Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-151. szám)

1953-04-02 / 78. szám

2 Értékes ajándékokat kapnak a művészeti együttesek záróbemutatóin szerepelt csoportok A művészeti együttesek II országos versenye ünnepi záró­bemutatóin résztvett együttese­ket és azok vezetőit a népmű­velési minisztérium emléklap­pal és ajándékokkal jutalmazza. A sikeres szereplésért nemcsak a kiváló együttesek és vezetőik kapnak emléklapot, hanem a csoporttagok is. Nagyszámú ér­tékes ajándékot: 4 pianinot, 10 rádiókészüléket, 1 zenegépet, 13 lemezjátszót, 2 táskagramofont hanglemezekkel. 11 harmonikát, 7 hegedűt, 4 egyéb hangszert, 6 fényképezőgépet filmmel, kü­lönböző kottákat, továbbá a tánccsoportok részére 12 darab, 3000 forint értékű ruhaanyag­­vásárlási utalványt, 30 méter fehér vásznat és hímzett matyó papucsokat osztanak ki jutal­mul. Ezenkívül mintegy 1000 ideológiai és a különböző mű­vészeti ágakkal foglalkozó juta­lomkönyv segíti elő művészeti együtteseink további munkáját. Az emléklapokat és ajándé­kokat a felszabadulásunk év­fordulóján, április 4-én tartandó ünnepség során adják át kiváló kul­t­ú­rmu­nk­á­sain­kn­a­k. .Április 4"címmel antológia jelenik meg a fiatal írók műveiből Felszabadulásunk nyolcadik évfordulójára .Április 4” cím­mel antológia jelenik meg az Ifjúsági Könyvkiadó kiadásában fiatal íróink alkotásaiból. Fia­tal prózaíróinknak és költőink­nek a kötetben megjelenő írásai megmutatják, hogyan tették ma­gukévá a párt bírálatát, a fiatal írók II. konferenciájának határozatait. Ezekben a mű­vekben is tükröződik, mit jelent a felszabadulás népünk életé­ben, és milyen segítséget nyújt a szovjet emberek példája mai problémáink megoldásában. -------------------------------------------­ Az Országos Béketanács irodalmi matinéja Az Országos Béketanács kul­turális bizottsága vasárnap dél­előtt 11 órakor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében irodal­mi matinét rendez. Bevezetőt mond Sőtér István író. A ma­tiné műsorán Mészáros Ági Kossuth-díjas, a Magyar Nép­köztársaság érdemes művésze, Horváth Ferenc, a Magyar Nép­hadsereg Színházának igazga­tója­ és más neves művészek lépnek fel. ----------------------­ MIT OLVASSUNK? Furmanov: FELEJTHETETLEN NAPOK A „Csapajev" írójának össze­gyűjtött elbeszélései az 1905-ös és 1917-es forradalmak felejt­hetetlen napjait mutatják be. A „Hogy ölték meg apót” című elbeszélés az októberi man­ifesz­­tum kibocsátásával kapcsolatban örökíti meg az ivanovo-voznye­­szems­zki munkások érzéseit, az első örömöt, majd­­ a keserű ki­ábrándulást a szép ígéretekből, a fekete­ százak kegyetlenkedé­seit, pogromját,­­a hatóságok népellenes uszítását. A „Felejthetetlen napok” cí­mű elbeszélés az októberi for­radalom előestéjét tárja a­z ol­vasó elé Ivanovo-Voznye­­szenszkben. „Az ibicsenszki drá­ma” a polgárháború során egy kozák faluban lezajlott véres csatát mutatja be, s drámai erővel festi meg Csapajev ha­lálát. A „Frunze” című novella az író visszaemlékezése a for­­radalom nagy hadvezérére. Méhes György: VERŐFÉNY A romániai fiatal magyar író regénye egy építőiipari iskola egy esztendejét mondja el. Egy kuláknál nevelkedett árva fiú köré csoportosulnak a többiek, akiknek egy része önhitt, zsar­nokoskodó, tudatlan. Az iskola közösségformáló törekvése so­káig leküzdhetetlenül ellenszen­ves száma­ikra. Lassankint azonban kiala­kul egy kis cso­port a szakmáját legjobban