Szabad Föld, 2001. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)

2001-07-06 / 27. szám

Szabad Föld HAZAI ÉLET Továbbra is fogas kérdés a tömés Néhány héttel ezelőtt lapunkban kissé elhamarkodottan örültünk annak, hogy júliustól ismét ingyenessé válik a fogászati ellátás. Egyelőre még mindig fizetnünk kell a tömésért és a gyökérkezelé­sért, de egy törvénymódosítás már foglalkozik a fogas kérdéssel. SZIJJÁRTÓ GABRIELLA A kilencvenes évek elején tanulmányt készítettek a magyar lakosság fogazatának állapotáról. Az ered­mény riasztó: az átlagnépesség nyugdíjas korára legfeljebb hét saját foggal rendelkezik - és az sem mind egészséges. Az utóbbi években tovább rontott a fog­ápolási, -kezeltetési szokásainkon az az 1996- os jogszabály, amely megszüntette az ingyenes ellátást. A Bokros-csomag megszorító intéz­kedésével a lakosságra jelentősebb teher ne­hezedett a fogmegtartó kezelések (tömés, gyö­kérkezelés) térítéskötelessé váltak. Az egész­ségbiztosítóval szerződött 3200 fogorvos meg­határozott összeget kap az államtól - például egy tömés után most mintegy hatszáz forint jár -, és ezt egészíti ki a betegektől kért, dokto­ronként változó díjjal. Dr. Ivády Vilmos, az Egészségügyi Mi­nisztérium helyettes államtitkára a tanul­mányra hivatkozva és az elődök védelmében elmondta: nem kizárólag a Bokros-csomag miatt romlott radikálisan fogaink állapota, az inkább csak megakadályozta a javulást. Két­ségtelen viszont, hogy azóta egyre keveseb­ben keresik fel a fogorvosukat. És ha teszik is, sokan inkább az ingyenes foghúzást, mint­sem a költséges fogmegtartó kezelést választ­ják. Pedig a korai fogvesztés az étkezési prob­lémákon kívül számtalan egyéb betegség for­rása lehet. A szaktárca nemrégiben az egészség­­biztosítási törvény módosítását kezdemé­nyezte, és a parlament megkezdte annak tár­gyalását. A javaslat szerint újra ingyenessé válnának a fogmegtartó kezelések, ám az el­vesztett fog pótlásáért továbbra is fizetni kell. Döntés, bármennyire is fáj rá a fogunk, legkorábban csak az őszi hónapokban vár­ható. Az uniós csatlakozás hajrájában felme­rülhet a kérdés: miért kezdeményezi az ingye­nességet a kormány, mikor az unióban is fi­zet a lakosság a fogászati kezelésekért? Igen ám, de ott magasabb az egészségügyi igény­szint és az életszínvonal - tehát akarnak és tudnak is tenni érte. - Magyarországon most jutottunk el oda, hogy az emberek felmérték a fogvesz­tés megelőzésének fontosságát, de anyagi­lag még nem képesek vállalni annak terheit - vélte dr. Ivády Vilmos. - Első lépcsőben ezen az állapoton szeretnénk lendíteni a té­rítésmentességgel. A programunk második elemeként kidolgozunk egy olyan rendszert, amely a lakosság megelőző tevékenységét is díjazza majd. Aki például rendszeresen jár fog- és szájüregi szűrésre, az kedvezmény­ben részesül. Az államnak az ingyenesség bevezetésé­vel egy időben arról is gondoskodnia kell, hogy a fogorvosok kieső lakossági bevételeit pótolja. Ráadásul a fogorvosoknak fel kell készülniük a többletforgalomra, ami akár az ötven százalékot is elérheti. Hiszen akik ed­dig csak az ingyenes sürgősségi ellátás - vagyis az azonnali fájdalomcsillapítás vagy a foghúzás­­ miatt keresték fel a rendelőt, a módosítás életbelépése után joggal kérik majd az ugyancsak térítésmentes, hossza­dalmasabb, több alkalmat igénybe vevő fog­megtartó kezelést. Ez garanciát jelent a fog­orvosnak, hogy a jövőben a munkájára még nagyobb szükség van, így akár komolyabb eszközfejlesztésekre is gondolhat. Az ingyenes fogmegtartó kezelések és a többletforgalom finanszírozása éves szinten mintegy hatmilliárd forint pluszterhet ró az egészségbiztosítóra. A helyettes államtitkár mégis fontosnak tartja, már csak azért is, mert legalább hárommillió járulékfizetőt érintő kérdésről van szó. A mostani gyakorlatnak megfelelően továbbra is térítési díj nélkül vehetik igénybe a fogorvosi szolgáltatásokat a tizennyolc éven aluliak, a hatvan év felettiek, a sorkatonák, a terhes anyák