Szabad Ifjuság, 1951. október-december (2. évfolyam, 83-158. szám)
1951-10-02 / 83. szám
f 1951 október 2 KÉTEZER FORINT BUDAPEST HETEDIK HÍDJÁÉRT Hegedűs József ifjúmunkás, a Boráros téri MÁVAG hídépítőinek taggyűlésén nagy figyelemmel hallgatta Simon László párttitkár elvtárs beszámolóját. Gondolatban együtt járt Simon elvtárs szavaival, képzelete percek alatt bejárta az egész országot. Mindenhova eljutott,ahol népünk az ötéves terv megvalósításán, a jövő felépítésén dolgozik. A számok, tervek nyomán sorban vonultak el szemei előtt a terv megvalósult létesítményei, maga előtt látta a pusztaság helyére épült modern házsorokat, az új gyárak üvegfalú, hatalmas műhelycsarnokait, bányagépek és traktorok ezreit. Hegedűs József tavaly 400 forint békekölcsönt jegyzett. Ezt a 400 forintot látta most ezerszeresen kamatozni. A beszámoló utolsó mondata mélyen emlékezetébe vésődött: „A maga hasznára, hazánk javára minden becsületes magyar dolgozó jegyezzen békekölcsönt!” Hegedűs József, mint DISZ-titkár, élen akart járni társai előtt. Az első felszólalás után felemelte kezét, szólásra jelentkezett. — Elvtársak! — mondotta. — Mi, hídmunkások is bizonyítsuk be, hogy mindent megteszünk az ötéves terv időelőtti befejezése, a béke megvédése érdekében. Pártunk és dolgozó népünk felhívását teljesítettük, mikor felépítettük a Sztálin-hidat. Budapest hetedik hídján, a Boráros téri híd felépítésén dolgozunk, s újból nagy feladatokat kell megvalósítanunk. A Horthy-rendszerben négy évig építették fel ezt a hidat. Mi két év alatt építjük fel. Államunk minden segítséget megad ehhez, de nekünk is segíteni kell a terv diadalát. Én most ezer forint kölcsönjegyzéssel akarok hozzájárulni ahhoz, hogy határidő előtt felépüljön a híd, hogy győzelemre vigyük a terv ügyét. A taggyűlés után munkája is új lendületet kapott, egy hét alatt sok minden eszébe jutott. Mi is történt vele az elmúlt egy hónap alatt? Szakmunkás lett. Kényelmes lakást kapott. De nehéz lenne kiszámítani az új gépek, felszerelések árát, amivel államunk a dolgozók munkájának megkönynyítéséről gondoskodik. Egy alkalommal arra gondolt, hogy a hídépítésnél 30 átképzés tanul, s ezek tanítása államunknak fejenként 3500 forintba kerül. A két új fúrógép tizenhat ember munkáját végzi el és arról is hallott már, hogy jövőre a MÁVAG munkásai számára ezer személyes munkásszálló épül. Hegedűs József nagy megtiszteltetésnek veszi, hogy Budapest hetedik hídjának építésén dolgozik. Kezük nyomán egyre hosszabbodik a híd, egyre jobban alakulnak ki a pesti hídfő körvonalai. Az első pesti pillértől október 15-re kellett volna partra érnie a hídnak, de a dolgozók ezt a tervet már szeptember 29-re teljesítették. A kölcsönjegyzés napján Hegedűs József ilyen számvetést csinált magában. S a terv győzelméért, a híd felépítéséért nincs olyan, amit meg ne tenne. A röpgyűlés után, ahogy ifjúmunkás társaival beszélgetett, örömmel látta azt a lelkesedést, amellyel a fiatalok békeszavazásra indultak. Azt is látta, hogy a jegyzett összegek bizony túlszárnyalják a taggyűlésen tett felajánlását is. Most sem maradhat el társai mögött, az élre kell kerülnie. Szótlanul lépett a párttitkár elvtárs asztalához, határozott vonásokkal írta be a jegyzett összeget neve után a jegyzési ívre. Hegedűs József: 2000 forint. — Úgy érzem, ezzel is hozzájárulok ahhoz, hogy határidő előtt felépítsük a hidat — mondta a körülötte álló elvtársaknak. Amikor Simon párttitkár kezet fogott vele, örömtől csillogó szemmel, boldogan tette még hozzá: Ebből a 2000 forintból, amit jegyeztem, egy másik ifjúmunkás kezébe is egy új fúrógépet adtam. Olyant amivel én is dolgozom, Homola László. 