Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-02 / 1. szám
Szabadföld HÁZAI ELET■ Szentmise a szegedi Csillagbörtönben „Én vétkem, én igen nagy vétkem... ” _______BORZÁK TIBOR_______ Vasárnapi misén jártunk. Nem is akárhol, a szegedi Csillagbörtön kápolnájában. Különös jelentősége volt a szertartás során felhangzó mondatnak: „Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket...” A nyolcvanas évek végén egyre többször merült fel, méltányolni kellene a kívánalmat, hogy a börtön falai között is gyakorolhassák vallásukat az elítéltek. Az országban először a Szegedi Fegyház és Börtön keresett megfelelő megoldást. Majzik Mátyás nevelőtiszt még az „átkos”-ban, titokban végezte el a teológiát, majdnem az állásába is került, a hirtelen érkező rendszerváltozás mentette meg. És új szemlélet jelentkezett a büntetés-végrehajtásban is. A Csillagban Gyulay Endre megyés püspök közbenjárása és segítsége révén elkezdődhetett a hitélet. Az időközben diakónussá szentelt nevelőtiszt felkerült az országos parancsnokságra, s ott a karitatív vallási ügyek intézésével bízták meg. A világon egyedülálló, ökumenikus alapokra épített Magyar Börtönpasztorációs Társaságot 1991-ben alapította meg. A legnagyobb eredmény az, hogy 2000 őszén országosan létrejöhetett a hivatásos börtönlelkészi állomány. Százötvenkét elítéltünk tagja valamelyik felekezetnek. Legtöbben a katolikus közösséghez tartoznak, de jelentős a reformátusok száma is. És a kisebb egyházak, mint például a Krisztus Szeretete, a Jehova tanúi, az őskeresztények, a zsidók, a hetednapi adventisták, a metodisták, a román ortodoxok is gyakorolhatják vallásukat - sorolja a kápolnához vezető úton a szegedi intézet sajtóreferense, Mocsai Zoltán, aki korábban az egyházi ügyeket patronálta a börtönben. A kápolna nem különálló építmény, hanem a Csillagbörtön egyik tágasabb helyisége. Megjárunk néhány emeletnyi lépcsőt, elhaladunk a zárkasor előtt, mire feltűnik egy kisebb csoport. A folyosón a vasárnap délelőtti szentmisére várakoznak a fogva tartottak. Odabenn Végh Andrea kántornő vezetésével próbál az énekkar. Amíg várjuk a misét celebráló Lénárd atyát, addig Majzik Mátyás alezredes, római katolikus szerpap, diakónus börtönlelkész körülvezet a kápolnában. - Ez az oltárkép kétszázhetven éves mutat a szemközti falon elhelyezett olajfestményre. Péter apostolt ábrázolja, ahogyan lehullanak róla a bilincsek a börtönben, amikor kiszabadítják az angyalok Heródes fogságából. Egyébként ez nem a teljes festmény, a másik fele a rókusi templomban található. Viszontagságos története során igencsak megrongálódott. Nálunk előbb a kultúrkörzetben helyeztük el, s volt, aki rajta nyomta el a cigarettacsikket. Szerencsére sikerült megmenteni a pusztulástól: két fogva tartott művész-restaurátor újította fel. A feszületet is elítélt faragta, s Krisztus alakjában önmagát mintázta meg. Az üvegablakokat ugyancsak itt festették, méghozzá a szegedi dóm ablakainak ábrái alapján. Megérkezik Lénárd György lelkész, a dogmatika professzora, aki négy évig püspöki helynök is volt Szegeden. A Csillagba több mint öt esztendeje jár be. Csütörtökön délután a katekizmuscsoport résztvevőivel foglalkozik, a szentség vételére készíti fel őket. Vasárnap misét celebrál, esetleg gyóntat, mivel Majzik börtönlelkész diakónusként „csak” igeliturgiát és lelki vezetést tarthat. Komoly eredményként könyvelhető el, hogy tizennégyen elvégezték a hívő rabok szorgalmazta kétéves teológiai kurzust. Dogmatikát, egyháztörténetet, liturgiát tanultak, s a végén bizonyítványt