Szabad Föld, 2000. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-04 / 1. szám
2000. JANUÁR 4. KL&aaowar Közösségteremtő példa múltból és mából Patajiak: skörtánca Dunapatajon az ötvenes éveket megelőzően élénk társadalmi élet zajlott. Közösséget alkottak a gazdák, az iparosok, a katolikusok, az 1848-as hagyományok ápolói, de működött református leányegylet, úri kaszinó és sportegyesület is. A patajiak az összejöveteleken gazdasági-társadalmi kérdésekről vitatkoztak, ugyanakkor kulturális missziót teljesítettek, több sikeres népszínművet mutattak be. Aztán 1945 után változott a helyzet, a gyökeresen átalakult politikai és gazdasági helyzet miatt a jól szervezett közösségek egymás után szűntek meg, persze nem önszántukból. Legtovább az iparoskor tartotta magát, mígnem az ő munkájukat is ellehetetlenítették. Viharos előzmények A nyolcvanas évek végén Dávid János és barátai úgy gondolták, ideje lenne felébreszteni Csipkerózsika-álmából a hajdani egyesületeket. Vállalkozásuk szinte lehetetlennek tűnt, mégis megpróbálkoztak vele. Dunapataj akkoriban az érdeklődés középpontjába került: Magyar Bálint szociológusként anyagot gyűjtött és könyvet írt a faluról, Schiffer Pál és Juhász Pál pedig dokumentumfilmet forgatott a Dávid nagyobb rendezvényeket szép számmal látogatják. Természetesen alkalmazkodunk az idénymunkákhoz, és nem akkor hirdetünk programokat, amikor kapálni vagy szüretelni kell. A Patafiak Köre minden új kezdeményezésre nyitott. Felkaroljuk a civil szervezeteket, például a sportkört, a népdalcsoportot, a mozgáskorlátozottakat. Fontosnak tartjuk a térségi összefogást, hiszen többen többet érhetünk el. A lokálpatrióták kiharcoltak maguknak egy székházat. A hajdani csendőrlaktanya ma már az egyesület tulajdonában van és közművelődési célokat szolgál. A tornácos épületet szépen felújították. A nagyteremben százhúsz vendéget tudnak fogadni. A könyvtár berendezésére a Soros Alapítványtól nyertek pénzt. - Hányan jönnek össze a pataji körben? - Száztíz állandó tagunk van -válaszolja Takács Jánosné titkár. - Ez jóval több, mint korábban. Egyszeri belépési díjként 1500, illetve 800 forintot kell fizetni. Viccesen azt szoktuk mondani: mindonta betérnek kártyázni, beszélgetni, sőt időnként vacsorát is főznek együtt. Nem ritka, hogy a társaság jókedvében körtáncot jár. Évek óta a Patajiak Köre szervezi-rendezi a falu március 15-i ünnepségét. Sok érdeklődőt vonz a Duna-parti majális, a bátyus bál is. A Pataji Ősz elnevezésű, három napon át tartó vigadalom idején kerítenek alkalmat a pacalfőző versenyre. Legutóbb 450 kiló alapanyag rotyogott a kondérokban - és a végén kevésnek bizonyult. Minden esztendőben vetélkednek egymással a bortermelők és a kolbászkészítők. Izgalmas (vérre menő?) játék, hogy kié lesz a vándorserleg. - Mennyi pénzből gazdálkodnak? - fordulok kíváncsian Takács Béla gondnokhoz, aki remek szakács hírében áll. - Az egyesület fenntartására évente százezer, rezsire pedig ennek duplája kell. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk az önkormányzattal. A helyi költségvetésből százötvenezer forintot kapunk. A tagdíjakból is összejön valamennyi, és részt veszünk a legkülönfélébb pályázatokon. Örömmel fogadjuk a támogatók adományait. Mindig akadnak olyanok, akik egyetértenek céljainkkal, s nem csak egyszer segítenek. Nem könnyű megnyerni a fiatalokat, pedig fontos volna, hogy az idősektől átvegyék a stafétabotot. A Patafiak Körének nincs különösebb „csábítási” taktikája. Igyekeznek olyan rendezvényeket szervezni, melyeket az ifjabb polgárok is szívesen