Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-03 / 1. szám

Szabadföld HAZAI ÉLET Százhat számítógép az oktatásnak MUNKATÁRSUNKTÓL • • A népek előtt - mondhatni karácso­nyi ajándékként - százhat olyan óvoda és iskola jutott számítógép­hez, amely részt vesz a Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Prog­ramban, tájékoztatta lapunkat Orosz Lajos programigazgató. - Magyarországon az oktatási intézmé­nyek mintegy harminc százalékában még mindig vágyálom az alapvető irodatechnika, például a telefax vagy fénymásoló. A multimé­diás számítógép internetkapcsolattal pedig maga a csoda - nyilatkozta Pertl Gábor, a Pe­dagógus-továbbképzési Módszertani és In­formációs Központ ügyvezető igazgatója. Az elkövetkező években komoly infra­struktúra-fejlesztést terveznek a közoktatás­ban, hiszen elképzelhetetlen olyan rendszer, ahol angol nyelvet oktatnak, miközben az épü­letekben nincs angolvécé. A XXI. század iskolá­ja elnevezésű program informatikai célkitűzé­se, hogy néhány éven belül minden oktatási in­tézmény rendelkezzen legalább egy multimé­diás számítógéppel és internet-hozzáféréssel.­­ 2003 első negyedévében mintegy száz intézmény számára válik elérhetővé a Közok­tatási Minőségfejlesztési Tudásportál. A prog­ramigazgatóság így az interneten keresztül nyújt majd széles körű támogatást és infor­mációt anélkül, hogy komoly utazási költsé­geket és külsős tanácsadói díjakat kellene fi­zetnie - mondta Szaniszló László, a portált megalkotó Sabedu Kft. ügyvezetője.­­ A Co­­meniusban részt vevő intézmények pedig a korábbi konferenciák helyett az új világhálós fórumon oszthatják meg egymással tapaszta­lataikat. Ha a kísérlet beválik, a közeljövőben a teljes nyolcezer oktatási intézmény számára elérhetővé tesszük a portát. A most géphez jutott százhat intézmény hetven százaéka kistelepülésen működik. Zsolnai Györgyné iskoligazgató és Molnár Jánosné, a minőségbiztosítási munkacsoport vezetője is egy 2100 lelkes, Nógrád megyei kis fáuból, Karancskesziről érkeztek, hogy átve­gyék ajándékukat A száznegyven gyereket mindössze nyolc számítógépen oktatják, sőt ebből kellett elvenniük egyet a sok adminiszt­rációs feladattá járó és informatikai felszerelt­séget követelő Comenius-programban vég­zett munkájukhoz. A hátrányos helyzetű településen a szülők többsége munkanélküli. A taná­k harmincöt százléka cigány származású, akik külön bá­násmódot igényelnek. Rendkívül rossz álla­potú épületben tanítanak, most páyáznak új iskola építésére. Minden lehetőséget megra­gadnak, s a visszautasítások ellenére újból és újból próbálkoznak. Eddig jobbára helyi szin­ten, a közoktatási közaapítványtól kértek és kaptak segítséget, például kirándulásra vagy könyvtárfejlesztésre. A kis iskolák csak így, tá­mogatássá tudnak tápon maradni. Az önkormányzatoknak idén óriási gon­dot jelent a megemelt bérek kigazdálkodása, ezért az iskolák tartanak attól, hogy még keve­sebb jut majd a tárgyi eszközökre. Márpedig így nehéz minőségről beszélni... Sok iskolában, óvodában még mindig csak vágyálom a komputer Ukrán behajtók követelik a nem létező tartozást ________BALOGH MÁRIA____ F­ehér Márta, aki Hajdúszoboszlón él - ne­vezzük így az aábbi történet főszereplőjét - négy esztendővel ezelőtt úgy döntött, beirat­kozik egy számítógép-kezelői tanfolyamra. Kapóra jött, hogy ebben az időben a helyi Ifjú­ság Házában megjelent a budaörsi Regenbo­gen Kft. Oktatási Központ képviselője. - László Tibor Zoltán tájékoztatta az ér­deklődőket az nap-, illetve középfokú kép­zésről, annak időtartamáról és a hallgatókra háruló fizetési lehetőségekről - idézi a múltat Fehér Márta.