Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-08 / 45. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Néhány ezer pártfunkcionárius je­lent meg szerdán a prágai Fucík-park nagytermében, hogy meghallgassa Svoboda köztársasági elnök és Husák elvtárs beszámolóját állami és párt­­küldöttségünk szovjetunióbeli útjának eredményeiről. Ludvik Svoboda elvtárs rövid fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy szovjet nép barátsága népünk iránt a továbbra is erős és tartós. Annak ellenére, hogy egyes személyek igye­keztek e kapcsolatokat a Szovjetunió­val megzavarni. A szovjet népnek ez nagyon fájdalmas volt. De most an­nál nagyobb örömmel fogadják azt az igyekezetünket, hogy a kölcsönös vi­szonyt megszilárdítsuk. Ebben a ba­rátságban megbízhatunk, erre teljes bizalommal építhetünk. Bár A CSKP első titkára beszámolójá­ban értékelte a közös nyilatkozatot és hangsúlyozta, hogy mindnyájunk­nak mérlegelni kell hogyan fogjuk a nyilatkozat egyes részeit fokozato­san átvinni a gyakorlatba, mert ebben a nyilatkozatban gyakorlatilag ki van jelölve politikai és gazdasági fejlődé­sünk útja. A továbbiakban vázolta, hogy a tavalyi és az ezévi válságok súlyosan érintették nemzetközi kap­csolatainkat is és megzavarták test­véri viszonyunkat a többi kommunista párttal és több szocialista országgal. Egy ilyen kis ország számára, mint Csehszlovákia, ez nagyon jelentős kérdés. — Huszonöt évvel ezelőtt — foly­tatta Husák elvtárs — a szovjet had­sereg felszabadította Csehszlovákiát és ezzel a cseh és a szlovák nemzet történelmének olyan alapvető, hosszú ideig megoldatlan problémái oldódtak meg, mint a nemzeti lét, a nemzeti és állami fejlődés lehetősége, szociá­lis kérdések, a munkásosztály és tár­sadalmunk dolgozói helyzetének kér­dései. Hála a Szovjetunióval való együttműködésnek és szövetségnek, és a kommunisták százezrei érdemes munkájának, lehetővé vált, hogy foko­zatosan megoldjuk népeink és társa­dalmunk második alapvető kérdését is: a dolgozó nép helyzetének prob­lémáját, és a szocializmus építésének kérdését. Az elmúlt években figyelem­reméltó eredményeket értünk el a tár­sadalom osztályátépítésében, az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra fejlesz­tésében. Tagadhatatlan, hogy fogya­tékosságok és hibák is előfordultak, amelyeket 1968-ban igyekeztünk hely­rehozni és megoldani. Az események fejlődése azonban oda vezetett, hogy elkezdték aláásni nemzeti és állami biztonságunk alapjait, de állami lé­tünk, valamint belső társadalmi rend­szerünk alapjait is. Mindazt, amire pártunk és népünk 1945 óta töre­kedett, hogy elérje állami létünk biz­tonságát, a dolgozó emberek helyzeté­nek és élete fejlődésének biztonságát — aláásták és kétségbe vonták. A csehszlovákiai szocialista társadalom elleni összeesküvésről, a Kommunista Párt elleni összeesküvésről, a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsolataink elle­ni összeesküvésről volt szó. Ez volt a válságok alapja és a belső feszült­ség alapja. Szovjet barátaink csakúgy, mint barátaink a többi szocialista or­szágokból, minden találkozáskor ki­fejezték aggodalmukat a csehszlová­kiai fejlemények miatt, és bírálóan nyilatkoztak arról a könnyelműség­ről, amellyel az akkori pártvezetőség többsége szabad teret biztosított a nyil­vánvalóan ellenséges és a különféle opportunista és revizionista erőknek is. A CSKP KB ez évi áprilisi ülése — mondotta Husák elvtárs — végre meghatározta azt az utat, amely ki­vezeti pártunkat és egész társadal­munkat a válságos helyzetből. Az az­óta eltelt néhány hónap alatt sikerült elérnünk a belpolitikai konszolidáció bizonyos fokát. Igaz, hogy a konszoli­dációt nem érhetjük el és nem szilár­díthatjuk meg csupán az antiszocia­­lista és a jobboldali opportunista erők ellen folytatott politikai küzdelem­mel, amely erők szándékosan felfor­dulást szerveztek országunkban. Eze­ket az erőket, amelyek egész pártun­kat és népünket veszélyes helyzetbe sodorták, az elmúlt hónapok alatt eltávolították a politikai életből, te­hát nem várhatják, hogy valami hátsó ajtón visszatérhetnek. Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy ezt a politikai küzdelmet be kell fejezni, hogy ne ismétlődhessenek m­eg a múlt esztendő veszélyes hely­zetei, hogy ne lehessen népeinket ismét tragikus helyzetbe sodorni. Amikor , a testvéri szövetséges pár­tok és államok már nem láttak lehe­tőséget arra, hogy értelmes egyez­ségre jussanak a párt akkori vezeté­sével, amikor látták, hogy nem har­colnak a kifejezetten ellenséges erők ellen, hanem ellenkezőleg, szabad utat nyitnak ezeknek, és hogy a szo­cialista társadalom Csehszlovákiában szélsőségesen válságos helyzetbe ke­rült, amely veszélyezteti az egész szövetséges tábort, akkor kényszerből és fájó szívvel küldték hozzánk a szövetséges katonaságot. Azért küldték, hogy segítsenek megállítani ezt a veszélyes folyamatot, hogy se­gítsenek a becsületes kommunisták­nak megvédeni Csehszlovákiában a munkásosztály vívmányait és nemzet­közi kapcsolatainkat. Ezért pártunk Központi Bizottságának szeptemberi ülése is úgy jellemezte a katonaság bevonulását, mint a népünknek nyúj­tott internacionalista segítséget, mint a kommunista pártunknak és szocia­lista társadalmunknak nyújtott segít­séget. Természetesen a másfél évi oppor­tunista és ellenséges propaganda, amelyet nálunk a tömegtájékoztatási eszközök, köztük a sajtó is terjesz­tett, a nacionalista és a soviniszta hisztéria még sok ember fejében kí­sért olyan fogalmakkal, amelyekkel az ellenséges erők képviselői meg­szállásnak minősítették a baráti ka­tonaság bevonulását. Ezeket a kérdé­seket mindenekelőtt a pártban és az egész lakosság körében tisztázni kell. Ez volt a kulcskérdések egyike, ame­lyekkel kapcsolatban állást kell fog­lalni és amelyet helyes irányba kell terelni. Ezután Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy a párt és az állami küldöttség Szovjetunióban tett látogatása során teljes mértékben felújult a kölcsönös bizalom. Mint hűséges barátok állunk egymás mellett, mint azonos társadal­mi rendszerű államok, amelyeknek nemzeti, szociális és politikai érdekei megegyeznek és közöttünk nincs sem­miféle ellentét. Kis állam lévén — mikor ebben a viharos világban, mely­ben imperialista fe­nevadak is élnek — gondolnunk kell népeink biztonsá­gára, vagyis a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunkra és szövetségünkre. Nagy hatást tett ránk az itt látott és tapasztalt tudományos és techni­kai fejlődés. Azt mondhatjuk, ha ma Európában és a világban béke van, ha az amerikai és más imperialisták nem mernek nagyobb méretű háborút kezdeni, akkor az mindenekelőtt an­nak köszönhető, hogy a Szovjetunió és hadserege olyan erővel rendelke­zik, amellyel nem lehet tréfálni. Örü­lünk annak, hogy ilyen erős állam szövetségesei vagyunk. A szovjet hadsereg katonai alaku­latai, amelyek ideiglenesen hazánk­ban tartózkodnak, barátaink és szö­vetségeseink alakulatai, elvtársaink, akik a mi biztonságunk védelme miatt vannak itt és nem más célból. Ezen a helyen is szólni akarok a kommu­nistákhoz, minden becsületes cseh és szlovák emberhez, hogy teremtsenek mindenütt baráti légkört a hazánk­ban tartózkodó szovjet katonai egy­ségek számára. ■­ A továbbiakban a gazdasági prob­lémákról szólva elmondotta Husák elvtárs, hogy hazánkról itthon és a külföldön olyan híreket terjesztenek, mintha a csehszlovák gazdasági élet a csőd szélén állna. Bizonyos, hogy nehézségeink vannak, de ugyanolyan nyíltan megmondjuk, hogy gazdasá­gunk alapjai egészségesek. Kiépített ipari bázisokkal, tehetséges, szakkép­zett emberekkel rendelkezünk, s meg­találjuk azokat a tehetséges embere­ket is, akik a szervezéshez értenek. A Szovjetunióhoz fűződő