Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)

1953-10-01 / 230. szám

r / VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! IFJÚSÁG A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA IV. ÉVFOLYAM 230. SZÁM Csütörtök, 1953 október 1 ÁRA 40 FILLÉR Köszöntjük Kínát Kína ,történtelmét évezredekkel mérik. A tudósok feljegyezték, a kutatások bizonyították, hogy Kína az emberi kultúra egyik legjelentősebb szülőágya volt, fiai adták a világnak a selymet, a papirost, a lőport és még sok mást. De évezredek alatt sem tudott ez a hatalmas ország igazi nagyhatalommá fejlődni. Sőt, újkori története a nyomor, a gyarmati sors, a kultúra egyhelybentopogásának története volt. Miért? Mao Ce-tung, a kínai nép nagy vezére találóan azt mondotta, hogy Kína népére két hegy nehezedett: a feudalizmus és a külföldi hódítók. Valóban nehéz lenne megmondani, melyik hegy nyomta jobban a kuli vállát, •Melyik úr zsákmányolta ki jobban a gyárak, a földek páriáit — a kínai, vagy az angol, a francia, az amerikai. Magyarország hírhedt Volt a főurak mérhetetlen birtokairól, a föld egészségtelen megoszlásáról. De talán még a magyar jobbágy, a kisparaszt sem élt olyan szörnyű életviszonyok között, mint a kuli. Kínában a felszabadulás előtt az ország szántóföldjének mintegy 50—60 százalékát a földesurak birtokolták, akik pedig a lakosság öt százalékát sem érték el. Ugyanakkor a falvak lakóinak 95 százaléka nem jutott a megművelt földterület feléhez sem. A kínai paraszt arra volt kényszerítve, hogy bérbevegye földesura földjét, akinek ennek fejében a termés 40—70 százalékával tartozott. Hihetetlen méreteket öltött az eladósodás, s az adós testével is felelős volt adósságáért: ha nem tudott fizetni, hitelezője tulajdonává vált. A külföldi leigázók gyarmatpolitikájuk elveinek megfelelően nem sok üzemet építettek Kínában. De a textilüzemekben és a csekélyszámú nehézipari üzemben annál elviselhetetlenebbé tették a munkások, munkásnők, a 8—— 12 éves gyermekek helyzetét. „A kínainak napi egytál rizs jár” — mondották és akként cselekedtek. A Kína felszabadulásáért folyó harc döntő győzelmét a Szovjet Hadseregnek a hitleri és a japán fasiszták felett aratott győzelme tette lehetővé. Az egész kínai nép mélységes hálát érez a szovjet nép iránt, amely lehetővé tette, hogy Mao Ce-tung vezetésével a kiríni kommunisták sikerre vigyék a forradalom ügyét, felszabadítsák az egész országot a külföldi imperialisták és kuomintangista zsoldosaik rablóuralma alól. A világ szeme Kínára tekintett, amikor ma négy évvel ezelőtt, 1949 október elsején Pekingben felröppent az árbocra a Kínai Népköztársaság ..csillagos, vörös lobogója. Mindenki érezte: új nagyhatalom született. Különösen nagy reménységgel tekintettek és tekintenek a Kínai Népköztársaságra az ázsiai népek, amelyek ma még ádáz, mindennapi harcot vívnak felszabadulásukért. Ázsia számára, minden elnyomott, gyarmati nép számára Kína nagy példává nőtt! A Kínai Népköztársaság négy éve hosszú évtizedekkel, sőt mondhatni, évszázadokkal ér fel az ország történelmében. E négy év alatt nem építettek Kínai Falat de annak adták a földet, aki megműveli: a lakosság 80 százalékát kitevő parasztságnak, felépítették az iskolák ezreit, az új üzemek tucatjait és hozzákezdtek az ország tervszerű iparosításához. Szabályozták a folyókat, gátakkal zabolázva folyásukat. A világ azelőtt ilyen híreket hallott Kínáról: kiöntött a Huaj-folyó, ötvenmillió embert éhhalál fenyeget. Ma pedig másfajta hírek érkeznek ugyaninnen: szabályozták a Huaj-folyót, sok-sok millió paraszt jut termékeny földhöz, életadó vízhez. A Szovjetunió