Szabad Föld, 2005. július-december (61. évfolyam, 26-52. szám)

2005-09-16 / 37. szám

A TARTALOMBÓL A Szabad Föld Könyvtár kötete Valló László:­r ápolása a kertben Megrendelhető telefonon a 06-80/204-510-es ingyenes zöldszámon KIUTAT KELL TALÁLNI a borászoknak - szö­gezte le lapunknak adott interjújában az 1996-ban az év borter­melőjévé választott Polgár Zoltán. A villá­nyi pincemester szerint még az idei gyen­ge évjáratban is lehet szép borokat készí­teni. Eladni viszont nem könnyű a hegy levét, nyomott ára lesz a szőlőnek is - de­rül ki borpiaci összeállításunkból. Írásaink a 6. és 7. oldalon MONA NÉNI becene­vét kézírása után kap­ta: keresztneve, az Ilo­na két egybeolvadt be­tűje formázza az M-et. Világhírű lánya, Se­bestyén Márta nemrég magas kitüntetést kapott, akárcsak ő maga, Sebestyénné Farkas Ilona. Mona néni a híres békés-tarhosi iskolában érettségizett, majd Kodály-növendék volt. Életét a zenepedagógiának és a kó­rusmozgalomnak szentelte. Portrénk a 11. oldalon ÚJSÁGOT OLVAS az önjáró permetezőgép vezetője, miközben a gép végzi a munkát. Ha a tábla elég hosz­­szú, csak a fordulók­nál kell kezébe ven­nie a kormányt, időközben a műhol­das vezérlésű automatika irányítja a berendezést. A világszínvonalú csúcstechnika már itt van hazánk­ban, a robotpilótával fölszerelt John Deere márkájú gépekből harminc dolgozik a földeken. Cikkünk a 12. oldalon EZÜSTBEN DUPLÁZTÁK a mieink all. kettes­­fogat-hajtó világbaj­nokságon, Salzburg­ban. A csapatvilág­bajnoki címet ugyan ezúttal nem sikerült megvédeniük, de a Hódi Károly, Lázár Vilmos, Selyben Zsolt összetételű együttesünk, egyéniben pedig Hódi Károly, a második helyen végzett. Lázár Vilmos kivételes tehetségét azzal is bizonyította, hogy a 12. helyről az egyéni bronzéremig jutott. Beszámolónk a 22. oldalon­ ­ 4 Ludas-szavazás! Melyik a legjobb az első ötből? Má­tól az olvasók dönthetik el, melyik pályaművet juttatják tovább az iro­dalmi pályázatunk első eresztésébe sorolt öt prózából. A második he­lyezettnek is marad egy kis remé­nye, hogy a másodikak legjobbja­ként a döntőbe kerülve esélyes lesz majd a Lúdtoll Díjra. Az öt ver­senyműjeligéje és szerzője: „Robogó” (Csender Levente) „Fermi” (Mitták Ferenc) „Zuboly” (Ágoston László András) „Fekete hegy” (László János) „Kristály” (Pataki Edit) A szavazócédulát zárt borítékba téve küldték be (több cédula is ke­rülhet egy borítékba), és e hó 23-i beérkezéssel küldjék be szerkesz­tőségünk címére. A szavazók kö­zött könyvnyereményeket és juta­lomüdülést sorsolunk ki. (Máris indul a második eresztés is, melyben öt verses pályamű sze­repel számról számra.) Szavazólap a 9. oldalon A vidék családi hetilapja Feketelistán a gazdák? S­ajnos az év végéig a jelenlegi ag­rárhitelt felvett gazdák harmada hivatalosan a megbízhatatlan adósok közé, az úgynevezett BAR-listára ke­rül, ami az esetek többségében a fize­tésképtelenséggel lesz egyenlő. Az állam pedig sem fizetési átütemezés­sel, sem kamattámogatással nem tud segíteni rajtuk, mert ezt az Európai Unió szabályai szigorúan tiltják. E kopogós és aggasztó mondato­kat az egyik nagy pénzintézet vezető munkatársa mondta lapunknak, aki azt is hozzátette: a kialakult helyze­tért az állam és a pénzintézetek nagy része egyaránt felelős. A kormány persze több kérelemmel is ostromolja Brüsszelt, de ennek eredményére még hónapokat kell várni. A magyar agrárhitel-állomány - legalábbis négy nagy, az agrárága­zatban komoly szerepet vállaló pénz­intézet adatai szerint - az elmúlt más­fél évben másfélszeresére nőtt. E köl­csönök nagyobb részével nincs gond, felvevőjük korrekten fizet. A többiek viszont bajban vannak. Mi történt ugyanis? Ha valakinek bejelentett, regisztrált és az uniós szabályok sze­rint támogatásra jogosult földterülete volt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesz­tési Hivataltól (MVH) kapott okirata szerint, akkor azt több pénzintézet hi­telfedezetként fogadta el. Ha ehhez még a fejlesztési forrásokról (például a beruházásokhoz, fejlesztésekhez