Szabad Szó, 1945. december (2. évfolyam, 269-290. szám)
1945-12-01 / 269. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Sztálin tér 40. Telefon 50. Felelős szerkesztő: KOVÁCS GYÖRGY Előfizetési árak: havonta 1000 Lei, negyedévre 3000 Lei, félévre 0000 Lei. A Szovjet Unió a roma állam érdekeinek védelmezője volt és marad Kastaradze bukaresti szovjet nagykövet beszéde egy fogadóestélyen BUKAREST, november 29. A bukaresti lapok első oldalon hozzák Kastaradze bukaresti szovjet nagykövet beszédét, amelyet egy szovjet tánccsoport fogadóestélyén mondott el. A beszéd mély visszhangot keltett a közvéleményben, különösen az a rész, amely a két ország kapcsolatairól szólt. Ez a rész a következőképpen szól: »Tiszta szél és nyugodt lélekkel mondható, hogy a Szovjet Unió a román állam nemzeti érdekeinek és nemzeti ideáljának védelmezője volt és az marad a jövőben is. Mi nem vagyunk olyan emberek, akik egyet gondolnak, mást mondanak és megint másképpen cselekszenek. Ezt az énünket egyébként a román állammal kapcsolatban be is bizonyítottuk. Ami a gazdasági kérdéseket illeti, a Szovjet Unió, amely mély sebeket szenvedett e téren, mégis segélykezet nyúzott a győzedelmes Romániának.“ Churchill éles támadása az isttdbe kormány ellen Lemondott az osztrák kormány London, november 29. Az angol konzervatív párt ülésén Churchill volt miniszterelnök nagy beszédet mondott. Churchill elítélte a kormányt és kijelentette, hogy minden lehetőt el kell követni, hogy a kormányt a tévutakról visszatérítsék. Churchil még hozzáfűzte, hogy az Attlee-kormány ipari célok miatt halogatta Anglia újjáépítését. Ha mindnyájan teljesítjük kötelességünket, akkor még megmenthetjük az országot - fejezte be Churchill beszédét. Lemondott a Renner kormány Bécs, november 29. Szerdán dr. Karl Renner az ideiglenes osztrák kormány miniszterelnöke a választásokra való tekintettel beadta úgy a maga, mint kormánya lemondását. A volt miniszterelnököt felkérték, hogy december 18-ig, amíg az új parlament összeül, maradjon hivatalában. Az új osztrák kormány miniszterelnöke, minden valószínűség szerint Siegel, a katolikus néppárt elnöke lesz. Amerikai újságíró cikke Magyarorszgzről Newyork, november 29. Cormick a Newyork Times délkeleteurópai munkatársa Lapjába a következőket írja a magyarországi helyzetről. ,,Eddig még egyetlen újságíró magyarországi beutazási kérelmét sem utasították vissza. A külföldre szóló cikkeket be kell mutatni, nem egyszer két napig is visszatartják, de tudomásom szerint eddig még nem fordult elő, hogy a jelentésekből az oroszok bármit is töröltek volna. A budapesti lapok bár szoros ellenőrzés alatt állanak, szabadon írnak. Támogatják a kormányt, egymással szemben azonban éles vitákatolytatnak. Budapesten és á talában Magyarországon a visszatérő élet szikráját lehet látni. Ez se a nagy dolog, ami megkülönbözteti Magyarországot a többi tönkretett országoktól. A magyar és osztrák választásokkal kapcsolatban megállapítja, hogy az azokban való nagy részvétel azt mutatja, hogy a látszólag politikailag értéktelennek vélt tömegek, igenis aktívek politikailag. Tildy miniszterelnök egyforma reménnyel néz a szövetségesek felé. A magyar kormány jelenleg nem tudja megállítani a vágtató inflációt. Az államadósság csillagászati számokban tornyosul. A tudósító megállapítja, hogy Magyarország, mint a többi vesztes kisállamok is, egyáltalában nem kívánja, hogy a győztes nagyhatalmak között megoszlásra kerüljön a sor. A három nagyhatalom együttműkö b Román-magyar barátság Ma nagy történelmi próbát élünk. Az itt összekeveredve élő népeknek ezek a napok nagy iskolát jelentenek. Ez az iskola arra akar tanítani, hogy emelkedjünk fölébe az apróbb nemzeti törekvéseknek s ez által a népek nagy tengerében is megállhassunk, hogy a nagy egyetemességbe — nem mint játékszer, — hanem, mint