Szabad Ifjuság, 1953. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)

1953-01-01 / 1. szám

­ Élmények és tervek Olvasóink írják, mit hozott 1952 és mit várnak 1953-tól A nagy Sztálin szavai lelkesítenek bennnünket Szívdobogva olvastam Sztálin elvtárs nyi­latkozatát, amit az egész emberiségnek adott útmutatóul, ajándékul az új esztendőre. Ragyogó megnyilatkozása ez a négy mon­dat annak a forró békeakaratnak, amely az egész szovjet népre jellemző. Most a Népek Békekongresszusa után Sztálin elvtárs sza­vai még szélesebb, hatalmasabb néptöme­geket mozgatnak meg az aktív békeharcra. Mi, DISZ-tagok is fokozottabb békéül­a­rcot folytatunk majd az új évben, most, hogy el­olvastuk a nagy Sztálin szavait. Tanulási eredményünket tovább fokozzuk. Jobban meg­szervezzük és ellenőrizzük politikai köreink munkáját, amelyek éppen most Sztálin elv­társ pártjának XIX. kongresszusán elhang­zott anyagokat tanulmányozzák. Béke­­bizottságunk is jobb munkával készül az új esztendőre. Sztálin elvtárs útmutatása nyomán megértetjük tanítóképzőnk fiatal­jaival, hogy a mi békeharcunk egyet jelent tanulmányi és szervezeti munkánk meg­javításáért folytatott harccal. " Sztálin elvtárs szavai figyelmeztetnek bennünket: egy percre se álljunk meg a küzdelemben, az új esztendőben további erőt kell kifejtenünk, még elszántabb és bátrabb harcot kell vívnunk, hogy a béke fennmaradjon és tartós legyen. Majsicz Miklós, hajdúböszörményi tanítóképző. Tervem: a szakérettségis tanfolyam sikeres befejezése Az 1953. év ötéves tervünk­­negyedik éve. Ettől az évtől újabb nagy eredményeket várunk. Szeretnék én is arról írni, mit hozott eddig szá­­momra a film, s mit­­szeret­nék megvalósítani ötéves ter­vünk következő évében.­­Ebben az évben nagy vál­tozás állt be életemben: a szegedi szakérettségis kollé­gium orvos-szakára kerül­tem. Azelőtt gondolni sem mertem arra, hogy egyetemre járjak, orvos legyen belőlem, s­őm, néhány év múlva meg­valósul ez a vágyam. " Három hónapja tanulok itt, Szegeden. Mindjobban meg­erősödött bennem a tudás- vágy, a szeretet választott pályám iránt, bár még na­gyon kis részt ismerek belőle.­­Tanfolyamunk vezetősége mindent megtesz azért, hogy elmélyüljön bennünk a szere­tet jövendő hivatásunk iránt. "Ezt a célt szolgálta az is, hogy nemrégiben meglátogat­tuk az Anatómiai Intézetet. Ebből a látogatásunkból lát­tuk, milyen sok ága van az x'*-*DLiA'iAisiiiuji,ymuKy a mily­en. szerves összefüggésben van runk egymással az egyes ágak A látogatás eredményekép­pen még jobban megérlelő­död bennem az a tudat, hogy orvosnak kell lennem, bár az a néhány óra, amit az Anató­miai Intézetben töltöttünk, csak egy kis részét mutatta meg az orvostudomány szép­ségeinek. Mégis most újra nagyobb lenndülettel fogok hozzá a tanuláshoz, hogy el­érjem célom. Az egyetem be­fejeztével, ha már orvos le­szek, az én munkám nyomán is sok ember kerül vissza gyógyultan munkatársai, csa­ládja körébe. Az ötéves terv negyedik évében tervem a szakérettsé­gis tanfolyam sikeres befeje­zése. Ez kitartó munkát, nagy szorgalmat igényel. Négy év anyagát kell rövid 10 hónap alatt befejeznünk, megtanul­nunk. Ötéves tervünk Lendü­lete ad erőt ahhoz, hogy min­den nehézséget sikerrel küzd­­­jek le. Vásáros Mára szakérettségis hallgató. Harcrakész, bátor harcosokat nevelek a hazának Pártunk és dolgozó népünk segített ahhoz, hogy a hadseregben, mint kommunista dol­gozhassam. Az 1952-es évben legjelentősebb napom az volt, amikor föltehettem váltóimra az arany vállapot, amikor felavattak nép­hadseregünk tisztjévé. Az a nap mindig em­lékezetes marad számomra. Én, mint