Szabad Kapacitás, 1995 (7. évfolyam, 3-11. szám)
1995 / 3. szám
Alapítva 1989 novemberében VII. évfolyam 1995 március A Magyar Polgári Párt időszakos kiadványa 1989 - 1994 Ha vissza kívánunk tekinteni az 1989 előtti állapotokra és össze kívánjuk hasonlítani a mai helyzettel, akkor véleményem szerint a dolgot két részre kell bontani. Az egyik nagyon rövid, ez csupán az 1989 november 17-től számított néhány hónapot jelenti, amikor megszűnt a kommunista párt vezető szerepe, megszületett a társulási törvény, a választási törvény, megszűnt a sajtófelügyelet (cenzúra), lehetővé vált az utazás és a magánvállalkozás. Az 1989 novembere előtti állapotot csak ezzel az új helyzettel lehet összehasonlítani, ugyanis ez adta meg a változás lehetőségét a korábbi állapottal szemben. Vagyis az első szabad választások előtt kialakult jogi állapot csupán azt jelentette, hogy a társadalom állapota szabadon kifejeződhet és megnyilvánulhat. Világosan látni kell, hogy 1990 elején teljesen kialakulatlan volt a civil társadalom, elenyésző volt a magántőke jelenléte, szocialista volt a jogrend szinte teljes egésze, alapvető törvények hiányoztak, nem volt piacgazdaság, szó sem volt önkormányzatokról, nem volt semmiféle politikai tapasztalat. Teljes volt viszont a változtatás lehetősége és ez a lehetőség a mai napig adott. Ez az, amit a kommentárok nagy többsége nem hangsúlyoz az 1989 előtti és a mai helyzet összehasonlításakor, s ez az, ami alapvető szemléleti hibának tekinthető a mai helyzet értékelésekor. Világosan kell tehát látni, hogy 1990 tavasza óta a posztkommunista országokban folyamatosan adott a helyzet változtatásának lehetősége, nincs mód egy-egy adott politikai csoportosulás hatalmának bebetonozására, ellenkezőleg: a választópolgárok igen nagy gyakorisággal hoznak létre Szlovákiában olyan helyzetet, amikor minden változik. Ha tehát valaki azt állítja, hogy 1989 és a mai helyzet közt csupán a hatalomgyakorlás módozatai közt van különbség, akkor erről az alapvető különbségről feledkezik meg. A szabad véleménynyilvánítás és a szabad választás lehetősége ugyanakkor lehetővé teszi a lakossági érdekek megnyilvánulását és ilyen körülmények közt nem szabad azon csodálkozni, hogy a választások eredményei és az ebből fakadó problémák hátráltatják az elképzelt ideális fejlődést. A szlovákiai társadalom állapota ilyen, ám erről nem az 1989-es rendszerváltás tehet. Az csupán lehetővé tette annak megnyilvánulását a maga nyers valóságában, azonban nem felelős annak tartalmáért. Azért az 1938-tól 1989-ig tartó deformált társadalmi fejlődés a felelős. Ha tehát a mai helyzetet kívánjuk értékelni, akkor fel kell vázolnunk azt az állapotot, mely a változás lehetőségének megteremtésekor volt adott. Tehát: nem létezett magántulajdon, kialakult politikai struktúra, piacgazdasági viszonyok, önkormányzati struktúra, stb. Kétségtelen, hogy az elmúlt négy évben e területeken nagy előrehaladást könyvelhettünk el, hiszen immár a második önkormányzati választásokat tudhatjuk magunk mögött, ha lassan is, de folytatódik a privatizáció, ha részlegesen is, de létezik a piacgazdaság, ha lassan is, de folyik a jogrendszer átalakítása, ha vontatottan is, de folyik a gazdaság struktúraátalakítása és közeledünk a nyugati államok állapotához. Mindez természetesen roppant kevés, ha azzal hasonlítjuk össze, amit a hasonló pozícióból induló Csehország ért el, s ilyen értelemben az összehasonlítás második része csalódást kell hogy okozzon. Sajnos azonban ilyen Szlovákia társadalmi állapota. A kérdés ebben a helyzetben úgy tehető fel, hogy mikor várható változás a ma tapasztalható politikai instabilitásban, amikor négy év alatt hat kormány váltotta magát, korlátozzák a piaci viszonyokat és a lakosok több mint fele szélsőjobboldali és szélsőbaloldali pártokra szavazott. A válasz rövid lehet: akkor lesz változás, ha a lakosság gazdasági és politikai tapasztalatokra tesz szert. A gazdasági tapasztalatokhoz vagyon kell, vagyis folytatni kell a privatizációt. A politikai tapasztalatokhoz pedig a gazdasági tapasztalatokon kívül egy dolog kell: idő. Ha ezek következtében megváltozik a jelenlegi társadalom gazdasági és szociális struktúrája, akkor a változás lehetőségével élve megváltozhat Szlovákia állapota, s akkor a demokrácia lehetősége által egy szimpatikus Szlovákia képét láthatjuk majd. Ez azonban ma még csak távoli lehetőség. A lehetőségek egyik tulajdonsága pedig az, hogy el is lehet azokat puskázni. Rajtunk is múlik ennek elkerülése. Ha tehát össze kívánom hasonlítani 1989-et 1994-el, akkor saját szemszögemből annyit mondhatok: 1989-ben apátiánk oka a rendszer lehetett, ma viszont csak a helyzet és saját magunk. Ez pedig egyéni szempontból lényeges előrelépés, hiszen egyéni lehetőséget nyújt az apátia és a rosszkedv leküzdésére. Gyurovszky László