Szabad száj, 1947 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-04 / 1. szám

Karácsonyi szerencsétlenségek a SZABADSÁG címoldalán m K­IRIÉMI Sok a gázbaleset ^ Halálos közlekedési ^ Többezer házassági és ételmérgezés szerencsétlenség kötés országszerte APAI ÖRÖMÖK... — Na, Jean... Kihez hasonlít Ubulom? Családba nem ill a meimiké...?! Ezen a helyen a koalí­cióról gyakran esik szó. A koalíciónak­ szól ez a bűbájos virágszál is. Rei­cher Endre, a kitűnő fia­tal képviselő, hozta ma­gával a váci járás egyik községéből. A mai év tavaszán a községben nem tudták megalakítani a Nemzeti Bizottságot, mert a köz­ségen csak kisgazdapár­tiak laktak. A főjegyző sürgőősen összehivatta a Kisgazdapárt választmá­nyát. Elmondta az em­bereknek, hogy gyors be­avatkozásra van szükség, mert vagy van koalíció és akkor abban minden pártnak benne kell lenni, vagy nincs. Mivel pedig van, öt embert a Kisgaz­dapártból azonnal kisor­solt — Parasztpártnak. Az új „parasztpártiak“ először csóválták a fe­jüket, de később meg­nyugodtak. Sőt, a szabá­lyosság kedvéért ők is kisorsoltak maguk közül egy elnököt, így tartott ez már egy esztendeje. Egy szép na­­ p na­ pon azután beállított a főjegyzőhöz a kisorsolt elnök: — Még­sem járja — mondta —, hogy mindig minik legyünk a Paraszt­párt. Tessék most újból sorsolni, legyen öt új ember a Fárasztóért, mink meg,vissza­megyünk a Kisgazdapártba. Mert a fő, hogy a koalí­ciós kormányt támogatni kell, ez a lényeg, a forma mellékes. Erről jut eszembe a szállóigévé vált mondás: „Szeretném látni azt a kormányt, amelyet én ne támogatnék“. Az öniró­­niás vallomás Urba­­novszky szabadelvűpárti képviselőhöz fűződik. Hosszú képviselősége alatt végig támogatott minden kormányt. Ami­kor megbukott a Bánffy­­kormány, odakiáltották neki a Házban: Képviselő úr, megbukott ám a kor­mány! Urbanovszky nyugod­tan válaszolt: — Azért —a kormány csak lesz! Paff Milyen nagy némely politikusunk tudása? Két atléta beszélget a­­Fradi-pályán. — Látod ezt a futót? A cél előtt száz méterrel még egy vonalban volt a világbajnokkal. — Ne mondd! És milyen távon indult? —­ Száz méteren! ......­..........................­­............... Gáspár Antal naplója Boldog szabad szájai az egész világnál. BsnBssaMaaBS3BeB9seeMssB«EBas9BA WKHmnHHaaiMBaiaaBHH tségi sláger új szereplőkkel .Te kis ügyefogyott, ki­s szerencsemalac farkát sose fogod. Atyai el©áráét —• Meg­ ülod » kisfiamból híres politikus lesz, r-* Miből gondolod? i—.Egész nap fúr-farag. TOROK REZSŐ' ■ \j 6 í :¥ * UKSKI BARTER: Igaz-e Lépcsé* szomszéd, hogy megen Pestről gyülnek? ÖRZSI: Ne is kérdezze. Majdnem át­csábították az apjukomat. BARTER: Mi a tetű?? Ki, Sen*, Han­gya­n?? ÖRZSI: Lebortoerral akarta kényszerít­­teni egy pesti naccsága, hogy tegyen eleget a közóhajnak. BAKTER: Mongya et gyorsan Imp­oses szomszédi LEPCSES: Előre mjettera, hogy meg­akadálozzam a tízórai kapuzárást, amíg Orzsi a fájós lábával odaér a kőváriéi­hoz. Eccer csak elém sederfedik e’ fájn kisasszony, oszt odasúgja: „Ajjón meg csak, oszt vesse le a ruhát, de gyorsan, amíg nem gyón senkit“ BAKTÉR: Hogy a fene totállá fot oszt maga erre? LEPCSEI: Mondok: „Nézze lelkem, tizenöt fokot mondott be a rádijó, én illeti hidegbe bizony nem vetkőzök le.