választanak. Ilyenek például a színházlátogatások, a kirándulások, az ügyességi versenyek. Számolni kell azzal is, hogy a mai gyerekek korszerű ismeretekkel rendelkeznek, nyelveket tudnak, számítógépet bűvölnek. Az egyesület vezetősége azon töri a fejét, milyen elfoglaltságot tudnának kínálni az iskolásoknak a nyári szünetre. A helyszín adott: a közeli Szelidi-tónál természetközelben tölthetnék a napokat a nebulók. - Mit hozhat a jövő? - érdeklődöm végezetül Bévárdi Páltól. - Az igényektől egy lépéssel előbb kell lennünk. Sajnos a pataji művelődési ház munkatársai nem állnak a helyzet magaslatán, ezért sokan inkább a kisebb közösségeket választják. Szeretnénk Pataji nevezetesség: az unitárius templomban múzeumot rendeztek be a mezőgazdasági vállalkozókat összefogni, hamarosan előadásokat tartunk nekik. Célunk, hogy széles körben megismertessük a biogazdálkodást és a hozzá kapcsolódó lehetőségeket. A szlovák, az erdélyi és a német testvérvárosi barátságokon túl szükség volna további külföldi kapcsolatokra. Biztosan fel tudnánk használni tapasztalataikat. Most, hogy az Európai Unióba készülünk, különösen sokat profitálhatnánk belőlük. A kapuk nyitottak Dunapataj „református végvárként” örök hátrányban volt a délről terjeszkedő katolikus érsekségi nagybirtokkal, és jócskán elmaradt a fejlődésben északi szomszédjától, a sváb lakosságú Hartától. Pataj nem véletlenül volt mindig is „rebellis” község. S a dacos falulakók megalkották zárt közösségeiket, olyanokat persze, ahová az azonos érdeklődésűeket beengedték. Nincs ez másként ma sem. A kapukat kinyitották, bárki beléphet rajtuk. Csak az a baj, hogy nehéz becsalogatni a befelé forduló, zárkózott embereket. Néha a leglátványosabb program is hiábavaló. A jövő mégis a helyi szerveződések erejében, az egyesületek, körök áldásos tevékenységében mutatkozik. Nagy fegyvertény az, ha sikerül összehozni az embereket. Akár csak egy estére is. Borzák Tibor családról. A helyiekben egyre erősebben fogalmazódott meg a közösségteremtés igénye, csakhogy az akkori állami-politikai hatalom az efféle mozgolódást demokráciaellenesnek tartotta. Volt is gáncsoskodás bőven, s a patajiak nemes kezdeményezéséből politikai ügyet kreáltak. Szerencsére a szervezők nem hátráltak meg. Ismert személyiségektől - köztük Magyar Bálinttól, Schiffer Páltól, Romany Páltól, Szabad Györgytől, Beke Páltól - kaptak biztatást és bátorítást. Viharos előzmények után 1985. október 18-án több mint kilencven taggal végre megtarthatták az alakuló ülést. Pastyik István múzeumigazgató javaslatára az egyesületet Patajiak Köre névre keresztelték. - Kétezer őszén ünnepük tizenöt éves fennállásukat. Még ma is képesek megmozgatni a lakosságot? - kérdezem Bévárdi Páltól, az egyesület társelnökétől. - Változtak az idők és változtak a lehetőségeink. Dunapatajon szinte mindenki a mezőgaz- Takács Béla gyakran főz a vendégeknek hasággal foglalkozik, s a megélhetés érdekében egyre többet kell dolgoz- denki megveszi magának a székét, de hogy miuk. Ennek következtében nehezebb őket milyen gyakran ül rajta, az igazán nem zajmozgósítani. De nincs panaszra okunk, atunk múlik. Kialakult egy törzsgárda. Na- Mindenki széket vesz Hol vannak a fiatalok? Takács Jánosné örül, ha telt ház van Bévárdi Pál szorgalmazza a külföldi kapcsolatokat A SZERZŐ FELVÉTELEI A kör címere a székház homlokzatán Szabadföld 3 Megkezdődött a millenniumi ünnepségsorozat Államiságunk és a kereszténység felvételének millenniumi ünnepségsorozata 2000. január 1-jétől 2001. augusztus 20-ig tart. Az előkészületekről