175 százalékos teljesítmény mellett 1300 forintot jegyzek — így járulok hozzá békénk védelméhez Somogyi Rózai kapuvári traktoron levele Szüleim a múltban kulákok földjén látástól-vakulásig dolgoztak. Már 11 éves koromban nekem is dolgoznom kellett, édesapám nem tudta biztosítani a család részére a mindennapi kenyeret. Szüleimmelegyütt éhbérért dolgoztam, nem tudtam magamnak egy ruhát sem venni, csak az a rongy volt, amit a kulák adott és amiért keményen kellett dolgozni. A felszabadulás hozta meg számunkra is a könnyebb életet, a jobban fizetett munkát. A felszabadulás után tíz hold kapott földön dolgoztunk. Később a kapuvári gépállomásra kerültem azzal az elhatározással, hogy jó traktoros leszek. Falunk élete is megváltozott, kapott kultúrházat, orvosi rendelőt, telefont, de nemcsak a mi falunkban, hanem az egész országban lázas építőmunkát tapasztalunk mindenütt. Ezért veszem ki részem a békekölcsön jegyzéséből. Ezért ígérem hogy ezután is jó munkát fogok végezni. S az eddigi 175 százázalékos teljesítményemet még jobban fokozni fogom. 1300 forint békekölcsönt jegyeztem, mert tudom azt, hogy sokszorosan vissza fogjuk kapni és hogy forintjaink a mi felemelkedésünket, jobb életünket segítik elő. Azért jegyeztem, hogy ezzel is hozzájárultak ötéves tervünk sikeres, időelőtti befejezéshez, a béke megvédéséhez. Somogyi Rózsi, a kapuvári gépállomás traktorvezető iskolája. Békenagygyűlés a Sportcsarnokban Az Országos Béketanács október 2-án, ma délután fél hat órakor a Nemzetközi Békenap alkalmából békenagygyűlést rendez a Sportcsarnokban. A nagygyűlés szónoka Dobi István, a minisztertanács elnöke, az Országos Béketanács elnökségi tagja. A nagygyűlésen felszólal Nicolas Guillon, a hazánkba érkezett kiváló kubai költő, a békemozgalom tevékeny harcosa. Amikor Pál Imre középparasztot felkeresték a népnevelők a békekölcsön jegyzés ügyében, egy félórai beszélgetés után ezekkel a szavakkal írta alá a jegyzési űrlapot: — Szívesen adom, van miből adni. Meg aztán tudom nagyon jól, hasznát látom a pénznek. Pál Imre 400 forint békekölcsönt jegyzett. Talán nem jegyzett volna ennyit, ha Imre fia — akinek véleményére adnak a családban, hiszen már tavaly ilyenkor is a DISZ-ben képezte magát — nem mondja neki, hogy „jegyezzen csak apám, ne mondja ránk senki, hogy nem akarjuk a békét”. Nem is bánta meg Pál Imre, hogy jegyzett. Azóta sokszor gondolkodott, nem hiába mondta a népnevelőknek, hogy van miből jegyeznie. Ez tényleg így van Pál Imre megcsinálta a maga számvetését, a saját számvetése győzte meg igazán. De meglátta belőle azt is, hogy bizony nincs igaza annak a parasztembernek, aki azzal áll elő, hogy „kevés a pénzem, miből adjak”. Mert itt Gátéron is mondták ezt néhányan a népnevelőknek. Nincs igazuk. Itt van az ő példája. Csak meg kell kezdeni a fölsorolást, beszélni kell a kiadásokról, a jövedelemről Ahogy Pál Imrééknél látszik ez, a gyarapodás szemmel látható mindenütt. Pál Imrének 16 hold földje van. Ebből tíz hold zsombékos, idáig fel nem szántott legelő. Az összes földje után hetvenhét aranykorona a tiszta jövedelme. Hat hold szántója van. Érdemes megnézni, hogyan gazdálkodott ezen Mindenekelőtt teljesítette gabonabeadási kötelezettségét. Ez összesen 11,30 méter mázsa kenyér- és takarmánygabonát tesz ki. Pál Imre ideje korán látta, ha nem siet a beadással, kikerül a pénztárcából a gyorsbeadási pótlék Ezért vitte gabonáját a géptől egyenest a begyűjtőhelyre Pár forint híjján 1000 forintot kapott érte. Kiszámította a fejadagot — négyüknek ez majdnem tíz méter mázsa — s amikor látta, hogy van még neki 160 kiló feleslege, ezt is bevitte, C-jegyre. Jól jött érte a pénz, de jól jött a textilvásárlási utalvány is, amelyért ágyneműt vásárolt a felesége. És nemcsak a gabonánál volt ez így. A gátéri tanyavilágban az elsők között takarította be kukoricáját. Azonmód be is szolgáltatta és felvette érte a pénzt, természetesen a gyorsbeadási pótlékot is. Négy mázsa kukorica ára, meg a gabona, együttesen kitett majdnem másfélezer forintot. Ez már olyan jövedelem, aminek súlya van egy magafajta parasztembernél, aki még 1945 előtt megtanulta, hogy a parasztembernek — aki egyedül gazdálkodik — vigyáznia kell minden fillérre. Pál Imre még nem kapott soha ennyi pénzt a gabona-, a kukoricafeleslegért. Az is sokat számít, hogy van egy kis lova,a kocsija és a szomszédoknak, — akik szívesen vinnének a piacra árulni s egyelőre még nincs igájuk — azoknak elviszi fuvarba és jó pénzt kap érte. A jövedelem egy