Szabad Szó, 1946. június (3. évfolyam, 123-146. szám)
1946-06-02 / 123. szám
Népgyűlést hívott össze a Népvédelem és a Munkás- 191 egységfront ma déli 1 órára a Városháza elé! Aca 200 tat IIS évfolyam, 123. szám. ÖKLÜNK le VAN! Az utóbbi időben állandó rovatot kívántak azok az elvetemült népellenes és országellenes provokációk, amelyeket a manilista elvek mögött meghúzódó vasgárdista csoportok idéztek elő, útonútfélen terrortámadásokat hajtva végre, gyűléseken tüntetve, rombolva, késelve azokat, akik a demokratikus békés országépítés szolgálatába állították munkájukat és politikai küzdelmüket. Az egyik legelvetemültebb ilyen provokáció azt volt, amit az utóbbi napokban a reakció fenegyerekeitől félrevezetett diákság vitt véghez Kolozsváron s amiről a Szabad Szó is beszámolt. Többször elhangzott a figyelmeztetés a terrorlegények és az általuk félrevezetett kolozsvári diákság felé: vigyázzanak, ne vakaródzanak, mert a demokratikus munkásság ökle előbb-utóbb lesújt azokra, akik újabb tragédiák felé akarják kormányozni a né■peket, letérve a demokrácia útjáról, ellenségeskedést szítva közöttük. A munkásság a provokációra, melyek az utóbbi időben még inkább vérszemet kaptak, mindezideig komoly figyelmeztetésekkel felelt, s nem folyamodott mindjárt azokhoz az eszközökhöz, melyek ezeknek a Hitler szellemén felnőtt fiókáknak megmutathatták volna a dolgozó tömegek erejét. Azt az erőt, amelyre a fiatal demokrácia nálunk is támaszkodik s amely szükség esetén akcióba lép a demokratikus kormány ellen cselekvők megfékezésére. A legutóbbi kolozsvári fasisztareakciós támadásra a munkásság megfelelt úgy, hogy ez a felelet nem hagy kétséget maga után még azok lelkében sem, akik kétségbe vonták a demokrácia erejét s a türelmet, mely éppen ebből az erőből származik, összetévesztették a gyengeséggel. De nem szabad azt hinni, amit a reakció és megtévesztettjei bizonyára el próbálnak hinteni a társadalomban, hogy tudniillik a munkásság egyszerűen nekiment a reakciós provokációra vetemedett diákcsoportnak és agyba-főbe verte őket. Nem így történt. A munkásság ez alkalommal is elment a türelem végső határáig, mert tudta, hogy ereje, ha megmutatja a provokálóknak, ökle ha ütésre emelni kényszerítik azok, akik felé sohasem fordultak az erőszak, hanem a meggyőzés szelíd eszközeivel. • Május 28-án a délután folyamán kisebb reakciós és a reakció által megtévesztett csoportok járták végig Kolozsvár utcáit és különböző kihívó, demokráciaellenes jelszavakat kiabáltak. Estefálé egy maniuista csoport, amely között sok diák volt, politikai méregkeverő mesterüknek, Maniu Gyulának arcképét kitették a Szaktanács épülete elé. Ugyanebben az időben az egyetem előtt gyűlést rendeztek a félrevezetett diákok s innen fasiszta jelszavakat ordibálva felvonultak a Szabadság-térre. A rendőrséget, mely az esetleges rendbontás megakadályozása céljából felvonult, szidalmakkal illették. Ugyancsak szidalmakkal illették a demokratikus román hadsereg egyik kapitányát, aki figyelmeztette a a tüntetőket országellenes, ostoba és meggondolatan cselekedetükre. A huligánok a kapitányt közre is fogták s azt csak egy csoport mentette meg a komoly bántalmazástól. A vasúti műhelyek és Dermata munkássága értesülve a huligán tüntetésekről, kivonult a város szivében lévő Szaktanács épülete és Kommunista Pártházhoz, hogy azokat az esetleges támadás esetén védelmébe vegye. A maniuista diákok megijedtek a munkásság elől s visszavonultak az Avram Iancu diákotthonba. Amikor a tüntetve felvonuló munkásság az otthon elé ért, a diákok az ablakokból több lövést adtak le a munkásságra, továbbá téglákat hajigáltak a felső emeletről a tömegre. Több munkásnak súlyos sérülést okozott a fasisztareakciós diákok támadása. A munkásság azonban visszaverte a huligánok támadását „Le a fasizmussal!“, Le a huligánokkal!“, „Le a manilistákkal!“, „Groza Péter egy a néppel!“, „Pentru Groza vom lupta!