sze­rető, tanulásban legkitartóbb fiú körül, ők veszik fel a köz­del­­­met az elmaradókkal, lustákkal, babonásokkal szemben. Végül is a fiúk maguk építik fel sok munkával, ötletességgel az új, tágas iskolaépületet. Ez az építkezés fejleszti ki bennük a tótul a­j­dossá­gokat s ugyan­akkor alkalmat ad az ellenség leleplezésére is. A mozgalmas , cselek­ményts, élő alakokat jellembeli hibáik­­kal, fejlődésükben bemutató re­gényből sokat tanulhatnak a magyar ipari tanulók és fiata­­talok is. Kiválóan sikerült a gyerekekkel valóban sz­ívvel - lélekkel törődő pedagógusok és a párt titkár alakjának ábrázo­lása is. Ti iin: A HOLNAPI NAP A könyv megmutatja az em­ber­ség életét a kommunizmus­ban. E korszakiban megváltozik, könnyűvé, szebbé válik az em­ber él­ete. De átalakul a Föld arculata is az ember alkotó keze nyomán. Megszűnnek a háborúk, eltűnnek a pusztító népbetegségeik, felszámolják a falu és a város, a szellemi és fizikai munka közti lényeges különbséget. Az író szembe­állítja a pusztító vil­ágháborút előidéző imperializmust az építő kommunizmussal, élesen megvilágítja a két világ közötti különbséget. Taggyűlés — a repülőtéren Amerre a szem ellát, min­denütt repülőgépek, motoro­sok és vitorlázók — s Háza­tok. ..Nagy üzemnap” a mai: a XIII., a IV- kerít­et, a MÁVAG, BM Művek idő­­munkásai és ipari tanulói is­merkednek a repüléssel. Nemcsak a szórakozás és tanulni vágyás, nem is egye­dül a sportszeretet hozza ide a repülőtérre a fiatalokat. A távolabbi cél, ame­ket lelki­ismeretes felkészülésükkel el akarnak érni — a néphadse­reg tiszti iskolája! A repülőtér egyik részén a XIII. kerületi MRSZ-alap­­szervezet taggyűlést tart Húsz fiatal kérelmét bírálja ez a tagság. Ifj. Szabó Ferenc mon­dta az önéletrajzát: — Munkásszármazású va­gyok, ipari tanuló, lakatos ... Alapfokú DISZ-szeminériu­­mot végeztem. Az a célom, hogy a légierők tiszti isztolá­jára mehessek... Mint ot­­tam­ akarom hazámat szol­gál­ni. Kérdések hangzanak el, s azután felemelkednek a kék tagkönyvecskék — Elfogadjuk! Gyócsi Lajos gépipari ta­nuló, majd Németh Béla ifjú­munkás következik. Egybe­hangzó a válaszuk: — Tisztek akarunk Unni, így beszélnek mind a hu­szan. S távolabb, amint ki­­száll a gépből a sikeres re­pülés után Beke László ifjú­munkás, egyszerű, szívből­­jövő szavakkal mondja el azt, ami ma hazánk száz és ezer fiataljának szíve vágya. — Nem tudok szebbet el­képzelni, mint vadászrepülő­­nek lenni. Ezért megyek tiszti iskolára. Úgy hiszem, sokan éreznek úgy, mint én. A békét akarjuk megvédeni néphadseregünk tiszt­jeiként is... Szakadéks­ság____________________________________________ Készülődés a Szabad Ifjúság kerékpáros versenyére A Szabad Nép kerékpárosai, köztük a Szabad Ifjúság ván­dorserlegét védő csapat tagjai — Vida Tibor, Nyakas Miklós, Ripp Imre — szorgalmasan készülődnek az idény első ke­rékpáros versenyére, amely a Szabad Ifjúság vándorserlegéért április 5-én vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődik a Városmajor­ban. A készülődéssel kapcsolat­­ban Vida­ Tibor a következőket mondotta: — Az idény első kerékpáros versenye a Szabad Ifjúság vándorserlegéért megmutatja majd, hogy a kerékpárosok ho­gyan töltötték el a telet. Tavaly novemberben a levezető edzés után csaknem egy hónapig ak­tív pihenőt tartottu­nk, ezalatt uszodába jártunk, néha kimen­tünk a budai hegyekbe kézi­labdázni, majd december köze­pén kerékpárra ültünk és séta­szerű