kaptak. - Lelkipásztorként feledhetetlen élményekhez jutottam - árulja el Lénárd atya. - Amikor dogmatikát tanítottam az elítélteknek, felmerült bennem a bizonytalanság, hogy beszélhetek-e nekik Isten jóságáról. Azzal nyugtattak meg, ha ők nem jutnak börtönbe, talán soha nem kerülnek közel Istenhez. Más alkalommal a betegségemről meséltem, s arról, nem tudhatom, meddig leszek még velük. Sírva kértek, ne hagyjam itt őket. Kezdődik a szentmise. Először Majzik Mátyás szól a börtöngyülekezethez. „Nem hozzám jöttetek, hanem Jézus Krisztushoz. Öltözzünk ünneplőbe testben és lélekben.” Arra is figyelmezteti a rabokat, hogy miként kell viselkedni a fiatal kántornővel. A magnóról bejátszott harangszó után az énekkar kezd, majd a lelkipásztor veszi át a teendőket a szokásos rítus szerint. „Vizsgájuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket!” S halkan árad a felelet „Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem...” A liturgia szavainak különös jelentősége van, hiszen mégiscsak börtönben vagyunk. Igaz, hívő emberek között, akik azonban kemény bűncselekményeket, kegyetlen gyilkosságokat követtek el, többen közülük életfogytiglan büntetésüket töltik „Bocsásd meg a bűneinket..., s szabadíts meg a gonosztól...” Az apostolok cselekedeteiből egy elítélt idéz, s a szent leckét is egy ríb mondja el. Majzik az evangéliumot olvassa fel, Lénárd atya a prédikációt tartja meg. Egyszerű szavakká beszél az Úr cselekedeteiről A padokban ülők csendben, feszülten figyelik az elhangzottakat, csak a nyitott ablakon át szűrődik be a zsivaj, kigyúrt legények vezetik le feszültségüket a sportudvaron. „Adj nekünk békét...” - hallani idebenn. „A szentmise véget ért, menjetek békével!” A vasárnapi miséről mindenki magára viszi a nyugalmat. Már aki megtárta belső békéjét. És szép számmá vannak ilyenek. A hitre, a megtérésre nincs pontos váasz. Szuha Géza például nem tudja megmagyarázni, miért követi Istent Ha tudná, már nem is volna igaz a hite. S így van ez a szeretettel is, arra sem lehet elméleteket gyártani. Gerényi István azt mondja, az anyatejjel szívta magába a vallást, ilyen környezetben nőtt fel A miatyánkot rácul mormolta el először, most latinul tanul a rácsok mögött. - A zárkában kinevetnek a vallásosságom miatt, de én nem foglalkozom vele, a hit csak az enyém! - fogad bizalmába Pintér József. - Börtönbe kerülésem előtt is jártam missziókra és egyházi énekkarba. Amikor tudomást szereztem az itteni lehetőségekről, azonna jelentkeztem a nevelőtisztnél. Engem megmentett a Jóisten! Hét év van még hátra az ítéletemből, hiszek benne, hogy jóntra térve kerülök vissza a családomhoz. Előfordul, hogy a zárkatársak meggyőzik egymást. De az Istenben van hit mindenkinek saját döntése. Tarczali Tamás például a börtönben járta meg a helyes utat a vallás segítségével. Átértékelte korábbi életét, többé nem akar megbotlani. Szabadulásáig több mint tíz év van még, addig lehet min gondolkodnia. Lénárd atya pakol. Mi is szedelőzködünk. A folyosón a heti fürdésre várakozó elítéltek váltják fel a kápolnából kifelé tartó rabokat. Százötvenkét elítélt tagja valamelyik felekezetnek újvári Sándor felvétele Ismét hallatták a szavukat a lakásmaffia áldozatai. A Sors-Társak Egyesületbe tömörült károsultak a karácsony előtti szombaton a Kossuth téren békés tüntetésen jogbiztonságot és korrupciómentes igazságszolgáltatást követeltek. Török-Szabó Erzsébet, az egyesület elnöke hiányolta az ingatlancsalások áldozatainak védelmét, s követelte az erélyes fellépést a csalásban közreműködő