“ Aszongya: „Ne ellenkeggyen, mert min­­gyán süvök.“ Avval előkapott e’ nagy leborbert s avval akart rávenni az erő­szakra. Hát mit vót mit tenni, átölel­tem, megcsókútam s akkor gyűlt az Örzsim. ÖRZSI: De gyűltem ám. Olla is két pofonyt igazítottam annak a lili­om­­tipró fehérnépnek a­ fületövbre, hogy a leborbere húsz lépésre röpsit. Mondok: „Egye ki a pacolai penész a zúzádat, te mazna, az én­­ Jánosomba! nem eszelt. Persze ijettibe elfutott, akár a nyúl. BAKTER: No még illet! S azontúl mi újság Pesten? LEPCSEI: Megépült újra a lakihe­gyi rádi­ó-torony. ÖRZSI: Háromszáztizennégy méter magasba van a csücske. BAKTER: Hiről Mire kell az a nagy magasság? ÖRZSI: Hát hogy mikor az opera­énekesnek olyan magas hangot kornyi­­kálnak a mikrofongba, ne téveggyen él a hang. LEPCSEI: Odaát Csengén is vöt­eccet egy Wien opera-énekülés. A ba­­romdoktor lyánya a műkedvellő sza­badtéri előadásba eldanulta a szűz­­imáját. ÖRZSI: Pedig elöttevaló héten ke­­resztalték a harmadik gyerekit! LEPCSES: Annem lett véna baj. De olyan brcskanyitogató kornyikálással vitte föl a hangot, hogy kín­zót hall­gatni. Hát amint ég felé fordulva éne­kült, oszt akkorára tátotta a száját, hogy belefért vóna a győri budapesti alőbusz, eccer csak elröpűt fölötte e’ cinege madár s a homlokára ejtett e’ kis fehér pöttyöt. „Hinnye“ — szólalt meg kántor uram —, „az a cinege ért az énekhöz, de célozni nem tud.“ ÖRZSI: Oszt mehetnénk is aptya­ BAKTER: Ajjanak meg még egy ké­sén ny ég! Való igaz vóna, hogy új divat gyan s a pesti nők térgye megen nem lesz látható? ÖRZSI: Itt vóna az ideje! Nem vélet­lenül teremtette az Isten a szoknyát, hanem azér, hogy meg legyen az erköl­csi alap! LEPCSEI: Erről eszembe jut, hogy Ritkaszemű Papp Gyula eccer az ásó­val olyan szerencsétlenül vágott rá S­zehenyire, hogy tűbül lemetszette a farkát. Mikor osztán vásárra vitte, senki se akarta megvenni. „Farka nél­kül is tehény ez“ —biztatta az embere­ket Ritkaszemű, — „tizenkét liter tejet ád naponta!“ —­ „A tej rendbe vana“ — rázta fejét egy pápóczi gazda, —„de habselem bugyit mégse húzhatok rá, hogy eltakarjam az erkölcsi alapot! BAKTER: No csak még egyet: igaz vóna, hogy nevijóikba elhatározták a LEPCSES: Újévi ajándéknak szány­­nyák, a népek örömire. BAKTER: S akkor mindenki leteszi a fegyvert? LEPCSES: Hájjá, tuggya, az asz­­szonyfai búcsúba jedző úr elrendelte, hogy a legénység csak úgy mehet be a kocsmába, ha a kisbíró mindenkitől el­szedi a bicskát, meg a furkóst. Hát az a Bába Czodé Lajcsi összetűzött a kár­­mentő előtt Hettig élő Szabó Danival s úgy megtalálta rúgni az ural­altáji ré­szen, hogy a Dani olyan ártalmatlan lett a női táborral szemközt, mintha egy­maga másfél vagony amerikai Hersch­­ler csokoládét evett vóna. „Nem meg­­mentam“ — ordibált jedző úr, — „hogy a legénységet le kell szerelni??“ — „A leszerelés megtörtént“ — mente­­getődzött a kisbíró, — „de ki gondota van«, hogy a Lajcsi gyerek csizmája orrát­» atombomba van?