nagylelkű, önzetlen segítséget nyújt Kína iparosításához. Szovjet mérnökök, szakemberek százai, gépek, ekszkavátorok ezrei segítenek a nagy mű alapjainak lerakásához. Első ötéves tervét, melyet idén kezdett el a kínai nép, a Szovjetunióból és a baráti népi demokratikus országokból érkező anyagok, gépek, felszerelések segítik. Kína, amely egykor teljesen el volt zárva a világtól, ma szövetségese a szocializmust építő, békéért harcoló népi demokratikus országoknak. Büszkék vagyunk rá, hogy hazánk, a nagy Szovjetunió mellett, olyan nagyszerű szövetségessel dicsekedhet, mint a Kínai Népköztársaság. A nagy kínai nép óva őrzi kivívott szabadságát, független hazája földjét. Ezért jelentkeztek olyan nagy lelkesedéssel az önkéntes csapatokba a kínai fiúk és leányok, amikor az USA és Dél-Korea rablócsapatai orvul megtámadták a békés Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A hódítók véres fejjel rohantak vissza a Jalu-folyótól és a fegyverszüneti egyezmény aláírására kényszerültek. De vérgőzös terveiket még mindig nem adták fel. Az USA-ban, Dél-Koreában még jelentős erők vannak, amelyek a koreai háború újbóli kirobbantását, sőt Kína elleni provokációkat terveznek és szerveznek. Mr. Dulles, az USA külügyminisztere Kína megtámadásával fenyegetőzik és mindent megtesz, hogy a Kínai Népköztársaság jogos követelését, az ENSZ be való felvételét megakadályozza. De Kína ma már valóban nagyhatalom. Malenkov elvtárs szavai szerint ma nincs egyetlen olyan jelentős nemzetközi kérdés, amelyet Kína nélkül el lehetne dönteni. Négy évvel ezelőtt Kína új évezredek felé indult. De már a szocializmus széles útjain. .? $ 0 MAGUNKNAK, HAZÁNKNAK ADJUK BOLDOG ÉLETÜNKÉRT Jegyeznek a Wilhelm Pieck-gyár fiataljai Győr, szeptember 30. „A haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt”. Ez a felirat ragadja meg a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár munkába érkező dolgozóit, amikor szerda reggel belépnek a gyár kapuján. Az óra mutatója még csak fél hatot jelez, de az üzembizottság helyiségében már együtt vannak a jegyeztető párok, hogy meghallgassák az utolsó útmutatásokat, átvegyék a jegyzési íveket és mielőbb elkezdjék felvilágosító munkájukat. A lelkes aktívacsoportban sok fiatalt találunk. Kék Zoltán sztahanovista, fiatal művezető az elsők között kap megbízatást és azonnal siet a műhelybe, hogy a jegyzés célját, fontosságát ismertesse a dolgozókkal. Amikor az esztergapadok felé közeledik, másodpercek alatt szoros gyűrű veszi körül. A dolgozók a kérdések özönével árasztják el. Sokan a jegyzés technikai és egyéb körülményeiről érdeklődnek. De olyanok is vannak, akik megelőzve Kék Zolt.nk maguk kezdenek beszélni a kölcsönjegyzés céljáról, a város nagyszerű lakóházépítéseiről, az árleszállításról Az egyik dolgozó azzal a kérdéssel fordul a fiatal, mi'azetö fctá, hogy ő mennyit j: JTV-Z? Kék Zöteír. "'.cg./iu';ja az ivet, amelyen már ott vanaz aláírása, s mellette kétheti fizetésének megfelelő összeg, 1300 forint. Neve alatt fiatal jegyeztető társának, Patai Tibornak nevét olvashatja az érdeklődő, aki ugyancsak kétheti fizetését, 1200 forintot jegyzett. A többi üzemrészekben is eredményesen halad a felvilágosító munka. A kölcsönt jegyeztető aktívák íveire sorra kerülnek fel adolgozók nevei. Különösen a ciaszisták igyekeznek kitenni magukért és többen meg sem várják, amin felkeresik őket a jegyeztetők, maguk keresik meg azokat. Gáspár Erzsébet fiatal népnevelő idén már hat névaláírás szerepel, valamennyi ifjúmunkásoktól származik. Kerekes Margit 700 forintos havi keresete mellett 200 forint, Német Ilona 1200 