Szabad Ifjuság, 1952. január-március (3. évfolyam, 1-76. szám)

1952-01-03 / 1. szám

IWS janu­ar S H csoport érdeke kívánja, hogy a fiatalok traktorra üljenek! Még a nyáron, aratásban t­örtént, a kisújszállási Tán­csics termelőszövetkezet föld­ijén. Három jóbarát, Szabó Károly, Balla Zoltán és Ko­vács Károly — együtt hord­ták a kévét az aratógép után. A masina gyorsan haladt, alig győzték a keresztrakást. A gépen Kőszegi Laci ült a húgával. A lány időnként hátrafordult, nevetve biztatta a fiúkat. — Rajta, gyorsabban! Más­kép megy ám az aratás gép­pel, mint kaszával! Csodálatos volt ez az arató­­­gép. Nemcsak levágta, gyor­san kévébe is kötötte a ga­bonát. Szabó Károly figyelte a két testvért, de különösen a lányt. Milyen biztosan, ügye­sen bánnak ezzel az ördön­­gős szerkezettel! Kedve támadt arra­, hogy felüljön a gépre. Délben, ebédidő alatt be­szélgettek. A három fiú cso­dálkozva hallgatta Kőszegi Lacit. Minden szaván érző­dött, hogy jártas a szakmá­ban, jól ért a géphez. Hát m­ég mikor elmondta, mennyit keres! Kiencszáz—ezer fo­rintot havonta — sok min­dent lehet­ belőle vásárolni. A cséplésnél azután a fiúk jelentkeztek a géphez. Tud­ták, kevés a gépállomáson a munkaerő s úgy van rendjén, hogy a csoport embert adjon fe gép mellé. Különösen Szabó Károlynak tetszett a dolog. A brigádvezetőjük, Takó János azonban nem jó szemmel nézte az egészet. — Nem haladunk a mun­kában, ha mindig másfelé viszik az embereket — doho­gott. A géphez adjon munkást a gépállomás, a csoportbeliek meg végezzék a maguk dol­gát. Ráadásul gúnyolódni is kezdett. No, ti híresek — mondta — szöktek a munka elől, azért mentek a géphez! Szabó Károly gondolkodni kezdett. Nem kért tanácsot senkitől, egyedül tépelődött. Fészket vert agyában, hátha igaza van Takó Jánosnak. Az lett a dolog vége, hogy ott­hagyta a gépet, s vele tartott két barátja is... Kőszegi Joel Igamaága Egy szeptemberi délelőtt azután Szabó Károly Kőszegi Jucival találkozott. Beszédbe elegyedtek és Szabó Károly elmesélte, hogyan kezdett is­merkedni a géppel, s hogyan maradt félbe az egész. A lány elnevette magát, de aztán hirtelen nagyon komoly lett az arca. — Ilyen butaságot! — mondta haragosan. Úgy be­szélsz, mintha a gépállomás az északi sarkon lenne, a Táncsics termelőszövetkezet meg a délin! Hát nem a saját búzátokat csépelnéd, nem a saját földeteket szántanád a gépállomás gépével! — Az a baj — folytatta —, hogy csak a saját fejed után mentél, nem kérdeztél meg senkit! Én azt mondom, m be az elnökhöz, Márta él társhoz és beszéld meg vele a dolgot. Másnap Szabó elvtárs — harmadmagával — felkereste Márta Kálmán elvtársat. Nem egy könnyfére szánták ma­gukat erre. Előző este sokáig beszélgetek, ki­ ezt mondta, ki azt, csakt egy dologban ér­tettek egyet, hogy valami na­gyon húzza őket a gép felé. Az irodában kellemes meg­lepetés érte őket. Az elnök elvtárs nem várta meg, míg előállnak mondanivalójukkal, hanem mintha csak tudta volna mit akarnak, így fo­gadta őket: — Jó, hogy jöttök fiúk. Hallottam ti már a nyáron próbálkoztatok a géppel. Nem volna kedvetek a szántáshoz? Persze, traktorral! Nem is tudták, mit szólja­nak, csak egymásra néztek. Márta elvtárs meg folytatta. — Sietnünk kell a szántással, a vetéssel. Ettől is függ, ho­gyan aratunk jövőre. A cso­port érdeke azt kívánja, hogy elküldjön benneteket a gép­állomásra. — Hiszen épen ezért jöt­tünk! — csillant meg Szabó Károly szeme. Csak nem tud­tuk... — kezdte zavartan, de nem fejezte be a monda­tot. A Partizán-brigádba osz­tották őket. A brigádvezető­­jükkel, Reszenka Lajossal, aki maga is D­ISZ-tag, hamar összebarátkoztak. Gyorsan ta­­lul ment a munka. Mindhárom fiatal már egye­dül is