“ — Ősz béke velünk, Istennek ajánlom. SZABAD SZÁJRA DURD­ULY RÚZS! Ss&felláS ................ Felelős saeerlie«».*St Király Dezső Felelős kiadó: Verebely Károly Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bajcsy-Zsiinszky-út 34. Telefon: 12S—S40* Kéziratokat, rajzokat nem őrzőnk meg és nem adunk vkss*. Hungária Hirlapnyomda Rt. Felelős nyomdavezető: dr Bródy László Előfizetési díj 1 hónapra 2 forint, negyed­évre 1 forint. Túlzásra hajlamos neodemokraták figyelmébe: »Csak örült elbizakodottság hitetheti el velünk, hogy a jövő nem ugyanúgy ítél majd rólunk, mint ahogy mi ítélünk a múltról.“ Benőn, «Ő! pedig értett valamelyest a gondolkozáshoz« Tiszta reakció! .—■ Hinny® a nemjóját! .— Hát a parasztok?... Demokrata: Igaz, ma. Az egész sajtó, élén a munkásság legrégibb ki­próbált harcosával, a Népszavával, felháboro­­dással kommentálta, hogy a nyilas propaganda­­vezért tüntetők követelé­sére szabadlábra helyez­ték, csupán a Szabadság és a Szabad Nép hallga­tott az ügyről. Ez azon­ban kétségkívül feledé­­kenységből történt, mert senki se tételezheti fel, hogy kitűnő laptársaink helyeselnék kis- és nagy­­nyjasok kiszabadítását a börtönből. A három új költészet, muzsika és szívderítő, nemes humor Babay Jóska, Buday Dénes és Balassa János ragyogó produkciója az irodalmi patinájú Cen­rdi-kávéh­áz szaldójában. Művészi, szó­rakoztató és egészen új­szerű a műsoruk, igazi békebeli párizsi hangula­tot varázsolnak a néző­térre. Üdítő oázis a szok­ványos pesti dizőzlokálok között. Az intim hatású helyiség falait Vass mes­ter briliáns karikatúrái díszítik. Haragos: ön igazság­talan a magyar Közlöny­­nyel szemben Kitűnő lap­társunk készen kapja az anyagot a hatóságoktól és nem változtathat a szöve­gen. Hogy a hatóságok mért nem szövegezik vilá­gosan a rendeleteket, hol­ott értelmesen sokkal könnyebb írni, mint za­varosan? Na, látja kérem. Hát éppen azért. Olvasóinkhoz. Megiha­­tottan köszönjük a gar­madával érkező, kedves újévi üdvözleteket. Nem tudunk mindenkinek kü­lön válaszolni, azért ez­úton viszonozzuk a jó­kívánságokat. Igyekezni fogunk továbbra is sok vidámsággal meghálálni a jóleső ragaszkodást. Dr G. S. Mi is észrevet­tük, hogy különböző la­pokban találkozunk öt­leteinkkel. Még az álta­lunk meghonosított ro­­vateleneket is átvették, de eszünkben sincs tilta­kozni. Egyrészt, a dolog lehet véletlen is, más­részt pedig már kifejtet­tük, hogy véleményünk szerint a humorista leg­nagyobb sikere az, ha ötleteit nemcsak olvas­sák — de írják is... Üdv.­­— V. Miklós: Igaza van és köszönjük a tárgyila­gos megjegyzést. Még jobban fogunk ügyelni. Üdv. Dr K. E. — B. Gyu­la. — Sz. L.: Nem felel­nek meg. — Zs. M. A beküldött rendeletet fel­használjuk, hiába a jó öreg Közlöny, a humor kifogyhatatlan kincses­háza. Üdv. A. Éva: Nagyon köszönjük, al­kalmilag felhasználjuk. Szívesen várunk továb­biakat. _«_ «« «« «« «« «« «« «««« «««_ «« «««« «« «« ««« A MAGYAR DOHÁNYJÖVEDÉK GYÁRTMÁNYAI KÜLÖNLEGESEK ÉS ÍZLETESEK, ÚJÉVKOR IS MÁS ALKALMAKKOR IS A LEGSZ­ÍVESEBBEN FOGADOTT AJÁNDÉKOK Marapós rice Jaj, mégha rapt­aid —» Végre megvan a fogsorom!

Next