Szabad Ifjuság, 1955. október-december (6. évfolyam, 231-308. szám)
1955-10-01 / 231. szám
A próbaút sikerült A Ganz Vagongyár DISZ- szervezete védnökséget vállalt 15 darab B-típusú, Csehszlovákia részére készülő motorkocsi gyártása felett. A fiatalok munkájáról riportsorozatban számolunk be. Most, a végszereldéről próbaútra induló motorkocsikat kísérjük el első útjára. ■— Figyelem! Féket kioldani, indulás! Felbúg a motor és a CB motorkocsi egész testében megremeg. Indulunk a Ganzgyár belsejéből a Józsefvárosi pályaudvar felé. A vasutas forgalmi tiszt felemeli a zöld tárcsát, tiszteleg — kezdetét veszi az átadási futópróba. Irány Miskolc — szabad a pálya. Százkilométeres sebességgel Már sokszor utaztam életemben autón, vonaton és repülőgépen. Sohasem jutott eszembe, hogy ilyenkor félni is lehet. Most azonban, mikor a sebességmérő 80 kilométert mutat és egy hatalmas kanyar felé robogunk, bizony összeszorul a torkom. Mi lesz,ha a Ganz Vagongyár fiataljai rosszul szerelték össze a kocsit, vagy akárcsak egy csavart gyengébben húztak meg, mint kellene? Sok idő nincs azonban az elmélkedésre, az első kanyart szerencsésen elhagyjuk. Jókai Zoltán gépészmérnök, az első kocsi vezetője, a szerelők és mi is fellélegzünk. Egyedül Antonin Safka, a csehszlovák áruátvevő figyeli nyugodtan a műszereket. Már túl vagyunk Gödöllőn, elhagytuk Hatvant is és 95 kilométeres sebességgel száguldunk Kálkápolna felé. Antonin Safka szól a mérnököknek: „fékpróbát tartunk”. A kocsi nekilódul, a sebességmérő mutdatója 95 és a 100-as szám között játszik. A mérnökök stopperórával kezükben figyelnek. Sarka int, Jókai Zoltán behúzza a fékkart, csikorognak a kerekek, csúszik az egész szerelvény. — Egy másodperc ... tizenöt—negyven másodperc ... — Háromszázötven méter! Rekordteljesítmény! Vészfék-próba Ilyen sebességgel még egyetlen motorkocsi sem állt meg ötszáz méteren belül. A Hargita motorvonat — amely külföldi szakértők szerint is kiváló konstrukció — ötszázötven méternél áll meg hasonló esetben. A legjobb típusú gőzmozdony sem tud 900 méteren belül fékezni 95 kilométeres sebességnél. A csehszlovák áruátvevő mosolyog. Szemmel láthatólag elégedett. Szól, mehetünk tovább. Most következik a sebességpróba. A Ganz Vagongyár mérnökei, szerelői feszült figyelemmel nézik a műszereket. A kocsi egyre gyorsabban robog, de a sebességmérő nem mutat semmit. Baj van! Szakál Mihály villanyszerelő a vezérlőasztalhoz ugrik és máris szereli a műszert. Kiderül, hogy egy szál kábel gyengén volt bekötve. Nem tudjuk, hogy Kubacska György villanyszerelő ifjúmunkás vagy másik társa végezte-e ezt a munkát a gyárban, de tény, hogy felületesen dolgozott. Értékes húsz percet vesztettünk valamelyik fiatal hanyagsága miatt. A többi kocsinál jó lesz vigyázni erre is! Végre rendben van minden. Ismét előkerülnek a stopperórák, megállunk, s elindulunk. A mérnökök hangosan számolnak: — Null kilométer, egy tized másodperc ... Harminc kilométer, ötven másodperc ... Kilencvenöt kilométer, két egész két tized másodperc ... Az adatokat egy kis könyvecskébe jegyzik. Ennyi idő alatt tud felgyorsulni, 95 kilométeres sebességre a CB motorkocsi. A csehszlovák áruátvevő a vészfékhez lép, megrántja, s a kocsiban mindenki egymásnak dől. Várakozáson felüli jó eredményt állapítanak meg: 365 méteren belül álltunk meg. A nehezebb részén túl vagyunk, most már indulhatunk egész Miskolcig. Azaz indulhatnánk, ha a szemafor nem mutatna pirosat. A villanyszerelők örülnek a kényszermegállónak, mert a második kocsin át lehet szerelni a világítási töltődinamót. A gyárban valaki rossz forgási irányba kötötte be a kábeleket. Ez is hanyagság. Még szerencse, hogy az ügyes szerelők tíz perc alatt átkötik a vezetékeket. „Szinkronizálnak“ a szerelők Este fél kilenc van, amire megérkezünk Miskolcra. Másfél óra pihenő. Jókai elvtárs szerint ennyi idő kell, hogy szinkronizálják a két motorkocsit. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egyik kocsiból távvezérléssel lehet a másik motorját is működtetni. A szerelők nem pihennek, keresgélik a különböző kábelszálakat. Két mérnök a rajzot figyeli és úgy irányítja őket. Kiderül, hogy a Csehszlovákiából érkezett összekötő kábel más, mint ahogy azt a magyar szerkesztők tervezték. Új megoldást kell találni. A kocsi belsejében kell a kábeleket átkötni. Igaz, hogy ez egy órával meghosszabbítja a kényszerpihenőt, de Szakál elvtárs brigádja végre megtalálja a zsinórokat, és elkészül a szinkron. Késő éjjel indulunk tovább. Az állomásokon a várakozó utasok megcsodálják a szélsebesen suhanó áramvonalas motorkocsikat, sokan integetnek utánunk. Hatvanban magyar vasutasok szállnak fel nézelődni. Az egyik fűtő tréfásan megjegyzi: „Ilyen kocsira én is eljönnék fűtőnek.” El is hisszük, nem sok dolga lenne. Egyben azonban egyetértünk velük: jól járnak a csehszlovák vasutasok ezekkel a kocsikkal. Remek gépek. Hajnali öt óra, s megérkeztünk Rákosrendezőre. Antonin Safka átnézi jegyzetfüzetét, elégedett a próbaút eredményével. A vezető, a szerelők, a csehszlovák áruátvevő, mindenki fáradt és álmos. De az öröm néhány pillanatra még elűzi a fáradtságot. Mikor begördül a kocsi a Ganz Vagongyárba, kezet ráznak egymással. Sikerült! Sólyom József írása Mikulka Gyula rajza Jókai Zoltán és Szakál Mihály figyelik a száguldó CB motorkocsi műszereit Ülést tartott a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága Réteken ülést tartott Budapest Főváros Tanácsának végrehajtó bizottsága. Az ülésen több napirendi pontot tárgyaltak meg. Sok szó esett a mezőgazdaság fejlesztéséről. Megállapították, hogy Budapest külvárosainak termelőszövetkezeteibe január 1-től szeptember 1-ig 562 új tag lépett be. A III. kerületben nemrég „Petőfi” néven új termelőszövetkezet alakult. A panaszügyek intézéséről megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a panasziroda a beérkezett panaszok 70 százalékát közvetlenül intézte el, a többit továbbították az illetékes szakigazgatási szervekhez. Kötelezte a végrehajtó bizottság a lakásgazdálkodási igazgatóság vezetőjét, hogy a panaszügyek intézésére külön előadót állítson be. Végül a végrehajtó bizottság megtárgyalta és jóváhagyta negyedik negyedévi munkatervét. OnnGGOOOOOCOOOOOOOeXXJOOOOOCOOOCOOOOCOOOCOOOOCXXKXJCCOOCXXXIC^^ jPétert, a Bor Rézék tízéves Péter nevű fiát mindenki ismeri a Sanyarú-sarkon. De még hogy ismeri, az nem is olyan csuda. Azt megérti, aki tudja, hogy a Sanyarúsarok mindössze másfél utcából áll, három sor házból, mert a negyedik helyen nádirigó fütyül, meg béka kuruttyöl. Hanem szereti is Péter gyereket a sanyarú sarki nép, ami sokkal nagyobb csuda, mert nem tulajdonsága az itteni emberiségnek két kézzel szórni a szeretetet. Még ha eggyel adja, akkor sem nyitja, ki egészen a markát. (Szakasztott úgy, ahogy őt szerették valamikor.) De Pétert szereti, mert Péter rászolgált a szeretetre. Köszön mindenkinek, nem csúzlizza be az ablakokat, és békát sem húz a kilincsre, mint más rosszcsontok. Péter tehát jó gyerek. — Csak ne lenne olyan fehér a képe — mondogatják, ha látják, és ilyenkor sajnálják is egy kicsit Péter anyját meg apját, hogy ilyen rókaképű, vékonypénzű gyerekkel tudta csak őket megáldani a teremtő. Mert soványka a gyerek, és olyan fehér a vékony arca, mintha molnárinas lett volna, mielőtt evilági szolgálatra szegődött . Ha nem a szemei, azok akkorák, mint a kontyosdió, és úgy ragyognak, hogy Dárius minden kincse se jobban. S még milyen tulajdonság adatott ennek a gyereknek! Könyveket búj , folyton, már a padlásról is előszedett mindenféle megsárgult levelű írásokat. Most is már vacsoráznának, de le nem teszi ez a gyerek a könyvet, pedig