szántja gépével a Tán­­csics-tsz földjét a saját föld­­jüket. Jó keretet, terménye főleg, iskola ... Legutóbb negyven munka­egységet írtak Szabó Károly javára, egy havi munkáért. Emellett 100 forint gépközlési díjat fizetett ki neki a gépál­lomás. Nemsokára a termén­y­­beni előleget is megkapja. Ez az idei munkaegységenkénti terményjövedelem 60 száza­léka! Télen a gépjavítási idő alatt, kollektív szerződés sze­rint fizeti őket a gépállomás. Tehát készpénzben is igen szép lesz a kereset. Január­ban pedig iskolára mennek, felelős traktorvezetők lesznek mind a hárman. A csoportban büszkén, szeretettel emlegetik a nevüket... A történetnek azonban még nincs vége. Mert alighogy a három jóbarát megérkezett a gépállomásra, a Táncsicsból mások is utánuk indultak. Koppány János, Szántó End­re, Bikki Károly — a fiata­lok. No meg idősebbek is. Oros Kálmán, Bocskai Gábor, Oros Lajos... Azok, akik már megértették, gép kell a csoport földjére, s ember a gépre. N. V. elej­eösszebarát­ala­­nultak, jól ol a. • : _ J’t_ * . A Legfelsőbb Bíróság de­­­­cember 28-án ítéletet hozott Demján Antal és Hajdú Fe­renc, a lenti gépállomás volt traktorosainak bűnügyében. Demján Antalt és Hajdú Ferencet a zalaegerszegi me­gyei bíróság a társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett sikkasztás és hűtlen kezelés bűntettéért egyévi börtönbün­tetésre ítélte. Mindketten a gépállomás üzemanyagának egy részét különböző szemé­lyeknek eladták, emellett „fe­kete szántásokat” végeztek és a szántási díjakat eltulajdoní­tották. A bíróság súlyosbító körülménynek tekintette, hogy a két traktorvezető többször súlyosan megsértette a mun­kafegyelmet. A Legfelsőbb Bíróság a me­gyei bíróság ítéletét kétévi börtönbüntetésre súlyosbí­totta, figyelembe véve, hogy Demján Antal és Hajdú Fe­renc munkahelyükről többször igazolatlanul távolmaradtak és azt többször önkényesen elhagyták. Az ítélet kimondja, hogy a munkafegyelemnek ilyen megsértését önálló bűn­­cselekménynek kell tekinteni és a tervgazdálkodás büntető­jogi védelméről szóló 1950. évi 4. számú törvényerejű rende­letbe ütköző bűntettnek kell minősíteni. A Legfelsőbb Bíróság az ítélet indokolásában elvileg azt is leszögezte, hogy azokat, akik a munkafegyelmet nem kártevő szándékkal sértik meg, általában javító-nevelő munkára kell ítélni A javító-nevelő munka — az 1950. évi II. számú törvény 48. §-a alapján — egy hónap­tól két évig terjedhet. Az el­ítélt ezt általában régi munka­helyén, 10—25 százalékkal csökkentett munkabér mellett végzi. Ha az elítélt a büntetés tartama alatt is hanyagul dol­gozik, újabb fegyelmezetlen­séget követ el, a bíróság a javító-nevelő munkát börtön­büntetésre változtathatja át. --------------------------------------- A Legfelsőbb Bíróság ítélete Dom­ján Antal és Hajdú Ferenc volt traktorosok ügyében Elvi döntés a munkafegyelem megsértésével kapcsolatban A félévi vizsgák sikeréért: Megkezdődtek a vizsgák az egyetemeken és főiskolákon A budapesti Közgadaság­ Január 2-án, szerdán az Egyetemeken és főiskolákon megkezdődtek a félévi vizs­gák. A budapesti bölcsészkaron a harm­adik évfolyam 11-es tanulmányi csoportja gazda­sági földrajzból vizsgázott. Elsők közt Jászai János, Mé­száros Edit, Rosta Pál vizs­gáztak — mindhárman jeles eredménnyel. A budapesti Műszaki Egye­­tem gépészmérnöki karán az első évfolyam egyik csoportja mechanikából vizsgázott. Tíz vizsgázó közül négyen ki­tűnőt, négyen jelest kaptak, egy hallgató közepesre és egy elégségesre vizsgázott. Koz­­m­ann György elvtárs, profesz­­szor véleménye szerint az eredmények jók. Szembetűnő javulás mutatkozik az évköz­ben írt, gyengébben sikerült zárthelyi dolgozathoz viszo­nyítva. A