Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-11-21 / 94. szám

A szocialista mezőgazdaságért! XIV. évfolyam, 94. szám. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1964. november 21. Ära 40 fillér A mezőgazdasági üzemeink­ben még mindig tart a betaka­rítási munka. A Komárom tő­­szomszédságában lévő gadóci szövetkezetben a cirkot taka­rítják be. Azért is nagy gond­dal végzik ezt a munkát, mert az utóbbi időben ők is érezték a seprűhiányt. A szakemberek jelentősége a mezőgazdaságban Köztudomású, hogy társadalmunk elsőrangú feladata a mezőgazdaság felemelése ipari fejlettségünk szín­vonalára. Gyakorlatilag kell tehát megvalósítanunk az elvi jelentőségű intézkedések egész halmazát. Ugyan­akkor fel kell használnunk a rendel­kezésünkre álló valamennyi eszközt mezőgazdaságunk fellendítésére és gondoskodni megfelelő szakképzett munkaerők toborzásáról. Felette fontos jelentőséget kell tu­lajdonítanunk a toborzás terén azok­nak az intézkedéseknek, amelyek szakképzett mezőgazdasági munka­erők „visszahódítását“ célozzák. Tud­juk, hogy mezőgazdaságunk fájó pontja a szakemberhiány. Másfelől azonban számos képzett mezőgazda­­sági dolgozónk népgazdaságunk egyéb ágazataiban helyezkedett el, sőt ma is még eredeti szakmájába nem vágó tevékenységet folytat. Ezzel el is ér­keztünk a ,,baj“ kút forrásához. Neve­léssel, kiválasztással, megfelelő helyre történő beosztással kell odahatnunk, hogy ezek a szakemberek visszatér­jenek a röghöz. Ezért 1965 második felében akció kezdődött, amelynek eredményeképpen 1909 mezőgazdasági szakembert sikerült visszaszerezni főleg az EFSZ-ekbe. Túlnyomó több­ségük vezető állásba került a mező­gazdasági üzemekben. Kétségtelen, hogy ez a káder-izmosodás előbb­­utóbb növeli a szövetkezetek vezeté­sének és irányításának színvonalát. Hogy mit jelentenek jeles szakem­berek szövetkezeteink­ számára, szá­mos esetben beigazolódott. Ragadjunk csak egyet ki a sok közül: a saroki EFSZ-t a n­yitrai járásban. Ez a szö­vetkezet 1600 hektárnyi mezőgazda­­sági földterületen gazdálkodik, amely­ből 1400 ha a szántó, besorolva a K2-es kukoricatermő körzetbe. 1962- ig a legrosszabb szövetkezetek közé tartozott a nyitrai járásban, gazdál­kodásának színvonala jóval alul ma­radt­ az átlagon. Silány volt a gazda­sági állatok haszonhozama, csupán 1,2 liter volt a tehenek tejhozama, csökkent a szarvasmarha egészségi állapota és erőnléte, 75 százaléka gu­­mőkórba esett. A gabonaneműek hek­tárhozama 18 mázsánál is kevesebb volt, munkaerőhiány mutatkozott, s a szövetkezetesek munkájának mennyi­ség és minőség szerinti díjazásáról egyáltalán nem lehetett szó, mert azokat átalányban fizették. 1962 második felében négy szak­emberrel szaporodott a szövetkezet, akik valamennyien főiskolai képesí­téssel rendelkeznek: az elnök, a fő­­agronómus, annak segédje és a zoo­­technikus. Továbbá 1965-ban egy fő­­ökonómusnő lépett az EFSZ-be. Je­lenleg tehát öt szakember működik a saroki szövetkezetben, akik közül az elnököt és az agronómust kisegítő erőként díjazzák. A szakképzett munkaerők belépése után fellendült a saroki EFSZ. Az 1962—1960-as évek folyamán 700 da­rab szarvasmarha kigyógyult a vészes kórból, a tehenek tej­hozama 7 literre szökött napi átlagban. Az állatállo­mány felépülését úgy érték el, hogy elsősorban rendet teremtettek a nor­mák megállapításában és a dolgozók díjazásában. Hozzáláttak az istállók alapos kitakarításához, a