ha a tagság csak a mát nézi és nem tud a „holnapban is gondolkozni”. Az azonban igaz, hogy „időigényes dolog” a demokrácia érvényesülése, mert könnyebb felülről irányított, erőszakos döntéseket hozni a tagság tudta és akarata nélkül, mint velük együtt megalapozottan határozni. Viszont „velük együtt” minőségileg jobb döntések születnek, s ez egyben garancia a tévedések elkerülésére is, sőt — így — főként ebben a pénztelen világban — minden különösebb beruházás nélkül is növelhető a termelés. Mind az írásos beszámoló, mind a hozzászólások hangsúlyozták, hogy a demokrácia érvényesülését a tsz-ekben a külső feltételek és a belső viszonyok együttesen — jó vagy rossz irányban — befolyásolják. Többen elmondták, hogy a törvényben garantált szövetkezeti önállóság — a végrehajtás során — nem érvényesül töretlenül; egyes, országos hatáskörű szervek a törvényi felhatalmazást gyakran korlátlan jogosítványnak tekintik, s így a szövetkezeti önállóságot korlátozó rendelkezések is napvilágot látnak. Évtizedes gond a jogi túlszabályozás, a különböző körlevelekkel és állásfoglalásokkal való aprólékos „beleszólás” a szövetkezetek életébe, s ez sokszor ellentétes a szövetkezeti törvénnyel. A bürokrácia túlburjánzása a gyakran tapasztalható „operatív” beavatkozásban nyilvánul meg, amely zavarólag hat a tulajdonosi, szemléletű gondolkodásra és cselekvésre. A szövetkezetek és az állam kapcsolatában fontos szerepet tölt be a törvényességi felügyelet intézménye. Lényegesérdekek fűződnek ahhoz, hogy az arra jogosult szervek megfelelő információkkal rendelkezzenek a szövetkezetek működésének és gazdálkodásának helyzetéről és szükség esetén kikényszerítsék az állam által előírt normák betartását — hangsúlyozta több felszólaló, hozzátéve: gondot okoz azonban a törvényességi felügyelet gyakorlásának módja, amely összefügg az ágazati-szakmai felügyelet tartalmának tisztázatlanságával. Az úgynevezett komplex törvényességi vizsgálatok során a törvényességi kérdésekkel keverednek az ágazati-szakmai felügyelet megállapításai, amelyek gyakran a gazdasági döntésekbe való indokolatlan beavatkozásoknak tekinthetők. Éppen ezért az ülés részvevői szükségesnek tartják a törvényességi felügyelet gyakorlásának módját és módszereit a szövetkezeti önállóság és demokrácia figyelembevételével tökéletesíteni, helyére tenni. Indokolt felülvizsgálni az úgynevezett külső ellenőrzés jelenlegi rendszerét is, mivel a termelőszövetkezetekben igen sok — az időt és energiát igénybe vevő — párhuzamos ellenőrzés is. A szövetkezeti életformában a demokrácia érvényesüléséről szólva megállapították, hogy bevált a vezetők titkos választása; évek során át kialakult az önkormányzati rendszer , a közgyűlés, a küldöttgyűlés, a vezetőség és a különböző bizottságok, a demokrácia mindennapjainak közvetlen fórumai. Csak a bizottságokban több mint százezer szövetkezeti tag fejt ki elismerésre méltó tevékenységet. A tagok közérzetét, hangulatát előnyösen befolyásolja, hogy a szövetkezet legfontosabb működési, gazdálkodási kérdéseiben őket illeti a döntés. Eredmény, hogy lényegesen megnőtt a szövetkezeti emberek hozzáértő és felelős cselekvőkészsége, a belső normák kialakításában és elfogadásában. A szövetkezetek bátrabban élnek az önszabályozás lehetőségével. Viszont változatlanul gond — tették hozzá néhányan —, hogy az önszabályozás számos területen szűkebb körű a kívánatosnál. Nehezen érvényesíthetők — éppen a formai előírások miatt — az eltérő sajátosságok, a helyi adottságok, például a háztáji gazdaságban végzett tevékenység közös munkavégzésként való elismerhetőségében, a tag és a szövetkezeti vagyon kapcsolatában, a saját gépkocsi használatában ... Többen foglalkoztak azzal a kérdéssel, hol adódik lehetőség a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésében. Számos területét érintették ennek, de szinte mindenki elismerte, hogy a tagság közvetlen részvételének, a demokrácia gyakorlásának jól bevált fórumai az alig egy évtizede kialakult munkahelyi közösségek. A szövetkezeti tapasztalatok azt igazolják, hogy a nagy egészen belül e kis közösségekben jól érzik magukat az emberek, át tudják tekinteni azt, s ahol a vezetés felismerte a fórum jelentőségét és számol vele, ott a munkahelyi közösségek tevékenysége mind a gazdálkodásra, mind