Szabad Föld, 1998. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)
1998-07-07 / 27. szám
1998. JÚLIUS 7. Kőszeg-hegyalja az ország egyik legszebb vidéke. Az öt faluból - Bozsok, Cák, Kőszegdoroszló, Kőszegszerdahely, Velem - álló településcsoport lakói Ausztria közvetlen szomszédságában évtizedeken át a külvilágtól elszigetelten kényszerültek élni a szigorú határzár miatt. Az elzártság erősen korlátozta az emberek mozgásszabadságát és gátat szabott a fejlődésnek is. A hatalom túlkapásaiból, elhibázott döntéseiből eredő mulasztások a rendszerváltás óta is sújtják a térség településeit. Az emberek többsége úgy érzi, hogy magukra hagyták őket. És pénz nélkül. „Gyere velem Velembe!” „Kedves hely velem, / Jer kedves velem, / Tedd kezed kezembe, / Gyere velem Velembe!" E négysoros kis versikéjével invitálja Velembe az idegent Pálffy József, a falu helytörténeti kutatója, aki úgy ismeri a vidéket, akár a saját tenyerét. Nem csoda, 1930 óta él a községben, és 1943-tól nyugállományba vonulásáig postamesteri feladatot látott el lakóhelyén. -Furcsán hangzik, de 1948-ig nem volt errefelé határsáv - meséli Pálffy József. - Abban az időben felkapott idegenforgalmi helynek számított Velem és környéke. Még a földesszobákban is üdülők laktak. Nyaranta háromszorosára nőtt a falu lélekszáma. Akkor mindenki gazdálkodott és tisztességesen megélt a földjéből. Talán két gyári munkást jegyeztek az öt községben. Főként a gyümölcs, elsősorban a szelídgesztenye volt jövedelmező. Virágzott az állattenyésztés is. A téesz megalakulásakor még 298 tehén és 36 pár ló állt a velemi istállókban. Ma jó ha öt tehenet és három lovat talál... A hajdani postamester nagyot sóhajt, majd így folytatja: -Mindez annak köszönhető, hogy Velemet mesterségesen elsorvasztotta a 60-as évek pártvezetése. Nem adtak engedélyt házhelyek kijelölésére, építkezésre. Ma ott tartunk, hogy a fél évszázada 486 lakost számláló községünk 314 főre fogyatkozott. És ami a legszomorúbb: ha bemegy a környékbeli italboltokba, jó néhány munkakerülővel találkozhat. Olyanokkal, akik megkapják a segélyt, pedig eszük ágában sincs dolgozni. Próbáljon meg egy napszámost keresni a vidéken. Nem talál embert, aki pénzért hajlandó kaszálni. Persze ez nem csupán helyi jelenség... A fiatal nemzedék egyik képviselője, Simor Kata nem látja ennyire sötéten a világot. Ő Debrecenből költözött Velembe nyolc éve tanárnő édesanyjával, és cseppet sem bánták meg döntésüket. - A véletlen folytán kerültünk ide az ország másik feléből egy nyolcadik emeleti panellakásból - avat be a lakóhelyváltás részleteibe. - Semmi pénzért nem mennék vissza Hajdú-Bihar megyébe. Ott nincsenek ilyen szép falvak. Én mások az emberek is, mint az Alföldön. Nyitottabbak, jobban bíznak egymásban. A levegő pedig egyenesen isteni. Velem egyesek szemében különc falunak számít. 1991-ben az öt települést magába foglaló, Kőszegszerdahely központú körjegyzőségből is kivált. A döntés hátterét Horváth Miklós, Velem polgármestere így indokolja: -Tudtuk, hogy tőlünk több pénz folyt be a közös kasszába. Ezért megérte önálló útra lépni. Nem haraggal váltunk ki. Egy sor kérdésben változatlanul együttműködünk a társközségekkel. A térségfejlesztés csak közösen oldható meg. A falunk 96 százaléka csatornázott, ám vezetékes gáz még nincs a hegyaljai településeken. • Környezetbarát üzemtelepítésre, munkahelyteremtésre nem gondoltak a térségben? Nem egyszerű optimális megoldást találni, hiszen Hegyalja természetvédelmi terület. Ez nagyban köti a kezünket. Egyelőre a lakosság nagyobbik része a közeli Kőszeg és Szombathely üzemeibe jár dolgozni. Egy kis létszámú csoport pedig a falusi turizmusból, az idegenforgalomból és a mezőgazdaságból próbál jövedelemhez jutni. Bátor, aki kisgazda Bozsokon néhány éve határátkelőhely nyílt, aminek nem mindenki örül a csaknem 450-es lélekszámú községben. A 78 esztendős Fekete János szerint a hajdanán Mátyás király birtokához tartozó falu tegnapi csendje már a múlté. - A Rákóczi úton