Szabad Szó, 1946. június (3. évfolyam, 123-146. szám)

1946-06-02 / 123. szám

mfi június­a. 30 ezer főnyi tömeg búcsúztatta az Amerikát elhagyó Hja Ehrenburgot Gromako tiltakozott a háborús uszítók aknamunkája ellen Newyork, május 31. Több, mint 30 ezer ember vett részt az Amerikai Szovjet Társaság newyorki ünnepségén, amelyen 13 Amerikában tartózkodott Hja Ehrenburg és Konstantin Simo­non szovjet újságírókat búcsúz­tatták. A búcsúünnepségen sok szovjet és amerikai közéleti fér­fiú szólalt fel. Felszólalt Mar­rate, az amerikai szakszervezeti szövetség elnöke. Thomas sze­nátor a két ország azonos cél­kitűzéseire hívta fel a figyelmet Dante, Amerika volt moszkvai nagykövete nagyhatású beszédé­­ben kijelentette, hogy csak a­z Egyesült Államok és a Szovjet­unió együttműködése biztosítja az igazi békét. A szovjet újság­írók felszólalásukban hangsú­lyozták a szovjet nép barátsá­gát amerikai dolgozótestvéreik iránt Leírhatatlan lelkesedést okoztak Hja Ehrenburg követ­kező szavai: — Élénk emlékezetemben él, hogy 1942 sötét napjaiban a szovjet tüzérség egyik tisztje a következő vezényszót mondotta., hazánkért, Jugoszláviáért, Pá­rásért, Amerikáért és a szabad­ságért,, Tűz!“ Az ágyuk azóta elhallgattak, de az emberiségért vívott harc továbbfolyik és a mai időkben így alkalmaznám a szovjet tüzértiszt vezényszavát: „Az emberiség jólétéért, gyer­mekeink jövőjéért és a szabad­­szágért, tűz a fasizmusra.“ Hja Ehrenburg után Gromiko, a Szovjet­ Uniónak a biztonsági tanácsba delegált kiküldöttje felemelte szavát a háborús algír­­ők aknamunkája ellen. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek életrehívása óta azt mutat­ják a fejlemények, hogy nincs minden rendben a szervezeten belül. Bizonyos országok részé­ről arra látszik hajlandóság, hogy a béke és biztonság rová­sára vezető szerepet vigyenek a szervezetben. A földkerekség nagy többsége épp úgy gyűlöli a háborús uszítókat, mint a hábo­rút. A szovjet nép az első csata­sorban fog állni a békéért és biztonságért folyó küzdelemben, mint ahogy azt a múltban is tette. Az országok közötti kap­csolatok lesznek a legfontosabb tényezői a jövőbeni politikai kapcsolatok alakulásának. Az Egyesült Nemzeteknek kell fe­lelősséget vállalniuk a világ né­peinek jövőbeni sorsáért, amely népek megborzadnak még a há­ború lehetőségének gondolatá­tól is. I­II. h. u. 6 órakor a Mol Kallnpalotában­­ Salamon Béla . ______ .» Követeljük az ítélet végrehajtását Antonescun és társain! ___________Mindenki legyen ott a Városháza előtti népgyűlésen! Ä 'ÄÄSSÄ 'Marx Káw‘vköM u'sás'a Ifprosväsdrfrel­y, majus 31. 1115 fénnyel és külsőségek között Ünnepelte Marosvásárhely la­kossága a szabadságért életüket adott hősök napját. Reggel hét órakor a hadsereg, a hatóságok, a pártok és a tömegszervezetek képviselői megkoszorúzták a város felszabadítói­ért hősi ha­lált halt szovjet és román ka­tonák sírjait. Fél kilenckor az összes feleke­zetik templomaiban ünnepi is­tentisztelet volt. A görögkeleti, görög katolikus, római katoli­kus, református és zsidó temp­lomokban megtartott istentisz­teleten megjelentek a hadsereg és a hatóságok képviselői is. Féltízkor az egyes templomok­ban összegyűlt közönség kivo­nult saját felekezetének temető­jébe. Mindenki elvitte a teme­tőbe kegyeletének jelét, egy-egy szál virág formájában. A teme­tőbe® megjelent a szakszerveze­teknek, a pártoknak, a hadse­regnek és a papádgm­n­ egy-egy küldöttsége. A temetői gyászün­nepség egyperces néma megem­­­lékezéssel kezdődött. A feleke­­zetek papjai rövid ima után be­szentelték a hősi halottak sír­jait, majd egy szónak ismertet­te a hősök napjának mai jelen­tőségét. Tizenkét órakor a had­sereg díszszázada feszes vigyáz­­ban elvonult a görög katolikus és görög keleti temetők előtt. Délután hat órakor a Kultúr­palota nagytermében ünnepség volt a hősök emlékezetére. Az Ünnepség egy perces megemlé­­kezéssel kezdődött, utána a va­dászezred