Szabad Szó - La Libre Parole, 1938 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2 Gross Péter 9, rue du Trésor, Paris-4* Métro: Salnt-Paul vagy Hotel de Yllle Magyar fogászati rendelő 3>, boulevard Magenla, tél. Trud. 25-52 MFTRO: Balhés, Gare du Nord ASSURANCES SOCIALES fóhírű, jómenetelű vendéglőmet átadnám. Szőke Vilma PASSAGE CHANTIER, 185Fg St-Antoine 66). Érdeklődni a délelőtti órákban egészen 2 óráig. MAGYAR FODRÁSZ SZABAD SZÓ Marle az arlesi kongresszuson A francia Kommunista Párt 9. kongresszusa ünnepélyes keretek közöttnyílt meg Arles-ban, ebben a nagymúltú, történelmi emlékekben gazdag délfranciaországi városban. A vitát Maurice Thorez főtitkár jelentése nyitotta meg. Beszéde elején a villeurbannei kongresszustól eltelt időre tekint vissza és hangozlatja, hogy a kommunistáknak igazuk volt, midőn megállapították, hogy a fasizmus nem elkerülhetetlen. A kommunisták továbbra is a francia nemzet egységének megteremtésén kell, hogy fáradozzanak. Majd rátért annak a kérdésnek a megvizsgálására, hogy mit adott a Népfront a francia népnek. A munkások fizetett szabadságot, negyvenórás munkahetet, kollektív szerződéseeket élveznek. A munkásdelegált rendszer demokratikusabbá tette az üzemi életet. A tisztviselők sokat nyertek a Doumergue-féle szükségrendeletek eltörlésével. A Népfront ugyancsak megszüntette a Laval-féle nyugdíjilletéket. A parasztság örömmel látta, hogy a gabona ára megduplázódott, a bor, az élőállat, a tejtermékek ára nagyban emelkedett. A mezőgazdasági munkások is jobb napokat élnek. A kiskereskedők üzlete nagyobb forgalmat bonyolít le, mert a dolgozók többet vásárolnak. Az idegenforgalom fellendült. A munkás kultúr- és sportszervezetek virágoznak. Általában véve, a Szovjetunió mellett Franciaország a támadás élére állott. Ugyanakkor Olasz- és Németországban a fasizmus a legbarbárabb elnyomást és a leggyűlöletesebb kizsákmányolást tartja fenn. Thorez hosszasan ecseteli a fasiszta rabságban sínylődő dolgozók sorsát, majd rátér a történelmi tanulságok leszűrésére. Európa nem lesz fasiszta! “A fasiszta diktatúra alatt nyögő népek szemüket a Népfront Franciaországái szegezik. A májusi és júniusi nagy sztrájkok az egész világ munkásai közt nagy visszhangra leltek". A demokrácia és fasizmus harcában a francia kommunista párt minden erejével az első oldalán áll. A Nagy Francia Forradalom, 1780 óriási haladást jelent az emberiség történelmében, mert megengedte, hogy a polgárság felszabadulásával megnyíljon a munkásnép szabadságának útja is. A francia demokratikus eszmék az egész XIX. századra reányomják bélyegüket. Thorez említi az olasz, a német, a lengyel és az osztrákmagyar monarchia népeinek szabadságharcait. “A demokrácia szükséges, jóltevő, progresszív szerepet töltött be". A párisi munkások megmutatták 1084 februárjában, hogy hajlandók életükkel is megvédeni a demokráciát: EURÓPA NEM LESZ FASISZTA! Thorez ezután népfrontszellemű külpolitikát követel. Tiltakozik a habozás és lemondás politikája ellen. A titkos diplomáciával szakítani kell, nyilvános békeajánlatokat kell tenni és meg kell erősíteni a béke frontját. Meg kell tisztítani a francia diplomáciát a fasisztáktól. Meg kell védeni a szovjetfrancia szerződést, mely a béke alapja. Franciaország azonban csak úgy tudja betölteni világhivatását, ha belpolitikailag tovább folytatja a demokrácia