Szabad Művészet, 1951 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
és jelentőségűvé a tapasztalatcsere, a szocializmus útján járók kölcsönös segítése. Miután a Szovjet Hadsereg a mi fasiszta államgépezetünkhöz hasonlóan szétzúzta a szomszéd országokban is a burzsoá uralmat, mind több alkalmunk volt megismerni a csehek, szlovákok, románok, lengyelek, bulgárok életét, művészetét. Most látjuk csak, mennyi gazdag élménytől fosztott meg bennünket az urak kultúrpolitikája, amikor megakadályozta a Kárpát-medencében élő népeknél egymás megismerését. A mesterségesen tenyésztett uszító sovinizmus a környező kis népek nemzeti értékeinek lebecsülésére nevelte a közvéleményt, a kizsákmányolók osztályérdekeinek megfelelően minden megértésre való törekvést már eleve hatálytalanítani igyekezett. Pedig már az eddigi tájékozódásaink is azt bizonyítják, hogy szomszédaink tanulmányozásával a magunk dolgát is alaposabban tekinthetjük át; nemcsak a történelmi hasonlóságok, de az esetleges különbségek is magyarázatul szolgálnak saját problematikus ügyeinkben. Frontszakaszunkat annál szilárdabbá tesszük, minél egységesebbé kovácsolódnak népeink, politikai és erkölcsi tekintetben. A munkásosztály élcsapatának világnézete biztosíték arra, hogy múltunk, jelenünk és jövőnk alapvető kérdéseiben azonos módszerek és szempontok alkalmazásával foglalunk állást. Fejlődésünk egyezéseit szövetségünk erősítésére fordíthatjuk, hiszen a közös sors közös elhatározásokra késztet. A művészet terén ez azt jelenti, hogy tanuljunk egymás teljesítményeiből, elemezzük ki együttesen a sikerek és tévedések okait, ismerjük meg kölcsönösen azt a társadalmat, amelyet a művek tükröztek és tükröznek. A baráti kapcsolatok kimélyítése a népi demokráciákkal sokat segíthet a szocialista kultúra megteremtésében. Támogatásul felhasználhatjuk a szövetséges nemzetek haladó hagyományait is. A Román Népköztársaság művészeti kiállításának a múltra vonatkozó anyaga például szintén több eszméltető párhuzamot mutatott a magyar műtörténelemmel, de ezt tapasztalhattuk 1950 tavaszán a csehszlovák tárlaton is, s ez olvasható ki a bulgár és lengyel kézikönyvekből. Európának ezen a felén a XIX. században a gazdasági-társadalmi fejlődés számos hasonló vonást mutat. A polgári forradalmak sikertelenségei, a kapitalizmus kibontakozásának elkésése, a munkások viszonylag kis száma az összlakossághoz viszonyítva, a szegényparasztság elképzelhetetlen nyomorúsága következtében a művészetnek is más szerep jutott, mint a fejlettebb tőkés országokban. A művészet itt szószólója kellett legyen a nemzeti öntudat megerősödésének a nyugati kizsákmányolókkal egy húron pendülő monarchikus önkényuralom ellen. Le kellett leplezze a burzsoázia kezességét a feudális szerkezetű nagybirtokos réteg iránt. Lenin 1913-ban ezt írta: „Magyarország, mint ismeretes, legközelebb áll Oroszországhoz, nemcsak földrajzilag, hanem a reakciós földesurak mindenhatósága tekintetében is, akik óriási mennyiségű földet tartottak meg maguknak a középkorból.“ Ez a kép nagyjából ráillik a legtöbb népi demokratikus ország AMAN THEODOR (1831-1891): Cigánylány (Olajfestmény)