Szabad Föld, 1987. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-03 / 27. szám
Egy téeszelnök kérdései Megyei rangú ülésen figyeltem fel rá. A csupa ideg, inas fiatal elnök a balatonszentgyörgyi Dél- Balaton Termelőszövetkezet tagsága nevében beszélt. Most, hogy parolázva megismerkedünk Feil Józseffel, azt is megtudom: 33 éves és már harmadik éve tölti be ezt a vezetői tisztet. Három megye tarisznyába fel testi-szellemi táplálékkal. Tolnában — Pakson — volt gyerek, Keszthely egyetemén szerzett diplomát, és a somogyi téeszt vezeti, miután évekig a növénytermesztési főágazatot irányította. Kérdésekkel teli monológját csak a végén szakítom meg. Addig folyjon, vágtázzon, vessen hullámokat, áradjon a szavak patakja! — Jó néhány éve szabjuk meg szinte szó szerint ugyanazokat a feladatokat, ami önmagában véve helyes is, mert határozott irányvonalat rajzol ki. Mégis elgondolkodtató, hogy ha az utóbbi két évben ez a program nem hozta meg a várt eredményt, vajon most meghozza-e? Változtak-e lényegesen a körülmények, vagy csupán a jobb időjárásban bizakodunk? Változott-e a szövetkezetek alapvető termelőeszközökkel való ellátása példának okáért? Javult-e a műtrágya-, az alkatrész-, a növényvédőszer-ellátás? Gyarapodott-e a gépek, berendezések pótlására, korszerűsítésére fordított összeg? Véleményem szerint nem! Mit tehet a gazdaság, ha a fél évvel előtte megrendelt alkatrészek, anyagok nem érkeznek meg időben? A tapasztalatot mondom: érvényes, visszaigazolt szerződésünk volt a második negyedévre, hogy megkapjuk az igényelt NDK magtisztító rostát. De úgy éreztük, türelmünk foszladottán, hogy hiába lépdelgetünk egyre magasabb lépcsőn álló illetékesekhez, valahol mégis a földszinten járunk egy helyben, nem jut tovább az ügyünk, nem továbbítják időben, akadozik a gépezet. Közben meg egyre inkább nyakunkon volt a munka. Végül eljutottunk a miniszterhelyettesig. Valahogy nem hiszem, hogy egy ilyen dolognak ott kellene megoldódnia... Az említett magtisztító gépek a betakarításra nem érkeztek meg, a cukorrépa-felszedő csak a kampány közepére állhatott munkába, és folytathatná más a saját példáival ... Amíg azt nem tudjuk elérni, hogy ipari, külkereskedelmi vállalataink kivétel nélkül méltó és egyenrangú partnerként kezeljék az egyébként számukra biztos piacot jelentő mezőgazdaságot, s annak minden üzemét, addig véleményem szerint nem remélhetünk tartós fellendülést. Gondoljuk meg, a tavaszi nitrogénműtrágya elmaradásánál hathatósabban szinte nem is csökkenthető a termés, mégis voltak üzemek, amelyek nem kapták meg az igényelt műtrágyát. Ezek már biztosak lehetnek abban, hogy a várt termést nem tudják betakarítani. . . Rosszul számolták ki az országos igényt? Miért nem történik intézkedés a rendszeresen visszatérő hibák kiküszöbölésére, megelőzésére? Az érdekképviseletünknek is hatékonyabbá kellene vállnia, én így látom ezt. Itt vagyunk 1988 szájában, és tudjuk, hogy gazdasági életünkben jövőre változás várható, amelynek következményeként az árarányok kérdése is új megvilágításba kerül. Az érdekképviseletünknek kedvező pozíciót kellene kiküzdenie a mezőgazdasági üzemek számára, hogy azok utána már saját lábukon meg tudjanak állani, én így gondolom. Ne kelljen a téeszek jelentős hányadának pellengérre állva szégyenkezniük, állami veszteségrendezést kérniük! Meg kellene rágnunk ezt is: a nálunk fejlettebb gazdasággal rendelkező országokban a gépesítés, a robottechnika bevezetése olcsóbbá tette a termelést. A viszonylag olcsó gép és a drága munkaerő a technikai fejlesztésre ösztönzi az üzemeket. Talán nálunk is elérkezett az idő arra, hogy a technikai haladás és a meglévő munkaképes lakosság munkaerejének jobb kihasználására hasonlóan változtassuk meg a költségnemek arányát. Az élőmunka kihasználása kapná