Szabad Föld, 1996. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

4 SZABAD FÖLD Együtt a fenntartható agrárfejlődésért Új fogalommal gazdagodott agrár­szókincsünk, az utóbbi időben egyre többet hallhatunk a fenntartható mező­­gazdaságról. A legutóbbi országos ag­rár-környezetvédelmi konferencia - amely felett hat miniszter is vállalt fő­védnökséget - ezt a címet viselte: „Együtt a fenntartható agrárfejlődé­sért.” Az új fogalom a fejlett nyugati államokban már régóta ismert, s ezer­nyi szállal kötődik a környezetvéde­lemhez. Azokban az országokban már ko­rábban ráébredtek arra, hogy a vidé­ki térség nem csupán a mezőgazda­­sági termelést szolgálja, hanem egy­ben biológiai és társadalmi élettér is. Ha a természetbe való beavatko­zásainkat csak a termelés hatékony­ságának növelése vezérli, akkor az életterek komoly veszélybe kerül­hetnek. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha a mezőgazdaság környezetgaz­dálkodási irányt vesz - fogalmazott dr. Ángyán József, a gödöllői egye­tem docense. A fenntartható fejlődés egyik alap­­feltétele a természeti kincsnek minő­sülő termőföld ésszerű hasznosítása, védelme. Talajainkat rengeteg veszély fenyegeti, a víz- és széleróziótól kezd­ve a savanyodáson, a szikesedésen át a különféle szennyeződésekig. Mind­ezen káros hatások megelőzhetők az okos műveléssel, a környezetbarát ag­rotechnikával, a trágyázással, illetve az esetenkénti melio­rációval, talajjavítás­sal - mondta dr. Vár­­allyai György akadé­mikus. Az utóbbi évtize­dekben nálunk elter­jedt az iparszerű ter­melés, amelynek jel­lemzője volt a túlzott mértékű műtrágyá­zás, így lehetett nö­velni a hozamokat, az élelmiszerexpor­tot. (Egy időben a gazdálkodás színvo­nalát gyakran a fel­használt műtrágya mennyiségével mérték.) Aztán a több­szöri áremelések, no és a gazdasági helyzet hatására indokolatlanul le­csökkent a műtrágya-felhasználás. Mindkét szélsőséges esetet a szakmá­tól idegen tényezők váltották ki, ezért nagyon időszerűvé vált a szakszerű és környezetkímélő trágyázás - hívta fel a figyelmet dr. Búzás István, a Szolno­ki Cukorgyár igazgatója. Szerinte a tá­mogatások, kedvezmények, szankciók alkalmazásával olyan közgazdasági viszonyokat kell teremteni, hogy a ter­melőknek is az legyen gazdaságos módszer, ami országos szinten is az. A feladat a szükséges termékmennyiség lehető legkisebb költséggel, leggazda­ságosabban történő előállítása, a kör­nyezetszennyezés elkerülésével. Dr. Hanyecz Vince, a szarvasi Ön­tözési Kutató Intézet igazgatóhelyette­se is a környezetkímélő földhasználat­ra hívja fel a figyelmet. Nagy szerepet tulajdonít a természetes gyepek meg­őrzésének, az erdők, erdősávok telepí­tésének, mert ezek a talaj vízgazdálko­dását segítik, és megvédik a termőföl­deket a széleróziótól. Fontos a jól szer­vezett vetésváltás, a tájba illő növény­fajok termesztése, és egyre nagyobb jelentőséggel bír a biogazdálkodás. Régebben az erdőt úgy tartották nyilván, mint anyagi javak forrását, amely főként ipari feldolgozásra alkal­mas faanyagot és tűzifát ad. Az utóbbi időben egyre jobban előtérbe kerül az erdő többi fontos szerepe, a pihenés, a turisztika és az oxigéndús levegő ter­melése, azaz az emberi környezet vé­delme. Az erdészek feladata tehát nemcsak a fatermelés, hanem a hosszú távú tervezés, a telepítés, az erdőgon­dozás és a védelem, hiszen erdeinket egyre több károsító hatás éri - mondta dr. Szendrői László, a Soproni Erdé­szeti és Faipari Egyetem docense. A mezőgazdaság ma még sok hulla­dékot termel, ezért a jövőben jobban oda kell figyelni ezen anyagok hasz­nosítására. Jó hír, hogy a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben megkezdték a biológiai úton lebomló csomagolóanyagok kifejlesztését. Rég­óta folynak már hazánkban kísérletek a hulladékból képződő biogázter­meléssel, és sok helyen sikerrel alkal­mazzák a szennyvizeket, szennyvíz­­iszapokat trágyázásra. A környezetba­rát mezőgazdasági termelésért