reggeltől estig egymást érik az osztrák gépkocsik és a turistabuszok. Nem igazán jó ez nekünk - magyarázza János bácsi a botjára támaszkodva. - Az osztrákok felverik az árakat a boltban. Ráadásul a határnyitás óta romlott a közbiztonság is. A hegyen pincéket törnek fel, Velemben pedig a minap ellopták a Szent Sebestyén-szobrot a templomból s több barokk gyertyatartót. Csoda, hogy sokan aggódunk? Hegyalján nem könnyű kisgazdát találni. Azt mondják, bátor ember, aki mostanság kizárólag a mezőgazdaságból próbál megélni errefelé. A jelek szerint Kovács Jánost kemény fából faragták. Bozsoki portáján hangosan csaholnak a kutyák, a fiatal gazda egy MTZ traktor vezetőfülkéjében ül. A rövid diskurzus kedvéért leállítja a motort. - Milyen búzatermés várható az idén? - kérdezem, mire lemondóan legyint. - Még a tavalyi egy része is a padláson hever. Nem tudjuk eladni. Nagyon olcsón vitték volna, de akkor minek dolgoztam? A vegyszerezés, a szárítás vagyonba kerül. Az üzemanyagról nem is beszélve. Egy tankolásnál 18 ezer forintot fizetek a gázolajért. Ezen a dimbes-dombos, hegyes vidéken több fogy belőle, mint sík terepen. A gabona egy részét jobb híján megetetem a disznókkal... - Mekkora az állatállomány? - Mindössze 3 tehén és öt disznó. Csarnok hiányában a sertéseknek adjuk a tejet. Szinte máról holnapra élünk... Ez így megy három éve, amióta belevágtam a gazdálkodásba. Húsz-harminc hektáron kényszervállalkozom. Ha az állam nem segít sürgősen, hogy tisztességes áron adhassunk túl a terményeinken, akkor végleg tönkremegyünk. Csak a külföldiek építkeznek rák, a híres pincesoráról ismert, 264 lakosú falu szépül. Pontyos György polgármester nagy bánatára azonban az utóbbi tíz évben jobbára ez a külföldieknek köszönhető. Mert szinte csak ők építkeznek. - Ezek az emberek nem állandó lakóink - kesereg a kis település első embere, akivel a szemerkélő esőben a Petőfi Sándorról elkeresztelt utcán bandukolunk a kőbánya felé. - Sok az egyedül álló idős lakó. Hiába volt homok- és kőbányánk, a határzár alatt nem tudtuk kiaknázni a bennük rejlő lehetőséget, így üres zsebbel ért bennünket a rendszerváltás. A házuk előtt futok össze Kajtár Attiláné, Marikával. A gyesen lévő, négygyermekes édesanya éppen a boltból érkezik. Szatyrában jókora kenyér. A szőke fiatalasszony itt született a faluban. - Cuki lány vagyok - vallja büszkén. - Szép ez a vidék, csak egyre nehezebb az életünk. Naponta drágulnak az élelmiszerek, háztartási cikkek... És már itt, falun is hiányzik az összetartás az emberek között. Mindenki fut a pénz után, hogy a családja megélhetését biztosítsa. Elvitték az iskolát, nincs népművelő sem a kultúrházban. Egy kocsma meg egy csárda maradt nekünk. Egy jó búcsús bálra sem futja az önkormányzatnak. Már zenekart fogadni sincs pénz... - Mondja, miből élnek az emberek a környéken? - A legtöbben eljárnak dolgozni Kőszegre a kábelgyárba. Ott aránylag jól fizetnek. Igaz, robotolni is kell érte az osztrákoknak. A mezőgazdaság meghalt Cákon. A régi gazdák kiöregedtek, a fiatalok meg gép és tőke hiányában nem is próbálkoznak. Sajnos az idegenforgalomra sincs felkészülve a lakosság. A házak nem úgy épültek, hogy azokban vendégeket fogadhatnának. A sok keserűség ellenére mégsem tudnék máshol élni. Nekünk a csend, a nyugalom fontosabb a sok pénznél is. Kevés gyermek születik Az öt hegyaljai falu közigazgatási központja Kőszegszerdahely, ahol ma 470-en élnek. Itt található a körzeti általános iskola és az orvosi rendelő. No meg a körjegyzőség, melyhez négy község tartozik. Valamennyi faluban hiányzik az infrastruktúra, ami elriasztja a befektetőket - állítja Udvardi László szerdahelyi polgármester, aki korábban az öt település tanácselnöke volt. - Érdeklődő ugyan akad, de a jelenlegi finanszírozási rendszer sem vonzza a vállalkozókat. Ez a kistelepülések legégetőbb gondja. Továbbá, hogy az elhibázott kárpótlással és privatizációval ellehetetlenítették az itt élő embereket. Mert a kedvezőtlen termőterületek ellenére is az