Szabad Föld, 1999. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-05 / 1. szám
1999. JANUÁR 5.) ❖ \ V Tizennyolc puska halad vonalban, elszánt arcú férfiak kezében mind. Egymástól negyven-ötven méterre lépkednek, szemük keskenyre húzva, szájuk beharapva. Feszültek. Egyik se tudja, melyik fogja ekeiként meghúzni a ravaszt, melyikük fog elsőként ölni. Havazni kezd, vág a szél. Sík vidék. Nem áll az útjába a télnek semmi. Egyiküknek eszébe jut a makk-király. A kártyalapon ég a tűz, egy pásztor melengeti gémberedett kezét. Az övén, lám, kesztyű van, mégis fázik. Az asszony odabújt hozzá reggel, de mondta neki, most nem lehet. Mindjárt kelni fog. Várják a többiek. Pedig szereti, mikor bevackolja magát hozzá. Kicsit meghízott, de nem baj: egy asszonyon inkább legyen több, mint kevesebb. A fegyvert már este rendbe tette. Kikészítette a ruhát is, a kommandósruhát. Nem játék, amire készül. Dörögni fognak a fegyverek. Reméli, nem lesz baj. Csinálj egy jó kávét, mondja az asszonynak, s hogy a kemény hangon enyhítsen, mielőtt kibújik a paplan alól, végigsimít a hasán. - Nyúl balról - kiált valaki, s tényleg ott rohan. Ez az első ma reggel. Egyik rálő, aztán egy másik is, de hiába a sok durrogás, a nyúl nem hemperedik fel, fut tovább. Ő nem lőtt. Fel se emelte a puskát. - Józsikám, miért nem figyelsz? A lábad között futott ki. Ne ábrándozzatok! Ez az elnök hangja. Erős, határozott hang, szembefordul a széllel is, felér egy-egy lövéssel, amit mond. Mert itt mondani kell mindent. Az emberek kezében puska van. Tizennyolc puska, mellyel tizennyolc elszánt arcú férfi masíroz vonalban. Ahogy a nyúl odavan, benne is odalesz az elszántság. És mintha erre vártak volna mindannyian. Hogy ne öldöklés legyen a vadászat, hanem játék. Passzió. Ahol ugratni lehet a másikat. A tizennyolcban van könyvelő, sofőr, raktáros, orvos, bankember, de egy ilyen téli reggelen vadász lesz mind. Elszánt, szűkre húzott szemű, fegyveres. Lehet, hogy a makk-királyon vadász melegszik, nem pásztor? Mert az a piros alsó. A kuoni pásztor. Hol lehet vajon kuoni? Ott is ilyen hideg van? Bal szélen ropogni kezdenek a puskák, s a tizennyolc férfiú megáll, hogy csodát lásson. Mert bizony csoda, amikor elöl fut a róka, és utána a nyúl, mint ott, a fasor előtt. A puska hangja átrendezi a természet törvényeit. Ő például szelíd ember, mégis vágyott ide. Évekig várt, amíg bekerülhetett, s most negyvenezret fizet pár nyúlért meg fácánért meg persze a vacsoráért, amire elviszi az asszonyt is. Az cseppet sem lelkesedik a csoportos lövöldözésért. , J egyszer még a seggedbe durrant valamelyik vaksi cimborád” - mondja néha, s ő érzi, nem tréfából ismételgeti ezt a mondatot. A reggeli készülődést szereti a legjobban. A fagyizóban szoktak találkozni. A dabasi fagyizóban. Megiszik még egy kávét, van úgy, hogy beleöntet a presszósnővel kevés rumot, de ilyen szélben az se ér sokat. „Gyerekek, ez kifújja belőlünk a múlt heti pálinkát is, nemcsak a ma reggelit” - mondja Sanyi, akinek récetollak csillognak a kalapján. Van, aki ad magára, és igazi felszerelésben érkezik, de a gúnyák bizony vegyesek. Arra már nemigen van példa, amit a hetvenes években hordtak: rendőrcsizma, katonanadrág, munkásőrpufajka, de a fegyverek is, ahány, annyiféle. A legtöbbje orosz. Az övé is az. Minek kéne jobb? Imrének Browningja van, mégse talál vele többször. Hetvenért vette tavaly, most százezerért kínálja. Jobb volna persze egy finom belga puska, de hát az csaknem egymillió. Na, végre. Valaki lelőtte az első nyulat. Hátul találta el. A nyúl mellső lábaival próbál továbbkotorni, de nem bírja soká. A raktáros utoléri, felemeli, tenyéréllel kétszer tarkón vágja, kész, nincs tovább. A puska törvénye erős törvény. Nincs idő, nincs hely fellebbezni ellene. Előbb még itt szaladt, most meg csüng élettelenül szíjra fűzve. Holnap vagy holnapután paprikás lesz belőle. Bort isznak hozzá, és simára szopogatják a csontjait. Egy ideje azt lövik, amit Isten ad. Minden véletlenszerű, minden esetleges. Fácán ma aligha