és a programokról Nemeskürty István kormánybiztos kiemelte: a másfél évig tartó ünneplések sora akkor lesz méltó a nemzethez, ha hazánk közösségeinek sokasága úgy vesz részt benne, hogy a maga vállalta feladatokat elvégezve nyomot hagy örököseinek és a nemzet egészének egyaránt. Történelmünk során először államiságunk ezeréves évfordulója lehetőséget ad arra, hogy ne csak a mindenkori kormány elhatározta ünneplésekre kerüljön sor, hanem a jeles évfordulót hazánk lakossága saját kezdeményezéséből, kedve és elképzelése szerint tegye emlékezetessé. A Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatala az előkészítő munka során valamennyi - több mint 3200 - magyarországi településsel kapcsolatba lépett. Az önkormányzatok maguk határozhatják meg a helyi ünnepség napját, eseményeit. Eddig csaknem ezer település jelezte, mikor, mit és mivel ünnepel. Csaknem háromszáz önkormányzat tervezi képzőművészeti alkotás felállítását a jeles évforduló megörökítésére. A többségében köztéri szobrok közül 56 helyen a közösség Szent István király alakjának megörökítését kívánta. Az ünnepségsorozat a millenniumi zászló átadásával indult, amelynek első példányát a köztársasági elnök kapta. Az év folyamán valamennyi település önkormányzata az általa meghatározott helyi ünnepnapon - a többség augusztusban - átveszi az erre az alkalomra tervezett s a későbbi évszázadoknak megőrzendő emlékzászlót. Elsőként egy Árpád-kori kis falunak, a Komárom-Esztergom megyei Bajótnak a miniszterelnök nyújtotta át ünnepélyesen az év elején a millenniumi lobogót. A hazai települések pályázhattak is az anyagi erejüket meghaladó, maradandó alkotások létrehozására, ezt a több mint másfél milliárd forint keretéből a kormánybiztosi hivatal is támogathatja. A tapasztalatok és a tervek egyaránt bizonyítják, hogy a lakosságban él az ezeréves lét tudata, s igénylik méltó megünneplését. Mivel nemzeti önazonosságunk közös alapja a magyar nyelv, a szervezők szándéka szerint a millennium a magyar beszéd ünnepe is lesz. Ennek jegyében szavalóversenyeket szerveznek majd. A Himnusz keletkezésének születésnapját - a magyar kultúra napját - Pécsett rendezik meg. A jeles évfordulóra állami megbízás alapján Szokolay Sándor - Nagy Gáspár versére Symphonia Hungarorum címmel -, valamint Balassa Sándor, Terényi Ede és Dubrovay László új zeneművet komponált. Melocco Miklóst Esztergomban, Kő Pált Budapesten felállítandó, monumentális Szent István-szobor alkotására kérték fel. A határainkon túli ünnepségeket és a magyar kultúra ezeréves történetének méltó bemutatását külföldön a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szervezi. A tárca ebben az évben 19 milliárd forintot oszt szét az ünnepi időszakra tervezett, javasolt és létrehozandó eseményekre és alkotásokra. Ebből az összegből elősegítik a megrongálódott, elbontott, megcsonkított köztéri alkotások rekonstrukcióját. A minisztérium 36 országban támogat programokat, rendezvényeket országunk múltjának és jelenének bemutatására. Ennek egyik különleges eseménye lesz a II. János Pál pápa tiszteletére felajánlott ajándékkoncert a Vatikánban. A magyar és az angol miniszterelnök az Aranybulla és a Magna Charta egy-egy másolatát cseréli ki. A kultusztárca Helyi ünnepségek, konferenciák címmel meghirdetett pályázatára több mint ezerkétszáz jelentkezés futott be eddig határon belülről és kívülről, önkormányzatoktól, történelmi egyházaktól és civil szervezetektől. A szakminisztérium csaknem háromszáz nyertes rendezvény méltó megtartását 200 millió forinttal támogatja. Lovass Ildikó