Szabad Föld, 1992. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 1. szám

4 SZABADFÖLD AGRÁRGAZDASÁG, GONDOKKAL A magyar mezőgazdaságról riasztó, elgondolkoz­tató hírek, adatok látnak napvilágot az új esz­tendő küszöbén. Mindjárt kezdhetjük azzal, hogy 1991-ben 280 ezer sertéstartó és 8 ezer tehéntar­tó gazda hagyta abba ezt a tevékenységet. Nem jóked­véből, az biztos. Veszélyhelyzetbe került 500-550 közös gazdaság az 1200-valahányból, s bizony ezek zömét már nemigen lehet megmenteni. Ám azokban a mezőgazdasági nagyüzemekben is, amelyekben ugyan még tudnak rendszeresen bért fizetni, s nem kényszerültek a tagokat, az alkalmazot­takat fizetetlen szabadságra, munkanélküli-segélyre küldeni, nos, ott is már jó ideje a vagyon felélése tart. Hány meg hány gazdaság kerül felszámolásra, senki meg nem mondja. Hallani arról, hogy a Földművelés­­ügyi Minisztérium 300 téesz megszűntével számol. Mi lesz a munkanélküliek sokaságával, és kiknek kell a felszámolt téeszek földje? Vagy, mint az 50-es évek­ben, elszaporodnak a gyomvérte­ senki földjei? Az 1991-es esztendőben az agrárágazat exportered­ményei kiugróak voltak, a 2,5 milliárd dolláros kivitel­ből 1,7 milliárd dollár a haszon. Szinte csodálni való. Mégis, e szép eredmény ellenére, amikor is az össze­omlott kelet-európai piac helyett az igen erős nyugati piacokon tudtuk az agrárexportot növelni, amikor a mezőgazdaság kétszer annyi valutát termelt, mint amennyit fogyasztott — az ágazat jövedelmezősége rettenetesen leromlott. Üzemek, egyéni vállalkozók tartották a hátukat, hogy ne legyen nagyobb az infláció. Úgy, hogy az ag­rárvállalatoknál dolgozók 40 százalékának havi bére 7000 forint vagy az alatti. A híreket és a statisztikát mindig fenntartással, óva­tosan fogadja, kezeli az ember. Ám magam is meggyő­ződhettem például arról, hogy az egyik jó hírű alföldi tangazdaság felszámolja igen értékes tehénállomá­nyát. Két éve még éppen csak nem volt veszteséges, tavaly már tetemes adóssággal zárt, most meg lakatot tesznek az istállóajtókra. Pedig az egy tehénre jutó éves tejtermelés közelebb állt a 7000 literhez, mint a 6000-hez. Nem pazarlás ez? Jól sáfárkodunk mi az értékeink­kel? Miért ez a földindulás? Miért nem hitelez az agrár­ágazatnak már a „saját” bankja sem, miért nem látja garantáltnak a visszafizetést? Kezdhetjük mindjárt a kelet-európai térség piacai­nak csődjével, azzal, hogy minden várakozást, becs­lést meghazudtolóan esett vissza a felvásárlás, ugyan­akkor a termelésben felhasznált ipari anyagok ára az égig emelkedett (nem véletlen, hogy alig vásárolnak műtrágyát, növényvédő szert). Az energiaárak világpi­aci szintre történő emelése hatmilliárd forinttal növel­te a mezőgazdasági termelés költségeit, a gázolaj árá­ban megfizettetett 20 milliárd forint fogyasztási adó pedig végleg betette a kaput. Miért? Csupán ez az utóbbi tétel két és félszerese a mezőgazdasági ágazat 1990-es eredményének. Szégyenteljesen kinyílt az agrárolló, miközben meg­változott a felvásárlási rendszer, a mezőgazdasági nyersanyagtermelés minden eddiginél kiszolgáltatot­tabb helyzetbe került. Félelmetes összegekkel tartoz­nak az eladósodott nagyüzemeknek, s a jelenlegi pénzügyi szerkezet nemhogy segítené a termelést, ha­nem nagyon is hátrányára van. Az országos sorban ál­lás, amikor mindenki tartozik valakinek, a jelenlegi pénzügyi csődhelyzet az egész gazdaság összeomlásá­hoz vezethet. Hiszen hogyan is lehetne elmarasztalni azt a gazdaságot, amelyik 20-30 millió forinttal tarto­zik ugyan, de neki meg 40-60 millió forinttal tartoz­nak. A­zt már ne is említsük, hogy az úgynevezett ag­rárpiaci rendtartás még nyomaiban sem volt fellelhető, így történhetett meg, hogy az 1991- es esztendő elején mindjárt tejtúltermelési problé­mákkal, tüntetéssel találta magát szembe a megviselt fogyasztó, majd következett sorjában a gabonahábo­rú, a húshiány és a többi... Igaz, a tárca már jó előre figyelmeztetett: csak azt termeljen a paraszt, amit biztonságosan el is tud adni. Kérem, ez se semmi. Sz. Lukács Imre ­­­ MITŐL FÉL A PUSKÁS EMBER? Vadászati törvényre vár az or­szág, miközben felettébb aggódnak a vadásztársaságok. Féltik a vadat, a még gazdag vadállományt. Félnek attól, hogy ezúttal is majmoljuk majd a nyugatot, s meggondolatla­nul születnek rendeletek. Dr. Héjj Attila, a Vadászok Vas Megyei Szövetségének elnöke sze­rint egyenesen tragikus lenne, ha a vadászat joga nem az államé marad­na Magyarországon. — A vadállományunk világhírnév­nek örvend, mert bőséges és jó mi­nőségű. Amennyiben kikerül az ál­lam kezéből a vadászati jog, úgy já­runk, mint a legtöbb külföldi ország. Pillanatok alatt elfogy a vad. A pénz­vadászoktól eddig is rettegtünk. Az ilyen emberek csak lövöldöznek. Pénzük van, de eszük, az már ke­vésbé ... Fél óra alatt akarnak le­tudni egy vadászatot. Sajnos, az úgynevezett státusvadászok már le­járattak bennünket, szerencsére a vadállományban nem tudtak jelen­tős kárt tenni. Ezeknek a puskás embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent a vadászat. Számuk­ra csak egy a fontos: lelőni az álla­tokat! Pedig azokat mindenekelőtt illik alaposan megismerni, megfi­gyelni és tenyészteni. És akkor még nem szóltam arról, hogy a vadásze­tikett végtisztességet is tartalmaz. • Az erdészetek ráadásul or­szágszerte felrúgták a vadászati haszonbérleti szerződéseket... — Ez a folyamat 1991 tavaszán kezdődött el. Vas megyében is megkapták a vadásztársaságok a leveleket. A cél nyilvánvaló volt: új szerződéseket kívántak kötni, az eddiginél több pénzért! Csaknem negyvenszeresére emelték a bérleti díjakat.. . Ebben az országban nagy divat lett bizonyos körök szá­mára a zavarkeltés. Ez történik a va­dászatban is. Pedig talán nem kelle­ne mindent ész nélkül felrúgni... Sajnos, sokáig misztifikálták a vadá­szatot. Az ötvenes években főúri hobbiként emlegették, azóta vi­szont nagyot fordult a világ. Szép számmal akad a tagság soraiban kétkezi munkás is ... Valahol ez is egy sport. • Tovább bonyolítja a helyze­tet, hogy elszaporodott a vad ... — Elismerem. Méghozzá első­sorban az állami területeken. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy nem veszik igénybe a bérkilövőket az erdőgazdaságok. És például a szombathelyi Falco Vadásztársaság három hivatásos vadásszal képtelen megoldani ezt a feladatot. Egyéb­ként Vasban nem sokkal több, mint tíz bérkilövő vadász van. A megyé­ben ezzel szemben 22 vadásztársa­ság 3600 vadászt foglalkoztat. Első­sorban nagyvadas terület a miénk. A szarvas, az őz és a vaddisznó egyaránt megtalálható felénk. Világ­hírű a szarvasállományunk. Nem csoda, hogy szívesen jönnek ide a külföldiek. A nagy baj az, hogy divat lett a puska. Olyan is vehet, aki éle­tében nem járt erdőben. • Félő tehát, hogy egy elhibá­zott rendelettel eljő a vég. Befel­legzik a magyar vadállománynak. — Pontosan így van. A vadász­­társaság megfelelő szervezeti for­ma, de természetesen érdemes to­vább finomítani rajta. Nevetséges­nek tartjuk, hogy a vadászat joga a jövőben az erdőgazdaságoké és az erdészeké legyen. Ilyen alapon a mezőgazdász is igényt tarthat rá, hi­szen a fácán, a szarvas ott mozog, él, táplálkozik a földeken. Egyáltalán nem biztos, hogy nyereséges ága­zat lenne a vadászat, ha azt üzemi formában kívánják életben tartani. Pálfalvi Gábor VÁLLALKOZÁS Egy vállalkozó csak úgy juthat hitelhez, ha a megvalósítani kí­vánt fejlesztéshez valamennyi saját erővel — készpénzzel — önmaga is rendelkezik. A bankok a saját erő mértékét a megvaló­sítani kívánt fejlesztés összkölt­ségének százalékában határoz­zák meg. A megkövetelt saját erő mértéke hitelkonstrukción­ként változó, 15—40 százalék között mozog. Természetesen előfordulhat, hogy a vállalkozó nem rendelkezik készpénzzel, mert a fejlesztésbe már belekez­dett. Ebben az esetben a már megvásárolt eszközök, anyagok kifizetését igazoló számlák is el­fogadhatók saját erőként. A kért hitelre a vállalkozónak a bankot kielégítő fedezetet kell nyújtania. A fedezet mértéke vál­tozó, általában a nyújtott hitel és járulékai másfél-, kétszeresét éri el. Fedezetre a