Szabad Szó, 1944. december (1. évfolyam, 23-40. szám)

1944-12-01 / 23. szám

1944. december 1. A magyar honvédség szétzüllése Ezrek és ezrek szöknek meg a hadseregből — Szálasi csak nyilas jelvényeket osztogat, de jegyelmet teremteni nem tud Maros­vsárhely, nov. 30. Hetek óta a­ legnagyobb szorongással figyeli a ma­gyar közvélemény azokat a felszólítá­sokat, melyeket részint a szövetséges hatalmak, részint pedig a szövetsége­sekhez átpártolt magyar tábornokok in­téznek a magyar hadsereghez, hogy adja meg magát és forduljon a hitlerizmus ellen. A felszólításoknak egyelőre még mindig nincs meg az a visszhangja, amit várni lehetne. Rejtély, hogy a ma­gyar hadsereg tulajdonképen miért harcol még mindig a németek oldalán és mit vár a jövőtől a haldokló farkasok melett Erről a kérdésről folytattunk a napokban beszélgetést egy olyan hon­véddel, aki megunta a reménytelen har­cot és hazaszökött. — Hol harcolt utoljára ? — tesszük fel az első kérdést. — Az én egységem Monor mellett, Pesttől délre harcolt. A csapatnál az utolsó időben a lehető legrosszabb volt a hangulat. Rendszeres élelmezésről be­szélni sem lehetett. A csapatvonatok el­tűntek, sőt a hadosztály parancsnoka, Tiszai József ezredes is megszökött. A züllés azzal kezdődött, hogy csapattes­temet, az első páncélos hadosztályt, Fradnál szétverték, a vörös csapatok és­éldául az egyik ezred negyvenhat harc­­kocsijából csak nyolc maradt meg. Utánpótlást semmit nem kaptunk, a né­metek pedig a visszavonulás fedezésére állandóan a magyarokat osztották be. Érthető ezek után, hogy a fegyelem egészen megbomlott. — Mi az oka, hogy ennek ellenére sem adják meg olyan tömegekben ma­gukat a honvédek, mint várható volna ? Eskü — a gyorslövés ttrba ige­­gtt — Ennek okát a magyar ember ter­mészetében kell keresni. Sajnos, termé­szetünknél fogva maradiak vagyunk még a csatában is. Nem tudunk olyan könnyedén váltani és az adott paran­csokat nem merjük megszegni Nagy része van a hadsereg tehetetlenségében a szálasista tisztikarnak, mely az egy­oldalú propaganda hatására a tarkóját félti és ennek megvédése érdekében hajlandó mindent feláldozni. Természe­­tesen elsősorban a mások életét. — Hogyan fogadta a honvédség a Szálasi-uralmat ? — Szálasi az egész hadsereg demo­­ralizálását csak a nyilaskeresztes kar­szalagokkal próbálta ellensúlyozni. Ez nem nagyon sikerült neki. Jellemző, hogy amikor Szálamra fel­eskették a csapatokat, a legénység az esküt nem mondta a szöveget olvasó tiszt után. Csak egy tompa morgás hallatszott a sorokban, sőt az egyik honvéd nyíltan megtagadta az eskü letételét. A parancsnokló tiszt azonnal agyon akarta lövetni­ és ennek hatására felesküdött, de másnap harckocsijával együtt át­szökött az oroszokhoz.­­ A szökések egyébként napirenden vannak. Legnagyobb része a szököttek­nek civilruhában megy haza lakóhelyére, de már újabban sokan vannak, akik honvédruhában a szovjetrepü­lők által leszórt menlevéllel szaladnak át a szov­jet csapatokhoz, ahol barátságos fogad­tatásban részesülnek, sőt lakóhelyükre szóló utazási engedéllyel látják el őket. — Mondjon valamit a saját szöké­séről, egyik társammal együtt azonnal elhatá­roztuk a szökést. Autón bementünk Budapestre, ahol civilruhát szereztünk, ő a Dunántúl felé indult, mert ott la­kott, én pedig megindultam a front felé, hogy valamelyik­ községben meg­várjam annak átgördülését és végre sza­bad területre jussak. Jászladányban ér­tem el a német vonalakat. A németek, mint mindenütt, itt is a helységben fog­laltak tüzelő állást, aminek az kellett volna legyen a következménye, hogy a szovjet tüzérség lőtte a helységet. Jel­lemző az oroszok nagylelkűségére, hogy csak a község környékén lévő utakat tartották tűz alatt, de a községet nem lőtték. A németek erős tüzérségükkel tartották állásaikat, mert