gazdasági évben itt is túlhaladja az 1000 forintot Ez idáig 2500 forint, de ezután jön a nagyja. Mert Pál Imre fia — mihelyt odahaza szűnik a munka — üzembe megy dolgozni. Megteheti ezt bárki, aki nem lusta, az ötéves terv száz és százezer ifjúmunkást vár az üzemekbe. Ifjú Pál Imre el is ment s csak aratáskor jött haza. Most, hogy vége a munkának ismét Pestre jön, de — ahogy tervezi —s rmost már végkép üzemi munkás lesz és szakmát tanul. Mozdonyvezető szeretne lenni. Ebben az évben hazahozott 2600 forintot és Pálék jövedelme ezzel túlhaladta az ötezret. Egy tehenük van. Eleget tesznek a tejbeszolgáltatásnak. Most, hogy van már kukorica a góréjukban 25 csirkét nevel az asszony és tömni kezdi a libákat is. Jut beszolgáltatásra, jut a szabad piacra, ami ismét legalább 1000 forintot hoz Pálék konyhájára. Telik — mint ahogy tellett az idei nyáron — új öltözet ruhára a fiúnak, selyemharisnyára a lánynak, új kendőre az aszszonynak, tellett — persze módjával — mindenre. Ez a számadás csak Pál Imre egyéni számadása. Hogyha a számadás túlhalad a Pál-portán, akkor még sok mindent lehet hozzá tenni. Az új utat, amit maholnap építeni kezdenek Pálmonostor és Gátér között. Az új iskolát, az új artézi kutat, az új gabonatárolót. Ennek egyformán hasznát látja Pál Imre és a gyermekei, és hozzá kell tenni azt is, hogy az Imre-gyerek szakmát tanul nemsokára. De azt sem szabad kifelejteni, hogy Pál Imre számára is széles utat nyitott a jövő felé az állam. A községben már működik a III. típusú „Vorosilov”-tszcs, működik mégpedig eredményesen. Pál Imre már látja hol is köt majd ki végül, a faluban az a vélemény róla, hogy még nem ér véget az ősz, amikor Pál Imre csoportba lép. Ő maga még nem döntött, de a termelőcsoportot máris úgy veszi, mint a boldog jövő biztos zálogát. És ha számvetést csinál magában, rájön, hogy ehhez hozzátartozik ez is, ami még nincs meg, de, ami olyan, mintha máris itt lenne. Ezért jegyzett Pál Imre 400 forint békekölcsönt. A maga részéről nem tartja ezt nagy áldozatnak. Nem is az, a maga hasznára adja. S a pénzt, amely újra bőven fiadzik majd, ki tudja ő fizetni, minden megerőltetés nélkül. Kovács Imre SZÁMVETÉS Szírbakkíe A minisztertanács határozata a fásítás fejlesztéséről az 1951. és 1952. években A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa határozatot hozott a fásítás fejlesztéséről az 1951—52-es években. „1951. év őszén és 1952. évben kereken 40.000 katasztrális holdnak megfelelő területen 200 millió, főként gyorsan növő, ipari és bányaművelési célokra alkalmas fajú, továbbá gyümölcsfacsemetét kell elültetni. Ez a fásítás első lépés hazánkban a tervbevett nagyarányú természetátalakító fásítások megvalósítására” — állapítja meg a határozat. A fásításokat a következő területeken kell végrehajtani: a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, kísérleti gazdaságok, valamint tó- és nádgazdaságok. Ezek szerint a termelőszövetkezetek 1951. év őszén 2517 katasztrális hold területen, 1952. évben pedig 7870 katasztrális hold területen, az állami, kísérleti, valamint tó- és nádgazdaságok 1951. év őszén öszszesen 3240 katasztrális hold területen, 1952. évben pedig 6000 katasztrális hold területen fásíthattak. „E védőövezetek védelmet nyújtanak az ármertesítő gátaknak, fékezik a levonuló ár romboló hatásait a hullámterekben, egyben pedig jelentős tömegű ipari fát szolgáltatnak népgazdaságunknak” — állapítja meg a határozat. A fásítást végre kell hajtani a községi legelők területén, a városok, községek, bánya- és ipartelepek lakóterületein, valamint a közutak és vasutak mentén is külön kitér a határozat arra, hogy az ifjúság járjon az élen a fásítási munkában. A minisztertanács felhívja az ország minden dolgozóját, elsősorban az ifjúságot, hogy szervezett társadalmi munkával vegyen részt: a) a meglévő fásítások gondozásában és kártevőktől való megvédésében; b) az erdei fák és cserjék magvainak gyűjtésében; c) a fásítási terv végrehajtásában, a fásítási talajelőkészítés munkáinak és a csemeték elültetésének elvégzésében. Ennek megvalósítása érdekében: 