bankok védelmé­ben van szükség, mert ha a vál­lalkozó nem fizet (bármilyen ok­ból is), a bank a fedezetként fel­ajánlott ingó és ingatlan dolgok értékesítéséből szerzi vissza a pénzét. Fedezetként általában ingat­lan, gépkocsi, értékpapír, deviza­­számla, bankgarancia, készfizető kezes, nemesfém fogadható el. A fedezetként felajánlott ingat­lanokról hivatalos értékbecslést kérnek, és a bankok saját belső irányelveik alapján számítják ki, hogy milyen mértékben fogadják el fedezetül (általában 50—70 százalék között). A vállalkozónak a gazdasági számításainál a hitelösszeg mellett annak járulé­kait is figyelembe kell vennie. A járulékok közé soroljuk a ka­matot, a kezelési költséget és a rendelkezésre tartási járulékot. A kamatot a bankok éves szinten százalékban határozzák meg. Mértéke függ az adott hitel­­konstrukciótól, a pénzpiaci ka­matlábaktól, de a hitelnyújtó bank működési költségei is befo­lyásolják. A bankok a kamaton felül ke­zelési költséget is felszámolnak, melyet vagy egyszeri költség­ként, vagy a kamathoz hasonló­an éves százalékban határoznak meg. Mértéke évi 1—5 százalék között mozog. Ha a vállalkozó a bankkal már megkötötte a köl­csönszerződést, de a hitelt vagy annak egy részét még nem vette fel, a hitelfelvételig rendelkezés­re tartási jutalékot fizet. Erre a beruházás üteme, illetve a fize­tésnek egy későbbi időpontra halasztása miatt lehet szükség, ugyanakkor a beruházást végző kívánságára a hitelszámlát a vál­lalkozónak meg kell nyitnia. A rendelkezésre tartási jutalék mértéke évi 1/4—3 százalék kö­zött mozog. A hitelszerződésben a bank és a hitelfelvevő megállapodhat — hitelkonstrukciótól függően — türelmi időben is. Ebben az időszakban, ami általában 3 évig terjedhet, az adós a hiteltőkét nem törleszti, viszont kamatot ezen időszak alatt is fizetnie kell. A türelmi idő igénybevételét a beruházás jellege alapvetően be­folyásolja (pl. az első két évben nem jelentkezik bevétel), viszont a vállalkozónak azt is mérlegel­nie kell, hogy ezáltal a beruházás összes költségei jelentős mér­tékben nőnek. P. J. TŐZsDENAPLÓ Az eddig beérkezett jelentések szerint csupán mintegy 800 ezer hek­táron vetették el időben az őszi búzát, 300 ezer hektáron pedig a fagy­mentes késő őszi napokon vetettek. Ezek a tények a tőzsde piacát alapo­san befolyásolták. A legderűlátóbb számítások szerint, a túl kései vetést is beszámítva, 1 120 000 hektár körül alakul az új vetésterület. Ez bizony az utóbbi évek legalacsonyabb értéke. Mindezek a hatások igen érzéke­nyen érintették a tőzsdét. Az új termésű búza jegyzése október végén 5700 forintos tonnánkénti áron indult, november végén már 6200 forint volt, december elején 6600 Ft/t áron lehetett lekötni, az év utolsó tőzsde­napján pedig — több üzletkötés során — 7340 forintos elszámoló ár ala­kult ki tonnánként. Nézzük meg végül, milyen határidőkben, mennyiért juthatunk a tőzsdén gabonához! Malmi búza: 1992. március 7350 Ft/t, májusra csak gyér ajánlatok voltak 7300 forinton, üzlet nem történt, így nincs jegyzési árfolyam sem. Júliusi határidőre 7340 Ft/t (emelkedő), augusztusra 7330 Ft/t (erősen emelkedő), szeptemberre pedig 7300 Ft-os tonnánkénti áron vehettünk étkezési búzát. Takarmánybúza: 1992. márciusi szállításra 6500 Ft/t (erősen emel­kedő), májusra 6400 Ft/t áron tartott a kurzus, júliusra pedig 6800 forin­tos, enyhén emelkedő árfolyamot hozott a tőzsde üzleti élete, kissé szolid üzletmenettel. Kukorica: 1992. március 7140 Ft/t [csökkenő(!)­, május 7350 Ft/t, szintén csökkenő. A termény júliusi piacára 7750 Ft/t-os magas, de tar­tott árfolyam alakult ki. Ebben a határidőben nem is volt vevő, várható az ár csökkenése. Orczán Csaba Sándor ­ ► Szőlősgazdák, borászok, figyelem! A MÜÁRT RT. borászati és szőlészeti üzletága (volt 2. sz. osztály) 1992. január 13-án kezdi meg nagykereskedelmi és kiskereskedelmi tevékenységét. AZ ÚJ CÍM: 1139 Budapest, Fiastyúk u. 23-25. Telefon/fax: 120-7330. Széles áruválaszték, közületi és lakossági kiszolgálás, kitűnő parkolás.­ ­ 1992. JANUÁR 7.

Next