szociális aláhúzását és minél erősebb egységet teremt a népen belül. Meg kell tehát akadályozni a drágulást, segíteni kell a munkanélkülieken, teljesíteni kell a parasztok és az öreg munkások követeléseit. Meg kell adóztatni a gazdagokat és ha kell, nacionalizálni lehet a biztosítótársaságokat, azonban nem szabad elfelejteni, hogy nacionalizálás még nem szocializálás. Fel kell javítani a gyarmati népek helyzetét. Általában alkalmazni kell a Népfront programját, mert csak így lehet eredményesen küzdeni a fasizmus ellen. Az egység továbbra is a kommunisták célja. A Népfront nem választási taktika, hanem a munkás- és középosztályok tartós szövetsége, azaz a leninizmus egyik alapvető koncepciója. Thorez ezután rátér a sokat vitatott „ kinyújtott kéz” politikájára és hangoztatja, hogy a demokrácia ('*) fasizmus nagy harcában minden dolgozóra szükség van, lekíntét nélkül annak vallására. A kommunisták sohasem fognak lemondani a dialektikus materialista világnézetükről, de nem hajlandók kirekeszteni a dolgozó nép közösségéből az istenhívő dolgozóikat. Akik azt állítják, hogy a kommunisták elfelejtik Marx mondását, mely szerint a “vallás a nép ópiuma”, azok nem értik a kérdést, “fia valaki ópiumot szív — feleli Thorez — sorsára kell azt hagynunk? Egyébként maga Jules Guesde, a nagy francia szocialista, is felhívta a roubaixi katolikus dolgozókat, hogy lépjenek be a szocialista pártba, mint az 1896-iki parlamenti beszédéből kiderül. Különben Léon Illám is úgy nyilatkozott egyik interjújában, hogy szükséges a katolikusokkal való együttműködés. Akciós egység után szervi egységet! A Népfront kohéziójának alapja a munkásegység, ezzel Thorez rátér a legégetőbb kérdésre. A Kommunista Párt nem nyugszik bele a toursi szakadásba és ahogyan elérti az egységfrontot, úgy kitartó munkával meg fogja teremteni a szeni egységet is. A Dimitrov-féle levél nem lehet ok az egységtárgyalások megszakítására. Dimitrov helyesen tette, hogy leszögezte a német és osztrák szociáldemokrata párt csődsaifikájának kártékonyságát. Thorez nagy beszédének utolsó részében a pártjáról emlékezik meg. A francia Kommunista Párt 841.000 tagjával az ország legnagyobb pártjává lett. Egyedül a Renault-üzemekben 7.500 párttagot számlál. A párt egységes és szilárd. Folytatni kell a harcot a marxi-leniai eszmék tisztaságáért. A kommunistáknak, bármilyen legyen is funkciójuk, tanulni kell a tömegektől, meg kell hallgatniuk a militánsok szavát. “ A becsületes és őszinte önkritika jellemzi a komoly pártot”. Tovább kell folytatni a nevelési munkát és elsősorban az élet nagy könyvéből kell tanulni. Üdvözli a Kommunista Ifjúszövetséget, 90 000 tagjával és a Franciaországi Leányszövetséget, 19.000 tagjával, valamint az új Agrárifjúságot. “Népünk boldog eredményei — mind a múltban, mind a jelenben — és kommunista pártjának egységpolitikája szavatolnak a holnap sikeréért." "Illjen a Kommunista Internacionálé! Illjen a szabad, erős és boldog Franciaország, mely hű marad a haladás, szabadság és béke hivatásához!" E szavakkal fejezte be beszédét Maurice Thorez, utána pedig megkezdődött a vita, melyről jövő számunkban számolunk be. LORBONNE-t és GENFI egyetemet végzett tanerő eredményesen tanít Németet. Franciát kezdőknek, haladóknak (csoport-tanítást is) ROZSO, 6, rue Boutebrie, 3. e. Métro: Cluny. Legjobb magyart is orasz a