Szabad Szó, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1945-01-01 / 1. szám
..* - jxntu. ma, n»Pk. . ' r -r?sg, zz tetőfi Sándor na gyobb magyar költő és világharcon születése évfordult közöljük Illyés Gyula alimtit. A nagy költők nem várául szólalnak meg, nem derült ég mint az isteni kinyilatkoztatások, népek életében messze visszamenődé leket állapítani, mikor estek vassba, hogy megszüljék a rendkívüli A nemzet, a nagy család, előre kilődik az eseményre. Előre kioktatja a dajka akik az újszülöttet ápolni fogják, tárca adják az anyanyelv szavait, gtisztítja a szavakat is. Aztán tanárrevel, akik a fiút irányítani fog Iskolakönyvekről épp úgy gondolik, mint a nagybácsik ajándékairól érgitásáról. Barátokat és vetélytárst szemel ki, akik majd védik és esteik. Az egész ország egy izgalom. Mert nem bizonyos, hogy csecsemő megszületik. S ha megszüle is, nem bizonyos, hogy felserdül. Hszer fordult úgy a magyar nép serhogy sanyarúságából már csak egyiféta vezethette volna ki. S az jehezett is. De hányszor nem jelentket A népúj út előtt állt, szomjasan rá és a jelre. És hasztalan várakoz Akinek a történelem a nagy szere hangot és elmét adott, nem tűnt fe talán öt éves korában megfojtotta trokgyík. Vagy nem tudott kivergő: a sötét mélységből, melyben népiülói éltek, halála nanyág tehénpás, maradt s nyugtalansága legfeljebb legénylegénynek sodorta. Teste született, de szelleme nem jöhetett pvilogra mert mégsem gondoltak vi mert a nemzet rossz anya volt. Ilyen izgalomban élt a neeti újjá* születés hajnalán is ’"'agyaszág. Az izgalom, a láz oka, mint míg, most is az: meg tud-e ú ilni ez ország? A népek újkori lágy vényében megállja-e helyét? ,esze általában magyarság, a nagy fúlt utánövő nem * halált tartogatja s az ő szára? Vannak, akik ma nem tuik hinni. Az óra, mikor a történet megindul, szinte kínálkozik egy szimm körültekintésre, amilyennek az iromi életrajzok kezdődni szoktak, ilveszter estje van, ilyenkor mindenkiegtalálható, mindenki mord, vagy eljegyez valamit, aminek nyoma már Az ország legnagyobb költője —l kell elképzelnünk — békétlenül fizl nikai kúriájában. Negyvenkét éves a gazda, bizonyára megcsinálta mánzó-évszámadásait, a birtokkal rínbaj. De annál reménytelenebb a más ügy, az igazi, amelyre életet feltett a magyarság sorsa. Én megkérdek, Berzsenyi Dániel keserű választ a*. A nemesség melyet ő oly sokáig nagyarsárral azonosított, povány, aromlott, méltatlan elődeihez. S a nép, nytől a nyugati nemzetek jobbjai árit várnak: mi a magyar nén, a tölgység? Tudatlan, hanyag, elmaradott földmíveléshez sem ért... ő ismert a népet, közelröl f’gyelheti. Az er tend meg a süllyedő hazát? Pernyi folytassak a kínálkozó j'*'kotk'pzelettel — elhízott estéből hat'as só hajt bocsátva szerforran Icnyi. A huszonkéteszte idős Vörösnty ezé az estét eszgrár j'issal arrébb,tolna mérvéi G'-rbőn, C' *mn!vav a’in kastélyában töltötte. C *emer.jkedi.. La 9 » PETŐFI a szilveszteri vidám társaságból kérdéseivel valaki sarokba szorítaná, kiderülne, hogy csak önmagában, ~ tveinkéiben hagyta el Börzsönyt. t .jo az e 'ső állomás Pest felé... Nagy terveket forgat, nagy szerepre készülődik. Fóliázni a nemzetet, amely az ő szemében, a szegény vrcségi ispán-fiú szemben tár nemesis a birtokos nemességet is- Inti. Föhézré, — mire? öntudatra, tettekre végre! Milyen