Szabad Magyarság, 1945 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1945-01-01 / 1. szám
te * r \ \Vo/ Jfes* A negyedik évfolyam elé A Szabad Magyarság a magyar nép legsúlyosabb és történtének legtragikusabb napjaiban kezdi meg negyedik évfolyamát. A magyar urak árulása az országot háttérré változtatta; szenvedés és pusztulás kísért mindenütt, falvak és városok szétrombolt uccáin, a hallgató magyar tannyak megviselt falai között. E mérhetetlen rontás és rombolásnál csak a magyar nép erkölcsi vesztesége súlyosabb. Fasiszta urai kezét-lábát megkötözve kiszolgáltatták a németeknek s ma a világ és önmaga szégyenére az a magyar a német nácik utolsó szövetségese, amely négy évszázadon át küzdött létéért és fenmaradásáért éppen a németség ellen. A magyar történelem e fekete éjszakájának azonban van egy világító reménysugara is. Az a tény, hogy a Vörös Hadsereg elfoglalta, felszabadította az ország nagy részét, az osztrák-magyar határ felé tart s talán már csak napok kérdése, hogy sokat szenvedett Budapestünk is felszabadul. Evvel a ténnyel a huszonöt esztendőn át tervszerűen koldussá, rabbá és tehetetlenné formált magyar nép újból visszanyeri szabadságát; elcsigázva, elvérezve és el nem követett tettek felelősségével terhelve bár, helyet foglalhat a szabad népek sorában és maga veheti kezébe sorsának irányítását. A Szabad Magyarság három esztendős fennállása alatt szüntelenül ezt a célt tartotta szem előtt, ennek kivívására igyekezett buzdítani, összefogni a külföld haladó magyar erőit. Ennek jegyében szólított fel mindenkit indulásakor, —harmadéve— Károlyi Mihály zászalaja alatti tömörülésre. Ezért sürgette két esztendeje a Szabad Magyar Tanács megalakítását s ezért intett figyelmeztetőleg most egy esztendeje, amikor a háború végső periódusába érkezett el, a haladó külföldi magyarság összefogására. Be kell vallanunk, hogy sok reményünkben csalódtunk. Bár tisztában voltunk a nehéz hazai viszonyokkal, tudtuk mily tehetetlenségben vergődik a magyar nép, mégis reménykedtünk, hogy talán elkeseredése felkeléssé változik és kiszakítja maga valamint országa sorsát a németekhez húzó urai kezéből. Ez azonban, sajnos, nem következett be. Most a Vörös Hadsereg bevonulása adja meg a magyar nép számára mind ezt a lehetőséget. Ha a Szabad Magyarság három esztendőn át mindent megtett, hogy a magyar nép antifasiszta ellenállását, urai és a németek elleni harcát, buzdítsa, itt külföldön ismertesse és értékelje, úgy a negyedik évfolyam megindulásától kezdve mindent el kell követnünk, hogy a magyar népet abban a feladatban támogassk, amelyet a most létrejött magyarországi 1