Szabad Föld, 1995. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)

1995-07-04 / 27. szám

4 SZABAD FÖLD A ZSÁKBAN ELPUSZTULT... GMp[Mipg (Dpo3© M­­­­Ippto A minap zárult le a csigagyűjtési sze­zon. A mostanihoz hasonló dömpingre legalább két évtizede nem volt példa. Ezt állítják a szakemberek. Feleslegesnek bi­zonyult behatárolni a gyűjtési időszak vé­gét, ugyanis a jelentős esőzés miatt három nap alatt befogták az engedélyezett mennyiség kétharmadát... De nem csupán az eső miatt alakult rendkívülien az idei csigaszezon. Megnőtt a gyűjtők száma is. A felvásárlók szerint a gyárigazgató és a munkanélküli ugyan­úgy pénzt látott a csigában. A csiga jó üzlet, ám hozzáértés hiányá­ban komoly pénzt veszíthet rajta az em­ber. Erre is volt példa a most mögöttünk hagyott gyűjtési szezonban.­­ Néhány évvel ezelőtt előfordult, hogy az élve begyűjtött állatok mennyisége a hatezer tonnát is elérte. Mindez azonban már a múlté, az Országos Természetvédel­mi Hivatal közbelépett és gyűjtési korlá­tozást rendelt el. (Haris Viktória felvétele) Az állomány felmérése két éve tart Magyarországon - tájékoztat dr. Rodics Katalin, a hivatal élővilág-védelmi főosz­tályának tanácsosa. - A nálunk honos éti csiga, a Helix pomatia 1993 óta védett ál­latnak számít. Tavaly és az idén is három­száz tonna begyűjtését engedélyeztük. Nagy a valószínűsége, hogy jövőre csök­kentjük ezt a mennyiséget, kevesebb csi­gával számolhatnak a gyűjtők, felvásárlók és feldolgozók. Tájvédelmi körzetekben, nemzeti par­kokban tilos az éti csiga gyűjtése, így pél­dául a Fertő tó mellett és a Hanság, vala­mint a Szigetköz több pontján is. Aki ezt megszegi, azt büntetik, ám dr. Hadarits Vilmos, a Fertő-Hanság Nemzeti Park jogtanácsosa az egyik megmondhatója, hogy nem elég elrettentőtek a szankciók.­­Igazgatóságunk munkatársai ellen­őrzik a területeket, s akit védett állat vagy növény gyűjtésén érnek, azt szigorú bír­sággal sújtják. Az összeg elérheti a har­mincezer forintot is, de ennek sincs akko­ra visszatartó ereje, mint amit reméltek tő­le. Ezért nagyon várjuk már a természet­­védelmi törvényt... A gyűjtés negatívan befolyásolja a csigák szaporodását. Bár ez ügyben is vizsgálódnak a kutatók, ám a tapasztalatokról eddig senki nem számolt be...­ A beledi Straub Gyula, aki munkanél­küli, a Veszprém megyei Hajmáskér és Oskü térségében szedte és értékesítette az éti csigát. Ő a kevésbé elégedett gyűjtők táborának képviselője. - Szerencsés esetben tíz óra alatt tíz ki­lót szedtem össze, máskor csak négy- és hatkilónyit - meséli. - Az elején április­ban még százhúsz forintot kaptam kilog­rammjáért, májusban viszont mindössze ötven forintot. Esküre hordtam a felvásár­lóhoz. A végén közöltem vele: inkább el­engedem a kertjében a csigákat, de ne szúrja ki ötven forinttal a szememet. Karli László hét esztendeje foglalkozik csigatenyésztéssel és -felvásárlással Győrszentivánon. Otthon van a témában. - Az idén őrültek háza volt április vé­gén - emlékezik a dömpingre. - Annyi csigát hoztak, hogy nem tud­tuk hova tenni... Pillanatok alatt elfogyott a göngyöleg. Ha viszont nem szakszerűen tárolják