ügyvédekkel, közjegyzőkkel és bírákkal szemben Kohanek miklós felvétele 2004. JANUÁR 2.3 ------- Ahogy én látom ------Szövetkezni szabad... DULAI SÁNDOR Mielőtt a Szabad Földtől 2000 nyarán kényszerű okokból elköszöntem, volt egy ember, aki szinte minden írásomat elolvasta, az édesapám. Fájdalom, hogy viszszatérésemet már nem érhette meg; most, amikor e sorokat írom, éppen egy esztendeje, hogy örökre távozott. Kicsi falum temetője, ahol nyugszik, kétszáz méterre van onnan, ahol tehenészként több mint húsz évet dolgozott. Az egykori téesztelep azóta már többször gazdit cserélt, mára teljesen tönkrement, a gazból, bozótból alig látszik ki. Emlékszem, amikor a hatvanas évek közepén felépült, kivonult az egész iskola is, hogy együtt csodálhassuk meg a szocialista nagyüzem eme büszkeségét Elmondták nekünk, hogy tehénnek és gondozójának itt majd egész más lesz az élete. Apám, aki akkor már túl volt egy hosszas ideggyógyászati kezelésen - kevés földünk meg a tanyánk elvesztése miatt került kórházba -, ellenérzéssel fogadta a nagy lelkesedést, ahogy az egész téeszszervezést. Túl soknak találta a betont, a vezetéket, a gépet, valahogy igazán soha nem is tudott megbarátkozni velük. Mégis ő lett az egyik legjobb feje, s úgy vigyázott mindenre, mint odahaza. Történt egyszer, hogy - éppen napos volt - egy traktoros úgy ment be a karámba az MTI-vel, hogy átszakította a bedrótozott kaput Esett az eső, ő meg félcipőben jött, nem akaródzott neki kiszállni a sárba, s kiakasztani a drótot. Apám csendes szavú ember volt, de akkor kiabált. „Mit van úgy oda, mintha a magáé lenne? - vágott vissza a legény. - Ez csak a téeszé!” „Hát nem érted, hogy mindnyájunké!?” - apám csak ennyit tudott mondani. Nem volt brigádvezető, és a pártba sem lépett be, a téesz vezetői mégis hallgattak a szavára. Része volt abban, hogy a nyolcvanas években elindították a háztáji kocatartást és malacnevelést (csak a hizlalás folyt ezután a közösben), s abban is, hogy háztáji földjének felét évről évre kiki állandó (öntözhető) területen kapta meg. A nagyüzemi és a háztáji gazdálkodásnak végül olyan együttesét hozták létre, mely életképes egészként működött, s így mindenki jól járt. Apám, aki egykor annyit szenvedett a téesz miatt, a kilencvenes évek elejére téeszpártivá lett a maga módján. A magángazdaságok támogatásának örült (s húgomék is belevágtak nagy bátran), de féltette a szövetkezeteket. Nem értette, miért kell fenekestül felforgatni azt is, ami jó, tönkretenni eredményes gazdaságokat. Bizonytalanságra nem lehet alapozni, mondogatta, látva, hogy a téeszek gyengülésével sokak lába alól kicsúszik a talaj. Ami azóta történt, sajnos nagyrészt igazolta félelmeit. Jó komái, akikkel immár együtt pihennek a kiserdei temetőben, úgy mentek el, hogy a gondok egyre szaporodtak családjukban. Fogynak a tartalékok, nehezül a megélhetés a falunkban, ahogy szülte minden kistelepülésén az országnak. Aki szülei útját választotta, vagyis parasztként próbál boldogulni, többnyire csak néhány hektár földdel rendelkezik. Az Európai Unió pedig, amelynek négy hónap múlva már tagjai leszünk, a kistermelőket kevéssé támogatja. Sertés- és baromfitartók, zöldség- és gyümölcstermelők tízezrei juthatnak csődbe, főleg ha egy hektárnál kevesebb a földjük. A kormány szeretne rajtuk segíteni, ám ez csak az unióval egyeztetett módon történhet. Elképzelések vannak, de a részleteken még dolgozni kell. Félő, hogy az uniós nagyüzemmel szemben (akár szövetkezet, akár magángazdaság) ugyanolyan hátrányba kerül a kistermelők