gazdasági viszonyunkról szólva az első titkár kijelentette, hogy a Szovjetunió jó kereskedelmi és gazdasági partner. Az elmúlt évben és az idén is meg­gyaláztak mindent, mintha valami el­maradt államról lenne szó, és mintha a kölcsönös gazdasági kapcsolatokra ráfizettünk volna. Ha a szocializmus nyugati ellenségei mondják, akkor ez érthető. Beszámolója végén Husák elvtárs a tudományos műszaki együttműködés távlatairól beszélt, melyet eddig csak hiányosan használtunk ki. — Arra fo­gunk törekedni — mondotta —, hogy a Szovjetunió nagyvonalú ajánlatát, miszerint vállalja e fontos ágazatok­ban a szakemberek kiképzését és a szoros együttműködést — teljes mér­tékben kihasználjuk. A csehszlovák párt- és állami küldöttség tanácsko­zásai mind politikai, mind gazdasági téren nagyon pozitívak voltak és ezekkel elégedettek lehetünk. Hang­súlyozta, hogy mindnyájunk becsüle­tes munkájára van szükség, mert a nálunk elburjánzott felelőtlenség ki­irtása sok munkát igényel. Nagy gon­dot kell fordítani gazdaságunk irányí­tására is, a legfelsőbb helyektől a mű­helyekig és az egyes munkahelyekig. Itt is csak azt kell néznünk, ki az, aki megfogja a munka végét, hogy segít vagy nem segít, mert a gazda­sági térre most olyan tényezők ha­tolnak be, amelyek nem tevékenyked­hetnek a politikában. Mindenütt hang­súlyozni fogjuk a felelősséget, a fe­gyelmet, és az embereket aszerint fogjuk értékelni, hogyan segítenek a pártnak, céljai elérésében. Majd kö­szönetet mondott mindazoknak, akik feláldozzák szabad idejüket, javítják munkateljesítményüket, ezáltal segí­tenek hogy kikerüljünk ebből a mai nem éppen könnyű gazdasági hely­zetből. Ez az igazi hazafiasság. Husák elvtárs beszámolóját a kö­vetkező szavakkal fejezte be: „A Szov­jetunióban tett látogatásunk után még nyugodtabban és még nagyobb biztonsággal folytatjuk a pártunk áprilisi, májusi és szeptemberi plénu­mán megkezdett irányvonalat. Né­pünk biztonságérzettel tekinthet a jövőbe.“ Biztonságérzettel tekintünk a jövőbe Huszák elvtárs beszámolója küldöttségünk szovjetunióbeli útjának eredményeiről 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1989. november 8. Brandt kormányprogramja és az európai biztonság kérdései Willy Brandt, az NSZK első szociál­demokrata kancellárja múlt hét kedd­jén elmondott kormánynyilatkozatá­ban főleg belső problémákkal foglal­kozott. Felsorolta, mi mindent tervez a kiskoalíció a gazdaság, a pénz­ügyek, a közoktatás és az egészség­ügy terén. Bővebben esett szó a nyu­gat-német hadsereg (a Bundeswehr) kérdéseiről és a programra tűzött reformokról is, amelyek kétségtele­nül bizonyos előrelépést jelentené­nek, persze anélkül, hogy veszélyez­tetnék a burzsoá társadalmi rend­szert. Ilyesmire nem gondol Brandt szociáldemokrata pártja és így nyugat-német nagytőkéseknek a leg­a­kevésbé sem kell félniük, hogy csor­bulnának a rájuk nézve oly gyümöl­csöző beruházások lehetőségei. A külföldre nézve ugyan nem kö­zömbös, hogyan alakul az NSZK bel­politikája, mégis elsősorban az a kérdés áll érdeklődésének homlok­terében, hogyan alakul a kiskoalíció külpolitikája, amelyet Brandt óvato­san és nem mindig egyértelműen fo­galmazott formulációival érzékelte­tett. Minden­esetre azonban megcsil­logtatta egy új politika távlatait, amelyek Kiesingerék koncepciójától eltérően bizonyos realizmusra enged­nek következtetni. Az NSZK-nak szüksége van arra, hogy együttműködjék és összhang­ban legyen a Nyugattal, egyetértést érjen el a Kelettel — mondotta kancellár, aki azonban gyors ered­­­mények tekintetében nem táplál illú­ziókat. Brandt nem foglalt határo­zottan állást az európai határok el­ismerésének kérdésében, és bár el­ismerte az NDK állami létét, a jogi elismeréstől továbbra is tartózkodik és nem mondott le a német nemzet érdekeinek kizárólagos képviseleté­ről, a hírhedt és már oly sokszor meglékelt