komoly tényező helyezkedhessünk bele! A „nemzeti“ létnek különben is sokkal magasabbrendű a tartalma, semmint, hogy annak égisze alatt apró torzsalkodásokat folytassanak az emberek. A túlzott nemzetieskedés nem látja a jövendő századok távlatát. Végzetesen sürget az idő! Ne közeledjünk egymáshoz, hogy ezt vagy azt akarjuk önző módon kivívni a másik rovására, hanem azzal, hogy mit kell nyújtanunk a másiknak, hogy az megerősödjék s azáltal magunk is, mint dunavölgyi testvérnép. Ezt a lelkiismereti munkát a számában többséget alkotó nemzet kezdje, hogy már az első gesztus magán hordozza a jóhiszeműség és a tiszta szándék jegyét. Ha a másikra hárulna, esetleg félremagyarázhatnák s elakadhatna. Álljanak bátran sorompóba — a történelem előtt fölemelt fővel — a demokratikus szervezetek. A kezdeményezést illetőleg apellálok itt a román és magyar papok lelkiismeretére és hivatástudatára. Tartsanak közös megbeszélést, mint olyan emberek, akiknek életfeladata a békesség szolgálata! Közeledik az advent, a karácsony azzal az evangéliummal, hogy „Békesség a földön az embereknek“. Mit tettek a békességért? Ezen a karácsonyon ezt fogja kérdezni tőlük Krisztus. Az a Krisztus, akinek nevében a világgal el akarják fogadtatni az evangéliumot. Sürgősen meg kell alakítani, vagy ha már létezik ilyen, el kell mélyíteni egy román-magyar baráti kör munkáját! Álljon be e körbe mindenki, aki komoly felelősséget érez saját fajtája iránt! Látogassa ennek összejöveteleit. Válasszon ez a kör a közélet minden területét felölelő bizottságot s a bizottság szent kötelezéssel vállalja a parlamenti szabadszólás tárgyalási formáját. Utaljuk ez elé benső kérdéseinket. Legtöbb problémánk, melyekben súrlódik a két nép élete, azért akad el, mert nem tudjuk a kérdést szemtől-szembe, nyugodtan megvitatni, elhallgatott gondolatok nélkül! Indulatok fűtenek, kétszínűsködünk, a kérdést felsőbb fórumok elé utaljuk s akkor az egész elvész a hivatalok és formaságok útvesztőiben. Ha lenne egy saját magunk alkotta testület, ahol mindent őszintén letárgyalhatnánk, sok mindenben dűlőre juthatnánk azonnal és itthon. Fel lehetne ezt a kört hatalmazni a döntés jogával is, ahol a határozat legalább is a tagokra nézve, kötelező érvénnyel bírna. Ez minőségi próba, sőt átminősülés lenne az emberies, a lelkiismereti ember típusára. Ez hordozná magában az igazi felelősséget a demokratikus jövőért! Az a dicsőség, ha nem külső kényszerre, h nem a lelkiismeret hívására alakítunk kört és barátkozunk! Azzal a néppel, mellyel a létfenntartás küzdelm az életigenlés minduntalan szembeállít. Szomorú lenne, ha képtelenek volnánk erre. A történelmi akarat azért kevert össze bennünket, hogy a nemes versengésben a két nép magasabb kultúrszínvonalra juthasson. Olyan emberi életszintre, mint amilyen áldott a táj, ahol egybekeveredtünk. Gyárfás Lajos désében van Magyarországnak egyetlen reménye. A párt alakult Olaszországban Róma, november 29. Olaszországban „Újjáépítés egysége“ elnevezés alatt új párt alakult. A párt programja: „Az országnak szabadnak, demokratikusnak és egységesnek kell lennie. Fel kell számolni a fasizmus bukása után létesült minden szervezetet. Nevezetesen a Nemzeti felszabadítása bizottságot is, amelynek ma már nincs létjogosultsága, a nagy bűnösöket meg kell büntetni, de a tisztogatásokat utána be kell fejezni. Nincs helye a túlzott önkényeskedésnek. Szükség van arra, hogy a termelés újra meginduljon, mert ez a feltétele az egészséges pénzrendszernek.