Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-03 / 1. szám
Szabadföld HAZAI ÉLET Százhat számítógép az oktatásnak MUNKATÁRSUNKTÓL • • A népek előtt - mondhatni karácsonyi ajándékként - százhat olyan óvoda és iskola jutott számítógéphez, amely részt vesz a Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Programban, tájékoztatta lapunkat Orosz Lajos programigazgató. - Magyarországon az oktatási intézmények mintegy harminc százalékában még mindig vágyálom az alapvető irodatechnika, például a telefax vagy fénymásoló. A multimédiás számítógép internetkapcsolattal pedig maga a csoda - nyilatkozta Pertl Gábor, a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ ügyvezető igazgatója. Az elkövetkező években komoly infrastruktúra-fejlesztést terveznek a közoktatásban, hiszen elképzelhetetlen olyan rendszer, ahol angol nyelvet oktatnak, miközben az épületekben nincs angolvécé. A XXI. század iskolája elnevezésű program informatikai célkitűzése, hogy néhány éven belül minden oktatási intézmény rendelkezzen legalább egy multimédiás számítógéppel és internet-hozzáféréssel. 2003 első negyedévében mintegy száz intézmény számára válik elérhetővé a Közoktatási Minőségfejlesztési Tudásportál. A programigazgatóság így az interneten keresztül nyújt majd széles körű támogatást és információt anélkül, hogy komoly utazási költségeket és külsős tanácsadói díjakat kellene fizetnie - mondta Szaniszló László, a portált megalkotó Sabedu Kft. ügyvezetője. A Comeniusban részt vevő intézmények pedig a korábbi konferenciák helyett az új világhálós fórumon oszthatják meg egymással tapasztalataikat. Ha a kísérlet beválik, a közeljövőben a teljes nyolcezer oktatási intézmény számára elérhetővé tesszük a portát. A most géphez jutott százhat intézmény hetven százaéka kistelepülésen működik. Zsolnai Györgyné iskoligazgató és Molnár Jánosné, a minőségbiztosítási munkacsoport vezetője is egy 2100 lelkes, Nógrád megyei kis fáuból, Karancskesziről érkeztek, hogy átvegyék ajándékukat A száznegyven gyereket mindössze nyolc számítógépen oktatják, sőt ebből kellett elvenniük egyet a sok adminisztrációs feladattá járó és informatikai felszereltséget követelő Comenius-programban végzett munkájukhoz. A hátrányos helyzetű településen a szülők többsége munkanélküli. A tanák harmincöt százléka cigány származású, akik külön bánásmódot igényelnek. Rendkívül rossz állapotú épületben tanítanak, most páyáznak új iskola építésére. Minden lehetőséget megragadnak, s a visszautasítások ellenére újból és újból próbálkoznak. Eddig jobbára helyi szinten, a közoktatási közaapítványtól kértek és kaptak segítséget, például kirándulásra vagy könyvtárfejlesztésre. A kis iskolák csak így, támogatássá tudnak tápon maradni. Az önkormányzatoknak idén óriási gondot jelent a megemelt bérek kigazdálkodása, ezért az iskolák tartanak attól, hogy még kevesebb jut majd a tárgyi eszközökre. Márpedig így nehéz minőségről beszélni... Sok iskolában, óvodában még mindig csak vágyálom a komputer Ukrán behajtók követelik a nem létező tartozást ________BALOGH MÁRIA____ Fehér Márta, aki Hajdúszoboszlón él - nevezzük így az aábbi történet főszereplőjét - négy esztendővel ezelőtt úgy döntött, beiratkozik egy számítógép-kezelői tanfolyamra. Kapóra jött, hogy ebben az időben a helyi Ifjúság Házában megjelent a budaörsi Regenbogen Kft. Oktatási Központ képviselője. - László Tibor Zoltán tájékoztatta az érdeklődőket az nap-, illetve középfokú képzésről, annak időtartamáról és a hallgatókra háruló fizetési lehetőségekről - idézi a múltat Fehér Márta. Azt is közölte, hogy vizsgává zárul az