halábafőtt krumpli van szalonnával, azt nagyon szereti. — Hagyd már abba, kisfiam, elhűl a krumpli — szólítja apja, az idősebb Péter, de a gyereknek csak a szeme pillája pillézik, föl se néz a molyrágta papírról. — Édesapám, mi az, hogy fontolva haladó? Az van itt, hogy az erre való régiek — hallgassa csak — fontolva haladó magyarok voltak, mert az világnak kintséért se akarák az újat... Mi az, hogy fontolva haladó? — Az fiam? Az azt teszi, hogy... — jaj, mit is tesz, hogy mondja el ennek a gyereknek, hogy mit tesz, s törölgette komótosan a bajuszát, hogy az időt húzza, amikor — lám, vigyáz rá a mindig kíváncsi gyerekek apjának istene — kopogtattak az ajtón. Kutásó András jött, — idevaló ember az is, koma, napszámba is együtt jártak, mielőtt a szövetkezetbe léptek. — Kutásó, másodmagával, valami idegennel. — Tudod mi járatban, ugye, koma? — Majd megmondjátok, csak. .. hozzál már széket a vendégeknek, anyja, aztán meg ... amire értetek, ni, tartsatok velünk, vacsorázunk éppen. — Azt majd máskor, most beszélgessünk. A jegyzésről, tudod, hogy jegyzés van, békekölcsön. — Hát tudom éppen, tudom, hogyne tudnám... — Gondolkozott is az elvtárs biztosan — szólalt meg az idegen, aki csak ült eddig, majdhogynem haptákban, s a micisapkája a térdén nyugodott. — Gondolkoztam, gondolkoztam — de ezt már csendesebben mondta a gazda. — Dehát nem olyan könnyű az, nem könnyű. Progy is mondja kisfiam, az írás? Milyen emberek voltak a régiek? Fontolva haladói, ugye? Azok. Nohát, meg kell azt fontolni, elvtárs, nagyon meg kell fontolni. Én hármat jegyeztem volna, megmondom őszintén, annyit akartam, háromszázat, de ... most már megfontolom. — Hát... — az idegen csak enynyit mondott, de a komában, Kutasában jobban otthon volt a szó. — Ne bolondozz, Péter, nem olyannak ismerlek én téged. — Debiza, megfontolom. Mert nézzed csak, itt van ez a csöpp gyerek, ez a Péter, ez megtanított... fontolgatni. Ez az elkényeztetett, akinek már nem volt jó az a jó öreg sanyarúsarki oskola, ahová én jártam. Ennek már emeleteset építettek, az anyja szemit. Meg ez a könyvet bújja folyton, ez már nem elégszik meg a pulykapásztorsággal, mint az apja. Ennek magasabb oskola kellene, mintha nem tudom én, milyen nagy nemből származna. Hát, koma, megnézi az ember, hová teszi a pénzt, ugye? Aztán, ha ilyen gyerekkényeztetésre kell, akkor én nagyon megfontolom. Nagyon. De már erre a Péter gyerek is felütötte a kobakját a papírról, aztán úgy nézte apját, azzal a két nagy szemivel, mintha most látná először életében. Kezdte már érteni, hogy milyenek lehettek a régiek: ilyenek, mint az apja, szakasztott ilyen fontolgatók, akik tán egy lyukas petákot se adtak volna, hogy a fiuk iskolába járhasson. De tovább nem gondolhatta, mert hármat szállta meg a szemét, elfordult, nehogy észrevegyék. Bár Rézné is csak hallgatott, nem nézett senkire, köténye sarkával babrált, mi ütött ebbe az emberbe, tegnap még más nyomon járt a szava. A koma, Kutasó szegte volna meg a hallgatást, de a gazda megelőzte, elébe vágott. — Hát ha ilyenre kell a pénz, akkor én nem adok többet, mint... ötöt, ötszázat; az anyja szemít ennek a gyereknek... — és először, amióta beszélt, kivillantotta fogát a bajusza alól. ...Ketten kisérték ki a vendégeket: a kisebb Péter, meg a nagyobb. Elköszöntek a látogatók, a Péterek meg szó nélkül ballagtak befelé. Elöl az apja, mögötte a fiú, csodálatosan kipirult arccal. Értette most már, hogy milyenek voltak a régiek: olyanok, mint az apja, fontolgatók. Csak éppen egészen másként. Antal Károly „Fontolva haladó magyarok■ 2 fontos és érdekes üzemi hír Egy „édes“ tervteljesítés A pralinégyártásnál dolgozik a csokoládégyárban jól ismert Komszomol-brigád. Az üzemben elhatározták, hogy szeptember 20-tól 30-ig békeműszakot tartanak. A fiatalok is csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez. A