Szabad száj, 1950 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1950-01-05 / 1. szám

—­ Nem baj, ha baj van ! Barátom, Jenő, hetven­éves és imád nyafogni. Amikor legu­óbb talál­koztam vele, szintén sírt. — Ez borzalmas. Ezt aztán már nem lehet ki­bírni! — zokogta — Mi a baj? — igye­keztem tisztázni a tényál­lást. — A lányom. És a vém. És mindenki. Iszo­nyú ez. — Hát bizony — igye­keztem részvétet szinlez­­ni. — Nagy baj az, ha az embernek lánya van. Jenő dühösen legyint tét : — Dehogy baj. — Hát akkor? — Képzeld el, minden­nap ná­nk ebédelek és legtöbbször ott is szok­tam uzsonnázni. Új ház­tar­ási alka mázoktat vet­tek fel és fülem hal­álára, ezt mondja nekem a lány: — Az öregúrnak csak a már egyszer kifőzött zaccból szabad kávét csi­nálni. Ez a parancs. — Forogni kezdet velem a világ. — Hát ezt érdemeltem én, mint apa, aki minde­nemet feláldoztam ezért a tányért. Ők megisszák a jó kávét és a zacc az enyém. Hát mit szólsz? Nem tudtam szóhoz jutni. Véletlenül ismertem Jenő lánya , a férjé­ is, tudtam róluk, hogy még idegeneknek is odaadják az ingüket, de ha már nincs ingük, hát szerez­nek egyet és azt adják oda. Csodálkoztam. Másnap találkoz­om a vejjel. Véletlenül Gyulá­nak hívják. — Ha­lom, záróból csi­­ná­lok kávét az én Jenő barátomnak. Ronda do­log. Gyula nevetett: — Már három éve így van ez. Rossz a szíve a kis öregnek és az orvos meg illatja a babkávét. Mindenki tudja a ház­ban, hogy csak zaccbó! szabad kávét főzni neki, mert az nem árt. És imádja Ha véletlenül el­! Milyen igaza van! «­ n «A briglit a legtöbb 5 . helyen csak azért esi- i ■ nál­ák, hogy legyen és J » azért eszik, hogy fogy- ■ (Balogh páter) 5 se főzetet kap, panasz­kodik, hogy rossz volt. Vigyázunk rá. Ez baj? Alig vártam, hogy újra találkozzak Jenőmmel. E mondtam neki a vejé­­vel folytatott beszélgeté­semet, min nyomozásom eredményét. Jenő nagyon szomorú lett. — öregem, már sokat szidtak téged hől­em, de én mindig igye­keztelek megvédeni. Az emberek általában gonosznak tar­tanak, hogy tudd. Az em­bernek, vagyis nekem jólesik néha egy kicsi panaszkodni. Elvégre sír­ni csak szabad az ember­nek. Hát tehetek én arról, hogy nincs semmi bajom, hogy a családom jól bánik velem, hogy ilyen öreg létemre dol­gozni tudok és megélek a fizetésemből? Mit tudod e, azzal a buta kis fejed­del, milyen jól esik az embernek jól kipanasz­kodni magát! De veled aztán nem fogok szobá­él­ni többé, te kétszínű, aljas frátert Irigyled tő­lem azt a kis sírás is’ Pfujl Szegyesd magad! Királyhegyi Pál Onfimista virágkereskedő /IL ■m r­TlTlTflfffíílk­i Hogy­ Budapesten néni fen sötét utca­ b­og­erünk, apafej, itt lassan kint mindenre fény derül. Egy nőversenyző képviseli a magyar színeket­­ a moszkvai sakkversenyen. - Sarl­esi kislány van a világon...?­ — Tudod, úgy kezdődött a d­olog, hogy minden este magával vitte a mackót az ágyba... ______________________'$•**’*$_________________________ Szsibor vágyai­, de fájok a szenátus tagjainak... — Segítség! Már az én fáklyámat is gyújtogatásra használják fel! Helyzetkép a fotó utolsó fordulójéról —­ Te jó Isten, mi van itt? — Semmi különös, csak minden a feje­jére állt. Az, hogy a karácsony­fáról­ a vendégek lopják a szaloncukrot, de a papírt úgy hagyják a selyemzsi­­nóron, mintha volna ben­ne és így újév felé tizet is kibont az ember, amíg la.