Szabad Föld, 2000. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-04 / 1. szám

2000. JANUÁR 4. KL&aao­­war Közösségteremtő példa múltból és mából Patajiak: skörtánca Dunapatajon az ötvenes éveket megelő­zően élénk társadalmi élet zajlott. Közös­séget alkottak a gazdák, az iparosok, a ka­tolikusok, az 1848-as hagyományok ápo­lói, de működött református leányegylet, úri kaszinó és sportegyesület is. A patajiak az összejöveteleken gazdasági-társadalmi kérdésekről vitatkoztak, ugyanakkor kul­turális missziót teljesítettek, több sikeres népszínművet mutattak be. Aztán 1945 után változott a helyzet, a gyökeresen át­alakult politikai és gazdasági helyzet miatt a jól szervezett közösségek egymás után szűntek meg, persze nem önszántukból. Legtovább az iparoskor tartotta magát, mígnem az ő munkájukat is ellehetetlení­tették. Viharos előzmények A nyolcvanas évek végén Dávid János és barátai úgy gondolták, ideje lenne feléb­reszteni Csipkerózsika-álmából a hajdani egyesületeket. Vállalkozásuk szinte lehe­tetlennek tűnt, mégis megpróbálkoztak vele. Dunapataj akkoriban az érdeklődés középpontjába került: Magyar Bálint szo­ciológusként anyagot gyűjtött és könyvet írt a faluról, Schiffer Pál és Juhász Pál pe­dig dokumentumfilmet forgatott a Dávid nagyobb rendezvényeket szép számmal lá­togatják. Természetesen alkalmazkodunk az idénymunkákhoz, és nem akkor hirdetünk programokat, amikor kapálni vagy szüretelni kell. A Patafiak Köre minden új kezdemé­nyezésre nyitott. Felkaroljuk a ci­vil szervezeteket, például a sport­kört, a népdalcsoportot, a mozgás­­korlátozottakat. Fontosnak tartjuk a térségi összefogást, hiszen töb­ben többet érhetünk el. A lokálpatrióták kiharcoltak maguknak egy székházat. A hajda­ni csendőrlaktanya ma már az egyesület tulajdonában van és köz­­művelődési célokat szolgál. A tor­­nácos épületet szépen felújították. A nagyteremben százhúsz vendé­get tudnak fogadni. A könyvtár berendezésére a Soros Alapít­ványtól nyertek pénzt. - Hányan jönnek össze a pataji körben? - Száztíz állandó tagunk van -válaszolj­a Takács Jánosné titkár. - Ez jó­val több, mint korábban. Egyszeri belépési díjként 1500, illetve 800 forintot kell fizet­ni. Viccesen azt szoktuk mondani: min­donta betérnek kártyázni, beszél­getni, sőt időnként vacsorát is főz­nek együtt. Nem ritka, hogy a társa­ság jókedvében körtáncot jár. Évek óta a Patajiak Köre szerve­­zi-rendezi a falu március 15-i ün­nepségét. Sok érdeklődőt vonz a Duna-parti majális, a bátyus bál is. A Pataji Ősz elnevezésű, három na­pon át tartó vigadalom idején kerí­tenek alkalmat a pacalfőző verseny­re. Legutóbb 450 kiló alapanyag rotyogott a kondérokban - és a vé­gén kevésnek bizonyult. Minden esztendőben vetélkednek egymás­sal a bortermelők és a kolbászké­szítők. Izgalmas (vérre menő?) já­ték, hogy kié lesz a vándor­serleg. - Mennyi pénzből gaz­dálkodnak? - fordulok kí­váncsian Takács Béla gondnokhoz, aki remek szakács hírében áll. - Az egyesület fenntar­tására évente százezer, re­zsire pedig ennek duplája kell. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk az önkormányzat­tal. A helyi költségvetésből százöt­venezer forintot kapunk. A tagdí­jakból is összejön valamennyi, és részt veszünk a legkülönfélébb pá­lyázatokon. Örömmel fogadjuk a támogatók adományait. Mindig akadnak olyanok, akik egyetérte­nek céljainkkal, s nem csak egy­szer segítenek. Nem könnyű megnyerni a fiata­lokat, pedig fontos volna, hogy az idősektől átvegyék a stafétabotot. A Patafiak Körének nincs különö­sebb „csábítási” taktikája. Igyekez­nek olyan rendezvényeket szer­vezni, melyeket az ifjabb polgárok