zöme, mint a téeszesítéskor az egyéniek. Külön-külön nyilván kénytelenek lesznek sokan feladni, ám az öszszefogás talán megoldás lehet Ezzel azonban a magyar gazda óvatos, pedig a szövetkezés hazánkban - a téeszeket is beleértve - nem csak rosszat hozott. S manapság már nem kell hogy az önállóság elvesztésével járjon. Tíz évvel ezelőttről fülemben cseng apám félmondata: „...szövetkezni szabad.” Rá emlékezem, s vele vallom ma is: érdemes. A falu lakói fegyelmezetten fogadták a hírt Veszett tehén tejét itták a nagyhegyesiek BALOGH MÁRIA______ A Hajdú-Bihar megyei, 2700 lelket számláló Nagyhegyesen karácsony két napján háromszázhúsz embert oltottak be veszettség ellen. A nem mindennapi orvosi műveletet az követelte meg, hogy a helybeliek abból a helyi tehenészetből vásároltak tejet, ahol egy tehenet nemrégiben veszettség miatt el kellett altatni. Az előzmények a teljesen legyengült, megbetegedett jószágot december 21-én vizsgálta meg a helyi állatorvos, Hanzéros Ádám, s nem tehetett mást, elaltatta. Mivel veszettségre gyanakodott, vizsgálatra a Debreceni Állategészségügyi Intézetbe szállíttatta az állat fejét A betegség felfedezésekor az állatorvos nyomban kilencvennapos zárlatot rendelt el a Dézsi Gazdaság tehenészetében, majd megkezdték az állatok vakcinálását. (A tulajdonosok egyébként a lehető legmagasabb szintű állat-egészségügyi és élelmiszer-higiéniás eljárást alkalmazzák birtokukon.) A beteg állat agyvelejének mikroszkópos vizsgálata után a megyei tisztiorvosi szolgálat készenléti orvosát arról értesítették december 24-én, hogy a tehénből leadott mintában veszettségre utaló jeleket találtak. Egyúttal felszólították a falubelieket: jelentkezzenek azok, akik december 6. és 20. között ittak a Dézsi Gazdaságból vásárolt tejből, s nem forralták fel előtte. A szükséges mennyiségű oltóanyagot még aznap megrendelték Budapestről, s 25-én kapták meg. Békési Zoltántól, Nagyhegyes egyik háziorvosától megtudtuk, hogy december utolsó napjaira négyszáz fölé emelkedett azoknak a száma, akiknek már beadták az öt részből álló oltássorozat első adagját. A beoltottak többsége helybeli, de a rokoni és ismerősi körből legalább harmincan jelentkeztek olyanok, Debrecenből is, akik a kritikus két hét alatt ittak az érintett gazdaságból származó tejből. A veszélyeztetettek közül a megyeszékhelyen élők is megkapták az első oltást, a további négyet saját háziorvosuknál is beadathatják - magyarázta Békési doktor. Hozzáfűzte: a faluban szerencsére nem alakult ki pánikhangulat, a nagyhegyesiek fegyelmezetten fogadták a váratlan hír bejelentését. A szakember érdeklődésünkre kifejtette, hogy a veszettség lappangási ideje kettő-hat hét, néha több hónap is lehet, egyelőre minden érintett személy tünetmentes. Az orvos hangsúlyozta, igen kicsi a valószínűsége a tejjel való fertőzésnek, pánikra tehát nincsen ok. Megnyugtató az is, hogy a most forgalomban lévő veszettség elleni oltóanyagok különösebb reakciót nem okoznak, s az eddigi ismeretek szerint nem is veszélyeztetik az emberi szervezetet. A szakemberek feltételezése szerint veszett róka marta meg a megbetegedett tehenet. Az sem zárható ki, hogy a már elhullott állat nyálával korábban a gazdaság többi szarvasmarháját is megfertőzte. Hazánkban egyébként az utóbbi évtizedekben nem volt példa arra, hogy ilyen tömegesen kellett volna veszettség elleni védőoltást adni. Békési Zoltán nagyhegyesi háziorvostól megtudtuk, Magyarországon az utóbbi tizenöt évben öt ember halt meg veszettségben, négy megbetegedést ezek közül macskamarás okozott.