edzéseket tartottunk. Utána fokozatosan indultunk először 15—20 kilométertől 120—130 kilométeres távolságo­kig, hogy növel­jük állóképessé­günket és közbeiktatott rész­hajrákkal gyorsaságunkat. Hat hete már Éles Ferenc edző irá­nyításával versenykerékpárral edzőnk. A FELSZABADÍTÓ HARCOS A szovjet katona hősiességé­nek és bátorságának, becsüle­tes és nemes szívének, harci, hőstetteinek dicsősége diadal­menetben járta be az egész földkerekséget. A szovjet kato­nának jó híre van, mert min­denekelőtt védő és felszabadító. Az igaz ügy katonája. A szovjet katona fáradhatat­lanul, négy éven át verte a fasiszta hordákat. Verekedett Odesszában és Szevasztopol­­ban, Moszkva és Sztálingrád alatt, Szmolensz­k­­ délkének mocsaraiban és Lenin városá­nak falai alatt. A szovjet ka­tona megállta helyét, vállán viselte a háború egész terhét és miután elűzte a megszállókat a haza határain túl, m­int hős felszabadító vonult végig Európán. A szovjet hadsereg a polgár­­háború csatáiban született és edződött meg. Ugyanakkor szü­letett meg katonájának a dicső­sége, a még soha nem látott, a világ előtt addig még ismeret­len katona híve, aki nem a ka­pitalisták egy fős csoportjának a nyereségéért harcalt, hanem szabadságának, boldogságának védelméért. Később, a polgár­háború befejezése után, amikor leszámolt a beavatkozóikkal és a fehérgárdistákkal, a katona békés ügyeinek építésével fog­lalkozott , az, az egyszerű szovjet ember, aki éppen hogy csak le­tette kezéből a puskát, meg­mentette az országot a romlás­tól, felépítette Magnyitka, a Kuznyecki-medence és a mosz­kvai gépkocsigyár épületeit, s megteremtette a falvakban a kolhozokat, ő az, a mu­nka egy­szerű embere, aki egyidejűleg gazdája is óriási országának — a­­ lápon a szocializmus első országának —, ő az, aki még soha nem látott hőstetteket haj­tott végre a martinkemencék mellett, a bányák vájasaiban, a kolhozmezőkön. Rengeteg dolga volt. Mindenből annyit kellett építenie, hogy mindaz, amit ki­gondolt, aller fért el az ötéves tervekben. Már sokat megtett, de még többet kellett végre­hajtania, mikor békés házába behatoltak a hitleri hordák. — Nem, ez nem lehet! — mondotta és sajnálkozva tette félre nagy, míg be nem fejezett ügyeit, újra fegyvert ragadott és nem vált meg tőle egészen addig, amíg a­ harcokban sok dicsőséget aratott vörös lobogó­ját ki nem tűzte a berlini Reich­stag kupolájára. A szovjet katonai elszenvedte a háború minden nehézségét! Kézigránátokkal zubbonya alatt fasiszta tankok alá vetette ma­gát, hogy azok többé egy lépést se tehessenek előre, testével fedje be a fasiszta tűzfészkek 15­­rését, hogy bajtársan­ el tudják foglalni ezt a tűzfészket és egy­re tovább tudjanak haladni nyugat felé. A határon túl élő emberek előtt a szovjet katonák tettei valószínűtlennek tűntek fel Nem tudták megérteni, hogy a legegyszerűbb, az legminden­napibb szovjet ember — más­képpen nem is tehetett volna, hogy nemcsak a dicső szuvorovi katona utódja, de Lenin—Sztálin nagy pártjának a neveltje is, szabad nép fia, amely sorsát a szovjet harcos biztos kezeibe tette le. És éppen ezért a­ párt dicsősége, a nép becsülete még a saját életénél is drágább neki. Nem hiába volt az első kiáltása­, mikor a harcba vetette magát: — A pártért, Sztálinért, a hazáért előre! Negyvenhárom tavaszán Szmo­­lenszk vidékének erdeiben a ta­vasz barátságos, meleg, napos volt. A hó gyorsan elolvadt és a híres szmolenszki