zenekara eljátszotta a királyhimnuszt és a szovjethim­­nuszt, majd Noviczky őrnagy tartotta meg ünnepi beszédét, melyben méltatta a hősök nap­ja jelentőségét, hangoztatva, hogy ha jobb, emberibb életet akarunk, tartós békét és rette­gés nélküli hétköznapokat, ak­kor azoknak a szelleme vezérel­je cselekedeteinket, akik félel­met nem ismerve, élet akit áldoz­ták értünk, vtainkért, egy em­beribb világért. A román nyelven meg­irtott beszédet Apercáth Ibolya for­dította magyarra. Ifjabb Pet­­ruca román szavalata után Metz Piroska orgonaszáma követke­zett. Szabó Zoltán elszavalta Petőfi örökbecsű költeményét, az „Egy gondolat hant enge­­met”. Bob József a Munkásegy­ségfront nevében beszélt, előbb románul, majd magyarul. —­­ A szabadság vértanúi nél­kül ma aligha lehetnénk embe­rek és szabadok — mondotta. A mártírok nélkül újra szolgaság és elnyomatás várna a népekre. Illő tehát, hogy ezen a napon mindazok, akik életben marad­tak, meghajtsák az emlékezés lobogóját az értünk, gyerme­keinkért életüket pónajándéko­­zók előtt. Nyilvánosságra hozták a választójogi törvénytervezetet Patmniiss­­t­ Igazságügy miniszter: Minden polgár elmondhatja véleményét a tervezetről Bukarest, május 31. Patras­­canu igazságügyminiszter sajtó­­fogadást rendezett, amely alka­lommal átnyújtotta a sajtó kép­viselőinek a választójogi tör­vénytervezet szövegét. Az igaz­­ságü­gyminiszter a következőket mondott» * sajt«­ képviselői előtti­s. A szerves egészet alkotó két választójogi törvényrendelet célja teljes egészében átszervez­ni az ország eddigi választójogi rendszerét. A most nyilvános­ságra hozott törvénytervezetet­­az igazságügyminisztériu­m több­­i hónapos munka után és gazdag anyagfeldolgozásával készítette el A törvénytervezet elejétől végig következetes legyen, a legszéle­­sebb körű és legdemokratiku­sabb választójogi elvek alkalma­zásával. •1— A tervezet vezetőelveit már a múlt év októberében a Kom­munista Párt országos kongresz­­szusán, valamint több nyilatko­zatban is kifejtettem. Többek között ilyen vezetőelvek a sze­nátus megszüntetése, a választó­jog kiterjesztése a nőkre és if­­jakra, valamint az aránylagos­­ség alkalmazása.­­ Szükségesnek tartom, hogy a törvénytervezetet, tekintettel annak jelentőségére, a nyilvá­nosság előtt is megvitassuk, te­hát nemcsak a politikai szerve­zetek és képviselőik, hanem egyes állampolgár elmondhatja a véleményét a tervezetről, s javaslatokat tehet a végleges törvény szövegével kapcsolat­ban. Minden véleményt, vajrt ja­vaslatot meghallgatunk. Nem­csak nyárjuk, hanem meg is kí­vánjuk, hogy minél szélesebb vita alakuljon ki a törvény kö­rül, hogy az igazi néphangulat nyilvánuljon meg az ország jö­­vendő törvényhozó testületének megalkotására vonatkozó tör­vénynél — fejezte be nyilatko­zatát Patrascanu igazságügy­­miniszter. A Kamphausenek és a Ham­semanok, a rajnai felvilágo­sodott polgárság képviselői­nek a lapja, a „Reinische Zeitung­“ Marx Károlyt szer­ződteti szerkesztőül. Ettől a pillanattól kezdve meg­gyűlik a baja a cenzornak Cikkeket húz ki, oldalakat törül, de a megmaradt rész még mindig teljesen elegendő ahhoz, hogy felháborítsa a­­rosz reakciósokat. — A lap­­— írja a Schwarse Kreuz“ — eddig nem hallott hangon merészeli támadni mindazt, ami szent városunk, államunk és hazánk polgársá­gának. újat húz a hatósá­gokkal, támadja a csendőrsé­get és fel se veszi a magas kormány meg-megújuló intel­meit. A cenzorok egész seregét fogyasztja el az új szerkesztő míg végül betiltják a lapot. De nem sokáig. 