Szabad Szó, 1945. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)

1945-08-01 / 172. szám

HL évfolyam, 172. szám. Szerda Marosvásárhely, 1945 augusztus 1.Ára 40 női DOLGOZÓK LAPJA Vladescu Racoasa nemzetiségügyi miniszter nyilatkozott Marosvásárhelyen az iskolaépületek kérdéséről és az idegen állampolgárok ügyéről A hadapródiskola a magyar nyelvű orvosi egyetem otthona lesz MAROSVÁSÁRHELY, július 30. Hétfő délelőtt Segesvárról jövet Marosvásárhelyre érkezett Vladescu Racoasa nemzetiségügyi miniszter. A főispáni hivatalban értekezleten vett részt a miniszter, amelyen ott voltak a pártok, kép­viselet is. Jelen voltak az értek­ezleten Kurkó Gyárfás, a MNSZ országos elnöke Czikó Nándor miniszteri tanácsos és Balogh Edgár főszerkesztő, a MNSZ országos alelnöke. Az értekezleten az időszerű marostordamegyei problémákat be­szélték meg. Vladescu Racoasa miniszter vázolta azt a nagy küzdelmet, amelyet a kor­­mány az ország reakciós elemeivel vív. Kerte a pártok képviselőit, hogy egy emberként támogassák a kormányt felelősségteljes munkájában, mert a reakció az utóbbi hetekben kétségbeesett kis ét­letvk­et tett a kormány gazdasági intézkedéseinek akadályozására. Az angol vá­lasztások bizonyára kihatással­­lesznek Európa országainak viszonyaira is s a m­iniszter reméli, hogy amiként Angliában vereséget szenvedett az angol reakció, úgy az európai népek reakciója, köztük a román reakció is, végkép vereséget fog szenvedni.­­ Ezután a Magyar Népi Szövetség képviselője feltárta a miniszter előtt azokat a kérdéseket, amelyek a megye és a város jelenlegi problémáinak középpontjában állanak. A Magyar Népi Szövetség megbízottja kérte a minisztert, hasson oda, hogy az iskolák átadásával kapcsolatos rendelkezéseket függesszék fel, annál is inkább, mivel a Magyar Népi Szövetség lépéseket tett a kormánynál az iskolakérdés kedvező megoldására vonatkozólag. A miniszter megígérte, hogy az iskolák átadására vonatkozó rend­delet mindaddig felfüggesztik, míg a kormány ebben a kérdésben ki nem mondja a döntő szót. Az idegen állampolgárok kiutasítás--val kapcsolatban a miniszter kijelentette, hogy a kiutasításokat a kormány mindaddig felfüggesztette, amíg az új állampolgársági törvény el nem készül. Aki el akar menni, az elmehet s annyi csomagot vihet magával, amennyit tud s a kormány megfelelő szállító eszközönél igyekszik rendelkezésükre bocsátani. A miniszter kijelentette, hogy az utóbbi hetekben olyan események történtek Maros-Torna vármegyében, amelyek nem egyeztethetők össze a demokratikus fejlődés gondolatával. Sajnálatos események is előfordultak, éppen ezért a belügyminiszter elhatározta, hogy kivizsgáltatja ezeket. Vladescu Racoasa miniszter Soós József polgármester kérésére ígéretet te­tt, hogy a kormány hozzájárul a villany­­telep újjáépítésének költségeihez. A miniszter kijelentette még, hogy a hadapródiskok épülete a magyar nyelvű egye­tem épületének tekintendő és az épület a létesítendő orvosi fakultás otthona lesz. Soós József polgármester az értekezlet végén örömmel állapította meg, hogy a nemzetiségügyi miniszter már­ciusi marosvásárhelyi­­nyilatkozatától a mai napig eltelt idő alatt minden tény­kedése és mai kijelentései is, akkori ki­tele­ntéseinek szellemében történt. Az értekezlet után a miniszter Kolozsvárra utazott. M­i A dunavirlgyi béke felejthetetlen ünnepe volt a segesvári Petőfi ünnepély mély kegyelettel adózott a nép a nagy szabadságharcos emlékének — Vladescu Racoasa és Zaroni miniszterek képviselték a kormányt Segesvár, július 30. Felemelt fejjel, büszkén menetelünk Segesvár utcáin, lar­ka menet... olyan mint valami mo­solygó virágerdő. Románok, magyarok, polgárok egymás mellett, nyolc nép lo­­bogódíszében kegyelettel adóznak Petőfi Sándor emlékének, aki