lesz. A nagy szélben a madár megbújik, s hacsak rá nem lépnek, nem mozdul. Korábban telepítették ide ezt-azt. Még foglyot is. Volt mire lőni bőven. Aztán a vadászati törvény elrontotta jó dolgukat. A társaság területének fele a katonáké lett. Mert ők is szeretnek lőni, s nagyot téved, aki azt hiszi, hogy emberre inkább. Senki nem utálja jobban a háborút a katonánál. Hisz akkor vége az aranyvilágnak. El is vették a legjobb területet a tizennyolcaktól. No, mindegy, így is akad néha nyúl meg fácán. Van, hogy ez is. - Vigyázni, ez fut keresztbe! Senki nem lő, ha nyúl jön, akkor sem... Hallott róla, hogy ez régen másként ment. Robi mesélt arról, hogy a felvidéki Tómegyeren Trianon előtt harmincötezer apróvadat ejtett el hatnyolc puskás tizenöt nap alatt. Grófi birtok volt, vadgazdálkodásuk példás. Egész évben azért a tizenöt napért dolgoztak. Ezekről ma úgy beszélnek, mint meséről az Ezeregyéjszakából. Alig hinni, hogy ilyen is volt. Miért lett rosszabb annyi minden ebben a században? Újabb nyúl, újabb lövés. Ezúttal az elnök hibázza el. — Köszöni, jól van — mondja a túloldali puskaszomszéd. -Ejnye, Karcsi, így én lövök - mondja az innenső. A tábla végére értek, megállnak. Mindenki lerakja, amit eltalált. Tizenöt nyúl és két fácán. Ennyi a teríték. Három nyulat még lőni kell, hogy mindenkinek jusson. S ha egy-kettővel több lesz, akkor viszünk a jegyzőnek, az orvosnak: a jó kapcsolatok nagyon fontosak. Egy nyúl, egy fácán, egy kevés őzhús sokat segít. Az elnök kopaszra nyírt, ötvenes férfi. Látni rajta, nem veti meg a jót, bármi legyen az. Ezért szeretik? Talán ezért. Meg hogy nem álszenteskedik. Nagy szája van, de a szíve is nagy. Elődje más volt. Azt mondta, látni nem akar nőt a vadászok között. Miért haragszanak bizonyos férfiak a nőkre? Azt hiszik, egy asszony fegyverrel a kézben legyőzhetetlen? Győzni gyakran annyi, mint veszteni, s egy ügyes vesztes megnyerhet mindent. Ezt a vadászok nem tudják? A teríték kocsira kerül, a tizennyolcak új remény felé indulnak. Mert fácánnak lenni kell valahol. A tanya melletti kis erdőben, talán majd ott. A szél erősebben vág, a hó az arcukba csap. Kevés szó esik. - Nem fázol? Téged be kéne keretezni. A puskákba töltény kerül, a puskásokba pálinka. A hajtás folytatódik. Folytatódnia kell három nyúlért és a becsületért, hiszen fácán nélkül vékony a kompetencia, ahogy az elosztást maguk között mondják. Nem mondanák másként az istennek se, hisz még azt gondolja valaki, hogy az ott civil, aki csak úgy odakeveredett. A vadászatban nem a puska a legfontosabb, nem a lövés, nem a találat, nem a hazavitt vad, hanem az odatartozás. Hogy benne legyen a bandában. Ezért vállalta ő is évekig a magaslelépítést, ezért javította a sok fácánetetőt, miközben várta, hogy egy napon a nevén szólítsák. Mert akinek tudták a nevét, előbbutóbb bejutott, és megvehette a puskát. Csakhogy közben egy s más elmúlt, megkopott. Régen, ha ott feküdt a lelőtt őz a lucernásban, téptek neki egy marokkal, és a szájába tették utolsó falatként. És mindig megemelték előtte a kalapjukat. Ha nagyvadat ejtettek, ágat törtek egy fenyőről, vagy ha az nem volt, hát másról, a vérébe mártották, és feltűzték a kalapjuk mellé. Róka fut ki az erdőből, egyenesen az elnök felé. Két lövés, a lompos nagyot bucskázik, aztán rátelepszik a végleges csend. Három róka eszi már egy ideje a tanyás tyúkjait. Mostantól csak kettő fogja. Öreg példány, elég bolhás... Fácán sehol. Egy mátyásmadár szemtelenkedik a tizennyolc puskással. Repül ide-oda, s röhögi őket. Csúfolódva, rekedtes hangon csattogja: „Nincs fácán, nincs fácán...” Egy a tizennyolcból hirtelen felemeli fegyverét, és nincs mátyásmadár és nincs csúfolódás se többé. A lövések utáni csend a legsűrűbb, a legiszonyatosabb. Volt, nincs - ez a két szó préselődik össze némasággá, s ebbe a lélek kicsit beleremeg. Akkor is, ha csupán egy mátyásmadár hallgatott el örökre. ❖ Dél közeleg. A férfiak szűkre húzott szeme kitágul, szájukat se harapják be szigorúan. Sőt van, aki megnyalja az