tettekre? Majd elválik, — már talán nem is az is gondja. Mint mindenki, akit igazi nagy törekvések seítenek, magát ő is csalj elükészínöltek tekinti csak a közvetlen feladatot látja. Épp ezért reményketV. Izr ii elvégzi a maga feladatát, a többire, a későbbire is akad majd ember. A harminckétéves Széchenyi ezen a lapon a lótenyésztésről ír naplójába néhány mondatot. A főurakat kellene valami ürüggyel megmozdítani, megszervezni — ő ezzel foglalkozik. És a huszonegyéves Kossuth? És mind a fiatalemberek, akik készülődtek, — pontosan maguk sem tudták, mire? Mit gondoltak, mikor összekoccintották a szilveszteri poharat s mikor a bor forró sugallatára mindenki nagyobbat gondol a saját sorsánál? „Fiai idő, hogy valaki hangot, testet adjon a sokféle akaratnak” — ilyesmit gondolhattak. Nem valószínű, hogy magukra, vagy csak magukra gondoltak. Az ifjúság önzetlen. És mit gondolhatott Metternich, akit az öregek is, a fiatalok is csaknem kiétel nélkül röviden Európa sátánjának trtottak? Mindnyájunknál többet tud: ostoba politikus, de ravasz diplomata. Hűvös és tárgyilagos, szinte kirí ebből a patetikus seregszemléből. Te idézzük fel, hogy a kín egysége kedvéért, ebben az órában is azon gondolkozott, hogyan fojtsa meg Magyarországot. Tisztán látja a jövőt. Tudja, hogy a nemz?.. ?,kedés, mely Európa után a hierarchiát is elöntötte, első tünete csak a szabadság revü nyavalyának. Tudja, mi következik ezután, ismeri a francia történelmet. A „megújhodás” legjobban a magyarokat gyötri. Mi lesz, ha onnan terjed tovább, ha a magyarok az új elme jegyében maguk köré gyűjtik a többi kis nemzetet? Akkor vége az osztrák hegemóniának, vége a Dinasztiának is. És mit gondolt népének jövendő jóvágós atyja, a harmincéves ötödik Ferdinand, aki akkor még csali trónörökös, de máris kész agyalágyult? „Ki lesz ennek a szegény gyereknél a támasza?” ezt egy öreg parasztasszony s egy még öregebb parasztember gon w ji.u?- cU k é«.tov:L .íj t-y i-}VAICr.»''u^’uo vályogviskolcan. Az ágy végében cserevész, ötéves fiúcska feküdt, él re embersorba jut, amikor a férfi csak a szülei, vagy a jóbarát szagra hallgat, ők már a föld alatt lesznek. Akad-e majd olyan barátja, aki úgy szól hozzá, mintha édestestvére volna? „Mi lesz velünk? — gondolták szerte az ország minden részén, ezer, meg ezer parasztviskóban azok, akik virrasztva várták az új Esztendőt. Külön-külön mindnyájan csak egy évre, az akkor kezdődő évre gondoltak, de sok külön gond együttvéve tízmillió esztendei kínt jelentett. Kint harangoztak, megkezdődött az új év, az 1823-as. Mint a függöny szétválásakor a gongütés: ez indítja meg előttünk is a cselekményt. Kiskőrösön egy parasztházban, mely miben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, fe- fetehajú asszony felkiált, vajúdik. Szlovákul rajong. Napközben rendesen magyarul beszél, ha az ima és a sírás gyermekkora szavait szakítja föl benne. Férje a konyhából hallgatja. Az öntudatlan szavak, melyeket az aggodalom is a tehetetlenség lök a nyelvre, magyarul szűrődtek ki fogai közül. Végre bentről gyermeksírás hangzott, a csecsemők nemzetközi panasza az éles levegő, a hideg, az élet miatt, amiatt, hogy világra születtek. Fiú született. Gyorsan megfürdették. Piros, ráncosarcú fás emberke volt, semmivel sem különb mint ilyenkor akármilyen más csecsemő. ő volt, akire vártak, akit a