megmondotta, hogy az ő neve „örökkön él“. Este nyolc órakor a városháza díszter­mét zsúfolásig megtöltötte a felvonuló közönség. A Magyar Népi Szövetség el­nökének, Kurkó Gyárfásnak vezetése mellett nemcsak a közeli népi szövetségi csoportok jelentek meg, felsorakozott Temesvár, Arad, Nagyenyed, Déva, Bu­karest, Brassó, Sepsiszentgyörgy, Nagy­szeben, Marosvásárhely, Erzsébetváros, környékének magyarsága, valamint az Ekés Front hatalmas küldöttsége, amely az országos ünnepséget együttérző lel­kes hangulatban tette magáévá. A kormány képviseletében Vladescu Racoasa nemzetiségi miniszter jelent meg, de ott volt a bolgár írók szövetsé­gének titkára, Mladen Isaev és Elin Pepin, a bolgár-román kultúrtársaság elnöke, valamint a magyar írószövetség kiküldöttei: Kárpáti Aurél és Gergely Sán­dor. A műsoros estét­ Palogh Edgár, a Ma­gyar Népi Szövetség közművelődési szakosztályának elnöke nyitotta meg. Büszkén mutatott a hősi halált halt nagy költő arcképére, amely mellett az ünnepi terem falát Sztálin generalisszi­musz, Groza Péter miniszterelnök, Tiszt, marsall és Dimitrov arcképe ékesíti. Szí­vélyesen üdvözölte a nemzetiségügyi mi­nisztert, valamint a bolgár és magyar bú vendégeket.­­— A szláv r­omán-magyar egyesülés áll­­­mát neveljük a Petőfi napok alkalmával. A kolozsvári Józsa Béla Athenaeum feld­eljes szavalókórusa után a tg.-jiui fogolytáborból néhány hét előtt szaba­dult Kacsó Sándor lép a közönség elé, amely meleg szeretettel üdvözli a neves írót. Kacsó a tiszta eszmék hőséről tart­ja előadását. (Beszédét vasárnapi szá­munkban közöltük.) A segesvári évforduló gyászát, minden magasztosságát Liszt hatalmas „Fune­­raille”,-jével, remek előadásban Halmos György zongoraművész tolmácsolta. Ez­után Mladen Isaev bolgár író anyanyel­vién lelkes beszédet tartott Petőfi Sán­­dorról, akit a bolgár nép épp úgy, mint a Duna völgyében élő összes országok, népei szívébe zárt. Beszédét Elin Petin, a bolgár-román baráti szövetség elnöke román fordításban közvetítette. — Petőfi nemcsak a magyaroké, — mondotta Issaev — a mienk is, mert a világszabadság szent eszméjénél a lobogó­­lelkű költője, aki a szabadságot csakis az egyetemes emberi szabadság politikai síkján tudja elképzelni. Ezért harcol és ezért esik el a segesvári csatában, amely­nek felszabadító eredménye csak mért érkezett el hozzánk: Gergely Sándor a Magyar Írók Szövet­ségének kiküldöttje méltatja a nagy költő alkotó erejét és örömének ad kife­jezést, hogy most, ezen az első szabad Petőfi ünnepen, eljöhetett Erdély föld­jére és baráti kezet szoríthatott a Du­­namedencében élő népek képviselőivel, részese lehetett ennek a nagy történelmi pillanatnak, amely testvéri együttélésre szólítja fel a különböző nemzetiségű né­ ,­pek fiait. „Egy gondolat bánt engemet“... a ki­tt.­­.. verset Petényi János kolozsvári színész mély átérzéssel, férfias erővel adja elő. Lőrincs Zsuzsa operaénekesnő Kodály-dalok­tal fokozza a közönség lel­kesedését. Az estély második részét Mar­kos Albert karnagy vezénylésével a Dermata énekkar nyitja Népi dalo­kat énekelnek: Papp József és Perényi János szavalata, Halmos György zongora­­művész, Zsurka Péter hegedűművész Bartók­ Számai, végül pedig a székely vi­seletben felvonuló marosvásárhelyi álla­ma,­tanítóképző vegyeskarának Kodály díjai, valamint egy orosz népi dal ki­­tűrró száma teszik felejthetetlenné a gyö­nyörű estét. A kórust Chilf Miklós, a marosvásárhelyi tanítóképző énektanára nemes művészettel vezényelte. Szerenád a várból Mint az áradat úgy hömpölygött ki a tö­meg arivárpahána díszeméből, hogy meghall­gassa azt a csodálatos szerenádot, amelyet a kolozsvári énekkarok és a Dermata fú­­vórzenekara­­küldött­ fenntről a várból a nagy halott lelke után. Hallgatták áhítattal és gyönyörűséggel. Románok, magyarok, zsidó, bolgárok egyaránt, ft- csordultig tett a szíve az egész város lakosságán?!,­, ahogy a hangok szálltak, belopóztak az ablakon és m°g­ímogattá­k a béke után vágyó sokat szenvedett népet. A szerenád után a kor­mány kiküldöttjei, a bolgár írók szövetségé­nek képviselői, a budapesti vendégek és az ország különböző szervezeteinek képviseleté­­ben megjelentek a „Vörös csillaghoz” cím­­lé­t. . vgj'déglftben iüt-k hankpetre " -. Három nyelvsát köszöntötték egymást méltatták .