­­ Azt is közölte, hogy vizsgává zárul az oktatás, melyről a társaság oklevelet ad. Még ezen a napon, január 28- án kitöltet­tek és rtírattak egy kérdőívet a jelenlevőkkel. Erről a szervezők utólag azt állították, kétol­dalú szerződés. A tájékoztatón elhangzott az is, hogy a kft. a húszhetes napfokú kurzust 37 200, a tízhetes szövegszerkesztőit 38 000 forintért ajánlja. Ha vanki mindkettőre jelentkezett, csupán 58 800 forintot kért a kft. hat részletben. Azoknak, akik tizenöt napon belül egy összegben ren­dezték a tandíjat, csupán 52 920 forintot kellett fizetniük. A szervezők sorsjegyet is osztogat­tak, amellyel számítógépet lehetett nyerni. - Mi okozta a problémát, ha korábban csak kérdőívet töltött ki, és egyetlen foglalko­záson sem vett részt? - Szakács István oktató az első találkozás­kor el akarta kezdeni a tanítást, ehelyett azon­ban a jelenlevők kérdéseinek ostromát állta. Nem véletenül, merthogy számtlan tisztá­zatlan ígéret hangzott el - folytatja a tanári diplomáva rendelkező, kétgyermekes család­­anya. - Másnap felhívtam telefonon a hajdú­­szoboszlói közgazdasági szakközépiskola igazgatónőjét, és megkérdeztem, mi a vélemé­nye a Regenbogen Kft. tanfolyamáról. Meg­tudtam, jobb helyeken be sem engedik a hoz­zájuk hasonló cégeket. Az igazgatónő szavait fontolóra vettem, majd felhívtam László Ti­bor Zoltánt, és lemondtam a tanfolyamot. Nem titkoltam, hogy olyan számítógépes kép­zésre bukkantam Hajdúszoboszlón, amely ol­csóbb és államilag elismert bizonyítványt ad. - László Tibor azt mondta, nem léphetek vissza, mert szerződést írtam rá. Alig hittem a fülemnek. Kérdeztem, hol van a saját példá­nyom. Azt felelte, nem kértem. A mai napig sem küldték el Elhangzott az is, ha ki akarok lépni, keresnem kell magam helyett vaakit Éreztem, vaami sántít ebben az ügyben, így senkit nem akartam csőbe húzni. Végül a tan­folyam első foglalkozásán, február 4-én be­mentem az oktatóhoz, és a László Tibor Zol­tánnak címzett borítékban leadtam a sorsje­gyet meg azt a „jegyzetet”, amelyet az első ta­lálkozáskor osztogattak. Mellékeltem egy le­velet is, melyben a jelentkezésem visszavoná­sát megerősítettem. A igazi kávária ekkor kezdődött Fehér Márta életében. Négy nappa később 52 920 forintról szóló számlát kapott Békéscsabáról. Az ááíró neve olvashatatlan volt. Egy hónap elteltével, Jelenka Éva budaörsi oktatási refe­rens ááírására, korábbi levelére azt a váaszt kapta beszélgetőtársam, nem fogadják el a visszaélését, mert a jelentkezése miatt szám­laadási kötelezettség terheli a Regenbogen Kft. Oktatási Központot. Az asszony újra megírta, nem hajlandó fizetni, mivel igénybe sem vette a cég szolgátatását. Az újabb döbbenet akkor érte a gyanútlan asszonyt, amikor 1998. augusztus 26-án Hankó Mónika kézjegyével ellátott fizetési felszólítást kapott. A piros csekken feltüntetett, kamatok­ká terhelt összeg ekkor 61 212 forintról szólt, amit tizenöt napon belül kellett volna befizetni. Év végén megérkezett a harmadik felszólítás. „Peresítés előtti utolsó felhívás!” - olvassuk együtt a négy évvel ezelőtt kézhez kapott levelet A cég a 88 212 forintot három napon belül kérte befizetni Több mint fél év hallgatás után egy szép napon újabb küldemény érkezett - Fogalmam sincs, miért kaptam könnyí­tést. Mindenesetre 1999 augusztusában már csak 71 408 forintot követeltek, négy hónap­pa később viszont közel nyolcvanezret. Ezt is váasz nélkül hagytam, mivel a korábbi indo­kaimat sem vették figyelembe - szögezi le, s elém teszi a precízen összegyűjtött iratokat. Meglepő fordulatot hozott, hogy négy hó­nap múltán a Hajdúszoboszlói Rendőrkapi­tányság bűnügyi nyomozó posztága tanúként idézte be Fehér Mártát. A kihallgatásra magává