Szabad Föld, 2005. január-június (61. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-07 / 1. szám
Krónika 2005. 1. 3., HÉTFŐ Mától minden három hónapnál hoszszabb lejáratú lakossági kölcsönre kötelező kiszámítani az úgynevezett teljes hiteldíjmutatót. Ennek a kamat mellett tartalmaznia kell a korábban fel nem tüntetett díjakat is, tehát a hitelbírálat, az értékbecslés és a folyósítás költségeit is. 2005. 1. 4., KEDD Az újraszámlálás után is változatlan a december 5-i népszavazás eredménye. A kórházprivatizáció kérdésében az igenek száma 85-tel csökkent, a nemeké 62-vel nőtt, a kettős állampolgárság kérdésében pedig 128-cal több igent és 158-cal kevesebb nemet találtak. Körmendi Lajos Ezerkilencszáznegyvenhat június 6-án született. Első írói szárnypróbálgatásait sokan afféle úri hóbortnak tartották, s tisztességes szakma választására biztatták. Próbálkozott is ilyennel: Békéscsabára avval az elhatározással érkezett szülővárosából, Karcagról, hogy kitanulja a mélyépítészetet. Kitanulta, hogy aztán néhány kanyar után a Szolnok Megyei Néplapnál kössön ki. A nyolcvanas évek elején ismét Karcagon találta magát, ahol a művelődési házban tevékenykedett, majd középiskolai tanár, a rendszerváltás első két évében pedig a város alpolgármestere. Irodalmi bemutatkozási lehetőséget a Mozgó Világtól kapott. Később, 1989-1995 közt a Jászkunság főszerkesztőjeként irányzatoktól független, nyitott műhelyt próbált kialakítani. A folyóirat folytatásaként alapította meg a Barbaricum könyvkiadót, amelyből még a berekfürdői írótábor nőtt ki. S közben egymás után jelentek meg versei, novellái, szociográfiái, műfordításai, csaknem húsz kötete, vizuális munkáiból pedig kiállítások nyíltak. Munkásságának tisztességét elismerte már környezete is, díjakkal is jutalmazta, amelyek közül a legrangosabb a József Attiláról elnevezett. Lapunknak négy esztendőn át, 2005. január elsején bekövetkezett haláláig volt munkatársa. Karácsony estéjén beszélgettünk utoljára, szentestén. Ő hívott föl, szabadkozott, talán alkalmatlan az időpont, én meg biztattam, dehogy. Inkább örvendtem, hogy hallhatom a hangját, hiszen előzőleg kerestem, de nem vette föl a telefont. Nemcsak akkor örültem beszélgetésünknek, hanem mindannyiszor, amióta megismertük egymást. Hogy miért? Mert Lajos jó ember volt. Igen, ilyen egyszerűen fogalmazva. S ha ilyen emberrel hoz össze a sorsunk, az ajándék az élettől. A betegségéről beszélgettünk persze, mint akkor is, amikor először találkoztunk. Karcagon jártam, könyvbemutatón, utána vacsora, akkor mesélte, hogy nagyon beteg volt, de már gyógyul. Úgy beszélt a bajáról, mint valami múló epizódról, amely kellemetlen ugyan, de ha akarja az ember, túl lehet élni. S ő nagyon akarta. Nem engedte, hogy a fejére nőjön, a lelkét, a kedélyét uralja. Hiszen neki dolga van, még sok mindent meg kell írnia. Már a kórházi ágyán dolgozott, műtéte másnapján levonatot javított. Később munkatársak lettünk, küldte a Szabad Földnek a kéziratait szerelmes szülőföldjéről, Karcagról és környékéről, nekem pedig néha eszembe jutott, hogy lám, akarattal mire képes az ember. Amikor ismét hallottam betegségéről, belém nyilallt, hogy hát mégis veszített. Az övéhez hasonló helyzetben a legtöbben egyszer sem tudják kikerülni a halált, ő meg már másodszor megy szembe vele. Pedig most sem adta magát könnyen, ezt olvastam ki a cikkeiből, ezt éreztem az utolsó beszélgetésünkből is. Hangja gyenge volt, elhaló, amikor meghallottam, éreztem, nagy a baj. Ő pedig a gyógyulásáról beszélt. Arról, hogy napjában többször is belázasodik, alig merte elmondani az orvosainak, s lám kiderült, ez jót sejtet. Azt, hogy bevált a szer, pusztulnak a gyilkos sejtek, attól forró a teste. .