Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)

1953-10-01 / 230. szám

r / VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! .? $0 IFJÚSÁG A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA IV. ÉVFOLYAM 230. SZÁM Csütörtök, 1953 október 1 ÁRA 40 FILLÉR /VN—VVA AA-JWVN A HAZA JAVARA, A MAGAD HASZNÁRA- JEGYEZI BÉKEKÖLCSÖNT! \A^\VA-AW“/ Köszöntjük Kínát Kína .törtértelmét évezredekkel mérik. A tudósok fel­jegyezték, a kutatások bizonyították, hogy Kína az em­beri kultúra egyik legjelentősebb szülőágya volt, fiai adták a világnak a selymet, a papirost, a lőport és még sok mást. De évezredek alatt sem tudott ez a hatalmas ország igazi nagyhatalommá fejlődni. Sgt, újkori törté­nete a nyomor, a gyarmati sors, a kultúra egyhelyben- topogásának története volt. Miért? Mao-Ce-tung, a kínai nép nagy vezére találóan azt mondotta, hogy Kína népére két hegy nehezedett: a feudalizmus és a külföldi hódítók. Valóban nehéz lenne megmondani, melyik hegy nyomta jobban a kuli vállát, •»elyik úr zsákmányolta ki jobban a gyárak, a földek páriáit — a kínai, vagy az angol, a francia, az amerikai. Magyarország hírhedt Volt a főurak mérhetetlen birtokairól, a föld egészségtelen megoszlásáról. De talán még a magyar jobbágy, a kisparaszt sem é't olyan ször­nyű életviszonyok között, mint a kuli. Kínában a felsza­badulás előtt az ország szántóföldjének mintegy 50—60 százalékát a földesurak birtokolták, akik pedig a lakosság öt százalékát sem érték el. Ugyanakkor a falvak lakói­nak 95 százaléka nem jutott a megművelt földterület feléhez sem. A kínai paraszt arra volt kényszerítve, hogy bérbevegye földesura földjét, akinek ennek fejében a termés 40—70 százalékával tartozott. Hihetetlen mérete­ket öltött az eladósodás, s az adós testével is felelős volt adósságáért: ha nem tudott fizetni, hitelezője tulaj­donává vált. A külföldi leigázók gyarmatpolitikájuk elveinek meg­felelően nem sok üzemet építettek Kínában. De a textil­üzemekben és a csekélyszámú nehézipari üzemben annál elviselhetetlenebbé tették a munkások, munkásnők, a 8—— 12 éves gyermekek helyzetét. „A kínainak napi egy- tál rizs jár” — mondották és akként cselekedtek. A Kína felszabadulásáért folyó harc döntő győzel­mét a Szovjet Hadseregnek a hitleri és a japán fasiszták felett aratott győzelme tette lehetővé. Az egész kínai nép mélységes hálát érez a szovjet nép iránt, amely le­hetővé tette, hogy Mao Cé’tung vezetésével a kiríni kommunisták sikerrevigyék a forradalom ügyét, felsza­badítsák az egész országot a külföldi imperialisták és kuomintangista zsoldosaik rablóuralma alól. A világ szeme Kínára tekintett, amikor ma négy évvel ezelőtt, 1949 október elsején Pekingben felröppent az árbocra a Kínai Népköztársaság ..csillagos, vörös lobogója. Mindenki érezte: új nagyhatalom született. Különösen nagy reménységgel tekintettek és tekintenek a Kínai Népköztársaságra az ázsiai népek, amelyek ma még ádáz, mindennapi harcot vívfiak felszabadulásukért. Ázsia számára, minden elnyomott, gyarmati nép számára Kína nagy példává nőtt! A Kínai Népköztársaság négy éve hosszú évtizedek­kel, sőt mondhatni, évszázadokkal ér fel az ország tör­ténelmében. E négy év alatt nem építettek Kínai Falat de annak adták a földet, aki megműveli: a lakosság 80 százalékát kitevő parasztságnak, felépítették az iskolák ezreit, az új üzemek tucatjait és hozzákezdtek az or­szág tervszerű iparosításához. Szabályozták a folyókat, gátakkal zabolázva folyásukat. A világ azelőtt ilyen hí­reket hallott Kínáról: kiöntött a Huaj-folyö, ötvenmillió embert éhhalál fenyeget. Ma pedig másfajta hírek érkez­nek ugyaninnen: szabályozták a Huaj-folyót, sok-sok mil­lió