fiatal tiszt, megfogadtam, az el­következendő időben úgy hálálom meg né­pünk bizalmát, hogy hazám védelmére min­denkor kész, bátor harcosokat nevelek. Meg­tanítom őket, hogyan kell forrón szeretni a hazát, a dolgozó népet. Megtanítom őket a párt, Rákosi elvtárs szeretetére, áldozatvál­lalásra, más népek megbecsülésére. Ezek az én terveim, úgy érzem, az a leg­fontosabb feladatom, hogy pártunk útmuta­tásai szerint neveljem, oktassam a hozzám beosztott honvéd elvtársakat. Azt akarom, hogy dolgozó népünk az 1953-as esztendőben is nyugodtan végezhesse békés építőmunká­ját. Mi, a néphadsereg katonái, tisztjei őrt állunk hazánk és a világ békéjén. Balogh Sándor alhadnagy.. Jövőnket építő, dolgos ifjúságunk az 1953. év küszöbén büszkist tekinthet vissza a derekas munkára, amellyel segített teljesíteni az ötéves terv harmadik — döntő — esztendejének feladatait. Most új, fokozott feladatok teljesítéséért indul harcba, pártunk, Rákosi elvtárs kipróbált, bölcs vezetésével. Ezernyi terv tölt el ma minden dolgozó és tanuló magyar fiatalt.­­Ezekről a tervekről szólnak a szerkesztőséghez írt levelek, melyek közül itt közlünk néhányat. Találkoztam Rákosi elvtárssal Az 1952-es év elején sze­relési munkát végeztem varrógépen. Eleinte igen nehe­zen ment a munka, sokszor előfordult velem, hogy még a normát sem értem el. A Var­­rógépgyár DISZ-bizottságá­­nál dolgozott akkoriban Fejes elvtárs, aki észrevette rajtam, hogy dolgozhatnék jobban is. Egyik délután felhívott a DISZ-irodába és elbeszélge­tett velem a munka szépségé­ről, a munkaversenyről. Ez a beszélgetés hatott rám, s megfogadtam magamban, hogy én is jó teljesítményt érek el. Nemsokára közeledett Rákosi elvtárs születésnapja. Én is gondolkodtam, vájjon mit adhatnék Rákosi elvtárs­nak. S rájöttem: a két kezem munkája a legszebb ajándék az ő számára. Vállaltam, hogy a napi 45 gép szerelé­sét 90-re emelem; ezt a válla­lásomat teljesítettem is. De úgy gondoltam, hogy ez még mindig nem elég, még sokkal többet és jobbat is adhatnék, s így újabb vállalást tettem, 90-ről 100-ra. Teljesítettem 160 varrógép szerelését és ezzel elnyertem a BM Művek legjobb ifjúsági versenyzőjé­nek járó vörös csillagot. Ami­kor a csillagot felszerelték munkapadom fölé, megfogad­tam, hogy egész évben a leg­jobb ifjúmunkása leszek cso­portunknak. Fogadalmamat hatalmasan elősegítette az, amikor Rákosi elvtársat személyesen köszönt­hettem születése napján. Sze­retett édesapánk azt mondotta: „Dolgozzon becsülettel, hogy ezentúl még jobb eredménye­ket érhessen el.” Rákosi elv­társ szavait igyekeztem meg­fogadni, teljesítményem állandóan emelkedett s most már gyakran elérte a 200 százalé­kot. Dénes István elvtárs, a DISZ főtitkára kiváló eredmé­nyeimért dicsérő oklevelet adott át, 1952 júniusában a Magyar Népköztársasági Érdeméremmel jutalmaztak. Mindamellett elmondhatom: sokat kellett küzdenem a ne­hézségekkel. Gyakran meg­történt, hogy nem akartak munkát adni. A csoportban akadtak olyan öntudatlan fia­talok, akik veszekedtek velem: „Minek dolgozol magas szá­zalékkal, majd leveszik a nor­mát" s ehhez hasonló kijelen­tésekkel akartak elriasztani a munkától. Közben eljött de­cember 21. Sztálin elvtárs 73. születésnapja. Ezt a nagy ün­nepet 250 százalékos teljesít­ménnyel köszöntöttem. Dol­gozótársaimmal együtt határ­idő előtt, december 19-re be­fejeztük éves tervünket. Jóleső érzéssel gondolok vissza az elmúlt éven át végzett munkámra. Hiba azonban még mindig van s ezt az 1953-as évben szeret­ném kijavítani. Az új évet mindenesetre új lendülettel, akarattal és szívóssággal aka­rom kezdeni: még nagyobb termelési százalékot akarok elérni, politikai tudásomat még szélesebb körben szeret­ném kifejleszteni. A politikai oktatáson rendszeresen részt­­veszek. A másik tervem pedig az, hogy az üzem igazi agi­tátora lehessek, s ezekkel a tervekkel aka­rom megnyitni 1953-as évünket. A haza hi ifjúmun­kásaként oroszlánrészt válla­tok a termelésben és a politi­kai munkában, hogy hasznos munkával segítsem elő szo­cialista iparunk fejlődését. Véninger Mária, BM Varrógépgyár Ifjúmunkása. 