is szí­vesen választanak. Ilyenek például a szín­házlátogatások, a kirándulások, az ügyességi versenyek. Számolni kell azzal is, hogy a mai gyerekek korszerű ismeretekkel rendelkez­nek, nyelveket tudnak, számítógé­pet bűvölnek. Az egyesület veze­tősége azon töri a fejét, milyen el­foglaltságot tudnának kínálni az is­kolásoknak a nyári szünetre. A helyszín adott: a közeli Szelidi-tó­­nál természetközelben tölthetnék a napokat a nebulók. - Mit hozhat a jövő? - érdeklő­döm végezetül Bévárdi Páltól. - Az igényektől egy lépéssel előbb kell lennünk. Sajnos a pataji műve­lődési ház munkatársai nem állnak a hely­zet magaslatán, ezért sokan inkább a ki­sebb közösségeket választják. Szeretnénk Pataji nevezetesség: az unitárius templomban múzeumot rendeztek be a mezőgazdasági vállalkozókat összefog­ni, hamarosan előadásokat tartunk nekik. Célunk, hogy széles körben megismertes­sük a biogazdálkodást és a hozzá kapcso­lódó lehetőségeket. A szlovák, az erdélyi és a német testvérvárosi barátságokon túl szükség volna további külföldi kapcsola­tokra. Biztosan fel tudnánk használni ta­pasztalataikat. Most, hogy az Európai Unió­ba készülünk, különösen sokat profitálhat­nánk belőlük. A kapuk nyitottak Dunapataj „református végvárként” örök hátrányban volt a délről terjeszke­dő katolikus érsekségi nagybirtokkal, és jócskán elmaradt a fejlődésben észa­ki szomszédjától, a sváb lakosságú Har­­tától. Pataj nem véletlenül volt mindig is „rebellis” község. S a dacos falulakók megalkották zárt közösségeiket, olya­nokat persze, ahová az azonos érdeklő­désűeket beengedték. Nincs ez másként ma sem. A kapukat kinyitották, bárki beléphet rajtuk. Csak az a baj, hogy ne­héz becsalogatni a befelé forduló, zár­kózott embereket. Néha a leglátványo­sabb program is hiábavaló. A jövő mégis a helyi szerveződések erejében, az egyesületek, körök áldásos te­vékenységében mutatkozik. Nagy fegy­vertény az, ha sikerül összehozni az embe­reket. Akár csak egy estére is. Borzák Tibor családról. A helyiekben egyre erősebben fogalmazódott meg a közösségteremtés igénye, csakhogy az akkori állami-politi­kai hatalom az efféle mozgolódást demok­ráciaellenesnek tartotta. Volt is gáncsoskodás bőven, s a patajiak nemes kezdeményezé­séből politikai ügyet kreáltak. Szerencsére a szervezők nem hátráltak meg. Ismert személyi­ségektől - köztük Magyar Bá­linttól, Schiffer Páltól, Romany Páltól, Szabad Györgytől, Beke Páltól - kaptak biztatást és báto­rítást. Viharos előzmények után 1985. október 18-án több mint kilencven taggal végre megtart­hatták az alakuló ülést. Pastyik István múzeumigazgató javasla­tára az egyesületet Patajiak Köre névre keresztelték. - Kétezer őszén ünnepük ti­zenöt éves fennállásukat. Még ma is képesek megmozgatni a lakosságot? - kérdezem Bé­várdi Páltól, az egyesület társ­elnökétől. - V­áltoztak az idők és változ­tak a lehetőségeink. Dunapata­jon szinte mindenki a mezőgaz- Takács Béla gyakran főz a vendégeknek hasággal foglalkozik, s a megél­hetés érdekében egyre többet kell dolgoz- denki megveszi magának a székét, de hogy miuk. Ennek következtében nehezebb őket milyen gyakran ül rajta, az igazán nem zaj­mozgósítani. De nincs panaszra okunk, a­tunk múlik. Kialakult egy törzsgárda. Na- Mindenki széket vesz Hol vannak a fiatalok? Takács Jánosné örül, ha telt ház van Bévárdi Pál szorgalmazza a külföldi kapcsolatokat A SZERZŐ FELVÉTELEI A kör címere a székház homlokzatán Szabadföld 3 Megkezdődött a millenniumi ünnepségsorozat Államiságunk és a kereszténység felvételének millen­niumi ünnepségsorozata 2000. január 1-jétől 2001. au­gusztus 20-ig tart. Az