a gyalogságuk a visszavonulás alatt teljesen felmorzso­lódott. A szovjet lovasság támadására a németek elhagyták a községet, de ter­mészetesen az utolsó pillanatban is ra­boltak. Egy félórai várakozás után elő­tűntek a kozákok, akiket a lakosság a legnagyobb barátsággal fogadott. Én is jelentkeztem az egyik orosz tisztnél és őszintén megmondtam, hogy a magyar honvédségben szolgáltam, most pedig lakóhelyemre szeretnék jutni. Kihallga­tás után igazolvánnyal láttak el, majd megindulhattam végig az országúton, hogy többheti bolyongás után végre otthont találjak. — Még csak annyit szeretnék hozzá­tenni beszámolómhoz, hogy az úton szerzett tapasztalataim szerint a ma­gyar nép végleg megunta a hitleriz­­must. Ha a hadsereg, melyet az utóbbi időben­ már zászlóaljakként osztottak be a német egységek közé, nem is tud őszintén színt vallani, a nép minden ren­delkezésére álló eszközzel igyekszik kimutatni a Szovjet iránti háláját. Ha pedig Sztálin marsall a már felszaba­dult területek lakosságához intéz fel­hívást a Hitler elleni harcra, azt hi­szem, minden fegyverfogható férfi egy­­akarattal menetel a nép tönkretevői ellen. —t­ —s Egy Szök«S tő­ttette — Ennek története a következő. Az egyik októberi napon bemegyünk Mag­lódra, ahol a lakosság sírva jött elé­­bünk, mert a németek fosztogatták a falut Az ütegparancsnok felelősségbe vonta a német tiszteket, akik azt mon­dották, hogy fegyverek után kutatnak. Természetesen az összes német autó tele volt rablótt holmival és a lakosság utolsó élelmiszerkészletét hozták ki a házakból az SS-legóinak. Ezt látja­ az 3 Szabad Szó Évtizedes panama ügyében mondatta ki a döntést Soós József alpolgármester Marosvásárhely, nov. 30. A városi­­ bitorló bérlőt, Zsigmond Samut, az évi malombérletek ügye egyike volt a vá­­j­bérletek visszamenőleges visszafizeté­­ses szétbogozatlan gordiuszi csomóinak, sére kötelezte a város polgármestere, s két évtizedes huza­vona után eldőlt a a malmokat Soós József alpolgármester nagy pere a város javára. A jogtalanul átvette­ a város részére. 350 tisztviselőt foglalkoztat a népszámlálás Marosvásárhely, nov. 30. November 28-án, kedden, az egész város területén megkezdődött az adatgyűjtéssel kapcso­latos népszámlálás. Háromszázötven tisztviselő vesz részt a népszámlálás nagy munkájában. Illetékes helyen a következő felvilá­gosításokat kaptuk: Nem tudni, ki in­dította el azt a balhiedelmet, hogy a népszámlálást végző tisztviselőknek nem kell összeírni a város zsidó vallású lako­sait. Ez az érthetetlen „rendelet” meg­tévesztette az összeírást végző tiszt­viselőket is. A város polgármestere ki­adta a rendelkezést a népszámlálóknak, hogy a mende­mondákkal ellentétben, a város minden lakóját össze kell írni, legyen az bármilyen vallású avagy nem­zetiségű. Azokban az utcákban, ahol elvégezték ihát a népszámlálást, a Szakszervezeti Tanács által kinevezett úgynevezett utcabiztos vizsgálja felül a bemondott adatokat. Minden utcabiztos a saját ut­cájában kapott megbízást s ez lehetővé teszi, hogy a szomszédok körülményei­vel ismerős személy végezze a felülvizs­gálás munkáját. Az utcabiztos különösen az eltávozot­tak személyi adatairól és vagyoni hely­zetéről tájékozódik és arról, hogy utcá­jának melyik polgára bitorol jogtalanul zsidó, avagy menekült vagyont. Az utcabiztos ismeri az eltávozott személy politikai és világnézeti álláspontját s ő a leghivatottabb, hogy eldöntse, hogy az illető fasiszta érzelmei miatt hagyta el a várost, vagy sem. A szovjet földrászok élete A Szovjetunió mezőgazdaságának átalakulása A cári Oroszország földműveseinek leírhatatlan nyomorúsága döntő mér­tékben járult hozzá a nagy forradalom kirobbantásához. Az októberi forrada­lom évében az oroszországi földműve­sek 12 százaléka egyáltalában nem ren­delkezett földdel, 60 százalékának pedig földbirtoka négy és nyolc hold között váltakozott. Igásbarmokban szintén óriási hiányok mutatkoztak: a földré­­szek 28 százalékának egyáltalában se­­milyen állatállománya, 48 százalékának pedig csupán egy lova és egy tehene volt. A gazdasági nyomorúság mellett al­koholizmus és népbetegségek dühöng- Hataknai film a partizánok hősi harcáról A szovjet nép bosszúm .