mocsarak négy-öt nap alatt óriási járha­tatlan és áthatolhatatlan tavakká váltak. Már semmi sem segített és az élelmiszer- meg lőszer­­szállító autók és szerkerek re­ménytelenül megrekedtek vala­hol messze a hátországban. A tűzvonal szinte eltűnt, elhallga­tott. Az ingavámnyá vált utakon köpenyük szárnyát a derékszíj alá gyűrve, térdig sárban jár­tak a katonák, vállukon cipelve kétszersülttel és sűrített élelmi­szerekkel telt zsákokat, meg­­meg­torpantak, hasig merültek ------------------- az iszapba, botladoztak, tölté­nyekkel, aknákkal, lövedékekkel megrakott ládáik alatt. A front­­ra azt a minimumot tudták el­szállítani, ami szükséges volt a harchoz és a megélhetéshez. De vájjon sokat lehetett-e szállítani ilyen utakon? Az élvonal is szű­kítette az adagokat, szorosabbra húzta a nadrágszíját. Már né­hány na­pja csak­­kétszersülten éltek, de még az sem volt elég. Az egyik ilyen meleg napon az ezredtörzshöz hivatták a század parancsnokát. Egy tü­­zérüteg mellett haladt el és egyszerre csak meglátta, hogy egy tüzér az ágyúja mellett ül egy fatörzsön és a lövegével bajlódik. — Jónapot elvtársi — mon­dotta. — Mi újság? A tüzér hátranézett, felállt, kezét szabályszerűen nadrágjá­nak varratára szorította: — Erőt egészséget, kapitány elvtárs! — Hogy vagytok? — Hát csak megvagyunk, kapitány elvtárs, ez még nem lenne baj. Minden rendben len­ne, csak a lőszerünk kevés. A parancsnok egy kicsit job­ban megnézte a tüzért. Idő­sebb, bajuszos ember állt előt­te. Megjelenéseiben nem volt semmi hősies, egyszerű szovjet katona volt, kissé fáradt arc­cal. — Hát a koszttal hogyan ál­lunk? — kérdezte a parancsnok. — Ami azt illeti, azzal csak­­ meglennénk. Lőszer kellene több, hogy vezethessük az ellen­séget. Felpillantott a ragyogó tava­szi napra, hunyorított és nevet­ve hozzáfűzte: — Csodálatos, hogy miyen barátságos tavasz van most! Nemsokára már szántani kelle­ne. A parancsnok hirtelen szeret­te volna megölelni ezt a tüzért. Nem, többet szeretett volna­ mélyen meghajolni ez előtt a bátor ember előtt, aki még csak nem is gyanította, hogy milyen fenséges a maga egyszerű, lelki tisztaságában. Esi­me,ea az ismeretlen hős, aki saját szemével látta azt a szörnyű bánatot, amelyet a fa­­siszta torzszülöttek okoztak a mi földünkön, aki látta a le­­­rombolt és földig leperzselt ha­zai városokat és falvakat, az agyonlőtt és felakasztott asszo­nyokat, öregeket és, gyermeke­ket, akiket csak azért öltek meg, mert ’Szovjet emberek vol­tak, aki mindezt látta és mind­erre emlékezett, behatolt Ber­linbe, kitűzte a város fölé a győzelem vörös lobogóját, zub­bonyának ujjá­val letörölte hom­lokáról az izzadtságok így szólt: — íme, itt van a győzelem! Pedig az egész világ szeme már régen őrajta, a győzőn füg­gött. Az egész világ már régen követte minden lépését, minden tettét és várta, hogy most h­o­­gyan számol le az ellenséggel minden bánatáért. — Ugyan, sehogysem — mon­dotta egyszerűen. — Mi szov­jet emberek vagyunk, akiket a párt és Sztálin nevelt. Nem a nép ellen harcoltunk mi, hanem a fasiszták ellen. A csodálkozó világ újr­a el­­ámult és csak úgy ömlött a ívó­­áradat a szovjet katona nagy­lelkűségéről. Az ő szemében, a szovjet katona szemében ez egy­általán nem volt nagy tett, ha­nem a szovjet polgár legtermé­szetesebb és legtörvény­szerűbbb magatartása. Borisz Polevojnak van egy csodálatos elbeszélése arról, hogy egy szovjet katona élete kockáztatásával hogyan ment meg egy német gyermeket, ho­gyan viszi azt ki karjain a harc tüzéből. Vájjon nem az ő cso­­dálatos tettét örökítették-e meg egy monumentális szobárban, vajjon nem­­-e az az új, eddig még soha nem látott katona, rajtam nem ő áll-e Berlin .