Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-30 / 22. szám
80 fenne Az egész haladó világ e napokban Ho-si-min, a nagy forradalmi harcos születésének 80. évfordulójára emlékezik. Olyan embert ismert és becsült benne korunk, aki egy személyben testesítette meg a szocialista forradalom legnemesebb céljait a legnagyszerűbb emberi tulajdonságokkal. Következetes és önfeláldozó harcos volt, akit a nép szeretetével vett körül, egyben egyszerű ember, szerény és közvetlen, aki nem életmódjával akart a többi dolgozó ember fölé emelkedni, hanem a munkában, a forradalmi szívósságban mutatott példaadással. Ismeretes, hogy soha semmiféle kitüntetést nem fogadott el, az egyszerű emberek között tartózkodott a legszívesebben. Pedig szellemi képességei, sokoldalú tudása és sokrétű műveltsége kiemelték dolgozó társai közül. Öt világnyelvet beszélt irodalmi színvonalon, végigjárta csaknem az egész világot. Fiatal korában sokféle nehéz fizikai munkán keresztül ismerte meg az életet és gazdag élettapasztalatait már 30 éves korában a mozgalom számára értékesítette. A Francia Kommunista Pártban kezdte forradalmi tevékenységét, amelyet aztán Indokínában, Vietnamban folytatott. Egyik alapítója volt Vietnam Kommunista Pártjának és ő irányította a vietnami nép győzelmes harcát a francia, majd a japán elnyomók, végül a még napjainkban is folyó amerikai agresszió ellen. Még közvetlen halála előtt is olyan tettet hajtott végre, amely a forradalmi mozgalom legnagyobb értékei közé tartozik. Utolsó üzenetében figyelmeztette a világ kommunista pártjait, hogy állítsák helyre a mozgalom egységét, szüntessék meg az egymás közti ellentéteket a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján olyan módon, amely megfelel a szív és az ész követelményeinek. És ennél ma nincs fontosabb és sürgősebb. P. Pusztít a vörös kakas MILLIÓS ÉRTÉKEK VÁLTAK A TŰZ MARTALÉKÁVÁ ф Emelkedő tendenciájú a tűzkár ф Dél-Szlovákiában volt a legtöbb tűz ф Nem tartják be az előírt szabályokat ф Nemtörődömség, hanyagság ф A gyerekek kezébe nem való gyufa ф Tiltott helyeken is dohányoznak ф Jobb felszerelést és nagyobb figyelmet az önkéntes tűzoltó szervezeteknek ф Szlovákiában az utóbbi öt év — 1965—1970 — statisztikája szerint 10 ezer 250 tűzeset volt. A tűzesetek során 199-en életüket vesztették és 869-en megsebesültek, s csupán a tavalyi évben 63 millió 633 ezer 407 korona kár keletkezett. Negyvenöten meghaltak és 177 volt a sebesültek száma. A legmegdöbbentőbb statisztikát az 1970-es év első négy hónapja mutatja: 509 tűzeset, 20 halott, 67 sebesült. A közvetlen kár 38 millió 158 ezer 498 korona és a közvetett meghaladja a 100 milliót. A legnagyobb kár a párkányi (Štúrovo) cellulózé üzemben keletkezett. (Több, mint 17 millió, a következményeként még 80 millió — a termelés szünetelése, a munkások díjazása stb.) De áprilisban a dunaszerdahelyi tűzeset is 2 millió 350 ezer korona kárt okozott. Mindkét esetben elkerülhető lett volna a tűz, ha betartják az előírt szabályokat, s nem helyezik üzembe a tárolót a hivatalos átadás előtt. A mezőgazdasági üzemekben 103 tűzeset volt május elsejéig, és a kár meghaladta a 4 millió koronát. A tüzet legtöbb esetben gondtalanság okozta. Nem tartják be a villanyberendezésekkel kapcsolatban előírt szabályokat. A takarmány tárolásánál sem veszik figyelembe a hivatalos rendelkezéseket. A dolgozók tiltott helyeken cigarettáznak és a felügyelet