küzd a Nemzetközi Zöld Kereszt, amelynek már megalakult a hazai egyesülete. Tarján Lászlóné dr. elnök hangsúlyoz­ta, hogy a környezetkímélő agrárter­melés elengedhetetlen feltétele a nem­zetközi versenyképességnek. Pethes József Talajainkat rengeteg veszély fenyegeti felisu­l A befektetőket keleten is várják , új fogalmakat tanulunk mostanában. Az eladósorba vár került cégeknek, mint a bálozó leányoknak, jó a megjelenésük, kedvező az arculatuk, és értők csapata gardírozza viselkedésüket. Sokak bábáskodnak öltöz­tetésükkor a jó hírnév keltésében. A szakmai szóhasz­nálat goodwilleket, menedzsmenteket, projecteket em­leget. S bármennyire is berzenkedünk ellene, ahhoz, hogy egy „letotyakosodott” magyar céget „be lehessen vezetni az üzleti világba”, szükséges az ottani alkalom­nak megfelelő ruházat, a mustrához való tisztes bájolgás. A „gagyűk” - az ajánlattevők­­ serénykedése. Valamivel csak fel kell kelteni, a tőkéjét berakni szán­dékozó „multi” érdeklődését! A magyar ipar átalakítása, az európai piacrendszer­be való bekapcsolódása megkívánja az új formát. Az átállásban érdekelt intézmények a kormány jóváhagyá­sával tervet dolgoztak ki a folyamat mederben tartásá­ra. Három éve már, hogy nagyjából fölvázolták a ma­gyar ipar „várható jövőképét”. Az idő természetesen változtatásokat kényszerített az akkori elképzeléseken, de a lényege megmaradt: az eladhatón hamar túladni, a menthetőt időben menteni, s ami használhatatlan, attól gyorsan megszabadulni. A hozzáértők nyolc, „a versenyképesség-javítás kulcstényezőit erősítő” prog­ramot fogalmaztak meg. Ezek egyike, hogy szabad te­repet ajánlanak multimilliomos, a világot behálózó nagy cégek terjeszkedéséhez. A nemrég tartott minisztériumi értékelés szerint he­lyes döntésnek bizonyult a kapunyitás, mert a külföldi befektetők lettek mára a magyar ipar húzóerői. Ahová a multimilliomos pénzét áldozza - természetesen saját hasznának növelése miatt­­, ott megélénkül az élet. Új technikák váltják fel a régit, összeköttetés teremtődik a világgal, és lehetőség nyílik kiszolgálni alkatrésszel, nyersanyaggal, jó munkásokkal a vállalkozást. A kép­zett szakemberek jelenléte, az adókedvezmények, az előnyös pénzforgatás, a nagy keleti piac közelsége több milliárd dollár értékű tőkét mozgatott irányunkba. Mint mondották: a világ 50 multinacionális cége közül 35 jelen van nálunk. Jobbára a nyugati városokat, így Székesfehérvárt, Győrt, Tatabányát, Veszprémet tün­tették ki érkezésükkel. Sajnálatos, de tény: megálltak a Dunánál. A miértre sok válasz adható, közülük a legfájdalma­sabb, hogy az Alföldön meg a keleti-déli határ mentén kevés a gyors út, nem hallható jól a rádiótelefon, hiány­zik a szakszerű munkához képzett ember. S nem keve­seket riasztanak a szomszédos országbéli, az itteninél jóval siralmasabb állapotok. Szomorúan jegyezte meg a békési illetőségű Bolyán Attila (Ipari és Kereskedelmi Minisztérium regionális fejlesztési és válságkezelési önálló osztálya), hogy legutóbb - amikor is két cseh és két magyar város pályázott a nyugati számítógép­összeszerelés legkeletibb helyéért - hiába kínálta a legkedvezőbb feltételeket Debrecen városa, az IBM képviselői Székesfehérvárra telepítették az üzemet. Mégis azt vallják a szakemberek, nem adható föl a re­mény. Sok apró jel mutat a változásra. Például a Terü­letfejlesztési Alapra elkülönített pénz is hivatott javítani a meglévő különbségeket. Ezt az elmaradott térségek­nek adják. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnál lehet rá pályázni. Oda szánják, ahol sok a munkanélküli, s kérésének módját írásba foglal­ták. A térségek, települések szakemberei bizonyára is­merik ezt, és tudják, mikor hova kell fordulniuk a segít­ségért.