Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)
1956-07-01 / 154. szám
A szövetkezet portája A kastély — kié volt, nem jegyeztem meg magamnak — gondozott park közepén állhatott valamikor. Néhány fa még sejteti a múltat, de a kertnek már nyoma sincsen. Eltemette az elhullajtott szalma, trágya, felverte a gaz. Gazdasági udvar lett, rögtönzött dohánypajtával, kapirgáló baromfiakkal, szerteheverő szerszámokkal. Gazdasági udvar lett, ám annak is gondozatlan, elhanyagolt. S ütött-kopott az épület is, az egykori kastély. Tágas, teremnek is beillő szobái piszkosak. Olyan minden, mintha nem lenne gazdája. Sivár, barátságtalan. Pedig van gazda a házban: a poroszlói Béke Termelőszövetkezet. Rossz gazda talán? Aki a kastélyt, az udvart, a gazdasági épületeket látja, azt mondhatja: rossz. Aki régi szépségében is látta mindezt —, s minden poroszlói ember látta — könnyen azt is mondhatná: nagyon rossz gazda a Béke Termelőszövetkezet. J pedig hát nem olyan rossz gazda. Földjeit nagyszerűen műveli, állatai szépek, gazdaságaik jövedelmező, tagjainak biztos megélhetést ad, s a fiataloknak a jövedelem mellé még szórakozási lehetőséget is nyújt bőven. Jó szövetkezet a Béke, híre nemcsak a község, é S már a járás, a megye határain is átcsapott. Egy év óta majd kétszeresére gyarapodott emberben, s területben. Csak az a kastély, csak az lenne különb, mint amilyen mostan. Mert akik még kívül állnak a szövetkezeten, nem azt látják meg előbb, hogy „nocsák, nézzed már milyen szép a szövetkezet búzája, olyan sűrű, hogy akár a kocsikereket neki lehetne támasztani”. Hanem azt mondják, hogy lám, még a készre sem tudnak vigyázni, veszni hagyják a jót, a szépet, amibe beleültek. Ezt mondják, mert aki bíráló szemmel néz valamit, hamarabb talál hibát, mint dicsérni, elismernivalót. S mostanában megint többen nézik ilyen , erősen bíráló szemmel a szövetkezeteket. Szaporodnak a tszlátogatások, hetedik határba is elmennek az egyéni gazdák csoportjai, hogy maguk szemével győződjenek meg, rászolgált-e a szövetkezet a messziszálló jóhírre, s hogyhát milyen is az a közös — belülről. „Belülről", vagyis gazdaságilag, szervezetileg a legtöbb szövetkezet jobb most már, mint amilyennek „kívülről“, az épületeket, az udvart, a tanya környékét nézve látszik. A házatáját rendben tartó, elhullajtott szalmaszálat is felemelő jó gazda pedig nem nagyon áhítozik olyan szövetkezetbe, ahol lábával felfelé áll minden. Még ha különben gazdag is a szövetkezet. Mert mi lehet ottan? Milyen gazdái azok a szövetkezetnek, akik közös házuk tájával alig, vagy semmit sem törődnek? Hamar megfordulnak ilyen gondolatok az életük nagy fordulatán vívódó, töprengő parasztemberekben. Elhanyagolt külsejű szövetkezet pedig sok van az országban. Nem éppen jóindulatú, de — elismerés a kevés kivételnek — sajnos, igaz szójárás terjedt el az utóbbi időben. Arról lehet — úgymond — megismerni a termelőszövetkezet portáját, hogy az a legpiszkosabb a faluban. TV meg kellene ezt fordí-tTa tani végre: arról lehessen megismerni a szövetkezetet, hogy a legpéldásabb rend, tisztaság van gazdaságukban. A kezdeti nehéz