ajkát. Néhány kilométerre, a vadászházban talán már elkészült az ebéd. A menüt mindenki tudja, és senki nem gondol arra, hogy az asszony otthon ma jobbat főz. Ő se gondol rá, pedig a felesége nagyon érti a leveseket, a rakott krumplit, a sokféle süteményt, csak hát most fácánleves lesz és nyúl. Sült nyúl. Beérnek a házhoz, lerakják a kocsiról a terítéket, az egyik nyúlra és a puskára ráfektetik az újoncot, akinek most sikerült először, s egy bottal rávetnek a fenekére párszor. Nem erősen, pedig úgy kéne. Kellemesek az átélt szenvedések, tartja egy régi mondás, de ami rég volt, a vadászok háza táján is elmúlt. Ki-ki megkapja a maga nyulát, az elnök szól, hogy a vadászjegy árát, a nyolcezer-négyszázat senki ne felejtse legközelebb, és gondoljon a nyúlbefogásra is, amikor elevenen kell megcsípni őket, mert az hozza a pénzt. Ha a nyulak tudnák, milyen gyöngén állunk, maguktól eljönnének, talán egészen idáig, a vadászházig. Asztalhoz ül mindenki, ő is. A leves jó, sok tésztát szed hozzá, sárgarépát, mellehúsát. Az utolsó kanálnál tart, s már hozzák a nyulat is. Közben az asszonyra gondol, arra, ahogy odabújt hozzá reggel. Hiába. A vadászat férfidolog. S a puska néha kárpótol azért is, ami máshol elmarad. Végh Alpár Sándor Tizennyolc halott nyúl esete Jól van, kiskutyám, jól van, de engedd már az Isten áldjon meg! el. A SZERZŐ FELVÉTELEI Az újonc, aki először talált a nyúl elejébe, várja az avató botütést a hátuljára rinj^v LfULr-xY. ciL-uLIril ‘-iL.tr] 07 Szabad föld 5 „Szórakozni, játszani, nyerni akar? A megoldás kulcsa A kulcs! Megashow az MTV 1-en! Minden második szerdán A kulcs. Lakást, autót, utazást és televíziót nyerhet! Küldje be televízió-előfizetési nyugtáját vagy az átutalása igazolását az 1373 Budapest, Pf. 500 címre! Kis szerencsével részt vehet a show-ban, és ha Fortuna kegyes önhöz, lakást nyerhet!” A Casablanca dala Lassan-lassan megszokják A kulcs nézői, hogy ebben a műsorban a legtöbb szereplő „mást csinál”. Vagyis még véletlenül sem azt, amit megszoktunk tőle. Garas Dezső például énekel. Hogy mit és miért éppen azt, arról is beszélgettünk a művésszel a felvétel szünetében. - Szóval mi is az a dal? -Tartok tőle, hogy a fiatalabbaknak nem lesz ismerős, számomra mindenesetre a legkedvesebb filmslágerek egyike, kedvenc filmemből, a Casablancából. G. Dénes György nem egyszerűen lefordította a dal szövegét, hanem egy igazi magyar, sőt inkább igazi pesti szöveget gyártott hozzá. Büszke vagyok, hogy ebben a változatban én adhatom elő elsőként. -A dal valóban szép, a szöveg „vagánysága” pedig tényleg pesties. Garas Dezsőnek ennyire fontos Budapest? - Még annál is jobban! De úgy látszik, a dolog fordítva is igaz. Abból, hogy nemrég megkaptam a Budapestért-díjat, úgy gondolom, hogy Garas Dezső is fontos a fővárosnak, elvégre az egész életemet pesti lakosként éltem le, még akkor is, ha közben imádom a magyar vidéket. - Hogy telnek mostanában a napjai? Sokat dolgozik? - Nem mondhatom, hogy agyonterhelt vagyok. Mostanában csendesebb, úgy is lehet nevezni, normális körülöttem a világ. A Játékszínben nagy sikerrel megy a Napsugár fiúk, amiben remek szerepem van. A Madách Kamarában pedig a közelmúltban kezdtem meg A pillangók szabadok rendezését. Bemutató hamarosan, remélem, nagy sikere lesz! - Miként telt a szilveszter? - Öregesen, de épp úgy, ahogy én szeretem. Ránk fért egy kis pihenés, ezért néhány napra átruccantunk Ausztriába, s elbújtunk egy családias hangulatú hegyi panzióba. Ott köszöntöttük az újévet is, meg kell mondjam, sokkal csöndesebben, mint itthon szoktuk, ahol ugye ilyenkor van káposztaleves meg éjfélkor tűz a kertben. Ezek a sógorok csöndesebb népek. Éjfélkor eldurrantottak egy-két petárdát, megittak egy pohár pezsgőt, s ezzel elintézték az új esztendő köszöntését. - Tett-e valami fogadalmat az újév első perceiben? - Én még gyerekkoromban megfogadtam, hogy újévkor nem fogadok meg semmit Ezt a fogadalmamat azóta is tartom! M. K. ________________________________________________________ CSER JÁNOS FELVÉTELE