Szabad Ifjuság, 1950 (1. évfolyam, 1-45. szám)

1950-03-03 / 1. szám

f©50 MÁRCIUS 3. *Mt&DJ Bust U? A kerekegyházi tszcs rövid története­­ i ! 1949 március 3 1950 március 3 45 hol­d tag 340 Mir — 37 tag 1949 március 3-ika emlékezetes nap marad a kerekegyházi EPOSZ nyolc fiatalja számára. Ekkor kapták meg a feketéző kulák K. Szabó 45 holdját s termelőszövetkezeti csoportot alakítot­tak rajta. Egy év telt el azóta, sok harccal, kemény munkával és sikerek­kel. Erről beszélget Kecskeméti Mihály és Gogolák Feri, amint a házak felé ballag. — Nehéz volt eddig eljutni, de én tudtam, hogy sikerül — mondja Kecs­keméti Mihály, a csoport elnöke. — Mondta is akkor Langer Gyula, az EPOSZ-titkár: „Te Miska, nagy do­logba fogtatok. Nehéz lesz nyolcatok­nak a 45 hold. Nem gyerekjáték nektek, EPOSZ-tagoknak egy csoportot m­eg­­alakítani, de neki kell feküdni, akkor sikerül. . . ügy volt az, emlékszem, a szőlőt elhanyagolva találtuk, csupa gaz volt, ördög tudja mikor nyestek. Az őszi ve­tés is cudarul nézett ki, olyan ritka volt, mintha palántálták volna.­­Mikor az istállót megláttam még a kezem is ökölbe szorult. Térdig ért a letaposott alom. Rosszabb volt ez a K. Szabó, a haramiánál, nem törődött semmivel, csak pénze legyen neki, meg bora ... Mi aztán rendet teremtettünk! — Itt a multévi számadás: negyven mázsa barack, két vagon paradicsom, ötvenkét mázsa cukorrépa, hat mázsa­­borsó. A tizenöt holdon, melyet még a kulák vetett be, nyolcvan mázsa kalá­szost arattunk. — Az idei biztosan több lesz! — Hát, legalább a kétszerese a ta­valyi átlagnak. De nézzük csak tovább: borunk is volt húsz hektó. Dinnyénk 40 mázsa, kukorica 60 zsákkal, burgo­nya 60 és a szerződéses napraforgó is volt 12 mázsa — sorolja fel Miska. — Azt is vedd figyelembe, hogy van már négy lovunk, csikónk, négy ökör, hat tehén, három borjú, kilenc birka, meg tizenöt hízó, nagy eredmény ez, Miska. — Az ám, de ne feledd el, a szövet­kezet sokat segített rajtunk, két lovat adtak, vetőmagot, takarmányt, meg kölcsönt is ... — itt megakad a be­szélgetés, Taskó József, Kender­esi, Pa­­tács és András bácsi érkezett meg, így szoktak ők estefelé összejönni, be­szélgetnek a munkáról. Bekapcsolják a rádiót, az éppen ró­luk, hozzájuk beszél. Azt mondja, fej­leszteni kell a tszcs-ket, új tagokat kell bevonni a munkába. A miniszter­­tanács határozatáról is beszél.­­ Azt mondja, hogy a tszcs-knek 25 százalékkal kell emelni a termelés át­lagát. Hát, pedig mi többet fogjuk. — mondja Szabó András bácsi. — Lesz az ötven is, hiszen jön a traktor a gépállomásról, az szánt majd. Miska már a múlt héten megkötötte velük a szerződést. A földnek jó alátrágyáz­tunk, meggondoltuk mit és hová ültes­sünk. Győztek az EPOSZ fiataljai, nem­csak a 45 holdat művelték meg, de fejlesztették a csoportot, új tagokat vontak be a munkába. Már 37 taguk van és a terület is 340 holdra növeke­dett. Legyőzték a maradiságot. Az idő­sebbek is belátták a termelőcsoport elő­nyét, így jöttek be Kecskemétiné, Nóg­rádi, meg a többiek, 5—7 holddal. Büszkék is erre az EPOSZ-isták, akik élenjáró harcosaivá akarnak válni a mezőgazdaság szocialista fejlődé­sének. „Tudod­ e, hogy kit képvisel a tanár?