gondokon túl van már a legtöbb termelőszövetkezet, jut most már erő és idő a külső ápolására is. Sokat segíthetnek ebben a fiatalok is, saját ügyüknek, gondjuknak fogadván — s még csak külön mozgalom sem kell ehhez —, hogy rendben tartják a szövetkezet házatáját. Mert tiszta hajlékba vendégnek is, állandó lakónak is szívesebben megy az ember. Antal Károly Szeretném, ha nem lenne ebben az országban egyetlen fiatal sem munka, vagy tanulás nélkül. Ma még vannak. Azok elsősorban — nem tudom, mennyi a számuk —, akik az általános iskola nyolc osztálya után nem jutnak be iskolákba, ipari tanuló intézetekbe. Igaz, a kívánság önmagában kevés, javasolni, tenni kellene valamit. ÖDCcLáfCL. Nos, ezzel kapcsolatos javaslatom szerény apróság csupán, nem is magamtól jöttem rá. A Salgótarjáni Acélárugyárban láttam, hogyan találtak módot a 14—18 évesek helyzetének könnyítésére. Nem tegnaptól csinálják ezt. De hasznosnak tűnik, érdemes lenne meggondolni — esetleg más-más megoldással — a példa követését. „Óvoda” - korban Mondják, hogy óvodának is nevezik — csúfolják talán? — a szegcsomagolót. Oka van ennek. A gyárba kerülő fiúk, lányok először itt dolgoznak. S nemcsak dolgoznak, fel is nőnek közben. Alig van tősgyökeres acélgyári munkás, aki ne járt volna néhány évig az „óvodába", így van ez jó negyedszázad óta. Persze, a tartalom változott. Külsőségekben úgy, hogy a régebbi rossz hírét elvesztette. A „javíthatatlan rossz kölykök“ mások, s másképp is beszélnek róluk. — Nem angyalok ma sem, nehogy azt higgyék — előzi meg „szenttéavatásukat” Tóth Ulászló művezető. — És ha őket is úgy nevelnék, mint a régieket... Korbácsot húz elő az asztalfiókból. Kopott a nyele, rojtos a szíja. Látszik, sokat forgatták egykor. — Eltettem emlékbe. Magamnak is, nekik is... Laci bácsi három évtizede van a gyárban. Szereti a gyerekeket. Ördög, ha többiek — Gyerünk csak végig a műhelyen. Olajtól szurtos, 15—18 éves fiúk és lányok rakosgatják nagy igyekezettel — vagy éppen unottan — a dobozba a szegeket. Egyikük elmélázva sétál. — Ez Czibula Józsi, ördögnek is hívják, mert nagyon csintalan. Nem győzi eleget törni a fejét, mit találjon ki társai bosszantására. Meséli a csínytevéseket. Nem rosszallan, inkább magyarázva, példázva, hogy mi is az ellenszere. Ismeri valamennyiük gondját-baját. Fajt Gézának csak nevelőszülei vannak. Sokat beszélgetnek az életről. A fiú jól dolgozik. Kiss Zsuzsa vív, a napokban voltak Pesten, s kikaptak, Laci bácsi vigasztalja: po, majd legközelebb. Visnyár Magdának gyenge a szíve (rendszeresen jár itt mindenki orvosi vizsgálatra), könnyebb munkára helyezték. Most csak kisegíteni jött vissza. Apróságokkal magyarázza meg, mit változott itt a világ. Persze, ez a változás sokszor — mint másutt az országban — „természetes”. íme: Műszakváltás előtt egy félórával egymás után jönnek be a délutánosok. — Laci bácsi, adjon már szabadságot. Cseresznyét kell szedni otthon... Eidler Tibi alig 15 éves. S bizony duzzog, hogy elmarad a gyors beleegyezés. Aztán egy fiatalasszony: — Megyek haza, csak beszaladtam. Orvoshoz kell mennem. A harmadik: — Engedjen el, jön