igénybe vehető AVOP-, korábban SAPARD-programokról) szóló támo­gatásbefogadási nyilatkozat is meg­érkezett, akkor a gazda nyugodtan pályázhatott hitelért. Sokan meg is tették. Csakhogy ez a várható pénz adminisztrációs, ellenőrzési és tech­nikai okok miatt sokat késett, a bank viszont - a gazdákkal megkötött szerződés alapján teljesen jogosan - már az idén februárban követelte a törlesztőrészletet. FOLYTATÁS A 4. OLDALON Túlélőtúra iskoláknak t­anulnak a kisiskolák, bizony, ez az idő is elérkezett! Amelyiküknek nem sikerül elsajátítani a túlélés tudo­mányát, könyörtelenül megbukik a vizsgán, amiért végül az életével fizet. Kegyetlen küzdelem, ráadásul még pót­vizsga sincs. Leginkább matematikából kellene felkészül­ni, lehetőleg úgy, hogy az összeadás alapműveletének szabályai szép sorban megdőljenek. A vizsga központi feladata ugyanis a következő: „Hogyan lehet úgy össze­adni a zömében állami normatívából és önkormányzati fenntartói hozzájárulásból érkező forrásokat, hogy azok elérjék a tanerő munkabéréből, az iskola rezsiköltségéből és a szűkös dologi kiadásokból álló költségek összegét?” Hogy ez matematikailag ez idő tájt sok helyen lehetet­len? Úgy tűnik, a vizsgafeladat összeállítói közül ez sen­kit nem érdekel, így hát szegény kisiskolák félreteszik a matekot, hogy a legkülönfélébb módszereket bevetve próbáljanak túljárni az összeadás-kivonás műveletét fel­találók eszén. Összevonják az osztályokat, hogy a költsé­geket csökkentsék, nemzetiségi vagy művészeti iskolává alakulnak, hátrányos helyzetű gyerekek integrált nevelé­sét vállalják, hogy a bevételeket növeljék. Kispénzű önkormányzatok nyilatkoznak arról, hogy utol­só fillérükig harcolnak iskolájukért. Lehet, hogy eljön az idő, amikor egymás tanulóiért is kannibálként harcba szállnak a pluszkvóta reményében? Mire kényszerülnek még az isko­lák, hogyha e küzdelem nélkül is nagy feladat nyomja vállu­­kat, nekik kell felnevelniük, tanítaniuk a sorsunkat néhány év múlva meghatározó generáció emberét. K. Kemény Krisztina ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK A 13. OLDALON 61. évfolyam, 37. szám 2005. szeptember 16. Ára: 155 forint Előfizetőknek: 119 forint Hentes lesz a tejesember O­któber végétől 238 dolgozó veszíti el mun­kahelyét Pécsett, mert leáll a termelés az Új MiZo Rt. üzemében. A cég vezetése a gyár vesz­teségességével és túlzott adósságállományával indokolta a lépést. A MiZo termelőkapacitását átveszi a szegedi Sole Rt. A két tejipari cég köz­vetve Csányi Sándor, az OTP első embere tulaj­donában van, akárcsak a pécsi és bajai termelő­­kapacitásokkal rendelkező Délhús Rt. A meg­szűnő tejipari cég munkásainak állítólag a hús­­feldolgozóban kínálnak munkát a tulajdonosok. A MiZo Rt. egyszer már tönkrement: a pécsi központú cég ellen 2000-ben felszámolási eljá­rás indult. Az eladósodott részvénytársaság fel­vásárló- és termelőkapacitását a felszámoló két évig megőrizte. A MiZo-t 2002 júliusában az alig valamivel korábban privatizált állami gaz­daságok által létrehozott cégnek adta el a fel­számoló. A vételhez a Magyar Fejlesztési Bank adott hitelt. Később a MiZo a Dalmand Rt.-é lett, amely Csányi Sándor érdekkörébe került. A bankvezér idén megvásárolta a magyar piac egyik legnagyobb tejipari vállalkozását, a ko­rábban olasz tulajdonú, szegedi székhelyű Sole Hungária Rt.-t. A MiZo irányítását júniusban átvette az ír Garry Lenihan, a Sole addigi vezér­­igazgatója. A MiZo dolgozói már akkor tartot­tak attól, hogy a pécsi gyár kapacitását átviszik Szegedre. Egy hónap múlva bezárták a MiZo kecskeméti üzemét, 138-an maradtak munka nélkül. Pécsett jelenleg 350-en dolgoznak. A vezetés költségcsökkentési céllal vonja össze a MiZo-t és a Sólét, mert csak így lát esélyt a ver­senyképesség megőrzésére. Az uniós csatlakozás óta dömpingáron kínált importtermékek megjele­nése kényszeríti ki a hazai tejipari cégek összevo­nását, költségtakarékos, sokszor a tejtermelők ki­zsákmányolásával együtt járó árpolitikáját.

Next