Szabad Föld, 2002. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)
2002-07-05 / 27. szám
Szabad Föld HAZAI ÉLET Tokaj-Hegyalja is a világörökség része RÉVAI HAJDÚ VIKTÓRIA Hosszú vitával, nehéz döntéssel fogadta el az UNESCO világörökségi bizottságának budapesti ülésén az elnökség azt, hogy a világörökség részévé váljon a tokaj-hegyaljai borvidék. A felterjesztés magyar részről történt. Ez a nyolcadik magyar helyszín, amely a világörökség részévé vált. A világ 124 országának 721 helyszíne szerepel a világörökségi listán. Egyelőre Tokaj és a környező települések váltak a világörökség részévé. Tárcái, Tállya, Mád, Bodrogkeresztúr, valamint Tolcsva, Sárospatak és Sátoraljaújhely nagy történelmi pincerendszerei alkotják a világörökségi helyszín magját. A borvidék további részei a védőzónát alkotják. A tervek között szerepel, hogy a következő évek valamelyikében kezdeményezik a helyszín kibővítését. A kiterjesztésben szerepelnek majd a szlovák oldalon lévő, egykori magyar települések, Szőlőske és Kistorony is. A tokaji bor az egész világon ismert. Mégsem maga a bor lett a világörökség része, hanem az a mikrotáj és kultúra, amely évszázadok alatt ezen a vidéken létrejött. Beletartozik az épített környezet, a borászat és még az erről szóló irodalom is. Az előterjesztés ötlete a környezetvédelmi minisztérium államtitkára, Tardy János nevéhez fűződik. Kollégáival 2000-től dolgozott a megvalósításon. - Ez a cím, amellett hogy boldogság, kötelezettségvállalást is jelent - mondja Tokaj polgármestere, Májer János. - Eddig is igyekeztünk úgy fejleszteni a települést, hogy ne álljon egymással ellentétben a modernizmus és a hagyományőrzés, de ezentúl még jobban kell figyelnünk. A környező települések polgármesterei nemrég állásfoglalást tettek közzé: az építkezések tervezése előtt minden esetben szakmai irányítást kérnek Tokaj főépítészétől, Bodonyi Csabától. - Ne legyenek acél- és üvegpaloták a környéken - magyarázza Májer János a döntést. - Az építkezésben is a hagyományokat szeretnénk megőrizni. Egy borház épüljön nemes, természetes anyagból, és tűnjön el a nem oda való, csúnya bódé a szőlőtőkék közül. A privatizáció eredményeként a bortermelés 95 százaléka magántulajdonban van Tokaj-Hegyalján. Külföldiek is szép számmal telepedtek itt meg. Főleg a franciák, de spanyolok, amerikaiak és németek is bérelnek szőlőterületeket. A vidéken több ezer kisbirtokos maradt, akiknek termését az állami tulajdonban lévő kereskedőház vásárolja fel. A borászok egy része örül a világörökségi címnek. Bizakodnak, hogy több bort jó áron tudnak majd értékesíteni, és több turista érkezik majd Tokaj-Hegyaljára. Pataki Sándor Ákos, Tárcai polgármestere a minőségi turizmus fellendülését várja. - Vannak olyanok, akik a világörökségi helyszíneket látogatják végig. Bízunk abban, hogy közülük sokan ide is ellátogatnak - mondja. Mások azonban óvatosabbak. Egy mádi vendéglős attól fél, hogy az itt élők elveszítik életterüket. Eltűnhet a különleges növény- és állatvilág, az itt élők nyugodt, otthonos mindennapjainak pedig vége szakad. - Félig-meddig valós is ez a félelem - támasztja alá a tokaji polgármester. - Itt Tokajban az ingatlanok értéke már eddig is meglepően magas volt, s most - ezzel a címmel - rögtön akár tíz százalékkal is megnőhet. Ez szinte már elviselhetetlen. Tokajban ugyanis a fiatalok nehezen jutnak lakáshoz, pedig az állandó lakosság fontosabb a településnek, mint a bevándorlók, hiszen a normatívát utánuk kapjuk. Az önkormányzat bérlakások, fecskeházak építésével szeretne ezen segíteni, valamint társasház-építési programot indított be, hogy maradásra bírja a fiatalokat. Tokaj a környező települések „éllovasa”, a többi település az innen érkező segítséggel próbál továbbfejlődni. - Városunk önmagában kevés vonzerőt jelent a turistáknak - mondja a tokaji polgármester. - Ahhoz, hogy a vendégéjszakák számát növeljük, össze kell fogni minden településnek, és közösen kell kitalálni, mi vonzhatja a turistákat a boron kívül erre a vidékre. Szeretnénk élére állni annak a kezdeményezésnek, amelynek lényege