Szabad Föld, 1996. július-december (52. évfolyam, 27-53. szám)

1996-07-02 / 27. szám

1996. JÚLIUS 2. Tíz pont a polgármester ellen T­íz pont, amely megrengette Dormándot - ezzel a címmel közölt tudósítást március végén a Heves Megyei Hírlap egy külö­nös eseményről. Arról, hogy a dormándi képvise­lő-testület, miután tíz pontban összegezte indíté­kait, feloszlatta önmagát. Ilyen még nem történt a megyében, de az országban is csak kevés helyen. A képviselők célja a kollektív lemondással az volt, hogy új választás révén új polgármester ke­rüljön a falu élére. Mert a régiből elegük volt na­­­­gyon. Hogy miért, azt így foglalták össze: „A testület Ferencz Vilmos polgármesterrel nem tud együtt dolgozni. 1. A polgármester a tes­tületet a község lakossága előtt lejáratja, határoza­­­­tait félremagyarázza. 2. A negatív hatású döntése­ket a testületnek, a pozitív hatásúakat pedig magá­nak tulajdonítja a falu lakossága előtt. 3. A testü­letet sérti azzal, hogy ülésein ittasan jelenik meg. 4. Az országos irányzat és a testület döntése elle­nére a hivatali létszámot folyamatosan növeli. 5. A hivatali dolgozók munkaideje nincs kellően ki­használva, a munkafegyelem laza. Ezt a képvise­lő-testület a polgármester folyamatos ittasságának tulajdonítja. 6. A falu első emberéhez méltatlan hangnemet használ a hozzá forduló választóival szemben. 7. A képviselő-testületet hiányosan in­formálja. 8. A község tulajdonát képező vagyon­nal saját tulajdonaként rendelkezik. 9. Intézmé­nyeink vezetőivel és dolgozóival szemben minő­síthetetlen magatartást tanúsít. 10. Hivatali eskü­jének nem tesz eleget.” Az aláírók: Nagy Sándor­­ alpolgármester, Bartus Sándor, Godó János, Lipták Imre, Salamon József, Schél Ottóné és Rajna Kálmán képviselők. Május elején jártam Dormándon, kíváncsi vol­tam, mit mondanak az emberek a képviselő-testü­let és a polgármester ellentétéről, s hogyan ítélik meg a júniusra kitűzött időközi választás esélyeit.­­ Amit hallottam, abból arra következtettem, hogy a régi polgármestert fogják újraválasztani, így is történt. Ferencz Vilmost 351 szavazattal,­­ az összes leadott voks 67 százalékával ismét meg­választották polgármesternek a sokáig Füzes­abonyhoz tartozó, de ma megint önálló, ezerlelkes község lakói. Az ellenjelöltek közül Bartus Sán­dor a szavazatok 22, Ferenc Jenő a 11 százalékát­­ kapta. Az önfeloszlató testület tagjai közül képvi­selőjelöltként négyen indultak: Nagy Sándor, Bartus Sándor, Rajna Kálmán és Salamon József.­­ Egyedül Rajna Kálmán lett újra képviselő. A dormándiak 70 százaléka vett részt a választáson, ez valamivel magasabb a két évvel ezelőtti, orszá­gos viszonylatban ugyancsak kiemelkedő arány­nál. A választás után a megyei lap így értékelt: „Ha­talomváltó kísérletnek indult, s végül a régi melletti bizalmi szavazás lett belőle...” Ferencz Vilmos maga sem számított ilyen különbségű győzelemre. A lemondott képviselő-testület tagjai pedig sehogy sem értik, miért állt ennyire a pol­gármester mellé a falu. S míg Ferencz Vilmos az elsőtől az utolsóig visszautasítja valamennyi pon­tot, a képviselők többsége állítja ma is: úgy igaz mind a tíz, ahogy leírták.