oktatás, melyről a társaság oklevelet ad. Még ezen a napon, január 28- án kitöltettek és rtírattak egy kérdőívet a jelenlevőkkel. Erről a szervezők utólag azt állították, kétoldalú szerződés. A tájékoztatón elhangzott az is, hogy a kft. a húszhetes napfokú kurzust 37 200, a tízhetes szövegszerkesztőit 38 000 forintért ajánlja. Ha vanki mindkettőre jelentkezett, csupán 58 800 forintot kért a kft. hat részletben. Azoknak, akik tizenöt napon belül egy összegben rendezték a tandíjat, csupán 52 920 forintot kellett fizetniük. A szervezők sorsjegyet is osztogattak, amellyel számítógépet lehetett nyerni. - Mi okozta a problémát, ha korábban csak kérdőívet töltött ki, és egyetlen foglalkozáson sem vett részt? - Szakács István oktató az első találkozáskor el akarta kezdeni a tanítást, ehelyett azonban a jelenlevők kérdéseinek ostromát állta. Nem véletenül, merthogy számtlan tisztázatlan ígéret hangzott el - folytatja a tanári diplomáva rendelkező, kétgyermekes családanya. - Másnap felhívtam telefonon a hajdúszoboszlói közgazdasági szakközépiskola igazgatónőjét, és megkérdeztem, mi a véleménye a Regenbogen Kft. tanfolyamáról. Megtudtam, jobb helyeken be sem engedik a hozzájuk hasonló cégeket. Az igazgatónő szavait fontolóra vettem, majd felhívtam László Tibor Zoltánt, és lemondtam a tanfolyamot. Nem titkoltam, hogy olyan számítógépes képzésre bukkantam Hajdúszoboszlón, amely olcsóbb és államilag elismert bizonyítványt ad. - László Tibor azt mondta, nem léphetek vissza, mert szerződést írtam rá. Alig hittem a fülemnek. Kérdeztem, hol van a saját példányom. Azt felelte, nem kértem. A mai napig sem küldték el Elhangzott az is, ha ki akarok lépni, keresnem kell magam helyett vaakit Éreztem, vaami sántít ebben az ügyben, így senkit nem akartam csőbe húzni. Végül a tanfolyam első foglalkozásán, február 4-én bementem az oktatóhoz, és a László Tibor Zoltánnak címzett borítékban leadtam a sorsjegyet meg azt a „jegyzetet”, amelyet az első találkozáskor osztogattak. Mellékeltem egy levelet is, melyben a jelentkezésem visszavonását megerősítettem. A igazi kávária ekkor kezdődött Fehér Márta életében. Négy nappa később 52 920 forintról szóló számlát kapott Békéscsabáról. Az ááíró neve olvashatatlan volt. Egy hónap elteltével, Jelenka Éva budaörsi oktatási referens ááírására, korábbi levelére azt a váaszt kapta beszélgetőtársam, nem fogadják el a visszaélését, mert a jelentkezése miatt számlaadási kötelezettség terheli a Regenbogen Kft. Oktatási Központot. Az asszony újra megírta, nem hajlandó fizetni, mivel igénybe sem vette a cég szolgátatását. Az újabb döbbenet akkor érte a gyanútlan asszonyt, amikor 1998. augusztus 26-án Hankó Mónika kézjegyével ellátott fizetési felszólítást kapott. A piros csekken feltüntetett, kamatokká terhelt összeg ekkor 61 212 forintról szólt, amit tizenöt napon belül kellett volna befizetni. Év végén megérkezett a harmadik felszólítás. „Peresítés előtti utolsó felhívás!” - olvassuk együtt a négy évvel ezelőtt kézhez kapott levelet A cég a 88 212 forintot három napon belül kérte befizetni Több mint fél év hallgatás után egy szép napon újabb küldemény érkezett - Fogalmam sincs, miért kaptam könnyítést. Mindenesetre 1999 augusztusában már csak 71 408 forintot követeltek, négy hónappa később viszont közel nyolcvanezret. Ezt is váasz nélkül hagytam, mivel a korábbi indokaimat sem vették figyelembe - szögezi le, s elém teszi a precízen összegyűjtött iratokat. Meglepő fordulatot hozott, hogy négy hónap múltán a Hajdúszoboszlói Rendőrkapitányság bűnügyi nyomozó posztága tanúként idézte be Fehér Mártát. A kihallgatásra magává