Szabad Szó, 1945. április (2. évfolyam, 73-100. szám)

1945-04-02 / 74. szám

Hírek a foksányi fogolytáborból Hétfő Marosvásárhely, 1945 április 2. n. évfolyam, 74. szám Ara 60 fillér SZABAD SZÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Maros­­vásárhely, Sztálin­ tér 41. Telefon: 50. DOLGOZÓK LAPJA Előfizetési árak: havonta 13.80 pengő, negyedévre 41.40 P, félévre 82.80 P Az út vége A világtörténelem legnagyobb össze­csapása a végkifejlés felé közeledik. Egy gőgös nép várja rémülten törté­nelmének legsötétebb perceit. A nagy küzdelemben alulmaradt Németország. Az ellenfél mérnöki pontossággal va­lósítja meg haditerveit és a német had­sereg a teljes összeomlás, az utolsó nagy kudarc előtt áll. Miben reménykedhetik a hitleri Németország? A német városok lakói pánikhangulatban menekülnek, ki ahová tud. Napirenden vannak a sza­botázsok, a híres német vasfegyelem szünőben, mint általában a legendák. A büszke német hadsereg harcikedve kialvóban van és hiába biztatja ellen­állásra néhány elmebeteg, az izmok és a lelkek csak immel-ámmal engedel­meskednek. 1936 óta felrajzott méhkas a világ. 1936-tól 1939-ig hol a vihar előtti csend ámulatában, hol pedig a felfokozott szenvedély őrült kavargása között él Európa lakossága. Majdnem mindenki tudja: a háború elkerülhetetlen. Né­hány rajongó békebarát, álmodozó idealista kétségbeesett kísérleteket tesz a béke megmentése érdekében, de ez­úttal még a költőknek sem sikerül el­némítani a fenevadat. Olykor-olykor felcsillan valami reménységféle, de a dráma a kulisszák mögött tovább folyik, és a világ a szabadesés törvényei sze­e­rint zuhan egy nagy háború tátongó» szakadékaiba. Az 1939-es esztendő nyárutóján ki­csordul a pohár. Pár hét múlva már halálhörgéseket kerget az őszi szél. Szerte Európában tüzek gyúladnak ki és a tűzvész terjed­t akadálytalanul. A kezdeti német sikerek bódulatában élnek a közelre látók. A porosz csizma nagyszerűen bírja, eltiporja Lengyel­­országot, Franciaországot, Hollandiát, Belgiumot, Dániát, Norvégiát, Jugo­szláviát. Hitler és európai barátai meg­­mámorosodnak a ragyogó német sike­rektől. A jelen csillogásában nem lát­ják meg a jövendő kilátástalanságát. Néhány kis állam Németországhoz köti csónakját, segíteni akar Hitlernek az „Új európai rend” felépítésében. Szá­mosan akadnak ugyan kétkedő fejcsó­­válók, akik gazdasági tényezőket, nyersanyagot, statisztikai adatokat, jéghideg számokat és a történelem kér­­telhetetlen logikáját emlegetik. Termé­szetesen fölényes mosollyal intézik el őket és ha ezután is hangoskodnának, máris ásít feléjük a börtönajtó. 1941 júliusában új fejezetéhez érke­zik a háború. Németország meg­támadja a Szovjet­ Uniót. Az első hadi­események Hitler híveinek adnak iga­zat. Néhány hónap múlva a távoli orosz mezőkön kopog a német csizma. A tör­ténelem azonban ezúttal is megismétli magát. Alig egy esztendő múlva Hitler már Napóleon gondjaival viaskodik. Az orosz Kutuzovok is feltámadnak, ez­úttal, Budjenig, Voroszilov, Csernikov a nevük. A német verhetetlenség legend­­ája szertefoszlik a végtelen orosz hó­­mezőkön, mint hajdanában Napóleoné. A német megszállás áldásait ünni kez­dik a megszállott országok, akárcsak a francia glove csillogását. A kis népek a szövetségesek oldalán a világháború lipcsei csatájára készülődnek, egymás­után tápászkodnak fel ájultságukból. 