Szabad Szó - La Libre Parole, 1937 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-02 / 1. szám

1937 ­aninaszágba csábítják « földmunkára », de sarum azután erőszakkal Spanyolországba mulatják őket (5)». Vagy arról beszéljünk ta­lán, hogy levonte oktatók puhította Rajniss­­­fickiknak mennyi pengő napidíjat ígérnek, ha « « fehér mórok » lealázó szerepében vál­lalkoznak a szabadság hóhér küldetésre? Ennyit a « vörös zsoldosság » legendájáról. Most hadd lássuk, mennyivel ellenállóbb füg­­gtelenségek idevágó tört­éne­lem b­úvárkodá­sa. Német maszlag és török áfium tegnap, vörös filmm ma, állapítják meg a rezsim egykázra­­hfurgolt sajtójának prímásai. Német maszlag­­és török áfium? Igen. Michelet-vel, a múlt század nagy francia történetírójával ismétel­hetjük: « Mi nyújtott biztonságot Németor­szágnak? Nyilván az a védőfal, amit számára Magyarország élő fala jelentett, mely két ízben is — a tatár és a török ellen — megóvta a kereszténységet. Különös ország, ahol min­denki igazságosnak és magától érthetetlenek tartotta, hogy a harcmezőn haljon meg, mint Vödör... » S itt joggal csodálkozhatunk, hogy függ ellenség­ek agyonhallgatják a magyar­­gyilkos német maszlag legszörnyűbb aratását, a világháborút és bölcs óvatossággal véka alá rejlik­, hogy a Reichsführer spanyol kalandja jócskán szedi az áldozatokat a becsapott, ha­lálból h­arcolt magyarból­ lett-fehér-mórok, a leventékből lett Franco-janicsárok soraiból is­­ .A nyugati civilizáció és a kereszténység védelme a vörös veszedelem ellen » — régi jelige a francoü­gynökök újjá átmázolt ha­­lc cégérén. Ezzel hitegették valaha a napó­leoni seregek ellen ugyancsak « önkéntes »,­­alopon talpraállított kisnemesi bandérium­o­kat, ezzel küldték legutóbb a nagy vágóhíd­ra a magyar munkás- és paraszttömegeket «« a cári önkényuralom és Kutyaszerbia ellen » és ezzel igazolták a m­uszka-, majd a román­­vezetést azok, akik mindig idegen érdekek védőpajzsa mögé bújva mentették korlátlan népkiszipolyozásuk « ezeréves jogát ». Mert ne tévedjünk: a sokat emelgetett « Nyugat » — konstruktiv népfenntartóink értelmezése­kén­t a Lajtánál kezdődött és a Rajna in­nenső partjánál végződött. GERMANIA dik­­■álta mindenkor a magyar népsors törvényei , m­i még sokkal bűnösebb kiszolgáltatottság­ A*71. az örök-Germánia vétót nem ttérő pa-r­­ancsának van alávetve az a magyar nép, mely eddig még nem jutott túl NÉGY nagy­­vindlú, de elvetélt kísérleten, hogy szabad­ságát kivini önkezébe vegye sorsa irányítá­sát (a Dózsa-féle parasztháború, a kuruc fel­kelés, 48 és a Kornmah). Az idők jele mégis, hogy függetlenségek vezércikket szenteltek a magyar milícia kér­désének. Fékeveszett dühükben még csak aut se vették számításba, hogy ez a támadás — visszájár, fordulva — nagyszerű ingyen­­reklám a magyar milíciának. Hogy tetté edzheti nem egy magyar dolgozó kikívánko­­zását a világszabadság madridi frontjára. Mert fájt nekik, nagyon fájt, hogy két teljes magyar század harcol Madrid alatt ugyan­azért az ideálért, mely a Világos utáni ma­gyar emigráció legjobbjait késztette arra, hogy fegyverrel kezükben a veszélyeztetett szabadság különböző arcvonalaira siessenek. Igen, a spanyol frontokon küzdő magyar milicisták hű folytatói és felelevenítői a ma­gyar szabadságharcosok elévülhetetlen hagyo­mányainak. S amikor páratlan hősiességgel szállnak szembe az ellenséggel, tudják, hogy: «... nemcsak a spanyol nép szabadságáért, de egyben Magyarország feltámadásáért, egy de­mokratikus, boldogabb magyar jövőért is harcolnak » s hogy « a csapás, ism­ely Francot éri, Hitler, Mus­solini és Horthy véres dikta­túráját is sújtja (6). » (5) Szabad Szó, 1936 dec. 26, a RÚNA je­lentései alapján. (6) L. Figyelő cikkét a Sz. Sz. 1936 dec. 26-i számában. Újévi ütemet A francia karácsony emelkedett hangulat­ban zajlott le az idén: a mulatóhelyeken egy­más hegyén-hátán emberek, és bőven folyt a szegény­ ember pezsgője, a « mousseux ». Első jele a messiásként várt « reprise »-nek, a gazdasági válság mélypontjából való kiká­­szolódásnak — ahogyan egyes baloldali la­pok beállítják ? Vagy csak tudatos menekülés a gondterhes jövő fantomja elől — ahogy a reakció egyes szóvivői kezelik ?... Akárhogyan is, a karácsonyi jelekből ítél­ve nagy lesz a vigasság újév napján, melyet a franciák « második réveillon »-nak nevez­nek. Hasonló tünetnek kell megmutatkoznia az emigrációs magyarság köreiben is. Bár itt más lesz a « vigasság » értelme. A Panthéon­­téri Mairie-ben, a Roubaix­, Lyonban és má­sutt nagyszámban összegyűlő magyarok szo­lidaritásukat nyilvánítják soraikból kiszakadt testvéreikkel, akik a spanyol demokrácia és a világszabadság nagy ügyéért fogtak fegyvert. És egyben megünneplik nagy győzelmüket a sajtó frontján, mert az új SZABAD SZÓ az ő áldozatkészségük és fáradhatatlan munká­juk gyümölcse. Az új formájú lappal az emig­rációban élő minden szabadságszerető és de­mokratikus gondolkozású magyar — poli­tikai hovatartozandóságára való tekintet nél­kül — az új kultúra, meggyőző szavát az ér­lelődő boldogabb korszak szuggesztív ígére­tét kapja. Senkinek nincs jogában elzárkóznia a Sza­bad Szó elől ! Akikben mégoly halványan dereng is a magyar szabadsághagyományok emléke, azoknak is olvasóink széles táborában a helyük. Olvassátok, terjesszétek, támogassá­tok továbbra is lapotokat! Gyűjtsetek előfi­zetőket, szerezzetek hirdetőket, létesítsetek sajtóalapot! Tudósítsátok rendszeresen a la­­pos helyzetetekről s az eseményekről, melyek­nek szemtanúi vagytok! Vigye ki a hétvégi posta minden magyarlakta helyre az új idők magyar igéjét, hogy valóra váljon kiadott jelszavunk: MINDEN FRANCIAORSZÁGI ÉS BELGIUMI MAGYAR ASZTALÁN OTT LEGYEN A SZABAD SZÓ! Előfizetési szelvény Alulírott kötelezem magam a Szabad Szó előfizetésére (1 évre 48.—, félévre 25.—, negyedévre 13.— francia frank­­) 1937 ________________________________-től és a lapért járó összeget (postautalványon vagy a csekkszámlául )a lap kiadóhivatalá­nak: Bellemin, 177, rue Marcadet, Paris-18e eljuttatom. Név: ..................................................... Helység: ............................................. Département: ..................................... Ucca, házszám: ................................ *) Kérjük a nem megfelelő jelzést törölni Kivágni és eljuttatni a Szabad Szó administrációjának címére. Egy párisi magyar nő öngyilkos lett Megrendítő halálhírt kell közölnünk olva­sóinkkal: Suta Ilona, Faragó elvtárs felesége, 42 éves, tíz év óta súlyos beteg, december 25- én karácsony napján délelőtt 10 órakor leve­tette magát az 5. emeletről és szörnyethalt. Faragó elvtársunknak és az elhunyt hozzá­tartozóinak ezúton­­tolmácsoljuk őszinte rész­vétünket. RESTAURANT Mesanovits 23, me Moreau. Metro: Bastille. SZABAD SZÓ 1936 bérharcainak mérlege Az új év küszöbén, ha jóslásokba nem is bocsátkozunk, nagy általánosságban egyenle­get vonhatunk az elmúlt hat hónap gazda­sági küzdelmeiből. 1936 második fele a harc jegyében indult, mikor a francia munkásság és vele karöltve a bevándorolt munkások, megsokalva a ka­pitalista kizsákmányolás « túlkapásait », a sztrájk fegyveréhez folyamodtak, hogy meg­védjék és feljavítsák életnívójukat. Az országos tömegmegmozdulás nyomása alatt a Blum-kormány kénytelen volt kor­mányzását a szociális törvények életbelépte­tésével kezdeni, így született meg a szervez­kedési szabadság törvényes elismerése, kol­lektív szerződés, fizetett szabadság, 40­ órás munkahét, a tavasi szül­kségrend­eletek leépí­tése. Ezeket az előnyöket vívta ki a mun­kásosztály, melyeket nem szabad lekicsinyel­nünk még akkor sem, ha emellett a Bluro­­kormány többízben gyengeségének tanújelét adta. A szociális törvények hatását legjobban a gazdasági index-számok emelkedése igazolta. Ezek a számok október hóban 36%-kal ha­ladták meg a szeptember havi indexet. Azon­ban nem szabad azt, hinnünk, hogy ezután majd hirtelen, nagyarányú fellendülés fog következni. A kapitalizmus haladásának vo­nalán lejátszódott folyamatban, a mai vál­ság körforgásának mélypontján való túlju­­lás korántsem jelenti, hogy komoly és tartós fellendülési folyamat váltja fel a depressziót. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy 1935 de­cemberével szemben 1936 december havában a gazdasági élet határozott javulás jeleit mu­tatta (ezt nem­­hazudtolja meg a drágasági hullám sem, ami a jelen esetben nagyrészt, mesterséges), s míg 1935-ben a munkanélkü­liek száma emelkedett, 1936 ugyanezen pe­riódusában ezeknek a száma csökkent. Mármost a gazdasági élet további javulá­sának milyen perspektíváira van kilátás ? A fellendülést a könnyűipari és az élel­mezési cikkek fogyasztásának növelésével le­het biztosítani. A fogyasztók tömegét pedig a munkásosztály képezi. Tehát a gazdasági élet fellendülése elsősorban a munkásosz­tály fogyasztóképességétől függ. Ezzel szem­ben azt látjuk, hogy a Comité des Forges mindent elkövet a munkabérek vásárlóer­ejé­nek csökkentésére, vagyis mesterségesen drá­gítja a fogyasztási cikkeket. A nordi­ ipar­telepek munkásait ki akarja éheztetni, ugyan­akkor a páriskerületi vasmunkások szakszer­vezete által benyújtott bérjavítási követelést visszautasította. Nyilvánvaló, hogy a Comité des Forges általános sztrájkot akar kiprovo­kálni, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt napokban a lapok már azt írták, hogy az ál­talános vasassztrájk elkerülhetetlen. Világos, hogy a Comité des Forges a gaz­dasági élet javulását a maga számára akarja kiaknázni. Bár a nagylökések egyelőre sza­lutálják a fellendülést, újabb meghátrálásra akarva kényszeríteni a Blum kormányt, ők mér arra is készülnek, hogy a termelést to­vább racionalizálják és ahelyett, hogy a tét­len karoknak munkát adjanak, csak növel­ni akarják a munkanélküliek seregét. Tehát az új év küszöbén nem szabad meg­feledkeznünk a júniusi mozgalmak nagyszerű lendületéről, hanem folytatnunk kell a har­cot a nordi munkások győzelméért. A nordi munkásokkal áll a harc a gazdasági élet­ fel­lendüléséért és a franciaországi dolgozók em­berségesebb holnapjáért. Csomagakciónk sikere A párisi magyarok, ha nem is ünnepelhet­ték valamennyien a karácsonyt fenyőfaillatos szobákban meleg kandallók tüz­énél, elsősor­ban azok karácsonyára gondoltak, akik tel­jes k­islunggal menetelnek. Spánia hepehu­pás országútjain. Akiknek karácsonyi éneké­hez­ szűnni nem akaró ágyúszó és gépfegy­verropogás szolgáltatta a kísérő zenét a sza­badság madridi frontján. Az idő rövidsége ellenére, ezért koronázta olyan hatalmas siker a lapunk múlt heti fel­hívásában kiadott jelszót: AJÁNDÉKCSOMA­GOT A MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK­NAK! Páriskerület magyar dolgozói és humánus érzésű kismesterei lelkesen ragadták meg az alkalmat, hogy szeretetük és szolidaritásuk újabb példáját szolgáltassák azokkal a sors­társaikkal, a£ik soraikból kiszakadva halál­megvető bátorsággal harcolnak mindnyájunk közös ügyéért. Megragadó látvány volt, ami­kor a hétfő esti permanencián három órán keresztül jöttek-mentek a magyarok, hozták a csomagokat, szervezetek, bizottságok ne­vében és magánszemélyek részéről. A per­­manencia tizenegy órakor zárult le és addig NÉGY TELJES ZSÁK CSOMAG gyűlt össze. A magyar slkomité mindjárt másnap átad­ta a csomagokat a spanyol népet támogató nemzetközi kondiénak Madridba való to­vábbítás céljából. A szolidaritás ezen gyönyörű megnyilatko­zásáért ezúton mondunk köszönetet minda­zoknak, akik hozzájárultak akciónk sikeréhez. A Spanyol Népet Segítő Nemzetközi Komité Magyarnyelvű Albizottsága. Január 2. Karácsony a draneyi magyar iskolában A magyar kir. követség által pénzelt dran­­cyi magyar iskolát csak gyéren látogatták a környékünkön élő magyar lakosok gyerme­kei az 1936. évi­en. Hiábavaló volt Tergina Irén nővér, pardon, misszionárius tanítónő erőlködése, a legdrágább édességekkel sem tudta rábírni pontosságra növendékeit, és így gyakran előfordult, hogy Tergina nővér két növendékével testesítette meg a draneyi Magyar Iskola szentháromságát... Az 1987 évre úgy igyekezett Tergina nő­vér növendékeket biztosítani a draneyi ma­gyar iskola számára, hogy jóval karácsony előtt értékes ajándékokat osztott ki azok kö­zött, akik megígérték, hogy gyermekeiket a « magyar iskolába » járatják. Voltak olyanok is, akik arra hivatkozva, hogy nincsenek rá­utalva, visszautasították. De Tergina kisasz­­szony szeretettől átszellemült arccal, angyali kedvességgel rájuk erőszakolta... A karácsonyi « szeretet »-adományok ki­osztására Tergina nővér egész sereg gyereket mozgósított, olyanokat is, akik soha nem jár­tak magyar iskolába, még az sem volt baj, ha nem is volt épen magyar, csak gyerek legyek... Mert hiszen ott volt a tisztelendő lelkipásztor és más magas személyiségek is, « báránykák » kellettek tehát, mert hiszen tudjuk, hogy báránykák nélkül nincsen szük­ség Pásztorra... Pásztornőre, sőt még « aco­­le »-ra-akolra sem... A Magyarországon sanyargatott népek gyermekeinek sok helyén hiányoznak az is­kolák, a magyarországi barlanglakók gyer­mekeinek nemcsak a játék és meleg ruha hiányzik, de még a betévő falat kenyér is... a mi gyermekeink nem szenvednek olyan hiányt, mint az otthon nyomorgók gyerme­kei... Itt még a h­omeur-ök gyermekei is meg­kapták a phomeur-ök komitéjától karácsonyi játékaikat. A Magyar Iskola által kiosztott já­tékokat gyermekeink nagyrészben összegyűj­tötték és átadták a nőkemité elnöknőjének a spanyol szabadságharcban elesettek árvát részére! Draneyi levelező.

Next