kellett vinnie minden iratot, ami a Regenbogen GmbH átá szervezett számítástechnika képzéssel összefüggött Kiderült, a kft ellen nagy értékű csaás bűntettében eljárás indul. - Nem én tettem feljelentést, vanki megelőzött. Úgy értesítem, azok mentek a rendőrségre, akik elvégezték a tanfolyamot, de a bizonyítvánnyá nem tudtak elhelyezkedni. - Taálkozott-e olyan sorstársává, akitől ugyancsak ők nétül követelték a tandíjat? - Ismerek egy asszonyt, aki telefonon jelentkezett, ki sem töltött semmit, és rá sem írta a kérdőívet. A budaörsiek neki is fizetési felszólításokat küldözgettek. Idén májusig viszont őt is békén hagyták. Azt hittem, én is megszabadutam tőlük. Fehér Márta immár Békéscsabáról, a Bartók Béla út 61-65. ról, a Viharsarki Jómanó Kft. adósságkezelési osztáyáról kapott egy különös értesítést. Az ügyvezető igazgató mint engedményes arról tájékoztatja az asszonyt, hogy a 2001. december 31-i állapot szerint 103 845 forint tartozása van, amit a továbbiakban csak és kizárólag a Jómanó Kft.-nek jogosut és köteles teljesíteni. Jómanóék azt is leszögezték, a tartozás behajtására minden lehetséges intézkedést megtesznek. A kísérőlevélben négyféle módját említik a tartozás rendezésének. Fehér Márta megijedt, de nem fizetett. Mostanában már a férje biztatja, inkább fizessenek, csak szabadulanak meg végre a rémáomtól, az örökös fenyegetettségtől - Ha fizetek, olyan embereket támogatok, akik munka nélkül, tisztességtelenül szereznek jövedelmet. Ha viszont nem fizetek, mindennap azzá ébredek, mikor jelennek meg az ukrán verőlegények a házunk előtt. A félelmem nem laptáan mutat a legfrissebb küldeményre október végén már kísérőlevél nélkü érkezett a 103 845 forintról szóló csekk a rómanótól. A feladót cirill betűkkel is megjelölték, má pedig azt írták: „Cselekmény előtt csekket küdtünk neki...” A rendelkezésünkre álló levelek nem tartalmaznak telefonszámokat. A tudakozó Békéscsabán, a Jómanó Kft címén nem talált ilyen nevű előfizetőt A Bartók Béla út 61-65. alatt társasház található. Budaörsön a Regenbogen Kftnek szintén nincs elérhetősége. Fehér Márta számára tehát nem marad más, mint a rettegett várakozás. Most még a rendőrség sem tud segíteni. Ha tettlegességre kerül a sor, tuán igen... Nagyszalontai hétköznapjaiban Arany János sokat tűnődött az évfordulókon, év vége felé névnapja is arra indította, mondjon köszöntőt másokra, magára és az idő múlására. Ahogy fogytak előre az évek, háta mögé meg gyarapodtak, úgy borongott egyre többet a haza sorsán, és csak egy-egy jeles nap csalt elő belőle valami kis vidámságot, mint a többi között 1851 új éve, amelynek köszöntőjét így szedte versbe: Új esztendő... patvarba új! Mindössze is csak fejelés: A régi rosszból toldoza Új rosszat a gondviselés. 1849 gyásza még ott súlyosodon az élőkön, valósággal vadászták a katonákat-tiszteket, és az orosz sereg törvénytelen tettei - foglyok elhurcolása - keserítették a megmaradottakat. Eltűnt a testvér költő, aki barátként legelső volt, és úgy nehezedett a rossz emlékű napok súlya a hazafiakra, mintha börtönné vált volna az egész ország. A mindennapi kenyér, az aljegyzői hivatás is véget ért, aki Aradra vitte a népfelkelőket, nem volt megbízható többé. Különös - vagy természetes? -, hogy az új év beköszöntén ilyen gondolatok nyugtalanítottak, amikor úgy ültem a papír elé minden kedves olvasónknak felhőtlen, boldog új esztendőt kívánok, kerüljenek bennünket bajok-bánatok-megpróbáltatások, legyen vidámabb is a múló idő, s hozzon gazdag eredményeket De kerüljenek bennünket még az apró bosszúságok is. Tetten értem magamat, hiszen éppen azért kezdtem a köszöntőbe, hogy mindjárt elnézéskéréssel kezdjem, mert változtatni kell lapunk megszokott formáján, az egyes rovatokat nem ott találják kedves olvasóink, mint eddig. Nyomdát váltottunk Nem jókedvünkből. Az eddigi lapelőállító munkatársak igazán gondos munkával öntötték formába mondanivalónkat, őket csak dicsérhetem, nekik köszönettel tartozunk, nem ők mondták fel a jó viszonyt, a hatalom avatkozott közbe. Ők nem is tudom pontosan mikortól, más, fontosabb (talán bizalmasabb?) megbízást kaptak, ezért december 31-ével föl kellett mondjanak nekünk Lajosmizse után új nyomdát voltunk kénytelenek keresni. Találtunk persze, majdnem kétszer olyan messze. Más gépek, új rend, kicsit változtatott forma - a technika a mi évezredünkben nagy úr. Mostantól Győrből, az ottani igazán korszerű „műhelyből” kerül olvasóink kezébe a Szabad Föld, reményeink szerint színvonalban, kivitelben kifogástalanul, de éppen az új nyomdagépek előállítása nyomán kicsit változott formában. Az eddigi kéttagú lap egy tagban kerül olvasóink kezébe, és a színes oldalak a lap első felében találhatók, illetve a rádió, tvműsorújság beillesztése után ugyancsak színes oldalak zárják hetilapunkat. Semmilyen rovat nem fog hiányozni, de eleinte meg kell őket keresni. A Hazai Élet, a Kultúra fogják egybe a belső mondanivalót, ahol a Gazdálkodás, a Falu Holnapja, a Család, az Ifjúság, a Sport, a Keresztrejtvények mind megtalálhatók lesznek, de mégis az adódó apró kellemetlenségért szíves elnézésüket kérjük, mert mi, a szerkesztőség ugyanolyan színes lélekkel, tartalommal fogjuk megtölteni újságunkat, mint eddig A tájékoztatás, a vidék hírei, a gazdálkodást irányító rendeletek, a vidék véleménye ugyanolyan komolysággal szerepel lapunk hasábjain, mint ahogyan azt várják tőlünk. Íme, ezért formálódott kissé kesernyéssé az új esztendő köszöntésének olvasóinkhoz szóló jókívánságaink szomorkás hangulata, mert nem a mi szándékunk, nem a mi akaratunk vezette be a változtatást. Szándékunk változatlan, az olvasók szolgálata mindennél elébbvaló. Véleményünk mindig az olvasók, a nép-nemzet gondjai érdekében vitázik, ha kell, és a magyar falu, az ott élő emberek akaratát fogja tükrözni. Adjon Isten, ami nincs az új esztendőben! - kívánta a költő, és ebben a mondatban olyan sok rejtett jókívánság rejlik, ami, ha megvalósul, általa valóban boldogabbak leszünk. Ezt óhajtjuk, ezt kívánjuk, ezt szolgáljuk minden erőnkkel A főszerkesztő A nemzet és az olvasók szolgálatában 2003. JANUÁR 3. 3 -------------A magamét mondom------------Labancok Koppenhágában FÁBIÁN GYULA Ady Endre így kezdi Két kuruc beszélget című versét „Szerencsés esztendőt jó sorsba menendő...”, de a válasz is érkezik „nem látom, nem látom, szívbéli pajtásom, ködöktől a jövendőt... Nekiindultunk a 2003. évnek, és bizony ködös a jövendőnk, amelyről naponként bizonykodva szólnak az unióba lépést előkészítők, s úgy beszélnek országunk mindent elért, amit a tárgyalásokon lehetett Mi pedig egyre azt vitatjuk, hogy a lengyelek, a csehek mind előnyösebb feltételeket kötöttek, kár hát erőlködni, mert a tények erősebbek Utolsó tárgyaló felek voltunk, a legelőnytelenebb ígéreteket kaptuk Felesleges minden ál-örvendezés, napnál világosabb: legutolsók lettünk Inkább azt nézzük tüzetesebben, miért vagyunk mi Európa eddigi leghátrányosabb népe-nemzete. A másik oldalon nem verték nagydobra, de megjegyezték mit akarnak a magyarok, hogy elsőként villogtatják a háborús kardot Irak ellenében, mire jó ez? Kiképzőtábor? Idegenek ide toborzása, két háború vesztesei miért igyekeznek olyan hévvel Amerika oldalán, amikor Európa