a fő hangsúlyt, ez az élőmunka költségarányának megnövelését jelentené. Sokat vizgálódok ilyen gondolatokkal ... Ilyen gondok szorításában, íme, a jelen elnöki szemszögből. Feil József egy a fiatal vezetők közül, akik felváltották a korábbi nemzedéket. S míg országos gondokból vállalnak részt, saját munkájuk szorosabb szervezésével, gazdaságuk emberi és anyagi tartalékainak feltárásával segítenek, teszik ami tőlük telik, rájuk hárul. Ő, így fogalmaz: — Minden erőnkkel rajta leszünk, hogy a kitűzött célokat elérjük! (Leskó) E V 4 SZABAD FÖLD Műtrágyázás, gondokkal Június 11-én tartotta alakuló ülését a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben a TDT növénytermesztési bizottsága. Mindjárt első alkalommal nagyon időszerű témát vitattak meg: a mezőgazdasági szövetkezetek tápanyag-gazdálkodását. Néhány, a bizottsági ülésen elhangzott megállapítások közül. A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának vizsgálatai szerint a gazdaságoknak csak mintegy kétharmada végez okszerű, a talajok tápanyag-ellátottságát figyelembe vevő tápanyag- utánpótlást, minden tizedik a szükségesnél több, minden negyedik annál kevesebb műtrágyát használ fel. Az elmúlt 15 évben tovább savanyodtak hazánk talajai, negyedrészüknél az elsavanyodás már igen veszélyes mértékű. Ennek ellenére meszezést az utóbbi esztendőkben csak 150-170 ezer hektáron végeztek az üzemek az indokolt 300-350 ezer hektárral szemben, döntően a megromlott közgazdasági feltételek miatt. A műtrágya-felhasználás 1975-ig gyors ütemben nőtt, ez megalapozta a növénytermelés hozamainak jelentős emelkedését. Azóta a növényeknek kijuttatott műtrágyamennyiségek nem gyarapodtak, sőt az utóbbi három évben — az üzemek pénzügyi nehézségei miatt — csökkentek. Jelenleg az ipar az általa gyártott műtrágyáknak csupán a másfél százalékát képes tárolni, a kereskedelem tárolókapacitása pedig még ennél is kisebb. Emiatt a tárolás csaknem teljes egészében a felhasználókra hárul. A műtrágya fogadása, tárolása és kijuttatása során országosan mintegy 15 százalék veszteség keletkezik, ez pénzben kifejezve évenként csaknem másfél milliárd forintos kár. Sok a gond a műtrágyák minőségével. A magyar műtrágyaszabványok előírásai általában lazábbak, mint a nyugat-európai követelmények. Ennek elsődleges oka az, hogy az ipar nyomására a szabványokat nem a felhasználók igényeihez, hanem a magyar ipar elmaradott technikai feltételeihez igazították. Továbbra is probléma, hogy a szabványnak és a minőségi osztálynak meg nem felelő áruknál nincs rendeletileg szabályozva az automatikus árcsökkentés mértéke. A felhasználók minőséghibás termékek esetén csak polgári peres úton vagy a gyártóval történő megegyezés révén érvényesíthetik érdekeiket. A műtrágyaellátásban az elmúlt években rendszeresek voltak a zavarok. A műtrágyázási szezonban hiányok, a szezonon kívül pedig többletek keletkeztek. A választék eltért az igényektől. Az ellátási feszültségek egyik fő forrása a szovjet-magyar agrokémiai egyezmény keretében importált nitrogénműtrágya (elsősorban karbamid) igen gyenge minősége, ami hozzájárult a talajok elsavanyodásássához is. Kedvező változás ugyanis akkor az ellátásban, hogy 1986 végére 53-ra nőtt az agrokémiai központokban és a mezőgazdasági úl üzemek matorjaiban működő fdflyékonyműtrágya-gyártó berenderzések száma, s így ez évben várhatóan a felhasznált műtrágya 20-21 százaléka folyékony anyag lesz.