paraszt jut termékeny földhöz, életadó vízhez. A Szovjetunió nagylelkű, önzetlen segítséget nyújt Kína iparosításához. Szovjet mérnökök, szakemberek százai, gépek, ekszkavátorok ezrei segítenek a nagy mű alapjainak lerakásához. Első ötéves tervét, melyet idén kezdett el a kínai nép, a Szovjetunióból és a baráti népi demokratikus országokból érkező anyagok, gépek, fel­szerelések segítik. Kína, amely egykor teljesen el volt zárva a világtól, ma szövetségese a szocializmust építő, békéért harcoló népi demokratikus országoknak. Büszkék vagyunk rá, hogy hazánk, a nagy Szovjetunió mellett, olyan nagyszerű szövetségessel dicsekedhet, mint a Kínai Népköztársaság. A nagy kínai nép óva őrzi kivívott szabadságát, független hazája földjét. Ezért jelentkeztek olyan nagy lelkesedéssel az önkéntes csapatokba a kínai fiúk és leá­nyok, amikor az USA és Dél-Korea rablócsiapatai orvul megtámadták a békés Koreai Népi Demokratikus Köz' társaságot. A hódítók véres fejjel rohantak vissza a Jalu-folyótól és a fegyverszüneti egyezmény aláírására kényszerültek. De vérgőzös terveiket még mindig nem adták fel. Az USA-ban, Dél-Koreában még jelentős erők vannak, amelyek a koreai háború újbóli kirobbantását, sőt Kína elleni provokációkat terveznek és szerveznek. Mr. Dulles, az USA külügyminisztere Kína megtámadá­sával fenyegetőzik és mindent megtesz, hogy a Kínai Népköztársaság jogos követelését, az ENSZ be való fel­vételét megakadályozza. De Kína ma már valóban nagy­hatalom. Malenkov elvtárs szavai szerint ma nincs egyetlen olyan jelentős nemzetközi kérdés, amelyet Kína nélkül el lehetne dönteni. Négy évvel ezelőtt Kína új évezredek felé indult. De már a szocializmus széles útjain. MAGUNKNAK, HAZÁNKNAK ADJUK BOLDOG ÉLETÜNKÉRT Jegyeznek a Wilhelm Pieck-gyár fiataljai Győr, szeptember 30. „A haza javára, a magad hasznára jegyezz békeköl­csönt”. Ez a felirat ragadja meg a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár munkába érkező dolgozóit, amikor szer­da. reggel belépnek a gyár ka­puján. Az óra mutatója még csak fél hatot jelez, de az üzem: bizottság helyiségében már • együtt vannak a jegyeztető párok, hogy meghallgassák az utolsó útmutatásokat, átvegyék a jegyzési íveket és mielőbb elkezdjék felvilágosító munká­jukat. A lelkes aktívacsoport­ban sok fiatalt találunk. 1 Kék Zoltán sztahanovista, fiatal művezető «z elsők között kan megbízatást és azonnal sief a műhelybe, hogy a jegyzés cél­ját, fontosságát :smertesse a dolgozókkal. Amikor az esz­tergapadok felé köze'edik. má­sodpercek alatt szoros gyűrű veszi körül. A do!gőzök a kérdések özönével árasztják el. Sokan a jegyzés technikai és egyéb körülményeiről érdek­lődnek. De olyanok is vannak, akik megelőzve Kék Zok.'nk maguk kezdenek bes-.élni a kö'csönjegyzés céljáról, a vá­ros nagyszerű lakóházépíté­seiről, az árleszállításról Az egyik dolgozó azzal a kér­déssel fordul a fiatal, nui'“- zetö fc4á. hogy ő mennyit j: JTV-Z? Kék ZÓteí-r. "'.cg./iu';- ja az ivet. amelyen már oíi van -az aláírása, s mellette kétheti fizetésének megfelelő összeg. 1300 formt. Neve alatt fiatal jegyeztető társá­nak, Patai Tibornak nevét ol­vashatja az érdeklődő, aki ugyancsak kétheti fizetését, 1200 forintot jegyzett. A többi üzemrészekben is eredményesen halad a fek-ilá- gositó munka. A kö’csönt je­gyeztető aktívák íveire sc-rra kerülnek fel a .dolgozók nevei. Különösen a d:szisták igye­keznek kitenni magukért és A kérdés, amelyet tegnap este feltettem önnek, kedves Berek elvtársnö, nem volt ne­héz. Ha csak egy pillanatra segítségül hívta volna a rövid színésznői pályajutása alatt is kialakult „rutinját”, azt hi­szem, a vá'asszal semmikép sem lettem volna magamban