montmartre-on 10, rue Dachelet (rue leiratnál). Métro: Cbáteau-Rouge. Xndéfrisable Perma : 30 fr. tout compris Karácsonyi sztrájkhullám Az utóbbi három hét gazdasági harcai nyílt konfliktusokba torkollottak. Az év végével bezáródott a kollektív szerződések első ciklusa, a gazdasági élet pedig eljutott a szociális törvények első fázisának befejezéséhez, mely a termelésről folytatott a skéttal végződött. A dolgozók osztálya tudta, hogy a nagytőke az ankétot a szociális törvények elleni támadásra fogja kihasználni, mégis csalódással fogadta a kormány intézkedéseit. Az intézkedések és a valóság közt ellentét áll fenn. A miniszterelnöki jelentés megállapítja, hogy az ankét folyamán a bizottságok sok nehézséggel találkoztak. Nyílt titok, hogy e nehézségeket a gyáriparosok kigördítették a bizottságok elé. Ez azonban csak egyik morális oldala az ankétnak. Az ellentét ott mutatkozik, midőn a miniszterelnöki beszámoló a szociális törvényeket okolja és ezért a negyvenórás munkahetet módosítják. Ugyanakkor a részvénytársaságok mérleges számhegyeket közölnek nyereségeikről. Lássuk előbb, milyen irányban módosul a negyvenórás munkahét ? .A bányaiparban a megengedett évi 60 különórát felemelték 62-re, ami “esetleg” felemelhető 93-ra. Azokban az iparágakban, ahol holtszezon van, a túlórák száma 100. Ott, ahol szakmunkáshiány mutatkozik, évi 75 különóra van megengedve. A nemzetvédelmet érintő iparágakban szintén évi 100. Ezzel szemben megígérték a munkafelügyelet kiszélesítését, a döntőbíráskodás törvényes gyorsítását. Viszont a munkásság legégetőbb kérdéseiről: a mozgó bérskáláról és a fölvétel és elbocsájtás törvényes szabályozásáról a beszámoló nem ítészél. Nézzük, hogy fest az érem másik oldala. A legtöbb részvénytársaság nyilvánosságra hozta évi mérlegét. Egyes esetekben a haszon megkétszereződött. E horribilis nyereségek átlag 25 %-kos osztalékot biztosítanak a részvényeseknek. A “ Paris Midi” nyugodtan írhatta, hogy “a számadások végén megállapíthatjuk, hogy a szociális törvények alkalmazása sokkal jobb feltételek mellett olvadt be a gazdasági életbe, semmint azt vártuk." Sajnos, a dolgozók tömegei nem állapíthatják meg ugyanezt. A megélhetés indexszáma az év elején 540 volt, augusztusban már 006. Az év elején a bérindex 274 volt, augusztusban pedig csak 280-ra emelkedett. Vagyis míg a megélhetés fitt-tal emelkedett, addig a bérek csupán 6 ponttal. Ha ehhez hozzáadjuk az utolsó bérkiigazításokat, a különbség még mindig nagy. Ugyanakkor a szervezkedési szabadság csatt elviteli van meg. A tőkések különféle restreszsziós módszerekkel élnek a munkásmilitánsokkal szemben. Ezek a tényezők vezették rá a munkásságot az újabb ellenállásra. Úgy látszott, hogy a mozgalmak magva a cipőipar lesz, ahol a Gyáriparosok Szövetségének jelszava értelmében a Prílot-gyár leállította az only-i üzemét, amire a Ghaussures Richard, Chaussures Manon munkásai is sztrájkba léptek, hogy elejét vegyék az elbocsájtásoknak. A második sztrájkhullám a piskótagyárakból indult ki és hamarosan kiterjedt az egész élelmezési iparra. Ez iparágban heti 46 órát dolgoztak, noha törvény biztosította a negyven órás munkahetet és az alkalmazottak munkaviszonyai igen jelentéktelen mértékben javultak. A legutóbbi bérkiigazítási határozatra pedig a gyárosok azzal feleltek, hogy felmondották a kollektív szerződéseket. A