­­ Engem teljesen váratlanul ért, amikor a már­cius 25-i testületi ülésen felolvasták a nyilatkoza­tot - mondja a régi-új polgármester. - Februárban, amikor az éves költségvetést tárgyaltuk, még semmi jelét nem láttam annak, hogy valami ké­szül. Igaz, voltak kemény vitáink, elsősorban egyes képviselők közigazgatási ismereteinek hiá­nya miatt, amit persze ők nem tartottak olyan nagy problémának. Amikor mindenkinek megrendel­tük a hivatalban a képviselők kézikönyvét, töb­ben azt mondták: minek az? S az is igaz, hogy a 94-es választás előtt közülük néhányan minősít­hetetlen hangon támadták a régi képviselőket, akik egyáltalán nem szolgáltak rá erre. - Ön ellen az egyik vádpont az, hogy nem veti meg az alkoholt. Mi a véleménye erről? - Én munkaidőben sohasem iszom. Ha munka után bemegyek a presszóba, akkor is elég egy pohár sör vagy legfeljebb kettő. És én ott emberekkel ta­lálkozom, nagyon fontos dolgokat elmondanak ne­kem. Megtehetnék a hivatalban is, de a presszóban valahogy könnyebb. Nemrég egy német falu pol­gármesterével beszélgettem az egyik továbbképzé­sen, tőle hallottam, hogy náluk halálos sértés volna, ha egy bortermelő gazda meghívná, és ő nem fogad­ná el a meghívást. Ez nálunk is így van. Én nem szégyellem azt az egy-két pohár italt, úgy hiszem, attól nem vagyok rosszabb vezető. Az viszont ha­zugság, amit az alpolgármester állított rólam a tele­vízió nyilvánossága előtt, hogy asztalra borulva aludtam a hivatalban, és nem tudtam fogadni az ügyfeleket. Ezért bíróság előtt fog felelni. Nagy Sándor, a volt alpolgármester nem kíván nyilatkozni sem erről, sem egyébről a választással kapcsolatban. Mások azonban, akiket a régi testü­letből felkeresek, készséggel vállalkoznak erre. - A nyájszellem uralkodik ebben a faluban - kezdi Bartus Sándor, az iskolaszék elnöke, aki a júniusi választáson polgármester- és képviselője­löltként is indult. - Mindent, amit elértünk, Ferencz Vilmosnak tulajdonítanak. Pedig például a gáz bevezetésében csak annyi az érdeme, hogy amikor Füzesabony felől vezették Besenyőtelek­re, akkor nem mondta, hogy Dormándot kerülje ki a vezeték. Régi káder ő már, és nem is egyszer megbukott, a falunak, úgy látszik, mégis ő kell. Könyvet vesz elő, kinyitja, mutatja: - Látja, ezt írja Orszigethy Erzsébet a polgár­­mesterünkről a Birsalmasajt című könyvében... Olvasom: „A hatvanas évek végén Dormánd ta­nácselnöke, a hetvenes években Füzesabony ta­nácselnöke... Elnöksége utolsó évei pereskedéssel teltek: pénzügyi szabálytalanságok miatt bűnvádi eljárást indítottak ellene, elítélték és állásából el­bocsátották... 1987-től a füzesabonyi téeszben magtáros. 1989-ben a készletek nem megfelelő nyilvántartása és leltárhiány vélelme miatt fegyel­mi eljárás indult ellene...” Őrszigethy Erzsébet Dormándról és Bese­nyőtelekről szóló könyve, Két szomszéd falu az Alföld peremén alcímmel, a múlt évben jelent meg a Magyarország felfedezése soro­zatban. Többek között megtudhatjuk belőle, hogyan választották meg polgármesternek 1990-ben Ferencz Vilmost a dormándiak. Az írónő szerint a bizalmat két dolognak köszön­hette szülőfalujában: több mint húszéves köz­­igazgatási gyakorlatának, és annak, hogy füzesabonyi tanácselnökként, majd a téesz magtárosaként elkövetett „szabálytalankodása­it” az emberek nem bűnnek tartották, hanem a rendszerváltás idején sokan inkább a pártállam áldozatának tekintették őt. Igaz, így is csak 11 szavazattal előzte meg akkor Ferenc Jenőt. Négy év múlva viszont már a voksok 93 száza­lékát kapta. S faluja az idén kiállt mellette ismét. Salamon József nyugdíjas téesztraktoros, aki már az előző ciklusban is képviselő volt, megerősíti Bartus Sándor szavait: - Vilmos csinált itt mindent, úgy gondolják a népek. Vilmos hozta a gázt, a vizet, a telefont, kö­rülkerítette a temetőt, megcsináltatta a ravatalo­zót, kétszázezer forintot adott a templom felújítá­sára. Mintha a saját zsebéből adta volna... Aki a 33-as vagy a 31-es főúton áthalad Dormándon, láthatja, hogy szép, rendezett tele­pülés. Lakói ezért is fájlalják, hogy a képviselő­­testület döntése nyomán falujukat nem arról is­merte meg az ország (főként a tévé Objektív című műsorából), amire büszkék, hanem valami egé­szen másról. Akik a tíz pont egyikével vagy má­sikával egyetértenek, többnyire azok is kifogá­solják a testület eljárását, mondván: békésebb megoldás jobb lett volna, s akkor a sajtó sem kap­ja föl a hírt. Lipták Imre azon képviselők közé tartozik, akik nem indultak újra a júniusi választáson. A 33 éves üzemmérnök arra hivatkozik, hogy munkahelyén magasabb beosztásba került, s a képviselőségre már nem jutna ideje. - Biztos, hogy más oka nincs a döntésének? - kérdem. - Mi tagadás, eléggé elment a kedvem az egésztől - néz rám. - A falu akarata számomra szent, csak nem egészen értem. Hogyan lehet pol­gármesternek választani olyan embert, aki annyira nem vigyáz magára, mint Ferencz Vilmos? A falu első emberének mindenben példát kell mutatnia, s mindig tudnia kell, mi az elég. Ha a képviselő-tes­tületi ülésen ittasan jelenik meg, azzal jelzi, hogy nem sokba veszi a testületet. Bizony, mi csak bólogatójánosoknak kellettünk neki. Való igaz, a megyében a dombrádi az egyik legjobban gazdál­kodó önkormányzat, hitelre sem volt szükség évek óta, de ez nem azt jelenti, hogy minden rend­ben. Az önkormányzat által megrendelt munkák minősége néha pocsék, mert nincs műszaki átve­vő. Hiányos volt a pénzügyi ellenőrzés is. S nem tudtunk elérni például olyan egyszerű dolgot, hogy a faluban százméterenként helyezzenek el köztéri kukákat, mert a polgármester mindig csak ígért. Az olyan, sokat hangoztatott eredmények­hez képest, mint a gáz, a víz vagy a telefon, látszó­lag apróságok ezek, de a falu életéhez, közérzeté­hez hozzátartoznak. Szerettünk volna ezekben is változást. - Mi a tanulsága az ön számára a történtek­nek? - Sajnos nem sikerült olyan polgármesterjelöl­tet állítanunk, akivel nyerhettünk volna. Talán majd két év múlva. Addig tudomásul kell ven­nünk, hogy Ferencz Vilmosnak ugyan a mi sze­münkben súlyos hibái vannak, de az emberek kedvelik. A polgármester csak az lehet, aki nép­szerű. Dulai Sándor KLUB GÖRÉNY A ZSEBBEN H. Józsefnéék Mágocs, Árpád ut­cai háza pillanatnyilag üres. A kert­ben, a magas almafa alatt két meg­határozhatatlan fajtájú kutya köröz rosszkedvűen, hátrébb szőlőlugas zöldell, amögött húzódik a konyhá­ikért. De az az utcáról nem látszik. Valahol hátrébb ott lehet a disznóól '' is, amelyet