Hallstein-doktrínáról. Az NSZK kormánya kijelentette ugyan, hogy az erőszakról való le­mondás politikáját kész az NDK-ra kiterjeszteni és ennek minisztertaná­csával kormányszinten tárgyalásokat folytatni, ám nem hajlandó az NDK-át nemzetközi viszonylatban külföldnek tekinteni. Nem mondott lényegében újat Brandt kormánynyilatkozata Nyugat-Berlin kérdésében, viszont kedvező mozzanatként értékelhető, hogy az NSZK kormánya hajlandó a még nyitott kérdések tisztázása után az atomsorompó-egyezményt aláírni. Brandt legsürgősebbnek a Moszk­vával és Varsóval való megbeszélé­seket tartja, Csehszlovákiát illetően pedig leszögezte, hogy az NSZK kész oly megállapodásokat kötni, melyek „kivezetnek a múltból"­. Ám konkré­tan nem mondta meg, miben látja a megoldást, így Brandt formulációi és nem egyszer szándékoltan mellőzött ha­tározott állásfoglalásai tág teret nyit­nak a különféle kombinációknak, il­letve magyarázatoknak. Végeredményben majd azon múlik minden, milyen gyakorlati lépéseket tesz Brandt kormánya, hogy valóban újnak és pozitív értékűnek lehessen tekinteni az NSZK külpolitikáját, a­­mely a benne itt-ott fellelhető realisz­tikus irányzat­ következetes kibonta­koztatásával hatékonyan segíthetné elő a tervezett összeurópai bizton­sági értekezlet sikerét, amelynek elő­készítéséről Prágában múlt héten két napon át tanácskoztak a Varsói szer­ződés tagállamainak külügyminisz­terei. Mint a tanácskozások végén kiadott nyilatkozatból kitűnik, a tagállamok kormányai készek, hogy önállóan, valamint más államokkal együttmű­ködve újabb lépéseket tegyenek az európai feszültség enyhítésére, Euró­pa biztonsága megszilárdítására és a békés együttműködés fejlesztésére. A prágai értekezlet megerősítette az 1969. március 17-én valamennyi euró­pai államhoz intézett budapesti fel­hívást, amelynek megállapításait az élet igazolta. A varsói szerződés tagállamainak külügyminiszterei most már konkré­tan is kifejezésre juttatták az össz­európai értekezlet előkészítését ille­tő elképzeléseiket. Ugyanis javasol­ták, hogy az értekezlet napirendjé­nek első pontja az erőszak alkalma­zásáról és az erőszakkal való fenye­getésről történő lemondás legyen, a második pont pedig vesse fel az eu­rópai államok egyenjogúságon ala­puló kereskedelmi, gazdasági és mű­szaki-tudományos kapcsolatai kiszéle­sítésének kérdését. A prágai tanács­kozások résztvevői felhívták az ös­­­szes európai államokat, hogy e föld­rész jövőjének érdekében tegyenek erőfeszítéseket az összeurópai érte­kezlet mielőbbi összehívására és egy­ben kifejezték azon véleményüket, hogy azt 1970 első felében Helsinki­ben lehetne megtartani. Hogy mit jelentene egy ilyen érte­kezlet sikere Európára nézve, amely a két világháborút majdnem 70 mil­lió emberélettel és felmérhetetlen anyagi veszteséggel fizette meg, és hogy mily nagy horderejű volna az egész világ népeire is, azt szükséges magyarázni. Európa aligha nem­zeteinek túlnyomó része kétségtele­nül áhítja az értekezlet összehívását, amelyre 22 állam már többé-kevésbé pozitívan reagált. Persze az értekez­let iránt tanúsított kissebb nagyobb intenzitású érdeklődéstől a siker el­éréséig hosszú az út. Számítani kell azzal, hogy a NATO-tagállamok egyes körei különféle előzetes feltételhez kötik majd az összeurópai értekezlet megtartását és ürügyeket keresnek a halogatásra. De mint külügyminiszte­rünk ]án Marko mondta, nem hagy­hatók figyelmen kívül a nyugati or­szágokban, sőt azok kormányköreiben is növekvő irányzatok és erők, ame­lyek a fennálló problémák és az eu­rópai politika realisztikusabb értéke­lése felé hajlanak. Jogosult tehát a remény, hogy ez az egészséges irány­zat előbb-utóbb döntő túlsúlyba ke­rül. Szirt H­ÍREK A CSEHSZLOVÁK KÜLDÖTTSÉG Szovjetunióbeli útjáról számolt be Stefan Sádovsky az SZLKP KB első titkára a küldöttség tagja. Beszámolójában többek közt hang­súlyozta, hogy