Szabad száj, 1946 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1946-06-29 / 2. szám

Minden közéleti férfi annyit veszít súlyából, amennyit az általa rossz néven vett vicc súlya nyom wm muMWi m m i bh«imii»ii ......... «■ ni««.------- -- -----»»m n «.n « «n .............. -ni ..........—mu mi ii ........................................................................... itt ti l■lml i -innmmiii iirmn—111 m i­i 11 i —i-------rtmrr-- nr-rnnw PARRA­GI ÚN­FI (A „Szabad Száj“ eredeti vezércikke) Írta: It éra / *Játssof Őszintén szólva, nekem már rég gyanús ez a Par­­ragi úrfi. Már a náci uralom alatt se fért a bőrébe. Mialatt más fiatalemberek szép csendben, de halál­megvető bátorsággal titkos ellenállásról sugdolóztak a hónapos szobák rejtek­ mélyében, vagy merő félre­vezetésből behódoltak a nyilas banditáknak, Parragi úrfi gyávasága leplezése céljából a cikkek százait ontotta a hitlerizmus ellen és a szociális eszmék­ mellett. Most persze azt hiszi, hogy mert nem volt bátorsága hallgatni és naponta többször, is kockára tette életét és végül is egy kicsit elhurcolták, eh, Mauthausenba, ezzel már jogot szerzett ahhoz, hogy ma is elmondhassa véleményét. De hol volt Parragi úrfi, közvetlenül a felszaba­dulás után? •— kérdem én és joggal. Mialatt mások a német és nyilas hordák kikergetése után nyomban bátran kiállottak a demokratikus eszméik mellett, az­alatt ő,­elt, Mauthausenben üdült. Pedig az volt az igazán veszélyes idő, mert minden pillanatban az ember fejére hullhatott egy cserép a romház tetejé­ről. Itt az ideje, hogy nyíltan kimondjuk: Parragi úrfi reakciós. Mert ki a reakciós? Már Akiba elv­társ is megmondotta, hogy reakciós az, akinek más a véleménye, mint az enyém. Egyáltalában Parragi úrfiról eszembe jutnak Ana­­tole France bölcs szavai: — Az emberek a tehetséget bocsátják meg a leg­kevésbé. Nem veszik bajnak, ha a szereplők gyávák, vagy gonoszak és könnyedén elnézik a lélek alantas­ságát és a szív álnokságát. A középszerű emberek nyomban támaszt lelnek a körülöttük lévő közép­szerűeknél, kik magukat tisztelik bennük. A közön­séges ember dicsősége senkit se sért, sőt hízeleg az alrendűeknek. A tehetségben azonban van valami ki­hívás, amit megátalkodott gyűlölet és mélyreható rágalom büntet. Hogy mért jutott mindez az eszembe? Nem is tudom. Csak úgy eszembe jutott... ...vissza a szomszédba hurcolt javainkkal! A KIS RAVASZ Egy fiatal lány felkeresi a tudós rabbit, de csak az öreg szakállas templomszolgát találja. — Mit akarsz a rabbitól? — kérdi a minden lében kanál szolga. A lány pirulva feleli: — Lelkivígaszt szeretnék, mert nagy bűnt követtem el. Mit gondolsz, a rabbi megbocsátja a bűnt? Az öreg szolga fontoskodva simogatja a szak­állát, majd így szól: — Hm. Előbb látnom kellene a bűnjelet...­­ . — Remélem édesem, hogy lovagjaid mellett ,ez a kopasz tőzsdés csak autszájder lehet? — Ellenkezőleg, édesem, ő a favorit. — Hogy-hogy? — Keveset fizet. .. Ügetőversenyen PEST 1946., A férj vacsora után nagy patáliát csap az asszonynak. • — Hallatlan, hogy mi­lyen könnyelmű teremtés vagy. Azt hiszed, hogy lopom a pénzt? — De szivecském, hi­szen sosem költöm el az egész kesztpénzt. Ma este is maradt 3 billióm. — Hiszen éppen ez a könnyelműségb Áldozatkészség Az amerikai katonai misszió magyar osztályát a legképtelenebb kívánsá­gokkal ostromolják nap­hosszat. A napokban pél­dául jókiállású rozscipa­­képű fiatal letvény jelent­kezett, hogy szeretne be­lépni az amerikai idegen­légióba. A mosolygósan előzékeny­­ titkár szépen megmagyarázza, hogy olyan nincs. — Hát akkor a gyar­mati hadseregbe. — Sajnos, az sincs. Az Egyesült Államoknak csak honi hadserege van, de oda csak amerikai állam­polgárokat vesznek fel. A fiú gondolkozik, for­gatja a sapkáját, másik lábára áll. Tíz másod­­percnyi nehéz lelkitusa után kivágja a döntést: — Hát — ha másként nem megy, én hajlandó vagyok amerikai állam­polgár lenni... PEST, 194­6. Két kisnyilas beszél­get: — Jól megmondta végre a Szabad Nép annak a Parraginak. Azt írta róla, hogy út­­széli fráter, akit el kell távolítani a politikai életből. — Csakhogy rájöttek. Mi ezt már 1941-ben követeltük! Waff!