Szabad Föld, 1993. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)

1993-07-06 / 27. szám

6 SZABAD FÖLD CSOSZOGI MESTER „UNOKÁJA ” GMűdég3 @) ladioDpfe Budapesten, a Józsefváros pere­mén van egy pinceműhely. Illetve sok ilyen pinceműhely van itt a stricik, kurvák kerületében. Lakatos, bőrös, asztalos, miegymás mesterek biro­dalma a főváros eme sajátságos ke­rülete. Cipészműhely is van vagy kéttucatnyi, igaz, minden második zárva. De a Huszár-féle, a Rákóczi tértől nem messze lévő műhelybe, nyitva áll. Lebotorkálok az öt lépcsőn. A pin­ceműhely alig tenyérnyi sötétjében, bőrszagában gyertyányi villanyfény mellett ül háromlábú székén a suszter. Bőrkötényes térde szorításában egy női lábbeli, annak sarkát vagdalja a di­­kiccsel. Most leteszi a szerszámot s föl­áll. A munkáltatót meg kell tisztelni... - Jöjjön csak, jöjjön - mondja ba­rátságosan. - Folt, sarok, talp vagy spiccvas? Miről panaszkodik a lábbe­li? Hol szorít az a fránya? Sehol? Ak­kor jó magának. . Most látom csak, egészségesen pi­ros arcú. Jó ötvenes férfi ez a suszter. S hogy szemem hozzászokik a gyér fényhez, föllelek a műhelyben mást is: kézmosót, kis szekrényt, ruhafo­gast. Egy sarokban cipőkt halomban, más polcokon glédába rakva. Odébb vaskályha és a kopott asztal mellett csiszoló- és varrógép. Van itt vendég­szék is a mester ráfúj s int, hogy üljek le. - Molnár Sándor­­ adja a jobb ke­zét. - De hát a cégtáblán... - szólok zavartan. - A Huszár név? Majd leveszem. Régen halott mesteremnek a táblája az. Ő volt a Józsefváros ismert susz­tere, én csak az öreg Csoszogi unoká­ja lennék. Tudja, akiről Móra Ferenc írt annak idején. - Tényleg unokája? - Nem, csak úgy mondom. Szere­tek olvasni, gyermekkoromban meg­hatott az a történet, el is határoztam, hogy minden leszek, csak jószívű suszter nem. Repülővezető, masinisz­ta, bohóc - aztán látja, maradtam a kaptafánál. De a szívem sem rosszabb a kelleténél, ezért nem járok étterem­be. Megteszi az olcsó hús meg a krumpliétel, amit magam tákolok össze esténként Ezen a környéken sok öreg él, kevés nyugdíjjal, számta­lan bajjal. Tőlük nemigen várom el, hogy adjanak akár öt forint borravalót is. Lakik erre vagy tucatnyi olyan anyóka, akinek ingyen kalapáltam varrtam össze a cipőjét. Hát ennyit a jószívűségről Mutatta a műhely falán lévő poros mesterlevelet. Harminchárom éve ír­ták alá a céh akkori vezetői. Kelt Me­zőtúron, 1960. július 1-jén. - Ha ott maradok, éhen halok mondja Molnár úr. - Eljöttem hát ide, a világvárosba. Itt meg a templom­egér is kinevetett, mert akkoriban nemigen jártak suszterhez az embe­rek. Ha levált a cipőtalp, vettek másik lábbelit a boltban. Most elhozzák, de az árát így is sokallják. Mármint az anyag árát. A munka? Annak is ára van, persze. Nem is jött hozzám egy lány se feleségül, szegény suszter, mondták, maradj csak a kaptafádnál. Szögeld az anyád papucsát, ne az én ágyamat... - Azóta itt él, ebben a pincében? - A, dehogy — legyint. — Ez már a sokadik helyem. Most éppen ez a munkahelyem. Meg a környék. Há­rom esztendeje, amikor új szelek fúj­ták a vállalkozók hajójának vitorláját, én is belevágtam. Most már fújhatom. Sok az adó, kinyílt a suszterolló is, az égig futottak az anyagárak, de a tiszta jövedelem egyre kevesebb. Pedig szeretnek a környéken lakók. A jó suszter túllép a műhelyén. Figyeli a divatot, az