“ jelszavakkal tüntetett a fasizmus gonosz és hitvány bérencei ellen. Amint a fentiekből kitűnik az eszét vesztett marqiista banda és az általuk félrevezetett diákság támadta meg a munkásságot Kolozsváron május 28-án. Ez már olyan cselekedet volt, amit a munkásság nem intézhetett el türelme végső megfeszítésével, meg kellett felelnie azoknak, akik nem ismerve a demokratikus dolgozó tömegek erejét, tettlegességre merészeltek vetemedni ellene. Meg kellett mutatnunk, hogy nekünk a meggyőzés, az érvekkel való észretérítés ugyan a politikai módszerünk, de ha tettlegesen bántalmaznak minket, öklünk is van és aki mindenképpen meg akar ismerkedni a demokratikus tömegek erejéből felemelkedő ököllel, annak megmutatjuk! A kolozsvári reakciós provokációk hosszú sorozatára megadott felelet meg kell, hogy gondolkoztassa a reakció félrevezetettjeit. Az öklöt mi nem nekik szántuk. A félrevezetettek, megtévesztettek között sokan vannak a dolgozó értelmiség, nevezetesen a diákság soraiból. Ezeket újból és újból figyelmeztetjük: térjenek észhez, kövessék azt az utat, mely az ország újjáépítéséhez, a népek közös szabadságához, a dolgozó nép jobb életéhez vezet. Mi ezekért a gyakorlati célokért küzdünk a politikában. De azok, akik szándékosan és tudatosan hintik a reakció mérgét a társadalomban, azok igenis meg fognak ismerkedni az általuk gyengének vélt demokrácia erejével, azokra a jövőben is le fog sújtani öklünk, erősebben, mint valaha. A kolozsvári figyelmeztetés nekünk, a demokráciáért küzdő dolgozóknak, növeli harcunkba vetett hitünket. Igenis, le fogjuk küzdeni, el fogjuk tiporni soraink között azokat a fészkeket, amelyek a népek közötti békétlenséget, a sovinizmust és egyéb ostobaságokat próbálják elhinteni magyarok és románok között. Ne kívánják, hogy a demokrácia védelmében felsorakozó dolgozó tömegek még erősebben és a jövőben újra és újra kénytelenek legyenek megmutatni öklük erejét azoknak, akik semmiképpen sem hajlanak az igaz, becsületet, tiszta szárat A MNSZ országos jogi és közigazgatási értekezlete Szakbizottságokat küldött ki a romániai magyarságot érdeklő kérdések beható tanullmányozására „Sikerült kiküszöbölni a bizalmatlanságot az értelmiség és a széles néprétegek között“ — állapította meg megnyitójában Kurkó Gyárfás „A tétleneket, passzívokat ellenségnek tekintjük“ Kolozsvár, május 31. A Magyar Népi Szövetség központi jogi és közigazgatási szakosztályának országos értekezlete csütörtökön reggel 9 órakor kezdődött meg. Ez az értekezlet jelentős esemény a romániai magyarság életében. Másfél év után a magyar jogügyi és közigazgatási szakemberek legjava jelent meg a Magyar Népi Szövetség központi székházában, hogy szaktudását és képzettségét az itt élő magyarság szolgálatába állítsa. Ez a magyar érértelmiség legjavának felsorakozását jelenti a Magyar Népi Szövetség népi demokratikus politikája mellett. Az értekezlet reggel 9 órakor kezdődött meg az MNSZ központi székházának nagy tanácstermében, több, mint 150 képviselő jelenlétében. Az elnöki Az értekezletet Demeter János dr. egyetemi tanár nyitotta meg, üdvözölve Kurkó Gyárfást és az értekezlet résztvevőit. A jelenlévők bemutatkozása és igazolása után Kurkó Gyárfás üdvözölte az értekezletet. — Látva a tarthatatlan állapotot — mondotta többek között — hogy egységes munkát nem végezhetünk az értelmiség nélkül és fordítva, az értelmiségiek a széles néprétegek nélkül, minden erőfeszítést megtettünk, hogy ezt a lehetetlen állapotot elkerüljük. Ma már elmondhatjuk, hogy ez sikerült is és az együttműködés egészségesen halad. — A mai értekezlet értéke folytatta — nemcsak abban rejlik, hogy országos jogi megbeszélést tartunk, hanem abban, hogy a bizalmatlanságot sikerült a két tábor közül kiküszöbölni. Jelszavunk az volt, hogy mindenki annyit ér, amennyit dolgozik s éppen értelmiségi táborunktól vártuk el, hogy munkáján keresztül érdemelje ki a széles népi rétegek bizalmát. A próbaidő, második országos nagygyűlésünk küszöbén lejárt és megállapíthatjuk, hogy azok a testvérek, akik ma itt résztvesznek ezen a széles országos tanácskozáson, eredménnyel állták ki a próbaidőt és kiérdemelték dolgozó társadalmi rétegeink bizalmát. A továbbiakban Kurkó Gyárfás elnök ismertette a Magyar Héjai Szötetségnek .