1. a társadalmi szervezetek, a DISZ, DEFOSZ, MNDSZ és az úttörő szervezetek vezetői és tagjai járjanak élen a fásítás munkájában és fejtsenek ki széleskörű felvilágosító munkát a fásítás előmozdítására és védelmére. Tudatosítsák, hogy minden elültetett és felnevelt fa népünk életszínvonalát emeli, a nép egészségét óvja. 2. A termelőszövetkezetek, földművesszövetkezetek és községi legeltetési bizottságok vállaljanak minél nagyobb részt a fásítási feladatokból és tagjaikat mozgósítsák széleskörű társadalmi munkára a fásítások érdekében. Vegyenek részt a fásítási tervek elkészítésében, végezzék el idejében a talajelőkészítést és a csemeték szakszerű ültetését, gondoskodjanak a fásítások mintaszerű ápolásáról és megvédéséről. A fásítási verseny első szakasza 1951 december 31., második szakasza 1952 december 31. napjával zárul. A versenyt a maggyűjtési, ültetési és ápolási eredmények mérlegelése alapján a földművelésügyi miniszter dönti el. 3 Sztálin elvtárs üdvözlőtávirata Mao Ce tung elvtársnoz MAO CE TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya elnökének, Peking. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának második évfordulóján kérem önt, elnök elvtárs, fogadja baráti üdvözletemet. A hatalmas kínai népnek, a Kínai Népköztársaság kormányának és önnek személyesen azt a szívélyes jókívánságot küldöm, hogy érjenek el további sikereket a népi demokratikus Kína építésében. Erősödjék továbbra is a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió nagy barátsága, amely szilárd biztosítéka a békének és a biztonságnak a Távol- Keleten.L V. SZTÁLIN Visinszkij elvtárs üdvözlőtávirata Csu En Laj elvtársnak CSU EN LAJ elvtársnak, az Állami Közigazgatási Tanács elnökének, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének, Peking. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának második évfordulója alkalmából kérem Önt, fogadja üdvözletemet. Szívből kívánom a hatalmas kínai népnek és személyesen önnek, hogy érjenek el további sikereket a békés építésben, a népeink közötti törhetetlen barátság erősítésében, a világ tartós békéjéért vívott harcban. A. VISINSZKIJ Rákosi Mátyás elvtárs távirata Mao Ce Tunghoz, a Kínai Népköztársaság megalapítása évfordulóján MAO CE TUNG elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt Elnökének. A Kínai Népköztársaság megalapításának második évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége meleg üdvözletét küldi a testvér Kínai Kommunista Pártnak és további sikereket kíván abban a harcban, amelyet az egész haladó világ lelkes rokonszenvétől kísérve a Kínai Népköztársaság további megerősítéséért, a béke megvédéséért és az imperialista háborús gyújtogatók ellen oly eredményesen folytat, Budapest, 1951 október 1. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében RÁKOSI MÁTYÁS főtitkár. Kim Ir Szen elvtárs üdvözlőtávirata Csu En Laj elvtársnak CSU EN LAJ elvtársnak, az Állami Közigazgatási Tanács elnökének és a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének, Peking. A nagy Kínai Népköztársaság alapításának második évfordulója alkalmából a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, a koreai nép és a magam nevében a legmelegebb szerencsekívánataimat küldöm Önnek és az egész kínai népnek. A koreai nép az amerikai fegyveres agresszorok ellen folytatott igazságos nemzeti felszabadító harca során meleg támogatásban részesül szomszédja, Kína részéről és közvetlen segítséget kapott a kínai népi önkéntesektől, Kína legjobb fiaitól és leányaitól. Ez bátorította a koreai népet és megerősítette bizalmát a végső győzelemben. Még nagyobb sikereket kívánok a dicsőséges nemzeti ünnepet köszöntő kínai népnek saját országa békés építőmunkája, a keleti országok népei biztonságának megőrzése és a tartós világbéke megőrzésének terén. KIM IR SZEN ★ Táviratban üdvözölte még Mao Ce Tung elvtársat Dobi István, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke is. Kiss Károly elvtárs, külügyminiszter Csu En Laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének küldött üdvözlőtáviratot.