Ég­­szebb park­jában, kebléhez szó­rítva a megmentett gyermektől Neki mindegy, hogy müyen nyelven beszél az a gyem­irtuk és hogy milyen arcának a színe. Az ő szemében egészen m­ír, a fontos: a gyermek a világ ra­gyogó jövője, és a szovjet ka­tona ezért a jövőért végrehaj­totta a történelemben példa nél­kül álló hőstettét. (A Komszomolszkaja Pravda nyomán) Ma kezdődnek az ünnepi nemzetközi sportesemények Felszabadulásunk nyolcadik évfordulóját sportolóink nagy­szabású versenyekkel, mérkőzé­sekkel ünnepüik, amelyeken szá­mos külföldi ország legkiválóbb cél­lövői, vívói, ökölvívói és labdarúgói is résztvesznek. A céllövő-, ökölvívó- és vívóver­seny már ma megkezdődik A nemzetközi vívóversenyre szerdán megérkeztek a csehszlo­vák, román és olasz versenyzők is. A négy napig tartó nemzet­közi verseny során a­ magyar, csehszlovák, román, francia és olasz vívók — köztük olimpiai, világ- és Európa-bajnokok — valamennyi fegyvernemben talál­koznak. A selejtezőket szombat kivételével reggel 9 órától a Bp. Vasas pasas­éri úti vívócsarnoká­­ban bonyolítják le, míg a dél­utáni döntő mérkőzésekre a Gazdasági Műszaki Akadémia (Szabadság-tér) épületében 2-én, 3-án és 5-én 18 órától, 4-én pedig 17 órától kerül sor. , Ma, az első napon, a férfi tőr­verseny selejtezőit és döntőjét tartják meg. Nagy érdeklődés előzi meg a magyar és román cél­lövők ver­senyét is, amelynek megnyitó ünnepsége ma délelőtt 11 órakor lesz a mexikói úti Beloiannisz­­lőtéren. A versenyen két olim­­pai bajnok, Takács Károly és Josif Salibu, továbbá Kun Szi­lárd és Gheorghe Lichiardopol olimpiai helyezettek is résztvesz­nek A verseny első számaként ma délelőtt 11 órakor az ötala­kos gyorspisztolylövést rendezik meg. A Nemzeti Sportcsarnokban ugyancsak ma kezdődik, este 6 órakor Magyarország, Bulgária, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság leg­jobb ökölvívóinak baráti verse­nye. Az egyes súlycsoportokban körmérkőzés alapján döntik el az első helyek és a helyezések kérdését.A nemzetközi ökölvívó­­tornát pénteken, szombaton és vasárnap este 6 órakor folytat­ják. 1033 április­­. Az ifjúsági céllövőverseny hírei A III. kerületben a nagyszámú részvevő mellett újabb három­száz fiatal jelentkezett lövészet­re a Lenárugyárból, az Újlaki Téglagyárból és a Csillaghegyi Téglagyárból. A lövészetek szer­vezését, levezetését a kerületi DISZ­ bizottság rendszeresen el­lenőrzi. A VI. kerületben a­z ifjúsági vezetők keveset tettek eddig a verseny szervezése érdekében. A kerületi bizottság az alapszervez­zeteknek körlevelet küldött ki, hogy „mozgósítsák a fiatalokat” ők azonban munkatervet nem készítettek s nem is segítik, ellenőrzik az alapszervezeteket. Elsősorban ennek a következmé­nye, hogy — bár sok jelentkező van — a lövészetek nem Solti­nak. Somogy megyében ezideig katszáz fiatal vett részt a lövé­szeteken. Zala megyében április 4-én nagyszabású sportműsoro­kat rendeznek. A műsor egyik része az ifjúsági céllövőver­­seny lövészete lesz. Bonyhádok helyesen kapcsolják össze a lövészversenyt a katonai szolgá­­lat előtt álló fiatalok kiképzésé­­vel. Az utóbbi napokig 40 ilyen fiatal vettt részt a lövészeteken.

Next