• Olyan hittel suttogta a kagylóba mindezt, hogy már-már meggyőzött. S most mégis elment. Az utolsó csatáját elveszítette, mint ahogy mindannyian elveszítjük. De amíg köztünk járt, életigenlésével meghosszabbította földi létét. Köszönjük neked, Lajos... Isten veled! Hardi Péter Robbantsunk csak A rómaiak óta, vagyis kétezer éve a legfontosabb kérdés: kinek az érdeke? Magam is ezen tűnődöm napok óta: ugyan kinek az érdeke, hogy december 28-ától egészen szilveszter napjáig legálisan forgalmazhatók bizonyos pirotechnikai eszközök? Ki(k)nek az érdeke, hogy megint a nyakunkba, hajunkba, fülünkbe, lábunk és autónk alá dobhatják a kénköves istennyila miniatürizált változatait? Vajon mire gondolhatott a rendeletet megalkotó bölcs közhivatalnok? Hogy ez olyan jópofa? Az eszetlen durrogtatás miatt ezrével világgá szaladó háziállatok, az infarktusveszélynek kitett emberek, a több száz idei baleset, az tényleg olyan jópofa? Jópofa az Argentínában, ugyancsak egyetlen petárda miatt szilveszterkor leégett diszkó s az ott szörnyethalt 200 ember látványa? Aztán olvasom az újságban: a háromnapos petárdapiac mintegy egymilliárdos bevételt jelent. Ja, vagy úgy... Akkor mégiscsak értem, kinek az érdeke... Epilógus. A segédmotoros kerékpár az egyetlen közlekedési eszköz, amelyen olyan tárgyat is lehet szállítani, amely előre is, hátra is, egy-egy méterrel meghaladhatja a jármű hosszát. Mit gondolnak, ez vajon kinek az érdeke? Megmondom: a KRESZ-paragrafus kigondolója szenvedélyes pecás volt... N. G. 2005. 1. 5., SZERDA A megszokottnál két hónappal tovább töltögethetjük az idén személyi jövedelemadó-bevallásunkat: 2005-től a bevallások határideje május 20-a lesz. Az esetleges visszatérítéseket az APEH a bevallás kézhezvételétől számított 30 napon belül kell kifizesse, de erre legkorábban március 1-jétől kerülhet sor. A HÉT MONDATA Geszti Péter a népszavazásról: Mindenki a legszebb érveit taposta. IJVrMIXUJllJ A nagybani piac jelenlegi áraira a stabilitás a jellemző. A tartós téli zöldségfélék és az alma ára az utóbbi hetekben, sőt lehet mondani, hogy az elmúlt hónapokban nem változott. A primőrök árai ellenben az év végi ünnepek környékén jelentősen megemelkedtek. A téli hónapokra általában jellemző mértéknél jelentősebb áremelkedés következett be. A primőröknél várhatóan ez a trend megtörik, mivel az év eleji csökkent kereslet és az import a drágulást visszafogja. Termék Ft/kg Burgonya 27- 33 Vöröshagyma 30- 40 Sárgarépa 30- 37 Gyökér 80- 100 Karalábé 30- 80 Kelkáposzta 35- 45 Karfiol 230- 280 Szárazbab (fehér) 180- 320 Fejes saláta 100- 150 Fejes káposzta 22- 27 Kígyóuborka 240- 310 Paradicsom 340- 660 Paprika 400- 560 Körte 160- 260 Szőlő 540 -1000 Banán 233- 250 Narancs 130- 200 Alma 50- 110 Citrom 170 - 200 Tojás 15,5- 19 Termesztett gomba 200- 400 Árjáték A ma is működő kerti öntözőszivattyúnk a volt Szovjetunióból származik. Ott, akkor semmit sem bíztak a véletlenre - az öntvényházban fémből formázták ki az árat: 12 rubel. Az örökkévalóságnak szánt érték azóta persze már elenyészett, az a rubel már rég nem létezik, ahogy az érte leszurkolt ezer forint is nevetségesnek hat ma már, miként a „háromhatvanas” kenyér is a múlté. A szocializmus éveiben a boldogult emlékezetű Országos Anyag- és Árhivatal közleményeire figyelt így újév táján az ország: a hatalom eldöntötte, holnaptól mennyibe kerül a benzin, a tej vagy a kenyér, aztán annyi lett, és kész. Ma bonyolultabb a helyzet. Persze ma is léteznek olyan árak, amelyek felügyelete a kormány, illetve az önkormányzatok kezében van. „Darabra” nem sok van belőlük, de fajsúlyuk jelentős, e körbe tartozik az energiaár, a víz- és csatornadíj, a közlekedés, az illetékek rendszere. A másik kör ennél jóval tágasabb: ha ma bemegyünk egy üzletbe, gyakorlatilag szabadáras termékkel találkozunk. Ez a mindennapos kapitalizmus éles és kemény versenyterepe, ahol az áremelkedés már egyáltalán nem csak elhatározás kérdése. Hogy például a mostanában megint sokat emlegetett kenyérről beszéljünk, a mi kis falunkba tizenegy pékségből érkezik legalapvetőbb élelmiszerünk - csak a tőlünk néhány házra lévő kis üzlet előtt hét autó fordul meg minden hajnalban. Az egyik vállalkozó most nagy lépésre szánta el magát: vett egy nagy teljesítményű, modern gépsort, s így olcsóbban szállíthat, mint eddig. A többiek százszor is meggondolják, hogy változtassanak-e áraikon. Inkább szívnak egyet a fogukon, és megpróbálják valahogy kigazdálkodni a termeléshez nélkülözhetetlen fűtőgáz meg a villanyáram drágulását. A