szintén eltakarnak a fák. S így csak annyit tudunk róla, hogy üres, mert azt a három disznót, amit ''nemrég még tartottak benne, el­pusztította a prézlinek vélt Thimet, amely Czigány Csaba, a Baranya Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás növényvédel­mi szaküzemmérnöke szerint igen hatásos talajfertőtlenítő szer, ám avatatlan kezekben ölni tud. A Thimet 10-G-t egyébként az American Cyanamid fejlesztette ki még 1965-ben, s a magyar mezőgaz­dasági nagyüzemek - amíg léteztek - rendszeresen alkalmazták kukorica, napraforgó és gabonafélék termesz­tésekor cserebogár, mocskos pajor,­­ drótféreg és egyéb talajlakó szívó- és rágókártevők ellen. A Thimet haté­kony szer, mindössze huszonöt kiló kell belőle egy hektárra. És veszélyes is ugyanakkor. A szervezetbe kerülve már 150-160 milligramm is halálos mérgezést okozhat, egyetlen gramm­jával pedig el lehet pusztítani öt meg­termett embert. Az Árpád utcai ház üres udvará­ban a kutyák a gyanútlan virágokat kerülgetik, s fogalmuk sincs a Thi­­metről. Annyit talán tudnak, hogy a­­ disznók elhulltak. S hetek óta nem látják a gazdaasszonyukat, H. Jó­­zsefnét sem, mert ő sincs. Megölte a prézlinek vélt Thimet. - Ha jól emlékszem, mi 1988-ban használtuk utoljára ezt a szert - mondja Miklóssy Béla, a néhai má­­s­gácsi Béke Termelőszövetkezet volt­­ növényvédelmi szakmérnöke. Az egykor ötezer hektáros és jó hí­­­­rű szövetkezet azóta csődbe ment. A romjain kft.-k alakultak, s Miklóssy Béla is háromfelé dolgozik. Van egy kis földje, azt műveli, emellett tanács­adó az egyik kft.-nél, s a negyven kilo­méterrel odébb fekvő, de még létező gödrei szövetkezetben is állást vállalt. - A mágocsi tsz is az IKR-hez tar­tozott, s a kukoricatermesztéshez használtuk a Thimetet - mondja a negyvenes évei közepén járó, vörös arcú, szőke férfi, aki éppoly lehangolt, akár a néhai H. Józsefné gazdátlanná vált kutyái. - Fogalmam sincs, hogy nézhette szegény asszony prézlinek. A Thimet rettenetesen büdös. Amikor még dolgoztunk vele, két nap után is érezte a szagát az ember. Olyan volt, mintha görényt őrizgettünk volna a zsebünkben. Azt meg végképp nem értem, hogy kerülhetett a konyhába. A Thimet egyébként tévedésből került oda. H. Józsefné és férje a kis­kertjüket megvédendő, lótetűk elleni mérget kértek az egyik ismerősüktől, Sz. Lászlótól. Pedig a Thimet kony­hakertben nem használható, mert hatóanyaga, a ferát a rövid tenyész­idejű zöldségfélékben felszívódva mérgezést okozhat. Ennek ellenére persze sok helyen használták. A készséges Sz. László - aki rendőr­ségi meghallgatásakor úgy nyilatko­zott, hogy a szert tíz-tizenöt éve őriz­geti - a Thimetet egy üres nejlon­­zacskóba (kristálycukrosba!) töltöt­te, s akkor, szombaton este, bedob­ta H.