* A szilárd műtrágyázás gépei ma is a 70-es évek színvonalán állnak* A hazai műtrágyaszórók csak nagy és esetleg a közepes adagolt kiszórását teszik lehetővé. Jelentős haladásról lehet beszámolni viszont a folyékony műtrágyákat ki* juttató géprendszerek fejlesztésé* ben és gyakorlati alkalmazásában. A műtrágyázáshoz hasonlóan gM szervestrágya-felhasználásás problémákkal terhes. A rendelkezésre álló almostrágyának és hígitrágyának az üzemek csak a felétől hasznosítják. Ennek alapvető oka' az, hogy a pénzügyi rendelkezések nem ösztönöznek a jobb minőségű* tárolásra és a nagyobb mértékű* felhasználásra. * Egy hozzászóló szerint a magyarországi szántóföldi növénytermesztés „legszűkösebb termelésiTM tényezője” a szerves és szervetlen tápanyag. A TDT növénytermesztési bizottsága leszögezte: a jelen* légi hozamok növelése csak a táp* anyagmennyiség emelésével és felhalmozás szakszerűségének fog$akozásával lehetséges. (Dulai) $11 1987. JULIUS A Panaszkodás helyett vállalkozás Katasztrófa sújtotta terület — mind sűrűbben hallom ezt a kifejezést a szőlős vidékeken forgolódva, miközben a szakemberek egyre világosabban látják: az utóbbi években sorozatossá váló fagyhullámok sokkal kisebb kárt okoznának, ha a közös gazdaságok nem kényszerültek volna bele egy hibás telepítési koncepció erőltetett ütemű végrehajtásába. A veszteségek százmilliókkal mérhetők Bácsalmás térségének azon a részein is, ahol a homoki borairól híres Kunbajai Állami Gazdaság jogutódja, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát leányvállalata kezeli a földet. És mégis: ritkán hallunk panaszt erről a vidékről. Annál gyakrabban érkezik viszont hír olyan vállalkozásokról, amelyek méltán szolgálhatnak mintaként bárki számára széles e hazában. Amikor a hazai borászat pozíciói gyöngülni kezdtek, az elsők között próbálkoztak meg például az üdítőitalok gyártásával. Hogy ezek a kísérletek milyen sikerrel jártak, arról az első tapasztalatokat a Traubiszóda kedvelői szerezhették. 1974-től kezdődően, mind többet gyártottak ők is ebből az italból. Néhány évvel ksőbb, 1980-ban már saját technológiával is színre léphettek, amelyet az Alföld termékcsalád első tagja, a szűrt szénsavas meggylé képviselt. Az ízválasztékot gyors ütemben bővítették málnával, naranccsal, majd maraquával, ananásszal és kiwivel. Évente összesen 60 ezer hektolitert gyártottak már szénsavas üdítőkből, amikor minőségi ugrásra szánták el magukat. A cél akkor már az volt, hogy az egészségre káros, mesterséges (tartósító, illetve színező) anyagokat csökkentsék, illetve végképp száműzzék az italaikból. A kísérlet első megtestesülései az Ági üdítőcsalád tagjai voltak — meggylé, szamócalé, később sárgabaracklé, őszibaracklé, illetve körtelé formájában. Ezek körét bővíti most magasabb szinten a BIO-VIT termékcsalád, amelyet sajtótájékoztató keretében mutatott be néhány nappal ezelőtt a vállalat igazgatója, dr. Alföldi Lajos. A kóstolóval egybekötött eseményen 16 féle rostos, sok vitamint és az emberi szervezet számára szintén fontos nyomelemeket tartalmazó italból válogathattak a jelenlévők. A konzervatívabb ízlésűek inkább a már ismerős paradicsomal sóval, borssal, köménnyel ízesítgH változatait kóstolgatták, a krajH szebb újdonságokra áhík^^f azonban a zellerből és sárga^^H ból készülteket részesít^^H előnyben, illetve azokat. arrí^Hl a zöldséget gyümölccsel elegyítiB ilyen volt többek között az almá val, illetve a meggyel ízesített pa- radicsomlé. Kortyolgatás közben persze folyt a szó, és nem csupán a vitaminok fontosságáról. Megtudtuk, hogy a zsíros bácskai földek kunbajai homokszigetén évszázados hagyományai vannak a zöldségtermesztésnek, és hogy ezeknek a fölelevenítését is segítheti a BIOVIT termékcsalád sikere. E közlés nyomán újra megtöltöttem a poharamat, mert az egészségesebb alapanyagok térhódítása mellett koccintani támadt kedvem arra is, ami ezt a törekvést mozgatja: a bajból is erőt merítő, a be- fulladásból is lendületet kölcsönző magatartásra. Arra az önerőből merített hitre és bizakodásra, amivel az újfajta üdítőket egy végveszéllyel szembenéző borgazdaság szakemberei az asztalunkra tették. — káposztás —