Szabad szó - La Libre Parole, 1939 (4. évfolyam, 1-36. szám)
1939-01-01 / 1. szám
HEX HE JO IDO MA DASHE IV. ÉVFOLYAM. TEL.: MON 50-79 1939 január Az újév küszöbén --------milliió— Az 1938-as esztendő sem hozta meg az emberiség számára a várva várt békét. A szelid karácsonyi harangjátékot túlharsogta az ágyuk félelmetes bömbölése, halált arató repülőgépeknek zúgása, ezrek és ezrek halálhörgése. Spanyolországban véres frankista-olasz offenziva a köztársaságiak ellen. Dühös német-olasz repülőtámadások védtelen városok civil lakossága ellen és mindez akkor, amikor a felkelők városaiban megkondultak a . . . békeharangok!. . . Kínában a japánok irtó hadjárata. Véres zsidóüldözés Németországban. Gyalázatos «zsidótörvény» Olaszországban és Magyarországon. Újabb háborús provokáció az olasz és a német fasizmus részéről a tuniszi- és az ukrán-kérdésben. íme, az 1938-as évvégi «mérleg». Az új esztendő küszöbén szeretnők ezt mondani: «minden okunk megvan hinni, hogy az 1939-es esztendő meghozza mindnyájunk részére a békét és a szabadságot». De sajnos, ezt nem mondhatjuk, mert ez saját magunk becsapása lenne. Sajnos, de az új esztendő kilátásai nem rózsásak : a fasiszta Olaszország 1939-ben akar Franciaországgal «leszámolni». . . Hitler ugyancsak 1939-ben gondolja az «önálló» ukrán államot megvalósítani és Magyarországot végleg vazallussá tenni . . . Mindehhez hozzá kell tenni a japánok sötét terveit, amelyek egy japán-szovjet háború veszélyét rejtik magukban, íme, az új esztendő kilátásai. Mindezt köszönhetjük a Berlin-Róma-Tokió tengelynek, vagyis a nemzetközi fasizmusnak, amely miközben békét prédikál, háborút csinál és újabb háborút készít elő! Az új esztendő tehát súlyos év lesz és talán éppen ezért remélhetjük, hogy az egész világ béke- és szabadságszerető emberisége összefog végre, hogy együttes erővel, együttes akarattal gyűrje le a béke és a szabadság halálos ellenségét a fasizmust. Minden jel arra mutat, hogy az 1939- es év a béke és a háború erős viaskodásának az éve lesz; hogy az 1939-es év a demokrácia és a fasizmus küzdelme lesz. Ebben a harcban mi a jövőben is a béke és a demokrácia oldalán leszünk a háborús fasizmus ellen... A békéért és a demokráciáért azonban csak úgy tudunk a jövőben eredményesen harcolni, ha sorainkat új rétegekkel erősítjük meg, ha a francia-magyar barátságot tovább ápolni és erősíteni fogjuk, ha a békéértés szabadságért küzdő lapunkat, a SZABAD SZÓ-t ténylegesen az egész franciaországi és belgiumi magyarság lapjává tesszük. (Folytatása a 2. oldalon) a párisi m. Mr. Követe# 39 Olaszország Hanna Toussolini-Lavaiemm Mit érnek a diktátorok ígéretei ? Az olasz fasizmus által mesterségesen szított olasz-francia ellentét újabb állomáshoz érkezett. Ciano külügyminiszter a római francia követhez intézett jegyzékében közli a francia kormánnyal, hogy Olaszország érvénytelennek tekinti az 1935 január 7-én kötött Mussolini-Laval egyezményt. E lépésével a fasiszta kormány hallgatólagosan magáévá teszi az eddigelé «nem hivatalosnak» nyilvánított olasz követeléseket és egyszersmind szabaddá teszi az utat, hogy ezeket a követeléseket immár hivatalosan is előterjeszthesse. Erre vonatkozólag a GIORNALE DTTALIA nem hagy kétséget : «Az olasz kormány jegyzéke» írja a lap, «a francia-olasz viszony ij fejlődésének kiindulópontját szögezi le. Olaszország megfelelő időben és illő formában tudatni fogja követeléseit Franciaországgal.» Az 1935 január 7-i Laval-Mussolini egyezmény, amely annak idején nagy hullámokat vert fel, mint emlékezetes, rendezni kívánta a Francia és Olaszország között függőben lévő kérdéseket, melyek útját állták a két ország közti jóviszony kialakulásának. Mussolini 1935-ig az 1915-ös londoni és az 1917-es Saint-Jean de Maurennes-i egyezményekre alapította követeléseit. E két egyezmény különböző cikkelyei ugyanis biztosították Olaszország jogait a világháború gyarmati zsákmányának elosztásánál. Franciaország és Anglia már 1918-ban, illetve 1924-ben területi engedményeket tettek Olaszországnak Afrikában, a Laval-Mussolini-egyezmény pedig a következő kedvezményeket juttatta Mussoliniéknak : 1 114.000 négyzetkilométernyi területet Tibestiben, többezer négyzetkilométert Keletafrikában. 2) 2500 részvényt a Dzsibuti-Addisz-Abbeba-i vasúttársaságban. 3) Kivételes jogokat és bánásmódot 1965- ig a tuniszi olaszoknak. Mindez természetesen az európai béke «megszilárdítására» történt. A TIMES idézi Laval volt miniszterelnök akkori kijelentését : «Ebben az egyezményben Mussolini és én országaink és az európai béke érdekében véglegesen rendeztük Franciaország és Olaszország jóviszonyát veszélyeztető ellentéteket». Az egyezményhez csatolt hivatalos olasz nyilatkozat is lerögzíti, hogy «a két ország között függőben lévő kérdések véglegesen likvidálva vannak». Hogy a fasiszta országokkal kötött szerződések, illetve a diktátorok szavának értékéről még pontosabb benyomást kaphassunk, ideiktatjuk Mussolini ünnepélyes kijelentéseit, melyeket Abesszínia meghódítása után tett : «Olaszország gyarmati igényei véglegesen ki vannak elégítve.» A fasiszta sajtó szegényes érvekkel, szélem, bukfencekkel igyekszik megindokolni Olaszország megváltozott álláspontját és az 1935 januári egyezmény egyoldalú felbontását. Az olasz lapokban főleg három, reframszerűen visszatérő «indokolásra» bukkanunk. Kijelentik, hogy a Laval-Mussolini egyezményt soha nem ratifikálták. Hangsúlyozzák, hogy Franciaország az olaszabesszin háború idején tanúsított magatartásával megszegte a szerződés szellemét. Franciaország, írja az olasz sajtó, vezetőszerepet játszott a szankciók alkalmazásában és az Olaszországgal szemben megnyilvánult ellenségeskedésben. Végül pedig felhozzák, hogy az olasz-francia viszony 1935 óta lényeges, alapvető változásokon ment át, úgyhogy a Laval-Mussolini egyezmény egyáltalában nem felel meg a mai helyzetnek. Tudjuk és a francia lapok ma ismételten emlékeztetnek arra, hogy a lavali Franciaország minden erejével azon volt, hogy a szankciók hatását, enyhén szólva, elviselhetővé tegye Mussoliniék számára. Leon Bailley írja fasisztabarát lapjában : «Ha a francia kormány hozzájárult volna az Edentől javasolt petróleumszankciók életbeléptetéséhez, már eleve lehetetlenné tette volna, hogy Olaszország háborút folytathasson Abesszínia ellen». Ami a fasiszta lapok «ratifikációs» érvét illeti : Laval és Mussolini igenis aláírták az egyezményt, csupán a két ország államfőinek, Lebrun elnöknek és az olasz királynak szertartásos szentesítése hiányzott. Helyes ezzel szemben a harmadik fasiszta érv : az olasz-francia helyzet 1935 óta valóban módosult. Módosította az olasz fasizmus franciaellenes magatartása, módosította Mussoliniék véleménye, amely szerint most elérkezett az idő Franciaország megzsarolására. Az sem véletlen, hogy az olasz kormány éppen Chamberlain látogatásának küszöbén hatálytalanítja az egyezményt. Tárgyalási alapot igyekszik teremteni a januári olaszangol megbeszélésekhez és talán megfelelő körülményeket a «repülő békezarándok» újabb közvetítési tevékenységéhez. Bonnet külügyminiszter a «spontán» olasz tüntetések után néhány nappal kijelentette: «A legjobb információim vannak Olaszországból. Az incidens lezártnak tekinthető». Az események, sajnos, nem igazolták a külügyminiszter értesüléseit. Minden jel arra mutat, hogy az «incidens» csak most kezd igazán komollyá válni. A francia kormány álláspontja a Mussolini-Laval egyezmény felbontását illetően még nem került a nyilvánosság elé. A szombati minisztertanács elhatározta, hogy jegyzékben válaszol az olasz kormánynak. A jegyzék tartalmát azonban homály" fedi. Ha a külügyminisztériumhoz közelálló TEMPS-nak hitelt adhatunk : a francia kormány tudatta Mussoliniékkal, hogy Franciaország semmiesetre sem mehet tovább az 1935-ös paktumban tett engedményeknél. R. J. M JE G JLJ L JL V O Péris magyarságának az V. kerületi Mairie (Pl. du Panthéon) dísztermében rendezendő hagyományos 1938 december 31-én, 21 órakor Nívós műsor - Kitűnő zenekar Elsőrangú konyha - Finom borok Hazai különlegességek , Belépődíj: 12 frank, szilveszteri nagytárjara sss m eghívó E A BOULOGNE-BILLAN COURT-i munkásszervezetek 31-én műsorral egybekötött TANCMFLATSAGOT rendeznek. Belépődíj : 6 fr. (Munkanélkülieknek : 2.—) Cim : «SALLE HORTENSIA», 63, avenue des Moulineaux. (Métro : Porte St-Cloud.) 9