Szabad Szó, 1946. augusztus (3. évfolyam, 172-196. szám)
1946-08-01 / 172. szám
4 Helyszíni riport a Luxemburg palotából, ahol a világ sorsáról dönt a 21 nemzet értekezlete AZ IDEGEN AZT HINNÉ, hogy Párisban nincs szenzáció: a Bikini-szigetekről, a ledobott atombombáról beszél mindenki a francia fővárosban és talán szó sem esnék a külügyminiszterek értekezletéről, ha nem írnának róla oldalas tudósításokat a bou- Jevard-lapok. Páris az évszázadok során megszokta már, hogy a világpolitika forgatagának központja legyen; Bevin, Molotov és Byrnes pedig hónapok óta tanácskoznak a Luxemburg palotában. — ismeri őket jól a párisi nép, nem is számítanak már idegennek a Grospe városában Pedig Párisban minden nap akad valami szenzáció. Hetek óta ordító reklámok hirdették a boulevardokon Toscanini hangversenyét, amelyre minden jegy már elővételben elfogyott. A franciák türelmetlenül várták a nagy zenei eseményt, amelyre meghívták a milánói Scala zenekarát is. Eközben tárgyalták a külügyminiszterek az olasz—francia határ kérdését, amikor köztudomású lett a döntés, mely szerint két olasz falut Tannt és Bigget, olasz földről Franciaországhoz csatolták. Toscanini táviratozott a nagy hangversenyirodához: soha többé nem megy Párisba. A TRANSPARENSEK nem VAKÍTJÁK úgy a szemet, mint tíz év előtt, de az autóforgalom a régi: a Renaul és a Citroen gyárak ezerszámra gyártják az új szériakocsikat. A kirakatokat gazdagon megtömték áruval, a textilneműt, és a cipőt jegyre mérik Franciaországban. Páris felet nyomtalanul rohant át kétszer is a háború tüzes zivatara: romot, kopárságot nem látni sehol, régen helyreállították már a Hotel Crillon egyetlen ledőlt oszlopát is. Mindig nagy a forgalom a csodálatos palota, a Palais Luxemburg körül, ahol most dől el a világ jövendője. A tündéri kertben piros gladiolusok virítanak, a hatalmas kapu előtt pedig egymásután fékeznek a remek diplomta-autók. Ahány idegen él Párisban, az mindig a Luxemburgpalota körül nyüzsög.A Luxemburg palota hűvös folyosóin bábeli nyelvzavar zsibong: itt adott találkozót a világ diplomáciája. A szovjet delegáció szakértői karát Visinszkij, ez az elismerten nagytudású államférfi vezeti, itt van mellette Bogomilov, a párisi orosz nagykövet, Dekonozov, a külügyminiszter helyettese és az egyik aranykeretes ajtón most lép ki Gusev, a londoni orosz nagykövet jellegzetes alakja.Az egyik fényűző szépségű teremben egy hatalmas kínaiváza mellett Jefferson Cofery, Amerika párisi nagykövete beszélget Duff Cooperrel, a párisi angol nagykövettel. J Vanderbrook, az amerikai szenátor csatlakozik hozzájuk. AZ INASOK MINDEN TEREMBEN körülhordják a frissítőket: kevés feketekávét isznak a diplomaták, a gyümölcslé az sztár. Narancslevet visznek a Victor Hugo terembe is, ahol a négy külügyminiszter tanácskozik. Pillanatra nyílik az óriási szárnyas ajtó, hol majdnem másfél század előtt Napóleont várta a diplomaták hada. A terem nem veszített semmit régi nagyszerűségéből: színpompás keleti szőnyegek borítják a parkettá", az empire stílus legremorebb burjai támaszkodnak a falakhoz, óriási gobelinek és a festőművészek büszkeségei pompáznak köröskörül. A roppant csillár alatt, a terem közepén kerek asztal áll, körülötte áll a négy miniszter: a szürke ruhás Bidault, az őszhajú Byrnes sötétkék ruhában, arany töltőtollat rángatva, a szürke flanellbe öltözött, jóválisan mosolygó Molotov, a cvikker csiptetését igazgatva az orrán és a magas Attlee, szintén kék ruhában. Ugyanígy várakoztunk a folyósokon néhány nap előtt, amikor a trieszti kérdésben döntöttek a külügyminiszterek. A politikai atmoszféra elnehezült. Párisra folyogató nyomás nehezeden: eredménytelenül félbeszakadt volna a konferencia, ha nem tudják végül is eldönteni Trieszt problémáját.