Szabad szó - La Libre Parole, 1939 (4. évfolyam, 1-36. szám)

1939-01-01 / 1. szám

H­EX H­E JO ID­O M­A D­ASH­E IV. ÉVFOLYAM. TEL.: MON 50-79 1939 január Az újév küszöbén --------milliió— Az 1938-as esztendő sem hozta meg az emberiség számára a várva várt békét. A szelid karácsonyi harangjátékot túlhar­­sogta az ágyuk félelmetes bömbölése, ha­lált arató repülőgépeknek zúgása, ezrek és ezrek halálhörgése. Spanyolországban véres frankista-olasz offenziva a köztársaságiak ellen. Dühös német-olasz repülőtámadások védtelen városok civil lakossága ellen és mindez akkor, amikor a felkelők városaiban megkondultak a . . . békeharangok!. . . Kínában a japánok irtó hadjárata. Véres zsidóüldözés Németországban. Gyalázatos «zsidótörvény» Olaszországban és Magyar­­országon. Újabb háborús provokáció az olasz és a német fasizmus részéről a tuniszi- és az ukrán-kérdésben. íme, az 1938-as évvégi «mérleg». Az új­ esztendő küszöbén szeretnők ezt mondani: «minden okunk megvan hinni, hogy az 1939-es esztendő meghozza mind­nyájunk részére a békét és a szabadságot». De sajnos, ezt nem mondhatjuk, mert ez saját magunk becsapása lenne. Sajnos, de az új esztendő kilátásai nem rózsásak : a fasiszta Olaszország 1939-ben akar Fran­ciaországgal «leszámolni». . . Hitler ugyan­csak 1939-ben gondolja az «önálló» ukrán államot megvalósítani és Magyarországot végleg vazallussá tenni . . . Mindehhez hoz­zá kell tenni a japánok sötét terveit, ame­lyek egy japán-szovjet háború veszélyét rejtik magukban, íme, az új esztendő ki­látásai. Mindezt köszönhetjük a Berlin-Ró­­ma-Tokió tengelynek, vagyis a nemzetközi fasizmusnak, amely miközben békét prédi­kál, háborút csinál és újabb háborút készít elő! Az új esztendő tehát súlyos év lesz és talán éppen ezért remélhetjük, hogy az egész világ béke- és szabadságszerető em­berisége összefog végre, hogy együttes erővel, együttes akarattal gyűrje le a béke és a szabadság halálos ellenségét a­­ fasiz­must. Minden jel arra mutat, hogy az 1939- es év a béke és a háború erős viaskodásá­­nak az éve lesz; hogy az 1939-es év a demokrácia és a fasizmus küzdelme lesz. Ebben a harcban mi a jövőben is a béke és a demokrácia oldalán leszünk a háborús fasizmus ellen..­­. A békéért és a demokráciáért azonban csak úgy tudunk a jövőben eredményesen harcolni, ha sorainkat új rétegekkel erősít­­jük meg, ha a francia-magyar barátságot tovább ápolni és erősíteni fogjuk, ha a békéért­­és szabadságért küzdő lapunkat, a SZABAD SZÓ-t ténylegesen az egész fran­ciaországi és belgiumi magyarság lapjává tesszük.­ (Folytatása a 2. oldalon) a párisi m. Mr. Követe# 39 Olaszország Hanna Toussolini-Lavai­emm Mit érnek a diktátorok ígéretei ? Az olasz fasizmus által mesterségesen szított olasz-francia ellentét újabb állomás­hoz érkezett. Ciano külügyminiszter a ró­mai francia követhez intézett jegyzékében közli a francia kormánnyal, hogy Olasz­ország érvénytelennek tekinti az 1935 ja­nuár 7-én kötött Mussolini-Laval egyez­ményt. E lépésével a fasiszta kormány hallgatólagosan magáévá teszi az eddig­­elé «nem hivatalosnak» nyilvánított olasz követeléseket és egyszersmind szabaddá te­szi az utat, hogy ezeket a követeléseket immár hivatalosan is előterjeszthesse. Erre vonatkozólag a GIORNAL­E DTTALIA nem hagy kétséget : «Az olasz kormány jegy­zéke» írja a lap, «a francia-olasz viszony i­j fejlődésének kiindulópontját szögezi le. Olaszország megfelelő időben és illő for­mában tudatni fogja követeléseit Francia­­országgal.» Az 1935 január 7-i Laval-Mussolini egyez­mény, amely annak idején nagy hullámokat vert fel, mint emlékezetes, rendezni kívánta a Francia­ és Olaszország között függőben lévő kérdéseket, melyek útját állták a két ország közti jóviszony kialakulásának. Mus­solini 1935-ig az 1915-ös londoni és az 1917-es Saint-Jean de Maurennes-i egyez­ményekre alapította követeléseit. E két egyezmény különböző cikkelyei ugyanis biz­tosították Olaszország jogait a világháború gyarmati zsákmányának elosztásánál. Fran­ciaország és Anglia már 1918-ban, illetve 1924-ben területi engedményeket tettek Olaszországnak Afrikában, a Laval-Musso­­lini-egyezmény pedig a következő kedvez­ményeket juttatta Mussoliniéknak : 1­ 114.000 négyzetkilométernyi területet Tibestiben, többezer négyzetkilométert Ke­­letafri­kában. 