forintos havi keresete mellett 600 forintot jegyzett. Hasonló arányban jegyeznek az üzemrész többi dolgozói is, ki ki a keresete összegének megfelelően, kettő, ".Tetve egyheti fizetését. Vass Ida diszista most vesz részt eőször mint kölcsönt jegyeztető aktíva a munkában. Talán ő a leglelkesebb a sok aktíva között. Amikor egy-egy új aláírás és összeg kerül az ívére, szinte sugárzik az arca. Különösen arra büszke, hogy azon a területen, ahol népnevelő munkát végez, csupa fiatal dolgozik és idáig egynél sem vallott szégyent. — Annak az eredménye ez — árulja el a „titkot” —, hogy már eddig is sokat beszéltem a kormányprogrammról, az árleszállításokról, a fiatalok bodog, vidám életéről, így mindnyájan tudják, hogy miért jegyzőnk. Tíz óra. A déleköüi műszaknak még csak a fele tűrt el, de a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozótok és köztük a fiataloknak már nagy része eleget tett hazafias kötelességének. A kérdés, amelyet tegnap este feltettem önnek, kedves Berek elvtársnő, nem volt nehéz. Ha csak egy pillanatra segítségül hívta volna a rövid színésznői pályafutása alatt is kialakult „rutinját”, azt hiszem, a válasszal semmikép sem lettem volna magamban oly elégedetlen, mint akkor. Bizonnyal számosan cikket, vezércikket és riportot, nyilatkozatot olvasott már arról régekben; figyelmesen tanumányozta a főskolán, megvitatta nem egy szemináriumon a politikai oktatásban. Elegendő tett volna ezekre ■óisszaemlékeznie, amikor saját — alulról elindul s egyre szebbé váló — életére gondolt. És a színész meggyőző szaván — egyszerűséggel, okossággal — beszélni, válaszolni. Nem így történt. Nem íga történt és én újra megfogalmaztam a kérdést. ■Pedig annakelőtte is világos, érthető volt az, hiszen többször feltettem már, különféle beszélgetések alkalmával, különféle embereknek, magyarul és más nyelven is. S ak — a sztálinvárosi brigádvezető és a galgahévizi középparaszt, a Kossuth-díjas akadémikus és a csillebérci nagytáborban nyaraló úttörőfiú, a Fénysugárkolhoz Komszomol titkára és a délkoreai partizán, a lengyel sztahanovista és a mongol újságíró — megértették, mire vagyok kiváncsi és nyomban, élvezetes hitelességgel válaszoltak is rá, órákig tartó beszélgetésben. — Mit adott önnek a mi megváltozott, boldog szabad életünk? Mit adott személyszerint önnek a kormány és a pán? Ezt kérdeztem öntől, kedves Berek elvtársnő, tegnap este, amikor szerte az országban ezrek és ezrek számolgatták a békekölcsönjegyzés első napjának eredményeit s állították össze a százalékokban, forintösszegekben — emberi helytállásban — pontosan felmérhető győzelmi jelentéseket. Rám nézett. Ajkai mozdulatlanok maradtak. Gondolatai csak közvetve, csillogó, elmerengő, emékező szemén keresztül jutottak el hozzám. Tekintetéből láttam (amit eddig is tudtam hallomásból): a nyomorúságos vidéki árvaház rég tűnt képe merült fel képzeletében, a szegedi munkáscsalád szenvedésektől terhes, tragikus élete . .. Aztán valami friss fuvalat, valami merőben új... Első szavalatai a kultúrcsoportban; ismerkedés a fővárossal, nyugodt tanulmányi évek a főiskolán; az első szerepek az Úttörő Színház, Katona József Színház, Madách Színház színpadán; a Nemzeti tagja lesz, s kézhez kapja az első filmforgatókönyvet, rávetődnek a Jupiter-lámpák vakító sugarai a filmstúdióban, hangját messzire repíti a világba a rádió... Testvére befejezi tanulmányait a Szovjetunióban... Egy boldog házasság kezdődik ... bútorokat vásárolnak ... meleg családi légkör támad... csak ennyit mondott a rövid nyilatkozatra váró újságírónak: „Mindem!” Többet egy szót sem. Ekkor már mindketten tehetetlenek voltunk. A csend, amely eltöltötte a mindszent utcai lakás egyik szobáját, zavarba hozott bennünket. Ekkor hirtelen fordulat következett. Eltűnt arcáról a feszélyezettség mosolya és nekem szegezte a kérdést, végtelen s szinte már mosolyogható természetességgel: — Hát az elvtársnak?... Magának... mit adott? A nyelvemen volt, hogy kimondjam, igaz boldogsággal: „Mindent!”