■** A „NEW YOrn HERALD TRIBUNE" és a londoni „Times“ tudósítója ült mellettem az óriási teremben, izgatott diplomaták félmondatai, legyintései mutatták hogy most dől el az értekezlet és az igazi béke sorsa, amely véget vet a háború utáni hónapok bizonytalanságának. — Molotov beszél, — hozták a hírt s mint a nagy pillanatokban szokás, fojtott, csöndes hangon tárgyalták a Luxemburg palota vendégei az eseményeket. .. • Pillanatra nyitott a sajtó és az emlékezet megörökítette a történelmi pillanatot. Bidault, a négy külügyminiszter között a legfiatalabb, beszélt, egyes szavait itt künn is hallani lehetett. A közvetítő szerepét játszotta ekkor is a francia miniszterelnök. MOLOTOV a jugoszlávoknak, az angolszászok Olaszországnak akarták ítélni Triesztet. Hónapok óta nem tudtak megegyezni ebben a sarkalatos kérdésben, míg felvetette Bidault a kompromisszum lehetőségét: az egész világ kikötője legyen Trieszt. Nemzetközi ellenőrzés az UNO felügyelete alatt. A szakemberek, a diplomaták, az újságírók lélegzetüket visszafojtották, amikor kilépett az ajtón a négy külügyminiszter, egyszerre lélegzett fel mindenki felszabadultan, amikor Molotov nevetett, Bevin egész kipirult a jókedvtől s Barnes és Bidault is elégedetten mosolyogtak. , Percek alatt terjedt el Párisban a hír és ugyanakkor sugározták a kábelek a világ minden részébe Trieszt városának jövendő sorsát. Ezen a napon bennszülött párisiak is ellepték a békepalota környékét és harsány hangon éltették a béke alkotóit. VÉGE IS A TANÁCSKOZÁSNAK, Molotov nevetve megtörd homlokát, Bevin mosolyog és Byrnes derülten társalog Bidault - val, befejeződött a külügyminiszterek második ülésszaka is és a tárgyalások eredménnyel járak. Derűs, mosolygós a hangulat, nem úgy mint Versaillesben, az első világháború után, amikor a bővérű Clemenceau torkon ragadta Lloyd Georgeot... A 21 nemzet értekezlete is ebben a derűs bizakodó hangulatban kezdődött meg. LADÁNYI PÉTER DMA Dorgnsztus 1. Az igazságügminisztérium távirati körrendeletével További egy hónapra felfüggesztették a visszaperlési pereket és az ítéletek végrehajtását MAROSVÁSÁRHELY, július 30. Kedden érkezett meg a marosvásárhelyi törvényszék elnökéhez az igazságügyminisztérium 73 917 számú 1946 július 25-én kiadott köztávírata, amelyben további egy hónapra felfüggesztette a 1945 évi 645. számú törvény alapján folyamatban tett visszaperlési perek tárgyalását. Ugyanakkor intézkedik a távirat arról is, hogy amennyiben ily természetű perben már jogerős döntést hozott volna valamely bíróság, úgy az ítélet végrehajtását szintén egy hónapra, tehát ez év szeptember 1-ig el kell halasztani. A rendelet, indoklása kimondja, hogy az Északerdélyből a magyar uralom alatt eltávozott román eladók és egyéb nemzetiségű vásárlók közötti jogügyletek (háztelek, földbirtok eladások stb.) megsemmisítését szabályozó 645 számú törvényt módosítani illetve lényegesen enyhíteni fogják, a minisztérium erre való tekintettel rendelte el a már egyízben egy hónapra megadott halasztás illetve felfüggesztés további egy hónappal való meghosszabbítását 3 Egy éjszaka két betörést követtek el Marosvásárhelyen agépkocsis betörők MAROSVÁSÁRHELY, július 30. Vakmerő gépkocsis betörés után nyomoz a marosvásárheyi