-ék postaládájába, mivel ők épp nem tartózkodtak otthon. Aztán a méreggel teli zacskó vala­hogyan bekerült a konyhába. Más­nap, vasárnap lévén, H. Józsefné rántott húst készített ebédre. Köz­ben elfogyott a prézlije. De ott volt a Thimet, amely ugyan mák nagyságú szemekből álló mikrogranulátum, de a rosszul látó idős asszony mégis prézlinek nézte, és azzal panírozta tovább a húst. Aztán evett belőle, és másfél-két óra múlva meghalt, de előtte még a maradék panírt gondosan beleöntöt­­te a moslékosvödörbe, amit aztán megkaptak a disznók, és elhulltak azok is. A Thimet erős méreg, és nem kegyelmez. - Valaha nem volt gond növény­védő szerekhez jutni. Ha a tsz-ben vegyszereztek, jutott belőle a háztá­jiba is. Ez bocsánatos bűnnek szá­mított. Aztán a nagyüzemek csődbe mentek, de az onnan szerzett mér­gek túlélték őket - mondja dr. Szemenyei Zoltán mágocsi állator­vos. - Thimetből pedig különösen sok van még mifelénk most is, pedig már tíz-tizenöt évvel ezelőtt is mér­gezéseket okozott. Emlékszem olyan esetre, amikor valaki odahaza a disznóól padlásán tárolta a mérget, a gyerekek pedig felmentek oda ját­szani, leverték, a disznók megették, és elhulltak tőle. Máskor pedig hal­lisztnek nézte valaki, s belekeverte a disznóknak szánt tápba. A szopós malacokon kívül minden elpusztult, tizenhat gyönyörű állat egymás után. De használják a Thimetet kutyák kiirtására is. Csak az utóbbi évből öt­hat ilyen esetre emlékszem. Koráb­ban a patkányméreg volt divatban, de az lassabban ölő szer, s K-vita­­minnal lehet ellene védekezni. Mos­tanában ezért inkább a Thimetet kedvelik. Az biztosabb. Azzal pusztí­totta el valaki az egyik ismerősöm negyvenezer forintot érő rotweilerét is. Mesélték, rövid ideig ugyan, de nagyon szenvedett szegény kutya. A Thimet epilepsziaszerű görcsöket okoz. Ez a rotweiler is fetrengett, mindent összehányt maga körül. S ahova jutott a hányadékából, ott elő­másztak a földből a giliszták, és a ku­tyával együtt elpusztultak azok is. Amikor kihívtak H. Józsefék disznói­hoz, a tünetekről és a szagról szinte azonnal tudtam, a Thimet ölt megint. - Az a legnagyobb baj - véli Mik­lóssy Béla, az egykori mágocsi Béke Tsz volt növényvédelmi szakmérnö­ke -, hogy tönkrement itt minden. Nemcsak a mi szövetkezetünk, de a bikali állami gazdaság is, aztán a kö­zeli szénbányák, pedig azokba is so­kan jártak dolgozni innen. Dombóvá­ron is sorra zárták be a munkahelye­ket, az emberek meg nem tudják, mihez kezdjenek. S ahhoz nyúlnak, amijük még megmaradt. Czigány Csaba szerint nemcsak a régi időkből való szerek jelentenek veszélyt, hanem az is, hogy az utób­bi időben az ország különböző pont­jain számtalan növényvédőszer­­raktárat törtek fel, s az avatatlan ke­zekbe kerülő szerek beláthatatlan következményekkel járó katasztrófá­kat okozhatnak. Az utóbbi időben a Dalmand Me­zőgazdasági Rt. raktárából öt és fél millió forint értékű gyomirtó szert, Titust loptak el, amelyből ötven gramm kell egy hektárra, s egyetlen kilója százharmincezer forintba ke­rül. A dalmandiak növényvédelmi szakmérnöke szerint a Titus kitűnő szer és erős méreg. Sásdról két és fél millió forint értékű gyomirtót vittek el az ismeretlen betörők, Sellyén, az Agrokémiai Szövetkezetnél másfél millió forint értékű szer tűnt el, és so­rolni lehetne.­­ Csapadékos volt a tavasz vége és meleg. Mindent felvett a gaz, hát nagyon kellenek a drága vegysze­rek, s aki nem tudja megvenni, az beszerzi másként - vélekedik Czi­gány Csaba. Feltehetően így van. Az ellenőri­zetlenül lapuló szerek pedig előbb vagy utóbb ölni fognak. S ehhez nem is kell őket tévedésből összekeverni a prézlivel. Bencze János Budai Tibor rajza SZABAD FÖLD 5

Next