és a közgyógyellátottak. ----:r-r Aki rendszeresen jár majd fog- és szájüregi szűrésre, kedvezményben fog részesülni KOBZOS KISS TAMÁS Aki sok népdalt ismer, tudja, mi a magyarság KÖRMENDI LAJOS K­obzos Kiss Tamás előadóművész, peda­gógus. Sokat szerepel itthon, Európá­ban, az Egyesült Államokban és Japánban is. Hangzóanyagainak bibliográfiája harminc té­telből áll. Másfél évtizede az Óbudai Népze­nei Iskola tanára, tíz esztendeje pedig igaz­gatója. - Van érdeklődés az intézmény iránt? - Van. Európa egyetlen olyan állami ze­neiskolája a miénk, ahol csak népzenét ta­nítanak. Nem kell lasszóval fogni a tanuló­kat. Többségük gyerek, de körülbelül egy­ötödük felnőtt. A családi környezet már ebbe az irányba tereli a növendékeinket, akik rendesen, szorgalmasan tanulnak. Az idősebbek legtöbbször a főiskolán vagy az egyetemen kezdenek érdeklődni a népzene iránt. - Milyen ma a népzene megítélése? - Sokfélét gondolnak róla az emberek, de még a szakemberek is. Vikár több mint száz esztendeje gyűjtött népdalokat, Bartók és Kodály majdnem száz éve, de a torokének­lés még ma sem elfogadott. A versenyeken szinte karanténba zárják azokat a gyereke­ket, akik így énekelnek, mivel az eredeti nép­zenét tanulják. - Miért fontos a népdal? - Ezt Kodály Zoltán így fogalmazta meg: ha valaki megfelelő számú népdalt ismer, annak nem sokat kell beszélni a magyar­ságról. - Vannak a népzene ellen ható folya­matok. - Európára hivatkozva a népzenét sokan lejárt lemeznek tekintik, most a világzene a jelszó. Biztos vagyok benne, hogy az öreg kontinensen hamarosan előkerülnek majd olyan felvételek, amelyeken a miénkhez ha­sonló, eredeti népzene hallhatók. Ez főleg a kisebb népektől várható. A másik tábor az oktatásban nem hajlandó észrevenni, hogy aki nem az eredeti felvételekről ismeri meg a népzenét, az nem ismeri meg térben, csak két dimenzióban. - Felkelthető az iskolások érdeklődése a népzene iránt? - Igen. Óbudán negyedszázada indult meg a népzeneoktatás, Béres János volt a kezdeményezője. Tíz éve önálló az intéz­mény. - Az iskolákban csökkent az énekórák száma. - Joggal kérdezheti az énektanár, hogy mivel foglalkozzon heti egy órában. Mert még az igényes könnyűzenét is tanítania kell. -Például a Beatlest? - Azt is. - Talán több ismeretterjesztő műsorra lenne szükség? - Úgy van! Elsősorban a rádióban és a televízióban. De ott kellene lennie a nép­zenének az interneten is. Az viszont kétség­telen, hogy igen sok kazetta és CD kapható. Akadnak kifejezetten az énektanároknak szóló kiadványok. Ez tehát már nem lenne akadálya az autentikus népzene meg­ismerésének, terjesztésének. És szinte min­den iskolában van már számítógép is. - Mióta tudja, hogy a népzene ilyen nagy kincs? - Az én generációm húszéves lehetett, amikor rádöbbent a népzene értékeire. - És aki falun élt? - Annak bebeszélték, hogy a népzene primitív dolog, amit szégyellni kell. - Ezért nem énekelnek az emberek ma már munka közben? - Részben igen. De a televízió is elhiteti a nézőközönségével, hogy ők semmi érdem­legeset nem tudnak alkotni, valamirevalót a tévé ad. Az oktatásnak kellene feloldani ezt a gátat az emberekben. - Az ön diákjaiban van gát? - Nincs. Nem szégyellik a népzenét. Hallás után tanulnak. Egyébként egyre több iskolában tanítanak Magyarországon hangszeres népzenét, most százhúsz peda­gógus foglalkozik ezzel. Nagy szó, hogy elő­ször lehet együtt látni az összes népi hang­szer tanterveit. -Mi a helyzet a határon túli magyarság körében? - Az egész oktatás bajban van a határon túl. Segíteni kellene a kütországi magyaro­kat, hogy önmagukat a népzene oktatása révén is megőrizhessék. Ez a folyamat szinte még el sem kezdődött. - Pedig, mint tiszta forráshoz, oda jár­tak gyűjteni a táncházmozgalom vezéralak­jai... - Elszigetelt jelenségek vannak. Például a Küküllő mentén, Magyarpaládon van egy lelkes fiatal zenész, aki hetven gyerekkel fog­lalkozik rendszeresen, s ezért fizetést sem kap. Kallós Zoltán a saját birtokán szervez tábort