“ Az új olasz párt programja ötéves újjáépítési terv kidolgozását ajánlja. Newyork, november 29. Az Associated Press jelentése szerint az Egyesült Államok kormánya az olasz fegyverszüneti szerződés revideálására törekszik. Az utóbbi napokban hivatalos tervezetet nyújtottak be az angol és olasz kormányokhoz Olaszország szélesebb körű önkormányzatával kapcsolatban. Amerika Angliával egyetemben írásban akarja biztosítani Olaszország gazdasági és politikai függetlenségét. A feggerszüneti feltételek enyhítése kétségtelenül enyhítene az olasz nép hangulatán és rendkívül csillapítólag hatna ez különösen a jelenlegi politikai válság idején. Helyes és szükséges a fizetésemelés „ AItomania Libera“ írja. A Munkásegységfront központi bizottságának nemrég megjelent közleménye a munkástömegek egyik legsúlyosabb kérdését, a fizetések kérdését hozza felszínre. A fizetés a drágasággal szemben teljesen elégtelenné vált s természetes, hogy a két munkáspárt határozott módon sürgeti a súlyos probléma megoldását. Minden halasztás aláássa azt a lelkesedést, amivel a munkásság az ország gazdasági újjáépítését vállalta, azt a munkát, amelynek maradéktalanul szenteli teljes munkaerejét. A fizetéseket felül kell vizsgálni, mégpedig olyan formában, hogy biztosítsák a munkásságnak a minimális életlehetőégeket. Ez az álláspontunk nem jelenti azt, hogy tágítnánk attól a felfogásunktól, hogy a fizetések folytonos emelése nem megoldás a gazdasági válságban , ha ma mégis amellett szólalunk fel, hogy emelni kell a fizetéseket, a magyarázatot a gazdasági törvények alkalmazásának módjában lehet megtalálni, azokban a törvényekben, amelyek éppen az ár és bér közötti egyensúly fenntartásán alapulnak. Az egyensúlyt nem tartották fenn. Míg a munkástömegek becsületesen alkalmazkodtak a gazdasági törvényekhez, a vállalatok tovább erőszakolták az árak emelését. A Munkásegységfront közleménye a gazdasági törvények egyoldalú tiszteletben tartásáról beszél s ez a megállapítás fájdalmas valóság. A munkások a termelés emeléséért harcoltak és harcolnak, hónapokon keresztül nem kértek fizetésemelést, hogy hozzájáruljanak ezzel az időszerű gazdasági kérdések megoldásához. Mi volt a többi gazdasági tényezők hozzájárulás? Annál szükségesebb felelni erre a kérdésre, mert a fizetések emelése további megoldandó kérdések egész sorát veti fel. Kevés kivétellel nemleges ezek hozzájárulása, s szabotázscselekedetekben, a befektetések megtadásában, az újjáépítéssel szembeni közönyben nyilvánult meg. A legravaszabb formáktól, a pénzügyi és bankári szabotázstól, az üzérek mindennapi munkájában felfedezhető szabotázsig mindent felhasználtak és felhasználnak, hogy megakadályozzák a termelés növelését. Ennek a magatartásnak az eredménye megmutatkozik ipari termelésünkben, amely nem éri el azt a színvonalat, amit a munkásság erőfeszítései nyomán el kellett volna érnie. A normális termelés, vb szállításának elmaradása megakadályozta az árkérdés megoldását s általában az alkalmazottak s különösen a munkásság számára olyan életfeltételt két teremtett, amelyek tovább már nem viselhetők el.A fizetéseik felülvizsgálásávag vissza kell állítani az egyensúlyt. A legutóbbi hónapok tapasztalatit hiánytalanul fel kell használni. A felülvizsgálás bizonyos körök erőfeszítéseit fogja maga után vonni, amelyek megkísérlik, hogy ismét feltornázzák az árakat. Ezt a kísérletet csírájában el kell fojtani. A fizetések felülvizsgálásának nem lesz meg a kívánt fa ája, ha nem egészítik ki a legkomolyabb rendszabályokkal, amelyek semlegesítenek minden áremelési törekvést. Komoly intézkedések, szigorú ellenőrzés szükséges, — amelynek, hogy határosak legyenek, a hiteligények teljesítésétől k kell terjednink egészen az árukig és árakig — ezzel kell kiegészíteni a fizetések felülvizsgálatának művét s az összes gazdasági tényezőiket egyesíteni kell a jelenlegi nehézségek legyőzésére. A fizetésemelés helyes és szükséges elővigyázattal kell lenni azonban azokkal szemben, akik mindenből hasznot akarnak húzni. Nyilvánvaló tehát, hogy fokozni kell a gazdasági ellenőrzés politikájának hatékonyságát, egész a megtorlásig elmenve. Ez utóbbinak példásnak és súlyosnak kell lennie.