Szabad Föld, 1996. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-02 / 1. szám
4 SZABAD FÖLD Együtt a fenntartható agrárfejlődésért Új fogalommal gazdagodott agrárszókincsünk, az utóbbi időben egyre többet hallhatunk a fenntartható mezőgazdaságról. A legutóbbi országos agrár-környezetvédelmi konferencia - amely felett hat miniszter is vállalt fővédnökséget - ezt a címet viselte: „Együtt a fenntartható agrárfejlődésért.” Az új fogalom a fejlett nyugati államokban már régóta ismert, s ezernyi szállal kötődik a környezetvédelemhez. Azokban az országokban már korábban ráébredtek arra, hogy a vidéki térség nem csupán a mezőgazdasági termelést szolgálja, hanem egyben biológiai és társadalmi élettér is. Ha a természetbe való beavatkozásainkat csak a termelés hatékonyságának növelése vezérli, akkor az életterek komoly veszélybe kerülhetnek. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha a mezőgazdaság környezetgazdálkodási irányt vesz - fogalmazott dr. Ángyán József, a gödöllői egyetem docense. A fenntartható fejlődés egyik alapfeltétele a természeti kincsnek minősülő termőföld ésszerű hasznosítása, védelme. Talajainkat rengeteg veszély fenyegeti, a víz- és széleróziótól kezdve a savanyodáson, a szikesedésen át a különféle szennyeződésekig. Mindezen káros hatások megelőzhetők az okos műveléssel, a környezetbarát agrotechnikával, a trágyázással, illetve az esetenkénti meliorációval, talajjavítással - mondta dr. Várallyai György akadémikus. Az utóbbi évtizedekben nálunk elterjedt az iparszerű termelés, amelynek jellemzője volt a túlzott mértékű műtrágyázás, így lehetett növelni a hozamokat, az élelmiszerexportot. (Egy időben a gazdálkodás színvonalát gyakran a felhasznált műtrágya mennyiségével mérték.) Aztán a többszöri áremelések, no és a gazdasági helyzet hatására indokolatlanul lecsökkent a műtrágya-felhasználás. Mindkét szélsőséges esetet a szakmától idegen tényezők váltották ki, ezért nagyon időszerűvé vált a szakszerű és környezetkímélő trágyázás - hívta fel a figyelmet dr. Búzás István, a Szolnoki Cukorgyár igazgatója. Szerinte a támogatások, kedvezmények, szankciók alkalmazásával olyan közgazdasági viszonyokat kell teremteni, hogy a termelőknek is az legyen gazdaságos módszer, ami országos szinten is az. A feladat a szükséges termékmennyiség lehető legkisebb költséggel, leggazdaságosabban történő előállítása, a környezetszennyezés elkerülésével. Dr. Hanyecz Vince, a szarvasi Öntözési Kutató Intézet igazgatóhelyettese is a környezetkímélő földhasználatra hívja fel a figyelmet. Nagy szerepet tulajdonít a természetes gyepek megőrzésének, az erdők, erdősávok telepítésének, mert ezek a talaj vízgazdálkodását segítik, és megvédik a termőföldeket a széleróziótól. Fontos a jól szervezett vetésváltás, a tájba illő növényfajok termesztése, és egyre nagyobb jelentőséggel bír a biogazdálkodás. Régebben az erdőt úgy tartották nyilván, mint anyagi javak forrását, amely főként ipari feldolgozásra alkalmas faanyagot és tűzifát ad. Az utóbbi időben egyre jobban előtérbe kerül az erdő többi fontos szerepe, a pihenés, a turisztika és az oxigéndús levegő termelése, azaz az emberi környezet védelme. Az erdészek feladata tehát nemcsak a fatermelés, hanem a hosszú távú tervezés, a telepítés, az erdőgondozás és a védelem, hiszen erdeinket egyre több károsító hatás éri - mondta dr. Szendrői László, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem docense. A mezőgazdaság ma még sok hulladékot termel, ezért a jövőben jobban oda kell figyelni ezen anyagok hasznosítására. Jó hír, hogy a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben megkezdték a biológiai úton lebomló csomagolóanyagok kifejlesztését. Régóta folynak már hazánkban kísérletek a hulladékból képződő biogáztermeléssel, és sok helyen sikerrel alkalmazzák a szennyvizeket, szennyvíziszapokat trágyázásra. A környezetbarát mezőgazdasági