“ A lenini Komszomol a tanárok segítőtársa .— Rettegtünk tőle, de háta mögött­­— ahol csak lehetett — kifiguráztuk. Gúnydalokat énekeltünk róla, csúfnév­­vel neveztük magunk közt. Hallgat­tunk az úrifiúkra, kinevettük rongyos cipőjét, kabátját, bár lehet, hogy ne­künk is ilyen volt... Ez volt régen a középiskolásoknak viszonya a tanáraikhoz. Ellenséget láttak benne, s nem hallgattak rá,­­ így még kedvét is elvették attól, hogy ne csak oktasson, hanem neveljen is. .Előtör ,1917-b­en Midfijt 18 ,a­l­orlá­t tanár és diák között a Szelljelűtájo-­ ban. Az iskola már nem arra, töreke-'­­dett, hogy „alázatos és ügyes szolgá­kat neveljen a burzsoázia számára, szolgákat, akik a töke akaratának végrehajtói és a töke rabszolgái“. (Lenin szavai.) Az iskola a szocializ­mus építőit, szakembereit nevelte és ennek szellemében nevelt a szovjet pedagógus is. Munkájában segítségére sietett a Komszomol. Ez a szervezet mutatott és mutat példát: hogyan kell megbecsülni a tanárok hasznos építő­­munkáját, hogyan könnyítsék a leg­jobb diákok nevelőik munkáját. Ha a Szovjetunióban valamelyik üzemben egy komszom­olistának­­esik a termelése, akkor a Komszomol meg­bírálja és segít neki, hogy hibáját ki­küszöbölje, így van ez a szovjet isko­lában is. A komszomolista tudja, hogy pedagógusa ugyanazért neveli, bírálja őt, amiért ő maga tanul, hogy a szo­cialista haza minél jobb szakembere váljék belőle. A tanárok és a Kom­szomol egymást segítve dolgoznak a közös célért. Kira becsapta az államot Piliva Ina Komszomol-bizottsági tag­­számtandolgozat írása közben észre­­vette, hogy Kira át-átpislog szom­szédja füzetébe és onnan írja le a példa megoldását. Óra után megtár­gyalták az esetet az osztályfőnökkel és a Komszom­ol-titkárral. Behívták Kir­át a Komszomol-bizottság ülése elé. Kira elismerte, hogy puskázott. Tánya, a Komszomol titkára meg­kérdezte: Tudod-e mit jelent ez, hogy pus­káztál? Jobb jegyet akartál szerezni? Nem igaz? Kira lesütötte szemét. — Jobb jegyet akartál magadnak szerezni, pedig nem tanultál, így a tanítódat akartad becsapni. Igaz? Kira most sem válaszolt. — Tudod-e, hogy kit képvisel a ta­nító? Kira halkan megszólalt: — Az államot, a népet. . . Tánja hirtelen csapott le rá: — Tehát az államot, a szovjet né­pet csaptad be! Másnap cikk került a faliújságra: „Kira becsapta az államot!" Ezután nemcsak ez a két lány, de senki sem puskázott az iskolában,. Hogy Marina Grigorjevnának könnyebb legyen A leningrádi 270-es iskolában tör­tént, hogy Marina Grigorjevna termé­szetrajztanárnő egyik nap szomorúan állt a VH. osztály elé: “"Nem­­ádom, fiúk, hogy fógjuk a­­lomboserdő virág- és fafajtáit megis­merni. Tudjátok, hogy a háborúban elpusztult természetrajzi szertárunk, képről viszont nagyon nehezen megy a tanulás ... Kosztya, mint jó komszomolista, rögtön a megoldáson gondolkodott. Tudta, hogy Marina Grigorjevnának természetrajz-szertár, nélkül nehéz ta­nítani. Hiszen addig sose mennek to­vább az anyagban, míg mindenki meg nem érti A másnap korán reggel Kosztya minden fiúhoz külön odament és tár­gyalt velük. Vasárnap kis csoport indult el a hegyekbe. Kosztyán kívül voltak még vagy nyolcan. Velük volt Jurka, a Komszomol titkára is, az ő