az „árut”, két nap után elpusztul a láda alján. Mifelénk hetven-százharminc forint közötti volt a csiga kilójának felvá­sárlási ára. Eddig elvétve kapott száz fo­rintnál többet kilójáért a gyűjtő. Néhány kolléga alaposan ráfizetett. Hatalmas készlet halmozódott fel. Egy héten ke­resztül állt kilencven mázsa csiga, a fel­dolgozók sem készültek fel az óriási ro­hamra. Rengeteg állat elpusztult... -Igaz, hogy volt olyan felvásárló, aki nem ellenőrizte a csiga méretét? " - Amíg én­ az előírás szerint rostán el­lenőriztem a csiga átmérőjét, és vettem át, addig máshol meg sem nézték, zsákban tették a mérlegre. Ráadásul az árat is fel­verték. Sokan megmosolyogtak a gyűjtők közül, s közölték, hogy eszük ágában sincs nálam leadni az állatokat. - Elég hihetetlenül hangzik... - Magam is kételkedtem, majd felke­restem az egyik helyet, és tőlem is átvették zsákban a csigát... Sajnos, olyan cégek je­lentek meg a piacon és vásároltak csigát, akik a nagy pénz reményében felborítot­ták az egyensúlyt. Konkurenciaharc in­dult meg, az újonnan érkezettek jócskán felülígértek a csigára. - Buktak is milliókat... -Tény, hogy sok pénzes ember bele­vágott a felvásárlásba. „Pancserek” lévén elfelejtették bekalkulálni, hogy az esős időben szedett csiga vagy huszonöt száza­lékot veszít a súlyából. A tárolás szaksze­rűségét már nem is említem. Tudok egy olyan próbálkozóról, aki 17 mázsa csigát „forgatott meg” és ötszáz, igen, ötszáz(!) forintot keresett a bolton. Elúszott a pén­zük, de sokkal nagyobb kár, hogy renge­teg csiga elpusztult. Ha ez így megy to­vább, akkor a gyermekeink legfeljebb a tankönyvekből ismerhetik meg ezeket az állatokat.­ ­ Az Éti csiga Terméktanács tizenhét tagból áll. Ezek egyike, s egyben az or­szágban a legnagyobb a Kemenesszent­­márton székhellyel alakult francia-ma­gyar érdekeltségű Zöld Csiga Kft. Ügyve­zető igazgatója, Kovács Miklós tizenhét éve „csigázik”. Ő sem cáfolja, hogy az idei dömping alaposan próbára tette az ér­dekelteket.­­ Baranya és Tolna megyék kivéte­lével az egész Dunántúlról mi vásárol­juk fel a csigát, és a francia tulajdonú zalaszentgróti feldolgozóba szállítjuk - mondja Kovács Miklós. - Az idén nedvesen került hozzánk a csiga, 24-25 százalékos súlyveszteséget regisztrál­tunk. Pontosan 570 tonna haszonállat került a feldolgozóba, további 100 ton­na élő csigát pedig Görögországba ex­portáltunk. - Valóban sok csiga elpusztult az idén? - Ezúttal sem haladta meg a korábbi évek átlagát; nálunk a beszállított állatok 4-5 százaléka pusztult el. - És a dömping miatt teherautó­kon várakozó csigák sorsa? Állítólag nagyon kevés élte túl a megpróbálta­tást... - Április végén 130 tonna csiga „szo­rult” be, ám a terméktanácsnak sikerült összehangolnia a feldolgozást. A minő­séggel sem volt gondunk. Pacs István, az Éti csiga Terméktanács vezetője Gödöllőn korántsem ilyen elége­dett a minőséggel.