a húgom. Majd rádolgozok. Az idős művezető nagy türelemmel magyarázza: — Termelés, munka is van a világon. Ki csinálja meg helyettetek? Éppen úgy, mint a Petőfi iskolán, amelyet ő vezet. (Bárhol másutt hallanám, azt mondanám: liberális művezető. Itt örülök, hogy így beszélget, s csak aztán szigorú.) edz Onzagháe. — és amit várnak Különben most mindenki a pesti utazásról beszél. A DISZ- szervezet vitte negyvenüket — akik elvégezték a Petőfi iskolát — a fővárosba. Sok élményt, emléket raktároztak el a szöszke, barna fejecskék. Különösen, akik még sohasem jártak a „nagy faluban”. Megnézték az Országházat is. Nagy örömükre Dancsik Pistával találkoztak. A villamosműhelyből vonult be, s most áramvédelmista egyenruhában a kiváló és a DISZ jelvénnyel a mellén fogadta őket a kapuban. Beszélgettünk megfontoltan, nagy komolyan az államvezetésről, a törvényekről. Aztán arról is, hogy mi a kívánságuk. Persze mindenekelőtt több pénz. „Mert az nem igazság, hogy ugyannyit keresünk, mint aki a csokoládégyárban csomagoló ...” (Valóban megfontolandó, mert meglehetősen nehéz fizikai munkát végeznek.) Ritkán kapnak — két év is elmúlik talán — munkaruhát. S egy félév alatt lemegy róluk ruha, bakancs. Aztán szeretnék, ha az ő munkaidejük is megrövidülne. Semmi több? — Még egy — pirul el egyik kislány. — Dolgozhasson s egy műszakban menyasszony és vőlegény... Pillanatok alatt komoly vitában vagyunk az erkölcsi kérdésekről. Láthatóan nagy az érdeklődés a szerelem, a szülők és gyerekek jogai, kötelességei, s más hasonló, ebben a korban gondot okozó kérdések iránt. (Sajnos, a DISZ-szervezet még nem adott segítséget, hogy ezekről együttesen vitatkozzanak.) Gyors statisztikát készítettem. Kilenc fiú és lány közül arra a kérdésre, beavatkozhatnak-e a szülők, kivel járjon, kihez menjen feleségül, vagy kit vegyen el, nyolcan tagadóam válaszoltak. Azt viszont egyértelműen helyeselték, hogy haza kell adni a fizetést az utolsó fillérig. (Bár az egyik fiú megjegyezte: azért néha egy tízest megiszom.) Mikor járjunk este haza? — erre a kérdésre kettéosztott a kis csoport. A fiúk: „amikor gondolom”, a lányok: „amikor anyám ■ adja”. da ez az „óvoda” Jó, hogy van ilyen „óvoda”. (Bárki adta, nagyon találó a neve!) Ebben az üzemrészben munkahelyet s egyben nevelőiskolát találnak azok a fiatalok, akik egy-két év múlva — életkoruk és szaktudásuk ekkor lehetővé teszi — az üzem teljesértékű dolgozói lesznek. Egyszóval: időben lehetőségük nyílik arra, hogy megismerjék és megszeressék a gyárat. Ez pedig szintén nem mellékes számukra. Kovács György SZABAD IFJÚSÁG 1956. július 1. Szép, fiatalos frizuramodellt közlünk — több olvasónk kérésére csagházainál is rosszabb... Hosszú folyosó. A kis számozott ajtók mindegyike előtt hat-nyolc ember. Az egyik idegesen jár fel-alá, a másik ujjaival dobol aktatáskáján, a harmadik szipkáját rágja hevesen. — Magát mikorra rendelték be? — 16 óra 20-ra. — Régóta bent van már az előző? — Már 25 perce. Nem tudom, mit csinálhatnak vele ennyi ideig? Megnézem az én cédulámat. 