Szabad Föld, 2011. január-június (67. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-07 / 1. szám

SZÁM SZERINT­ ­ átlagosan tízből egy esetben sikerül a nemzeti prioritást fel­venni a közösségi ügyek napi­rendjére i több mint 250 hivatalos és informális találkozó Magyar­­országon, ebből 40 miniszteri szintű, 6 kiemelten fontos­­ 3500-4000 különböző bizott­ság, munkacsoport és találko­zó elnöklése Brüsszelben I legalább 800 fős stáb , akár 80 millió eurós költség I a 8000 szlovén rendezvényből 300-at tartottak az országban , a rekordot Franciaország tart­ja 190 millió eurós kiadással, még Francia Guyanában is tartottak rendezvényt A hét témája A vidék családi hetilapja ♦ 2011. január 7. répában? Királyi fogadtatás G­ödöllő internetes információs oldala új uniós emblé­májával nyílik meg: az EU térképe és a 12 csillag melletti szirmokban a város címerállatát ábrázoló Peliká­­nos kút, a királyi kastély és a Világbéke-gong képei. A következő fél évben a város mintegy 40 diplomáciai esemény színhelye lesz, állam- és kormányfők sokaságá­val, tudósítók százaival. A „magyar Brüsszel” uniós kuncsaftokra vár és hasznot remél. A kastély épületének felújítását már néhány évvel ezelőtt megkezdték, a munkálatok nagy része idén nyár­ra befejeződött. A mintegy 1,7 milliárdos beruházás nagy részét uniós pályázatból fedezték. Elkészült az a két eme­let, ahol a tárgyalások számára biztosítják a szobákat, valamint a tagállamok titkárságait helyezik majd el. Egy újabb turisztikai pályázaton is nyertek egymilliárdot, ebből alakították át három és fél hónap alatt a lovardát tanácsteremmé. A modern bútorok természetesen nem illenek az enteriőrhöz, de az elkövetkezendő hat hónap­ban a praktikum lesz a fő cél. Épp ezért mindenfelé négynyelvű útjelző táblákat tesznek. Több mint negyven napon zárva tart az épület a láto­gatók számára, ekkor magas rangú, főként miniszteri találkozókat tartanak szigorú biztonsági előírásokkal. De az év többi napján ugyanúgy megtekinthetik az érdeklő­dők a múzeumot, mint eddig. Az elnökség óriási reklám­értékét a helyiek talán évekig fogják kamatoztatni. Egy ideig a kastélyban nem bontják majd el a helyszínt, így a kiváncsi külhoni akár beülhet abba a székbe is, ahol a miniszterelnöke, államfője ült. A Grassalkovich-kastélyban az utolsó pillanatig lázasan készültek az uniós kuncsaftok fogadására ESZTER OROMÉ. Kis lépés ez az eurózónának, de nagy ugrás Észtország számára - jelentette ki roppant ta­lálékonyan Tallinnban Andrus Ansip, Észtország minisz­terelnöke január elsején, miután kivett egy euró bankje­gyet az éppen kéznél lévő automatából. A kormányfőt körülvevő tömeg diadalittasan kiabált: a parányi Észtor­szág, mind az 1,3 millió lakosával, húsz évvel a függet­lensége után, végleg megérkezett Nyugatra. Észtország az első szovjet utódállam, amely Oroszországon kívül már „nyugati” fizetőeszközzel rendelkezik, és csak a harmadik posztkommunista ország Szlovénia és Szlovákia után, amely minden ízében és pénzében Európához tartozik. Észtországban senki sem kételkedik az euró erejében: jöj­jön vész és pénzügyi vihar, az észteknek most semmi sem fontosabb az eurónál. Örömest és némi kárörömmel fog­ják átváltani az oroszországi látogatók rubeljeit. Az év végéig minden bank átváltja majd az észt pénzt euróra, a központi bank pedig korlátlan ideig rendelkezésükre áll. Észtországban balti hidegvérrel hozták meg az áldozato­kat, kevés fizetéssel, megszorításokkal, de