-V , Petőfi Sándort és testvéri jobbot nyújtottak egymásnak. Elhelyezik a kegyelet Koszorúit A Fehéregyháza felé vezető országúton hosszú sorokban kígyózik a kegyeletes kö­zönség. Zászló alatt, népviseletben mecsetet úgyszólván Erdély minden vidékének össze­se­reglett népe, a költő fehéregyházi sírja felé. Mintegy nyolcezer ember állja a tűző július végi nap ostromát. A költő sírja mel­lett, ott lobog a­z egymásra talált népek zász­lója. Nemzeti viseletbe öltözött románok és székelyruhás ifjak állanak dí­szőre éget a sír előtt­ Minden frázisnál beszédesebben bizo­nyítja hogy Petőfi Sándorban a románság is a­ nagy szabadsághőst tiszteli. Az egyhá­zak képviselői rövid imákat mondanak a sírnál és dr Tróján János fehéregyházi rom. kát plébános beszenteli Petőfi földi porhü­velyét. Egymás után helyezik el a síremléken­­ kegyelet koszorúit. A helyi szervezetek, va­lamint Románia különböző vidékeinek ma­gyarsága és vele együtt érző románsága így rója le háláját a világszabadság vérta­núja iránt. Egész koszorú-erdő borítja a síremlék talapját Bukarest, Nagyvárad Nagyszeben, Harisfalva, Meggyes, Temes­vár, UdvarhelyAn Marosvásárhely, Torda és Kolozsvár m­­iokrsága és tömegszervezetei áldoztak a kön­ halhatatlan emléke előtt. Az egy hegy ül­ők némán, szívükben mély megilletödéssel atrcultak visszafelé a ségen­­-vári* sporttelep­­»rá.­Vég­ül láthatatlan zászló­­erdőt visznek magukkal. Nyolc nemzet szín« testvéri egyetértésben sorakozik fel a hatal­­mas sportpályán. A hőség rekikenő, de ők „állmaik keménye«!» mozdulatlanul”... Fel­emelt fejjel, beesl­et és szent akarattal. A tekintetükből ez ovasható: „Megbékü­lünk!* Az internáción«e melódiái mellett sorako­zik rendbe a tarka csapat. Kurkó Gyárfás megnyitó beszéde Ezután Kurk­­ Gyárfás, a MNSZ or­­szágos elnöke m­ondotta el megnyitó be­szédét: " A Dunamedence békeszerető kül­döttsége kegyelettel jött Petőfi Sándor sírjához. A világszaba­dság zászlaja, amelyet P­etőfi lobogtatott meg, most annak a nemzetnek kezébenjjódi'lta meg a világot, amely nemzet egykori, cáviz­­mus reakciós kp*­bácsa alakt'vérbefoj­­­­totta a sa­bjid nemzet­ek harcát. Jfost étitek a+né­pnek adatott meg as a bátor lomshaw kegyelemdöféssel sárba tipor­­,pi_jy*A*tsiszta reakciót és diadalmas had­seregével a sszabadság eszméjét, a fia­tal Petőfi vérrel festett vörös zászlaját az egész’ világon meglobogtassa, N. D. Cocea, a román írók üdvözletét tolmácsolta. — Románok és magyarok a múltban ellenségként néztünk farkasszemet egy­mással. Lelkiismeretlen vezetőink meg­­mérgezték népeinket és egymásra uszí­tották őket. A­naúlt hibáit jóváteszik azok, akik az igazi demokráciáért és a népek megbékéléséért küzdenek. Bizo­­nyítsuk be, hogy tudunk egymással egy­más mellett békességben élni, Petőfi le-­­gyen világító fáklyánk. A nemzetiségügyi miniszter beszél Vladescu Racoasa nemzetiségi minisz­ter lépett ezután a szószékre: — A magyar irodalomnak egyetlen alakja sincs olyan szorosan Erdélyhez kötve — mondotta — és egyik sem tar­tozik annyira a ma politikájához, mint Petőfi Sándor. A mai Románia a demo­krácia szellemében épül újjá. Ezt a de­­mokráciát azonban az összesség hatha­tós közreműködése nélkül nem tudnánk k­eresztül vinni. ■— Törekvésünk az, hogy országunk-

Next