1944 nyarán már csak két nép harcol a lipcsei Németország oldalán: Romá­nia és Magyarország. Ezután már drá­mai gyorsasággal peregnek tovább a hadi és politikai események. Bekövetkezik 1944 augusztus 23-a. Az 1944—45-ös tél katonai eseményei vég­képp megpecsételik Németország sor­sát. A világ fővárosaiból érkező jelen­tésekben gyakrabban szó esik a béké­ről. A londoni követségekre egyre­­másra futnak be a különböző félhivata­los békeajánlatok. Minden jel arra mu­tat, hogy a béke már nem teszi sokáig próbára idegeinket. Az agyonkínzott népek a közeli béke várakozásában él­nek. Ez a béke­sóvárgás nagyon is meg­okolt. Romokban hever a fél világ, az egész európai kultúra és civilizáció bombák halálos sebeitől vérzik, özve­gyek, árvák, nyomorékok, hajléktala­nok milliói kérdezik kétségbeesetten: miért lettek áldozatokká? és a millió és millió halott, aki már nem kérdez semmit. Mi életben maradottak tesszük fel a kérdést: Miért ontotta vérét ez a sok ártatlan ember? Kinek az érdeke, kinek az ördögi kívánsága volt ez? A hitlerista, imperialista Német­ország! — ez a felelet. Egy-két nagyra­vágyó ember telhetetlen hatalomvágya egy félrevezetett és félrenevelt nép szolgai engedelmessége borította lángba Európát. Egy tévtanokon nevelt ifjúság volt a végrehajtó közege egy elmebeteg véres terveinek. Van történelmi igaz­ságszolgáltatás; a hitlerista Német­A szövetséges front balszárnya az egyetlen,, ahol a németek még erősebb ellenállást fejtenek ki. A kanadaiak Emmerich elfoglalása és megtisztítása után átlépték a holland határt és Hol­­landia területén már több, mint 10 kilo­métert nyomultak előre. Brit páncélos erők betörtek a westfáliai síkságra. Erről a szakaszról csak aranyit jelente­nek, hogy tegnap a csapatok több, mint ország ezer sebtől vérzik. A német tája­kon mindenütt a végküzdelem folyik és nemsokára elesik a bevehetetlennek hitt német erőd. A németek minden európai szövetsé­gesük földjét a német erőd sáncaként használták fel. He megtiporták a sán­cot, nem volt szánalom a németség szí­vében. Ha ők pusztulnak, hát pusztul­janak mások is: románok, magyarok, bárki. A sáncok alaposan tönkremen­tek, de most már a német erődben folynak a harcok. A tavasz virágba bo­rítja az erőd sáncaiban a fákat. Az élet nálunk — a sáncban — már csendesen megy tovább. A német erőd szétdűlt területén rettegve várnak sorsukra a fasiszták. Polgár István Padernbornt és Heidelberget elfoglalták a szövetségesek Danzig városára kitűzték a lengyel lobogót Felszabadult Érsekújvár Nagysurány és Verebély A 2. ukrajnai arcvonal csapatai át­­­­törve a Garam vonalát, Csehszlovákia területén elfoglalták Komáromot, Érsekújvárt, Nagy­surányt és Verebélyt, tovább nyo­mulva előre Pozsony irányában. A kivívott győzelemért a 2. ukrajnai arcvonal legjobban kitűnt csapatait ki­tüntetésre terjesztették fel. A 2. ukraj­nai hadsereg csapaainak nagy győzel­mét tegnp este Moszkva 224 ágyúja díszlövéssel üdvözölte. A 3. fehérorosz hadsereg csapatai március 29-én befejezték a Königsberg­­től délnyugatra körülzárt keletporosz­országi német hadcsoport likvidálását. A március 13-a és 19-e között lefolyt harcokban a németek több, mint 50 ezer foglyot és 80 ezer halottat vesztet­tek. Ez idő alatt 128 repülőgépet, 605 páncélgépkocsit, rohamlöveget és ágyút, 305 tábori ágyút, 6047 géppuskát, 247 rádióállomást, 35 ezer gépkocsit, 232 mozdonyt, 2763 vasúti gépkocsit, 313 lőszer-, fegyver- és egyéb hadianyag­raktárt zsákmányoltak a szovjet csa­patok. A Gdyniáért vívott