kellett vinnie minden iratot, ami a Regenbogen GmbH átá szervezett számítástechnika kép­zéssel összefüggött Kiderült, a kft ellen nagy értékű csaás bűntettében eljárás indul. - Nem én tettem feljelentést, vanki meg­előzött. Úgy értesítem, azok mentek a rend­őrségre, akik elvégezték a tanfolyamot, de a bizonyítvánnyá nem tudtak elhelyezkedni. - Taálkozott-e olyan sorstársává, akitől ugyancsak ők nétül követelték a tandíjat? - Ismerek egy asszonyt, aki telefonon je­lentkezett, ki sem töltött semmit, és rá sem ír­ta a kérdőívet. A budaörsiek neki is fizetési fel­szólításokat küldözgettek. Idén májusig vi­szont őt is békén hagyták. Azt hittem, én is megszabadutam tőlük. Fehér Márta immár Békéscsabáról, a Bar­tók Béla út 61-65. ról, a Viharsarki Jómanó Kft. adósságkezelési osztáyáról kapott egy kü­lönös értesítést. Az ügyvezető igazgató mint en­gedményes arról tájékoztatja az asszonyt, hogy a 2001. december 31-i állapot szerint 103 845 forint tartozása van, amit a továbbiakban csak és kizárólag a Jómanó Kft.-nek jogosut és köte­les teljesíteni. Jómanóék azt is leszögezték, a tartozás behajtására minden lehetséges intéz­kedést megtesznek. A kísérőlevélben négyféle módját említik a tartozás rendezésének. Fehér Márta megijedt, de nem fizetett. Mostanában már a férje biztatja, inkább fizes­senek, csak szabadulanak meg végre a rém­­áomtól, az örökös fenyegetettségtől - Ha fizetek, olyan embereket támogatok, akik munka nélkül, tisztességtelenül szerez­nek jövedelmet. Ha viszont nem fizetek, min­dennap azzá ébredek, mikor jelennek meg az ukrán verőlegények a házunk előtt. A félel­mem nem laptáan­­ mutat a legfrissebb kül­­deményre október végén már kísérőlevél nélkü érkezett a 103 845 forintról szóló csekk a rómanótól. A feladót cirill betűkkel is megje­lölték, má pedig azt írták: „Cselekmény előtt csekket küdtünk neki...” A rendelkezésünkre álló levelek nem tartal­­maznak telefonszámokat. A tudakozó Békés­csabán, a Jómanó Kft címén nem talált ilyen ne­vű előfizetőt A Bartók Béla út 61-65. alatt tár­sasház található. Budaörsön a Regenbogen Kft­­nek szintén nincs elérhetősége. Fehér Márta számára tehát nem marad más, mint a rettegett várakozás. Most még a rendőrség sem tud segí­teni. Ha tettlegességre kerül a sor, tuán igen... N­agyszalontai hétköznapjaiban Arany János sokat tűnődött az évfordulókon, év vége felé névnapja is arra indította, mondjon köszöntőt má­sokra, magára és az idő múlására. Ahogy fogytak előre az évek, háta mögé meg gyarapodtak, úgy bo­rongott egyre többet a haza sorsán, és csak egy-egy jeles nap csalt elő belőle valami kis vidámságot, mint a többi között 1851 új éve, amelynek köszön­tőjét így szedte versbe: Új esztendő... patvarba új! Mindössze is csak fejelés: A régi rosszból toldoza Új rosszat a gondviselés. 1849 gyásza még ott súlyosodon az élőkön, va­lósággal vadászták a katonákat-tiszteket, és az orosz sereg törvénytelen tettei - foglyok elhurcolása - ke­serítették a megmaradottakat. Eltűnt a testvér költő, aki barátként legelső volt, és úgy nehezedett a rossz emlékű napok súlya a hazafiakra, mintha börtönné vált volna az egész ország. A mindennapi kenyér, az aljegyzői hivatás is véget ért, aki Aradra vitte a nép­felkelőket, nem volt megbízható többé. Különös - vagy természetes? -, hogy az új év beköszöntén ilyen gondolatok nyugtalanítottak, amikor úgy ültem a papír elé minden kedves olva­sónknak felhőtlen, boldog új esztendőt kívánok, ke­rüljenek bennünket bajok-bánatok-megpróbáltatá­­sok, legyen vidámabb is a múló idő, s hozzon gazdag eredményeket De kerüljenek bennünket még az ap­ró bosszúságok is. Tetten értem magamat, hiszen éppen azért