1^'AAAAAA^A^AAAAAAAAAAAA/W\AAAA/WWVV\/VWWV^WA/,AWV^WVWVW/VW\MAM/V\WVWAAMA^» A tanítvány újévi tervei A Duc­os Bányagépgyár forgácsoló műhelyében dol­go-­­­zik Szikora János sztahanovista esztergályos ifjúmunkás és S­S tanítóm­­es­tere, Ladiszkidesz Gyula munka érdem rendes szta- [’ í­­hanovista. Mester és tanítvány párosversenyben állnak. La- 1­5 diszlaidesz elvtárs 1955 márciusában, Szikora eivtár® 1953 5­­ októberében tart a tervével. Az ifjú békeharcos elhatározta,­­ hogy tanítója példáját követve az új esztendőben ő is be-­­ fejezi ötéves terveit. \’­ ­\/VW\AVWWWVWAAAA/V\AAAAAVWWAA*VWWWV\AAWWAAVWWWWWV/WWWWWW'­ AZ ÚJ ÉVBEN VÁR AZ EGYETEM Az év utolsó nap­jaihoz érve előve­szem naptáramat és mégegyszer fellapo­zom a kopottas kül­sejű könyvecskét, 1952 emlékeit. Az 1952. év elé is nagy tervekkel és komoly elhatározás­sal néztem. Harma­dik osztályos gimna­zista­­voltam. Minden vágyam a jeles bizo­nyítvány volt. Nem kis feladatot tűztem ezzel magam elé, hiszen ez azt jelen­tette: „minden erőt, minden időt a tanu­lásra'’. A félévkor már értem el ered­ményt: 4.6-ot. A június hozta el az első döntő sikert: a 4.9-es, jeles bizo­nyítványt. Kimondhatatlanul boldog voltam. A nyár folyamán munkából álltam a ceglédi állami gazda­ságban, 40 tanulótár­sammal együtt. Itt kaptam meg második nagy elismerését munkámnak: brigá­dunk ésbrigád lett s három hét alatt 370 forintot kerestem az ellátási díjon felül. Később Sztálinváros­­ba mernem dolgoz­ni. Itt is szép ered­mények születtek. Beköszöntött a szeptember, amely ezernyi élményt tar­togatott számomra. Új iskolába kerül­tem, új tanárok taní­tottak, új volt a kör­nyék. Bár osztálytár­saim a régiek voltak, mégis minden más volt, szebb, ünnepé­lyesebb a réginél. S az a tudat, hogy ab­ban a gimnáziumban tanulhatok, amely ezt a jelzőt viseli: An­gyalföld legelső gim­náziuma. Abban a ke­rületben tanulni, DISZ-munkát végez­ni, ahol nap nap után a munka új hő­sei, sztahanovistái születnek — szá­momra mindennél többet jelent. Negyedikes lettem. Nemsokára az érett­ségi bizottság előtt kell számot adnom: mit tudok?! Az 1953-as év elé ugyanazzal az elha­tározással lépek, mint 1952 elé, csak még fokozottabb munka vár rám. A tavasz ismét iz­galmas napokat hoz: az érettségi, a bizo­nyítvány, a felvételi vizsga az egyetemen. Szinte hihetetlen szá­momra, hogy jövőre már egyetemre kerü­lök. Igaz, már évek óta készülök jövő pályámra, irodalom­­történész leszek. Sok szépséget, érdekes­séget rejt ez a pátya. Elhatároztam, hogy az 1953-as évben szabad perceimet hasznos dolgokkal fogom eltölteni: ol­vasok, tanulok, készü­lök az egyetemre. Azt ígéri a jövő év, hogy még sokkal inkább hasznára lehetek ha­zámnak, mint 1952- ben. Szatmári Ibolya, Berzsenyi gimnázium. DISZ-szervezetünk fiatal sztahanovistákat nevel Az elmúlt év nagy fejlődést hozott DISZ- szervezetünk életében is. Munkánk megjaví­tásához felmérhetetlen segítséget nyújtott pártunk Központi Vezetőségének júniusi ha­tározata és a DISZ első országos értekezlete. Egyre jobb termelési eredményeket érünk el. November 7-re 115 fiatal tett