az emberek közérzetére kedvező hatást gyakorol. Sajnálatos, hogy a szövetkezetek egy részében ez a fórum még nem nyert polgárjogot. Pedig — az elnökség véleménye szerint — a szövetkezeti demokrácia legnagyobb tartalékai a munkahelyi kisebb közösségekben rejlenek. Csak hozzáértő módon ki kell bányászni, felszínre kell hozni őket, hogy a közösség tagjai érezzék: egyre inkább részesei az önkormányzatnak. Eredményképpen könyvelhető el, hogy van véleményezési, javaslattevő jogosítványuk a szociális jóléti juttatások, a tagfelvételi kérelem elbírálása, az év végi részesedés elosztása, a jutalmazás, a kitüntetés stb. kérdésében, de indokolt lenne hatáskörüket bővíteni, döntési jogkörrel is felruházni őket. Összegezésként megállapítható, hogy a szövetkezeti demokrácia eredményes működését közös gazdaságaink eddigi sikerei is bizonyítják és ez a társasgazdasági sajátosságokhoz igazodó intézményrendszer korszerűsítése révén, a jövőben még alkalmasabb lesz arra, hogy a tagság egészét bevonja a közös ügyek intézésébe, az egyéni , a közösségi érdekek egyeztetésébe. Ahogy egyik hozzászóló az ülésen megfogalmazta: „Erőnk egyik legnagyobb forrása a szövetkezeti demokrácia volt és lesz.. Major Lajos 1985. JÚLIUS. Javában tart a nagy nyári karbantartás a kábai Hajdúsági Cukorgyárban. A munkával augusztus végére készülnek el (MTI Fotó : Oláh Tibor felvétele) Nem mindegy, hogyan lépjük át az Élet küszöbét Ezekben a hetekben mintegy százezer családiban naponta visszatérő beszédtéma: a munka, az állás, a pályakezdés. Mérlegre kerül most minden, hiszen nem mindegy, hol, hogyan, milyen körülmények és milyen emberek között kezdi a nagybetűs életet a fiatal. Apák és anyák ezrei még mindig gondban vannak, kilincselnek, öszszeköttetést és protekciót keresnek, mert jót akarnak a gyermeküknek. Gondolkodjunk józanul, mielőtt pálcát törnénk. Nézzük csak, mekkorát változott a hazai világ. 1958-ban a 35 évnél fiatalabbak alig 54 százaléka, 1983-ban pedig már 94,7 százaléka végezte el az általános iskolát Fiatalok százezrei előtt a szó igaz értelmében tágabb teret nyitott, nagyobb lehetőségeit adott az induló tudás. Tettünk egy tiszteletet érdemlő nagy lépést, de az általános iskolát végzettek helyes és tudatos pályaválasztásáról felső fokon még ma sem beszélhetünk. A foglalkoztatáskutatás eredményei egyszerűen nem jutnak el az érintettekhez. Éveken át nem éltünk a lehetőségekkel, kihagytuk a pályaalkalmassági vizsgálatok, a pályaválasztási intézetek, a laboratóriumok és a hozzáértő szakemberek meghallgatását vagy egyszerűen fütyültünk rájuk. Így aztán a fiatalok elhelyezkedésében a közeli ismerősöknek, barátoknak jutott a nagyobb befolyás. Egy felmérés tanulsága szerint háromévvel ezelőtt minden tíz fiatal közül hárman teljesen pályatévesztettnek tekintették önmagukat A pályakezdők csaknem tíz százaléka már az induláskor pályaelhagyóként vállalt munkát, mert nem talált a szakképzettségének megfelelő állástt Most is, ma is — tulajdon tévedésükön okosodott — elvándorlásra, ingázásra kényszerült szülők próbálkoznak a családi tévedések helyrehozásán. Nemcsak illik, de meg is kell értenünk őket. Idán 132 ezer 8. osztályos fejezte be általános iskolai tanulmányait. A gimnáziumokban 23 ezer, a szakközépiskolákban pedig 27 ezer tanuló érettségizett Közülük szép számmal tanulnak tovább. A szakmunkásképző iskolák mintegy 46 ezer fiatal előtt nyitják meg az élet kapuját. A főiskolákon és az egyetemeken pedig csaknem 14 ezer diplomát adtak át ezekben a napokban. A statisztikák csak a nagy számokat kedvelők számára szépek. A friss diplomások közül háromezren rendelkeztek tanulmányi szerződéssel, a többi 11 ezer fiatal számára 23 400 helyet „kínáltak” a pályázatok. A műszakiaknak nincs is gondjuk, hiszen öt helyből választhat minden mérnök. ■ A pedagógusok iránt is van „kereslet”, de a jogászok és a bölcsészek közül bizony sokan kilincselnek állás után. Általában kedvezőek a szakmunkásképzőkből és az általános iskolákból munkába lépők lehetőségei. Nem mondható el ugyanez a gimnáziumot és szakközépiskolát végzett fiatalok helyzetéről. Ne csak beszéljünk a pályakezdésről, hanem valóban segítsünk az elhelyezkedőkön. Ne feledjük: a munkának csak akkor jó a gyümölcse, ha a munka és a boldogság egy úton jár. Németh Sándor