rendőrség bűnügyi osztálya. A nyomozás eddigi adatai szerint a betörőbanda négy tagból áll, akiknek gépkocsin kívül teljesen modern betörőszemámok állanak rendelkezésükre. Legutóbb a keddre virradó éjszaka Ritz István festő és tisztító Petőfi-téri üzletébe hatoltak be és onnan 9 férfiruhát mintegy 15 millió lej értékben, festésre átadott szöveteket, gyapjút és egyéb textilneműt zsákmányoltak. Ezután a Sztálin-téri Mercur fiszernagykereskedésbe törtek be. Itt bár az üzlet a lőtéren a rendőrség épületével szemközt fekszik, szintén az utca felől hatoltak be. Zsákmányolni azonban nem tudtak, mert az éjjeli őr, amint az üzlet előtt elhaladt, gyanús mozgást vett észre, majd benyitott a feltört üzletajtón. A betörők megragadták az éjjeli őrt és ártalmatlanná akarták tenni. A dulakodásban az éjjeli őrnek sikerült kiszabadulnia a betörők közül, kimenekült az ajtón és hangosan rendőrért kiáltott. A banda tagjai, amikor látták, hogy tervük nem sikerült, otthagyták a feltört üzletet, gépkocsira ültek és elmenekültek. A rendőrség elrendelte körözésüket. SZABAD SZÓ AMERIKÁBAN Hja Ehrenburg ameri- al kai útinaplójából közölpjük az alábbi érdekes A részletet: P. Az amerikai fenyők nem hasonlítamk az európaiakhoz. A 11 kertekben veszedelmes nővér árnyék fejlődnek, ha megérinted íd őket, sebes lesz a kezed. Sehol sem láttam hasonló felhőszakadásokat, borzalmas viharokat, tapasztaltam hasonló trópusi hő-séget. A természet méltó akart lenni a felhőkarcolókat építő eemberekhez. Ir Wallace, az Egyesült Államok volt alelnöke egy szamóca padlántát hozott Oroszországból s elültette kertjében. Nem ismer- vlem meg honfitársamat, a gyümölcs hatalmasra nőtt, elvesztette aromáját. Az Európából , ideérkező emberek gyorsan megváltoznak. Amerika megolvasztja a lelket és a szívet. Az amerikai nép a bevándorló különböző fajok ve- i gyülékéből született. Különböző nyelvű lapokat ob- ■ vashatsz, olaszt,lengyelt, oroszt, spanyolt, zsidót. Chicagó mellett olyan vidékek vannak, ahol kizárólag németek élnek s csak a német nyelvet beszélik. A detroiti hatalmas gépkocsiüzemekben szláv úszó is hallatszik. A newyorki olasz negyedben az Appenin félsziget összes tájszólásait hallhatjuk, a zsidónegyedben halvát, káposztát, fonott kalácsot s orosz vodkát kaphatsz. Amerikában tízesével találsz városokat, amelyeket Londonnak hívnak, van néhány Róma nevű, van egy Petersburg is és három, vagy négy Moszkva. Minden nemzetiségi csoport megőrizte sajátosságait. A bevándorlók azonban egytől-egyig, nem is beszélve gyermekeikről és unokáikról, amerikaiaknak érzik magukat. Azt hinné az ember, hogy ebben a többnemzetiségű országban, amelyet egy fiatal hazafiasság egyesít, teljes a nemzetiségi egyenlőség. Amerika azonban, amely nem ismerte a feudalizmust, kialakította a faji hierarchiát. Az arisztokráciát az angolok, skótok és írek alkotják, utánuk következnek a skandinávok és németek, azután a franciák és szlávok, sokkal alacsonyabb fokon az olaszok, még lejebb a zsidók és végül jönnek a négerek. Amerika jelentős szerepet játszott a hitlerizmus elleni háborúban. A fajiságnak azonban itt törvényes alapja van. Amerikába való megérkezésemkor egy kérdőívet kellett kitöltenem, amelynek egyik kérdése így hangzott: „milyen fajú, fehér, vagy szines?" Ha valakinek egy színes nagyszülője volt, őt is színesnek tekintik, különböző korlátozásoknak van alávetve. Nashvilleben meglátogattam egy ügyvédet, aki fáradhatatlanul igyekezett meggyőzni engem, hogy vannak alsóbb és