Szabad Föld, 2011. július-december (67. évfolyam, 26-52. szám)

2011-07-01 / 26. szám

S­zögezzük le rögtön az elején, hogy az összes, táplálkozástudománnyal fog­lalkozó szakértő állítja, nincs egész­ségtelen, iletve kifejezetten egészséget károsító élelmiszer. Van azonban egészségte­len, mozgásszegény életmód és túlzó nassolás. Honatyáink - mert végül egyéni indítvány­ként nyújtották be a népegészségügyi termék­díjról szóló törvénytervezetet, és nem a kor­mány terjesztette a Tisztelt Ház elé - viszont védeni akarják egészségünket. A népét, mert a törvény indoklásában az áll, hogy „a népegész­­ségügyileg nem hasznos élelmiszerek vissza­szorítása és az egészséges táplálkozás” a cél. Ehhez képest a törvény szövege csak a túl cukros, sós és koffeines termékekkel - ponto­sabban egy kiemelt, szűkített részükkel - fog­lalkozik, az egészséges táplálkozás előmozdítá­sát pedig elintézi annyival, hogy a várhatóan befolyó 20 milliárd forint adó „a központi költ­ségvetés bevételét képezi”. Nos, mindez elég volt ahhoz, hogy a június 24-én, múlt pénteken beterjesztett szöveg egy sor szervezetnél kiverje a biztosítékot, és persze indult az ötletelés is, hogy a többletpénzt ki és mire fordítsa. A lényeg: adót kell fizetni egyes kiválasztott termékek után, melyek cukrot, sót, koffeint tartalmaznak. A javaslat összeállítói kihagyták a sorból a lekvárokat, a hungarikumnak számító paprika­krémeket, kolbászokat, szalámikat, szalonná­kat, a cukrászati süteményeket. Holott ezek cukor- és sótartalma sokszorosa az általuk meghatározott szinteknek. Erre mondják, hogy egyesek jól, mások ke­vésbé jól lobbiztak. Kérdés viszont, hogy akkor mi is volt a törvény eredeti célja? De nézzük a jogszabályjavaslatot ismét! Adót annak kell fizetnie, aki először értéke­síti hazai földön az adott terméket. Neki kell bevallania minden év február 25-ig az adó mértékét, és neki is kell ezt megfizetnie a Nem­zeti Adóhatóság számára. Kivételek is vannak: évi nettó 50 kiló vagy 50 liter értékesített mennyiség alatt nem kell sem bevallást készí­teni, sem adót fizetni. Az adózás alá vont ter­mékek készletváltozásairól nyilvántartást kell vezetnie az adózónak. Az, hogy mikortól kell minderre a kereske­dőknek, gyártóknak odafigyelniük, kérdés. Mert az eredeti javaslatban 2011. szeptember 1. a dátum, míg a héten már fideszes képviselők benyújtottak egy módosítást, s ők 2012. január első napját javasolják. De nemcsak ez eldöntet­len egyelőre. Például az sem, hogy mennyi pénz folyik be: az egyik előterjesztő, Font Sán­dor szerint 20 milliárd, mások beszéltek 30 mil­­liárdról is. Egy lakosra tehát évente két-három­­ezer forint jut. A lényeg azonban az: hová, kihez kerül e pénz? A törvényben csak annyit olvashatunk erről, hogy a költségvetési bevételeket növeli. Aztán a héten bejelentkezett rá az egészségügyi irányítás, mondván: ebből a pénzből lehet ki­pótolni az orvosok, ápolónők fizetését. Ezt erő­sítette meg Rogán Antal fideszes politikus is, a költségvetési és gazdasági bizottság vezetője, miután hétfőn általános vitára alkalmasnak minősítette grémiuma a tervezetet. Font szerint az egészséges életmód ösztönzésére kell fordí­tani a pénzt, míg Ángyán József vidékfejleszté­­si államtitkár a biotermesztés támogatását látná jónak. S ha már kérdések és Ángyán, akkor meg kell említeni az államtitkár minapi felvetését. Mely szerint további termékkört adóztatna meg, ezek a különféle adalékanyagok és édesí­tőszerek. A transzzsírokat tartalmazó