történelem kiszemelt. Hétfő AratO fillér Marosvásárhely, 1945. janu. DOLGOZÓK LGPJfi II. évfolyam, L szám Egymillió német menekül Németország belsejébe izríl Izzra harconak a szovjet csipát a lángoló Budapestben Szovjet és román csapatok elérték a pozsonyi medencét Grozai Péter Kolozsvárra utazótt Moszkva, dec. 31. Sztálingrád óta a legelkeseredettebb küzdelem folyik Budapestért. A szovjet csapatok házrólházra küzdve szorítják vissza a város szíve felé a német csapatokat. A Vörös Hadsereg Gyöngyöstől északnyugatra megtörte és elvágta a német csapatok ellentámadásait és felszabadították Szécsény vasútállomását. 2200 német és a hazaárulók oldalán harcoló magyar katonát, fogtak el. A Duna balpartján Rákosfalvát, Rákoskeresztúrt és Rákoscsabát szabadították fel. A dunakanyariban elfogtak egy nagyobb csapategységet, köztük egy tábornokot, nyolc ezresztest és 13 más tisztet. Székesfehérvártól délnyugatra felszabadították Polgár Jdlit. E terepszakaszon 604 német és a hazaárulók oldalán harcoló magyar katona esett el. A Times moszkvai tudósítója írja A budapesti csata új szakaszához érkezett. Német rohamcsapatok házról-házra harcolva védik a várost. Nyugatról és keletről a szovjet csapatok megsemmisítő rohamra indultak és az elkeseredett ’’arcok dacára, nagy hadifölénnyel, naponta szabadítják fel a kül- és elővárosokat. To’buchin v Makrovszky marall a Sztálingrád, óta jól bevált taktikát alkalmazzák. Az ellenség zömét kisebb csoportokra szakítják és ezeket a n—*—t"-”'’t árasztják el. Ez a tuuvilla jól Levun Euuupcát Bukarest, de c. 31. A tegnap délben végződő negyvennyolc óra alatt Rundstädtnek sehol sem sikerült újabb térnyereségre szert tenniük. A Ssavalo és Ottón körzet északi szárnyán is csőként a német nyomás. A szövetségesek rendkívül erős tűzfölénnyel csaptak le a német egységekre. Visszafoglalták Moszkva, dec. 31. A szovjet csapatok tátolták Budapest nyugati részébe és több utcát elfoglaltak. A németek súlyos veszteségeket szenvednek. Az u4ák tele vannak német hullákkal és el- Isztelt katonai felszereléssel. Az Izvesztja írja, hogy németek a magyar fővárosban a teperzselés taktikkéja alkalmas,z/.k - gyönyörű duna- a 'dókat, a régi városházát felrokkantották, a Királyi Vár pedig lángosan áll. 'A c’”—’-----arba fccszn. -.etek Mondon, Grande Miile és Muhen falvakat. A Dinau-Sel-i terepszakban ezer német foglyot ejtettek. A délnyugati szárnyon Patton tábornok csapatai tizenegy falut foglaltak vissza. A szövetségesek Bastognetól keletre 12 kilométeres szakaszon átkeltek a Ssur folyón. Esterrachtól keletre elérték a német határt, a német esett el. A Vörös Hadsereg szabaditotta Visegrádot, Pilisszszesztet, Tahitófalut és Durabogdá Csehszlovákiában a szovjet és rond.tok átkeltek a Garamon és elérkeltek a pozsonyi lapályhoz. Az Ipoly és Garam között megsemmisítettek három gépesített német ezredet és egy tüzérdandárt. Hatezer német hadifogt ejtettek, ötezer német elesett. Fel-?ba-’tották Párkánynánát és ezzel telii:' q elzrték a Budapest—Bécs közötti vasútvonalat ostrománál is, ahol a rumét csapatokat 'tik az ellenság felszámolását, így az elkét részre szakították és a furakanyar- lenség vagy megadja magát, vagy telban és magában Budapesten megkezd-jesen megsemmisül. Is szükségesek Esleviacki(ókeletre elérték a német határt [árpolao a basiai királyi, vár UP