fejlemények folyamán csak úgy voltak hajlandók felvenni a tárgyalásokat és megújítani a kollektív szerződéseket, ha a bérindex csak 6/10 arányban követi amegélhetés emelkedését. A munkásság persze nem fogadta el e feltételt. A nagyüzemek mozgalma kiterjedt az élelmiszerüzletekre, majd a Központi Csarnok több pavillonjaira is. Végül a boráruházak üzletvezetői is csatlakoztak a mozgalomhoz. A miniszterelnök békítési kísérletei máig eredménytelenek maradtak. A munkáltatók hajthatni tanok. A rendőrség pedig kiürítette a munkásságtól megszállott üzleteket, a népi tüntetések következménye azonban az lett, hogy a sztrájktörőkkel dolgozó üzemeknek be kellett zárniuk. Az élelmezési munkások mozgalma magával vonta a szállítási munkásokat is. A szállító munkáltatók még csak feleletre sem méltatták a munkaügyi miniszter felhívását, mellyel a két félt tárgyalásra szólította. A vasipari szakszervezet mellett egyik legszilárdabb szervezet a vegyipari munkásoké. Részben ennek tudható be a Goodsich-gyári mozgalom. A gyárvezetőség azt aantasztikus mesét találta ki, hogy a munka-. mikrofont szereltek fel az irodában és kihallgatták a tárgyalásokat. Ezen az alapon elbocsájtották az egyik munkásdelegáltat. Már ezt megelőzőleg is nagy volt az elégedetlenség a hírhedt Bedeaux-rendszer miatt. Kirobbant a sztrájk és a munkások megszállták az üzemet. A legpéldásabb munkásszolidaritás nyilvánult meg a bennlévő munkások mellett mind az élelmezésben, mind pedig akkor, midőn a karhatalom megjelent, hogy eltávolítsa a munkásokat a gyár belsejéből. A szomszédos gyárak munkásai azonnal abbahagyták a munkát és a sztrájkolók segítségére siettek. A rendőri erőknek vissza kellett vonulniunk. E határozott megmozdulás arra kényszerítette az igazgatóságot és a kormányt, hogy a kiürítés után “semlegesítsék” a gyárat a megegyezés napjáig. A munkáselbocsájtás és felvétel szabályozásának követeléséről mondott beszédet Fraction Nantes-ban. Rámutatott arra, hogy a döntőbíráskodás önmagában nem elegendő. “ Természetes, hogy a munkásság nem fogadhat el egy ilyen törvényt, anélkül, hogy ne kapna megfelelő garanciát. Nem ámíthatjuk magunkat örökké az ígéretekkel. Ha a felvétel és elbocsájtás szabályozását nem adják meg törvényesen, valamint az indexbéli, akkor a munkásosztály fenntartja akciószabadságát és ilyen módon fogja biztosítani jogait. Az esetben, ha a reakció nyomása visszhangra találna bizonyos körökben s a munkaidő módosításának ürügyével a negyvenórás munkahetet sértenék meg, vegyék tudomásul, hogy a munkásosztály ugyanazt az erőt fogja felvonultatni a szociális tömények megvédésére, amilyennel 1986-ban elérte azok megszavaztatását." Lovass Antal: Selber Testvérek (fűszer, gyarmat és élelmi áruk) ............. 800.086.279.765 Aux Fabriques Franchises (áruház) ........................................ 836.484 1.276.696 Usines a Gaz du Nord et de l’Est ............................................ 11.575.374 12.492.348 1935 1936 Ford ............. 251.976 1.408.739 Lapzárta után Parisban a városi közszolgáltatások — metró, gázművek, autóbusztársaság — dolgozói beszüntették a munkát. A francia főváros dolgozói ugyanis keveslik a szamarhegyi prefektus által ajánlott havi 50 frankos drágasági pótlékot, követelik ugyanazokat az előnyüket, melyeket a kamara az állami alkalmazottaknak megszavazott. 1938. JANUÁR 1.