az, hogy a fejlesztéseket közösen visszük véghez. A településeknek eddig nem volt érdeke az együttműködés, most más a helyzet. Várhelyi Péter, a tokaji Hímesudvar borászat vezetője azt mondja, ettől a címtől sem lesz könnyebb a tokaji bor helyzete a világban. - Tizenöt éve borturizmussal foglalkozom, öt hektáron évente 10-15 ezer palack minőségi bort termelek. Tisztában vagyok tehát azzal, hogy a bor értékesítésének hetvennyolcvan százaléka marketing. Ez az, ami hiányzik Tokaj-Hegyalján. Állami támogatás nélkül viszont ez nem is megy. Komolyan el kell azon gondolkodni, hogy érdemes-e egy összegben több milliárddal támogatni az állami felvásárlócéget, ahelyett, hogy azt az összeget külföldi reklámra, egységes tokaji bormarketingre költenénk, amelynek eredményéből minden termelő részesülne. Idegenforgalmi szakemberek viszont azt mondják, ennél nagyobb reklám, minthogy Tokaj a világörökség része, nem kell a térségnek. Nemcsak a hazai, hanem nemzetközi forrásokra is könnyebb lesz ezután pályáznia Hegyaljának. Van már erre példa: a megye másik világöröksége, Aggtelek ugyanis kiemelten jól szerepelt a PHARE-program pályázatain. Várhatóan megugranak az ingatlanárak Tokajban pusztai lászló felvétele Egyre késik a szennyvízcsatorna Szigetújfalun SZARKA ÁGOTA Szigetújfalura tömegközlekedéssel eljutni félnapos kaland. A település életét ennek ellenére csak egyetlen gond keseríti: még mindig nincs csatornahálózata. Pedig a terület alatt különlegesen védett ivóvízbázis húzódik, a beruházás tehát nem csak a helyiek érdeke. Az előkészületek már három éve tartanak. Olvasónk, Ágoston Hunor ez ügyben kérte segítségünket. Sok nyugdíjas nem tudja kifizetni a szippantósokat, mi például 17 ezer forintot fizettünk legutoljára. Persze nagy a család, hat gyermekünk van, képzelheti, mennyi vizet használunk - magyarázza Czúni Lászlóné. Ahogy, meséli, nyaranta bizony nemegyszer előfordul, hogy a kellemes esték hangulatát tönkreteszi az orrfacsaró bűz. - Ahelyett, hogy fizetnének a szennyvízszállításért, előveszik a búvárszivattyút, és kiengedik az emésztő tartalmát a földekre. Ez az állapot valóban tarthatatlan, de az önkormányzat minden tőle telhetőt megtesz a csatornáért, nem rajtuk múlik. Kiderül, jól ismeri a kérdést, férje a képviselő-testület tagja. Ágoston Hunor, aki a falu legszélső utcájában lakik, másképp látja a dolgokat. Szerinte megengedhetetlen, hogy kispénzű, nyugdíjas embereket arra kényszerítsenek, hogy a mosóvizet évek óta a kertben öntözzék szét. Nem beszélve a „takarékossági” kerti latrináról. Amikor szó volt a csatornáról, persze, hogy mindenki akarta. A hat szomszédos település társaságot alapított, amiből Szigetújfalu kilépett. Nekünk két lehetőséget kínáltak fel: vagy fizetünk egy összegben százezer forintot, amikor elkezdődik a munka, vagy szerződést kötünk a Fundamentával hat évre, havi 1500 forintra. Ennek már három éve. A pénzt fizetjük, de csatorna sehol. Ki búja ezt? Szigetszentmártonban persze már régen van csatorna, és csak ötszáz forintot kell fizetni - magyarázza. - A faluban az a pletyka járja, hogy politika van a háttérben, meg az is, hogy üzlet. - Ha Ágoston úr eljárna a közmeghallgatásainkra és a falugyűlésekre, minden csatornázási fejleménnyel tisztában lenne - mondja a polgármester, Varga József. - Igaz, hogy három éve Ráckeve, Szigetújfalu, Szigetcsép, Makád, Lórév, Becse, Apaj, Dömsöd részvételével megpróbáltunk létrehozni egy csatornatársulást, de végül nem lett belőle semmi. Szerinte ez nem is lett volna jó, hiszen így Ráckevére kellett volna elvezetni a szennyvizet, ahol egy tisztítóművet is meg kellett volna építeni, ami nagyon drágította volna a beruházást. Ezért olyan megoldás mellett döntöttek, ami nem csak jobb, de olcsóbb is a lakosoknak. Szigetújfalu Szigetcséppel társulásban Dunavarsányba vezeti a csatornát, ahol már csak rá kell csatlakozni a tisztítóműre. Mivel a település védett ivóvízbázison fekszik, a csatornázást egy másik településsel közösen tervezi, és nincs szükség hozzá új szennyvíztisztítóra, csak a meglévő bővítésére. Az egymilliárdos költségvetésű