felajánlást, december 21-re már 125. A mi jó munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy üzemünk kapuján ott ragyog az „élüzem”-jelvény. Példamuta­tóan élenjár a termelésben Fülöp Ilona üveg­záró sztahanovista ifjúmunkás 138 száza­lékos átlageredménnyel. Ugyancsak 138 szá­zalékos átlagteljesítményt ért el Czirok Sán­dor is. Hajdú Etel, Sztálin elvtárs születés­napjára 155 százalékot teljesített. A fiatalok lelkes munkája és az eddig elért szép ered­mények tették lehetővé, hogy 1952. évi ter­vünket december 21-re 100 százalékban tel­jesítettük. Az idén 15 fiatal sztahanovista került ki üzemünkből. DISZ-szervezetünk feladata, hogy az 1953-as évben még sokkal több szta­hanovistát neveljen ki. Megtartjuk az élüzem­­jel­vényt! Üzemünk minden fiatalját lelkesítik az 1953-as tervév nagy feladatai. A szegedi Konzervgyár ifjúsága is harcos tagja akar lenni a Szovjetunió által vezetett béketábor­nak. Doba Mihály, Szegedi Konzervgyár Mezőgazdaságunk szocialista jövőjéért harcolok Mindazért, amit az 1952-es évben kaptam, köszönettel tartozom pártunknak és sze­retett vezérünknek, Rákosi elvtársnak. A budaörsi,, Vörös Csillag" termelőszövetkezetben dolgoz­tam 1950 óta. 1952 áprilisán elküldött a tsz Balatonarács­­ra, mezőgazdasági szakisko­lára. Ez kétszeres jutalom volt számomra, jó munkám­mal kiérdemeltem a tovább­tanulást, ugyanakkor a Bala­ton mellett az üdülésre is le­hetőségem nyílt. Azon voltam, hogy a bizal­mat, amellyel az iskolára kül­dött a tsz, meg is érdemel­jem. Tiszta jeles bizonyít­vánnyal tértem haza. A következő kitüntetés ak­kor ért, amikor 1952 október 15-én megkaptam kinevezése­met. A budaörsi tanácsnál, mint mezőgazdasági előadó dolgozom. Munkakörömhöz tartozik a mezőgazdasági munka min­den része. Jelenlegi felada­tunk a mélyszántás befeje­zése, mert e téren lemarad­tunk részben a rossz időjárás, részben pedig az őszi vetési szabotálok miatt. Eljárunk azok ellen, akik elhanyagol­ták az őszi vetésterv teljesí­tését. A hibákból okulva, az el­következő évben én is igyek­szem megjavítani munkámat. A mezőgazdaságra most kü­lönösen nagy feladatok vár­nak. Be kell hoznunk az idei aszályos év okozta lemara­dást. Minden erővel segíte­nünk kell a mezőgazdaság szocialista átalakulását. Sze­retnék ehhez a magam tudá­sával még jobban hozzájá­rulni. Ezért emelem szakmai felkészültségemet és több se­gítséget nyújtok a dolgozó parasztoknak. Nagyszerű feladat a mező­­gazdaság szocialista jövőjéért harcolni, műveit, gazdag éle­tet teremteni minden falu­ban. Ennek a harcnak akarok cselekvő részese lenni az 1953-as esztendőben is. Bege Rozália, Budaörs, mezőgazdasági előadó. Brigádom továbbra is élenjár a munkában Szocializmust építő ötéves tervünk harma­dik évét befejeztük. Országunk ebben az év­ben hatalmasat fejlődött. Megnövekedett iparunk termelése, emelkedett a dolgozó nép életszínvonala, s ezzel egyidejűleg kul­turális színvonala is. Nagyon sok mindent hozott az 1952-es év mindenkinek, köztük nekem is. Ez évben 1700 forintért ruhát, 1650 forin­tért télikabátot vettem, a családomnak 1880 forintért tűzhelyet. Nagyon sok mindent so­rolhatnék még fel, amit az 1952-es év adott számomra. Ezt úgy tudtam elérni, hogy brigádommal együtt élenjártunk a termelésben és állan­dóan 290 százalékot teljesítettünk, ötéves tervünk megköveteli, hogy eljövendő negye­dik évében még­ sokkal jobban dolgozzunk és sokkal többet termeljünk. Az új év­ben is a lehető legnagyobb tudásommal, szívvel-lélekkel végzem munkámat és így az 1953-as évtől még sokkal többet várok. Agócs Lajos, az RM Művek sztahanovista Ifjúmunkása

Next