irányítá­sával gyűjtötték a virágokat és a fa­ágakat. Otthon lepréselték és fehér lapokra ragasztották. Jurka érintkezésbe lépett egy falusi Komszomol-szervezettel. Le­velet írt nekik és öt nap múlva már jött is egy csomag: különleges virá­gokat küldtek. Egy hét múlva Kosztya zavartan állt fel a természetrajz-órán. — Marina Grigorjevna . . . Én . . . mi.. . csináltuk ezt az albumot és most átadjuk önnek ... Elővett egy nagy keményfedelű könyvet, benne munkájuk eredményét: a lomboserdő virág- és fafajtáinak pré­selt gyűjteményét. Ezután Marina Grigorjevnának köny­­nyebben ment a tanítás és a fiúk is könnyebben tanultak. ★ Nem egy iskolában van ez így, — a Komszomol mindenütt segíti a nevelőt munkájában. Nemcsak azzal, hogy ál­landóan segíti a gyenge tanulókat, hanem tanszerek készítésével is. Az egyik iskolában például a komszomo­­listák az eltört barométer helyett újat készítettek. Bakuban, a 32-es iskola növendékei olyan térképet készítettek, amelyen apró színes villanykörtécskék jelzik a Szovjetunió szén-, vas-, rez­es egyéb bányatelepeit. Bizonyítják ezek a példák, hogy a Szovjetunióban megváltozott a viszony pedagógus és diák között. A komszo­­molisták azon igyekeznek, hogy taná­raik munkáját még könnyebbé tegyék. A Komszomol, annyi véres csata hőse, a tanulásban is élenjár és fontos fel­adatának tekinti, hogy segítse a peda­gógusok munkáját. HÉT­SZÁZ NÉV a milliók közül. Hétszáz dolgozó a leg­jobbak közül. Nevüket alig néhány nappal a sztahanovisták első országos tanácskozása után ad­ja hírül az ország­nak az a névsor, amely a szakmák leg­jobb munkásait, a legkiválóbb műszaki értelmiségieket és adminisztrációs dol­gozókat tünteti fel. Hétszáz dolgozó, akik társaik közül a sztálini munkaver­­seny során tűntek ki, akik növelték teljesítményüket és most az a nagy ki­tüntetés érte őket, hogy a szakma leg­jobb dolgozójának címével büszkél­kedhetnek. A névsorban országos hírű sztahanovistáink nevével találkozunk. Közöttük van Muszka Imre, a Szovjet­unióban járt csúcsesztergályos, Pozso­nyi Zoltán, az első sztahanovista kő­műves, Panyi Ferencné, aki a textil­iparban vezetett be forradalmi újítást és sokan mások a már országoshírűvé vált sztahanovisták közül és azok, akiknek nevét csak most tanuljuk meg, de régi harcosai a szocializmus építé­sének. A névsorban ifjúmunkások neveit is olvashatjuk. Horváth Ede, Kék Zoltán, Bözsöny Lajos, Bardóczki Irén, Fábik József és mások nevét, akik kitartó, lelkes munkájuknak köszönhetik, hogy helyet foglalnak ebben a kitüntető név­sorban. Hogyan váltak e kitüntető címet vi­selő dolgozók szakmájuk élenjáróivá? Ezek a dolgozók tették legjobban ma­gukévá Pártunk, Rákosi elvtárs útmu­tatásait. Egyéni versenyben harcoltak, nap mr mint nap nagyobb célt tűztek ma­guk elé, hogy a Párt útmutatása mel­lett, munkájuk termelékenységét fo­kozzák. És célkitűzésük bátorsága nem ismert határt, amikor Sztálin elvtárs iránti szeretetü­ket és hűségüket jutat­ták a sztálini verseny, a sztálini műszak során kifejezésre. Ők azok, akik leg­eredményesebben tanulmányozták a szovjet sztahanovisták módszerét és a tapasztalatokat saját munkájukra al­kalmazva megdöntötték a technikában uralkodó elavult