beruházáshoz hatvanszázalékos céltámogatás igényelhető. Ehhez járulhat még a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) és a megyei területfejlesztés támogatása, ami jó esetben összességében 85 százalékos támogatást jelent. Csak a fennmaradó részt kell kigazdálkodnia a két falunak. A települések éjt nappallá téve pályáznak a pénzekért. A KAC-támogatás ügyében az előző kormány környezetvédelmi minisztériumának döntéseket előkészítő tárcaközi bizottsága azt javasolta a szakminiszternek, fogadja el a település pályázatát. Úgy vélték, a csatorna mielőbbi kiépítését több, prioritást élvező környezetvédelmi szempont is indokolja. Turi-Kovács Béla írásos ígérvénye szerint a település megkapja a százötvenmillió forintos KAC-támogatást, ha az oroszlánrészt kitevő céltámogatást is megítélik nekik. Az idei céltámogatásokról a közelmúltban döntött a kormány. Varga József úgy tudja, a település számára kedvezően. Ha értesülése igaznak bizonyul, és sikerül tőkeerős vállalkozót találni a kivitelezéshez, másfél év alatt tető alá lehet hozni a beruházást. Sokszor vetik fel az emberek falugyűléseken, hogy talán politikai okok miatt húzódik a csatorna ügye. Erre én mindig azt szoktam mondani, hogy lehet, de nem valószínű - magyarázza Varga József. - Hiszen például a jobboldali irányítású Pest megyétől eddig még bármit kértünk, megkaptuk. Bízom benne, hogy a csatorna dolga is hamarosan megoldódik. Ha ismét polgármesternek választanak, én szeretném átadni. 2002. JÚLIUS 5. 3 A magamét mondom A D-209-es rém GAJDICS OTTÓ A zt mondta a minap a D-209-es, hogy az embereket nem érdekli a múlt. Szerinte az embereket az érdekli, hogy vastagabb-e a boríték, a fiatalokat pedig elsősorban az foglalkoztatja, hogy el tudnak-e menni hétvégén bulizni, és ott tudnak-e inni egy whiskyt. Megnyugtató érzés, hogy D-209 feltehetően újra kap jelentéseket, amelyekből a napnál világosabban kiolvasható, mi érdekli azt a tízmillió magyart, akiknek saját bevallása szerint ő a miniszterelnöke. Ezeket az újabb keletű jelentéseket minden bizonynyal el is szokta olvasni a nagyon elszánt ember, különben honnan tudhatná, eped-e keblünk a megalázottságból fejét éppen csak felemelő ország romjainak ormán. A régi kor árnyai felé visszamerengők, persze, még emlékeznek arra, hogy a III/III-as jelentéseket D-209 - szintén saját bevallása szerint - olvasatlanul dobta asztalfiókjába, így hát nem is sejthette akkoriban, milyen sokan szeretnék, ha egész pereputtyával, hálózatával, ügynök, kém és besúgó barátaival, magyar és szovjet elvtársaival eltűnne végre a politika süllyesztőjében. Hogy valóban ne is kelljen gondolni többet rájuk. De azóta Medgyessy Péter képében másodjára elevenedett meg a lebegő rémalak, akivel a Himnusz költője Huszt várának porladó köveinél találkozott. Az a rém, akit oly nehéz volt megmagyarázni tanítványaimnak a középiskolai magyarórákon. Az életörömtől duzzadó lányok mentek volna bulizni már nyilván, így Kölcsey szavai olyan jelentésárnyalatot kaptak olvasatukban, hogy az irodalom, de különösen a történelemóra abszolút fölösleges. Én pedig fiatal tanárként izzadtam, hogy a belemagyarázás vádját elkerülve mégis rá tudjak világítani a ki nem mondott értelemre, ami most a maga teljes pompájában fejthető fel a napi politikai történéseket figyelve. Hiszen egész más arra figyelmeztetni a jelen kor emberét, hogy a régi dicsőség visszasírása helyett vegyen részt újabban, és más arra biztatni egy országot, hogy felejtse el a közelmúlt disznóságait. Ezért rémséges, amikor újkori cinizmussal meglehetősen kifacsarva az eredeti szöveget, D-209 most arról beszél, hogy hagyjuk a mindenféle tisztázatlan üggyel terhelt múltat, inkább vessük egybe a jelent a messze jövendővel, örüljünk a nyugdíjasok majdnem húszezrének, a jövedéki adó felemelésének, no meg a száznapos program egyéb sikereinek, különösen mindannak, amit a személycserék terén fel tud mutatni, és akkor a haza fényre derül. A fényt, a derűt e hazában szinte valamennyien nagyon szeretnénk, látszólag tehát közösek céljaink a D-209-eivel. Ám éppen ezért naponta