... De, szerencsére, idejében eszembe jutott, hogy hét „mindenből” aligha születik egy épkézláb interjú. Remélem, nem haragudott meg túlságosan, Berek elvtársnő, amikor azt feleltem: a Szabad Ifjúság olvasói most nem az én életemet szeretnék megismerni, hanem az önét, a fiatal művésznő sorsának alakulását. Talán az én válaszom sem lehetett kielégítő, mert tovább kérdezett: — Azt a koreai jelvényt hol szerezte? Kilót? — Moszkvában... A barátomtól, Coi Csan Rju-tól... — No, látja... Mégiscsak megtudtam egy picinykét abból, amit maga kapott... Hát nem érdekes? Nevettünk. A szabályos interjúból azonban — most már mindketten elnézést kérhetünk — semmi sem lett. De nem is baj! Az élet akarta így. Tehet ön arról, hogy tíz perc alatt, vagy félóra alatt — amennyi szántunk volna egy ilyen gyors interjúra — nem volt képés felsorolni, mit kapott a párttól, a kormánytól? Milyen szép, milyen gazdag is a mi életünk, Berek elvtársnő, s milyen bőkezű ajándékból, szeretetteljes gondoskodásból virágzott Vyenne, ha röviden kizárólag ezzel a hatalmas, fenséges szóval fogalmazhatjuk meg, mit kaptunk: „Mindent!” Simon Gy. Ferenc Őszinte hotl "Berek DCalwz Aki először jegyzett életében A Kelenföldi Textilkombinátban Biró Sára örömmel írja alá a jegyzési ívet, amellyel életében először adja kölcsön államunknak forintjait. Képünkön: Biró Sára és Béravölgyi Györgynév jegyeztető. /VN—VVA AA-JWVN A HAZA JAVÁRA, A MAGAD HASZNÁRA - JEGYEZZ BÉKEKÖLCSÖNT! \A^\VA-AWN/ Szerda délig községünk egynegyede jegyzett Negyedik Békekölcsönt Pilis. Alig hajnalodik, amikor a községet átszelő betonműúlok megindul a forgalom. De nem kisebb a sürgés-forgás a ácsházán sem, ahol már jóelőre felkészültek a Negyedik Békekölcsön jegyzésének sikeres és gyors lebonyolltására. A pártszervezet s a diszisták segítségével Kozma Katalin, a község 19 éves tanácstitkára 180 népnevelőt indít útnak. Nyolc órakor már mindenki tudja teendőjét s meggyőző érveknek sincsenek szűkében. A község a hároméves terv idején 453.000 forintos beruházást, az ötéves terv soránpedig 140.000 forintért szabadtéri színpadot, ezenkívül többszázezer forint beruházással tejcsarnokot, korszerű malmot kapott. Most épül új vasúti állomás is. Ha pedig valakimegkérdezi majd, hogy a jegyzett új kölcsön visszamaradó 20 százalékát mire fordítja a tanács, úgy erre is válaszolni tudnak a népnevelők. 1954-ben 40 férőhelyes óvoda épül Ilonatempen, új kutakat fúrnak s újjáépítik a piactéri általános iskolát. Derűs nap köszönt a községre, amikor a dolgozó parasztok, fiatalok megkezdik lelkes kölcsönjegyzésüket. Szívesen segítik pénzükkel államukat, amely már eddig is számtalan kedvezményben , ré szesítette. őket Csaka-,'f . goftyábod 231 métermázsával csökkent a Vadasok s 1929 gazdának 496.596 forint adótartozását törölték a kormányprogramot megjelenése óta. Elsőnek Kalina Mihály mezőőrjegyez kölcsönt, aztán ■ jönnek a többiek Száz forintot irat a 68 éves f* Polgár János, 400 forintot a fiaal Tóth János, aki már az őszieket is elvetette. Földvárszki János, aki az elmúlt háborúban rokkant meg, felírja az ívre a kölcsön összegét s ezeket mondja. ..Azért adom, hogy békében élhessünk s ezért vetettem el időben két hold rozsomat is!”