debreceni orvoskaron az eddigi eredmények azt mutat­ják, hogy a hallgatók zöme becsületesen tanult a féléven keresztül. A harmadévesek 2-es tanulmányi csoportjában 17 vizsgázó közül ketten ötös­re, nyolcan négyesre, öten hármasra, egy hallgató ket­tesre és egy elégtelenre vizs­gázott politikai gazdaságtan­ból. Mikrobiológiából a har­madévesek közül eddig 52 hallgató tett vizsgát. Kilenc hallgató kitűnőt, tizennyolc jelest, tizennégy közepest, nyolc elégségest, három elég­telent kapott. Az első évfo­lyamon fizikából vizsgázott az egyik csoport. Tizenkilenc hallgató közül hárman kitűnő­re, nyolcan jelesre vizsgáztak. tudományi Egyetemen szerdán írásbeli vizsgákat tartottak oroszból és a többi nyelvből. Szóbeli eddig csak politikai gazdaságtanból volt. Sokan vizsgáztak kitűnően az első vizsganapon. Ezek közé tar­toznak Gergely Lajos és Haas György elsőéves hallgatók is. A tanulmányi csoport­vezetők közül az első vizs­ganapon a budapesti Mű­szaki Egyetem gépészmérnök­karán a harmadév 26-os cso­portjában Szabados István csoportvezető jelesre vizsgá­zott gépelemekből. Egy másik csoport DISZ-felelőse, Csapó István azonban elégtelent kapott matematikából. Az eddigi­ tapasztalatok azt mutatják, hogy diákifjúságunk zöme becsületesen felkészült vizsgájára. Silbailie Sis Ag Cseh Etel mos­ lesz tagjelölt , ezért akar kimagasló eredményt elérni Adóssággal kezdték a har­madik tervév első napját a Pamuttextil dolgozói. Hat óra előtt a fonoda fia­taljai mind felkapcsolták a fonógépeken a cilindereket, hogy időben, akadály nélkül kezdhessék a munkát. Cseh It'td' ,fiúmunkáslány vidám, boldog hangulatban dolgozik gépeinél. Különösen kima­gasló eredményt akar elérni, hiszen a január 3-i taggyűlé­sen veszik fel tagjelöltnek. . ..........------------------- -Sztálin elvtárs távirata Kiiszi Ivamotonak, a Kiadó hírügynökség főszerkesztőjének Moszkva, január 2. (TASZSZ) Sztálin elvtárs az alábbi táviratot intézte Kiiszi Ivamo­­tóhoz, a Kiodo hírügynökség főszerkesztőjéhez: Kiiszi Ivam­oto úrnak, a Kio­do hírügynökség főszerkesztő­jének. TOKIÓ: Tisztelt K. Ivamoto úr! Megkaptam hozzám intézett kérését, hogy küldjék újévi üdvözletet a japán népnek. A szovjet államférfiaknál nem hagyomány az, hogy egy külföldi állam miniszterelnö­ke más állam népéhez fordul­jon jókívánságaival. A Szov­jetunió népeinek az idegen megszállás folytán súlyos helyzetbe került japán nép iránti mély együttérzése azonban arra késztet, hogy eltekintsek a szabálytól és eleget tegyek az ön kérésé­nek. Kérem tolmácsolja a japán népnek, hogy szabadságot és boldogságot kívánok neki, hogy teljes sikert kívánok neki hazája függetlenségéért folytatott bátor harcában. A Szovjetunió népei maguk is átélték a múltban az ide­gen megszállás borzalmait, mely megszállásban a japán imperialisták is részt vettek. Ezért teljesen megértik a ja­pán nép szenvedéseit, mély­ségesen együttéreznek vele és hiszik, hogy épúgy kivívja hazájának újjászületését és függetlenségét, mint ahogy azt annak idején a Szovjet­unió népei is kivívták. Kívánom a japán munká­soknak, hogy megszabadulja­nak a munkanélküliségtől és az éhbértől, kívánom a köz­szükségleti cikkek magas árá­nak felszámolását és sikere­ket kívánok a béke fenntartá­sáért folytatott harcban. Kívánom a japán parasz­toknak, hogy megszabadulja­nak a földnélküliségtől és a törpebirtokossággal járó helyzettől, kívánom a magas adók felszámolását és sikere­ket kívánok a béke fenntartá­sáért folytatott harcban. Az egész japán népnek és értelmiségének a japán de­mokratikus erők teljes győzel­mét kívánom, az ország gazdasági élete megélénkülé­sét és fellendülését, a nemzeti kultúra, a tudomány, a művé­szet felvirágzását és sikere­ket kívánok a béke fenntartá­sáért folytatott harcban. 