harcokban öt gyalogsági, egy tank és egy gépesített SS-hadosztály és számos önálló zászló­alj és az ellenség más csapategységei semmisültek meg. A német csapatok maradványait Gdyniától északra a Dan­­zigi öbölhöz szorították vissza, ahol fo­kozatosan megsemmisítik őket. Szovjet tüzérek az egész körzetet tűz alatt tartják. Heves küzdelem folyt Szombathelyért A 3. ukrajnai hadsereg a Rába folyó­­nál átkelve, áttörte a németek erős vé­delmi vonalát és lendületes támadásaik során 30 kilométert nyomultak előre. Rohammal bevették Kőszeg városát és elérték az osztrák határt. Heves harc folyt Szombathely városáért. A vissza­vonuló német csapatok erős egységei harcoltak a fontos városért. Az ellenség a város keleti részében sáncolta el ma­gát és többször heves támadást indí­tott a szovjet vonalak ellen. A szovjet csapatok­ átkaroló mozdulattal nagy csapást mértek az ellenség szárnyaira és benyomultak Szombathelyre. Heves utcai harcok során kiverték az ellensé­get Szombathelyről és elfoglaltál­ a vá­rost. Az ellenség rendetlen sorokban vonult vissza nyugat felé. A szovjet csapatok nagy zsákmányt ejtettek. A baltitengeri szovjet légiflotta el­süllyesztett két, összesen 13 ezer tonna űrtartalmú német csapatszállító hajót és hét német naszádot. Az arcvonal többi szakaszán helyi je­lentőségű harcok és felderítő tevékeny­ség folyt. Március 29-én a szovjet csa­patok megrongáltak, vagy elpusztítot­tak 98 német páncélkocsit. Légiharcok­ban és a légvédelmi tüzérség tüzében az ellenség 23 repülőgépét lelőtték. Bécs és Pozsony ellen Malinovszky és Tolbuchin marsall csapatai ellenállhatatlan erővel törnek előre Bécs és Pozsony felé. Tolbuchin csapatai Kőszegnél átlépték az osztrák határt és jelenleg 80 kilométerre álla­nak Bécstől Megindul a nagy támadás Stettin és Berlin ellen Északon Rokosovszky marsall csapa­tai teljesen kiverték a németeket Dan­­zigból és felszabadították a várost. A város ormára kitűzték a lengyel zászlót. Ez a város volt az ürügy a háború meg­indításához. A város elfoglalásáért ví­vott harcokban 39 ezer német katona esett el és közel tízezer hadifogságba került. A kikötőben 45 búvárhajót zsák­mányoltak a szovjet egységek. Ezzel teljesen befejeződött a Keleti tenger partjának az ellenségtől való megtisztí­tása. Rokosovszky marsall csapatai most csatlakozhatnak Zsukov marsall egységeihez és azután megindíthatják a nagy rohamot Stettin, és Berlin ellen. Konyev, Zsukov és Rokosovszky mar­sallokat a „Győzelem” rendjelével tün­tették ki. Ez a legmagasabb szovjet ki­tüntetés, amelyet olyan parancsnokok kapnak, akik befejeztek egy diadalmas hadjáratot. A három marsallon kívül egyedül Sztálin nyerte el eddig ezt a kitüntetést. Paderborn­t elfoglalták Brit és amerikai tankok Németorszá­gon száguldanak előre. A 9. amerikai hadsereg csatlakozott Hodges tábornok csapataihoz. Az elmúlt 24 óra alatt 50 kilométert nyomultak előre. Most már teljesen világos, hogy az egész német haderő a felbomlás jeleit mutatja. Paderborn elesett. Elfoglalták a hí­res Eder-gátat. Az amerikai őlköte­lékek 25 kilométerre állanak Kas­­seltől. Délen Heidelberg megnyi­totta kapuit a szövetségesek előtt. Két nap alatt 60 ezer német hadifog­lyot ejtettek. Újabb szenzációs előnyo­mulásuk híre várható, amint a hadmű­veleti titoktartást feloldják. Ezek a nyugati hadszíntér legújabb eseményei. Részletes jelentést az alábbiakban ad­juk: A szövetségesek Hollandia földjén

Next