­­ Az ország több pontjáról érkezett kifogás, ahol gond volt, ott átmenetileg leállítottuk a gyűjtést. Akik megkeres­tek bennünket, azoknak a feldol­gozásban is segítettünk. Egyébként hat ilyen üzem található hazánkban. Ezek: Recsk, Újfehértó, Vaja, Vác, Vecsés és Zalaszentgrót településeken. Az éti csiga kelendő exportcikkünk. Ebben az évben 2800-2900 tonnának biztos pia­ca van, elsősorban francia és olasz föl­dön. A szakmai berkekből nyert informá­ció szerint ma egy kiló csigahúsért - élőájussra vetítve - 13-15 svájci frankot fizetnek a nemzetközi piacon. A fel­dolgozott terméket pedig 55-60 fran­kért lehet eladni. Egyetlen kifejlett csi­gából legfeljebb nyolc gramm hús nyerhető. Pálfalvi Gábor I­g%SU smijtkSt (BmtMMSbb A bocföldei Válicka völgye Gazdálkodó Szövetkezet csatári szarvasmarhatelepéhez tartozó réten teljes ridegtartásban több mint félszáz magyar szürke mar­hából álló csorda él. Az ősi ma­gyar állatfajtát itt nem a haszo­nért, hanem mintegy génbankot őrzik, hogy az utókornak is legyen mutatóban ebből a nemes szép­ségű, villás szarvú jószágból. A csorda jelenleg 27 tehénből, 15 kisborjúból és 18 üszőből áll. Az egyetlen bikának benn a telepen készítettek szállást arra az időre, amikor nem akarják, hogy borjú foganjon. Ilyen módon hárítják el a szabadban élő tehenek téli ellé­­sével járó esetleges kellemetlen­ségeket. A csorda minden egye­­de állami felügyelet, védelem alatt áll. Kép és szöveg: Gyarmati Nyitni kéne... Három kemény esztendpoc­cert, ««&• - férték hogy megvalósuljon a Felsőszölnök-Martinje határálkülönv ]• , nyitására érett meg az idő; Magyarszombatfa-Pártosfalva között kellElíB nál­fül­kelőt létesíteni. A magyar-szlovén vegyes bizottság kiemelten foglalkozik a kér­déssel, és a képviselők a határ egyik oldalán sem tudják elfogadni azt a választ miszerint az új átkelők megnyitásának gazdasági akadálya van. Pozsonec Mária muravidéki országgyűlési képviselő szerint amíg hatvan ki­lométert kell autózni azért, hogy megközelíthessük a határ túloldalán található szomszéd települést, addig komolytalan gazdasági együttműködésről szót ejteni Mellesleg az 1920-as évek elején nem kevesebb, mint 19 átkelőt jegyeztek ezen vidéken. Dr. Pusztai Gyula, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke elmondta, hogy Két­völgy és Nemesnép térségében szintén javasoltak egy határátkelő-nyitást. Rop­pant sürgős lenne megoldást találni, hiszen gyakran értesülhetünk róla, hogy magyar-szlovén határon áldatlan állapotok uralkodnak. A szakemberek állítják hogy a PHARE-program anyagi támogatásával is lenne megoldás. (P­­g- 1995. JÚLIUS . ­ - Nem megy tovább - sóhajtotta Mariska néni a bolt előtt a reggeli asszonytalálkozón. Belőlem is ki­szakadt erre a szóra a szomorúság mély lélegzete, mert mi tagadás, reménykedtem, hogy visszavesz egyszer tejkuncsaftjai közé. De en­nek lőttek. Már csak egy tehénke árválkodik az istállóban, unott le­­mondón forgatván szájában a ta­karmányt, pedig micsoda ellések, fejesek, borjúnevelések voltak haj­dan ebben a szalmás-meleg fé­szekben! Nem csak bocik látták meg itt a világot. A házitej is itt „született”. Nem megy tovább - visszhangzott bennem, pedig hát micsoda lendülettel, mennyi ter­­vezgetéssel ütötték le a karókat a kárpótolt földek sarkain. Itt kukorica lesz, itt árpa, ide kerül a szerfás is­tálló, a tehenek, sok jó tejet fejnek, bikát