nélkül hagyott gyerekek gyújtogatnak. Szomorú tény, hogy az igazgatók, vezetők, funkcionáriusok nem harcolnak kellőképpen a nemtörődömség ellen, s nem tesznek intézkedéseket, hogy az üzemek minél tökéletesebben el legyenek látva tűzvédelmi eszközökkel. Nagyon alacsony büntetést szabnak a szabályok be nem tartásáért, és ez még fokozza a nemtörődömséget. A hivatásos és önkéntes tűzoltók sokmilliós értékeket mentettek meg gyors és határozott közbelépéssel. Még hathatósabb tevékenységet fejthetnének ki, ha több lenne a hivatásos tűzoltó, minden faluban lenne szervezet, jók lennének a fecskendők és a felszerelések. A valóság az, hogy nyolc járásban nincsenek hivatásos tűzoltók. A nagyobb városokban hiányzanak a hosszúméretű létrák. A tűzoltók iskolázása sem kielégítő. A helyzet a mezőgazdaságban a legveszélyesebb, mert falun kevesebb gondot fordítanak az ellenőrzésre, és a tűzoltófecskendők jelentős hányada használhatatlan. A Belügyminisztérium illetékesei különféle intézkedéseket foganatosítottak a tűzesetek megakadályozására, a kádernevelés megjavítására és a korszerű felszerelés beszerzésére. Ebben az évben a hivatásos tűzoltók számára országos versenyt is rendeznek. A helyi, járási, szlovákiai, valamint országos vetélkedők minden bizonnyal elősegítik a tűzoltócsapatok alaposabb felkészültségét. Az országos vetélkedő három legjobb csapata képviseli majd Csehszlovákiát a szocialista államok között megrendezendő nemzetközi versenyen Varsóban. Azt hiszem, hasonló verseny elősegítené az önkéntes tűzoltószervezetek munkáját és felrázná azokat is, akik az utóbbi években nagyon keveset tettek a tűzoltók felkészítésében és a tűzesetek megakadályozásában. -tt- Gondot okoz a Tisza áradása, de a Maros vize sem folyik csendesen Szombaton, május 23-án 36 300 ember védte és erősítette a megáradt folyók partjait Magyarországon. A Tisza felső-magyarországi szakaszán folytatták a lokalizációs gátak építését és 40 ezer köbméter földet építettek a töltésekre. A Szamos bal partján elzárták a tunyogmatolcsi töltésszakadást, és nagy ütemben folytatták a folyó jobb parti gátja szakadásainak elzárását. A Szamos jobb és bal parti területére kiáradt 390 millió köbméter vízből 156 millió köbmétert csapoltak le. A vagyonmentő brigádok több ezer szarvasmarhát és juhot mentettek ki a vízből. A Tisza a gátak között helyenkint 4—5 kilométer széles. Az erős északi szél következtében méteres hullámok támadták a gátakat elsősorban Tiszafüred térségében. A hullámok ellen műanyagfólia borítással, homokzsákokkal, rőzseterítéssel védekeznek. Záhony és Kisköre között homokzsák és terméskő terheléssel erősítették a gátakat. Makónál a Maros árhullámának tetőzése óta apadt ugyan a víz, de az átázott töltések miatt az apadás ellenére sem szűnt meg a veszély. A védekezést nehezítette az állandó esőzés és a viharos erejű széllökésektől felkorbácsolt hullámverés. A homokzsákokkal megrakott teherkocsik gyakran elakadtak a sártengerben. Járművek százai hordták a kőtörmeléket, hogy a makói hídtól az egyre veszélyesebbé váló óriás-buzgárig ideiglenes burkolt utat építsenek a töltés tetején. Az óriás-buzgárt körülfogó homokzsák-gátak csaknem három méter magas vizet tartottak. A Maros bal partján, Ferencszállás községnél a gáton csúszás keletkezett. A veszély elhárítására nagy erőket mozgósítottak. Romániában az elöntött településeken 65 ezer házba hatolt be a víz, s közülük több mint 9300 összedőlt, 23 500 pedig jelentős károkat szenvedett. A legutóbbi hírek szerint Romániában az árvíz sújtotta vidéken eddig 162 ember vesztette életét. Az árvíz miatt 265 ezer embert kellett lakóhelyéről kitelepíteni. A Tisza egész jugoszláviai szakaszán is elrendelték a rendkívüli készültséget és itt egyre rosszabbodó a helyzet. Az átlagos vízszintnövekedés az elmúlt napokban óránként kéthárom centiméter volt, és csak néhány órára állt meg, amikor Zentánál átszakadt a gát. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Duna vízszintje Jugoszláviában általában emelkedik, ennek következtében lassú a Tisza levonulása és folytatódnak az esőzések. Intenzívebb munkát ф Meg kell szilárdítani a munkafegyelmet ф A munkaidő jobb kihasználására törekszünk ф Jobban kell dolgoznunk, hogy megmaradjanak a szabad szombatok ф Több szolgáltatást a munkaidő után ф 60 ezer embert kell áthelyeznünk a termelésbe ф Országszerte sok vita folyik arról, hogy a népgazdaság konszolidálásának érdekében, mivel a munkatermelékenység nem emelkedik eléggé, meghosszabbítsuk-e a munkaidőt és esetleg egyes munkaszakaszokon eltöröljük-e a szabad szombatokat? Erről a problémáról tájékoztatta az újságírókat Michal Stancel szövetségi munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Krocsány Dezső, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere. Štancel elvtárs megemlítette, hogy az ötnapos munkahétre 1964-től 1969- ig tértünk át a szocialista országok közül a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság után. Reális helyzetből indultunk, de kissé siettünk és a munkaidőt a termelékenység rovására rövidítettük le, ugyanakkor a szolgáltatási üzemek szabad szombatokon nem elégítették ki a dolgozók igényét, sőt a szolgáltatásokat drágábban végezték, mint a munkanapokon. A borbélyok például 30 százalékkal drágábban nyírják a gyerekeket, a nemzeti bizottságok pedig 200 korona helyett 500 koronát számolnak egy esküvőért. Krocsány elvtárs a munka szervezésében mutatkozó hiányosságokat boncolgatta. Szerinte át kellene tárni az úgynevezett „óra“ munkaszervezésre, ami azt jelenti, hogy minden dolgozót úgy kellene értékelni, hogy óránként milyen munkát végzett. Ez hozzájárulna ahhoz, hogy hétfőn, valamint pénteken is teljes munkanapon dolgoznának a munkások. Megemlítette, hogy az ún. demokratizálódási időszakban 1968-tól a szokásos évi 4500—6000 adminisztratív dolgozó helyett mintegy 48 ezerrel nőtt az állami intézmények és más hivatalok dolgozóinak száma és ma már egy irodai munkaerőre csak hat termelőmunkát végző dolgozó jut, ezért országos méretben a közeljövőben mintegy 60 ezerrel kell csökkenteni az adminisztratív dolgozók számát, ebből Szlovákiára 16 700 jut. Mind a két miniszter hangsúlyozta, hogy nem akarjuk meghosszabbítani a munkaidőt, hanem inkább olyan intézkedéseket teszünk, amelyek a munkaidő jobb kihasználását eredményezi, tehát intenzívebb munkát akarunk. Abból a célból, hogy a dolgozóknak ne kelljen munkaidő alatt bevásárolni, vagy hivatalokba járni, szabadnapokon az illetékes üzemek több szolgáltatást nyújtanak, többek között az ipari cikkeket árusító üzletek is nyitva tartanak, a nemzeti bizottságok és más intézmények és hivatalok munkanapokon délután 6 óráig fogadási órákat tartanak és szabad szombatokon is fogadják a feleket. Leszögezték, hogy a szabad szombat még csak kevesek számára hétvégi víkend, ezért úgy kell irányítani a szolgáltatásokat, hogy a hétvégi bevásárlást végző háziasszonyoknak ne kelljen már pénteken munkaidő alatt bevásárolni. (balra) SZABAD FÖLDMŰVES 1970. május 30. Fontos államközi egyezményt írtak alá Ez év május 18.