kezdtem a köszöntőbe, hogy mindjárt elnézéskéréssel kezdjem, mert változtatni kell la­punk megszokott formáján, az egyes rovatokat nem ott találják kedves olvasóink, mint eddig. Nyomdát váltottunk Nem jókedvünkből. Az eddigi lapelőállító munkatársak igazán gondos mun­kával öntötték formába mondanivalónkat, őket csak dicsérhetem, nekik köszönettel tartozunk, nem ők mondták fel a jó viszonyt, a hatalom avatkozott köz­be. Ők nem is tudom pontosan mikortól, más, fonto­sabb (talán bizalmasabb?) megbízást kaptak, ezért december 31-ével föl kellett mondjanak nekünk Lajosmizse után új nyomdát voltunk kénytelenek ke­resni. Találtunk persze, majdnem kétszer olyan messze. Más gépek, új rend, kicsit változtatott forma - a technika a mi évezredünkben nagy úr. Mostantól Győrből, az ottani igazán korszerű „műhelyből” kerül olvasóink kezébe a Szabad Föld, reményeink szerint színvonalban, kivitelben kifo­gástalanul, de éppen az új nyomdagépek előállítása nyomán kicsit változott formában. Az eddigi kéttagú lap egy tagban kerül olvasóink kezébe, és a színes ol­dalak a lap első felében találhatók, illetve a rádió, tv­­műsorújság beillesztése után ugyancsak színes olda­lak zárják hetilapunkat. Semmilyen rovat nem fog hiányozni, de elein­te meg kell őket keresni. A Hazai Élet, a Kultúra fog­ják egybe a belső mondanivalót, ahol a Gazdálko­dás, a Falu Holnapja, a Család, az Ifjúság, a Sport, a Keresztrejtvények mind megtalálhatók lesznek, de mégis az adódó apró kellemetlenségért szíves elné­zésüket kérjük, mert mi, a szerkesztőség ugyan­olyan színes­ lélekkel, tartalommal fogjuk megtöl­teni újságunkat, mint eddig A tájékoztatás, a vidék hírei, a gazdálkodást irányító rendeletek, a vidék vé­leménye ugyanolyan komolysággal szerepel lapunk hasábjain, mint ahogyan azt várják tőlünk. Íme, ezért formálódott kissé kesernyéssé az új esztendő köszöntésének olvasóinkhoz szóló jókíván­ságaink szomorkás hangulata, mert nem a mi szán­dékunk, nem a mi akaratunk vezette be a változtatást. Szándékunk változatlan, az olvasók szolgálata mindennél elébbvaló. Véleményünk mindig az ol­vasók, a nép-nemzet gondjai érdekében vitázik, ha kell, és a magyar falu, az ott élő emberek akaratát fogja tükrözni. Adjon Isten, ami nincs az új esztendőben! - kí­vánta a költő, és ebben a mondatban olyan sok rej­tett jókívánság rejlik, ami, ha megvalósul, általa va­lóban boldogabbak leszünk. Ezt óhajtjuk, ezt kíván­juk, ezt szolgáljuk minden erőnkkel A főszerkesztő A nemzet és az olvasók szolgálatában 2003. JANUÁR 3. 3 -------------A magamét mondom------------­Labancok Koppenhágában FÁBIÁN GYULA A­dy Endre így kezdi Két kuruc beszélget című versét „Szerencsés esztendőt jó sorsba me­nendő...”, de a válasz is érkezik „nem látom, nem látom, szívbéli pajtásom, ködöktől a jövendőt... Nekiindultunk a 2003. évnek, és bizony ködös a jövendőnk, amelyről naponként bizonykodva szólnak az unióba lépést előkészítők, s úgy beszél­nek országunk mindent elért, amit a tárgyaláso­­kon lehetett Mi pedig egyre azt vitatjuk, hogy a len­gyelek, a csehek mind előnyösebb feltételeket kö­töttek, kár hát erőlködni, mert a tények erősebbek Utolsó tárgyaló felek voltunk, a legelőnytelenebb ígéreteket kaptuk Felesleges minden ál-örvende­­zés, napnál világosabb: legutolsók lettünk Inkább azt nézzük tüzetesebben, miért vagyunk mi Euró­pa eddigi leghátrányosabb népe-nemzete. A másik oldalon nem verték nagydobra, de megjegyezték mit akarnak a magyarok, hogy el­sőként villogtatják a háborús kardot Irak ellené­ben, mire jó ez? Kiképzőtábor? Idegenek ide to­borzása, két háború vesztesei miért igyekeznek olyan hévvel Amerika oldalán, amikor Európa nagyhatalmai