bár a látogatás folya­mán a politikai problémák álltak előtérben,­­a tárgyalásokon részt gazdasági kérdésekkel nagyobb foglal­koztak. Szovjet barátaink a megbe­szélések folyamán nagy megértést tanúsítottak valamennyi probléma iránt, amelyeket a csehszlovák kül­döttség tagjai felvetettek. A gazda­sági tárgyú tárgyalások előterében nemcsak a csehszlovák népgazdaság tárgyi problémái álltak, hanem a csehszlovák gazdaság­i irányítási rendszer hatékonyságának kérdései is. Sudovsky elvtárs beszámolójában elmondotta a Moszkvában, Kijevben, Volgográdban, a szovjet üzemekben és a Kozmodromban tett látogatásuk folyamán szerzett benyomásait. Han­goztatta, hogy párt- és­zöttségünket mindenütt kormánykól­őszinte és szívélyes fogadtatásban részesítették. Meggyőződtünk a szovjet emberek magas eszmei és erkölcsi színvonalá­ról és az alkotás nagyszerűségéről, amelyet építenek. A szocializmus to­vábbi fejlődése Csehszlovákiában sorsszerűen kapcsolódik a Szovjet­unióval való együttműködéshez — mondotta befejezésül az SZLKP KB első titkára. * AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁ­GOK szovjet-barát egyesületeinek nemzetközi értekezlete Prágában tar­totta tanácskozását. A Szovjetunió küldöttségét Nyina Vasziljevna Popo­va, a külföldi Baráti és Kulturális Kapcsolatok Szovjet Társaságai Szö­vetsége elnöke vezette. Részt vettek még a bolgár, a magyar, az NDK, a lengyel-szovjet baráti társaságok kül­döttei. A csehszlovák küldöttséget Jó­zef Való a Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság Szövetségének alelnöke és Dr. Ján Nemec, a Szövetség főtitkára ve­zette. A nemzetközi értekezlet három napig tartott. Jozef Való szívélyesen üdvözölte a szocialista országokból érkezett kedves vendégeket és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a prágai tárgyalások hozzájá­rulnak a szovjet-barát egyesületek és a Szovjetunió közötti együttműkö­dés elmélyítéséhez. Az értekezlet résztvevői a legna­gyobb figyelmet Lenin születésének 100. évfordulójával kapcsolatos ün­nepségek előkészítésére, a kölcsönös együttműködés elmélyítésére és az egyes szovjet-barát társaságok ta­pasztalatcseréjére fordították. Kurt Thiem az NDK küldöttségének vezetője vázolta az NDK népe által az utóbbi húsz év folyamán elért jelentős sikereket, és beszélt a Né­met-Szovjet Baráti Társaság eredmé­nyeiről és távlatairól. Hangsúlyozta, hogy Lenin születésének 100. évfor­dulójával kapcsolatos ünnepségeket a Német-Szovjet Baráti Társaság vala­mennyi szervezete és szerve Lenin életművének érdekes és sokoldalú propagálására kívánják felhasználni. A lengyelországi Lenin ünnepségek előkészületeiről Ferdynand Gerok, a lengyel küldöttség vezetője számolt be. Nyina Popova hangsúlyozta, hogy Lenin az eszmék élő forrása és ta­nítása lehetővé teszi, hogy alkalmaz­zák a szocialista építés valamennyi szakaszán.A Szovjetunióban az évfor­duló alkalmából számos nemzetközi összejövetelt is terveznek. Ennek ke­retében több közös csehszlovák-szov­jet akciót is. Majd megvitatták né­hány közös akció rendezésének lehe­tőségeit, valamint az egyes szerveze­tek közti együttműködést. * ÚJ, KORSZERŰ REPÜLŐGÉPPEL gazdagodott a Csehszlovák Légifor­galmi Társaság gépparkja. A prágai repülőtéren első ízben szállt le a csehszlovák felségjelű IL—62 szovjet gyártmányú négymotoros, sugárhaj­tású, interkontinentális utasszállító repülőgép, amelyen 148 férőhely van. A gép gyorsasága óránként 850 km. A repülőgép „Praha“ nevet kapta. Korszerű és kiváló a gép biztonsági berendezése. Az önműködő gépveze­tési berendezésen kívül korszerű rá­diófelszereléssel, kiváló fagyelhárító és tűzoltó berendezéssel rendelkezik. A gép korszerűségben és kényelem szempontjából felveszi a versenyt a világ bármely hasonló típusú repülő­gépével. A jövő hónapban újabb IL—82 érkezik hazánkba, amely a „Bratislava“ nevet fogja viselni.

Next