termelésben elért haszonhozam és szerint határozták meg eredmények a díjazást. A termelés haszonhozamának növeke­désével elérték a tervezett bevétele­ket és módjukban állott biztosítani a szövetkezetesek rendszeres díjazását. A rendszeres kifizetések pedig azt eredményezték, hogy fokozatosan visszaszivárogtak az EFSZ-be azok a munkaerők, akik azelőtt el-elmara­­doztak. A saroki EFSZ izmosodásának fo­lyamatát ékesen bizonyítják a követ­kező számadatok: amíg 1962-ben csu­pán 4746 koronát tett ki az 1 hektár­ra számított mezőgazdasági termelés ellenértéke, addig 1963-ban már 6216 koronára emelkedett ez az összeg, 1964-ben pedig 7577 koronára számí­tanak. Két év alatt tehát 55,4 száza­lékkal emelkedett az EFSZ termelése. Ennél is kirívóbb növekedés észlel­hető a piaci termelés számadatainál: 102,2 százalékot tesz ki a két év alatt elért emelkedés. Hasonló eredmé­nyeket értek el a gabonaneműek hek­tárhozamának növelésében, amely 35 százaléknak felel meg. Az idei piaci tervteljesítés is a szövetkezet gazdasági izmosodását, terebélyesedését tükrözi. Növényter­mesztésben 757 ezer, állattenyésztés­ben 648 ezer, összesen tehát 1.405.000 korona bevételi többlettel számolnak. A saroki EFSZ vezetősége azonban korántsem elégszik meg eddigi siker­­sorozatával. Az eljövendő két-három év alatt olyan gazdaságilag kiegyen­súlyozott szövetkezetet akar kiépíteni, amelyet méltán sorolhatnak a nyitrai járás legjobbjai közé. Ezért alaposan átgondolt tervet dolgozott ki, amely a szarvasmarha-tenyésztés szakosí­tására irányul. 1965-től kezdve pedig a szilárd pénzbeli díjazás rendszerére szándékszik áttérni. Bátran állíthatjuk, hogy az említett szövetkezet gazdasági szilárdulása a helyesen irányított szervező munka eredménye, amely a szövetkezeti ve­zetőség színvonalas szaktudásának tulajdonítható. Nem csekély szerepet játszott a kibontakozási folyamatban a pártszervezet, amelyet a saroki EFSZ mellett alakítottak. Hatékony segítséget nyújtott a helyi nemzeti bizottság is karöltve a többi társadal­mi szervezettel, valamint a járási szervek támogatása. Járok példájából két döntő fontos­ságú következtetést lehet levonni. Először is nyilvánvaló, hogy a leg­elmaradottabb EFSZ-t legalább­is gazdasági átlagszínvonalra lehet emelni. Másodszor beigazolódott, hogy egy ilyen szövetkezetnek legalább há­rom tapasztalt, lehetőleg főiskolai képesítéssel rendelkező szakemberre van szüksége. Azért háromra, mert egyetlen szakember képtelen lenne mindazokkal a feladatokkal megbir­kózni, amelyek egy elmaradt EFSZ- ben felmerülnek. Bízvást kijelenthetjük, hogy a szak­avatott munkaerők visszanyerését kell elsősorban szorgalmaznunk, amelyet a leghatékonyabb „beruházási“ tételnek tekinthetünk. Ebből a szempontból kell újból átértékelnünk a szövetke­zeti funkcionáriusok nevelésének im­már kidolgozott tervét éppúgy, mint a mezőgazdasági szakemberek elhe­lyezésének eddigi gyakorlatát. Peter Bernik, prom, ökonómus, a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági főosztályának dolgozója Ezekről a kérdésekrő­l tartottak az elmúlt napokban sajtókonferenciát a Földművelésügyi Minisztériumban, ahol Oldrich Dolezal, a gépállomások főosztályának vezetője ismertette a mezőgazdasági gépek javításával kap­csolatos új intézkedéseket. Többek között elmondotta, hogy a jövőben a mezőgazdasági üzemek műszaki fej­lesztéséért a gépállomásokat teszik felelőssé. A szövetkezetek javítómű­helyeinek