nézeteket. Ők azok, akik országunkban először ismerték fel a sztahanovizmus lényegét, hogy a munka magasabb termelékenységének alapja a bátor kezdeményezés, az ész­­szerűsítés. Ők azok, akik tapasztalataik átadásával széles tömegeket ragadtak magukkal és nekik köszönhető, hogy nemcsak elsőkről, de másodikakról, harmadikakról is beszélhetünk. És azt, hogy a szakmák legjobbjai között ifjúmunkások nevével is talál­kozunk, azt bizonyítja, hogy fiatal­jaink közül többen megértették a Párt iránymutatását. Helytelen lenne azon­ban elhallgatni, hogy az ifjúmunkások számarányukhoz képest meglehetősen szerény helyet foglalnak el a névsor­ban. A legjobbak között csak elvétve találkozunk if­júmunkások nevével. Mi ennek az oka? Mindenek előtt az, hogy munkásif­júságunk széles tömegei még nem váltak a termelés rohamcsapatává. A szakma legjobbja címért folyó ver­seny első szakasza lezárult. A győzte­sek oklevelet, a legkiválóbbak közülük, Kossuth-díjat és magas kitüntetéseket kapnak. De a verseny nem zárul le. Pártunk Központi Vezetősége a munka­versenyről szóló határozatában meg­állapítja: „tovább kell folytatni a ver­senyt a szakma legjobb munkája cí­méért ... A kiértékelést átlag féléven­ként, nem egyes különleges magas tel­jesítmények, hanem a félév folyamán elért átlagos emelkedések alapján kell végezni”. Tovább kell tehát haladnunk a megkezdett úton. Az irányt Rákosi elvtárs beszéde szabta meg a sztahano­­visták első országos tanácskozásán. Fel tehát a nagy versenyre, fokoz­zuk a munka lendületét, adjuk át munkamódszereinket, tapasztalatainkat a gyengébbeknek. A verseny hazánk felszabadulása ötödik évfordulójának méltó megünnepléséért tovább folyik. S ezt a nagy napot úgy ünnepeljük méltón, ha történelmi jelentőségéhez mérten újabb hatalmas eredményeket érünk el a termelés terén. Remélhe­tően abban a névsorban, amely a ver­seny legközelebbi szakaszának kiérté­kelését jelenti, lényegesen több ifjú­munkás nevét olvashatjuk. Azokét az if­júmunkásokét, akik felküzdötték ma­gukat a legjobbak közé, széles töme­geket ragadtak magukkal és így is be­bizonyít­ják, hogy méltók a Párt, Rákosi elvtárs bizalmára és felhívására, hogy megteremtsék a magyar ifjúság­nak a Komszomolhoz hasonló egységes szervezetét. A nagyszénási EPOSZ üdvözlete Mi a nagyszénási EPOSZ tagjai elvtársi üdvözletünket küldjük a Sza­bad Ifjúságnak, megjelenésekor. Rö­viden szeretnénk elmondani, milyen­nek képzeljük el mi az egységes lapot. Legyen a la­p hatásos fegyver az ifjúság kezében a haladás ellenségei ellen vívott harcban és tömörítse a munkásifjúság sorai mögé a paraszt- és diákifjúság nagy tömegeit. Nevelje ifjúságunkat szocialista­­ emberekké, szervezze és vezesse harcra a kapita­lizmus maradványai ellen. Segítse elő az ifjúság nevelését és tegye lehetővé, hogy a dolgozó ifjúság részt vegyen a lap megírásában, így a dolgozó fiatalok tapasztalataikat kicserélve még ko­molyabb eredményeket tudnak elérni. Ismertesse a haladó kultúrát. Közöl­jön minél többet a szovjet írók és költők műveiből. Legyen ápolója és tolmácsolója az igazi népi hagyomá­nyoknak is. Foglalkozzon minél többet a szocializmust építő dolgozók ki­emelkedő eredményeivel és tegye az