Komszomolbrigád 135 százalékos teljesítményt ért el, s ennek is köszönhető, hogy a gyár szeptember 25-én befejezte harmadik negyedévi tervét. A gyárban a békeműszak alatt 30 fiatal kérte felvételét ifjúsági szövetségünkbe. DISZ frontbrisgádok versenye: 485 812 tonna szén terven felül nyolc hónap alatt A bányász frontbrigádok versenyében 1955 első nyolc hónapjában eddig 485 812 tonna szenet termeltek terven felül a fiatalok. Különösen kiemelkedő munkát végeztek Oroszlányon és Mátravidéken, ahol 41 ezer, illetve 38 500 tonna szenet termeltek terven felül a DISZ-brigádok. A fiatalok jó munkája ellen ér a szénbányászat egésze elmaradt negyedévi terve teljesítésében. További jó munkára van szükség, különösen Dorogon, hogy a további lemaradást megszüntessék és pótolják a tervteljesítésben mutatkozó hiányokat. Elutazott Magyarországról a szovjet ipari delegáció A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének meghívására hazánkban járt szovjet ipari delegáció csütörtökön este a ferihegyi repülőtérről visszautazott a Szovjetunióba. Vendégeinket a repülőtéren Gáspár Sándor, a SZOT elnöke búcsúztatta. Blisiszte munkáját a könnyűfémipari kongresszus A Magyar Tudományos Akadémia könnyűfémipari kongresszusán szovjet, német, csehszlovák, román, lengyel, francia és jugoszláv tudósok is résztvettek. A tanácskozáson számos magyar és külföldi tudós tartott előadást. A kongresszus részvevői igen nagy figyelemmel hallgatták A. I. Bjeljatov professzort a acél Akerman krakkói egyetemi tanár, Robert Gadeau, a francia aluminiumközpont igazgatója s mások előadásait. A kongresszus pénteken ért véget. Október 2-án megszűnik a nyári időszámítás A nyári időszámítás, a bevezetéséről szóló minisztertanácsi határozat értelmében október 2-án éjjel megszűnik. Ennek megfelelően október 2-án éjjel 3 órakor az órákat 2 órára kell visszaigazítani. A téli időszámítás bevezetésével szükséges az utcai órák átállítása is. Budapest Főváros Tanácsának Közmű és Szolgáltatási Igazgatósága értesíti a közönséget, hogy Budapesten az átállítási munkát már szombaton, október 1-én déli 12 órakor megkezdik. Az órák nagy része 1-én déli 12 órától egy órával kevesebbet fog mutatni. Rippelék előreigazították a naptárt. Az Óbudai Hajógyárban Rippel János ifjúsági exportbrigádja már tegnap délután 1 órától októbert ír. Vállalták, hogy a Szovjetuniónak készülő 77-es vontatóhajó válaszfalait szeptember 30-ig elkészíti. De a vállalt határidőt „nem tartották be’, előbb fejezték be a munkát. Az állandóan 190—200 százalék között teljesítő fiatalok ekkor újabb ígéretet tettek: a harmadik negyedév utolsó napjára befejezik a 77-es hajó sátorfedélzetét is. És Rippelék tegnap délután 1 órakor már költözködtek át a 78-as hajóra, az új munkahelyre. Kórushangverseny a Zeneművészeti Főiskolán Bartók Béla emlékére A Népművészeti Intézet és az Országos Filharmónia közös rendezésében október 29-én nagyszabású kórushangverseny lesz a Zeneművészeti Főiskolán Bartók Béla halálának 10. évfordulója alkalmából. A hangversenyen a kiváló öntevékeny kórusok szerepelnek: a DISZ budapesti együttesének úttörő énekkara, a Budapesti Műszaki Egyetem énekkara, a Fővárosi Tanács szakszervezeti férfikara, a Vendel utcai Leővey Klára Tanítónőképző Kodály énekkara, a Vasutasok Szakszervezete központi énekkara, valamint a MÁV Szimfonikus Zenekar. Vezényel: Andor Ilona, Pászti Miklós, Pödör Béla, Subik István és Tóth Lajos. AZ ÚJ TANM E háton adták át a Könnyűipari Minisztérium Ruhaipari Tanulóiskolájának Rákóczi téri új tanműhelyét. A mintegy négyszázezer forint költséggel létesített műhelyben harmincöt korszerű gép mellett sajátítják el a tanulók a gyakorlati tudást. Képünkön Fazekas Lívia ipari tanuló mutatja oktatójának, Schner Lászlónak, hogyan dolgozták el a kabát ujját.