—21-ke közötti időben ülésezett Bratislavában a csehszlovák—magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari vegyesbizottság. Értékelték a két szomszédos állam ezen ágazatainak eddigi együttműködését, amely a kölcsönös előnyösség elve alapján eredményesen fejlődött. A bizottság kitűzte tevékenységének programját, amely az együttműködés további elmélyítésére és a növénytermesztés, az állattenyésztés, valamint az élelmiszeripar fejlődésének kérdéseire irányult. A két delegáció eszmecserét folytatott erdészeti és faipari kérdésekkel kapcsolatban is. A tárgyalás eredményeit magában foglaló jegyzőkönyvet magyar részről dr. Gergely István, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, csehszlovák részről pedig dr. Bohdanovský Tibor, a SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese 1970. május 21-én írta alá. A bizottság következő tárgyalására ez év őszén Budapesten kerül sor. —ksz— Érdekességek barátaink életéből • A lengyel egészségügy sikerei A háború óta eltelt 25 esztendő alatt a lengyel lakosság egészségi állapota nagyot javult. Az ezer lakosra eső elhalálozás 1938-ban 13,9 százalék volt, míg 1968-ban ez a szám már 7,8 százalékra csökkent. Az átlagos életkor is jelentősen megnövekedett. Míg 1931—32-ben 49,В évet éltek átlagban az emberek, addig 1965—66-ban már 69,9 lett a lengyel lakosok átlagos életkora, tehát több mint 20 esztendővel megnövekedett. A ragályos betegségek elleni harcban is számottevő sikereket ért el a lengyel orvostudomány. Ezt elsősorban a rendszeres védőoltások segítségével érték el. Az oltási akciók tömegméreteire jellemző, hogy 1967-ben például 3 és 3,5 millió személy kapott hastífusz-, illetve tetanusz elleni védőoltást. Az újszülöttek 95,2 százalékát oltották be tuberkulózis ellen. ф A lengyelek és a szabad szombatok A varsói közvéleménykutató intézet a lakosság különböző rétegeihez intézett kérdésekre kapott válaszokból megállapította, hogy a lengyel lakosság jelentős részére (54 százalék) a szabad szombatok annyira vonzóak, hogy a többi munkanapra készségesek ráhúzni egy órát. A kérdezettek csupán 20 százaléka nem helyesli a szabad szombatok ilyen bevezetését. ф Magyarországon korszerűsítik a vasúti közlekedést A több mint 9000 km hosszú magyar vasúthálózat nagy része még 60—80 évvel ezelőtt készült, és így több szakasz már nem felel meg a mai követelményeknek. A MÁV igazgatósága ezért fokozatosan kikapcsolja a forgalomból a nem rentábilis szakaszokat, így a Veszprém— Alsóőrs közötti mintegy 20 km-es vonalon a múlt év végén haladt át az utolsó vonat. A tervek szerint 1980-ig mintegy 2000 km hosszú szakaszt és vagy 500 állomást likvidálnak. Az említett 2000 km-es szakaszon a teherszállításnak csak egy és a személyszállításnak 3 százaléka bonyolódott le. A legfontosabb útvonalakat rekonstruálják és öt éven belül villamosítják, majd újabb öt év múlva a forgalom irányítását teljesen automatizálják. A vasutak modernizálására és karbantartására csak az idén 5,3 milliárd forintot fordítanak Magyarországon. Még ez évben elkészül a Budapest — Debrecen — Nyíregyháza szakaszon a villamosítás, úgyhogy a fővárosból a Szovjetunióba vezető útvonal már végig villamosítva