Válaszúton, egy kétharmad részben román faluban. A népzene azonban nem né­hány megszállott ember ügye kellene hogy legyen. - Nálunk mennyire fontos a népzene? - Magyarország az élenjár. Sehol a vilá­gon nincs ilyen, mint itt nálunk, hogy iskolai keretek között tanítják az autentikus nép­zenét. Ez óriási dolog. - Mivel foglalkozik mostanában előadó­­művészként? - Egy vak bektasi dervis énekmondó, az 1894 és 1973 között élt Asik Veysel dalait fordítom törökről magyarra, hogy elénekel­jem, és kiadjam lézerlemezen. A V­I Nyolcvan év zöld-fehérben A Haladás labdarúgó-szakosztályának történe­tét ezzel a címmel foglalta könyvbe Bodor Fe­renc nyugdíjas szombathelyi újságíró. Vas megye legnépszerűbb sportklubja olyan híres­ségeket adott a futballvilágnak, mint Szarka Zoltán, Halmosi Zoltán és Novák Dezső olim­piai bajnokok, Kereki Zoltán, Király Gábor és Illés Béla válogatott játékosok. A kötet (amely­ben a hajdani főszereplők elevenítik fel nyolc évtized sikereit és kudarcait) címlapján éppen e hat vasi híresség fotója látható. Birkafőző verseny Karcagon A Nagykunság fővárosában a harmadik kar­cagi birkafőző versenyen 59 versenyző 68 birkát főzött meg. Az érdeklődésre jellemző, hogy vezető magyar politikusok mellett je­len volt a kazah miniszterelnök-helyettes, Kaszin Dusén és a közép-ázsiai ország ma­gyarországi nagykövete, Tuleutaj S. Sulej­­menov is. A Magyar Nóta és Dal Alapítvány rendezte gasztronómiai vetélkedőre az or­szág sok településéről érkeztek versenyzők, ám ismét kiderült, hogy a birkát a Nagykun­ságban tudják a legjobban főzni: a díjakat ugyanis kunmadarasi és karcagi főzőembe­rek nyerték. Orosháza szórakoztat Második alkalommal rendezték meg a napok­ban az orosházi nyári kulturális napok ren­dezvénysorozatát a Kossuth Lajos Mezőgaz­dasági Szakközépiskola udvarán. A roman­tikus helyszínen kilenc nap alatt összesen tíz előadást szervezett a Békés megyei Jókai Színház. Szimfonikus hangverseny, színmű, zenés darab, musical, operett egyaránt várta a közönséget. A rendezvény nem titkolt célja - amellett, hogy könnyed nyári szórakozást kínál a környék lakosságának - az idegenfor­galom fellendítése is. 2001. JÚLIUS 6.) Antal-napi íjászverseny Régi korokat idéző küzdelem zajlott a minap a gödöllői királyi kastély parkjában. Honfog­laló eleink, középkori nemes uraink öltözé­két viselő terep- és vadászíjászok vetélked­tek a hatalmas fák között. A hatvanhárom versenyző az Antal-napi Grassalkovich-ku­­pán állatalakos vadásztáblákra nyilazott. Gö­döllőn nagy hagyományai vannak az íjászat­nak. Már a harmincas években alakítottak itt az ősi magyar fegyver­kedvelői egyesületet. A mozgalom hosszabb szünet után 1988-ban támadt fel az agrártudományi egyetemen. Bővülő termálprogram Újabb zalai települések nyertek a Széchenyi terv termál-, illetve gyógyfürdőfejlesztésre kiírt pályázatán. A kehidakustányi gyógy- és élményfürdő 1,28 milliárdos fejlesztéséhez 640 millió forint támogatást kap a beruházó, a zalakarosi gyógyfürdőben pedig az 1,1 mil­liárd forintos medenceépítésekhez 175 mil­lió forint segítség érkezik. Részönkormányzatok Miskolcon A miskolci képviselő-testület júniusi köz­gyűlésén arról határozott, hogy megalakul­hat Martintelep városrész részönkormány­zata. Ennek létrehozását januárban a Martin­telepi Egyesület kezdeményezte. Már folya­matban van egy másik kertvárosi részönkor­mányzat kialakítása is a nagyvárosban, ez majd Perecest képviseli a testületen belül. A részönkormányzatot szorgalmazók szerint eljött az ideje, hogy a jelentősebb települése­ken a jól behatárolható, sajátos értékeket, hagyományokat hordozó városrészek többet törődjenek önmagukkal. Kormánypénz a győri bazilikának A Miniszterelnöki Hivatal pályázat útján ti­­zenkétmilió forinttal segíti a Rába-parti vá­ros székesegyházának felújítását. A Káptalan­­dombon található bazilika minor külső fel­újítására átutalt jelentős pénzösszeget a he­lyi önkormányzat további kétmillió forinttal egészítette ki.

Next