emberek járását. Én itt, a műhelyben operálom a beteg lábbelit. A szakadt pántú szandált, a lyukas talpú cipőt, a horpadt orrú csizmát. Rám még nem kiabáltak No, Mol­nár úr, sintérnek menjen inkább, a kutya bőrét foltozza, ne az én cipő­met" Leül, kezébe veszi a suszterkalapá­csot - kopog a talp - Minden perc számít - mentegető­zik Tudja, mennyit kell dolgoz­nom, míg a havi tízezer összejön? Legalább kétszáz lábbelit kell helyre­pofoznom. Van persze olykor nagy fogás is. Ha egy újdonsült nagyságos­asszony leküldi a bejárónőjét, csinál­jak ilyen meg olyan pántos topánkát. Nem számít a pénz. Hát én megcsiná­lom látatlanban, csak járjon benne, ha már nem dugta le még az orrát se a csirízszagú suszterájba. Azért leg­többször nem is vétem el a méret sze­rinti óhajt: nem boszorkányság ez, technika. Szöggel, ka­lapáccsal, bikiccsel, árral, cérnával. - Győzi? - Cérnával igen. De ha így halad a szekér, eltörik a zengő. Min­den héten jön valaki ellenőrizni. Hol a tisz­tasági hivataltól, hol az adóhatóságtól. Vagy csak innen, a kö­zeli rendőrségtől. Lát­tam-e ezt és ezt a sze­mélyt? Mert nagyon elszaporodtak a csibé­szek, no meg a kurvák. Van, amelyik leszól. Öreg, akarsz szexelni? Nevetek, visszaröhög, s azt mondja: Pfúj, de büdös vagy! Az én műhelyem nem büdös, kiáltok utána, annál in­kább a tiéd... Kun­csaftjaim között azért a tisztességes ember a legtöbb. És a szegény. Nincs pénze újra, hoz­za a régit. Molnár úr, holnapra kell! Mindig holnapra kell. Nézze csak azt a tucatnyi pár lábbelit, azokért már senki sem jön. Halottnak nem kell cipő a mennyországig. Név van, de lakcím nincs, hát őrzöm a cipőket. Volt olyan kuncsaftom, egy anyóka, akinek kölcsönadtam belőlük, míg meg nem csináltam a sajátját. Hadd használja addig... Kalapál a mester, szögek süllyed­nek az árral fúrt lyukakba. Köténye félrecsúszik, s látom, ala­posan elhasznált szandál van a lábán. Észreveszi pillantásomat: — Ismerem a mondást: suszternak lyukas cipő, szabónak szakadt nad­rág, szakácsnak sós leves. Ami igaz, igaz: a szandálom pántja hetek óta fityeg. Majd megvarrom, ha lesz rá időm. Egyelőre itt a műhelyben meg­teszi. Az utcára van jobb is, ott, az ágy alatt. Tényleg van itt még ágy is, alatta cipő is. Az ágy fölött fénykép: gyere­kek csoportja. - Intézettek voltunk - sóhajt a jó­zsefvárosi suszter -, de hagyjuk, régi rege. Nincs nekem se kutyám, se macskám, de szenvedélyem sincs. Rokonokhoz a mezőtúri temetőbe já­rok, ritkán ugyan, de akkor fényesre suvickolt cipőben... Besze Imre (Bohanek Miklós felvétele) Kamasz volt a tettes A­ közelmúltban számoltunk be lapunkban egy ka- ka­­posvári gyilkosságról, melynek áldozata a Ber­zsenyi utca 2/c szám alatti lakos - a közkedvelt Sáfrán József kerékpárjavító kisiparos volt. A ki­­lencvenegyedik évét élő öreg mestert április hatodi­kén lánya találta holtan lakásán. Külsérelmi nyomok egyértelműsítették, hogy bűntény áldozata lett. Ugyanekkor találtak a Kapos folyóban - alacsony a vízállás - egy kerékpárt, melyről bebizonyosodott, hogy a bűntett helyszínéről hozták el. A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya széles körű nyomozást indított az ügyben, tekintettel arra, hogy Sáfrán József kapcsolatai rend­kívül szétágazóak voltak, szinte mindenki megfordult műhelyében, akinek Kaposváron vagy környékén ke­rékpárja volt. Bár a