o'y elégedetlen, mint akkor. Bizonnyal szám álon cikkel, vezércikket és riportot, nyilat­kozatot olvasott már arról cé- gebben; figyelmesen tanú má­nyozta a jő skolán; megvi’ tatta nem egy szemináriu­mon a politikai oktatásban. Elegendő tett volna ezekre ■óisszaemlékeznie, am,kor sa­ját — alulról elindul s egyre szebbé váló — éleiére gon­dolt. Es a színész meggyőző szaván — egyszerűséggel, okossággal — beszélni, vála- szo'ni. Nem így történt. Nem iga történt és én óira megfogalmaztam a kérdést. ■Pedig annakeiótte is világos, érthető volt az, hiszen több­ször feltettem már, különféle beszélgetések alkalmával, kü- . lőnfé'e embereknek, magyarul és más nyelven is. S ók — a sztá'inVárosi brigádvezetö és a galgahévizi középparaszt, a Kossuth-díjas akadémikus és a csillebérci nagytáborban nya­raló uitörőfiú, a Fénysugár­kolhoz Komszomol-titkára és a délkoreai partizán, a lenguel többen meg sem várják, ami" felkeresik őket a jegyezíetők, maguk keresik meg azokat. Gáspár Erzsébet fiatal nép­nevelő ivén már hat néva'á- irás szerepei, valamennyi ifjú­munkásoktól származik. Kere­kes Margit 700 forintos havi keresete mellett 200 forint, Német Ilona 1200 forintos havi keresete mellett 600 fo­rintot jegyzett. Hasonló arányban jegyeznek az üzem­rész többi dolgozói is, ki ki a keresete összegének rnegfe- le'öen. kettő, '.Tetve egyheti fizetését. Vass Ida diszlsta most vesz részt eoször mint kölcsönt je­gyeztető aktira a munkában. Talán ö a leg'elkpsebb a sok aktíva között. Amikor egy-egy új aláírás és összeg kerül az ívére, szinte sugárzik az arca. Különösén arra büszke, hogy azon a területen, ahol népne­velő munkát végez, csupa fia­tal dolgozik és idáig egynél sem va'lott szégyent. — Annak az eredménye ez — áru'ja cl a „titkot” —, hogy már eddig is sokat be­széljem a kormányprogrnmm- ról, az árleszállításokról, a fiata’ok bo'dog, vidám éleié- rő', így mindnyájan tudják, hogy miért jegyzőnk. Tíz óra. A déie'öüi műszak­nak még csak a fele tp't el, de a győri Wi'helm Pieck Va­gon- és Gépgyár dolgozótok és köztük a fiataloknak már nagyrésze eleget tett haza­fias kötelességének. Aki először jegyzett életében A Kelenföldi Textilkombinátban Biró Sára örömmel írja rlá a jegyzési ívet, amellyel é'etében először adja Kölcsön álla­munknak forintjait. Képünkön: Biró Sára és Bérovölgyi György né, jegyeztető. Szerda délig községünk egynegyede jegyzett Negyedik Békekölcsönt Pilis. Alig hajnalodik. ami­kor a községet átszelő beton- müúloh megindul a forgalom. De nem kisebb a sürgés-for­gás a ácsházán sem, ahol már jóelóre felkészültek a Ne­gyedik Békekölcsön jegyzésének sikeres és gyors lebonvo'itásárn. A pártszervezet s a diszisták segítségévei Kozm» Katalin, a község 19 éves tanácstitkára 180 népnevelőt indít útnak. Nyolc órakor már mindenki tudja leendőiét s meggyőző érveknek sincsenek szűkében. A község a hároméves terv idején 453.000 forintos beruhá­zást, az ötéves terv során -pe­dig 140.000 forintért szabad­téri színpadot, ezenkívül több- százezer forint beruházással tejcsarnokot, korszerű malmot kapott. Most épül új vasúti ál­lomás is. Ha pedig valaki 'megkérdezi maid, hogy a jegy­zett úf kölcsön visszamaradó 20 százalékát mire fordííia a tanács, úgy erre is válaszolni tudnak a népnevelők. 