ifjúság barátaivá a munkásújítókat, sztahanovistákat, élmunkásokat. A mi munkánk elősegítésére közöl­jön a lap minél több ismertetést a szó­ismertesse meg a világ legelőrehala­­dottabb mezőgazdaságát, a Szovjet­unió mezőgazdaságát. De foglalkozzon a lap békénk és biztonságunk meg­védőivel és felszabadítónkkal a dicső­séges Vörös Hadsereggel és a mi Nép­hadseregünkkel is. Teremtsen szoros kapcsolatot a hős lenini Komszomol és a magyar ifjúság közt. Nevelje az ifjúságot a A­agyar­ Dolgozók Pártja és Rákosi elvtárs szeretetére. Ígérjük, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy lapunkat minél jobban elterjesszük és ifjúságunkat hű olva­sójává tegyük. Nagyszénási eposz, cialista mezőgazdaságról és elsősorban ESTI ISKOLÁK A SZOVJETUNIÓBAN A szovjet hatalom első tíz évében több iskola épült, mint a cári Oroszországban 200 esztendő alatt. Az elemi- és középiskolák növendékeinek száma meg­négyszereződött és 1930-tól 1939-ig a tanulók száma 3 millióval emelkedett. A főiskolai hallgatók száma 1914-hez viszonyítva nyolcszorosára növekedett és felülmúlta 22 nyugateurópai állam főiskolai hallgatói­nak együttes szá­mát. 1943-ban a szovjet kormány rendeletet adott ki a munkásifjúság iskoláinak szervezéséről, amely döntő lépés volt a népoktatás továbbfejlesztése terén. Az intézkedés nyomán a Szovjetunió területén, a váro­sokban, falvakban, munkástelepeken a 7 és 10 osztá­lyos esti iskolák széles hálózata épült ki. Mint min­den iskolát, ezeket is az állam tartja fenn. Moszkvában 138 esti középiskolát nyitottak meg, amelyekben 43 ezer ifjúmunkás és munkásleány ta­nul. Legtöbbjük a főiskolán és technikumokon foly­tatja tanulmányait a középiskola elvégzése után. Ez évben a Szovjetunióban a munkásifjúság isko­láiban egymillió növendék tanul. A szovjet kormány minden lehetőséget megad, hogy az ifjúmunkások a munkát és a tanulást összekapcsolva befejezhessék tanulmányaikat. Azok számára, akik esti műszakban dolgoznak, nappali csoportokat alakítottak. A tanu­lás időtartama nem rövidebb, mint az általános kép­zést nyújtó rendes iskolákban. Akik az esti hétosztályos iskolát befejezik, a vizs­gák idején rendes szabadságukon kívül 15 napos fizetéses tanulmányi szabadságot kapnak. A 10 osz­tályos iskolák vizsgáira készülők 20 napos fizetéses szabadságot élveznek. A 10 osztályos esti iskola el­végzéséről szóló bizonyítvány jogot ad a főiskolára való felvételre. Akik tanulmányaikat kiválóan végez­ték és ezüst vagy arany érmet kaptak, a tudományos intézetekbe és egyetemekre felvételi vizsga nélkül iratkozhatnak be. A Szovjetunió legtöbb nagyvállalata mellett mű­ködnek tanintézetek és ezek között felső- és közép­fokú szakiskolák. A nagy gyárakban több technikus és szaktanfolyam működik az esti középiskolák mellett. A gyárak dolgozóinak igen nagy hányada tanul. Mindez arról tanúskodik, milyen nagy súlyt fektet a Bolsevik Párt és a szovjet kormány a népoktatásra. Tanúskodik egyben a szocialista kultúra hatalmas­­fejlődéséről is. : „cAz ifjihág kiirthat megértek a dolgozó fiatalak minden rétegét­­ egt­séneten önszelőgá­tzem­ezes lé­fest­­ésének előfeltételei" Rákosi ■V 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3

Next