nagyhatalmai is félnek, tartózkodnak minden meggondolatlan háborútól az iszlám ellenében, a következmények ugyanis csak súlyosak lehetnek Kaptunk hát az orrunkra egy kemény fricskát, először mi teljesítettük az uniós elvárásokat a legkecsegtetőbben, a végén hátulsók lettünk az utolsó padban, és most magyarázzuk a kegyelem átjutás bizonyítványát, mint nyereséget A földön járó embert hónapok óta gyötri a kérdés: jó úton járunk? ígérgetések oszlanak a semmibe, bizonytalanokká váltak elgondolásaink, tehát idehaza nő a holnapjaink valósága, Európa pedig összevonta a szemöldökét: mit akarnak ezek a békétlen magyarok? Annyi pénzük sincs, hogy saját légterük védelmére megfelelő repülőgépeket vásároljanak, de Afganisztánba rendfenntartó alakulat küldéséről vitáznak, Taszáron pedig kiképzőtábort szerveznek egy távoli ország ellenében. Még azt is megkérdőjelezik, józan ésszel gondolkodik ez az apró kis ország? Mindezek nemzeti beleegyezés nélkül történnek, de a hangoskodás, a lárma Brüsszelig- Berlinig-Koppenhágáig ér, és komoly visszatetszést szül. Miközben mezőgazdálkodásunk új válságba került, a jövő egyetlen termelési formája, a kisbirtok veszélybe jutott, az unióval beköszönhet a munkanélküliség éppen a földművelésben, és szívós, célirányos előkészületek helyében folyik a hitetés, minden a legnagyobb rendben van. Ritkán néztünk ilyen ködös jövendő elé történelmünk során, mint most évkezdetén. Uralkodik a gőgös politikai dicsekvés egyfelől, a szociálliberális eredménytelenségek nagy és sikeres győzelmét hajtogatva, másfelől pedig minden nemzeti irányzat önmagát tekinti a legelhivatottabbnak, és egymásra találás helyett önemésztő viták forgácsolják a közös erőt Az 1919, majd 1945 után beépült, ma is élő ellenséges erő általunk levitézlettnek hitt személyiségei nevetnek a markukba. Ami politikai érettségünket illeti, ott tartunk, ahol 1990- ben, azzal a különbséggel, hogy a gazdasági hatalom közös tulajdonból átlényegült szeméyi, de elvtársi tulajdonba, a kisemmizettek pedig szavazataikkal bizonyítják ezek jól csinálják, Itt is elárulnak ott is elárulnak...” folytathatom a jövendőt teljességében látó költőnk gondolatait a számadással, amelyben a fiainkat-lányainkat most próbálják igájukba törni, miközben földünk-vagyonunkországunk idegen kezekben, otthonunk sincs többé, hiszen „asszonyom a sírban”, panaszolja Esze Tamás komája, a nagy hírű bujdosó vezérnek, majd így folytatja: „Rákóczi akárki jöjjön valahára, kígyóinknak Esze komám, lépjünk a nyakára”. Elmaradt Hős uraink Majtényt is elaludták Most a csatlakozással is történt valami végzetes hiba: hazánk utolsó lett az EU-ba lépők sorában. Sejtettük hogy a gazdagabb Európa a szegényekkel igyekszik kegyet gyakorolni, de elmaradt a közös érdek ügyében a közös fellépés, minden kisnemzet maga vitázott a többséggel szemben, természetesen alul maradt Itt most nem a történtek megváltoztatásán kell gondolkodni, mert végeredményben az is a szociál-liberális együttesnek jönne jól. A nagy kelettel megmaradt a jó kapcsolatuk, így mindenképpen jól járnának (igyekezett is a kormányküldöttség azon melegében Moszkvába). Ezt nem engedhetjük meg, bár Európa nem tudja, éppen az ő érdekében nem farolhatunk ki. Tisztán kell lássuk a helyzetet akár ide, akár oda dörgölőzik a szellemében ősbaloldalú kormány, az a mi vesztünket hordozza. Nekünk azzal az évezredes elszántsággal kellbírnunk Koppenhága igazságtalanságát is, amellyel eddig is boldogultunk e hazában. És tudnunk kell azt is: ez az unió végre nem háborúra szervezkedő európai összefogás, hanem alkotásra. Ebben pedig soha nem voltunk utolsók