1954-ben 40 férőhelyes óvoda épül Ilona- teUpen. új kuiakat fúrnak s újjáépítik a piaciéri általános iskolái. Derűs nap köszönt a köz­ségre. amikor a dolgozó pa­rasztok, fiata.lpk megkezdik lelkes kölcsönjegyzésüket. Szí­vesen segítik pénzükkel álla­mukat, amely már eddig is számtalan kedvezményben , ré­szesítette. őket CKa.k -a-,' >f . gofiyábcd 231 mét’jrmázsáva! csökkeni a Vadasuk s 1929 gazdának 496.596 forint adó­tartozását törölték a kormány- programot megjelenése óta. Elsőnek Kalina Mihály me­zőőr .jegyez kölcsönt, aztán ■ jönnek a többiek Száz forintot irat a 68 éves f* Pol­gár János, 400 forintot a fia- ai Tóth János, aki már az őszieket is elvetette. Föld- várszki János, aki az elmúlt háborúban rokkant meg, fel­írja az ívre a kölcsön összegét s ezekét mondja: ..Azért adom, hogy békében élhessünk s ezért vetettem e! időben két hold ro­zsomat is!” Öizinte hotl "Berek DCaÜlwz sztahanovista és a mongol úi- ságiró — megértették, mire vagyok ' kiváncsi és nyomban, élvezetes hitelességgel vála­szoltak is rá, órákig tartó be­szélgetésben. — Mit adott önnek a mi megváltozott, bo'dog szabad életünk? Mit adott személy- szerint önnek a kormány és a pán? Ezt kérdeztem öntől, kedves Berek elvtársnö, tegnap este. amikor s-zerle az országban ezrek és ezrek számolgatták a békekölcsöniegyzés első napiá­nak eredményeit s állították össze a százalékokban, forint­összegekben — emberi helytál­lásban — pontosan felmérhető győzelmi jelentéseket. Rámnézett. Ajkai mozdulat- lanok maradtak. Gondolatai csak közvetve, csillogó, elme­rengő. emékező szemén ke. resztül jutottak el hozzám. Tekintetéből láttam (amit eddig is tudtam hallomásból): a nyomorúságos vidéki árva­ház rég tűnt képe merült fel képzeletében, a szegedi mun­káscsalád szenvedésektől ter­hes, tragikus élete . .. Aztán valami friss fuvalat, valami merőben új... Első szavalatai a kultúrcsoportban; ismerke­dés a fővárossal, nyugodt ta- nutmányi évek a főiskolán; az első szerepek az Ottörö Szín­ház, Katona József Színház, Madách Színház színpadán; a Nemzetj tagja lesz, s kéz­hez kapja az első film­forgatókönyvet, rávetődnek a Jupiter-lámpák vakító sugarai a filmstúdióban; hangját messzire repíti a viuigba a rádió... Testvére befejezi ta­nulmányait a Szovjetunióban... Egy boldog házasság kezdő­dik ... bútorokat vásárol­nak ... meleg családi légkör lámad... 5 csak ennyit mondott a rövid nyilatkozatna váró új­ságírónak: „Mindem!” Többel egy szót sem. Ekkor már mind­ketten tehetetlenek voltunk. A csend, amely eltöllölte a mind szentutcai lakás egyik szobáját, zavarba hozott ben. nünket. Ekkor hirtelen fordulat kö­vetkezett. Eltűnt arcáról a fe- szélyezettség mosolya és ne­kem szegezte a kérdést, vég­telen s szinte már mosolyog­ható természetességgel: — Hát az elvtársnak?... Magának... mit adott? A nyelvemen volt, hogy ki­mondjam., igaz boldogsággal: „Mindent!”... De, szerencsére, idejében eszembe jutott, hogy hét „mindenbol” aligha szüle­tik égy épkézláb interjú. Re­mélem., nem haragudott meg túlságosan, Berek elvtársnö, amikor azt felellem: a Szabad Ifjúság olvasói most nem az én életemet szeretnék megis­merni, hanem az önét. a fiatal művésznő sorsának alakulá­sát. Talán az én válaszom sem lehetett kielégítő, mert to­vább kérdezett: — Azt a koreai jelvényt hol szerezte? Kilói? — Moszkvában... A bará­tomtól, Coi Csan Rju-tól... — No, látja,.. Mégiscsak megtudtam egy picinykét ab­ból, amit maga kapott... Hát nem érdekes? Nevettünk. A szabályos interjúból azonban — most már mmd- ketten elnézést kérhetünk — semmi sem lett. De nem is baj! Az élet akarta így. Tehet ön arról, hogy tíz perc alatt, vagy félóra alatt — amenny V szántunk volna egy ilyen gyors interjúra — nem volt kcqcs felsorolni, mit kapott a párttól, a kormánytól? Milyen szép, milyen gazdag is a mi eleiünk, Berek elv- társnő, s milyen bőkezű aján­dékból, szeretetteljes gondos­kodásból virágzott Vyenné, ha röviden kizárólag ezzel a ha­talmas, fenséges szóval fogal­mazhatjuk meg, mit kaptunk: „Mindent!” Simon Gv. Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents