Szabad Szó - La Libre Parole, 1938 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2 Gross Péter 9, rue du Trésor, Paris-4* Métro: Salnt-Paul vagy Hotel de Yllle Magyar fogászati rendelő­ ­3>, boulevard Magenla, tél. Trud. 25-52 MFTRO: Balhés, Gare du Nord ASSURANCES SOCIALES fóhírű, jómenetelű vendéglőmet átadnám. Szőke Vilma PASSAGE CHANTIER, 18­5Fg St-Antoine 66). Érdeklődni a délelőtti órákban egészen 2 óráig. MAGYAR FODRÁSZ SZABAD SZÓ Ma­rle az arlesi kongresszuson A francia Kommunista Párt 9. kongresszu­sa ünnepélyes keretek között­­nyílt meg Ar­­les-ban, ebben a nagymúltú, történelmi em­­lékekben gazdag délfranciaországi városban. A vitát Maurice Thorez főtitkár jelentése nyitotta meg. Beszéde elején a villeurbannei kongresszustól eltelt időre tekint vissza és hangozlatja, hogy a kommunistáknak igazuk volt, midőn megállapították, hogy a fasiz­mus nem elkerülhetetlen. A kommunisták továbbra is a francia nemzet egységének megteremtésén kell, hogy fáradozzanak. Majd rátért annak a kérdésnek a megvizs­gálására, hogy mit adott a Népfront a fran­cia népnek. A munkások fizetett szabadságot, negyvenórás munkahetet, kollektív szerződé­seeket élveznek. A munkásdelegált rendszer demokratikusabbá tette az üzemi életet. A tisztviselők sokat nyertek a Doumergue-féle szükségrendeletek eltörlésével. A Népfront ugyancsak megszüntette a Laval-féle nyug­díjilletéket. A parasztság örömmel látta, hogy a gabona ára megduplázódott, a bor, az élőállat, a tejtermékek ára nagyban emel­kedett. A mezőgazdasági munkások is jobb napokat élnek. A kiskereskedők üzlete na­gyobb forgalmat bonyolít le, mert a dolgozók többet vásárolnak. Az idegenforgalom fellen­dült. A munkás kultúr- és sportszervezetek virágoz­nak. Általában véve, a Szovjetunió mellett Fran­ciaország a tám­adás élére állott. Ugyanakkor Olasz- és Németországban a fasiz­mus a leg­­barbárabb elnyomást és a leggyűlöletesebb kizsákmányolást tartja fenn. Thorez hossza­san ecseteli a fasiszta rabságban sínylődő dol­gozók sorsát, majd rátér a történelmi tanul­ságok leszűrésére. Európa nem lesz fasiszta! “A fasiszta diktatúra alatt nyögő népek szemüket a Népfront Franciaország­ái szege­zik. A májusi és júniusi nagy sztrájkok az egész világ munkásai közt nagy visszhangra leltek". A demokrácia és fasizmus harcában a francia kommunista párt minden erejével az­ első oldalán áll. A Nagy Francia Forrada­lom, 1780 óriási haladást jelent az emberiség történelmében, mert megengedte, hogy a polgárság felszabadulásával megnyíljon a munkásnép szabadságának útja is. A fran­cia demokratikus eszmék az egész XIX. szá­zadra reányomják bélyegüket. Thorez említi az olasz, a német, a lengyel és az osztrák­­magyar monarchia népeinek szabadsághar­cait. “A demokrácia szükséges, jóltevő, progresszív szerepet töltött be". A párisi munkások megmutatták 10­84 februárjában, hogy hajlandók életükkel is megvédeni a de­mokráciát: EURÓPA NEM LESZ FASISZTA! Thorez ezután népfrontszellemű külpoliti­kát követel. Tiltakozik a habozás és lemon­dás politikája ellen. A titkos diplomáciával szakítani kell, nyilvános békeajánlatokat kell tenni és meg kell erősíteni a béke front­ját. Meg kell tisztítani a francia diplomáciát a fasisztáktól. Meg kell védeni a szovjet­­francia szerződést, mely a béke alapja. Franciaország azonban csak úgy tudja be­tölteni világhivatását, ha belpolitikailag to­vább folytatja a demokrácia szociális aláhú­zását és minél erősebb egységet teremt a népen belül. Meg kell tehát akadályozni a drágulást, se­gíteni kell a munkanélkülieken, teljesíteni kell a parasztok és az öreg munkások köve­teléseit. Meg kell adóztatni a gazdagokat és ha kell, nacionalizálni­ lehet a biztosítótársa­ságokat, azonban nem szabad elfelejteni, hogy nacionalizálás még nem szocializálás. Fel kell javítani a gyarmati népek helyze­tét. Általában alkalmazni kell a Népfront programját, mert csak így lehet eredménye­sen küzdeni a fasizmus ellen. Az egység továbbra is a kommunisták cél­ja. A Népfront nem választási taktika, ha­nem a munkás- és középosztályok tartós szö­vetsége, azaz a leninizmus egyik alapvető koncepciója. Thorez ezután rátér a sokat vitatott „ kinyújtott kéz” politikájára és hangoztat­ja, hogy a demokrácia ('*) fasizmus nagy har­cában minden dolgozóra szükség van, le­­­kín­tét nélkül annak vallására. A kommunis­ták sohasem fognak lemondani a dialektikus materialista világnézetükről, de nem hajlan­dók kirekeszteni a dolgozó nép közösségéből az istenhívő dolgozóikat. Akik azt állítják, hogy a kommunisták elfelejtik Marx mon­dását, mely szerint a “vallás a nép ópiuma”, azok nem értik a kérdést, “fia valaki ópiu­mot szív — feleli Thorez — sorsára kell azt hagynunk? Egyébként maga Jules Guesde, a nagy francia szocialista, is felhívta a rou­­baixi katolikus dolgozókat, hogy lépjenek be a szocialista pártba, mint az 1896-iki parla­menti beszédéből kiderül. Különben Léon Illám is úgy nyilatkozott egyik interjújában, hogy szükséges a katolikusokkal való együtt­működés. Akciós egység után szervi egységet! A Népfront kohéziójának alapja a munkás­­egység,­­ ezzel Thorez rátér a legégetőbb kér­désre. A Kommunista Párt nem nyugszik bele a toursi szakadásba és ahogyan elérti az egy­ségfrontot, úgy kitartó munkával meg fogja teremteni a szen­i egységet is. A Dimitrov-féle levél nem lehet ok az egységtárgyalások meg­szakítására. Dimitrov helyesen tette, hogy leszögezte a német és osztrák szociáldemokra­ta párt csődsai­fikájának kártékonyságát. Thorez nagy beszédének utolsó részében a pártjáról emlékezik meg. A francia Kommu­nista Párt 841.000 tagjával az ország legna­gyobb pártjává lett. Egyedül a Renault-ü­ze­­mekben 7.500 párttagot számlál. A párt egységes és szilárd. Folytatni kell a harcot a marxi-leniai eszmék tisztaságáért. A kom­munistáknak, bármilyen legyen is funkció­juk, tanulni kell a tömegektől, meg kell hallgatniuk a militánsok szavát. “ A becsü­letes és őszinte önkritika jellemzi a komoly pártot”. Tovább­ kell folytatni a nevelési munkát és elsősorban az élet nagy könyvé­ből kell tanulni. Üdvözli a Kommunista If­júszövetséget, 90 000 tagjával és a Franciaor­szági Leánysz­övetséget, 19.000 tagjával, va­lamint az új Agrárifjúságot. “Népünk boldog eredményei — mind a múltban, mind a jelenben — és kommunis­ta pártjának egységpolitikája szavatolnak a holnap sikeréért." "Illjen a Kommunista Internacionálé! Ill­jen a szabad, erős és boldog Franciaország, mely hű marad a haladás, szabadság és bé­ke hivatásához!" E szavakkal fejezte be beszédét Maurice Thorez, utána pedig megkezdődött a vita, melyről jövő számunkban számolunk be. LORBONNE-t és GENFI egyetemet végzett tanerő eredményesen tanít Németet. Franciát kezdőknek, haladóknak (csoport-tanítást is) ROZSO, 6, rue Boutebrie, 3. e. Métro: Cluny. Legjobb magyart is orasz a montmartre-on 10, rue Dachelet (rue leiratnál). Métro: Cbáteau-Rouge. Xndéfrisable Perma : 30 fr. tout compris Karácsonyi sztrájkhullám Az utóbbi három hét gazdasági harcai nyílt konfliktusokba torkollottak. Az év vé­gével bezáródott a kollektív szerződések első ciklusa, a gazdasági élet pedig eljutott a szo­ciális törvények első fázisának befejezéséhez, mely a termelésről folytatott a skéttal vég­ződött. A dolgozók osztálya tudta, hogy a nagytőke az ankétot a szociális törvények elleni tá­madásra fogja kihasználni, mégis csalódással fogadta a kormány intézkedéseit. Az intézke­dések és a valóság közt ellentét áll fenn. A miniszterelnöki jelentés megállapítja, hogy az­ ankét folyamán a bizottságok sok nehéz­séggel találkoztak. Nyílt titok, hogy e ne­hézségeket a gyáriparosok kigördítették a bi­zottságok elé. Ez azonban csak egyik morá­lis oldala az ankétnak. Az ellentét ott mu­tatkozik, midőn a miniszterelnöki beszámoló a szociális törvényeket okolja és ezért a negy­venórás munkahetet módosítják. Ugyanak­kor a részvénytársaságok mérleges számhegye­­ket közölnek nyereségeikről. Lássuk előbb, milyen irányban módosul a negyvenórás munkahét ? .A bányaiparban a megengedett évi 60 kü­lönórát felemelték 62-re, ami “esetleg” fele­melhető 93-ra. Azokban az iparágakban, ahol holtszezon van, a túlórák száma 100. Ott, ahol szak­munkáshiány mutatkozik, évi 75 különóra van megengedve. A nemzetvédelmet érintő iparágakban szintén évi 100. Ezzel szemben megígérték a munkafel­ügyelet kiszélesítését, a döntőbíráskodás törvényes gyorsítását. Vi­szont a munkásság legégetőbb kérdéseiről: a mozgó bérskáláról és a fölvétel és elbocsájtás törvényes szabályozásáról a beszámoló nem ítészél. Nézzük, hogy fest az érem másik oldala. A legtöbb részvénytársaság nyilvánosságra hoz­ta évi mérlegét. Egyes esetekben a haszon megkétszereződött. E horribilis nyereségek átlag 25 %-kos osz­talékot biztosítanak a részvényeseknek. A “ Paris Midi” nyugodtan írhatta, hogy “a számadások végén megállapíthatjuk, hogy a szociális törvények alkalmazása sokkal jobb feltételek mellett olvadt be a gazdasági élet­be­, semmint azt vártuk." Sajnos, a dolgozók tömegei nem állapít­hatják meg ugyanezt. A megélhetés index­száma az év elején 540 volt, augusztusban már 006. Az év elején a bérindex 274 volt, augusztusban pedig csak 280-ra emelkedett. Vagyis míg a megélhetés fitt-tal emelkedett, addig a bérek csupán 6 ponttal. Ha ehhez hozzáadjuk az utolsó bérkiigazításokat, a különbség még mindig nagy. Ugyanakkor a szervezkedési szabadság csatt elviteli van meg. A tőkések különféle restresz­­sziós módszerekkel élnek a m­unkásmilitán­sokkal szemben. Ezek a tényezők vezették rá a munkássá­got az újabb ellenállásra. Úgy látszott, hogy a mozgalmak magva a cipőipar lesz, ahol a Gyáriparosok Szövetségének jelszava értel­mében a Prílot-gyár leállította az only-i üze­mét, amire a Ghaussures Richard, Chaussu­­res Manon munkásai is sztrájkba léptek, hogy elejét vegyék az elbocsájtásoknak. A második sztrájkhullám a piskótagyárak­ból indult ki és hamarosan kiterjedt az egész élelmezési iparra. Ez­ iparágban heti 46 órát dolgoztak, noha törvény biztosította a negyven órás munkahetet és az­ alkalmazottak munkavi­szonyai igen jelentéktelen mértékben javultak. A legutóbbi bérkiigazítási határozatra pedig a gyárosok azzal feleltek, hogy felmondották a kollektív szerződéseket. A fejlemények folya­mán csak úgy voltak hajlandók felvenni a tárgyalásokat és megújítani a kollektív szer­ződéseket, ha a bérindex csak 6/10 arányban követi a­­megélhetés emelkedését. A mun­kásság persze nem fogadta el e feltételt. A nagyüzemek mozgalma kiterje­dt az élelmi­szerüzletekre, majd a Központi Csarnok több pavillonjaira is. Végül a boráruh­ázak üzletve­zetői is csatlakoztak a mozgalomhoz. A mi­niszterelnök békítési kísérletei máig ered­ménytelenek maradtak. A munkáltatók hajt­hatni tanok. A rendőrség pedig kiürítette a munkásságtól megszállott üzleteket, a népi tüntetések következménye azonban az lett, hogy a sztrájktörőkkel dolgozó üzemeknek be kellett zárniuk. Az élelmezési munkások mozgalma magá­val vonta a szállítási munkásokat is. A szál­lító munkáltatók még csak feleletre sem mél­tatták a munkaügyi miniszter felhívását, mellyel a két félt tárgyalásra szólította. A vasipari szakszervezet mellett egyik leg­szilárdabb szervezet a vegyipari munkásoké. Részben ennek tudható be a Goodsich-gyári mozgalom. A gyárvezetőség azt a­antaszti­­kus mesét találta ki, hogy a munka-. mik­­rofont szereltek fel az irodában és kihallgat­ták a tárgyalásokat. Ezen az alapon elbocsáj­­tották az egyik munkásdelegáltat. Már ezt megelőzőleg is nagy volt az elégedetlenség a hírhedt Bedeaux-rendszer miatt. Kirobbant a sztrájk és a munkások megszállták az üze­met. A legpéldásabb munkásszolidaritás nyil­vánult meg a bennlévő munkások mellett mind az élelmezésben, mind pedig akkor, midőn a karhatalom megjelent, hogy eltá­­volítsa a munkásokat a gyár belsejéből. A szomszédos gyárak munkásai azonnal abba­hagyták a munkát és a sztrájkolók segítségé­re siettek. A rendőri erőknek vissza kellett vonulniunk. E határozott megmozdulás arra kényszerí­­tette az igazgatóságot és a kormán­yt, hogy a kiürítés után “semlegesítsék” a gyárat a megegyezés napjáig. A munkáselbocsájtás és felvétel szabályozá­sának követeléséről mondott beszédet Fra­ction Nantes-ban. Rámutatott arra, hogy a döntőbíráskodás önmagában nem elegendő. “ Természetes, hogy a munkásság nem fogad­hat el egy ilyen törvényt, anélkül, hogy ne kapna megfelelő garanciát. Nem ámíthatjuk magunkat örökké az ígéretekkel. Ha a felvétel és elbocsájtás szabályozását nem adják meg törvényesen, valamint az indexbéli, akkor a munkásosztály fenntartja akciószabadságát és ilyen módon fogja biztosítani jogait. Az esetben, ha a reakció nyomása visszhangra találna bizonyos körökben s a munkaidő módosításának ürügyével a negyvenórás munkahetet sértenék meg, vegyék tudomá­sul, hogy a munkásosztály ugyanazt az erőt fogja felvonultatni a szociális tömények meg­védésére, amilyennel 1986-ban elérte azok megszavaztatását." Lovass Antal: Selber Testvérek (fűszer, gyarmat és élelmi áruk) ............. 800.086­­.279.765 Aux Fabriques Franchises (áruház) ........................................ 836.484 1.276.696 Usines a Gaz du Nord et de l’Est ............................................ 11.575.374 12.492.348 1935 1936 Ford ............. 251.976 1.408.739 Lapzárta után Parisban a városi közszolgáltatások — met­ró, gázművek, autóbusztársaság — dolgozói beszüntették a munkát. A francia főváros dolgozói ugyanis keveslik a szam­arhegy­i prefektus által ajánlott havi 50 frankos drá­gasági pótlékot, követelik ugyanazokat az előnyüket, melyeket a kamara az állami al­kalmazottaknak megszavazott. 1938. JANUÁR 1.

Next