­­A multik Magyarországra áramlása megmozgatta CI­A az üzletemberek fantáziáját. A holland kormány komoly pénzt áldozott a keleti határ mentén uralkodó állapotok föltérképezésére. A Tilburgi Egyetem kereté­ben működő Fejlesztési-Kutatási Intézet vezető mun­katársai magyar szakértőkkel karöltve fölmérték Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg és Csongrád megye adottságait. Megyénként 300-350 vállalatot, vállalkozót, iparilag fontos települést vizsgáltak, a tapasztaltakat elemez­ték, s egyebek között azt a következtetést vonták le, hogy érdemes befektetni errefelé is. Javaslataikat el­küldték a világ számos országába. Eljutott természete­sen az Egyesült Nemzetek Szervezetének megfelelő csoportjához, ahol úgy döntöttek: legyen állomása és előmozdítója e térség a nyugati ipar keleti terebélyese­­désének. Ha többre nem futja, ezt is meg kell becsülnünk. Majoros Tibor Pillanatkép a Siemens balassagyarmati üzeméből ( Sérelmezem a levonást) Gulyás Lászlóné miskolci levél­írónk a következőt kérdezte rova­tunktól: „A kárpótlási eljárás során újra birtokba vehettem a szüleimtől elvett vagyonunk egy részét. A visszakapott 14 hektár földet bérbe adtam a helybeli termelőszövetke­zetnek. A bérleményért terményt ad, amivel kiegészítem szerény nyugdí­jamat. Ennek pénzbeli értéke meg­közelítőleg 37 ezer forint. Az évi nyugdíjam 140 532 Ft. A kérdésem az, hogy ez a mezőgazdasági jöve­delem személyijövedelemadó-köte­­les-e? Azért kérdezem, mert a ter­melőszövetkezet 20 százalék sze­mélyi jövedelemadót vont le, és én ezt sérelmesnek tartom.” A földterület bérbeadásából, mint önálló tevékenységből származó jö­vedelem az adóéven belül elért egyéb jövedelmekkel, így például a nyugdíjjal együtt összevonva adókö­teles. A bérbeadásból származó jö­vedelmet a magánszemély kétféle módszerből választva állapíthatja meg. Eszerint a bevételből (bérleti díjból) az igazolt költségek levonásá­val vagy a bevétel 90 százalékában határozható meg a jövedelem. E módszerekhez képest a személyi jövedelemadó törvény 1995-től a földbérbeadásra speciális rendelke­zést is tartalmaz. Ennek lényege, hogy ha a földet bérbe adó magán­­személynek a kifizetőktől együttesen legfeljebb évi 50 ezer forint bevétele származik (a külterületi termőföld bérbeadásából), akkor jövedelem­­összevonási kötelezettség nincs, és 1996. JANUÁR 2. f­i­elnök helyettese (Muszáj volt építkezünk) Horváth János Somogy megyei olvasónk a következő gonddal for­dult hozzánk: „Egy társasház saját tulajdonú lakásrészében lakunk, ahol még egy kicsi konyhakert sincs. Férjem örökölt egy építési telket, és úgy terveztük, hogy eladjuk a lakás­részünket, és a telekre építünk egy családi házat. Az építkezést el kellett kezdeni, mert a telekre határidős be­építési kötelezettséget írtak elő. Ba­ráti, rokoni kölcsönöket kaptunk, ab­ból vásároltunk építési anyagot, így 1991 elején elkezdtük az építkezést. A lakásrészünket sajnos a mai napig nem tudtuk eladni. Előreláthatóan az építést rövidesen be tudjuk fejezni, megkaphatjuk a használatbavételi engedélyt is. Talán ekkorra el tudjuk adni a lakásrészünket. Kérdésem: milyen szabályokat kell követnünk, hogy az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem adómentes le­hessen? A másik kérdés szja-előlegfizetés­­sel kapcsolatos. Nyaralónkat az elmúlt nyárra bérbe vette üdülés cél­jára egy vállalat. A bérleti díj összege 357 280 Ft, melyből adó címén levont 102 120 Ft-ot. Én úgy tudom, hogy adóelőlegre 20 százalékot lehet le­vonni. Helyesen tette-e a vállalat, amikor a jelzett összeget levonta?” Nem minősül bevételnek az az összeg, amelyet az ingatlanértékesí­tésből származó jövedelméből­­ jö­vedelem, a bevétel és a költség kü­lönbözeté­­ lakás építésére fordít a törvényben meghatározott idősza­kon belül. Ez az időszak lakásépítés esetében az eladás éve és az azt kö­vető négy év. Ebben a vonatkozásban az érté­kesítést megelőző 6 hónapot az el­idegenítés évének kell tekinteni. (Ez a határidő lakásépítésnél 1 évvel meghosszabbítható.) Gyakorlatilag ez az utóbbi szabály azt jelenti, hogy az utóbb értékesített ingatlan jöve­delmét a korábban felépített lakásra fordított beruházásnak kell