terméke­ket pedig egyszerűen kitiltaná a magyar piac­ról. Nem mellékesen transzzsírt tartalmaznak a margarinok, s az termelődik használat közben a sütőolajokban is. Arról nincs hó, hogy e fel­vetések beépülnének-e a most tárgyalandó tervezetbe vagy sem. A hét témája Pofára megy a EGYIK OLDALRÓL SOK HŰHÓ A SEMMIÉRT. Másik oldalról központi élelmiszer-drágítás, mely a szegény réteget és a hazai élelmiszeripart sújtja. Mert miről szól hetek óta a nóta? Nagyjából kétezer forintról fejenként, évente - ha igaz, hogy a kormány 20 milliárd forintnyi bevételre számít egy év alatt a hamburgeradóból. Ami szakértők szerint összességében úgy hat majd a fogyasztásunkra, hogy 1 százalékkal csökkenti a kalóriabevitelünket. A következő termékek adóznak: I cukrozott és 25 százaléknál kevesebb gyümölcsöt tartalmazó üdítőitalok adója literenként 5 forint, I cukrot és koffeint is tartalmazó ener­giaitalok adója literenként 250 forint, s az előrecsomagolt cukrozott készítmé­nyek - fagyik, csokik, cukorkák, édes sütemények­­ adója kilónként 100 forint,­­ a sós kekszek, csipszek, ropik adója ki­lónként 200 forint,­­ az ételízesítők, levesporok adója kilón­ként 500 forint. MÉGSEM AZ ÖRDÖGTŐL VALÓ? Szokatlan kihívás elé állított a legnagyobb hazai gyorsétteremlánc három fiatal szakácsbaj­nokot: kísérletezzenek ki olyan újszerű, a magyaros ízvilág ihlette ételeket, amelyekhez leg­alább háromféle hozzávalót a McDonald’s alapanyagaiból használnak fel, így született meg többek között a magyaros bruschetta - hazai paradicsomból, hagymából és fokhagymából, pirított hamburgerzsemlével tálalva - vagy a porhanyós csirkemegfilé házi burgonyale­pénnyel, bakonyi gombaraguval, paprikás mártással. Az utóbbi fogáshoz a csirkehús, a gomba és az egyébként sült krumpliként tálalt burgonya származik az étteremlánc kamrá­jából. Könnyű, ízletes, szépen tálalt étkeket kóstolhatott a szakértő zsűri. A McDonald’s konyhájában használatos alapanyagok­­ szigorúan ellenőrzött, az állat nemes részeiből származó marhahús, bábolnai csirke, mélyalmos tojás, lehetőség szerint (a szezonnak meg­felelően) a hazai kertészetekből származó paradicsom, hagyma, fokhagyma - tökéletesen megfeleltek a gasztronómiai kísérletezéshez. Ugyanezekből készül a hamburger is. 2011. július 1. ♦ A vidék családi hetilapja Ami a sorból kimaradt N­em kerültek az adózó körbe a hústermé­kek sem, holott a húsfogyasztás 16 száza­léka minimum 5 százalék sótartalmú kolbász és szalámi, tizede a minimum 7 százalék sótar­talmú nyers sonka. Ha ehhez hozzávesszük a vörös áru - parizer, virsli, szafaládé stb. - 36 százalékos arányát a maga 2,5 százalék sótar­talmával, akkor már kiderül, hogy a húsfo­gyasztás 61 százalékát magas sótartalmú hús­termékek teszik ki. (A kolbászok, kenőmájasok 40 százalék körüli zsírtartalmáról, a sózott, füstölt, abált szalonnákról már nem is beszé­lünk részletesen, mert még ötletet adnánk!) És ott vannak az otthon ízét idéző igazi lekvárok, befőttek! Szerencséjükre az utolsó pillanatban a lekvárokat sikerült kivenni a listáról, mert egy fél éve készülő, a magyar termékről és a élelmiszerkönyv megújításáról szóló szabályozás szerint például éppen az adalék és tartósítószer nélkül, csak sok gyü­mölcsből és cukorból készült termék nevezhe­tő prémium vagy különleges minőségű lekvár­nak. Ahogy nagyanyáink és mi is készítjük otthon. Ha azonban a cukortartalmukat néz­zük, akkor bőven beleférnének az adóköteles körbe 10-20 százaléknyi cukorarányukkal.

Next