termelésért küzd a Nemzetközi Zöld Kereszt, amelynek már megalakult a hazai egyesülete. Tarján Lászlóné dr. elnök hangsúlyozta, hogy a környezetkímélő agrártermelés elengedhetetlen feltétele a nemzetközi versenyképességnek. Pethes József Talajainkat rengeteg veszély fenyegeti felisul A befektetőket keleten is várják , új fogalmakat tanulunk mostanában. Az eladósorba vár került cégeknek, mint a bálozó leányoknak, jó a megjelenésük, kedvező az arculatuk, és értők csapata gardírozza viselkedésüket. Sokak bábáskodnak öltöztetésükkor a jó hírnév keltésében. A szakmai szóhasználat goodwilleket, menedzsmenteket, projecteket emleget. S bármennyire is berzenkedünk ellene, ahhoz, hogy egy „letotyakosodott” magyar céget „be lehessen vezetni az üzleti világba”, szükséges az ottani alkalomnak megfelelő ruházat, a mustrához való tisztes bájolgás. A „gagyűk” - az ajánlattevők serénykedése. Valamivel csak fel kell kelteni, a tőkéjét berakni szándékozó „multi” érdeklődését! A magyar ipar átalakítása, az európai piacrendszerbe való bekapcsolódása megkívánja az új formát. Az átállásban érdekelt intézmények a kormány jóváhagyásával tervet dolgoztak ki a folyamat mederben tartására. Három éve már, hogy nagyjából fölvázolták a magyar ipar „várható jövőképét”. Az idő természetesen változtatásokat kényszerített az akkori elképzeléseken, de a lényege megmaradt: az eladhatón hamar túladni, a menthetőt időben menteni, s ami használhatatlan, attól gyorsan megszabadulni. A hozzáértők nyolc, „a versenyképesség-javítás kulcstényezőit erősítő” programot fogalmaztak meg. Ezek egyike, hogy szabad terepet ajánlanak multimilliomos, a világot behálózó nagy cégek terjeszkedéséhez. A nemrég tartott minisztériumi értékelés szerint helyes döntésnek bizonyult a kapunyitás, mert a külföldi befektetők lettek mára a magyar ipar húzóerői. Ahová a multimilliomos pénzét áldozza - természetesen saját hasznának növelése miatt, ott megélénkül az élet. Új technikák váltják fel a régit, összeköttetés teremtődik a világgal, és lehetőség nyílik kiszolgálni alkatrésszel, nyersanyaggal, jó munkásokkal a vállalkozást. A képzett szakemberek jelenléte, az adókedvezmények, az előnyös pénzforgatás, a nagy keleti piac közelsége több milliárd dollár értékű tőkét mozgatott irányunkba. Mint mondották: a világ 50 multinacionális cége közül 35 jelen van nálunk. Jobbára a nyugati városokat, így Székesfehérvárt, Győrt, Tatabányát, Veszprémet tüntették ki érkezésükkel. Sajnálatos, de tény: megálltak a Dunánál. A miértre sok válasz adható, közülük a legfájdalmasabb, hogy az Alföldön meg a keleti-déli határ mentén kevés a gyors út, nem hallható jól a rádiótelefon, hiányzik a szakszerű munkához képzett ember. S nem keveseket riasztanak a szomszédos országbéli, az itteninél jóval siralmasabb állapotok. Szomorúan jegyezte meg a békési illetőségű Bolyán Attila (Ipari és Kereskedelmi Minisztérium regionális fejlesztési és válságkezelési önálló osztálya), hogy legutóbb - amikor is két cseh és két magyar város pályázott a nyugati számítógépösszeszerelés legkeletibb helyéért - hiába kínálta a legkedvezőbb feltételeket Debrecen városa, az IBM képviselői Székesfehérvárra telepítették az üzemet. Mégis azt vallják a szakemberek, nem adható föl a remény. Sok apró jel mutat a változásra. Például a Területfejlesztési Alapra elkülönített pénz is hivatott javítani a meglévő különbségeket. Ezt az elmaradott térségeknek adják. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnál lehet rá pályázni. Oda szánják, ahol sok a munkanélküli, s kérésének módját írásba foglalták. A térségek, települések szakemberei bizonyára ismerik ezt, és tudják, mikor hova kell fordulniuk a segítségért.A multik Magyarországra áramlása megmozgatta CIA az üzletemberek fantáziáját. A holland kormány komoly pénzt áldozott a keleti határ mentén uralkodó állapotok föltérképezésére. A Tilburgi Egyetem keretében működő Fejlesztési-Kutatási Intézet vezető munkatársai magyar szakértőkkel karöltve fölmérték Szabolcs-Szatmár-Bereg és Csongrád megye adottságait. Megyénként 300-350 vállalatot, vállalkozót, iparilag fontos települést vizsgáltak, a tapasztaltakat elemezték, s egyebek között azt a következtetést vonták le, hogy érdemes befektetni errefelé is. Javaslataikat elküldték a világ számos országába. Eljutott természetesen az Egyesült Nemzetek Szervezetének megfelelő csoportjához, ahol úgy döntöttek: legyen állomása és előmozdítója e térség a nyugati ipar keleti terebélyesedésének. Ha többre nem futja, ezt is meg kell becsülnünk. Majoros Tibor Pillanatkép a Siemens balassagyarmati üzeméből ( Sérelmezem a levonást) Gulyás Lászlóné miskolci levélírónk a következőt kérdezte rovatunktól: „A kárpótlási eljárás során újra birtokba vehettem a szüleimtől elvett vagyonunk egy részét. A visszakapott 14 hektár földet bérbe adtam a helybeli termelőszövetkezetnek. A bérleményért terményt ad, amivel kiegészítem szerény nyugdíjamat. Ennek pénzbeli értéke megközelítőleg 37 ezer forint. Az évi nyugdíjam 140 532 Ft. A kérdésem az, hogy ez a mezőgazdasági jövedelem személyijövedelemadó-köteles-e? Azért kérdezem, mert a termelőszövetkezet 20 százalék személyi jövedelemadót vont le, és én ezt sérelmesnek tartom.” A földterület bérbeadásából, mint önálló tevékenységből származó jövedelem az adóéven belül elért egyéb jövedelmekkel, így például a nyugdíjjal együtt összevonva adóköteles. A bérbeadásból származó jövedelmet a magánszemély kétféle módszerből választva állapíthatja meg. Eszerint a bevételből (bérleti díjból) az igazolt költségek levonásával vagy a bevétel 90 százalékában határozható meg a jövedelem. E módszerekhez képest a személyi jövedelemadó törvény 1995-től a földbérbeadásra speciális rendelkezést is tartalmaz. Ennek lényege, hogy ha a földet bérbe adó magánszemélynek a kifizetőktől együttesen legfeljebb évi 50 ezer forint bevétele származik (a külterületi termőföld bérbeadásából), akkor jövedelemösszevonási kötelezettség nincs, és 1996. JANUÁR 2. fielnök helyettese (Muszáj volt építkezünk) Horváth János Somogy megyei olvasónk a következő gonddal fordult hozzánk: „Egy társasház saját tulajdonú lakásrészében lakunk, ahol még egy kicsi konyhakert sincs. Férjem örökölt egy építési telket, és úgy terveztük, hogy eladjuk a lakásrészünket, és a telekre építünk egy családi házat. Az építkezést el kellett kezdeni, mert a telekre határidős beépítési kötelezettséget írtak elő. Baráti, rokoni kölcsönöket kaptunk, abból vásároltunk építési anyagot, így 1991 elején elkezdtük az építkezést. A lakásrészünket sajnos a mai napig nem tudtuk eladni. Előreláthatóan az építést rövidesen be tudjuk fejezni, megkaphatjuk a használatbavételi engedélyt is. Talán ekkorra el tudjuk adni a lakásrészünket. Kérdésem: milyen szabályokat kell követnünk, hogy az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem adómentes lehessen? A másik kérdés szja-előlegfizetéssel kapcsolatos. Nyaralónkat az elmúlt nyárra bérbe vette üdülés céljára egy vállalat. A bérleti díj összege 357 280 Ft, melyből adó címén levont 102 120 Ft-ot. Én úgy tudom, hogy adóelőlegre 20 százalékot lehet levonni. Helyesen tette-e a vállalat, amikor a jelzett összeget levonta?” Nem minősül bevételnek az az összeg, amelyet az ingatlanértékesítésből származó jövedelméből jövedelem, a bevétel és a költség különbözeté lakás építésére fordít a törvényben meghatározott időszakon belül. Ez az időszak lakásépítés esetében az eladás éve és az azt követő négy év. Ebben a vonatkozásban az értékesítést megelőző 6 hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni. (Ez a határidő lakásépítésnél 1 évvel meghosszabbítható.) Gyakorlatilag ez az utóbbi szabály azt jelenti, hogy az utóbb értékesített ingatlan jövedelmét a korábban felépített lakásra fordított beruházásnak