tekinteni. Amenynyiben levélírónk esete meg­egyezik az előzőekben ismertetettel, úgy adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. (Adóbevallást azonban be kell nyújtania.) Az üdülőt bérbe vevő vállalat a bérleti díjból jogszerűen és szám­szakilag pontosan vont adóelőleget. Nincs olyan szabály, miszerint adó­előleg címén egységesen 20 száza­lékot kellene vonni, a kifizető által 20 százalékos adó le­vonásával a személyi jövedelemadó rendeződik. Ehhez az szükséges, hogy a magánszemély a bérbe vevő kifizetőknek a szükséges nyilatko­zatot megtegye. A levélből arra lehet következtetni, hogy a szövetkezet az utóbbi mód­szert alkalmazta, s jogszerűen tette azt. Egyébként azt is szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a földterü­leti bérbeadás nem minősül mező­­gazdasági tevékenységnek. Áfész-üzletrészt vásároltam...______ Sz. J.-né jászberényi olvasónk gondja a következő: „Áfész-tag va­gyok. Múlt év júniusában 100 000 fo­rint névértékű Áfész-üzletrészt vásá­roltam, amit az Áfész a nevemre is írt. Az a kérdésem, hogy mennyi adókedvezmény jár ilyen összeg után, és meddig nem adhatom el ezt az üzletrészt?” Az adóból levonható a szövetke­zet tagja által 1995. december 31- éig a saját szövetkezete üzletrészé­nek megvásárlására fordított összeg 30 százaléka. Szövetkezeti üzletré­szen 1995. május 15-étől a szövet­kezeti átmeneti törvény (az 1992. évi II. tv.) szerinti átalakulás során a ma­gánszemélynek juttatott szövetkeze­ti üzletrészt kell érteni. Vásárlásra fordított összegnek legfeljebb az át­alakulás befejezésekor lezárt névér­ték mértéke tekintendő. Amennyiben a tavaly júniusban vásárolt üzletrész megfelel az előbbi feltételeknek - ez a levélben elő­adottakból nem állapítható meg -, akkor a megvásárlása 30 ezer forint adókedvezmény igénybevételére jo­gosít. Egyébként az adókedvezmé­nyek (közel húszféle van) együttes összege legfeljebb az összjövede­lem után megállapított adó mértéké­ig terjedhet. Vannak azonban olyan adókedvezmények - s ezek közé tartozik a szövetkezeti üzletrész vá­sárlásához kapcsolódó befektetési adókedvezmény is -, amelyek együttes összege legfeljebb az előb­bi módon megállapított adó 50 szá­zalékának, valamint az értékpapírból és a kft.-üzletrészből származó jöve­delem (például osztalék) utáni adó­nak az együttes összegéig terjedhet. Az adókedvezmény címén levont összeget abban az adóévben, amelyben az adókedvezmény alap­jául szolgáló szövetkezeti üzletrészt a magánszemély részben vagy egészben elidegeníti, meg kell fizet­ni. Az adókedvezmény alapjául szol­gáló szövetkezeti üzletrészen a meglévő és a vásárolt üzletrész együttesen értendő. Amennyiben a szövetkezet tagja az üzletrész vá­sárlása évének utolsó napját követő három éven túl idegeníti el az üzlet­részét, akkor a korábban igénybe vett adókedvezményt már nem kell megfizetnie. Szalai Imre nagybaracskai olva­sónk kérdezi: „A feleségemnek sem saját nyugdíja, sem egyéb jövedel­me nincs. Most, 77 éves korában kap a termelőszövetkezettől saját földje után 28 000 forint bérleti díjat. Az a kérdésem, hogy kell-e neki adó­bevallást adni, mivel a teljes össze­get fölvette. A termelőszövetkezet­­ nem vont le tőle adóelőleget.” „ A földbérbeadás a személyi jöve- J delemadóról szóló törvény alkalma- M zása szempontjából önálló tevá^M kenységnek minősül. Az önálló te'HS kenységet folytató magánszemt^H viszont adóbevallás adására köte^^s tett még akkor is, ha e tevékenyig® géből nem származott adóköteles j^j vedelme. Az 1995. évben évi 110 ezer forint jövedelem alatt az adó mértéke nulla százalék, így a 28 ezer forint után (illetve annak jövede­lemtartama után) adót fizetni nem kell, de bevallást benyújtani igen. Feltehetően a bérbe vevő kifizető is amiatt tekintett el az adóelőleg levo­násától, mert nyilatkozott a felesége arról, hogy az éves összevonás alá eső jövedelme az esedékes kifize­téssel együtt sem éri el a 110 ezer forintot. Dr. Mészáros Gyuláné

Next