2) 2500 részvényt a Dzsibuti-Addisz-Ab­­beba-i vasúttársaságban. 3) Kivételes jogokat és bánásmódot 1965- ig a tuniszi olaszoknak. Mindez természetesen az európai béke «megszilárdítására» történt. A TIMES idézi Laval volt miniszterelnök akkori kijelenté­sét : «Ebben az egyezményben Mussolini és én országaink és az európai béke érde­kében véglegesen rendeztük Francia­­ország és Olaszország jóviszonyát veszé­lyeztető ellentéteket». Az egyezményhez csatolt hivatalos olasz nyilatkozat is le­rögzíti, hogy «a két ország között­ függő­ben lévő kérdések véglegesen likvidálva vannak». Hogy a fasiszta országokkal kö­tött szerződések, illetve a diktátorok sza­vának értékéről még pontosabb benyomást kaphassunk, ideiktatjuk Mussolini ünnepé­lyes kijelentéseit, melyeket Abesszínia meg­hódítása után tett : «Olaszország gyarmati igényei vég­legesen ki vannak elégítve.» A fasiszta sajtó szegényes érvekkel, szél­­em, bukfencekkel igyekszik megindokolni Olaszország megváltozott álláspontját és az 1935 januári egyezmény egyoldalú fel­bontását. Az olasz lapokban főleg három, refram­szerű­en visszatérő «indokolásra» buk­kanunk. Kijelentik, hogy a Laval-Mussolini egyezményt soha nem ratifikálták. Hang­súlyozzák, hogy Franciaország az olasz­­abesszin háború idején tanúsított magatar­tásával megszegte a szerződés szellemét. Franciaország, írja az olasz sajtó, vezető­szerepet játszott a szankciók alkalmazásá­ban és az Olaszországgal szemben meg­nyilvánult ellenségeskedésben. Végül pedig felhozzák, hogy az olasz-francia viszony 1935 óta lényeges, alapvető változásokon ment át, úgyhogy a Laval-Mussolini egyez­mény egyáltalában nem felel meg a mai helyzetnek. Tudjuk és a francia lapok ma ismételten emlékeztetnek arra, hogy a lavali Fran­ciaország minden erejével azon volt, hogy a szankciók hatását, enyhén szólva, elvisel­hetővé tegye Mussoliniék számára. Leon Bailley írja fasisztabarát lapjában : «Ha a francia kormány hozzájárult volna az Eden­­től javasolt petróleumszankciók életbelépte­téséhez, már eleve lehetetlenné tette volna, hogy Olaszország háborút folytathasson Abesszínia ellen». Ami a fasiszta lapok «ratifikációs» érvét illeti : Laval és Musso­lini igenis aláírták az egyezményt, csupán a két ország államfőinek, Lebrun elnök­nek és az olasz királynak szertartásos szen­tesítése hiányzott. Helyes ezzel szemben a harmadik fasiszta érv : az olasz-francia helyzet 1935 óta valóban módosult. Módo­sította az olasz fasizmus franciaellenes magatartása, módosította Mussoliniék vé­leménye, amely szerint most elérkezett az idő Franciaország megzsarolására. Az sem véletlen, hogy az olasz kormány éppen Chamberlain látogatásának küszöbén ha­tálytalanítja az egyezményt. Tárgyalási ala­pot igyekszik teremteni a januári olasz­angol megbeszélésekhez és talán megfelelő körülményeket a «repülő békezarándok» újabb közvetítési tevékenységéhez. Bonnet külügyminiszter a «spontán» olasz tüntetések után néhány nappal kijelentette: «A legjobb információim vannak Olasz­országból. Az incidens lezártnak tekinthető». Az események, sajnos, nem igazolták a külügyminiszter értesüléseit. Minden jel arra mutat, hogy az «incidens» csak most kezd igazán komollyá válni. A francia kormány álláspontja a Musso­lini-Laval egyezmény felbontását illetően még nem került a nyilvánosság elé. A szombati minisztertanács elhatározta, hogy jegyzékben válaszol az olasz kormánynak. A jegyzék tartalmát azonban homály" fedi. Ha a külügym­inisztériumhoz közelálló TEMPS-nak hitelt adhatunk : a francia kor­mány tudatta Mussoliniékkal, hogy Fran­ciaország semmiesetre sem mehet tovább az 1935-ös paktumban tett engedményeknél. R. J. M JE G JLJ L JL V O Péris magyarságának az V. kerületi Mairie (Pl. du Panthéon) dísztermében rendezendő hagyományos 1938 december 31-én, 21 órakor Nívós műsor - Kitűnő zenekar Elsőrangú konyha - Finom borok Hazai különlegességek , Belépődíj: 12 frank, szilveszteri nagytárjara sss m eghívó E A BOULOGNE-BILLAN COURT-i munkásszervezetek 31-én műsorral egybekötött TANCMFLATSAGOT rendeznek. Belépődíj : 6 fr. (Munkanélküliek­nek : 2.—) Cim : «SALLE HORTEN­SIA», 63, avenue des Moulineaux. (Métro : Porte St-Cloud.) 9

Next