17:40-re szól. Előttem négyen várnak. Ez szörnyű. Átvillan az agyamon, hogy mire bekerülök, az a dupla fekete régen nem fog hatni már, amit azért ittam, hogy némi bátorságot öntsek magamba. A legjobb lenne hazamenni. De már a 30 forintot is befizettem. Nyílik az ajtó, örömtől duzzadó 50 év körüli férfi lép ki rajta. Kérdő pillantásainkra csak ennyi a válasz: „Sikerült“. —■ Kérem a következőt — hangzik bentről. Őszhajú asszonyka emelkedik id bátortalanul az ajtónál levő székről. Megindul. Az ajtó becsukódik utána. Már csak háromnegyed órát kell várnom — de nehogy azt gondolja valaki, hogy az SZTK fogászati rendelőjében. Dehogy, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen várunk arra, hogy ki másodszor, ki harmadszor tegye le a minden két, illetve három évben kötelező nyelvvizsgát. S hogy ez a foghúzásnál is rosszabb, az bizonyos. Persze a foghúzáson, tudom, sokszor túl kell esni, de a nyelvvizsgán? Azon is, ha az ember meg akarja tartani az egyszer már nehezen megszerzett nyelvpótlékát. Itt csak az a kérdés: van-e szükség az ismétlő nyelvvizsgára, ha az embert nem helyezték át más munkakörbe, ha az első nyelvvizsgája óta ugyanúgy használja a nyelvet?... Lehet vitatkozni rajta. Én fölöslegesnek tartom. Ezek után gondolkodom, hogy be merjek-e ülni barátnőm férjének a kocsijába, akinek bár nyolcéves a jogosítványa, de gépkocsivezetői képességét azóta sem ellenőrizték. S most már az is kétséges előttem, hogy vállalatunk félévi vagy évvégi mérlegei valóban a tényleges eredményeket mutatják-e, mivel főkönyvelőnknek csak hét éve kelt mérlegképes vizsgája van, s háromévenként nem ment azt megújítani. Tévedés azonban ne essék! Soraim célja nem az, hogy általánosan bevezessék az „ismétlő‘‘ vizsgákat, hanem, hogy azokat eltöröljék. „Egy ismétlő!” KONYHÁJA KORSZERŰSÍTÉSÉHEZ MUNKÁJA ELVÉGZÉSÉHEZ .VÁSÁROLJON ÁRLESZÁLLÍTOTT HÁZTARTÁSI GÉPEKET VAS- ÉS EDÉNYBOLT ÖSSZES ÁRUDÁZBAN EÍSZÍTSE KI HÁZTARTÁSÁT AZ BESZÁLLÍTOTT porcelán, tányérokkal, bögrékkel és üvegáruval Néhány szó a csecsemő neveléséről A BÖLCSŐDÉKBEN, a családban sok rosszul nevelt, sírós gyermekkel találkozunk. Ilyenkor a szülők azt mondják: Rossz a gyerek! Pedig a nevelésben van a hiba! Sokszor kérdik: miért sír az újszülött? Sír hia éhes, ha fázik, ha melege van, vagy beteg. Sír akkor is, ha a környezetváltozást nem szokta meg. Meg kell győződni arról, van-e oka a sírásra. Az anyák sajnálják a picit, ölbeveszik, ringatják, s így válik a gyermek síróssá, rosszá. Sokan cucsit adnak a csecsemőnek, hogy megnyugtassák, pedig ezzel csak becsapják, mert azt hiszi, enni kap. A pici sokszor annyira szívja a cuclit, hogy belefárad, s amikor elérkezik az evés ideje, már nem is éhes. Ezenkívül a cucli nem higénikus, a mamák nem főzik, nem fertőtlenítik, ha leesik, esetleg megmossák, sokszor csak megtörlik, nem gondolnak arra, mennyi baktériumot juttatnak így a gyermek szájába, s csodálkoznak, ha a csecsemő száj nyálkahártya gyulladást (stomatitis), vagy esetleg más betegséget kap. A CUCLIRÓL nehéz leszoktatni a csecsemőt. A bölcsődében nem veszik be a cuclit. Játszás közben a gyermek elfelejti, s így két-három nap alatt le is szokik róla, de ha az anyuka este