lesz. Idegesség Tel-Avivban Az elmúlt napok világpolitikai eseményei közül ismét a közel-keleti válság került előtérbe. Az izraeli agresszió fokozódása, amelynek nap mint nap tanúi lehetünk, egyúttal az idegesség jele is. Tény, hogy az elmúlt időszakban jelentősen megváltoztak az erőviszonyok, sőt a legtekintélyesebb nyugati hírügynökségek is rámutatnak: a harci kezdeményezést az Egyesült Arab Köztársaság vette át. Ezt az állítást számtalan példával támaszthatnék alá, elegendő viszont, ha csupán az elmúlt hét sikeres kommandó-akcióira mutatunk rá. Ezzel egyidőben természetesen növekednek Tel Aviv veszteségei is, sőt az izraeli hadvezetés egyre borúlátóbb az arab frontokon kialakult helyzet miatt. Nos, egyesek viszont úgy tartják: legjobb védekezés a támadás. Ezzel indokolható tán a libanoni betörés is, amely azon túl, hogy nem érte el eredeti célját, egy elmarasztaló biztonsági tanácsi határozatot is vont maga után. A katonai kudarcot tehát diplomáciai balsiker is kísérte, annak ellenére, hogy Izrael nyugati szövetségesei nagyon tartózkodóan, mondhatnók tapintatosan fejezték ki az újabb kalanddal kapcsolatos rosszallásukat. Tel Aviv — magától érthetően — panaszkodik. Nyugati szövetségeseire, elsősorban az Egyesült Államokra célozgat az erők egyensúlyának állítólagos felborulása miatt. Nem kétséges, vajon mi a sok panasz célja. Az izraeli hadvezetés újabb Phantom és Skyhawk típusú repülőgépeket szeretne megkaparintani, de általában azt a célt követi, hogy támogatói mélyebben zsebükbe. Ennek nyúljanak a okáért utazott volt Abba Eban külügyminiszter olyan sürgősen tengeren túlra, s általában erre irányulnak Tel Aviv diplomáciai sakkhúzásai. Visszatérve a libanoni betöréssel összefüggő eseményekhez, le kell szögeznünk, hogy az arab világ ismét egységéről és arról az eltökélt szándékáról adott tanúbizonyságot — egy tapodtat sem enged jogos követeléseiből, s mindvégig ragaszkodik a Biztonsági Tanács 1967-es határozatának maradéktalan teljesítéséhez. Lényegében a szovjet nyilatkozatnak is ez a kiindulópontja, amely igazságos állásfoglalásában messzemenő támogatásáról biztosítja az arab népeket. Érdemes ezzel összefüggésben felidézni Jakov Malik megállapítását, aki csupán abban az esetben vár kézzelfogható eredményeket a Közel-Kelettel foglalkozó négyhatalmi tárgyalásoktól, ha Washington lényegesen megváltoztatja politikai koncepcióját, tehát lemond Izrael egyoldalú támogatásáról. Ebben az esetben a négy nagyhatalom aránylag rövid időn belül képes lenne felszámolni az egyre veszélyesebb háborús gócot, s ez,tán hangsúlyoznunk sem kell, lényegesen hozzájárulna a feszültség enyhítéséhez. Felfigyelhetőek azok az eszmefuttatások, amelyek párhuzamot vonnak Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia között. Minderre főként az Indokínai háborúval kapcsolatos kairói nemzetközi értekezlet kapcsán került sor, s ismét megmutatkozott: a nyugati militarista-imperialista körök mindkét esetben hasonló célokat követnek. A haladó népi-nemzeti felszabadító mozgalmak letörése áll célkitűzéseik központjában, fegyveres beavatkozásukkal a társadalmi haladást igyekeznek fékezni. Az események alakulása, a legfrissebb fejlemények viszont arra engednek következtetni, hogy a progresszív erők az agresszió fokozódásával párhuzamosan tömörítik soraikat, s így Közel-Keleten is törvényszerűen egységfrontba tömörülnek az imperialista mesterkedések ellen. (P.)