is hizlalnak, ott meg az él a disznóknak a kifutóval, hogy a ba­romfiról ne is es­sék említés, az megél egy ekkora gazdaságban a hulladékon is. Meglódult, szár­nyalt hát a fantá­zia, hisz van föld, ami eltartja az álla­tot, az meg zsíros trágyával hálálja vissza az ablakot, így megy ez a pa­rasztgazdaság­ban. A mesében! Mert hiába is lel­kendeztek Ma­riska néniék, mi­lyen rendes volt a vállalkozó, hogy olcsón szántotta meg, vetette be, aratta le a földe­ket. Sajna, a sok olcsóság is sokra megy. -Gépet venni? Menjen csak el az új gazda a bank­ba, majd elmegy a kedve­s a vásárolhatnékja - legyint Mariska néni. - Ha nekünk annyink lenne, amennyit biztosítékul kér­nek, dehogy is mennénk hozzájuk. Na és a kamat...!­­ Van, aki úgy fo­galmaz, azt csak kábítószerrel, fegyver- és leánykereskedelem­mel, nem ám tejjel lehet kitermelni. Megpróbálták, hátha jobban jár­nak, ha az otthoni literezgetés he­lyett leadják egyben az egészet a tejiparnak. Azon még annyi se ma­radt. A faluban ma már csak ketten tartanak tehenet, szinte csupán kedvtelésből, megszokásból, a pa­raszti lét jelképeként. Haszonért? Egy fenét! Nincs azon. - Hozzánk hordják a helybéli óvodásokat (falusi gyerekeket!) te­henet, szamarat nézni - újságolta a minap a vonaton egy köpcös, őszes, farmeros úr -s pedig én csak pár éve költöztem a zalai szü­lői házba, amikor Pesten nyugdíjba mentem a gyárból. Uram, nincs ál­lat a faluban! - csattant föl szenve­déllyel. - Ha városon csak itt-ott ri­kácsol egy papagáj, ha néhány p rázós kutya szaglássza az ászt,­tót, az hagyján, na de falun.. . egészen más, az szegénységi i­zonyítvány, és nem biztos, hogy falusiaké­­ zárta rövidre a témát, mit tehettem, igazat adtam neki.­­ No persze, emlékeim közt f­iai­­­va másféle falu képe rémlett ! Olyané, amilyet mostanság lát­­ Erdélyben: jó negyedórát időz a busz, mire elengedték a tehert Gyerekkori emlékeimben él iz csak az a tömény tejszagú teher­­lat, amit a feszülő, már-már túlcső dáló tőgyüket himbálva cipelő, ha­zaballagó csorda árasztott estere Otthon aztán a gazda vagy assz­nya tisztára mosta, s valami ősi tanultság, szülőtől gyermekre i­gyományozódott ritmus sz­ín módon huzigálta a csecseket, tár szopós borjú ösztönös mozdulat­ utánzandó. A fehér, cérnaszerű garak a zománcos sajtár alól elébb keményen pendültek, mi ahogy telt a térd közé szorító edény, úgy tompult finom, ritmus­­dobpergéssé a gyermekfülnek kedves hang. Nem tudom, ki hol van vele, én nagyon szerettem a frissen fejt, langy tejet, amely ma őrizte az állat testmelegét. Hozi majszoltam az édesanyám dagasi­tóttá, taligakeréknyi kenyérkaréjt... - Nem megy tovább - döbbe vissza a zokszó a mába. A tehe­nét egyenként levágják, húsuké mérik, ahogy tették Mariska nén­ék... Tudom, a csordahajtás, a te­l­latú, gyermektérdig poros-sárd tehénlepényes főutca a legtöbb he­lyen már a múlté. Legyen is az. De emberléptékű csupán úgy marad­hat a falu, ha jellege, stílusa marad márpedig ezt más képtelen megad­ni, mint a gazdálkodás. Ábrándjaim közt fő helyen áll mert nem mondtam le róla: A házitej. Gyarmati Józse­ f Bohanek Miklós felvételt

Next