otthon ismét a szájába adja, másnap a gyermek keresi, tovább sír utána. Ez is mutatja, hogy a bölcsődei és családi nevelésnek szorosan össze kell kapcsolódnia. Sok gyermek az ujját szopja. Nem helyes, ha a leszoktatásnál durva eszközöket használunk, például lekötjük a kezét, vagy valami rosszízű folyadékkal kenjük be. Amint a játék nagyobb tért kap a gyermek életében, szüksége van kezére, s így leszokik az ujjszopásról. Mi úgy segíthetünk ezzel, ha fokozottabb mértékben, játékokkal foglalkoztatjuk a gyermeket. A nevelésben fontos szerepe van a játékoknak. A hat-nyolc hetes csecsemő már szeret játszani. Színes kis kendőkkel, labdával kedveskedhetünk neki. A csörgőt nem ajánljuk, mert megüti magát vele, vagy ráfekszik, s ez kényelmetlen számára. A csecsemővel való foglalkozás közben mindig beszéljünk. Még nem érti meg a szavakat, de megérti a hangsúlyt, megismeri a szavak jelentését és gyorsabban tanul meg beszélni. SOKSZOR ELŐFORDUL, hogy a gyermek éjjel felsír. Ilyenkor a buzgó anyuka felveszi, dajkálja, esetleg maga mellé fék- teti az ágyba. Nem helyes, mert a gyermek megszokja ezt, és később követeli, hogy édesanyja magához vegye. Különösen nagyobb gyermekeknél gyakori az ilyen éjszakai sírás, ha a gyermek nappal megijed, vagy, mert kisebb testvérére féltékeny. Ilyenkor meg kell simogatni a haját, ott az ágyacsikájában. Nem szabad felvenni, de megnyugtató szavakat kell mondanunk. Ez is a neveléshez tartozik. Fontos, hogy a nevelés következetes legyen. Mindig ugyanazon időben etessük, evés előtt tegyük tisztába a csecsemőt, sőt végezzük el az orrtisztogatást, hogy a csecsemő könnyebben egyen. Szeretettel, gyöngédséggel foglalkozzunk a gyermekkel, s akkor alig-alig látunk majd „rossz” csecsemőt, „rossz” kisgyermeket. Mikecz Józsefné Ez tetszett a sportcsarnoki divatbemutatón 1. Kartonruha, hátul kötős övvel. 2. Sötétkék vászonruha, fehér tűzésdísszel. 3. Fehér alapon kékmintás, kékkel paszpolozott ruha. 4. Sötétkék puplin szoknya, boleróval, ára 4500 forint. 5. Acélkék selyemruha, fekete bársony szalaggal. 6. Zöld papliaruha fehér szegéllyel, ára 200 forint. Ezt kínáljuk mi: cukrot adunk hozzá, majd belekeverünk 25 deka lisztet. Tepsibe kenjük, hogy szép, egyenletes vastagságú legyen. Gyümölccsel, cseresznyével, megggyel, apróra vágott barackkal „pötyögtetjük” meg. Apróra vágott dióval meghintjük. Lassan, egyenletes tűznél sütjük. HAMIS HAJAS 30 deka lisztet, 25 deka margarint, 2 dl tejfölt összegyúrunk, s reggelig állni hagyjuk. Reggel kiszaggatjuk, lekvárral ízesítjük. Sütés után porcukorba mártjuk. Ezt a rovatot a fővárosi tanács Vas utcai Csecsemő és Gyermekgondozónőképző iskolájának hallgatói állították össze. CSÚSZTATOTT PALACSINTA három tojásból, 25 deka lisztből, félliter tejből két deka élesztővel palacsintatésztát készítünk. Egy oldalán sütjük, egymásra csúsztatjuk egy tűzálló tálban. Vaníliás cukorral minden sort megszórunk. Végül sütőbe tesszük és átsütjük. Eper, vagy barackjammal tálaljuk. KEVERT LINZER 15 deka zsírt vagy margarint, 15 deka cukorral elkeverünk egyenként hozzáadott 6 egész tojással, 1 csomag vaníliás