•Kistélémaasztalnál foglalt helyet Kurkó Gyárfás országos elnök, valamint Takáts Lajos dr. és Demeter János dr. A mellettük lévő asztalnál foglaltak helyet Csögör Lajos dr., a Bolyai Tudományegyetem rektorának vezetésével az egyetem jogi és közigazgatási karának professzorai. De ott láttuk a résztvevők között Szilágyi Ignácot, Udvarhely vármegye főispánját, Bányai Károlyt, Nagyvárad polgármesterét, Gyárfás Andor dr. háromszéki alispánt, Miklós Imre dr. sepsiszentgyörgyi polgármestert, Gogomán Lajos dr. Csíkszeredai törvényszéki bírót, Tunyogi Csapó Gyula dr.-t, Kolozs megye alispánját, Hadházy Sándor kolozsvári magyar tankerületi főigazgatót, Kay Sándor északerdélyi főtanfelügyelőt és számos más kiváló értelmiségi személya gyarság jogvédelmére kifejtett eddigi munkáját. ÖSSZE KELL FOGNI AZ ERŐFESZÍTÉSEKET — Nem mondhatjuk — hangsúlyozta, — hogy eredménytelen volt az a harc, de ma eljutottunk oda, hogy az apró erőfeszítéseket össze kell fognunk és erőteljesebb és egységesebb munkát kel kifejtenünk. Olyan intézményes jogvédelmet kell kiépítenünk, amely egyénenként könnyíti meg nemcsak magyarjaink helyzetét, hanem intézményeink és egész magyarságunk intézményes biztosításáról gondoskodik. Mi soha sem építettünk arra, hogy valaki kívülről intézze el a mi saját bajainkat. Tudtuk, hogy szükséges minden olyan alkalmat megragadni, Berivay János dr 17 vármegye jelentését vetette össze és három különböző jellegű magyarlakta vármegye helyzetének alapján ismertette a Romániában élő magyarság helyzetét. A délerdélyi vármegyékre vonatkozó jelentés alapjául Temes-Torontál vármegye, a magyar többségű vármegyékre vonatkozó jelentés alapjául Udvarhely vármegyét vették a vegyes lakosságú megyékre vonatkozó jelentést pedig a Szilágy vármegyei helyzet alapján állították össze. A központi jogi és közigazgatási bizottság megállapította, hogy a romániai magyarság helyzet© nagy vonalakban azonos az amely belülről, saját kezdeményezésünkből származik és magvalósítható. Ez jellemzi szövetségünk és politikái szervezetünk múltbeli magatartását és ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. A továbbiakban Kurkó Gyárfás az értekezlet feladatáról szólott, majd a következőkkel fejezte be beszédét: — Nemzetiségi sorsban élünk s ezért meg kell fontolnunk minden szavunkat és számolni kell minden kiejtett szó következményével. Elhamarkodott, felelőtlen kijelentés, vagy határozat nem könnyítené népünk helyzetét és jogvédelmét, valamint annak biztosítását, hanem megnehezítené és a kétoldali közeledés, s mindkét oldali támogatás helyett, vagy az egyik, vagy a másik oldalon ellenséget támasztana, amit nem kívánhatunk, hiszen azt akarjuk elérni, hogy az ellenségeskedés megszüntetésével mi legyünk az a kapocs, amely összehozza és kibékíti népeinket. Kurkó Gyárfás szavaira Demeter János dr. válaszolt. — A jövőben azt, aki akár nyílt ellenségeskedéssel, vagy tétlenséggel, passzivitással hátráltatni fogja a magyarság népi demokráciájának kibontakozását, — mondotta — ellenségünknek fogjuk tekinteni, mi értelmiségiek és úgy is bánunk majd vele. (Éljenzés) Ezután ismertette a három napra tervezett értekezlet tárgysorozatát, majd felkérte Berney Jánost, hogy a Magyar Népi Szövetség tervezeteitől kapott értesülések alapján a magyarság jelenlegi helyzetére vonatkozó általános jelentését tegye meg, egész országban, a délerdélyi vármegyékben ugyanazok a sérelmek és panaszok, mint Északerdély tiszta magyar lakosú vidékein és megegyező sérelmekkel találkozunk Északerdély vegyeslakosságú vármegyéiben is. A jelentés aprólékosan ismertette a romániai magyarság minden egyes elintézett, elintézés alatt álló, vagy még megoldatlan kérdést. Általánosságban kitűnt, hogy elintéződött a legtöbb kérdés a belügyi és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. A legtöbb elintézetlen, megoldatlan kérdés viszont a földreform, az állampolgárság, a CASBI és általában az igazságügy hatás- Kurkó Gyártás megnyitja Jelentés a magyarság általános helyzetéről