/ Ismneáció a paisisltti életben PARASZTPÁRTI IFJAK ** MEGVERTEK 11 KOMMUNISTÁT (Saját tudósítónktól.) Eredmény 3:0, félidő 1:0 Az elmúlt szerdán érde­kes esemény színhelye volt az Üllői­ úti futball­­pálya. A Nemzeti Paraszt­­párt mérkőzött a Kom­munistapárttal. Az izgal­mas meccset a NP csapata nyerte meg, ami előrelát­ható volt. A futballban ugyanis minden poszt egyaránt fontos, már pe­dig az MKP tagjait min­dig csak a baloldali ak­ciókra képezték ki. Ezzel szemben a NP kiválóságai­­ hosszú ideig ügyeskedtek a középen, sőt a jobb­oldalon is... A Parasztpárt csapatá­nak főerőssége Veres Pé­ter centerhalf, aki jobbra is, balra is nagy ügyességgel irányít... Az Erdei—Darvas jobb­­szárny, szintén nag­y ér­, ték a csapatban. Jó volt még Kovács Imre, mint hátvéd... A védelemben kitűnt a NP néhány vidéki tagja, akik alapos munkát végeztek a rombolásban. Az MKP csapatában kiemelkedett Rajk László lendületes kirohanásaival, míg Révai József inkább a támadás­ban vette ki részét, jólle­het támadó akcióit nem vezette olyan lendülettel, mint legutóbb a Kisgazda­­párt jobbszárnya ellen. Általában a csapat nagy formában van, de t­­il hatóan nélkü­lözte főerősségét, a kül­földön lévő Rákosi Má­tyást. Hiányzott a kiváló centercsatár körültekintő és higgadt irányítása. A csapat már megszokta, hogy az észszerű akciók az ő elgondolásaiból in­dulnak ki. A revánsmérkőzés ide­jét nem tűzték ki, de el­határozták, hogy még a baloldali összefogás fennállása idején fogják lejátszani. Valószínűleg a jövő hé­­ten kerül sor rá. Régi balszélső. Történelmi arcképcsarnok Rónai Sándor * shinAÁL *| Irodalmi étlap Megírták a lapok, hogy módosabb vidéki gazdák meghívták a magyar iro­­dalomi jeleseit egy kis hízlalókúrával egybekö­tött nyaralásra. De tud­ják-e vidéken, mivel kell jóllakatni a pesti írókat? Mi történne például, ha finom, parnasszista köl­tőnek prózai krumpli­­­dpaprikást adnának ebéd­re vagy a mélyebb be­nyomásokra törekvő ex­presszionista regényírót impresszionista hangu­latú, látványos, de belül kukoricakásával töltött kuglóffal látnák jól? Ha­sonló balesetek elkerü­lésére a «Szabad Száj» elkészítette a Módosabb A Vidéki Gazdák útmutató­ját. I. Tamási Áron: boróka­leves. Fenyőlevél babér­főzelékkel. Hegyi levegő lekvárral. Hal­ina hali­nával. Szép Ernő: zöldborsó­­leves csipetkével és mo­sollyal. Egy kis spenót kérem szépen. Retekecske, mogyorócska, madárte­­jecske. Kaviárka. Kassák Lajos: egy mi­niszteri tanácsos ünnepi csemegéje 1946-ban vagy­is lebbencsleves penészes kenyérrel. Vörösbor kis­sé vízzel hígítva. Zilahy Lajos: tavaszi leves, nyári főzelék, téli köret. Két fogoly sok savanyúsággal. Zsolt Béla: sótet ér­vekkel körítve Veres­pecsenye pácban. Barát­füle kirántva. Rétestészta nyújtva. Papra­ morgó. Vésés Péter: kelvirág fajban. Televény hu­musszal. Früstökre egy nagy porció metélt, le­het dió nélkül is. Háy Gyula: császár­hús botránnyal. Szintén egy kis barát­ fiúe. Da­rázsfészek. Gábor Andor: Balszár­nyas regyleves, vese vesé­vel. Kacsa zaftosan ki­főzve,­­ sok szósszal. Gábor Antal Az adópengő mai árfolya­mát helyszűke miatt nem kö­zölhetjük. ITT KELL KEZDENI

Next