Szabad Szó, 1944. december (1. évfolyam, 23-40. szám)
1944-12-01 / 23. szám
1944. december 1. A magyar honvédség szétzüllése Ezrek és ezrek szöknek meg a hadseregből — Szálasi csak nyilas jelvényeket osztogat, de jegyelmet teremteni nem tud Marosvsárhely, nov. 30. Hetek óta a legnagyobb szorongással figyeli a magyar közvélemény azokat a felszólításokat, melyeket részint a szövetséges hatalmak, részint pedig a szövetségesekhez átpártolt magyar tábornokok intéznek a magyar hadsereghez, hogy adja meg magát és forduljon a hitlerizmus ellen. A felszólításoknak egyelőre még mindig nincs meg az a visszhangja, amit várni lehetne. Rejtély, hogy a magyar hadsereg tulajdonképen miért harcol még mindig a németek oldalán és mit vár a jövőtől a haldokló farkasok melett Erről a kérdésről folytattunk a napokban beszélgetést egy olyan honvéddel, aki megunta a reménytelen harcot és hazaszökött. — Hol harcolt utoljára ? — tesszük fel az első kérdést. — Az én egységem Monor mellett, Pesttől délre harcolt. A csapatnál az utolsó időben a lehető legrosszabb volt a hangulat. Rendszeres élelmezésről beszélni sem lehetett. A csapatvonatok eltűntek, sőt a hadosztály parancsnoka, Tiszai József ezredes is megszökött. A züllés azzal kezdődött, hogy csapattestemet, az első páncélos hadosztályt, Fradnál szétverték, a vörös csapatok éséldául az egyik ezred negyvenhat harckocsijából csak nyolc maradt meg. Utánpótlást semmit nem kaptunk, a németek pedig a visszavonulás fedezésére állandóan a magyarokat osztották be. Érthető ezek után, hogy a fegyelem egészen megbomlott. — Mi az oka, hogy ennek ellenére sem adják meg olyan tömegekben magukat a honvédek, mint várható volna ? Eskü — a gyorslövés ttrba igegtt — Ennek okát a magyar ember természetében kell keresni. Sajnos, természetünknél fogva maradiak vagyunk még a csatában is. Nem tudunk olyan könnyedén váltani és az adott parancsokat nem merjük megszegni Nagy része van a hadsereg tehetetlenségében a szálasista tisztikarnak, mely az egyoldalú propaganda hatására a tarkóját félti és ennek megvédése érdekében hajlandó mindent feláldozni. Természetesen elsősorban a mások életét. — Hogyan fogadta a honvédség a Szálasi-uralmat ? — Szálasi az egész hadsereg demoralizálását csak a nyilaskeresztes karszalagokkal próbálta ellensúlyozni. Ez nem nagyon sikerült neki. Jellemző, hogy amikor Szálamra feleskették a csapatokat, a legénység az esküt nem mondta a szöveget olvasó tiszt után. Csak egy tompa morgás hallatszott a sorokban, sőt az egyik honvéd nyíltan megtagadta az eskü letételét. A parancsnokló tiszt azonnal agyon akarta lövetni és ennek hatására felesküdött, de másnap harckocsijával együtt átszökött az oroszokhoz. A szökések egyébként napirenden vannak. Legnagyobb része a szökötteknek civilruhában megy haza lakóhelyére, de már újabban sokan vannak, akik honvédruhában a szovjetrepülők által leszórt menlevéllel szaladnak át a szovjet csapatokhoz, ahol barátságos fogadtatásban részesülnek, sőt lakóhelyükre szóló utazási engedéllyel látják el őket. — Mondjon valamit a saját szökéséről, egyik társammal együtt azonnal elhatároztuk a szökést. Autón bementünk Budapestre, ahol civilruhát szereztünk, ő a Dunántúl felé indult, mert ott lakott, én pedig megindultam a front felé, hogy valamelyik községben megvárjam annak átgördülését és végre szabad területre jussak. Jászladányban értem el a német vonalakat. A németek, mint mindenütt, itt is a helységben foglaltak tüzelő állást, aminek az kellett volna legyen a következménye, hogy a szovjet tüzérség lőtte a helységet. Jellemző az oroszok nagylelkűségére, hogy csak a község környékén lévő utakat tartották tűz alatt, de a községet nem lőtték. A németek erős tüzérségükkel tartották állásaikat, mert