181­8 június 1­1-én Marx a munkástöme­gekre támaszkodva megin­dítja a „Neue Reinische Zei­­tung“-ot, amely hangélesség­ben, gerinces magatartásban és a proletariátus érdekeinek merész és öntudatos védel­mében, felülmúlja elődjét. Marx ennek a lapnak a ha­sábjain szögezi le álláspont­ját a munkásság és a mun­káltatók közötti ellentét kér­déseiben. A lap Kölnben jele­nik meg a junker öntudat és a nemesi osztálygőg katona­sággal bőven megrakott szék­helyén. Nincs olyan nap, ami­kor a felfuvalkodott nemesi származású tisztek és az ösz­szeszabdalt arcú, ivástól élt butult bandákba verődött diá­kok botrányokat­ ne rendez­nének a lap magatartása miatt. Marx azonban nem en­ged. Nap nap után ír­ja reme­kül fogalmazott, maróan éles és megdönthetetlen érvelésű cikkeit, amelyek a reakció minden dühöngése ellenére is megjelennek és erkölcsi ala­pot és támaszt nyújtanak a fiatal munkásmozgalomnak 181­9 májusában, tehát 11 hónappal a lap első számá­nak megjelenése után, a po­rosz államcsíny sikeres befe­jezése után, végre elég erős­nek érzi magát az egyesült reakció, hogy leszámoljon fé­­lelmes ellenfelével. Betiltják a lapot, amely május 19-én jelenik meg utoljára a vö­rös szedéssel. Ezelőtt közel száz évvel ugyanazon eszközökkel igye­kezett elfojtani a munkásön­tudatot a reakció, aminővel a hitlerbérencek dolgoztak. A Neue Reinische Zeitungot be­tiltották ugyan, de Marx szel­leme az öntudatos munkás, paraszt és haladó gondolko­zású értelmiség összefogásá­ban nemhogy elpusztítható nem volt, hanem ma már — ereje kiteljesedésében — a végső ütéseket méri a múlt­ból ittmaradt mai ellenségei­re: a reakció méregkeverőire, a sovinizmus népbutító fene­gyerekeire. MEGSZŰNIK A SZENÁ­TUS, VÁLASZTÓJOG A NŐKNEK, IFJAKNAK ÉS KATONÁKNAK A választójogi törvényterve­zet két részből áll: egyik a nem­zetgyűlés megszervezésére vo­natkozik, a másik pedig a vá­lasztásokra. Az első törvény kimondja, hogy a nemzetgyűlés a törvény­hozási hatalmat gyakorolja. A nemzetgyűlés tagjai egyetlen törvényhozó szervet alkotnak, a képviselőházat. A törvényhozó hatalmat a király és a képvise­lők közösen gyakorolják. A tör­vénykezdeményezés joga a ki­rályé, a képviselőház tagjaié, valamint a minisztertanács fel­hatalmazására, minden minisz­ter. Csak olyan törvényt lehet szentesítés végett a király elé terjeszteni, amit a képviselőház megvitatott és megszavazott. A képviselőket a legalább 19. évüket betöltött román állam­polgárok választják. Képviselő­nek választható minden 23. élet­évét betöltött, Romániában lakó állampolgár. A nőknek szavazati joguk van s ugyanúgy választ­hatók, mint a férfiak. A tényle­ges katonák, valamint az időle­gesen katonai szolgálatot telje­sítők és a köztisztviselők szava­zati joggal rendelkeznek és meg­választhatók. A tervezet szerint méltatlanok úgy a választójog gyakorlására, mint a választhatóság szempont­jából a közönséges bűncselekmé­nyek miatti elítéltek, valamint a következők: a háborús bűntet­tek miatt elítéltek, a jelen tör­vényben szabályozott választó­­jogi vétségek miatt elítéltek, a politikai jogaik elvesztésére ítél­tek, azok, akik 1940 szeptember 0. és 1944 augusztus 28. között miniszteri, államtitkári, minisz­tériumi főtitkári, vagy megye­­főnöki tisztséget töltöttek be, azok, akik tagjai volta­k a Volksbundnak, akiket a tiszto­gatási törvények alapján hatá­rozatlan időre eltiltották foglal­kozásuktól. Minden egyes megye egyegy választási körzetet alkot. A ter­vezet szerint a megyék minden 110 ezer lakos után egy-egy kép­viselőt választástak. A­ fennma­radó rész amennyiben meghalad­ja a húszezret, további egy kép­viselőt választanak, a kisebb maradványokat nem veszik fi­gyelembe. Rendelkezéseket tartalmaz­­a tervezet a választási névjegyzék összeállításáról, a választási iga­zolványokról, a választási iro­dákról, a központi választási bizottságról, a jelölések benyúj­tásának módjáról, a szavazókör­zetek megszervezéséről, a sza­vazólapokról, a választás lefo­lyásának módjáról, a mandátu­­mok szétosztásáról s a mandátu­mok igazolásáról. A tervezet büntetéseket ír elő azok ellen, akik megsértik a választójogi törvény valamelyik intézkedését. A Magyar Népi Szövetség a­ranylab­délutánja­in. 4 órai­g a Székely Kioszkban ZENE, TIIMCI, BUFPE, ITALOK I Kfm­ d. u. 6 órakor a l­iu Kultúrpalotában Salamon Béla SZABAD SZÓ

Next