szerszámkészlete jóformán mindenütt eléggé szegény és így a jövőben a karbantartási és javítási munkákat a gépállomások az e célra kijelölt mezőgazdasági gépjavító üze­mekkel karöltve látják el. Az előadó megállapította, hogy az állami gépállomások tevékenysége 1963-ig nem terjedt ki és nem mé­lyült el a kívánt mértékben, és mun­kájuk minőségét is gyakran bírálták. Különösen a villanyáramra működő gépek , és gépberendezések hiányos javítása, illetve javításuk elhanyago­lása okozott sok kárt. Dolezal elvtárs a továbbiakban el­mondotta, hogy ezeknek a fogyaté­kosságok kiküszöbölésére úgynevezett agregátos módszert vezetünk be, amely az egyes gépalkatrészek kicse­rélésével a karbantartási munkák iparosítását, azok egyszerűsítését és az árak csökkentését célozzák. Az előadó a továbbiakban hangoz­tatta: az új elvek értelmében módot kell találni arra, hogy a szövetkezetek megértsék a mezőgazdasági gépek helyes kezelésének, gondozásának el­sőrendű fontosságát. A mezőgazdasági üzemek, mint ismeretes, eddig a kü­lönböző javító üzemekhez fordultak. Ezentúl a jobb eredmények érdeké­ben kizárólag a gépállomások feladata lesz a javítási munkák közvetítése. Amennyiben a szükséges javítást sa­ját maguk nem vállalják, szerződés­sel kötelezik az illetékes üzemeket a kívánt munkák elvégzésére. A sajtókonferencián számos ki­egészítő javaslat hangzott el, a me­zőgazdasági gépek javításával kap­csolatos új intézkedések bevezetésé­ről. Sajtókonferencia a Földművelésügyi Minisztériumban A gépek javításáról és karbantartásáról Szocialista mezőgazdaságunknak állandóan több és több korszerű, nagy­teljesítményű gépre van szüksége. Napjainkban mezőgazdasági üzemeink mintegy 14 milliárd korona értékű gép- és gépberendezéssel végzik mun­kájukat. Ez a tény önmagában azonban kevés lenne, ha nem gondoskod­nánk karbantartásukról, időbeni javításukról. A mezőgazdasági gépek évi karbantartása körülbelül két milliárd koronába kerül, ami a mezőgazdasági termelés összköltségének több mint 30 %-át jelenti. Ez a számarány igen magas, ezért a jövőben arra kell törekednünk, hogy csökkentsük a kar­bantartásra kiadott összeget. A Bar­csi Állami Gazdaság műhelyében javító­­befe­jezték egy mozgó kútfúró berendezés készítését. Ez a be­rendezés nemcsak meggyorsítja, de olcsóbbá is teszi az öntözésre szolgáló kutak fúrását. (Fényképezte B. Dusek) Az ősz a földművesek jó munkáját dicséri Elég nehéz volt ez az ősz. Eleinte szárazság volt, utána pedig napokig zuhogott az eső. Közben-közben újra jobbra fordult az idő. Földműveseink­nek mind a két keze tele volt mun­kával. A szorgalom meghozta a gyü­mölcsét. Ezt állapította meg a na­pokban utoljára ülésező őszi mun­kákkal foglalkozó mezőgazdasági bi­zottság is, amely a Szlovák Nemzeti Tanács mellett alakult és operatív a intézkedéseivel nagyban hozzájárult munkaszervezés megjavításához. Sok probléma került megoldásra, ami az őszi munkák idején felmerült. A bizottság utolsó ülésén elégedetten állapította meg, hogy a kerületi, já­rási és helyi szervek szervező és irányítómunkája lényegesen megja­vult. Ha néhány munkaszakaszon le is maradtunk, egészében sikeresen oldottuk meg a feladatot. A gabona­félék vetéstervét például szlovákiai méretben 101,7 %-ra teljesítettük. Más munkaszakaszokon is értünk el eredményt. Még egy hétig szántunk rált A mélyszántás a lánctalpas trakto­elégtelen kihasználása miatt eleinte lassan haladt. De