a gyalogságuk a visszavonulás alatt teljesen felmorzsolódott. A szovjet lovasság támadására a németek elhagyták a községet, de természetesen az utolsó pillanatban is raboltak. Egy félórai várakozás után előtűntek a kozákok, akiket a lakosság a legnagyobb barátsággal fogadott. Én is jelentkeztem az egyik orosz tisztnél és őszintén megmondtam, hogy a magyar honvédségben szolgáltam, most pedig lakóhelyemre szeretnék jutni. Kihallgatás után igazolvánnyal láttak el, majd megindulhattam végig az országúton, hogy többheti bolyongás után végre otthont találjak. — Még csak annyit szeretnék hozzátenni beszámolómhoz, hogy az úton szerzett tapasztalataim szerint a magyar nép végleg megunta a hitlerizmust. Ha a hadsereg, melyet az utóbbi időben már zászlóaljakként osztottak be a német egységek közé, nem is tud őszintén színt vallani, a nép minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik kimutatni a Szovjet iránti háláját. Ha pedig Sztálin marsall a már felszabadult területek lakosságához intéz felhívást a Hitler elleni harcra, azt hiszem, minden fegyverfogható férfi egyakarattal menetel a nép tönkretevői ellen. —t —s Egy Szök«S tőttette — Ennek története a következő. Az egyik októberi napon bemegyünk Maglódra, ahol a lakosság sírva jött elébünk, mert a németek fosztogatták a falut Az ütegparancsnok felelősségbe vonta a német tiszteket, akik azt mondották, hogy fegyverek után kutatnak. Természetesen az összes német autó tele volt rablótt holmival és a lakosság utolsó élelmiszerkészletét hozták ki a házakból az SS-legóinak. Ezt látja az 3 Szabad Szó Évtizedes panama ügyében mondatta ki a döntést Soós József alpolgármester Marosvásárhely, nov. 30. A városi bitorló bérlőt, Zsigmond Samut, az évi malombérletek ügye egyike volt a vájbérletek visszamenőleges visszafizetéses szétbogozatlan gordiuszi csomóinak, sére kötelezte a város polgármestere, s két évtizedes huzavona után eldőlt a a malmokat Soós József alpolgármester nagy pere a város javára. A jogtalanul átvette a város részére. 350 tisztviselőt foglalkoztat a népszámlálás Marosvásárhely, nov. 30. November 28-án, kedden, az egész város területén megkezdődött az adatgyűjtéssel kapcsolatos népszámlálás. Háromszázötven tisztviselő vesz részt a népszámlálás nagy munkájában. Illetékes helyen a következő felvilágosításokat kaptuk: Nem tudni, ki indította el azt a balhiedelmet, hogy a népszámlálást végző tisztviselőknek nem kell összeírni a város zsidó vallású lakosait. Ez az érthetetlen „rendelet” megtévesztette az összeírást végző tisztviselőket is. A város polgármestere kiadta a rendelkezést a népszámlálóknak, hogy a mendemondákkal ellentétben, a város minden lakóját össze kell írni, legyen az bármilyen vallású avagy nemzetiségű. Azokban az utcákban, ahol elvégezték ihát a népszámlálást, a Szakszervezeti Tanács által kinevezett úgynevezett utcabiztos vizsgálja felül a bemondott adatokat. Minden utcabiztos a saját utcájában kapott megbízást s ez lehetővé teszi, hogy a szomszédok körülményeivel ismerős személy végezze a felülvizsgálás munkáját. Az utcabiztos különösen az eltávozottak személyi adatairól és vagyoni helyzetéről tájékozódik és arról, hogy utcájának melyik polgára bitorol jogtalanul zsidó, avagy menekült vagyont. Az utcabiztos ismeri az eltávozott személy politikai és világnézeti álláspontját s ő a leghivatottabb, hogy eldöntse, hogy az illető fasiszta érzelmei miatt hagyta el a várost, vagy sem. A szovjet földrászok élete A Szovjetunió mezőgazdaságának átalakulása A cári Oroszország földműveseinek leírhatatlan nyomorúsága döntő mértékben járult hozzá a nagy forradalom kirobbantásához. Az októberi forradalom évében az oroszországi földművesek 12 százaléka egyáltalában nem rendelkezett földdel, 60 százalékának pedig földbirtoka négy és nyolc hold között váltakozott. Igásbarmokban szintén óriási hiányok mutatkoztak: a földrészek 28 százalékának egyáltalában semilyen állatállománya, 48 százalékának pedig csupán egy lova és egy tehene volt. A gazdasági nyomorúság mellett alkoholizmus és népbetegségek dühöng- Hataknai film a partizánok hősi harcáról A szovjet nép bosszúm .