1951 december 31. Tisztelettel: I. SZTÁLIN A Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának távirata a DISZ-hez DOLGOZÓ IFJÚSÁG SZÖVETSÉGE KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK BUDAPEST Üdvözlünk benneteket az új esztendő alkalmából. Kí­vánunk a magyar ifjúságnak új sikereket a béke megvédé­séért és a szocializmus építéséért folytatott harcában. Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottsága SZILVESZTER - SZTÁLINVÁROSBAN 1951 május elsején, az első — akkor még pentelei május 1-én — bizony sok gondot okozott a Vasmű vezetőségé­nek, hogy a dolgozók ne utaz­zanak haza, hanem a Vasmű­nél ünnepeljenek. Akkor még nem mindenki érezte ma­gáénak, saját otthonának a várost. Azóta sok minden tör­tént. Dunapenteléből , Sztálinváros, a Dunai Vas­­műből Sztálin Vasmű lett. S most már nemcsak a közös munka, de a közös ünnepek öröme is hatalmas közös­séggé kovácsolja a vasmű építőit. Az idei szilvesztert már az ifjú építők túlnyomó többsége ott töltötte mindnyá­juk otthonában, Sztálinváros­­ban. Már kora délután készü­lődni kezdtek. Voltak, akiknek moziba volt jegyük, többen az éttermekben akarták tölteni szilveszter éjszakáját, mások otthon, barátaik között. Péter Sándor ifjúsági brigádja a Petőfi Sándor-kultúrterembe indult. Amerre mentek, lám­pák fényében úszott a város, vidám muzsikát sugároztak az utcai hangszórók. Nevető arcú fiúk és leányok tréfál­koztak bent a zsúfolásig tett teremben, a színes szalagok és lampionok alatt. Egyszerre csönd lett. Fent a színpadon szétszaladt a függöny, kezdő­dött a műsor. Az érdekes, fordulatos műsor nagy részét a ,,Vidéki Szórakoztató Vál­lalat” művészei adták. A fia­talok sokat nevettek a tréfá­kon, sokszor csattant fel a taps. Nagy sikerrel szerepel­tek a helyi kultúrcsoportok is. Sokszor „kitapsolták" a népi táncosokat, Hunyadi László ifjúmunkás pedig olyan szé­pen szavalt, hogy alig akar­ták leengedni a színpadról. Műsor után kezdődött a tánc! Lassú táncokat játszott a ze­nekar, mégis kipirultak az ar­cok. Az öröm tüze színesí­tette a fiúk, leányok arcát — hiszen ez az első sztálin­­városi szilveszter. Olykor félbeszakadt a tánc: ilyenkor egymást köszöntötték dallal a fiatalok. A Péter Sándor­­brigád tagjai is dalt küldtek ifjúmunkástársaiknak. S mert a munka szeretete még az ünnepeket is átszövi Sztálin­­városban, olyan dalt küld­tek Gyurkovics elvtársnak (aki gyakran hagyja el in­dokolat­lanul munkahelyét), amelyben jó munkára hívják fel. Dalt küldtek Csizmadia Ferencnek is, aki a brigádok közötti versenyben december­ben a legjobb helyezést érte el, daluk még jobb munkára serkenti Csizmadia elvtársat. Éjfélkor kis időre kialudtak a fények, eloltották a villanyt. Különös, megkapó pillanat volt ez. Elhagyni az 1951-es évet és átlépni az új esztendő küszöbét — épen abban a vá­rosban, mely az elmúlt évben született. Mennyi harc vár az új esztendőben a Sztálin Vas­mű ifjú építőire! Mert az új­esztendő új tervévet is jelent. Sötét volt a teremben, s akkor a sötétben először csak mint kicsiny forrásból felfakadt a dal: az Internacionálé. Höm­pölygött a teremben az ének. A teremben mindenki érezte e percek jelentőségét, s ha nem is mondták ki, mindenki vál­lalta: ebben az évben még többet tesz azért, hogy a béke r­zélelődje gyorsabban fel­épüljön. Ilyen volt az idei, első szilveszter Sztálinvárosban. ... F- 1- A Sztálin elvtárs távirata Rákosi elvtársnak Rákosi elvtárs táviratára, melyet Sztálin elvtárs 72. születésnapjára küldött, Sztálin elvtárs a következőket vá­laszolta: „Szívélyes köszönet az üdvözletért és a jókívánságokért I. SZTÁLIN’7

Next