előkészületekről és a programokról Nemeskürty István kormánybiztos kiemelte: a másfél évig tartó ünneplések sora akkor lesz méltó a nemzethez, ha hazánk közösségeinek sokasága úgy vesz részt benne, hogy a maga vállalta feladatokat elvégezve nyomot hagy örököseinek és a nemzet egészének egyaránt. Történelmünk során először államiságunk ezeréves évfordulója lehetőséget ad arra, hogy ne csak a minden­kori kormány elhatározta ünneplésekre kerüljön sor, ha­nem a jeles évfordulót hazánk lakossága saját kezdemé­nyezéséből, kedve és elképzelése szerint tegye emléke­zetessé. A Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatala az előkészítő munka során valamennyi - több mint 3200 - magyarországi településsel kapcsolatba lépett. Az önkor­mányzatok maguk határozhatják meg a helyi ünnepség napját, eseményeit. Eddig csaknem ezer település jelez­te, mikor, mit és mivel ünnepel. Csaknem háromszáz ön­­kormányzat tervezi képzőművészeti alkotás felállítását a jeles évforduló megörökítésére. A többségében köztéri szobrok közül 56 helyen a közösség Szent István király alakjának megörökítését kívánta. Az ünnepségsorozat a millenniumi zászló átadásával indult, amelynek első példányát a köztársasági elnök kapta. Az év folyamán valamennyi település önkormány­zata az általa meghatározott helyi ünnepnapon - a több­ség augusztusban - átveszi az erre az alkalomra tervezett s a későbbi évszázadoknak megőrzendő emlékzászlót. Elsőként egy Árpád-kori kis falunak, a Komárom-Eszter­­gom megyei Bajótnak a miniszterelnök nyújtotta át ünne­pélyesen az év elején a millenniumi lobogót. A hazai települések pályázhattak is az anyagi erejüket meghaladó, maradandó alkotások létrehozására, ezt a több mint másfél milliárd forint keretéből a kormánybiztosi hivatal is támogathatja. A tapasztalatok és a tervek egy­aránt bizonyítják, hogy a lakosságban él az ezeréves lét tudata, s igénylik méltó megünneplését. Mivel nemzeti önazonosságunk közös alapja a magyar nyelv, a szervezők szándéka szerint a millennium a ma­gyar beszéd ünnepe is lesz. Ennek jegyében szavalóver­senyeket szerveznek majd. A Himnusz keletkezésének születésnapját - a magyar kultúra napját - Pécsett rende­zik meg. A jeles évfordulóra állami megbízás alapján Szokolay Sándor - Nagy Gáspár versére Symphonia Hungarorum címmel -, valamint Balassa Sándor, Terényi Ede és Dubrovay László új zeneművet komponált. Melocco Mik­lóst Esztergomban, Kő Pált Budapesten felállítandó, mo­numentális Szent István-szobor alkotására kérték fel. A határainkon túli ünnepségeket és a magyar kultúra ezeréves történetének méltó bemutatását külföldön a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szervezi. A tár­ca ebben az évben 19 milliárd forintot oszt szét az ünnepi időszakra tervezett, javasolt és létrehozandó eseményekre és alkotásokra. Ebből az összegből elősegítik a megrongá­lódott, elbontott, megcsonkított köztéri alkotások rekonst­rukcióját. A minisztérium 36 országban támogat programo­kat, rendezvényeket országunk múltjának és jelenének be­mutatására. Ennek egyik különleges eseménye lesz a II. János Pál pápa tiszteletére felajánlott ajándékkoncert a Va­tikánban. A magyar és az angol miniszterelnök az Arany­bulla és a Magna Charta egy-egy másolatát cseréli ki. A kul­tusztárca Helyi ünnepségek, konferenciák címmel meghir­detett pályázatára több mint ezerkétszáz jelentkezés futott be eddig határon belülről és kívülről, önkormányzatoktól, történelmi egyházaktól és civil szervezetektől. A szakmi­nisztérium csaknem háromszáz nyertes rendezvény méltó megtartását 200 millió forinttal támogatja. Lovass Ildikó

Next