nagy bevásárlóközpontokban még izgalmasabb az „árjáték”. Kenyeret ott kilónként száz forint alatt is lehet kapni. Bizonyos - mondjuk így: jó helyről származó - információk szerint ez abból a lisztből készül, amit „extra marketingakciós” tételként, gyakorlatilag ingyen volt köteles átadni az eközben nyilván fogát csikorgató malomipari vállalkozó. De mást aligha tehet: vagy elfogadja még a megalázó feltételeket is, vagy kiszorul a nagyáruházakból. S ez a képlet csaknem minden árucikkre igaz. Az ezerötszáz forintos farmernadrág vagy az akciós sajt éppúgy a piaci verseny szükségszerű velejárója, mint a falusi pék kényszerű árképzése. A jelenlegi fogyasztói árak mindennapos alkukban formálódnak. Szegény pékek: minden év elején bemondanak valamilyen számot, hogy ennyi vagy annyi százalékot akarnak emelni termékeik árán, aztán saját, céhen belüli versenyük hiúsítja meg a szándékot. És hasonló történik a hús- és tejiparban is, de nem más a helyzet a szórakoztatóelektronikai cikkek piacán sem. Igazából sehol sem. A magyar kereskedelemben a fogyasztói piac újraosztási versenye zajlik - értsd: most dől el, ki, kinek, mennyiért tud majd a jövőben is árut eladni - és ebben a harcban pillanatnyilag a nagy kereskedelmi láncok állnak nyerésre a kis boltokkal szemben. Sokan vélik úgy, hogy ezen hatósági eszközökkel kellene változtatni, de a fogyasztói piac rendszerébe „felülről” belenyúlni olyan lenne, mintha valaki bokszkesztyűben próbálna meg hegedülni. Ha valaki ebben a helyzetben automatikus áremelésekről vagy éppen hatósági árszabályozásról beszél, annak igencsak romantikus elképzelései lehetnek a piacgazdaság működéséről. Igaz viszont az is, hogy azt sem tudjuk, mi lesz a vége. Ép ésszel senki sem örülhet annak, hogy a falusi pék tönkremegy. De annak sem, ha a kenyér drágul. Sőt kenyérevőből mégiscsak több van, mint pékből. Tamás Gábor 2005. január 7. Szabadföld A vidék családi hetilapja . Leltár a tizedik napon - lapzártakor Megközelítette a 165 ezret a halálos áldozatok száma Délkelet- Ázsiában. A pesszimista becslések további, akár még egyszer ennyi, a még reménytelenebb előrejelzések félmilliónál is több halottról szólnak; ők lesznek az éhínség és a járványok áldozatai. Ötmillióan maradtak fedél, otthon nélkül. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette, hogy a magyar kormány 1,2 millió amerikai dollárral (mintegy 218 millió forinttal) járul hozzá az ázsiai katasztrófa károsultjainak segítésére szerveződő nemzetközi programhoz. A kormányfő úgy kalkulált, hogy a további felajánlások újabb 1-2 millió dollárral egészíthetik ki a támogatást. Budapest százmillió forintos víztisztító berendezéssel, valamint ötvenmillió forint értékű segélyszállítmánnyal járult hozzá a szökőár sújtotta térség megsegítéséhez. Hárman ismét megkerültek, ám tizenhét magyar turistáról még mindig nincs hír. A Külügyminisztérium továbbra sem tekinti eltűntnek őket, de azt sem tartják kizártnak, hogy lesznek magyar áldozatok. Magyarország igazságügyi orvos szakértőt küldött Thaiföldre azonosítani a magyar holttesteket, ha lesznek. A Világbank akár 750 millió dollárra is emelheti a szökőár sújtotta délkelet-ázsiai országok újjáépítésére felajánlott támogatását. Megfontolják azt is, hogy csökkentik a szökőár sújtotta országok adósságát. Eddig több mint kétmilliárd dollár gyűlt össze az újjáépítésre, de az ENSZ becslése szerint még legalább másfél milliárdra lenne szükség. Japán ajánlotta fel a legnagyobb pénzügyi segítséget, mintegy 500 millió dollárt. Az EU csaknem negyed milliárd eurót mozgósított kárenyhítésre. A tizedik napon, szerdán, pontosan délben, az egész világon három percre megállt az élet. Emlékezzünk. BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE A BUDAPESTI LÁGYMÁNYOSI HÍDNÁL elkészült a Művészetek Palotája, ahol a március 15-i ünnepélyes megnyitóig próbahangversenyek lesznek. Az első, nyilvános próbahangversenyt a Nemzeti Filharmónia, Kocsis Zoltán vezetésével, Mozart műveiből adja, szombaton. Az épületben kap helyet a Nemzeti Táncszínház, a Filharmónia, a Ludwig Múzeum, és itt lesz a Nemzeti Hangversenyterem is.