—.. 9 . r. — . Ezt a filmet mindenki meg kell nézze - ■'■■■— ima—■■■■!■■ ■ . ■ . ■■■■■ ■ ' ■ •••• ------­Előadások kezdete 3 és 5 órakor Akarod, hogy ponton légy? Barabástól órát végül Barabás József órás, ékszerész és látszerész BOLYAI BTCI 4. Pontos kiszolgálás, ssou­d anfc1 tek­­ soraikban. Nagy többségük írás­tudatlan volt, nélkülözték a legelemibb egészségügyi berendezéseket. Nyomo­rúság, igazságtalanság és kizsákmányo­lás voltak az egyedüli jótétemények, amelyekben a cári uralom földműveseit részesítette. Az 1917. évi októberi forradalom mélyreható változásokat hozott a földé­­szek részére. A közösségi gazdálkodás bevezetése kettős célt szolgált: egyrészt kiemelni a földműveseket nyomorúsá­gos helyzetükből, másrészt a Szovjet­uniót a világ legerősebb mezőgazdasági erejévé fejleszteni. Ennek érdekében, mindenekelőtt a nagybirtokok kisajá­títására és a földműveseknek haszná­latra való átadására került sor. A kö­zösségi gazdálkodás pedig az ötéves tervek segítségével válhatott valóra. Ennek a feladatnak a megoldása szám­talan nehézséggel járt: a kolhozokat és­ sorházokat korszerű mezőgazdasági szerszámokkal kellett ellátni, Orosz­ország viszont egyáltalában nem ren­delkezett mezőgazdasági gépeket gyártó üzemekkel. Nehézségek voltak a dol­gozó tömegekkel is, az évszázados egyéni kizsákmányolás rendszerébe gyökeresedett orosz földésszel meg kel­lett értetni a közösségi gazdálkodás számtalan előnyeit. Szükség volt renge­teg gépészre, gépkocsi- és traktorveze­tőre, technikusokra és könyvelőkre, kiknek hiányában elképzelhetetlen volt a földek szakszerű megmunkálása. A nehézségek ellenére, a közösségi gazdálkodás segítségével és fáradságot nem ismerő áldozatos munkával, vára­kozáson felüli eredményeket értek" el De hadd beszéljenek a számok: 1913-ban Oroszországnak 210 miilió hold bevetett földje volt. Ezt a szá­mot a Szovjet­ Unió 1938-ban 274 millióra emelte. A traktorok elérik a 483.500-as számot, az aratógépek száma 153.000-ra emelkedik. 1913- ban 801 millió bushel a termelt ga­bona. Ezt a számot a Szovjet­ Unió közösségi gazdálkodás révért 1938- ban 950 millió bushelre emeli. A termelésben elért emelkedésn kl és a korszerű mezőgazdasági gépekkel való beruházásokkal egyidőben a földek élete is megváltozik. Megszűnik a fa­lusi nyomorúság és élél egyidejűleg a városba vándorlás. Emberi élet­nívó teremtődik meg a földműves ré­szére. Megszűnik a földmunkás kizsák­mányolása, eltűnik a „szegény paraszt és gazdag paraszt” fogalma. Ez azt je­lenti, hogy több mint 25 millió föld­műves kiemeltetett állati, nyomorúsá­gos helyzetéből és a kolhozok segítsé­gével, a közösségi gazdálkodás útján, biztos megélhetésű emberekké vál­hattak. __ ^ Hasonló sikert nem ismer a törté­nelem. HIRDETMÉNY A maros­vásá­rhelyi köztisztviselők szekroéö­­vezete államépítészeti alcsoportjának alakult közgyűlése 1944. évi december hó 14 . dél­után 8 órakor lesz megtartva a marevásár­­­helyi államépítészeti hivatal (Albina ház) he­lyiségében. Felkérem az államépítészeti hivatal krikw- be tartozó összeg mérnöki, mu­sutó, adm­insa­­trativ s­otőri személyzetet, hogy az alakuló köz­gyűlésen jelenjen meg és az alanti tárgyban megjelölt ügyek elintézéséhez szavazatával és javaslatával járuljon hozzá Tárgy: 1_ A szakszervezeti alcsoport flss.ttku «t« megválasztása, I. Indítványok, Marosvásárhely, 1944. évi november 29 Schneider János , szervező.

Next