is félnek, tartózkodnak minden meggondolatlan háborútól az iszlám ellenében, a következmények ugyanis csak súlyosak lehet­nek Kaptunk hát az orrunkra egy kemény frics­kát, először mi teljesítettük az uniós elvárásokat a legkecsegtetőbben, a végén hátulsók lettünk az utolsó padban, és most magyarázzuk a kegyelem átjutás bizonyítványát, mint nyereséget A földön járó embert hónapok óta gyötri a kérdés: jó úton járunk? ígérgetések oszlanak a semmibe, bizonytalanokká váltak elgondolása­ink, tehát idehaza nő a holnapjaink valósága, Eu­rópa pedig összevonta a szemöldökét: mit akar­nak ezek a békétlen magyarok? Annyi pénzük sincs, hogy saját légterük védelmére megfelelő repülőgépeket vásároljanak, de Afganisztánba rendfenntartó alakulat küldéséről vitáznak, Taszáron pedig kiképzőtábort szerveznek egy tá­voli ország ellenében. Még azt is megkérdőjele­zik, józan ésszel gondolkodik ez az apró kis or­szág? Mindezek nemzeti beleegyezés nélkül tör­ténnek, de a hangoskodás, a lárma Brüsszelig- Berlinig-Koppenhágáig ér, és komoly visszatet­szést szül. Miközben mezőgazdálkodásunk új válságba került, a jövő egyetlen termelési formá­ja, a kisbirtok veszélybe jutott, az unióval bekö­szönhet a munkanélküliség éppen a földműve­lésben, és szívós, célirányos előkészületek helyé­ben folyik a hitetés, minden a legnagyobb rend­ben van. Ritkán néztünk ilyen ködös jövendő elé törté­nelmünk során, mint most évkezdetén. Uralkodik a gőgös politikai dicsekvés egyfelől, a szociál­­liberális eredménytelenségek nagy és sikeres győ­zelmét hajtogatva, másfelől pedig minden nemzeti irányzat önmagát tekinti a legelhivatottabbnak, és egymásra találás helyett önemésztő viták forgá­­csolják a közös erőt Az 1919, majd 1945 után be­épült, ma is élő ellenséges erő általunk levitézlett­­nek hitt személyiségei nevetnek a markukba. Ami politikai érettségünket illeti, ott tartunk, ahol 1990- ben, azzal a különbséggel, hogy a gazdasági hata­lom közös tulajdonból átlényegült szeméyi, de elv­társi tulajdonba, a kisemmizettek pedig szavazata­ikkal bizonyítják ezek jól csinálják, Itt is elárulnak ott is elárulnak...” folytathatom a jövendőt teljes­ségében látó költőnk gondolatait a számadással, amelyben a fiainkat-lányainkat most próbálják igájukba törni, miközben földünk-vagyonunk­­országunk idegen kezekben, otthonunk sincs töb­bé, hiszen „asszonyom a sírban”, panaszolja Esze Tamás komája, a nagy hírű bujdosó vezérnek, majd így folytatja: „Rákóczi akárki jöjjön valahára, kígyóinknak Esze komám, lépjünk a nyakára”. Elmaradt Hős uraink Majtényt is elaludták Most a csatlakozással is történt valami végzetes hi­ba: hazánk utolsó lett az EU-ba lépők sorában. Sej­tettük hogy a gazdagabb Európa a szegényekkel igyekszik kegyet gyakorolni, de elmaradt a közös érdek ügyében a közös fellépés, minden kisnemzet maga vitázott a többséggel szemben, természete­sen alul maradt Itt most nem a történtek megváltoztatásán kell gondolkodni, mert végeredményben az is a szociál-liberális együttesnek jönne jól. A nagy ke­lettel megmaradt a jó kapcsolatuk, így mindenkép­pen jól járnának (igyekezett is a kormány­küldött­ség azon melegében Moszkvába). Ezt nem enged­hetjük meg, bár Európa nem tudja, éppen az ő ér­dekében nem farolhatunk ki. Tisztán kell lássuk a helyzetet akár ide, akár oda dörgölőzik a szellemé­­ben ő­sbaloldalú kormány, az a mi vesztünket hor­dozza. Nekünk azzal az évezredes elszántsággal kell­­bírnunk Koppenhága igazságtalanságát is, amellyel eddig is boldogultunk e hazában. És tud­nunk kell azt is: ez az unió végre nem háborúra szervezkedő európai összefogás, hanem alkotásra. Ebben pedig soha nem voltunk utolsók

Next