kell tekinteni. Amenynyiben levélírónk esete megegyezik az előzőekben ismertetettel, úgy adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. (Adóbevallást azonban be kell nyújtania.) Az üdülőt bérbe vevő vállalat a bérleti díjból jogszerűen és számszakilag pontosan vont adóelőleget. Nincs olyan szabály, miszerint adóelőleg címén egységesen 20 százalékot kellene vonni, a kifizető által 20 százalékos adó levonásával a személyi jövedelemadó rendeződik. Ehhez az szükséges, hogy a magánszemély a bérbe vevő kifizetőknek a szükséges nyilatkozatot megtegye. A levélből arra lehet következtetni, hogy a szövetkezet az utóbbi módszert alkalmazta, s jogszerűen tette azt. Egyébként azt is szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a földterületi bérbeadás nem minősül mezőgazdasági tevékenységnek. Áfész-üzletrészt vásároltam...______ Sz. J.-né jászberényi olvasónk gondja a következő: „Áfész-tag vagyok. Múlt év júniusában 100 000 forint névértékű Áfész-üzletrészt vásároltam, amit az Áfész a nevemre is írt. Az a kérdésem, hogy mennyi adókedvezmény jár ilyen összeg után, és meddig nem adhatom el ezt az üzletrészt?” Az adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31- éig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30 százaléka. Szövetkezeti üzletrészen 1995. május 15-étől a szövetkezeti átmeneti törvény (az 1992. évi II. tv.) szerinti átalakulás során a magánszemélynek juttatott szövetkezeti üzletrészt kell érteni. Vásárlásra fordított összegnek legfeljebb az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértéke tekintendő. Amennyiben a tavaly júniusban vásárolt üzletrész megfelel az előbbi feltételeknek - ez a levélben előadottakból nem állapítható meg -, akkor a megvásárlása 30 ezer forint adókedvezmény igénybevételére jogosít. Egyébként az adókedvezmények (közel húszféle van) együttes összege legfeljebb az összjövedelem után megállapított adó mértékéig terjedhet. Vannak azonban olyan adókedvezmények - s ezek közé tartozik a szövetkezeti üzletrész vásárlásához kapcsolódó befektetési adókedvezmény is -, amelyek együttes összege legfeljebb az előbbi módon megállapított adó 50 százalékának, valamint az értékpapírból és a kft.-üzletrészből származó jövedelem (például osztalék) utáni adónak az együttes összegéig terjedhet. Az adókedvezmény címén levont összeget abban az adóévben, amelyben az adókedvezmény alapjául szolgáló szövetkezeti üzletrészt a magánszemély részben vagy egészben elidegeníti, meg kell fizetni. Az adókedvezmény alapjául szolgáló szövetkezeti üzletrészen a meglévő és a vásárolt üzletrész együttesen értendő. Amennyiben a szövetkezet tagja az üzletrész vásárlása évének utolsó napját követő három éven túl idegeníti el az üzletrészét, akkor a korábban igénybe vett adókedvezményt már nem kell megfizetnie. Szalai Imre nagybaracskai olvasónk kérdezi: „A feleségemnek sem saját nyugdíja, sem egyéb jövedelme nincs. Most, 77 éves korában kap a termelőszövetkezettől saját földje után 28 000 forint bérleti díjat. Az a kérdésem, hogy kell-e neki adóbevallást adni, mivel a teljes összeget fölvette. A termelőszövetkezet nem vont le tőle adóelőleget.” „ A földbérbeadás a személyi jöve- J delemadóról szóló törvény alkalma- M zása szempontjából önálló tevá^M kenységnek minősül. Az önálló te'HS kenységet folytató magánszemt^H viszont adóbevallás adására köte^^s tett még akkor is, ha e tevékenyig® géből nem származott adóköteles j^j vedelme. Az 1995. évben évi 110 ezer forint jövedelem alatt az adó mértéke nulla százalék, így a 28 ezer forint után (illetve annak jövedelemtartama után) adót fizetni nem kell, de bevallást benyújtani igen. Feltehetően a bérbe vevő kifizető is amiatt tekintett el az adóelőleg levonásától, mert nyilatkozott a felesége arról, hogy az éves összevonás alá eső jövedelme az esedékes kifizetéssel együtt sem éri el a 110 ezer forintot. Dr. Mészáros Gyuláné