fel kell hívni a figyelmét arra, milyen súlyos tévedésben van sok-sok emberrel kapcsolatban. Jó, ha sejti, hogy a tizenötmillió magyar között rengeteg olyan hat, alkot, gyarapít, akinek természetesen fontos, milyen vastag a boríték, bulizni is szeret, imádja a pálinkát, és mégis szomjasabb a múlt, a nemzet történelmének minél pontosabb ismeretére. Mert ismeri a törvényt, miszerint a jelen a következő pillanatban már múlt, és jövő nem létezik e folytonosság és kölcsönös megfelelés nélkül. Nem tud tehát szemet hunyni afölött, ha olyanok beszélnek a fényről, akik a legáthatolhatatlanabb sötétség erőit szolgálták ki. Nem díjazza, ha olyanok papolnak a nemzet felemelkedéséről, akik a rendszerváltozás előtti évtizedekben romba döntötték Huszt jelképes várát. A magyar nemzetnek ez az egyre határozottabb része nevetségesnek tartja, ha olyanok próbálják meggyőzni a múltba nézés szükségtelenségéről, akiknek mindig is céljuk volt végképp eltörölni mindenféle múltat, és jelenleg ehhez még politikai és anyagi érdekeik is fűződnek. Vagyis D-209 ne reménykedjen! A nemzet emlékezete, a haza becsülete nem eladó! Sem tizenkilencezer forintokért, sem ilyen-olyan kedvezményekért. El kell fogadni materialista, ateista aggyal is, hogy a jólét csak részben anyagi természetű. Lesütött szemmel, megtört gerinccel nem lehet örülni a degeszre tömött zsebnek sem. Legalábbis míg ember az ember, és nem csupán lebegő rémalak egy széthazudott múlt ledőlt oszlopai között. Politikai bosszú feladónk, a Nemzet Lap- és Könyvkiiadó Kft. igazgatója az elmúlt héten megkapta a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. hivatalos levelét, amelyben a céga tulajdonosi jogait gyakorló Miniszterelnöki Hivatal utasítására2002. december 31-i hatállyal felmondta a Szabad Föld és a Magyar Nemzet nyomdai előállítására tavaly december 12-én kötött szerződést. A Magyar Nemzetnek és a Szabad Földnek nincs lejárt számla tartozása a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. lajosmizsei nyomdájában. Kiadónk, a Nemzet Kft. folyamatosan teljesíti fizetési kötelezettségét, megbízható üzleti szereplője a sajtópiacnak. Liszkay Gábor, kiadónk igazgatója cáfolta azokat a híreket, miszerint a közlönykiadó jóval a piaci ár alatt nyomta volna a Szabad Földet. Úgy tűnt, az átlagosan napi 97 ezer példányszámban eladott Magyar Nemzet megjelenését sem fenyegeti veszély. Ezt támasztotta alá az a tény is, hogy a közlönykiadó korábbi vezérigazgatójának leváltását követően Kodela László, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára személyes találkozást kezdeményezett Liszkay Gáborral, egyúttal megüzente azt is, hogy „a szerződés rendben van, azt nem óhajtja felmondani ezt ne tegye a Nemzet Kft. sem ”, és tudatta azt is, hogy ezzel Kiss Elemér miniszter is egyetért. Ez a racionális döntés az állami nyomda és így a központi költségvdés érdekét szolgálta, hiszen a Nemzet Kft. nettó 1,2 milliárd forintot fizetett tavaly az állami tulajdonú közlönykiadónak, ezáltal száz lajosmizsei polgárnak és családjának adott megélhetést. Ez azonban a szegénységpárti D-209-est nem zavarta, aki - személyes bosszúvágyát kiélve - feltehetőleg intézkedett az ügyben a Magyar Nemzet által kirobbantott ügynökbotrányt követően, miután a baloldali politikai elitnek köszönhetően ismét biztonságban érezhette magát a miniszterelnöki székben. Draskovics Tibor, Medgyessy Péter miniszterelnök kabinetfőnöke magához kérette a közlönykiadó megbízott vezérigazgatóját. Nem tudjuk, hogy a megbeszélésen mi hangzott el, ám ezt követően egy-két órán belül futár kézbesítette a kiadóba a szerződések felmondását... A Szabad Föld szerkesztősége az állami tulajdonú nyomda és a kiadónk közti szerződéses viszonyba való kormányzati beavatkozást nem csupán a sajtószabadság elleni támadásként értékeli, hanem a demokrácia lábbal tiprásaként is, amelyért a felelősség Medgyessy miniszterelnököt terheli A szigorúan titkos állományú D-209-esnek túl sok a vidéki családok nemzeti elkötelezettségű hetilapja és az egyetlen nyílt hangú ellenzéki politikai napilap. A szerkesztőség