­já t­egye, amelyik nem üres. Ez azonban még a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy némely helyeken m­rga a házigazda a főcsó­ró és amikor azt mondja, parancsolj, előre röhög már a vendégen, mert na­gyon jól tudja, hogy mind üres és mét? ő mondja ma­gánkívül, hogy látod, ilyen vendégei vannak az em­bernek. Po­pa Pál karácsonyi szalonkavadász. aiaainin Haeaaitima M­ért nem üt a bolond óra? — Miért vagy olyan ideges, Malvinkám? — Ne is kérdezd. Ala­posan felhúzott valaki. m Mai számunkban ismét rajzos feladatot közlünk, de a megfejtését nem kell beküldeni. Hathetes rejt­vény versenyünk tartama alatt heti jutalmakat nem adunk. Olvasóink elnézését kérjük, hogy a költözködés zűrzavarában két er­ed­­ményhirdetést felcseréltünk. Most adjuk a „Gedeon és a narancshéj megfejtését és nyerteseit. A megfejtés: — Megnéztem a villanyórát! Jutalmat kapnak: Kovács Katalin, Békéscsaba, VI., Kálvin­ u. 36. (fényképezőgép), Hamar Viktor, Sashalom, Szabadság­ útja 1. (önborotvakészülék), Halász Géza Bp., Sztoczek­ u. 19. (fayence hamuta­rtó). Szilveszterkor el lehet hinni... — Higyye el nekem Micike, amit mondok, ezt soha­sem szoktam kormolni. _ ***** *-*r*<Fjrj'£’£'*S/r*r *m*. . - Elvek embere — Professzor úr, a kedves felesége szilveszterre egy kis babával ajándékozta meg. — Már karácsonykor megmondtam, hogy nem fo­gadok el ajándékot. Vigye vissza ! !&&BEIS új esszendőt? ! - PROFIT NEUJAHR! aaB&BBaaaaaaBBBBBaaasBSBBssaflBBasBaai Még jó, hogy a poén Mel­nesis lehte­te... „12.000 részvevője volt eddig az üzem- céllövő versenyeknek.“ — Rémes, ez a Brc.no-duc edzéseit!... mindig tartja az Mielőtt tragédiámat el­mesélném, előre kel bo­csá­tanom, minidig nagy rajongója voltam a köny­­nyed, bohókás­­ónodasok­nak. Az ember munka után hazament, kinyitotta a rádiót, kénye mesett el­­helyezkedett és egész este röhögött azon, hogy vala­kinek pont éjjel féltizen­­kettőkor van kedve még gyorsan felszaladni az égbe és lehozni pár csilla­­got, vagy pedig a tenyerén hordani a hölgyet és úgy lesni parancsszavát, ami nem mindig kel­emes, de feltétlenül pénzbe kerül. Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, beütött a HALIHÓ. Egymásután több dalban jelentkezett és én most szégyen,pírtó égő arccal férfiasan bevallom, nem tudom mit jelent ez szó: HALIHÓ. Akármit csináltam, akárhogy ele­­meztem, nem tudtam rá­jönni, mit jelent. Vegyük például az első dalt: Három aranyásó ment a hegyek közt a vizezés­­e . HALIHÓ az aranyért ... Ez eddig érthető. A három aranyásó men, a vízesés felé, a HALIHÓ pedig nem ment az arany,­ért. A HALIHÓ tehát szin­tén aranyásó, aki sehogy sem akar a vízesés felé menni. Ö röglön az arany,­ért megy. Már kezdtem megnyugodni, amikor egy­szer csak azt hallom, hogy aszongya. Zökken a szekér, a biv­­y búsan megáll... utána pedig pár sorral, hogy: Rádgondook HALIHÓ... hát kiérem, k­re szokott egy átlagférfi gondolni, miközben a bivaly búsan megáll? Világos, hogy ki­zárólag nőre. Tehát a EZÉRT NEM ADUNK ■ OKOT A MÉREGRE! ■ *A­ jó humor üdítő ital, ■ — a rossz vicc: méreg". ■ (A­ Tolstoj) 2 HALIHÓ nem aranyásó, hanem nő. De az is lehet, hogy két HALIHÓ van. Ezt az elméletet igazolta a harmadik d­al amely így kezdődik: Vígan él a favágó ... stb. Ebben a dalban már úgy szerepel, hogy HA­LI­­HALIHÓ. Ezt már csak úgy tu­dom elképzelni, hogy az aranyásó HALIHÓ frigyre lépett a bivalyos HALIHÓ- val és addig zökkent a szekér, amíg megszületett ennek a frigynek gyű­­miör­se, a kis HA­L­­HALIHÓ, akinek gyenge volt a tüdeje és ezért es­­kü­dték a hegyekbe a favágók közé. Szóval a HALTHÓK egy családot képeznek. Végre megoldottam a rejtélyt. Most azt olvasom, hogy ezt a népszerű Halihó-csa­­ládot kiirtják. Ha nem is nagy kér érte, az új évben mégis fel fogunk néha tárc közben sóhajtani. Hol van a tavalyi Hali­­hó?! (Várnai)

Next