öt községben korábban 11 téesz volt. Mára egyetlen szövetkezet maradt hírmondónak. Francsics György, a Kőszegszerdahely székhelyű Alpokalja Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Szövetkezet elnöke nem tagadja: a szervezet önmagát keresi. A legutóbbi évet is veszteséggel zárták. Igaz, a 200 tagot számláló szövetkezetben mindössze 15 aktív munkavállaló található. A többiek nyugdíjasok. - Hat éve még 4 ezer hektáron gazdálkodtunk. Ennek fele szántó volt, a többi gyümölcsös, rét, legelő és erdő - tájékoztat az elnök. - Ma mindössze ezer hektár szántót kérlünk s művelünk. A szubalpesi mikroklíma miatt ezen a vidéken kevesebb kalászos termelhető, mint másutt. Ám a minősége kiváló. A jövő útja azonban a jövedelmezőbb bíborhere, köles, repce, vöröshere és a héj nélküli tök termesztése. A veszteséges állattenyésztést teljesen felszámoltuk. A mintegy 300 hektárnyi szórványgesztenyés magánkézbe került. Nem bánjuk, mert így jobban gondozható. Maradt még a gépszolgáltatás mint lehetőség, noha erre is egyre kevesebb az igény. Mégis reménykedünk, hogy sikerül életben maradnunk. A szerény megélhetési lehetőségek ellenére a külföldiek mellett az Alföldről is többen települtek át erre a vidékre. Közéjük tartozik a Kőszegszerdahelyi Körzeti Általános Iskola igazgatója, Petrik József is, aki 11 éve a Kalocsa melletti Uszódot cserélte fel Hegyaljával. Igaz, elsősorban a légúti bántalmakban szenvedő kislánya miatt. - Meglepett bennünket, hogy az osztrák határ mellett kevesebb az emberek fizetése, mint az Alföldön. Annyi volt a jövedelmük, mint a munkanélküli-segély. Sokan azért dolgoztak, hogy ne veszítsék el az állásukat - emlékezik első benyomásaira a pedagógus. - Az ismerőseink is tévhitben éltek. Mindig mondták, de jó nektek ott, nyugaton. Nos, a vidék tényleg csodálatos, de a nyugat közelségét csupán a boltban érezzük vásárláskor. Mert minden nagyon drága. Érdekes, hogy ennek ellenére mégis nyugodtabbnak látszanak az emberek. Beletörődnek, hogy kevesebb pénzből kell megélniük. Az iskolánkba jelenleg 137 kisdiák jár, de öt-hatéve folyamatosan csökken a létszám. Kevés gyermek születik. A harmadik osztályban viszont sok a hátrányos helyzetű nebuló. -Sokan azt állítják, hogy errefelé megállt az idő. - Mi az iskolában nem panaszkodhatunk. Ám az valóban elgondolkoztató, hogy nyolc év alatt mindössze egyetlen bolt nyílt Kőszegszerdahelyen... „Kitömi”, de hogyan? Az öt hegyaljai falut ma mindössze 1765-en lakják. Az összeállításban megszólaltak mellett még jó néhány, e térségben élő emberrel volt alkalmam beszélgetni. Többen nevük mellőzését kérték. Elmondásuk szerint ugyanis nem mindegyik polgármester és önkormányzat veszi szívesen a kritikát, bármennyire jó szándékú is az. Ezért jobb a békesség. Azt mindenesetre egyértelműen megfogalmazták: furcsa, hogy évek óta annyi mindent csak a szűkös központi támogatással próbálnak megmagyarázni az önkormányzatok. Saját ötletekről, jó értelemben vett lobbizásról viszont nem igazán esik szó. Sőt, Velemben például egy tőkeerős nagyvállalkozó elképzeléseit is meghiúsították. Tény, a falvak elöljáróitól komoly „kitörési pontokról” magam sem igazán hallottam. Hegyalja fantasztikus természeti adottságait látván Börcsök Antal pusztamérgesi tanító (ma a község polgármestere) jutott eszembe. Az a megszállott ember, aki kora reggeltől késő estig talpalt a faluért. Járta a hivatalokat, pályázatok tucatját írta, és a puszta, a homok közepére egy európai hírű üdülőfalut „varázsolt”. Távol áll tőlem, hogy az okos szerepében tetszelegjek és tanácsokkal lássam el a Kőszeg-hegyalján élőket. Ám a féltés, az aggodalom mondatja velem: elkelne a vidéken egy kistérségi menedzser. Egy olyan szakember, aki az öt falu érdekeit képviselve, azok felvirágoztatásáért, az emberek életkörülményeinek jobbításáért dolgozik. Pálfalvi Gábor Elkelne egy kistérségi menedzser Szűkölködő települések Horváth Miklós: Nem haraggal váltunk ki A cáki pincesoron SPHECHEH ILDIKÓ FELVÉTELEI Szabadföld 3