mester már nyugdíját élvezte, azért az ismerősök nem kopogtattak hiába „beteg” járművükkel nála: az agg szakembernek kihívást je­lentett minden meghibásodott bicikli. A nyomraveze­tőknek százezer forint pénzjutalmat tűztek ki. A rendkívüli erőkkel folytatott nyomozás meglepő eredménnyel zárult Sáfrán József kerékpárjavító kis­iparos halálának ügyében. A bűncselekmény elköve­tésével alaposan gyanúsítható személy ugyanis kis­korú, a tett elkövetésekor még csak tizenhárom esz­tendősnek számító H. P. A fiú vallomásában elismer­te, hogy április harmadikán - szombati nap volt - délelőtt meglátogatta az idős mestert. Ő verte össze, az így szerezte sérüléseit, köztük a végzetesnek bizonyult fejsérüléseket, majd tettétől megrémülve elhagyta a lakást. A gyorsabb távozás érdekében vitte magával az egyik kerékpárt, melyet később a folyóba dobott. A nyomozóknak megmutatta a helyet is, mintegy alátámasztva saját beismerő vallomását. A­ gyermekkorú személy büntethetőséget kizáró oAt okból büntetőjogilag felelősségre nem vonható. Annyit sikerült megtudnunk róla, hogy korábban is voltak vele problémák az iskolában, emiatt iskolacse­rére is sor került. (L.) Leveleinkből Alattyán határában... Alattyán határában, ameddig a szem ellát, szorgalmasan dolgoznak az em­berek és a gépek egyaránt A hozzávetőlegesen 12 ezer aranykorona értékben kiosztott területekre túlnyomórészt árpát vetettek a tulajdonosok. Sajnos nálunk is megjelent a hírhedt vetésfehérítő bogár, ami ellen a kisparcel­lákon szinte lehetetlen a védekezés. S aki nem tudott vagy nem akart védekezni, az bizony nem is fog aratni. A községhez tartozó 2837 hektár földterületből 2400 hektár a szántó. A részarány-tulajdonosok 1200 hektárból 127 hektárt terveznek egyénileg művelni, a többit - eszközök hiányában - a nagyüzemre, a termelő­­szövetkezet gondjaira bízzák. A termelőszövetkezet az idén 813 hektáron búzát, 117 hektáron tavaszi árpát, 533 hektár kukoricát, 400 hektár napra­forgót, 300 hektáron cukorrépát vetett. A cukorrépa a nagy szárazság miatt a második vetés után sem kelt ki. A termelőszövetkezet folyamatosan repülőgépies permetezést végez a vetésfehérítő bogár ellen. Reméljük, ez­után kegyesebb lesz az időjárás, mint eddig, több eső esik majd, mert sokfelé már cserepesre száradt a föld. Ahol nincs lehetőség öntözésre, ott néhol ki sem kelt a vetemény. Nemes Sándorné Alattyán A hagyomány folytatódik Tapasztalatom bizonyítja, hogy a kiépülő piacgazdaságnak nem szükségsze­rű velejárója az elembertelenedés. A Tiszai Erőmű Rt. Borsodi Hőerőműjénél rokkantnyugdíjasa vagyok. Egy-egy hetet pihentünk két turnusban az rt. mis­kolc-tapsolcai üdülőjében, jutányos áron. Minden elismerésem a részvénytársaság gazdasági és szakszervezeti vezeté­sének, amiért nem szakította meg ezt a régi hagyományt A nyugdíjasok idén is igen kedvező áron tölthettek el egy-egy hetet az üdülőben Az üdülő vezetést és a személyzet figyelmesen és mosolyogva őrködött azon, hogy a színvonalas ellátás zökkenőmentes legyen. Nyugdíjastársaim nevében is hálásan köszönöm a szerető gondoskodást, a kedvességet és a figyelmességet" Dányi Ferenc Hét Régi kriptákat találtak Néhány héttel ezelőtt kezdték meg Bácsalmáson az 1823-ban épült roma katolikus templom belső felújítását. A csinosítás gondolata már régóta foglal­koztatja a hívőket, azonban a