az utolsó héten közel 100 000 hektárt szántot­tunk, ami azt jelenti, hogy már csak ugyanennyi föld vár szántásra, tehát kisebb-nagyobb eltolódásokkal egy hét alatt befejezhetjük a mélyszán­tást. A galántai, lévai, Délné Kubín-i és a cadcai járások már napokon be­lül célba érnek. Viszont nagyobb ütemben kellene dolgozni a rima­­szombati járásban. A kukoricakóró mostohagyerek Más őszi munkákkal ellentétben lassan halad a kukorica begyűjtése. Még több mint 10 000 hektár van a határban. De a fő problémát nem is a kukoricatörés okozza, hanem inkább a kukoricakóró begyűjtése. A száraz­ság sújtotta járások szerződést kö­töttek, hogy bizonyos mennyiségű kukoricakórót elszállítanak. A szer­­­ződés azonban legtöbb helyen papíron maradt. A mezőgazdasági üzemek többsége pedig még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy lekaszálja a kukoricakórót, traktorokkal egyene­sen a földbe szántják. Pedig tavas­­­­szal jó lenne a kukoricakóró alom­szalma helyett is. Már 111 958 hektár rétet és legelőt műtrágyáztunk Az elmúlt évekhez viszonyítva sok­­­kal több gondot fordítunk a rétek és legelők gondozására. A rétek és le­gelők istálló-trágyázásának tervét 65 %-ra teljesítettük. Sokkal jobb eredményt értünk el a műtrágyázás terén, mert 111 958 hektárra szórtunk műtrágyát és így a tervet 77 %-ra teljesítettük. Az idő kedvez, megvan rá minden lehetőség, hogy ezt a munkát időben befejezzük. Sikeresen teljesítjük a burgonyafelvásárlást A mezőgazdasági üzemek a burgo­nyaeladás tervét példásan teljesítet­ték. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a fogyasztók már ellátták magukat télre burgonyával. Annyi a burgo­nyánk, hogy bizonyos mennyiséget­ már szeszgyártásra használunk fel. Az őszi munkákra hamarosan pon­tot teszünk és földműveseink megér­demelten pihenhetnek majd a télen, hisz jó munkát végeztek. —b— A legjobbak között... Nem kell hangoztatni, milyen nagy jelentősége van az őszi mélyszántás agrotechnikai határidőben való elvég­zésének. A lévai járás termelési igaz­­­gatósága is tudatában van ennek, s ezért a járás traktorosai között versenyt indítottak, amelyet rendsze­resen értékelnek. A legjobb traktoro­­sokat pénzjutalomban részesítik. Ed­dig az első helyen a mikolai Benő Ferenc és Bednárik János traktoro­sok vannak, akik 579 hektár terüle­­tet szántottak fel. Kysel' — Céria nagy­váradról 302 hektárral a második he­lyen áll. Dalmadról Dráb és Valent traktorosok 293 hektáron végezték el a mélyszántást, míg Mljukovic és Do­hányos traktorosok a Löki Állami Gazdaságban 221 hektárt szántottak fel. Ők a lévai járás legjobb trakto­rosai. Állandóan hosszabbított vagy két műszakban dolgoznak. Jó lenne, ha a járás többi traktorosai is követ­nék példájukat! Belényi János (Nyitra) Csatán leleplezték a hősök emlékművét Csatán nagyszabású ünnepség ke­retében leplezték le a második világ­háború áldozatainak és hőseinek emlékművét. A községből 40 katona esett el a második világháború alatt és 60 polgári személy. A beszámolót Balla József, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség elnöke tartotta. Ki­emelte a község harcos móltját hisz az első világháború után 50 vörös­­katona harcolt a szocialista eszmé­kért. Példájukat többek között követ­te Compál János partizán, akit kém­kedés miatt a németek kivégeztek. Az ünnepségen részt vettek a hadsereg tagjai is és látványos tűzijátékkal szórakoztatták a résztvevőket. -b-

Next