—.. 9 . r. — . Ezt a filmet mindenki meg kell nézze - ■'■■■— ima—■■■■!■■ ■ . ■ . ■■■■■ ■ ' ■ •••• ------Előadások kezdete 3 és 5 órakor Akarod, hogy ponton légy? Barabástól órát végül Barabás József órás, ékszerész és látszerész BOLYAI BTCI 4. Pontos kiszolgálás, ssoud anfc1 tek soraikban. Nagy többségük írástudatlan volt, nélkülözték a legelemibb egészségügyi berendezéseket. Nyomorúság, igazságtalanság és kizsákmányolás voltak az egyedüli jótétemények, amelyekben a cári uralom földműveseit részesítette. Az 1917. évi októberi forradalom mélyreható változásokat hozott a földészek részére. A közösségi gazdálkodás bevezetése kettős célt szolgált: egyrészt kiemelni a földműveseket nyomorúságos helyzetükből, másrészt a Szovjetuniót a világ legerősebb mezőgazdasági erejévé fejleszteni. Ennek érdekében, mindenekelőtt a nagybirtokok kisajátítására és a földműveseknek használatra való átadására került sor. A közösségi gazdálkodás pedig az ötéves tervek segítségével válhatott valóra. Ennek a feladatnak a megoldása számtalan nehézséggel járt: a kolhozokat és sorházokat korszerű mezőgazdasági szerszámokkal kellett ellátni, Oroszország viszont egyáltalában nem rendelkezett mezőgazdasági gépeket gyártó üzemekkel. Nehézségek voltak a dolgozó tömegekkel is, az évszázados egyéni kizsákmányolás rendszerébe gyökeresedett orosz földésszel meg kellett értetni a közösségi gazdálkodás számtalan előnyeit. Szükség volt rengeteg gépészre, gépkocsi- és traktorvezetőre, technikusokra és könyvelőkre, kiknek hiányában elképzelhetetlen volt a földek szakszerű megmunkálása. A nehézségek ellenére, a közösségi gazdálkodás segítségével és fáradságot nem ismerő áldozatos munkával, várakozáson felüli eredményeket értek" el De hadd beszéljenek a számok: 1913-ban Oroszországnak 210 miilió hold bevetett földje volt. Ezt a számot a Szovjet Unió 1938-ban 274 millióra emelte. A traktorok elérik a 483.500-as számot, az aratógépek száma 153.000-ra emelkedik. 1913- ban 801 millió bushel a termelt gabona. Ezt a számot a Szovjet Unió közösségi gazdálkodás révért 1938- ban 950 millió bushelre emeli. A termelésben elért emelkedésn kl és a korszerű mezőgazdasági gépekkel való beruházásokkal egyidőben a földek élete is megváltozik. Megszűnik a falusi nyomorúság és élél egyidejűleg a városba vándorlás. Emberi életnívó teremtődik meg a földműves részére. Megszűnik a földmunkás kizsákmányolása, eltűnik a „szegény paraszt és gazdag paraszt” fogalma. Ez azt jelenti, hogy több mint 25 millió földműves kiemeltetett állati, nyomorúságos helyzetéből és a kolhozok segítségével, a közösségi gazdálkodás útján, biztos megélhetésű emberekké válhattak. __ ^ Hasonló sikert nem ismer a történelem. HIRDETMÉNY A marosvásárhelyi köztisztviselők szekroéövezete államépítészeti alcsoportjának alakult közgyűlése 1944. évi december hó 14 . délután 8 órakor lesz megtartva a marevásárhelyi államépítészeti hivatal (Albina ház) helyiségében. Felkérem az államépítészeti hivatal krikw- be tartozó összeg mérnöki, musutó, adminsatrativ sotőri személyzetet, hogy az alakuló közgyűlésen jelenjen meg és az alanti tárgyban megjelölt ügyek elintézéséhez szavazatával és javaslatával járuljon hozzá Tárgy: 1_ A szakszervezeti alcsoport flss.ttku «t« megválasztása, I. Indítványok, Marosvásárhely, 1944. évi november 29 Schneider János , szervező.