felsőbbrendű fajok. Rosenberg s a harmadik birodalom többi ideológusának elméleteit ismételte. Azután megmutatta a Rajnánál megölt bátyjának arcképét. Ez a fajvédő nem értette meg a véletlen keserű iróniáját, büszke volt bátyjára, aki elesett a fajiság elleni harcban. Az antiszemitizmus annyira megszokott Amerikában, hogy sokan észre sem veszik. Teljesen természetesnek találjuk, hogy bizonyos vállalatok csak árjákat talmazznak, egyes szállodákba mig nem engedik be a zsidókat, nyugati partvidéken a kínaiak riák, vannak klubok, társasok, szervezetek, amelyek nem sznek fel olaszokat tagjaitói, mert alsóbbrendűeknek tarik őket. Különösen szomorú a négerek sorsa. Egyesült Államokban 12 mii néger él és joggal mondhatjte, hogy minden 10 amerikaiból minden emberi jogától megiztott. New York lakosai szeretik ingoztatni az Észak Oberalitusát: „Nagyapáink a rabszolgandszer ellen harcoltak..“ Mintn egyes déli városban ott áll a fli hadsereg egy-egy katonásdik szobra. Az emlékműveket agyőzötteknek állították, mert a plgárháborúban, mint tudjuk, él volt a vesztes fél. Sokszor gy tetszett nekem, hogy az emlékművek nem a legyőzötteket, anem a győzteseket jelképezik. Mert Délen nemcsak megőrizték rabszolgarendszert, hanem biányos mértékben Északra is kierjesztették, New-Yorkbón elmnéletleg teljes a fajegyenlőség. 1 négert nem lehet kitenni egy vendéglőből azért, mert néger, mégis egyetlen jobb amerikai vendéglőbe sem engedik be a feketéket. Ha valamelyik néger négis ragaszkodik hozzá, hogy helyet foglaljon, tudomására hozzák, hogy az összes üres asztalok foglaltak. A néger csak a négerek gettójában kaphat lakóhelyet. Bármelyik negyedben dolgozhatik, de Harlemben kell laknia. Ez a négerek városa, mocskos és szegényes, de mégis vidám. New York lakosai Harlembe jönnek szórakozni. "A négerek Amerika legjobb muzsikusai és táncosai, remek ritmus érzékük van, nem ez amerikaiakra ottynyira jellemző automatizmus. New York központjában néger színházak vannak, a négerek csodásan játszanak, a fehérek ünneplik őket. Ha azonban egy néger színész enni akar valamit a színház melletti vendéglőben, feltűnés nélkül eltávolítják. A spekulánsok gyakran használt fogása, hogy megvesznek egy házat egy jobb városnegyedben s beköltöztetnek egy négert. A negyedből mintha járvány ütötte volna fel a fejét, elköltöznek a lakók. A spekuláns alacsony áron megvásárolja a szomszédos házakat, a négerét viszszaküldik Harlembe, a negyed isméttisztává válik és az ingatlanárak emelkednek. Mégis ha valójában meg akarod érteni az amerikai négerek helyzetét Délre kell menjed. Mikor megkérdeztek bennünket hogy Amerika melyik vidékét szeretném, látni, útitársaim Kaliforniát és Chicagót említettek. Én a déli államokat választottam- Emlékeztem gyermekkori olvasmányaimra, Steibeck és Faulkner regényeire, szerettem volna saját szememmel látni, hogy a valóság egyezik-e az irodalommal. Az összes déli államokban törvény mondja ki a fajok elkülönítését. A négnek utazhatnak vonaton, de csak külön kocsikban, amelyek állandóan zsúfoltak. A villamosokon külön helyük van a négereknek. Gyakran félig üresen indul el egy kocsi, de a négereknek meg kell várniok a következőket, mert az ők helyeik foglaltak. Nem vehetnek részt a fehérek gyűlésein, nem mehettek fehér templomba imádkozni s természetesen a fehérek részére fenntartott mozikat és színházakat sem látogathatják. RITZ fost, tisztit,ványai ÜZEM Ritz-telep Éfö f^jl | poival-u. f | |*| 477 u síelek PeL0t)ler fa________________^4/