a többség úgy érzi - megérte. Ők a 17. uniós tagállam, ahol az euró a hivatalos fizetőeszköz. VÉGRE SIKERÜLT eltalálni a Himnusz sorait - legalábbis Herendi Por­celánmanufaktúrában a magyar EU-elnökség tiszteletére készült vázán. A Viktória-motívummal díszített váza egy méter magas, súlya 25 kg. Az alkotás az elnökség időszaka alatt a gödöllői Grassalkovich-kastélyban látható, majd az Európai Unió Tanácsának épületébe kerül. Az összeállítást készítette: A FODOR GYÖRGY, SZABÓ ENIKŐ, VH Fotók: KÁLLAI MÁRTON, NÉMETH ANDRÁS PÉTER, EU KÉPSZOLGÁLAT, MTI, REUTERS JL. HORVÁTH LÁSZLÓ Lehetetlen küldetés Aki ma irigyli Orbán Viktort, hogy az Európai Unió Tanácsának soros elnö­keként fél évig rászegeződik a figyelem, az vagy nem mond igazat, vagy ízig-vérig ellendrukker. Pedig jól indultak a dolgok. Mikor a magyar minisz­terelnök végigjárta az unió 26 szövetséges tagállamát, mindenütt remény­­teljesen biztatták, vágjon bele keményen, az ő habitusa talán alkalmas arra, hogy lendítsen a szövetség szekerén. Mert kátyú van a kontinensen is bőven. Görögországot még ki sem mentették a bajból, Írországnak már el­kezdték folyósítani a segélyeket. Ki tudja, mikor kerül sor Portugáliára, Spanyolországra, sőt Belgiumra, esetleg Olaszországra is. Európa közös pénze folyamatosan gyengül; a világgazdasági válságból az élenjárók, mint Németország és az északi országok, már vitathatatlanul kikapaszkodtak, ám Dél-Európában és keleten még nem dereng a fény az alagút végén. Mit tehet egy pici ország, ezer sebből vérezve, mint Magyarország ezért az óriási közösségért? Szinte semmit. Csak okos diplomáciai érzékkel próbál közvetíteni, érdekeket egyeztetni, érvelni és közelebb hozni a látszólag távol lévőket. Lehet ezt jól csinálni, jókor szavazásra feltenni kérdéseket, ügyesen kordában tartani a vitákat, nem hagyni elkalandozni azokat, akiknek min­denről csak önmaguk jutnak eszükbe. És lehet rosszul csinálni: nem gyó­­gyítani, hanem elmélyíteni a sebeket, nem a megoldásról beszélni, hanem újabb sérelmeket számba venni. Mi vajon hogy fogjuk csinálni? Csak nem csodával érne fel, ha eredmé­nyesen zárnánk a fél évet. Nem volt még soros elnöke az uniónak, akit olyan hevesen támadtak volna hivatalba lépése pillanatában, mint azt Európa teszi a magyar kormánnyal. Akik azt hiszik, hogy csupán egy soha le nem fordí­tott sajtótörvény miatt neveznek egy országot bacilusnak, bűzös luknak, vezetőjéről Európa konzervatív újságjainak is a „vezér” szó, a „diktátor” jut eszébe, az bizonyára nagyon naiv. A multik különadója, a nemzetközi pénz­ügyi szervezetek eltanácsolása, a válságkezelésre kijelölt magyar út az elfo­gadhatatlan Európa számára. Furcsa lenne azonban, ha a német kancellár az E.ON nevében emelne szót, a franciák az Alstromért vagy a hollandok az AXA-ért. A gazdasági érdekek igenis diktálnak Náluk nem történhet olyan az üzleti életben, amiről nálunk a magyar kormány dicsőségként beszél. Bár sokféle berendezkedése van a demokráciának, és van, ahol az alkotmánybí­róság vajmi kevés szót emelhet, van, ahol a médiatestületeknek van korláto­zó szava, egy dolog sehol sem történik meg Európában: hogy a demokrácia kiépített intézményeit bármilyen kormányzati túlsúly esetén is egyik pilla­natról a másikra egy politikai erő drasztikusan korlátozza. Kutya nehéz úgy közvetíteni, érvelni vitázó felek között, ha szinte min­denki a közvetítőre acsarog. Ez a pálya, melyen elindulunk és fél éven ke­resztül haladunk.

Next