rendbetételhez szükséges pénz csak mostanra jön össze. Korszerűsítik a világítást, a belső festést és kicserélik a padlót is. A munkálatok végzése közben kriptákra bukkantak. Az írásos feljegyzések utal­nak létezésükre, p­ontos helyüket azonban nem ismerték. A Bácsalmáson élt hajdani Kovasits család három gyermeke és a báró Rudics család nyugszik ezekben a közös kriptákban. A Rudics családról utcát, állomást, sőt temetőt­­ neveztek el a korábbi években. A família utolsó tagja 1885. október 12-én hal meg, és vele kihalt a család. A talált kripták helyét megjelölték és méltóan őrzik az utókor számára. Juhász Jenő Bácsalmás Tízéves a nyugdíjasklub Az újszegedi Bálint Sándor Nyugdíjas Klub május 6-án ünnepelte 10 éve évfordulóját. Az igazgató köszöntője után a klubelnök értékelte az elmúlt­­ év eseményeit. A tagság ismét a régi vezetőséget választotta újabb öt évre klub élére. A p­olgármesteri hivatal művelődési osztályának munkatársai okle­velekkel, virággal és könyvutalvánnyal ajándékozták meg az aktivistákat, s vacsora után magyarnóta- és operettműsorral, lovakon tombolával és lendülete tánccal ért véget a derűs évforduló. Bökönyi György Szeged 1993. JÚLIUS 6. Kérdezték - válaszolunk Nagy István, Pécs Az előnyugdíj azt a munkanélkülit illeti meg, akinek az­ öregségi nyugdíjkorhatár betöltésé­hez legfeljebb három éve hiányzik: leg­alább hat hónapja munkanélküli-jára­dékban részesül; megvan az­ öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje, és nincs kilátása arra, hogy - a képzési lehetőséget is ideszámítva - megfelelő álláshoz jusson. Az előnyugdíj megál­lapítására a társadalombiztosítási sza­bályok az irányadók. Olvasónk bővebb tájékoztatást adatainak és körülménye­inek ismeretében a területileg illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól kaphat. Kovács Antalné, Hajdúböszörmény: Az árvaellátás az árva 16. életévének betöltéséig jár. Ha az árva valamely oktatási intézmény napipari tagozatán tanul, az árvaellátást a tanulmányok idejére, de legfeljebb 25. életévének betöltéséig folyósítják. A 16 évesnél idősebb gyermek után családi pótlékot abban az esetben lehet folyósítani, ha a középiskola napipali tagozatán tanul tovább. A szakközépis­kola esti tagozatán, valamint a főiskolai tanulmányok idejére a családi pótlék nem folyósítható. Horváth Gézáné Szombathely: El­hunyt férje nyugdíját -elhalálozásának hónapjára , amennyiben közös ház­tar­tásban éltek, megkaphatja olvasónk. Igényét, hivatkozva elhunyt férjének nyugdíjtörzsszámára, a nyugdíjfolyó­sító szervhez juttassa el. Kovács János, Vásárosnamény: Ké­résére közöljük az alábbi címet: Hadi­foglyok Országos Bajtársi Szövetsége: 1071 Budapest, Városligeti fasor 35/a. Beke Pál, Balkány: Kérjük, hogy szíveskedjen megadni p­intosabb cí­mét, hogy második kérdésére levélben válaszolhassunk. Szoboszlainé Gorzó Csilla, Máté­szalka: dr. Czeizel Endrének az aláb­bi címre írhat Olvasónk: Országos Közegészségügyi Intézet, humánge­netikai osztály, 1097 Budapest, Gyáli út 2-6. Gubancsik József­né, Felsőtárkány, valamint többek kérésére üzenjük: A postafiók-tulajdonosok címét - a régi és az új p­ostatörvény értelmében - csak hivatalos szervek részére adhatja ki a posta. A p­ostafiók-tulajdonosok címé­nek titkossága - a fentiek értelmében - vonatkozik a csomagküldő szolgála­tokra is.

Next